Nyugati Magyarság, 2006 (23. évfolyam, 2-11. szám)
2006-02-01 / 2. szám
2006. február Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 7. oldal Elhunyt Mattyasovszky Zsolnay Miklós (1912-2005) Dr. Mattyasovszky Zsolnay Miklós, jogász, író, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség örökös tiszteletbeli elnöke, cserkészkörökben a szeretett és tisztelt Matyabája, rövid szenvedés után decemberben Pécsett, elhunyt. Pécsett született, a világhírű porcelángyár ismert Zsolnay család sarjaként. A pécsi cisztercita szerzetesek által vezetett Nagy Lajos gimnázium cserkészcsapatában tett cserkészfogadalmat és ettől kezdve egész életében ennek a mozgalomnak volt elhivatott tagja. Pécsett jogi diplomát szerzett, néhány évig a Zsolnay gyárnak dolgozott, majd 1945-ben Bajorországba menekült a szovjet megszállás elől. Feleségül vette Gosztonyi Erzsébetet, majd 1952-ben Kanadába emigrált. Montrealban mint „Time Study Analyst”, mai nyelven „Industrial Engineer” és könyvelési hivatalnokként dolgozott. Mindenütt megbecsülést és köztiszteletet érdemelt ki. Montreali tartózkodása alatt érte az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc. Ekkor lesz a montreali Magyar Segélyakció majd a Magyar- Kanadai Szövetség elnöke. Húsz éven át (1953-1973) viseli a Külföldi Magyar Cserkészszövetség elnöki tisztségét. Még 72 éves korában is 14 szervezetben tevékenykedett. Az emigráció 57. évében feleségével elhatározták - több oknál fogva - hogy Ottawából visszatelepülnek Pécsre, s tervüket 2003-ban meg is valósítottak. Ekkor már 90 éves volt. Ez a kiváló, négy nyelven folyékonyan beszélő magyar ember egész életében szószólója volt a magyar szabadságnak, az emberi méltóságnak, a demokráciának. Jelmondata: „Légy híve az igazságnak, és harcosa az igazságosságnak!” vezérelte életét. Alapító tagja és éveken át elnöke is volt a Teleki Pál és Sík Sándor által létrehozott Fiatal Magyarság mozgalom pécsi tagozatának. Külföldre kerülése után, már 1946-ban jelen volt a németországi Passauban szervezkedő magyar cserkészet megalakulásánál, főleg a Teleki Pál Magyar Cserkész Munkaközösség külkapcsolatai bővítésében vállalt szerepet. Erre a munkára Mattyasovszky Zsolnayt nem nosztalgia ösztönözte, hanem a magyar jövőt építeni vágyó szándéka. Ehhez a gárdához tartoztak akkor Bánáthy Béla, Beodray Ferenc és Bodnár Gábor is. Amikor ezt a feladatot vállalta, azt mindig többnek szánta, mint a jövő ködében vesző vállalkozásnak. Mint a Szövetség első külügyi vezetője többedmagával felvállalta a Világcserkész Mozgalom akkor még Londonban székelő központja felé a nemzetközi kapcsolatok kiépítését, a [Külföldi] Magyar Cserkészszövetség jogi elfogadtatását. Az akkori nehéz körülmények között, különösen az akkori „volt ellenség” megbélyegzés ellenére, a többi hasonló gondokkal küzdő menekült nemzetiségű cserkészszövetségekkel való összefogással közös érdekképviseletet hoztak létre, az International Scouter Associationt, melynek később elnökévé választották. Az elismertetés nem sikerült, a nemzetközi iroda nem fogadta el a menekült cserkészek szervezetét legitim társként, ami azóta sem változott. Okai jogi vonatkozásúak. Ám ennek ellenére a világszervezet ma is tisztában van a külföldi magyar cserkészet és a többi hasonsorsú nemzeti cserkészszövetségek munkájával. Matyabá a cserkészeszme alapfeltételeit követve a „felelősséget keresünk” jelszóval mindig példát mutatott. A kihívásoknak mindig eleget tett és bátran vállalkozott olyan feladatokra, amelyek nemcsak a magyarság ügyét szolgálták, hanem a befogadó országokban letelepülési helyeiken lévő társadalmat is. Higgadtsága, mérsékeltsége, békítő természete, becsületessége, kiegyensúlyozottsága és kitűnő diplomáciai érzéke olyan erények, amelyek a csoportok közti megegyezést eredményezték és döntőbírói szerepet osztottak ki részére, melynek eredményei hathatósak voltak. Ugyanakkor lankadatlan hittel, kitartással