Nyugati Magyarság, 2006 (23. évfolyam, 2-11. szám)

2006-07-01 / 7-8. szám

2006. július-augusztus Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 3. oldal Bizonyára mindannyian emlékszünk rá, hogy milyen erőszakos kampán­nyal igyekezett a 2002-ben hatalomra került MSZP-SZDSZ kormány ráve­zetni minket arra, hogy szavazzunk az Európai Unióhoz való csatlakozás­ra. Többnyire nem is lett volna ezzel gond, hiszen mi mindig is Európá­hoz tartoztunk, gazdagítottuk a közös tudást és kultúrát. Akkor kezdtünk gyanakodni, amikor a csatlakozás­nak csak a jó oldalát fényezték a kor­mánypártok. Ezt pedig csak úgy tudták tenni, hogy lényeges információkat kifelej­tettek a kampányból. Az ő hibájuk, hogy szinte semmit sem tudtunk az Unió mezőgazdasági politikájának valós helyzetéről és hatásairól, a támogatások megszerzésének mi­kéntjéről, a személyek szabad moz­gásának korlátáiról, az Unióban levő kiélezett verseny feltételeiről. Abban lehettünk bizonyosak, hogy nyithatunk kávézót Bécsben, lángossütőt a francia Riviérán. (Tud­tommal nem özönlötték el Európát a magyar vállalkozók - talán nem volt hozzá elég tőkéjük?) 2004-ben aztán jött a felébredés, miszerint a jólét nem kopogtat az or­szághatáron. Nem csak mi mehetünk az Európai piacra, de ők is szabadon hozhatják be áruikat. Mennyivel jobban tudtunk volna felkészülni, ha előre megismerjük az Uniót minden oldalról. A jót is, és a rosszat is. De már akkor is kártékony módon félismeretek birtokában tartott ben­nünket az MSZP-SZDSZ kormány, elvették a lehetőségét annak, hogy talpraesetten, gondolkodva tervez­zük vállalkozásaink, tanulmányaink, munkánk mikéntjét. Azt a szokásukat megtartották a szocialisták és a liberálisok, hogy rajtuk kívül mindenki ellenség, fő­ként az ország népe, akikkel szemben a legjobb módszer az, ha tudatlan­ságban tartják őket. Az Unió azonban nemcsak hideg zuhanyt hozott nekünk, hanem de­mokratikus lehetőségeket is, csak ezt nem nagyon szerették reklámozni a kormányon lévő urak. Nem kell az öntudat a magyarok­nak!!! - gondolták. Elég, ha a fo­gyasztói társadalmat szélesítik! Mi ezeknek a globalistáknak a taktikájuk? Lebutítani a társadalmat a legalja, irodalomnak és művészeteknek csú­folt szeméttel, megfosztani az isko­láktól, beirányítani a hipermarketek­­be, ahol a fogyasztó ne gondolkodjon, hanem vegye meg, amit elé raknak és fogyasszon, fogyasszon, költsön. Majd a nagyok, a hatalmon lévők gondolkodnak és döntenek helyet­tük. A fogyasztó menjen el szavazni négyévenként bután, és ne szóljon a nagyok dolgába! Majd ők döntenek helyettünk! Mi ne gondolkodjunk! Fogyasszunk! Mi ez? Tényleg ezt akarja a tár­sadalom? Nem ezt jelenti a demokrácia! Nem ezt hozta az Unió sem! Az Unió törvényei kényszerítik a tagállamok kormányait arra, hogy demokratikusan kormányozzanak. Az Unió nem hagyja magára az ál­lampolgárt akkor sem, ha erről a mi kellemes kormányunk édes-keveset szólt eddig. Szerencsére a nemzetközi szerző­dések ma már gondoskodnak arról, hogy a mienkhez hasonlóan elvete­mült módon gondolkozó kormányok­kal szemben megvédjék az állampol­gárt és a demokrácia gyakorlásához fűződő jogait. Az Európai Unió joga - amely ma már a mi jogunk is - a mi igazunkat támasztja alá. Az Európai Unió minden tagál­lama, így Magyarország is aláírta az Egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről elnevezésű dokumentumot, mivel Magyarországnak ezek előtt voltak már igazán felelős kormányai. Ez az egyezmény meghatározza azokat a jogokat, amelyekhez minden ember­nek joga van, köztük a véleménynyil­vánítás szabadságát. Erről a következőket írja a 10. cikk első pontban: „Mindenkinek Tiltakozó civilek joga van a véleménynyilvánítás sza­badságához. Ez a jog magában fog­lalja a véleményalkotás szabadságát és az információk, eszmék megisme­résének és közlésének szabadságát országhatárokra tekintet nélkül és anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhasson.” Hallotta tehát mindenki: a nemzetközi jog szerint is igaz, hogy az információk meg­ismerésének szabadsága alapvető demokratikus jogunk, amelyet gya­korolnunk kell ahhoz, hogy szabadon nyilváníthassunk véleményt. Ebben a szabadságunkban nem korlátozhatnak bennünket még arra az ostoba elméletre hivatkozva sem, hogy mi, a választók úgyis csacsik vagyunk, és ha tudnánk valamit, hát­ha rosszul döntenénk.. Milyen érdekes, hogy a politi­kai elit mennyire erősen vágyik rá, hogy ez a csacsi tömeg négyévente ráruházza saját szuverenitásának egy részét. Választások előtt a legtöbbször használt szavak: a bölcsesség és az igazságosság voltak. Mi jogosítja fel a nagyeszű politikai elitet arra, hogy a társadalmat gyengeelméjűnek tekintse? Mi volna, ha ez a nagyeszű po­litikai elit megpróbálna meggyőzni minket? Na nem fenyegetéssel, ahogy ez több esetben előfordult már, hanem érvekkel. Attól tartanak talán, hogy nem elég helytállóak az érveik? Mi­ből gondolják, hogy a képviselőség­gel egyben nagyobb ész és intelligen­cia is adatott nekik? Nem tudják azt az igazságot, hogy több szem többet lát, több fej többet tud? Mitől ez a nagyképű magabiztosság? De folytatom: az Európai Unió minden tagállama - így Magyaror­szág is - aláírta azt az egyezményt, amely biztosítja demokratikus jogun­kat az információkhoz való hozzá­férésre. Az Európai Unió egyik alapszer­ződése - amely minden tagállamra kötelező - az Amszterdami Szer­ződés hivatkozik az egyezményben megfogalmazott jogokra, és azt szö­gezi le, hogy „az Unió a szabadság, demokrácia, az emberi jogok, és az alapvető szabadságjogok tiszteleté­re, valamint a törvényesség alapjaira épült, olyan elvekre, amelyek közö­sek a tagállamokban”. Azt is kikötik, hogy az Unió tisz­teletben tartja a fenti demokratikus jogokat, és minden államot kötelez erre. Ha egy tagállam megszegi az Unió alapító elveit, akkor az Euró­pai Uniós Szerződés 7. cikke a Ta­nácsot felhatalmazza arra, hogy az ilyen tagállam bizonyos jogait fel­függessze, ilyen például a szavazati jog felfüggesztése a Tanácsban. Ezzel akarja az Unió kikényszerí­teni a jog betartását. Itt jegyzem meg, hogy elég szé­gyen, ha egy demokratikusan megvá­lasztott kormánytól a jog eszközével kell kikényszeríteni a demokrácia já­tékszabályainak tiszteletben tartását. Ha tehát a döntések legfontosabb fórumán, a Tanácsban Magyarország nem tud jelen lenni, és érdekeit érvé­nyesíteni, azért, mert állampolgárait rosszhiszemű, briganti módon - nem véletlenül, hanem akarattal - becsap­ta kormánya, akkor elveszítjük dön­tési jogunkat az Unióban. Persze mindannyian tudjuk, hogy erre Gyurcsány Ferencnek azonnal