Nyugati Magyarság, 2007 (24. évfolyam, 3-12. szám)

2007-03-01 / 3. szám

2007. március Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 3. oldal DOMONKOS LÁSZLÓ- Az 1956-os forradalom és szabadság­­harc kitörésének 50-dik évfordulóján Budapesten történt rendőrterror-táma­­dás után, 2006 novemberében létrejött Civil Jogász Bizottság társelnökeként első dolga volt, hogy figyelmembe ajánl­ja a bizottság honlapját. Amelynek első mondatai között az olvasható, hogy az nem jött volna létre,'"ha nem vesztette volna el mintegy féltucatnyi ember a sze­me világát a fejre célzott lövések követ­keztében. Ha nem szakította volna le a felrobbanó gránát egy fiatalember ujjait. Ha nem kellett volna több sérültből is tí­zesével kiszedni a gumilövedékeket. Ha­nem rúgták volna azonosító jel nélküli, símaszkos rendőrök a földön fekvőket, a magatehetetleneket, amíg csontjuk nem tört. Ha nem fuldoklottak volna annyi­an az iszonyatos könnygáztól. Ha nem kardlapoztak volna a félelmetesen vágtá­zó lovasrendőrök a Filmmúzeumnál.”- Most sem tudom mással kezdeni ezt a beszélgetést, csak a rettenetes emlékek­kel: azt hittük, ez egy szörnyű film. De nem az volt. Valóság volt, és velünk tör­tént, a legnagyobb nemzeti ünnepünkön, a mi hazánk fővárosában. Ezt sohasem lehet elfelejteni. A bizottságunk tulajdonkép­pen a Gönczöl Katalin-féle kormánybi­zottsággal párhuzamosan jött létre: úgy gondoltuk, hogy bár a professzorasszony kétségtelenül nagy szaktekintély, de ez esetben mégiscsak kormányalkalmazott. Völgyesi Miklóssal, a Legfelsőbb Búóság nyugalmazott bitójával és öt másik kollé­gámmal megalakítottuk ezt az alternatív, független bizottságot és úgy döntöttünk, jelentést készítünk mindarról, ami történt. Kezdetben csak az október 23-i eseménye­ket szerettük volna feltárni, de már a vizs­gálódásunk legelején rájöttünk arra, hogy nem lehet csak október 23-ra koncentrálni, mivel a rendőri brutalitások már szept­emberben, 19-éről 20-ra virradó éjszaka megkezdődtek. De természetesen vissza kell menni a 18-i tévé-ostromig, illetve az öszödi beszédig. 19-én és 20-án éjszaka már nagyon sok embert bántalmaztak, jogtalanul őrizetbe vettek, megkínoztak a börtönben, a minap hallgattunk meg éppen egy 18 éves lányt és sokat próbált, öreg jogászok megrendültek, amikor elmondta, hogyan verték gumibottal a fejét, hogyan bántak vele, hogyan kínozták.Szégyelltük magunkat Völgyesi Miklóssal, amikor kiderült: a bírói meghallgatásakor nem kérdezték meg, mitől annyira véres a feje, hiszen napokon át még azt sem enged­ték meg neki, hogy megmosakodjon .Az önkényes letartóztatások, a rendőrterror brutalitásai tehát nem 23-án kezdődtek. Ami az akkor történteket illeti: ótóról-ótó­­ra igyekeztünk feltárni az eseményeket. Rengeteg dokumentum és beszámoló állt rendelkezésünkre, sokszáz embernek tar­tozunk ezekért köszönettel. -- Még a bizottság jelentésének feb­ruár 23-i nyilvános közzététele előtt kül­földön is beszámoltak vizsgálódásaikról. Milyen volt a visszhang?- Ausztriában is, Svájcban is, Brüsszel­ben is tele volt a terem és könnyes szemek vettek körül bennünket. Persze ne higgyük azt, hogy a világ magától segítségünkre sietPersze, oda kell menni, el kell mon­dani, de nekünk magunknak kell venni a bátorságot, hogy segítsünk magunkon.