Nyugati Magyarság, 2007 (24. évfolyam, 3-12. szám)

2007-03-01 / 3. szám

P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montreal, QC H3P 3B9, CANADA NYUGATI 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. [ÚQOODQOaPBSlOQ© ®ff 1 am® ®7@©G = DOemgmsQs cO D( XXIV. évf., 3. szám 2007. március A DEMOKRATIKUS ÉS NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG HAVILAPJA 260.- Ft - $ 4.50* , PETŐFI Nem ő volt az 1848-as forradalom vezéregyénisége, mégis, ha for­radalomról esik szó, ő az első, aki eszünkbe jut. Talán azért, mert a forradalom lelkületét, sem akkor, sem azóta, nála jobban senki nem fejezte ki és nem képviselte. Egész élete is olyan volt, mint maga a forradalom. Szinte berobbant a magyar irodalomba. 1844-ben, 21 éves korában a Nemzeti Kör Vörösmarty Mihály javaslatára határozta el első kötetének kiadását, 1845-ben öt kötete jelent meg, 1846-ban kettő, 1847-ben kiadták összes költeményeit, egyedül a forradalom és szabadságharc alatt írt versei megjelenésére kellett várni, mert élete a forradalom lángjával együtt lobbant el. Öt évet alkotott és egy teljes életet és életművet hagyott maga után, benne lírával, epikával, prózával, műfordítással. „A nagy költők nem váratlanul szólalnak meg, nem derült égből, mint az isteni kinyilatkoztatások. A népek életében messze visszame­nőleg meg lehet állapítani, mikor estek vajúdásba, hogy megszüljék a rendkívüli fiút. A nemzet, a nagy család előre készülődik az ese­ményre” - írta Illyés Gyula. De Petőfi maga is készült a szerepre, hogy a szerelem, a népélet, a táj költőjéből a forradalom hírnöke és dalnoka lehessen. „Évek óta csaknem kirekesztőleges olvasmányom, reggeli és esteli imádságom, mindennapi kenyerem a francia forradalmak tör­ténete, a világnak ez új evangélioma, melyben az emberiség második megváltója, a szabadság hirdeti igéit. (...) Oh mikor én meghallot­tam, hogy Lajos Fülöpöt elűzték s Franciaország respublika! ... Egy Pesttől távol eső megyében utaztam, s ott egy fogadóban lepte... rohanta meg e hír szívemet, fejemet, lelkemet, idegeimet. - Vive la république! - kiálték föl, aztán némán álltam, de égve, mint egy lángoszlop. Amint eszméletemet visszanyertem, egy aggodalom kezdett bántani - a jelszó ki van kiáltva, gondolám, ki tudja mi nem történt vagy történik, míg én haza nem érek! Nélkülem kezdődjék a forradalom? hah!” - vetette paírra naplójában aggodalmait Petőfi. Szerencsére még semmiből nem maradt ki, és élete ettől fogva napról napra öszefonódott a forradalom sorsával. Van valami szimbolikus az általa megörökített helyzetben, amint extatikus állapotban lángoszlopként magaslott a körötte békésen iddogáló, s valószínűleg vehemenciájából sokat nem értő polgárok fölé. Kirítt környezetéből, minden tekintetben. „Petőfi irodalmi sze­génylegény volt a nemesi Magyarországon, szívében daccal és for­radalmi szándékkal tele” írta róla Szerb Antal, bizonyára Petőfinek a költészetről és a költői hivatásról vallott felfogása alapján. „A költészet nem, társalgó-terem. Hová fecsegni jár a cifra nép, A társaság szemenszedett paréja; Több a költészet! olyan épület, Mely nyitva van boldog-boldogtalannak, Mindenkinek, ki imádkozni vágy Szóval: szentegyház, ahová belépni Bocskorban sőt mezítláb is szabad.” (A