kész lenne a válasza: csúnya dolog árulkodni az Unió felé! Inkább ne szóljunk semmit, ne vigyük ki a problémákat a határokon kívülre. Bennünket - a szavazókat, akik­nek kegyeit négyévente keresik - be­csapni nem csúnya dolog? Nehogy már mi legyünk a hibásak, ha ország­világ megtudja, mi folyik nálunk!! Sőt, meg is kell tudniuk, hogy segít­séget kaphassunk! Mindannyian jól ismerjük az MSZP-SZDSZ kormánynak az egyik megfélemlítő módszerét: az átnevezést. Ha valaki ma a világon azt hallja, hogy szélsőjobb, azon­nal a fasizmus jut eszébe, és retteg attól, hogy csak kapcsolatba is ke­rüljön azzal, amire rásütik. Ha tehát azt akarják, hogy a társadalom fél­jen valamitől, és eltávolodjon tőle, azonnal rásütik: szélsőjobb. Ezzel biztosra vehetik, hogy az emberek megijednek tőle. így történt a mi demonstrációnk­kal is. Gréczy Zsolt, fenomenális és lé­legzetelállítóan izgalmas, nagy ívű és nagyotmondó, Népszabadságban megjelenő cikkek szerzője sokat­­mondóan belenézett a kamerába és imigyen nyilatkoztatta ki a tutit: „én tudom, kik szervezik a civilek nagy­gyűlését: a szélsőjobb” Na helyben vagyunk! Már vár­tam, mikor hozakodik vele elő ő­­okossága. A keddi, és a mai nagygyűlésen sokan és sokfélék vagyunk itt. Bizony, van mindenféle nézetű ember köztünk, ami rendjén is van, mert a társadalom különböző embe­rekből áll. Hála Istennek nem va­gyunk egyformák. Egyikünk a vörös csillagot tiszteli, másikunk a keresz­tet, és így tovább. Ez a különbözőség bennünket nem zavar. Thürmer Gyu­la levelét éppúgy taps kísérte, mint Torkos Matild felszólalását. A civil társadalom nem azt je­lenti, hogy nem lehetnek köztünk olyanok, akik valamelyik pártnak a tagjai! Amikor a civilekről beszélünk, akkor arról a tömegről beszélünk, amely nem hivatásszerűen, fizetésért dolgozik a közjóért, hanem a saját szabadidejét feláldozva, a saját pén­zét költve. És ebbe a tömegbe az is beletar­tozik, aki a baloldali, az is, aki jobb­oldali eszmékért lelkesedik. A civilek azok, akik csak tesznek a közjó asztalára, és nem elvesznek onnan. Kijár tehát nekünk a tisztelet, kedves politikai- és médiaelit! Téved tehát a rendkívül kedves újságíró, Gréczy Zsolt: a társadalom nem bal- és jobboldalra osztható, hanem rendes, dolgos, tisztességes emberek sokaságára, valamint a má­sok munkájából élre törtető vékony rétegre, amely nem teszi ki a társada­lom 10 százalékát sem. Az itt összegyűlteknek közös a problémájuk, bármely párttal is szimpatizáljanak: becsapta őket a hatalom. Ezt úgy nevezik kedves megmon­dogató újságírócskák, hogy a civilek egyre inkább megerősödnek, egyre több közös feladatot találnak és ol­danak meg. Ezért vagyunk itt mi is. Innen üzenem a kellemesnek egyáltalán nem mondható, szűk lá­tókörű toliforgatóknak: attól, hogy a farkas azt mondja magáról, hogy má­tól báránynak hívják, még nem lesz szelíd növényevő, hanem megmarad az, ami volt, ordas farkas. Változtathatják egyes pártok az elnevezésüket, attól még azok ma­radnak, amiként viselkednek. Megtapasztalhattuk a fizikai meg­félemlítés módszerét is a kormány részéről: Tegnap a rohamrendőrség tömegoszlatási gyakorlatot tartott Bu­dapesten. Parancsnokuk azt mondta a televízió kamerájába, hogy a futball­meccseken randalírozók oszlatását gyakorolják. Mi ez a nagy sietség? Hol van még