- Közbevetőleg egyetlen példa: Ön­nel volt és tanúskodott Brüsszelben a (Folytatás a 2. oldalról) Hiszen mára már sikerült odajutni, hogy a tanári szakok népszerűtlenné váltak, sokan kényszerűségből men­nek végül is tanítani. Mit is lehet várni olyan közhangulatban, mikor a fiatalok körében az egyik legnépszerűbb trikó­felirat így hangzik: „Köszönöm iste­nem, hogy nem vagyok bölcsész!” Nagyjából kész a leltár, és talán ösztönösen, vagy tudatosan minden­ki érzi, hogy egyfajta fordulópont­hoz érkeztünk. Nem a végítélet és a mennybemenetel között kell válasz­tani persze, hiszen Magyarország nem önmagában áll, számtalan külső és belső tényező egymástól elválaszt­hatatlanul határozza meg a sorsát, de abban mindenképpen dűlőre kell jutni, hogy hogyan valósítható meg egy az álmainkhoz, kezdeti céljainkhoz kö­zelállójóléti társadalom, mely ezeket a célokat a lehető legnagyobb belső Johanna Budapesten Beszélgetés Morvái Krisztinával magyarországi zsidóság egyik legkivá­lóbb képviselője, az a Reiner Péter, aki az őt támadó rendőrruhás martalócok­­nak a képébe vágta, hogy na mi az, hat­van év után megint veritek a zsidókat Budapesten.?- Talán van némi részünk abban is, hogy február 21-én Budapesten járt Franco Frattini, az Európai Bizottság alelnöke, az Európai Unió igazságügyi és szabadság­­jogokért felelős biztosa és felelősségre vo­nást sürgetett és ahogyan a Magyar Nem­zet fogalmazott, “súlyos kritikával illette a magyar rendőrség tavaly őszi brutális ténykedését” .Nemzetközi megfigyelők küldését is felajánlották március 15-ére.- Előttem a Civil Jogász Bizottság jelentése:252 oldalas, hatalmas munka. Mire törekedtek készítésekor?- A jelentés kilenc fejezetből áll: be­számolunk a bizottság megalakulásáról, feladatairól, alapelveiről és munkamódsze­reiről, majd az eseményekről szeptember 17 és október 22. között, ezután közreadjuk az adatokat az október 23-i sérülésekről, a következő fejezetben az emberi jogokat ismertetjük az alkotmány, a nemzetközi emberi jogi egyezmények és a bírói gya­korlat tükrében. A negyedik nagy egység a gyülekezési jog elméletének és gyakorlatá­nak története Magyarországon 1989-ig, a következő a gyülekezési joggal kapcsolatos visszásságokat vizsgálja, különös tekintettel arendőiség által elkövetett jogsértésekre. E fejezetben találhatók a bizottság javaslatai is, amelyek a rendőrségnek a gyülekezé­si joggal kapcsolatos eljárásra vonatkozó jogszabályok módosítására irányulnának. A hatodik fejezet az emberi jogoknak a szeptember-októberi eseményekkel kap­csolatos rendőrségi-ügyészségi-bírósági megsértésének jellemzőit tartalmazza, s kitér a jogorvoslatok és a kártérítés kér­désére is. A következő a rendőrségnek tömegoszlatáskor úgynevezett csapaterő­ben történő alkalmazását, ennek törvényes feltételeit vizsgálja. A nyolcadik, nagyon érdekes fejezet, dr.Szöőr Anna munkája, igen sokatmondó címet visel: Csalódott­ság, félelem és tehetetlenség 2006 őszén - a szeptember-októberi magyarországi ese­mények pszichológus szemmel. Az utolsó rész a közkegyelem kérdését igyekszik kö­rüljárni, a függelékben pedig reprezentatív áldozatkutatás, esetleírások sora, továbbá a Civil Jogász Bizottság 60 kérdése találha­tó, amelyeket az igazságügyi és rendészeti miniszterhez, valamint az országos rendőr­­főkapitányhoz intéztünk. No és végezetül, de távolról sem utolsósorban az országos rendőrfőkapitány válaszai.- Mielőtt a bizottság legfontosabb kérdéseire és a válaszokra kitérnénk: a felelősség kérdésében is állást foglaltak.- Megállapítottuk, hogy a történtek legfőbb felelőse maga a miniszterelnök. És a sajtótájékoztatón kimondtam: nem lehet Magyarország kormányfője az az ember, akinek vér tapad a kezéhez.