költészet, 1847 augusztus) Azok közé a költők közé tartozik, akinek életművét az utókor, minden törekvése ellenére sem tudta sematizálni. Nem lehetett belőle egyoldalúan hős szerelmest, de népies-forradalmi költőt sem kreálni, a mindenkori politikai szándékok ellenére sem. Mert az egyikkel szemben megjelent a világforradalom, a szabadságvágy megének­­lője, aki komolyan vette lángoszlop szerepét: „Újabb időkben az isten ilyen Lángoszlopoknak rendelé A költőket, hogy ők vezessék A népet a Kánaán felé.” (A XIX. Század költői, 1847 január), a másikkal szemben meg ott voltak a világ leggyönyörűbb tájleíró költeményei, mint az Alföld, vagy a Kiskunság, szerelmes versei, mint a Minek nevezzelek?, vagy a Szeptember végén és a zseniális elbeszélő költemények, mint a tragikus Apostol vagy a mesés János vitéz. A márciusi forradalmi megemlékezések újra és újra a politikai szónokok szájára csalják Petőfi nevét. Sajnos a világ nem változott. Méltán idézhetjük Babits Mihály 1923-ban született keserű sorait: „Ki ünnepli ŐT ma, mikor a vágy, a gond messze az Övétől, mint sastól a vakond avagy gyáván bújik, s a bilincses ajak rab szavakat hadar? Csak a vak megszokás, a süket Hivatal Hozza koszorúit.” Formális vagy rosszul aktualizált megemlékezések helyett köves­sük inkább Illyés Gyula tanácsát: „Dörmögj, testvér, egy sor Petőfit, köréd varázskor teremtődik.” Bodonyi Ilona \_______________________________________________________) IFJ. FEKETE GYULA SZABAD MÁRCIUS 15-ÉT AKARUNK! Magyarországon a szocialista-szabad­demokrata kormány vissza kívánja állítani azt az 1990 előtti, a pártállami diktatúrában kialakított szokásjogot, mely szerint nemzeti ünnepünkön csak azok szerepelhetteM akiknek erre a szocialista pártállam enge­délyt adott; ott ünnepelhettek, ahol a rendőrség ezt megengedte; és csak arról beszélhettek, amit még elviselt a véleményszabadságot nem tűrőjpn­­kényuralom. A pártállami restauráció jegyében kormánypolitikusok - most a március idusa elinti hetekben - na- j ponta szólítják fel axyllenzók vézeto politikusait, hogy ne szólaljanak meg a nemzeti ünnepünköh, az ellenzéki pártok tervezett ünneplésének a hely­színeit rendre kifogásoljaic£és már előre feltételezik, hogy az ellenzéki politikusok ünnepi beszédeannyi­ra szélsőségesek és uszító jellegűek lesznek, hogy csak egy jelentős rend­őri készültség látványa fogja elretten­teni a kilengésektől az ott összegyűl­teket. A kormány félelmet gerjeszt, * mert érezteti, hogy a kénye-kedvétől J függ majd az, hogy melyik ünnepség gén alkalmaz majd rendőri erőszakot az ünneplők ellen, és melyik ünnepe ségen nem. Orbán Viktor, a'tegjelen­­tősebb ellenzéki erő vezetője szerint ismét meg kell küzdeni március 15- e félelem nélküli megünnepléséért^: Az embereknek nincs szüksége arr az emléknap, mert éppen hatvan év­vel ezelőtt hurcoltatták el a hatalom­ra törő szocialisták a szovjet meg­szállókkal a Magyar Országgyűlés kisgazda párti alelnökét, Kovács Bé­lát - a korábbi éveknél kevesebben, csak mintegy tízezren vettek részt a budapesti Terror Háza előtti nagy­gyűlésen. A gyérebb részvétel láttán a kormánypárti lapok és hírügynök­ségek lelkendeztek, mert szerintük kifulladt az ellenzék „kommunistázó propagandája” - és természetesen el­hallgatták a