szolgálta a magyar cserkészet ügyét. Kanadai kapcsolatai révén főleg a kanadai alkotmánnyal kapcsolatos és a Kanadán belüli angol-francia viszony rendezését célzó törekvések foglalkoztatták. Tudását és megbecsülését mi sem mutatja jobban, mint hogy a kormány egy emlékirat szerkesztésére kérte fel az állampolgársági törvény módosítása tárgyában. Szakkörökben az írást elismeréssel fogadták. Diplomáciai tehetsége terén említést érdemel egy eset, amelyben a kanadai Parlamentbe való meghíváson nyilvános meghallgatásra és vitára került az emlékirat. Itt egy szélsőséges, erőszakos kisebbségi képviselő sanda célzatú kérdéseivel igyekezett a kíséretében lévő két kormányképviselő hölgyet zavarba hozni, akik ilyesmire nem voltak felkészülve. Miklós átvette a szót és kétszeri szóváltás után a képviselő úr feladta a vitát és kikullogott a teremből. Bátor hazafi volt, aki nem a katonai fronton vagy a barikádokon harcolt a magyarságért, hanem tollal, ésszel és magatartásával. Tisztességgel érdemelte ki az egyetemes magyarság és a befogadó országa berkeiben a nagy magyarok közti helyet. A cserkésznevelési elveket is hűen betartotta, amikor mind a magyar értékek, mind a befogadó ország becsületes polgárainak nevelését hangsúlyozta. Sokan kérték tanácsait, bölcs hozzáállásával mindig a helyes útra irányította a kérdezőket. Mint a külföldi magyar cserkészet szellemi atyja és legfelsőbb tisztségviselője különösen vigyázott arra, hogy a „politikai nevelés” a cserkész programba ne kerüljön bele. Mindig akadtak olyan szülők, társadalmi vezetők, akik igyekeztek a cserkészetet saját céljukra felhasználni. Egyesek túl „baloldalinak”, mások pedig túl Jobboldalinak” bélyegezték vagy bélyegzik a mozgalmat. Világosan látta és szemlélte a magyar cserkészet lényegét, fontosságát és helyét a magyar társadalomban. Bölcs előrelátása rányomta a bélyegét a mozgalomra is. Mint lapszerkesztő - ő szerkesztette a Vezetők Lapja első számait 1954-től kezdve -, mindjárt az elején meghatározta a magyar cserkészmunka értelmét. Ez az írás ma is klasszikusnak számító mű. Mindenütt köztiszteletet és megbecsülést érdemelt ki magának. Élete során számos kitüntetést kapott különböző nemzetiségű csoportoktól, a helyi és a központi kanadai szövetségi kormánytól, a rendszerváltás után pedig a magyar kormánytól. Ezek 1 őzé sorolhatók az emigrációban élők érdekében végzett tevékenységéért 1979-ben kapott Order of Canada díj, Kanadának legtekintélyesebb polgári kitüntetése olyan kanadai állampolgárok részére, akik kimagasló érdemeket szereztek és szolgálatokat tettek az országnak vagy az emberiségnek. További kitüntetései: a Kanada Évszázados Érme (1967), Winnipeg tb. Polgári Diplomája (1974), a Királynő Jubiláló Ezüst Érme (1977), a „La Fédération des Groupes Ethniques du Quebec” Jubileumi Érme (1987). E szervezetnek egyik alapítója, majd 14 éven át vezetőségi tagja. A Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti Keresztjét (1993) levéltári munkájáért és a magyar-kanadai kapcsolatok ápolásáért kapta. 90. születésnapján a sok méltatás mellett Papp Sándor kanadai magyar nagykövet Orbán Viktor miniszterelnök nevében külön elismerő oklevelet nyújtott át neki a külföldi magyarság érdekében végezett célravezető munkájáért. A rendszerváltás után gyakran látogatott haza és nagy segítőkészséggel tekintett a Zsolnay-gyár munkája felé. Végleges hazatelepülése után a pécsi Tüke-díjjal jutalmazták, amit olyan pécsi született polgároknak ítélnek oda, akik a város jó hírnevének megőrzéséért kimagasló munkát végeznek. A Külföldi Magyar Cserkészszövetség legmagasabb kitüntetését, a Jó munkáért! érmet azaz Teleki emlékérmet az elsők között kapta meg még 1960-ban. Mind az összmagyarság mind a magyar cserkészet kimagasló hazánkfiát és a becsületesség makulátlan képviselőjét veszítette el. Fischer Viktor a Külföldi Magyar Cserkészszövetség külügyi vezetője TÓFALVI ZOLTÁN _ _ __ ^ ? Elment a legnagyobb székely trefamester Jóban lehetsz az égiekkel, drága Sándor, ha temetésedre ilyen csodálatos és megnyugtató hóhullást varázsolt a Gondviselő az imádott és rajongásig szeretett Székelyföldre, s benne a világ közepére, a Bekecs alatt meghúzódó Mikházára, ahol a híres Ferencrendi kolostorban még a boszniai származású páterek is hamisítatlan székelyekké váltak. Legutolsó beszélgetésünkkor azt mondtad:- Adna az Isten olyan havazást, hogy csak a mikházi kolostor tornya látszódjon ki belőle! Magam köré gyűjteném maroknyi népemet, s utoljára a megkeményedett havon olyan táncot járnánk, hogy csodájára gyűlne az egész világ! Nem túloztál, drága Sándor, mert a Te szavadra, versfüzérré nemesedett rigmusaidra, sajátos népdal-éneklésedre valóban összegyűlt a világ, tízezreket tudtál megmozgatni nemcsak Erdélyben, hanem a hozzánk sokszor hűtlen és mostoha anyaországban, az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában vagy Ausztráliában. Egymagad felértél egy együttessel! Olyan csodálatos hangulatot tudtál teremteni, hogy egyből elpárolgott minden bánat, keserűség, gyötrő kétségbeesés. Volt időszak, amikor egymagad tartottad a lelket a Ceausescu-diktatúra megpróbáltatásaiba belefásult erdélyi magyarságban. Az immár legendás, már csak az idősebbek emlékezetében és tudatában élő Állami Székely Népi Együttesnek - amelynek idei, félévszázados évfordulóját immár Nélküled kell, nem is tudom, hogyan, megünnepelni! - az egyik nagy rejtélye a Te színes, szivárványos egyéniséged volt. A közönséget csak Te tudtad ráhangolni a felejthetetlen előadásokra. A hiányod most válik igazán döbbenetessé: az 1990 után alakult együtteseknek - bármennyire hitelesen, a Kányádi Sándor megénekelte „mozdulat-országot” is átörökítve ropják a töredékeiben is páratlanul gazdag táncainkat, éneklik legszebb népdalainkat, balladáinkat, nincs egy Széllyes Sándoruk, aki vibrál, sziporkázik a színpadon, s a közönség elé varázsolja évszázadok, évezredek jellegzetesen magyar szellemi örökségét! Tudom, Sándor, hogy most hamiskásan a szemedre húzod elmaradhatatlan mikházi kiskalapodat, megigazítod a bőrbekecsedet, s a szád sarkában az utánozhatatlan és hamiskás mosolyoddal meg is jegyzed:- Nana! Elég legyen a tömjénezésből, mert Széllyes Sándor vagyok Mikházáról, aki csak magamnak lehetek igazi prókátora! Ma reggel közel egy órán át beszélgettünk telefonon a Torontóban élő Lőrincz Bélával, az Együttes másik alapító tagjával, társaddal a sikerekben, sorsosoddal a hatalmi elsorvasztásban, akit szíven ütött váratlan és korai halálod. Egyszerűen nem tud magához térni! Halálod híre riadalmat keltett a világ minden tájára szétszóródott magyarságban: milyen lesz a világ Széllyes Sándor nélkül? Az már most megcáfolhatatlan evidencia: sokkal szegényebbek lettünk a legnagyobb tréfamesterek egyikének, a magyar népdal egyik kiváló előadójának, hanglemezek és CD-k szerzőjének halálával ! Tudom, hogy hallod, ami mondok: ma és holnap megkondulnak a Székelyföld, a Kalotaszeg, a Partium, a Csángóföld falvainak harangjai, mert egész népközösségünk siratja nagy halottját. Megkondulnak a lélek harangjai New Yorkban, Los Angelesben, Torontóban, Clevelandben, Melboumeben, Sidney-ben, mindenhol, ahol magyarok élnek, mert a „kitántorgott” hit- és szellemi tejtestvéreinket egy egész életre szóló élménnyel ajándékoztad meg. Mindenkinél jobban tudtad, hogy a táncnak, a népdalnak varázslatos ereje és hatalma van. Magad mesélted: egyik amerikai utad alkalmával New Yorkban, a felhőkarcolók tövében, a legnagyobb nappali forgalomban, a szemedre húztad a kiskalapot, s rázendítettél: „Csak még egyszer haza tudnék menni...” Akkor már másfél hónapja bolyongtál a földrésznyi országban, s már nem tudtál az egyetlen székely folyó, a Nyárád „mondikálása” nélkül élni. Pedig az amerikai magyarok a tenyerükön és Cadillacon hordoztak! Csak azt nem értették meg, hogy milyen érzés a Nyárodban halászni, a Bekecs erdeiben barangolni. Hát, ezért gyújtottál nótára, ott a Grand Central előtt, két vonat indulása között, 1971-ben. Micsoda föld lehet, amelyhez ilyen hűséggel lehet ragaszkodni? Csodálatos föld! Beletemetik az ősöket, a testvéreket, s ki kel belőle a művészet, amelynek gyökerei valahol az újgorok földjén kereshetők, ahol 1977-ben magad is jártál, s amely felé igyekezett a magyarok őshazáját kereső Körösi Csorna Sándor... Tudtad: ha énekelsz, akkor már valójában otthon vagy, távol a világ zajától, az általad annyira gyűlölt biztonsági záraktól, lakatoktól, riasztó berendezésektől. Otthon, Mikházán, ha az ajtóba kitették a seprűt, mindenki tudta, hogy senki nincs otthon. Minek kell ajtót zárni, lakatokat és üvöltő riasztó berendezéseket rakni, amely a gyanútlan járókelőt riasztja el, a tolvajt pedig nem. Pontosan tudtad, hogy a népdal még a halálba vezető utat is megkönnyíti. Néhány száz méterrel innen, ahol most búcsút veszünk Tőled, egy ozsdolai fiatalember, édesanyjának egyetlen gyermeke, akit 1959-ben azért ítéltek halálra, mert rálőtt a községi párttitkárra, úgy indult a kivégző osztag elé, hogy egész éjjel a Te kedvenc dalodat énekelte: „Édesanyám kössön kendőt a fejére...” Emlékszel, drága Sándor? Az Állami Székely Népi Együttes 40. évfordulójának szentelt bécsi gálaműsoron arról beszéltél, hogy valami elromlott ebben a mi, hosszúra sikeredett átmeneti világunkban: ahol a pénz beszél, ott az igazság hallgat. Neked pedig pénzed volt a legkevesebb, a szó valódi és átvitt értelmében. Ezért nem értették meg azt a vakmerő húzásodat, hogy New Yorkban éjszaka három órakor suhogó egyedül a 82-es utcából szépen átgyalogoltál a 73-asba, mint otthon a Félszegből az Alszegbe. Közben a legszebb népdalainkat dudorásztad. Majdnem elájultak, amikor holtfáradtan betoppantál vendégfogadóid házába. Úgy féltettek, mint a szemük fényét, mert az álmaikat, a fiatalságukat loptad a százemeletes felhőkarcolók világába. Az Együttes tagjai többször elmesélték: betéve ismerték a tréfáidat, rigmusaidat, mégis estéről estére ott szorongtak a függöny mögött, lesték, hogyan reagál a közönség telitalálataidra. A könnyük hullott, a térdüket csapkodták, úgy kacagtak. Te voltál a biztonsági szelep ezrek és ezrek számára. Sokszor megkérdezték Tőled: miért nem írod le, miért nem közlöd versfüzéreidet? Te csak mosolyogtál és legyintettéi. Kevesen tudták, hogy ha a leírt szöveghez nem társul a hangod, arcod sajátos átlényegülése, akkor gyarló klapanciának tűnik az egész. Ezek a szövegek a testtartásod, a hangod nélkül csak halott szövegek, nincs élet, lüktetés bennük! Művész voltál, drága Sándor! A szónak, a lélektől lélekig áramló emberi beszédnek egyik nagy mestere. Úgy ismerted a székely és magyar népiélek legbensőbb titkait, mint senki más. Ott, most fönn, az egyre népesebb égi Székely Népi Együttesben átélitek a közel 5000 előadás, az Ázsia, Amerika és Ausztrália földjén megtett nagy utak minden élményét. Nagy kár, hogyha rigmusaidat nem is, de élményeidet nem vetetted papírra. A Rólad megjelent írásokból talán mégiscsak Amire vágytál, a hangodba sűrűit. Magad emlegetted: „Szeretem az együttest, és nem tudom elképzelni, mi lenne, ha nem lett volna...” Most itt állnak koporsód körül a még élő alapító tagok, lélekben pedig itt van a 130 tagú világhírű Székely Népi Együttes. Amit székely népedtől útravalóként kaptál, azt ezerszeresen visszaadtad! A hangodat, a rigmusaidat, a táncaid emlékét mindenhol megőrzik, ahol megfordultál, és ahol magyarok élnek. Ringasson szelíden, mint az álom, Mikháza különös, művészetet termő földje... (Elhangzott 2006. január 17-én a marosvásárhelyi római katolikus temetőben.) M. A. BLYTHE BERNIER, INC. Temetkezési vállalat Gyász esetén temetkezési vállalatunk együttérzéssel, a magyar hagyományok szerint nyújtja a kívánt szolgáltatást. 940 Ogilvy Ave., Montréal, Qué. 495-8082 Széllyes Sándor halálára