- A bizottság megállapításai közül csak a legfontosabbak idézése is oldalakat tölthetne meg, a feltett kérdésekből csak egy-kettő idézhető fel. Érkeztek-e Önök­höz olyan bejelentések, hogy az október 23-án kegyetlenkedő rendőrök bizonyos csoportjai egymás között idegen (talán valamilyen szláv) nyelven beszéltek? Ki tudja merre...? összefogással és belső szolidaritással tudja megvalósítani, s hogy végül ez a társadalom a globális hatásoknak ne áldozata legyen, hanem kerüljön vis­sza az európai fejlődés vonalába. Valószínűleg ezért mi magunk te­hetünk a legtöbbet, főképpen úgy, ha a felülről vezényelt rendszerváltást meg lehet tölteni egy a civil közösségek felől építkező új tartalommal. Ennek jelei már mutatkoznak. Kisebb szak­mai , baráti, mukahelyi, lakóhelyi, stb. közösségek egyre inkább felismerik, hogy ami összeköti, vagy szétválaszt­ja őket, az túlmutat az egyoldalú és hiszterizált pártpolitizálás horizont­ján, ugyanúgy, ahogyan a politikai, sőt még korábban a gazdasági elit egy része is felismerte, hogy valódi, nem a kampányidőszakokra korlátozódó társadalmi támogatottság nélkül nem lehet eredményes munkát végezni. Valószínűleg ez az egyetlen remény,- Több ilyen bejelentést, esetleírást is kaptunk. Arról is elég sokan beszámoltak, hogy bizonyos rendőrök vagy rendőrnek látszó, rendőrruhás alakok szemmel lát­hatólag nem értették, mit mondtak ne­kik az emberek, hiszen sok egyenruhást megszólítottak, kérdezgették őket. Ezt a kérdést is feltettük az országos rendőrfő­kapitánynak, akárcsak a - a rendőrruhások között feltűnően nagy számban látott, igen feltűnő testsúlyú és testalkatú emberek miatt - hogy különböző biztonsági szol­gálatok, őrző-védő cégek emberei részt vettek-e a rendőri akciókban? A főka­pitányi válaszokat kérdi? Idézem: „sem október 23-án,sem a korábbi időszakban nem kerültek külföldi rendfenntartó erők tagjai bevonásra biztosítási vagy tömeg elleni rendőri feladatok végrehajtásába.” Továbbá:” a rendőrség nem vette igénybe a biztonsági cégek szolgáltatásait, részükre sem feladat-meghatározás, sem hatósági jogok átruházása nem történt.”- Érdemes még egyáltalán megkér­deznem, mi volt a válasz a kínzások, jogsértések özönére, ezek dokumentált felsorolására?- Egyetlen mondatot idéznék még az országos rendőrfőkapitány válaszai közül: „az eseményekben részt vevő rendőrök kö­zül mindenki rendelkezett a beosztásához szükséges szakmai végzettséggel, képesí­téssel, hiszen a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 19% .évi XLin. Törvény (Hszt) illetve a belügyminiszter irányítása alá tartozó szervek, valamint az önkormányzati tűz­oltóság szolgálati viszonyban álló tagjai szolgálati viszonyának egyes kérdéseiről és a személyügyi igazgatás rendjéről szóló 9/1997. (II. 12 .)BM rendelet szerint a beosz­tásba történő kinevezés feltétele az előírt szakképesítés megszerzése.”- Erről a stílusról jut eszembe: ho­gyan vélekedik a budapesti főkapitány, Gergényi Péter hírhedett válaszairól a sajtó nyüvánossága előtt, midőn a hiány­zó azonosítókról azt mondta, hogy azok leestek, a ki a felelős? kérdésre meg azt, hogy „a gravitáció”? Az, hogy ezek a ma­gyarság arculcsapásait jelentik. így egy hároméves gyereknek sem szabad vála­szolni, mert annak is van emberi méltósá­ga. Ahogy an az október 23-i eseményeket hivatalos szinten „kezelni” igyekeznek, az már-már az abszurditás határait sú­rolja Magyarországon. Munkájuk során találkoztak ilyen esetekkel is? hogy egyszer, a