résztvevőket fenyegető látványosan erős rendőri készültsé­get, és azoknak az elrettentő célzatú eljárásoknak a százait, amelyek még jelenleg is folynak az október 23-i nemzeti ünnepen előállítottak ellen. Az október 23-án történt rend­őri brutalitások annyira megrázták a közvéleményt, hogy a kormány kénytelen volt felállítani egy döntő­en kormányhivatalnokokból álló, a nemzeti ünnepen történteket kivizs­gáló kormánybizottságot. Csoda nem történt, a vizsgálóbizottság a szerinte hatalomra törő ellenzéket okolta az eseményekért. Jellemző módon a kormánybizottság nem keresett fel egyetlen egy egész életére megrok­kanó sérültet sem, nem beszélt rend­őrség által vádolt személyekkel, de még szemtanúkkal sem. (folytatás a 8. oldalon) Az első számú tettes: Gyurcsány Ferenc Szilvásy György kancellária-miniszter már megint terrorveszélyről hazudozik. A törvénytelen Gyurcsány-kormány meg­léte óta már vagy hatodszor. Egy csöppet sem zavarja az akut hazudozót, hogy már megint lebukott: a terrorveszély hírére kirendelt egységek csak egy totál részeg, félmeztelen exrendőr fényképét tudták előbányászni, akinek egyébként sosem volt számszeríja, s aki idejének egy részét az elvonókúrán tölti. Persze ő is pénzért, megbízásra cselekedett. Nem nehéz kita­lálni, hogy kik bízták meg a fenyegetéssel. Szilvásyék másik felfedezettje egy bala­­tonlellei hajléktalan, ő egy kendő mögül lehelte megbízói óhaját. Szilvásy, Petrétei és a Nemzetbizton­sági Hivatal jobban tenné, ha a balliberális politika formálása helyett a hírszerzésre és a kémelhárításra koncentrálna, hiszen ezeket a területeket - hogy Szilvásy és Gyurcsány kedvében járjon - gyaníthatóan elhanyagolja. Persze az igazság kedvéért hozzá kell ehhez tennünk, hogy a minap tényleg tizenöt lövést adott le valaki kalas­­nyikovból az üres rendőrpalota felső eme­leti ablakaira, de a tettes személyét sűrű ho­mály fedi, így aztán megint csak felmerül a gyanú, hogy balliberális közegben kellene talán keresni a provokatív megbízókat. Ám míg keresik a tetteseket, addig sem tétlenkednek. A Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatója, Galambos Lajos egy kisre­­pülőgép eltulajdonításának “gondolatáról” vizionált a minap “egy szűk személyi kör” kapcsán. Ez a szűk, gálád kör benzines pa­lackokat akart ledobálni a főváros fölött - állítja Galambos. Megint csak a kiváló író, Hajnóczy Péter örökérvényű mondása jut erről az eszembe: “Mindenki annyit hazudik, ameddig a takarója ér”. A Gönczöl-bizottság hazug jelentést produkált az őszi tüntetésekről. Persze nem lehet ezen csodálkozni: a bizottság szakértő tagjai veterán kommunistákból és exrendőrtisztekből állnak. A Göncz Kinga által - még pontosabban Gyurcsány Ferenc által - irányított külügyes kom­mandó arra utasította a külképviseleteket - a világ összes tájáról az összest -, hogy Orbán Viktort és a többi „kordonbontóf ’ a legocsmányabb, leghazugabb módon próbálja lejárami. Azt hazudják ezek az MSZP-s politikai bűnözők, kordonáUítók, hogy “parlamenti politikus ennél felelőt­lenebb dolgot még nem csinált az elmúlt 16 évben. Orbán Viktor régi pozíciójának visszaszerzéséhez azt sem tartja túl nagy árnak, hogy a rendőrségből csinál bűnba­kot, az Árpád-sávos zászlók alatt masírozó rendbontókból pedig