az őszi focibajnokság? Vagy Magyarországon játszák ma és holnap a világbajnoki döntő mérkő­zéseket, csak mi nem tudunk róla? Ekkora megtiszteltetés ért volna ben­nünket? Én mást gyanítok, egészen más oka van annak, hogy a rendőrség tegnap gyakorolta a tömeg felosz­latását. Ma vannak a munkavállalók, a gazdák és a civilek tüntetései. Hát ellenünk, az ország lakossága ellen készülnek az állig felfegyverzett rendőrök? Hát ők nem járnak bolt­ba? Nekik nem drága a kenyér, az energia? Hát ők nem gondolkodnak? Hát magyarok ellen kell fordulni, és közben Irakban a kormányt véde­ni? Nem éppen mi fizetjük be azt az adót, amiből kiképzik ellenünk a ro­hamrendőröket? Meddig merészke­dik a kormány szemérmetlensége? Nevetséges, hogy azt kell megta­pasztalnunk, hogy ha nem az általunk szimpatikusnak ítélt párt győz a vá­lasztásokon, akkor félnünk kelljen, és lehajtott fejjel járni. Hagyják már ezt a pártozást! Vegyék már tudomá­sul, hogy mindegyik oldalon vannak jó és rossz emberek, mert a hatalom mentén boldogulni akarók mindig megtalálják az odavezető utat. A vezető egyetlen mércéje a magas er­kölcs legyen, és ne a bűnök időbeni elévülése. És bizony kedves politikai és média elit! Jó volna egy kicsit ké­pezni magukat, tanulni, akkor tud­nák, hogy mit jelent a szélsőjobb és a szélsőbal! A szélsőséges pártok jellemzője, hogy erőszakkal akarják megteremteni a maguk által elkép­zelt formát. Erre a rendszerváltozás utáni Magyarországon eddig egyetlen erő vetemedett csupán: a jelenleg is cent­ralizáló miniszterelnök. Mégsem sütjük rá, hogy szél­sőbal, pedig ő maga mondta, hogy vissza szeretné hozni a vörös csil­lag használatát. Megbocsátjuk az ország miniszterelnökének, hogy zavarában össze-vissza beszél időn­ként. Azt viszont kikérjük magunk­nak, hogy bárki azt gondolja: ebben az országban minden csak a pártok akaratából és egyetértésével történ­het. Mit képzelnek ezek magukról? Hát már elfelejtették, hogy a de­mokrácia nem pénzuralom, hanem nép-u-ra-lom? Nyugat-Európában ma már min­denütt megerősödtek a civilek szerve­zetei, nem csupán beosztott kéregetői a költségvetésnek, hanem tevékeny építői a társadalomnak, ellenőrei a politikai hatalomnak. Ez teszi erő­sebbé, és egyben hatékonyabbá a de­mokráciát. Nekünk, civileknek nincs szégyellni valónk! Mi nem fizetésért munkálkodunk a közjóért, hanem ingyen, szabad időnket is feláldozva, az elbocsátás veszélyének örökké kitéve, haszon­­szerzés reménye nélkül építjük ha­zánkat. Nekünk van mire büszkének lenni, van miért egyenes derékkal járni. Végül hadd mondjam el, hogy a nyilvánosság az egyetlen, ami egy­ben védelmet is nyújt, mert ismertté teszi a sunyiságot! Ne féljünk! Sokan vagyunk! Csak mindig tegyük nyilvánossá, mit gondolunk, mire készülnek elle­nünk, és mi történik velünk! Azt a népet lehet félelemben tar­tani, amelyiket hallgatásra bírnak! Ha szólunk, az véd meg bennünket! írjunk egyre több levelet ismerőse­inknek! Beszéljünk egyre több pol­gártársunkkal ! írjuk meg és mondjuk el, hogy mit gondolunk erről a javainkat fel­élő kormányról! Akik még nem elég bátrak, vagy nem elég felvilágosul­tak, azoknak segítsünk mi, akik már tisztán látunk! Az igazunkat segít ter­jeszteni a postai levél, az internetes levél, a baráti beszélgetések, járjunk össze minél