nagyon közeli jövő­ben ez a kétoldalú igyekezet találko­zik, s remélhetőleg úgy, hogy ebben a találkozásban a civil szféra ereje, szervezettsége és erkölcsi tisztasága lesz a meghatározó elem. (Az erkölcsi elvek tisztaságát illetően biztos nem kell feltalálni a spanyolviaszt, talán kiindulópontnak ma is megteszi a tíz­­parancsolat és a hét főbűn elutasítása. Aztán ezeket lehet tovább cizellálni.) Ezzel lehetne elérni nagy költőink - Petőfitől József Attiláig - álmát, mely­ben a közélet nem jelent mást, mint „a nép okos gyülekezetében hányni-vetni meg száz bajunk,,. Nekünk eddig minden forradal­munk méltóságteljes volt, ezért hát eleinkhez méltatlan utcai jelenetek helyett tegyük meg, hogy múltunkat, jelenünket, helyzetünket és tenniva­lóinkat Márciusban ÚjraGondoljuk, Vagyis szerintem MUG.- Bőven. A rendőrterrort végrehaj­­tatóknak kedvelt módszerük a koncep­ciógyártás, a régi jó sztálinista minta szerint. Szerencsére ahogy az idő mú­lik, fokozatosan úgy csökkennek egyre a „koncepció” méretei. Ilyen például a szegény Szupemagyi esete. Az ötven fölötti, törékeny, igen rokonszenves asszony ügyét mi neveztük el Szuper­­nagyi-esetnek. Ment szegény 23-án a cukorbeteg unokáját meglátogatni, gyanútlanul jött fel a metróból a Deák téren és rögvest azon kellett észreven­­nie magát, hogy már el is kapták és az ellene a vád, hogy nem kevesebb, mint négy rendőrt vert meg.Bravúros, nem? Haza és vidéke címmel a Magyar Nemzeti Alapítvány támogatásával ezentúl rendszeresen megjelenő mel­lékletet találnak Tisztelt Olvasóink a Nyugati Magyarság mostani és minden következő számában. Ezzel a kiadvánnyal szeretnénk bemutatni a magyar falvak mindennapjait, egy­re sűrűsödő gondjait, a küzdelmet a magyar mezőgazdaság megmaradá­sáért, és a magyar termőföld magyar kézben való megőrzéséért folytatott mindennapos harcot. A Magyar Nemzeti Alapítvány 2006. december 7-én jött létre. Az alapítvány­tevő Miklóssi István a Nyugati Magyar­ság alapító tulajdonos - főszerkesztője ezen a módon is a hiteles tájékoztatást szeretné segíteni. Az alapítvány legfon­tosabb céljai közé tartozik a világban szétszóratott magyarság összetartozá­sának, összefogásának erősítése közös rendezvények szervezésével, szakmai folyóiratokkal és más kiadványokkal. Az alapítvány megkülönböztetett mó­don támogatja a különböző országokban élő magyar származású tudósok, kuta­tók és gazdálkodók közötti kapcsolatok erősítését és a tudományos és gyakor­lati eredmények megismertetését. Az alapítvány tervei között szerepel fiatal kutatók vállalkozók és gazdák számára nemzetközi konferenciák, tapasztalat­­cserék szervezése, a gyakorlati képzés segítése. Az alapítvány politikamentes, pártokat nem támogat. A legutóbbi, 2007. február végén tar­tott kuratóriumi ülésen Jakab István, a testület elnöke különösen az alapítvány nyitottságára és támadhatatlanságára hív­ta fel a figyelmet. Szólt arról a történel­mi felelősségről is, amely a szervezetre a Magyországra mostanában jellemző De azért van haladás az ügyben. Már csak egynél tartunk.- Morvái Krsztinát, egész tevékeny­sége bizonyítja, mintha valami belül­ről vezérelné, irányítaná, eltökélten, egészen bámulatos elhivatottsággal áll helyt, teszi, amit tennie kell...- Hívő keresztény vagyok és azt hi­szem, nagyon erős hittel rendelkezem. Ez nagy kegyelem. Érzem, hogy segít az Úr és ebben a küldetésben nem tehetek másképp. Johanna a bérmanevem.