hősöket”. Döbbenetes, hogy még ezek a szem­­kioltók mernek vádaskodni. Azok, akik kisiklatták az egész rendszerváltozást, ocsmány viccet csináltak belőle. Akik az előprivatizáció és a privatizáció gátlásta­lan rablásai során ellopták az ország egész vagyonát. S akik ma is élvezik ezt az ir­datlan vagyont, a Gyurcsány-féle hasbe­szélők, a Kóka-féle vámpírok soraiban. Franco Frattini, az Európai Bizottság alelnöke, igazságügyi biztos Budapesten járt, és nyomatékosan kérte, hogy tiltsák meg a magyar (?) rendőröknek a szemki­oltásra is alkalmas, Európában már régóta mellőzött gumilövedékek használatát, és a rendőrök számára kötelező legyen az azonosító jelvény használata. Egy Veress József nevű MSZP-s azt hazudta Frattini­­nek, hogy az őszi eseményekért az ellen­zéket terheli a felelősség. Megjegyezném, hogy mindez nem történhetett volna meg, ha a rendszerváltozás hajnalán, 1990-ben betiltják ezt a bűnöző, kommunista-ter­rorista rablópártot, s a komoly bűntettek elkövetetteknek a megérdemelt zárkát utalják ki. A Morvái Krisztina által irányított Civil Jogász Bizottság február 23.-án nyilvánosságra hozta jelentését: Gyur­csány Ferenc az első számú felelős Budapesten a rendőrök által elkövetett brutális cselekményekért. A szeptem­ber 19.-érői 20.-ára virradó éjszakát követően ugyanis Gyurcsány Ferenc kitűnőnek minősítette a rendőrség em­bertelen fellépését, így aztán a követ­kező éjszakán, majd az október 23.-án történt rémtettek, emberkínzások már csak következményei voltak a gyurcsá­­nyi terrorpolitikának. A fő felelős, s így az első számú bűnelkövető a csalással hatalomra került, illegitim miniszterel­nök, de súlyos felelősség terheli Petrétei József igazságügyi minisztert, a rend­őrséget és a Gergényi Pétert kitüntető Demszky Gábort is. Ezt a terrorista-bol­sevik szellemiséget - ezt már én teszem hozzá - Kun Béla és Szamuely Tibor alapozta meg először Magyarországon, Rákosi Mátyás és Gerő Ernő folytatták, s ma ennek az irányzatnak a képviselője Gyurcsány Ferenc. (folytatás a 8. oldalon) hogy a kormány eldöntse, hogyan is ünnepeljenek március 15-én. „Szabad március -ét akarunk!,, — nyilvání­totta ki az ellenzék igényét. Az előjelek nem kedvezőek, feb­ruár 25-én, a kommunizmus áldo­zatainak az emléknapján a rendőri önkény megakadályozta azt, hogy az áldozatokat képviselő civil szer­vezetek - mint például a házukból, lakásukból kitelepítetteket&a Recs­­ken é3 Hortobágyon raboskodókat, az 19563o&4orradalomban fegyver­­zfel harcolókat, vagy általában a volt politikaiyoglyokat tömörftő egye­sületek - vezetői megkoszorúzzák a Parlament előtt lévő 56-ósok emlék­művét. Nem véletlenül hangsúlyoz­ták az emléknap központi ünnepsé­gén az emberi jogi szervezetek - a szQgtszcdosmjfeákban felsorakozó, ezernél is több rendőr közelségében -hogy 1990 után a „legrosszabb pil­lanatainkban sem gondoltuk, hogy néhány év múlva a demokrácia dísz­letei között újra megtanulunk félni. Hogy visszajön az |z idő, amikor vé­leményünket sokszor még a család­tagjainkkal sem osztjuk meg, és gya­nakodva nézünk szomszédjainkra. Hogy a szabadság kiürült politikai közhellyé válik számunkra..” Saj­­•ánosja félelemgerjesztő kormánypo­litika elérte a célját: annak ellenére, évfordulóra emlékezett

Next

/
Thumbnails
Contents