Nyugati Magyarság, 2006 (23. évfolyam, 2-11. szám)
2006-02-01 / 2. szám
6. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d’Occident 2006. február FRIGYESY ÁGNES „Szent hivatalom kötelez, hogy egyformán püspöke legyek szegénynek és gazdagnak, tanultnak és a tanulás lehetőségeitől elzártaknak, előkelőknek és egyszerű embereknek, az élet kegyeltjeinek és az élet szerencsétlenjeinek, bűnösöknek és a kegyelem áldottjainak. Az Isten felé vezető utat mindenki számára fel kell tárnom...” - írta Márton Áron, Erdély világhírű püspöke első, Gyulafehérváron kelt körlevelében 1939. március 31-én. Márton Áron tudta, hogy a reá szabott választott út nehéz lesz, többször tett vallomást arról, hogy a veszély idején is őrt kell állnia. Fölszentelt papjait erre biztatta: „Legyetek az igazság védői és a szeretet apostolai... közvetítsétek bőségesen a beteg emberiség számára Isten gyógyító kegyelmét és megváltó irgalmát! Legyetek a bénák lába, a vaknak szeme, az árvának, szegénynek, az elesett és szenvedő embereknek gyógyító atyja... S álljatok az Őrhelyen, ahová küldettek, hősi elszántsággal a veszély idején is...” Csíkszentdomokoson született 1896. augusztus 28-án, Márton Ágoston és Kurkó Julianna egyszerű földműves család harmadik gyermekeként. A székely szülőföld három ajándékkal látta őt el: „a történelmi zivatarokat átélő csíki katolicizmus erős lelket adott neki, a Hargitán túl őrtálló nép acélos öntudatot, az életharcban fáradhatatlan község pedig bátor aszketizmust” - e szavakkal jellemezte őt kortársa Venczel József. A tehetséges fiatalember a gimnáziumi tanulmányok elvégzése után, katonai behívót kapott, majd a harctéri szolgálat teljesítése után földművesként dolgozott. 1920-ban jelentkezett a teológiára, s 1924-ben gróf Majláth Gusztáv Károly püspök elődje szentelte pappá. Márton Ágoston, az édesapa elbeszéléseiből tudjuk, megható jelenetnek lehetett tanúja, amikor fia elárulta neki életre szóló döntését. „Épp a cséplés ideje volt, akadt munka elég. - Fiam, mi történt, a zsákok gyűlnek, jól tudod, hogy kosarazva voltak a földek és a gabona ilyenkor úgy jön le, hogy el sem képzeled. Nem szeretem a viselkedésedet, valami rosszban töröd a fejed, a szemed sem úgy áll, mint máskor... Ne szomorkodj, van elég leány a faluban, s ha úgy gondolod nősülj meg!... - Nem vagyok szomorú Édesapám, hanem valami olyan dologra gondolok, hogy meg sem akarom mondani... Az apa elkomorodott. - Csak bátran fiam, nincs szégyellni való, én is így jelentettem be valamikor apámnak munka közben, hogy Édesanyádat el akarom venni... A viselkedéseden látom, hogy szerelmes vagy. Az pedig olyan betegség, hogy orvossága nincs semmiféle a patikában. Erdély szentéletű püspöke Áron apjára nézett és így szólt: - Igaza van, Édesapám. Valóban szerelmes lettem, igaz, hogy akibe szerelmes lettem, nem olyan szeszélyes, de kitartó a szeretete és nem hagy el engem. Szerelmes lettem Jézus Krisztusba, pap szeretnék lenni... Az apa nagyot csuklott, és hogy könnyeit fia meg ne lássa, hamar előhozott egy zsákot... Amikor útnak eredt, Édesanyja szaladt utána. - Fiam, még valamit akarnék mondani. Mit feleljek Erzsinek, ha kérdezi, hogy hol vagy? - Csak annyit mondjon Édesanyám, hogy kaijaiból Jézus karjai közé rohantam és imádkozzon, hogy hűséges legyek Jézushoz.” Márton Áron elbeszéléseiből tudjuk, Édesanyja szemével távolról követte fiát, sokáig nem mozdult, mintha oda szögezték volna, s még akkor is integetett, amikor fia eltűnt... Első szentmiséjét 1924. július 13- án mutatta be szülőfalujában, Csíkszentdomokoson. Első kápláni útja Ditróba vezetett. Már első prédikációival megnyerte az idősebb és a fiatal hívők szívét. Templomi beszédeire egyre többen gyűltek össze. Szónoki talentuma is nagy hatást keltett. Lelkesedésére és tehetségére püspöke is felfigyelt, s hamarosan Marosvásárhelyre helyezte. Onnan Majláth püspök meghívta Gyulafehérvárra könyvtárosnak és püspöki levéltárosnak. Hamarosan püspöki titkár lett. Majláth püspök bizalmasaként közvetlen közelről tanulmányozhatta az egyházkormányzatot. Papi pályájának újabb állomása Kolozsvár. Majd az egyetemi hallgatók szónoka, prézese lett. Minden vasár- és ünnepnapon ő tartotta a szentbeszédeket a piarista egyetemi templomban. Kortársak és az Erdélyi Tudósító szerint Márton Áron lelkipásztori munkájának hatására a magyar egyetemi ifjúság körében teljesen megszűnt az illegális kommunista mozgalom. 1938. augusztusában Vorbuchner Adolf megyéspüspök halálával megüresedett a gyulafehérvári püspöki szék. 1938. december 24-én, a Karácsonyt megelőző napon a Szentszék XI. Pius pápa megbízásából telefonon bejelentette: a román kormány beleegyezésével Márton Áront nevezte ki gyulafehérvári püspöknek. A püspökszentelést 1939. február 12-ére tűzték ki. Az eseményre vendégek sokasága érkezett. Több mint kétszáz lelkészt, plébánost, egyházi és világi tekintélyt számoltak. A hívősereg megszámlálhatatlan volt. „Mikor Márton Áron püspök elindult az áldásosztásra - úja Hegyi Endre visszaemlékezésében - édesanyja és édesapja hozzájárultak és megcsókolták felszentelt kezét. Az egész templom meghatva figyelte a püspököt, aki ősz édesanyjához lehajolt, megcsókolta szülői kezét és azután megcsókolta apját is. Régi diákjai, fiatal és idősebb munkatársai ott térdeltek mellette és ő komoly és szerény méltósággal haladt végig a templomon és áldotta meg először mint püspök a híveit.” A szülőfalujából érkezett hívek érdekes ajándékkal lepték meg: a szülői ház és telek kicsinyített mását adták át az új püspöknek. Márton Áron ekkor a következőket mondta: „...Amit Isten keresztként vállamra rakott, ha vérző térdekkel is, vinni akarom, vinni fogom. Kérem paptársaimat, kövessenek engem a golgotás úton... Ezen a szent napon szülőfalumra, egyházmegyém minden népére szabadjon azt a szent fogadalmat tenni, hogy fajtámnak szívósságát, kiállását a magam erényének akarom tekinteni, sorsát vállalni akarom... Az Isten hivatást adott nekem. Életem ennek a hivatásnak szentelem és jó népemért becsületesen dolgozom, s a kijelölt úton vezetem.” Márton Áron mindig hű maradt népéhez. Püspöksége ideje alatt tört ki a második világháború. Napról napra erősödött a magyarok elnyomása román részről. Állataikat, termésük nagy részét, sőt földjeiket is elkobozták tőlük, s nem egy alkalommal sor került letartóztatásokra is. Márton Áron személyesen járt közbe kiszabadításukért. Nem egy esetben az ő szavára bocsátották szabadon fogva tartott papjait. Erdély püspöke körlevelekben fordult papjaihoz és híveihez. Véleményt formált és állást foglalt többek között a keresztény felelősségről, a békéről, a népnevelés feladatairól, a sajtó- és véleményszabadságról, a kommunizmusról, a liberalizmusról, az istentagadó társadalomról és a személyiség tiszteletéről. írásaiban síkra szállt a deportálásra várt zsidókért és keresztényekért. Levelét megküldte a Magyar Királyi Belügyminisztériumnak, a Kolozs megyei Főispáni Hivatalnak, a kolozsvári Rendőrkapitányságnak. Továbbá Angelo Rótta pápai nunciusnak és Serédi Jusztinián hercegprímásnak. A háború után az erdélyi magyar oktatás a csőd szélén állt. Márton Áron ekkor nemcsak segélyt nyújtott a kolozsvári Bolyai Egyetemnek, hanem hosszabb időn keresztül hozzájárult a tanárok fizetéséhez is. 1945-ben létrehozta a Petőfi Alapot, mely biztosította két éven keresztül a romániai magyar tanügy és a színházak személyzetének fizetését. 1944 őszén az új román kormány heves támadásokat indított Erdély magyarsága ellen. „Márton Áron nem tűrhette az igazságtalanságot” - írta róla Páter Szőke János, az Ostpriesterhilfe egykori magyar vezetője, aki több ízben járt a főpapnál. Idézzük őt: „Elhivatottnak érezte magát, hogy felemelje szavát a több ezer elhurcolt és megkínzott magyarért, a munkatáborokba szállított 16-20 éves székely és csángó fiatalokért... 1945 elején, húsvéti szózatában tiltakozott a méltánytalanságok ellen és írásban fordult az akkori miniszterelnökhöz, Gróza Péterhez...” 1946 pünkösdjén Csíksomlyón ismét felemelte szavát: „Szabad emberhez és szabad néphez méltó életet kívánunk élni, mert ehhez Isten-adta jogunk van.” 1948. augusztus 2-án kiadott dekrétum értelmében minden egyházi iskolát és intézményt, beleértve a szerzetesházakat is, államosították. A román kormány azonnali hatállyal felmondta az 1927-ben kötött és 1929- ben ratifikált konkordátumot a római Szentszékkel. Márton Áront 1949-től egyre nyíltabb támadások érték az állami szervek részéről. Ha valahol misézett, katonai zenekart vezényeltek ki a templom elé, hogy ezzel is zavarják... A hívek azonban minden egyházközségben testőrgárdát szerveztek, nehogy történjék valami a püspökkel. Ha elhagyta a falut, a testőrgárda kikísérte a falu határáig, ahol már várta a másik falu testőrgárdája. Ennek ellenére 1949-ben letartóztatják és vádat emelnek ellene. Elfogatásáról így ír Szőke János: „Már az indulás gyanút ébresztett Márton püspökben, amint ezt kiszabadulása után elmondta. Nem a megszokott zsidó sofőr jött ugyanis érte. Amint később kiderült, ő nem vállalta a hatóságokkal történt összejátszást a püspök elfogatásában... így a hatóságok mást bíztak meg Választások éve (folytatás az 1. oldalról) Ugyanígy nem véletlen, hogy a történelmi múltú Kereszténydemokrata Néppárt mellett a pártpalettán ma további 13 keresztény nevet viselő párt található, például a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség, a Nemzeti Keresztényszociális Fórum, a Kereszténydemokrata Pártunió, a Katolikus Néppárt. a Keresztény Nemzeti Unió, a Keresztény és Szociális Néppárt, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Unió, a Keresztény Szociális Unió, és a Kereszténydemokrata Összefogás. Sajnos, még az ötvenhatos generáció tagjai sem tudnak egymással megegyezni, mert ma négy ilyen hagyományt ápoló párt rivalizál egymással, jelesül az 56-os Párt, az 56-os Nemzeti Párt, az 56-os Szellemiségű Magyar Nemzeti Párt, és a Magyar Október Párt. Óriási előnye a kormánypártnak, hogy míg a keresztény és 56-os szellemiség pártok tucatjaiba aprózódik szét, addig a szocialista nevet csak egyetlen párt viseli. Kinek kedvez az áprilisi szavazás? Igaz ugyan, hogy 2002 áprilisában veszítettek a polgári pártok, de akkor hosszabb ideig tartott a kampány. Az anyagiakkal, a Kádár érából átörökített ingatlanokkal, hírközlési eszközökkel lényegesen jobban ellátott szocialisták egy rövidebb idejű kampány alatt nem tudják kellően érvényesíteni nyomasztó vagyoni előnyüket. Arra is van esély, hogy most, a rövidebb kampány alatt a döntő mértékben kormánypárti média nem tudja annyira deformálni a választók tudatát, hogy azok elemi érdekeik ellen döntsenek. Ez az agymosás két ízben sikerült - 1990 után már kétszer hívta vissza a lakosság a hatalomba volt börtönőreit, a közvagyon eltékozlóit, a lakosság kisemmizőit, a nemzet eladósítóit, a gyermeknevelés megadóztatok azaz a nemzet tudatos pusztítóit, a magyar művelődés és kultúra elsorvasztok. Anyagi korlátok miatt a 196 párt közül legfeljebb 40-50 indul el az országgyűlési választáson. 2002-ben is csak 39 jelentette be hivatalosan indulási szándékát a közel 200 párt közül, és közülük csak 23 tudott összegyűjteni legalább egy jelölt indulásához szükséges 750 érvényes lakossági ajánlást. Megyei listát csak 13 párt tudott állítani - aminek az a feltétele, hogy egy megye legalább minden negyedik választókerületében állítson jelöltet -, országos listát pedig már csak nyolc. Közülük csak három listaállító párt érte el az érvényesen leadott szavazatok 5%-ban megszabott bejutási küszöböt, a többi öt listaállító pártra leadott szavazatok semmivé váltak. A Fidesz-MDF közös listája az Országgyűlésben két frakcióvá vált szét, így alakult ki a 2002 és 2006 közötti négypárti Országgyűlés. Az európai mérce szerint is nagyon magas bejutási küszöb eleve hátrányos a szétforgácsolódott polgári pártok számára, sérti a demokráciát - hiszen az országgyűlési választásokon leadott szavazatok ötödét-hatodát rendszeresen érvénytelenné teszi - és 2006-ban kétpártúvá teheti az Országgyűlést. A politika fintora, hogy nagy valószínűséggel az a két párt is - a Szabad Demokraták Szövetsége és a Magyar Demokrata Fórum is - elbukhat a választási küszöbön, amelyik közös erővel állította magasra azt néhány héttel az 1994. évi választások előtt. A jelenlegi közvélemény-kutatások eredményei abban megegyeznek, hogy a legnagyobb kormánypárt és a legnagyobb ellenzéki párt támogatottsága ma közel azonos - az ellenzék némi kis előnyével a többi párt közül bármelyik bejutása csodával határos meglepetés lenne. A kétpártúvá szegényedő politikáért nem csupán a magas bejutási küszöb a felelős, hanem a várhatóan kieső két párt is. A Szabad Demokraták Szövetsége már annyira atomizálni kívánja a társadalmat, és annyira károsnak tekinti az emberi közösségeket - legyen az nemzeti, vallási, lakóhelyi, vagy szakmai közösség - hogy „Én!” feliratú léggömböket osztogat a rendezvényein, és választási jelmondatával - , Jöjjön el az Én országom!” - ugyanilyen egocentrikus szemléletet hangoztat. A keresztény imádságból ellopott és elferdített jelmondat azon túl, hogy ízléstelen, árulkodó is - pihenteszű kiötlői szándékától függetlenül. Arról árulkodik tudniillik, hogy ezek a köldöknéző, szűklátókörű, individualista és egoista személyek eleve alkalmatlanok közösségi feladatok - köztük pártfeladatok - elvégzésére is. Csökkent a párt népszerűsége amiatt is, hogy folyamatosan csak a munkakerülő lumpenek igényeivel, a hatóságoktól , zaklatott” drogfogyasztók és drogteijesztők panaszaival, a gyermekeket molesztáló pedofil és homoszexuális eltévelyedettek szexuális szabadságának kivívásával, a bűnözők elleni lakossági fellépés és védekezés megbélyegzésével vagy a prostituáltak szolgáltatásainak adómentesítésével foglalkozott - valós társadalmi gondokkal nem. Jellemző: 2005-ben a szabad demokratákhoz közel álló ifjúsági és családügyi miniszter asszony nyitotta meg a homoszexuális- és transzvesztitamozgalom rendezvénysorozatát, amely mozgalomnak az a törekvése, hogy megváltoztassa a házasságra és a családra vonatkozó eddig fennálló törvények rendszerét. Kiesőjelölt a Magyar Demokrata Fórum is, amelyiknek vezetői - szocialista segédlettel - a parlamenti szabályokat áthágva zárták ki a képviselők, majd a párt tagjai közül azokat az alapító tagokat, akik épp a legtöbb szavazatot szerezték korábban a pártnak. Úgy tűnik, hogy a kizártak mögött korábban álló pártszimpatizánsok elvesztését csak kis részben sikerült pótolni. A kizárt és csalódott ezzel a feladattal... Félúton a sofőr megállt, s motorhibát színlelt. Röviddel ezután ’éppen arra jött egy másik autó’ - civilruhás rendőrökkel. Ezek ’készségesen’ felajánlották autójukat a püspöknek. .. Miután elindultak, a hatósági személyek felmutatták igazolványukat, s kijelentették, parancsuk van letartóztatására. Szemét bekötötték, és figyelmeztették, hogy nem kérdezhet semmit...” A bukaresti katonai törvényszék 1951. július 13-án életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. Márton Áron ennek ellenére nem volt hajlandó kegyelmi kérvényt írni a hatóságoknak. Tudta, hogy elfogatása igazságtalan. Végül 1955. február 2-án került szabadlábra. A papság nagy része hűen kitartott püspöke mellett. Akik pedig távollétében ellene fordultak, magához hívatta őket és megbocsátott nekik. Erdély nagy püspöke bármerre járt, lelkesen ünnepelték. Népszerűsége végül is annyira zavarta az állami hatóságokat, hogy kiszabadulása után egy évvel házifogságra ítélték. Megtiltották neki, hogy elhagyja a püspöki palotát, működési engedélyét pedig megvonták tőle. Palotafogsága 11 esztendeig tartott. Szintén Szőke páternek mesélte el - aki Németországból többször meglátogatta Márton püspököt -, hogyan szerelték fel az egyik lehallgatót. Idézzük ismét őt: „Egyszer fürdőszobája ablakából figyelte, hogy egy katona létrára mászva kicserélte a palota falában elhelyezett magnetofon szalagját... A püspök házőrző kutyáit rendszeresen megmérgezték. Az is előfordult, amikor a parkban időzött, hogy rálőttek. A golyó szerencsére nem talált. Mikor az esetet a rendőrségen jelentették, az ügyeletes rendőr azt válaszolta: kár, hogy nem halt meg. Többször szerették volna különböző alkalmakból eltenni láb alól a nagy püspököt, de a Gondviselés vigyázott rá.” Márton Áron - csakúgy, mint Mindszenty bíboros - egyháza részéről is megkapta élete végén a fájdalmas keresztet. Halála előtt néhány hónappal II. János Pál pápa 1980. április 2-án püspöki működésének 42. évében felmentette az egyházmegye kormányzása alól. Szeptember 29-én, sok szenvedés után, életének 84. évében hunyt el. Milyen kár, hogy a sokat szenvedett, népéért mindig hűen kiálló főpap nem halhatott meg püspöki méltóságának rangjában. Hívei azonban mellette álltak temetésén - több, mint tízezren gyűltek össze a gyulafehérvári székesegyházban -, s mellette állnak mindmáig. Emberi nagyságát, méltóságát szellemi hagyatéka őrzi. Álljon itt végezetül 1944-ben Kolozsváron tartott beszédének nemes gondolata: „Az igazság védelmében és a szeretet szolgálatában az üldöztetés és börtön nem szégyen, hanem dicsőség.” MDF-tagok Nemzeti Fórum néven beléptek a Polgári Szövetségbe, és a közös indulásban látják a kormányváltás esélyét. A Szövetség elsősorban a kormánypártok több száz nyilvántartott és máig beváltatlan választási ígéretére igyekszik ráirányítani a sorsuk iránt meglehetősen közömbös választók figyelmét. Jelenleg ugyanis nem tapasztalható a négy évvel ezelőtti választási láz. 2002 elején a választókorú népesség 63, most ennél kevesebb, 54 százaléka tartotta magát biztos választási résztvevőnek. Egyelőre a kormánypártok tagjai nem kampányolnak, hanem spájzolnak. Rosszat sejtve egy pénzügyi értelemben kész helyzet megteremtésén fáradoznak, amelyben gyakorlatilag minimálisak lesznek egy új kormány - vagy ősztől egy új polgármester - döntési lehetőségei. Újabb és újabb hiteleket vesznek fel, illetve intézkednek a megmaradt állami és önkormányzati vagyontárgyak eladásáról, elkótyavetyéléséről. A minisztériumokban, polgármesteri hivatalokban tömegesen szerződnek le évekre előre saját cégeikkel a hatalmon lévők, legyen az közpénzekből fizetett portaszolgálatot ellátó őrző-védő vállalkozás, gyermekélelmezés, hivatali helyiségeket takarító cég, közterületek bérbeadását intéző vállalat, textiltisztítás, épület-felújítás, városi kultúrotthon, helyi televíziós vállalkozás, útjavítás, helyi újságkiadás és lapterjesztés, vagy a köztemető felügyelete. Ha a nemzet ügyeiben nem is, a saját önös érdekeiket tekintve talán előrelátóak. Legyen igazuk!