- Johannáról azt írták, hogy az iste­ni hívás iránti engedelmesség kérlelhe­tetlenül szembeállította környezetével, ugyanakkor megjelenése, szava lángra lobbantotta a hitet, de minden, férfia­kat megszégyenítő bátorsága ellenére vallotta, hogy igazi küldetése segítséget hozni szenvedőknek. Sorsát ismerjük. Miben bízhatunk?- Abban, hogy elegendő erőt és kitar­tást kapunk az Úrtól ahhoz, hogy egymás kezét fogva, egymás méltóságát helyreál­lítva próbáljunk emelt fővel létezni. Ak­kor is, ha nem érezzük azt, hogy holnap vagy holnapután győzni fogunk .Akkor is végigcsináljuk. Mert végig kell.A meg­sértett, megtaposott emberi méltóságot visszaállítani az egyénben és a magyar­ságban egyaránt. Van bennünk egy belső hit, hogy ez elfogadhatatlan. Ha minden reggel minden magyar ember csak annyit elmond magának, hogy magyar ember vagyok, erre büszke vagyok, van egy hazám, amiben élni akarok és a most következő 24 órát emelt fővel fogom el­tölteni nos, akkor már nem lógathatjuk az orrunkat, mert nincs reménytelenség és nem hagyjuk magunkat megalázni. eltorzított információkkal szemben a hiteles tények terjesztése terén hárul az alapítvány kiadványaira. Jakab István szólt arról is, hogy a magyarok miihói kötődnek még mindig erős szálakkal a vidékhez. Hiszen a nagyvárosok lakóinak döntő többsége a falvakból bevándorolt, avagy azok leszármazottja. Pitti Katalin a kuratórium tagja arról szólt, hogy az utóbbi években tudatosan teszik tönkre a magyar vidéket. A leg­utóbbi kormányzati tervezet szerint pél­dául a magyarul sem tudó ázsiaiak előbb kapnának magyar állampolgárságot, mint a magyar nyelv tisztaságát a legjobban őrző erdélyi magyarok. A művésznő arról is beszélt, hogy gyakori vidéki fel­lépései során sokszor lát a szemekben nyomorúságot. A magyar dalokból, ver­sekből aztán energiát merítenek a nehéz sorsú emberek és invitálják vendégeiket a következő látogatásra. Pitti Katalin arról is szólt, hogy az asszonyok legfőbb dolga az evangelizáció, a jó hír teijesztése. Ez­által a lelkek megemelkedhetnek, és így nem hagyjuk, hogy a sárba döngöljék a magyarságot. Kiss Mihály a kuratórium tagja arra hívta fel a figyelmet, hogy a Magyar Nemzeti Alapítvány elnevezés már önmagában is hatalmas dolog. A név egyértelmű elkötelezettséget jelent, és ez a forma sok nemes elképzelés és tett gyűjtőhelye lehet. Zalakaros nyugdíjas jegyzője szerint a vidéki gyökerekkel rendelkező városiak között is sok tá­mogatóra számíthat az alapítvány, csak emlékeztetni kell a városiakat történelmi kötődésükre. A Magyar Nemzeti Alapítvány az óhazából és a világ más országaiban élő magyarok közül szeretne minél több tá­mogatót toborozni. Felhívás Az „alternatív bizottságban” dolgozó hét jogász úgy döntött, hogy alapítványt hozunk létre, s tevékenységünket a 2006. szeptember-októberi rendőri bru­talitásokat, önkényes letartóztatásokat feltáró jelentésünk elkészítése után is folytatni fogjuk. Honlapunk címe a következő: www.oktober23bizottsag.hu E-mail címünk: bizottsag@oktober23bizottsag.hu A rövidesen bejegyzésre kerülő alapítványunk neve: Október 23 Bizottság Alapítvány az Ember Jogaiért. Kérem, hogy pénzbeli adományát a következő bankszámlaszámra utalja: 10300002 10322788 49020017 (MKB Bank Rt) Külföldről történő átutaláshoz szükséges információk: IBAN: HU57 Bank neve: MKB Bank Rt. Bank címe: 1056 Budapest Váci utca 38. SWIFT: MKKBHUHB Számlatudlajdonos neve: Október 23 Bizottság Alapítvány az Ember Jogaiért Számlatulajdonos címe: 1024 Budapest Fény utca 15. Haza és vidéke

Next

/
Thumbnails
Contents