többször ismerőseinkkel, informáljuk és erősítsük egymást! Az újságírók írják meg az igazságot, mi pedig vegyük, olvassuk a valóságot megíró lapokat! Akik értenek a számítástechniká­hoz, szerkesszenek weblapot, bármi­lyen egyszerűt is, írják meg a valót és terjesszék annak olvasását! Most az értelmiséghez szólok! Ha megértettük a politika és a gazdaság működését, ne elégedjünk meg azzal, hogy magunkban dünnyögünk! Akár­milyen kicsi körben is, de mindig ma­gyarázzuk el a folyamatokat azoknak, akik nehezebben tudnak eligazodni a politika és a gazdaság útvesztőjében! Kire számítson az ország, ha nem ránk? Nem fogja senki helyettünk ezt a munkát elvégezni! Csak mi, együtt menthetjük meg magunkat! Demokratikus jogállamban pol­gári pert indíthatnak az állampolgá­rok a miniszterelnök ellen, ha ilyen nyilvánvaló módon korlátozza a demokratikus jogokat. Az ítéletből precedens lehet, és eljuthat az Euró­pai Bírósághoz is, amely kényszeríti a kormánytól a demokrácia helyre­­állítását. A legnagyobb hiba ma: tétlenül várni, hogy történjen valami! Nélkülünk nem történik semmi! (Elhangzott a civil szervezetek július 4-i tüntetésén). > " V & V Fogorvosi rendelő Dr.Vág János fogszakorvos a Damjanich u. 3 l/A fsz. 2. alatt rendel (Budapest,VII. kér.) hétfő-szerda: 14.00-19.00, kedd-péntek: 9.00-14.00 Időpontegyeztetés a 321 -6819, vagy a 06-20-341 -5980 telefonszámon. Konzerváló fogászat (tömés, fényrekötős tömés, gyökérkezelés), rögzített és kivehető fogpótlások, ultrahangos főgkőeltávolítás, iontoforézis kezelés, röntgen Ifj. Dr.Vág János fogszakorvos (klinikai orvos) Rendel: kedd, csütörtök 16-18-ig Időpontegyeztetés: 321-6819 (rendelési időben), 318-0950,318-0959 mellék: 5919,5908 (napközben), 466-0289 (esténként) Nagyörlőfogak gyökérkezelése (laterál kondenzációs gyökértömés), csapos fogfelépítés, nagyörlőfogak esztétikus restaurációja, vállasán előkészített koronák nemesfémből A civil szervezetek által szervezett tüntetésen éles kritikával illették a Gyurcsány-kormány választási ígéreteit, A felszólalásokban idézték Hegedűs Zsuzsa szociológus szavait, aki szerint nem arról van szó, mit ígértek erre a négy évre, hanem arról a két mondatról, amely sokszor hangzott el a választási küzdelember: azaz, hogy a gazdaság dübörög és a költségvetés köszöni, jól van. Ez a hazugság elképzelhetetlen egy demo áciában, erre egyszerűen nincsen precedens - idézték a szociológust. Ha ma az ország miniszterelnöke és pénzügyminisztere nem tudja, mekkora a hiány, akkor azonnal mondjon le és soha többet ne bízzák meg semmivel - hangzott el a tömeg nagy egyetértésével a megállapítás. Olyan nincsen, hogy senki nem felelős, csak egy diktatúrában lehet megcsinálni, hogy nem lehet számonkénti. Az is csak egy diktatúrában fordulhat elő, hogy büntetlenül lehet hazudni csak azért, hogy megnyerjék a választást. A cél szentesíti az eszközt, a haladásért, a modernizációért bármely diktatúra megengedhető - ez szokott lenni a diktatúrák elve, idézték tovább a szociológusnőt. Tessék kikövetelni, hogy mondjon le a miniszterelnök. Ha ezt nem tudja a társadalom kikövetelni, akkor ez a társadalom megérdemli a sorsát - hangzott el a Gyurcsány-féle megszorítások ellen szervezett civil tüntetésen.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents