Nyugati Magyarság, 2006 (23. évfolyam, 2-11. szám)

2006-06-01 / 6. szám

2006. június Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 5. oldal A magyarországi politikai elit és az autonómia DOMONKOS LÁSZLÓ A forradalom él tovább Beszélgetés Wittner Máriával- Még a választások előtt került fel az ötödik helyen a Fidesz országos kép­viselői listájára. Mostanra, túl a letag­lózó végkifejleten, képviselőként miként néz szembe a jelenlegi helyzettel?- Eléggé stresszes állapotban va­gyok, különösen ha azt vesszük, hogy egy volt ávós házban találhatók a kép­viselők irodái... Rossz érzéssel me­gyek be, noha annak idején ebben az épületben én nem az emeleten, hanem a pincében voltam... Nehéz mindezt megszokni. Sok bennem a szorongás: meg tudok-e felelni mindannak, amit elvárnak tőlem? Eddig nem kellett megfelelnem senkinek, csak önma­gámnak és kivégzett harcostársaimnak tett ígéretemnek. Most nagyon sokan várnak tőlem segítséget, igazi képvise­letet és sokszor fel kell tennem ma­gamnak a kérdést, hogy vajon egy fecske tényleg tud-e nyarat csinálni...? Nem biztos, hogy nyarat tudok majd csinálni, de az biztos, hogy néha igen­is képes leszek arra, hogy beleköpjek a levesükbe...- Ez is valami... Számított rá, hogy valaha képviselő lehet a magyar par­lamentben?- Természetesen nem, de soha nem is akartam képviselő lenni.... Most föl­adtam a szabadságomból egy óriási részt, mindenféle kötelezettségeket vál­laltam, meg kell küzdenem az idővel is. Egyelőre mindenesetre „figyelőál­lásban” vagyok... Azt szokták mondani és mostaná­ban megint igen gyakran mondogat­ják is, hogy minden népnek olyan kor­mánya van, amilyet megérdemel, ami­lyet választ magának... Csakhogy én nem választottam ezeket, és az or­szágnak legalább a fele szintén nem. Csakis és kizárólag a pénzzel nyertek, ennek a választásnak teljesen ez volt a lényege. Kiürítették az államkasszát, és most vakarják a fejüket, hogy mit is csináljanak, és ebbe akarnák bele­vonni a Fideszt... Naponta nyomon követhetők a ha­zugságaik. Meg kell tanulni, hogyan figyeljünk arra, ami a szavak mögött van, olvasni a sorok között... A dema­gógia minden szavukban ott van, tet­ten érhetően. Annyira a vérükbe ivó­dott a mellébeszélés, a sok üres, sü­ket szöveg, hogy ezen nem tudnak változtatni.- Mi várható, mik lehetnek az eset­leges történések a közeli jövőben, mi várható a Fidesztől?- Csak az a biztos, hogy nagyon komoly megszorítások lesznek, a Bokros-csomag, ahogyan Orbán Vik­tor mondotta, csak könnyű kis háti­zsákocska volt ehhez képest... Hogy hogyan, miként lesz, nem tudható. Annyi bizonyos, hogy nagyon ko­moly küzdelmekre és nehéz időkre kell felkészülnünk. Ami a Fideszt illeti, hát tényleg van egy liberális „mag”, nevezzük így... Én abban reménykedem, hogy most azért elég sok olyan képviselő bekerült a frakcióba, aki talán ugyan­úgy, vagy nagyon hasonlóan gondol­kodik, mint én... Remélem, hogy át tudjuk tömi azt a falat, amivel el akar­nak szigetelni, el akarnak választani tőlünk kiemelkedő politikusokat. Or­bán Viktor felkeltette a nemzeti öntu­datot, ezt nem tudják neki megbocsá­tani, ezért ütik-vágják igazából, ezért a fóbia, ez az eszelős gyűlölet. Nem a Fideszesekkel, nem is magával a Fi­desszel van nekik igazán bajuk - csakis Orbán Viktorral. A kalapos nő is azt mondta, hogy le kell fejezni a Fideszt, a gombócszájú Kuncze meg, hogy tűnjön el a politikából... Már­pedig ha ennyire szidnak valakit, ha ennyire, már álmukban is így retteg­nek tőle, ha ezzel a gyűlölettel kelnek, ezzel fekszenek: akkor erre az em­berre nagyon-nagyon oda kell ám fi­gyelni... Nagyformátumú, igazi ko­moly államférfivá nőtte ki magát, csakis érte, miatta vállaltam el a kép­viselőséget. Megérttette velem, hogy most, éppen most kell elvállalnom. Annyira mélyen van az ország, annyira nagy a baj, hogy nem lehet visszakozni.- A dicsőséges 1956-os forrada­lom és szabadságharc, vezérlő csilla­gunk fél évszázados évfordulóját ün­nepeljük. Ma Magyarországon nem nagyon akad a szabadságharcos, ha­lálraítélt Wittner Máriánál autentiku­­sabb személy, akitől azt kérdezhetjük: miként élhető át ez a megismételhe­tetlen, életünkben páratlan ünnep a mai magyar világban?- Remélem, minél többször el fog hangzani ez az évszám, minél több­ször, annál jobb - és a mi szánkból, ne a Gyurcsányéból.. .1990 óta hami­sítják 56-ot, igyekeznek eljelentékte­­leníteni, hiteltelenné tenni bennünket, de vagyunk még jócskán, akiket nem lehet megvenni. Elég edzettek va­gyunk. .. Olaszországban egy fiatalem­ber a lyukas zászlónkra azt mondta, le­hetne az a lyuk golyótépte zászlóé, de jelentheti Krisztus sebét is... Azóta soha nem a kivágott Rákosi-címer, csak ez a csodaszép gondolat jut eszembe, valahányszor a zászlót lá­tom. Az a seb viszont, nem tudom, mi­kor gyógyul be... Túlságosan sok tár­sadalmi igazságtalanság rakódik rá, és addig, amíg nem szolgáltatnak igazsá­got 56-nak, addig ne várják tőlünk a felejtést, a sebek begyógyulását, hi­szen ezeket a sebeket nap mint nap ép­pen ők tépik fel... Ezért lesz nekünk ordító fájdalom az ötvenéves évfor­duló. A babérok nem nekünk terem­nek, nem lesz hely, ahol megemlékez­zünk, szomorú és baljós hangulatban. Csakhogy 56 szelleme él és működik tovább, akárcsak eddig, történt vagy történjék bármi. És sok kicsi tényleg sokra megy: itt vannak a könyvek, amelyeket a mi embereink az ötvenes évforduló alkalmából írtak. Nagy Gás­pár új versciklusa például, az 56 fénylő arcai... és a többi, mind: ezek mind­­mind erőt adnak nekem is, hogy nem­csak én gondolkodom így, hogy nem­csak engem éltet a forradalmunk szel­leme, hanem lám, mennyi embert még, olyanokat is, akik akkoriban két-há­­rom-négy-öt-hatéves kisgyerekek vol­tak, vagy már 56 után születtek és mégis, mégis... Átérzik, átveszik és to­vábbviszik a gondolataimat, a mi esz­ményeinket. Él minden tovább. Átve­szik, átélik, pontosan érzik a forrada­lom zamatát... Ez a legeslegfonto­sabb, a legnagyobb dolog. 1956 fé­nyessége is bennük ragyog immár és mindig lesz kivel ünnepelnem. Ez az én legutolsó nagy ajándékom az Úr­tól. Van kikkel együtt mosolyognom, együtt felállnom, együtt menetelnem, ha kell, hogy ezt az országot rádöb­bentsük arra, hogy elkezdjen gondol­kodni, hogy egyszer talán megváltoz­zon végre mindaz, aminek meg kell változnia. Én valószínűleg már nem fogom megérni, de nem ez a lényeg. Nem szúrhatom hátba a mártíijainkat. Amikor elmentek, üzentek. Mi vettük az üzenetüket. Az ő végakaratukat kell végrehajtanunk. (A budapesti Tolcsvay-klubban május 29-én elhangzott beszélgetés rövidített, szerkesztett változata) Weöres Sándor . (Aytéiuj, ^Wítyoéi, stA. Végül angyal szállt le ránk, bár a halál angyala volt is! O illesztett fejünkre tipró kerekek fekete mocska felett arany-vörös koronát. Elbutított nép, akire haragudni nem lehet, járomba fogott baromként forogva intézte pusztulásunk, és fejünkön tündökölt a korona, mit Leonidas viselt valaha. S a hatalmas, erős, bölcs nyugati népek nézték ahogy póznára csavarták beleinket, egy mondatuk elég lett volna és meg nem szabadítottak minket, se saját jövendőjüket. Rájuk fekete angyal se száll: mint egy fészek darazsat a mérges permet, úgy fojtja meg őket a keleti szélben a koronátlan, szégyenteljes halál. Nincs okunk azt hinni, hogy a minden­kori magyar kormány, a magyaror­szági politikai elit egésze napi és tör­ténelmi felelősségének ismeretében ne lenne tisztában a nemzet egészének re­ális helyzetével. Azzal, hogy Magyar­­ország EU-csatlakozása után mind a magyar kormány, mind a parlamenti pártok számára lezárult egy időszak. Nevezetesen, nincs tovább elfogad­ható indokuk a kétpólusú világrend idején kialakult, s a kisebbségi közös­ségeket a hídszerepben rög-zítő poli­tikai alapképlet alkalmazására. A nem­zet tényleges erőközpontjaként, a ma­gyar kormány és a parlamenti pártok történelmi felelősséget viselnek a Kár­pát-medencében élő magyarok nem­zetként való megmaradásáért és fel­­emelkedéséért. A 21. század elején a magyar-magyar kapcsolatok terén új viszonyrendszerre van szükség. Egyre inkább világossá válik: Ma­gyarország fenntartható fejlődése fel­tételeinek megteremtése, középtávon mindenképpen, szorosan összefügg a nemzet egészében rejlő belső erőfor­rások feltárásával, célirányos fejleszté­sével, „egyberendezésével”. A kettős állampolgárság a közös erőfeszítések eszköze, jó katalizátora lehet. Ma már nem vitatható - ez a balkáni háborúk s az azokat követő rendezési folyamat során is bebizonyosodott -, hogy a ha­táron túli magyarok számára a közös­ségként való megmaradást csak a köz­­jogilag is megalapozott tényleges au­tonómia biztosíthatja. A magyar ki­sebbséghez tartozó személyek ebben a közjogilag rögzített autonómiában vál­hatnak politikai értelemben vett közös­séggé. Kettős kötődésű politikai enti­tássá, amely nemzeti önazonosságának megőrzése cél-jából a többségi politi­kai elit egészével új viszonyrendszer létrehozatalára törekszik. Másrészt, e kettős kötődésű poli­tikai entitás a magyar (perszonális) autonómia „szabad gyökeivel” kö­zösségként vehet részt a Kárpát-me­dencében élő magyarok határmódosí­tás nélküli nemzeti integ-rációjának Soha nem látott kiteijedésű könyvhét­nek nevezte a június 8-12-e között zajló fesztivált Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók és Könyvter­jesztők Egyesülésének (MKKE) ve­zetője. A könyves mustrán összesen 298 új kiadványt mutatnak be. Az ese­ményt a hagyományos központi hely­színen, a Vörösmarty téren tartják. Az ünnepi könyvhét gondolata 1927-ben született a neves zsurnaliszta és művészettörténész, Supka Géza öt­letéből. Első alkalommal két évvel később rendeztek könyvfesztivált a bu­dapesti Vörösmarty téren, az idén 77. életévébe lépett sorozat pedig szinte példanélküli Európában és a világon is. A könyvfesztiválra - amellyel együtt tartják az 5. Gyermekkönyvna­­pokat is - az Európa Könyvkiadó összesen 15 új könyv megjelenését időzítette, köztük Szabó Magda Béke­kötés címmel megjelenő összegyűjtött hangj áték-válogatását. Történelmi kiadványaik közül a ki­adó nagy várakozással tekint a ma­gyar-amerikai John Lukacs Hitler és Sztálin - 1941. június című munká­jára, valamint a fővárosban élő brit Bob Dent Budapest -1956 című könyvére, akárcsak Kovács Istvánnak a XX. szá­zadi lengyel történelemről szóló Csoda a Visztulánál és a Balti-tengernél című alkotására. A Magvető Kiadó Esterházy Péter a közelgő labdarúgó világbajnokság okán külön aktualitással rendelkező Utazás a tizenhatos mélyére című kö­tete mellett Darvasi László A titokza­tos világválogatott című könyvét jelen­teti meg. Líraibb kiadványok Ra­­kovszky Zsuzsa Visszaút az időben folyamatában. Itt rá kell mutatni: nem mindegy, milyen autonómiáról beszé­lünk. Á magyar (perszonális) autonó­miát a magyar választók névjegyzéke alapján, többpárti alapon, maguk a magyarok hozzák létre. Intézmény­rendszere egynemzetiségű választási bázisra alapul és nem követel területi elha-tárolódást. Kettős kötődésű po­litikai entitásról csak ebben a tiszta autonómiaformában beszélhetünk. Vele szemben a területi autonómia vá­lasztói bázisa a dolog természetéből kifolyólag többnemzetiségű. A területi autonómia, csak az ál­lam területének egy bizonyos részén működhet. S ami a legfontosabb: a te­rületi autonómia - mivel többnemze­tiségű szavazóbázis hozná létre és se­hol sem ölelné fel a magyar nemzet­rész egészét - alkalmatlan a nemzeti integráció folyamatában való részvé­telre. A többi között ez az oka annak, hogy a történelmi VMDK indulása­kor, s most a VMDP-ben is, a szemé­lyi elvű, illetve a magyar (perszoná­lis) autonómiát tartjuk a legjobb meg­oldásnak. A VMDP autonómiamo­­dellje felépítését tekintve közvetlen, legitim kapcsolatot tesz lehetővé a magyar kormánnyal, a politikai elit egészével. Másrészt, ez a koncepció az EU-ban is megállja a helyét, hiszen egynemzetiségű közjogi intézmény­ként működne, de területi elhatároló­dás nélkül, és hatásköre csak a nem­zeti identitáshoz való jog nemzetkö­zileg is elismert és támogatott érvé­nyesítésére, védelmére terjedne ki. Igaz, 1992-94 között a történelmi VMDK-ban foglalkoztunk a területi, sőt a Vajdaság autonómiájának a kér­désével is, de ez akkor külső készte­tésre történt. A történelmi VMDK első autonómiára vonatkozó dokumentuma - jóval a kanizsai hármas autonómia koncepció elfogadása előtt -, a Kez­deményezés a személyi elvű kisebb­ségi önkormányzat létrehozatalára cí­met viselte és 1990. november 6-án fogadtuk el. (Forrás: VMDP Hírlevél) című versválogatása, vagy Tóth Krisz­tina Vonalkód címmel megjelenő no­­velláskötete. A Kráter Műhely Egyesület újabb Wass Albert-könyvekkel jelentkezik. Az erdélyi magyar népművészet című kötetet az író a 80-as években állította össze, és az erdélyi népművészet főbb vonalait és irányait vázolja fel. A Kard és kasza című remekművében pedig saját ősi nemzetségének állít emléket. A Kráter gondozásában lát napvi­lágot Zas Lóránt Vagyok a költő című kötete, ez a válogatás az emigráns po­éta több évtizedes munkájának fogla­lata. Gyurkovics Tibor két kisregénye, az Isten nem szerencsejátékos és a Szolgálat több mint húsz év után újra egy kötetben jelenik meg. Az újdon­ságok között szerepel Kővári Béla Ma­gyar holokauszt című munkája is, a Brijanszkban mártírhalált halt Kővári jegyzetei hatvan év után kerültek elő. A könyvfesztivál apropóján a fővá­rosban más helyszíneken is szerveznek programokat: Óbuda főtere mellett a Liszt Ferenc téren, a Ráday utcában, valamint a Móricz Zsigmond körtéren is lesznek irodalommal kapcsolatos rendezvények, koncertek, felolvasások, dedikálások és közönségtalálkozók. A Szép Magyar Könyv 2005 ver­seny elismerései mellett a minőségi könyvesboltok Hermész-díját, vala­mint első ízben az Artisjus irodalmi dí­jait és ösztöndíjait és a Gara Arnold grafikai pályázat díjait is átadják. A Nyugati Magyarság olvasóinak külön is a figyelmükbe ajánlanánk két állandó munkatársunk, Czére Béla és Domonkos László új könyvét. (Forrás: Info Rádió, Híradó, MNO) Arculcsapott birodalom Az 1956-os forradalom és sza­badságharc 50. évfordulójára, az Ünnepi Könyvhétre jelentette meg a Püski Kiadó lapunk mun­katársának, Domonkos László­nak Arculcsapott birodalom - 1956 az idők árján című leg­újabb kötetét. A szerző immáron tizedik könyvének előszavát Be­­nedikty Tamás, a legújabb kori magyar irodalom egyik legjelen­tősebb regénye, az 1956-ról szó­ló, 2001-ben lapunkban is mél­tatott, kétkötetes Szuvenír alko­tója írta. Ebben olvasható: „szer­zőnk 1956 világcsoda voltára he­lyezte a hangsúlyt és páratlan bőséggel mutatja be fejezetről fejezetre: hogyan változott meg az egész emberiség története, sorsa és gondolkodása dicső for­radalmunk következményekép­pen.” Méltatását így fejezi be: „aki elolvassa Domonkos László kötetét, meg­bizonyosodhat 1956 deus ex machina-jellegéről, vagyis hogy talán maga a Gondviselés avatkozott be forradalmunkkal a világháború után ismét sátá­nivá torzuló kelet-európai, de mind az öt világrészt fenyegető kommunista rémálomba. Nem lehet tehát kirekeszteni az emberiség történetéből a Re­ményt,hogy valamilyen formában, valahol a világban megismétlődik majd egy ilyen volumenű kegyelem, és fizessünk bármekkora árat is érte, de meg­szabadít bennünket a földi létet veszélyeztető globalizmustól.” Csaknem háromszáz újdonság az Ünnepi Könyvhéten

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents