Nyugati Magyarság, 2006 (23. évfolyam, 2-11. szám)

2006-05-01 / 5. szám

2006. május Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 11. oldal TAMÁSKA PÉTER Capriccio egy választás ürügyén Azt szokták mondani arról, aki gazdag, annak még a bőre alatt is pénz van. Gyurcsány Ferenc gazdag, bőre alatt is arannyal dicsekvő vállalkozó és ember­barát, ugyanakkor ott ragyog rajta a szociáldemokrácia emblémája is. E pártos meghatározottság nyilván hu­moros célzattal született, mint azé a szegedi Csillag-börtönbéli nagyítéle­­tesé, aki Tiziano urbinói Vénusát teto­­váltatta a hátára, hogy némi másfajta erotikát csempésszen be arra egyéb­ként érzéketlen társai közé. Az egykori kiszes ifjú baloldalisá­­ga a köznép hitének és hiedelmeinek világába sorolható. A pesti és a szo­cialista nagyvárosok kocsmáiban ta­nyázó, a marxizmus törzsi világába visszavágyó emberek nosztalgiája ke­veredik a gyurcsánizmusban a „való világ” leugatós, provinciális New- Yorkot idéző stílusával: azt sugallja, hogy a társadalom sötét bugyraiból ki­tört Majkák a csúcson akár sikeres bankfiúként is újjászülethetnek. A harcos fellépés mintha nem a rideg te­kintetű, pengeszájú gazdagot szimbo­lizálná, amilyennek oly sokan látjuk őt a nemzeti oldalon, hanem azt az or­szágépítő fiatal vezetőt, akivé válni szeretne az esendő s a rendszerváltás által kisemmizett kisember szemében. Hogy mögötte áll a baloldaliság min­den pozitívuma, amely több, mint a pénz. Hogy ő és hívei a beavatottak. Bár a pénz ma kissé neuraszténiás, tartós uralma alatt a gazdagság még Magyarországon is járványos lehet. S hogy addig is kellenek a gazdagok, már csak a szegények miatt is. Mert amióta világ a világ, mindig kellenek sikeres emberek, akikre fel­nézhetnek a szegények. Ám milyen áron? Milyen állami adósággal a vál­lukon? Előveszem A politikus Antall József című, a Mundus kiadónál most megjelent kötetet - tanulmányok, esszék és emlékezések gyűjteménye a rend­szerváltás első miniszterelnökéről -, s Bőd Péter Ákos írásában olvasom, hogy Soros György a magyar állam­­adósság mint kétes követelés megvé­telére tett ajánlata fejében 1990-ben a magyar állami vagyontárgyak átadá­sát kérte. (Soros Koszovóban is a sa­ját érdekkörébe tartozó amerikai cé­gekhez játszotta át az ottani jugoszláv vagyont, így a rendkívül értékes bá­nyákat: ettől kezdve Koszovó pokli­­tikai rendezése, státusa másodlagos kérdéssé vált.) ,,A tervet - úja a szerző 2003-ban - kalandor-jellege miatt a Rotschild bankház nem támogatta, Antall József is elvetette... Néhány év küszködés után most már tisztán látni, hogy bizonyos egykori nagy állami cégek, mint amilyen az OTP, a MÓL (az egykori OKGT), a MATÁV mű­ködő gazdaságon belül privatizálva dollár-milliárdokat érnek a hazai és külföldi tőzsdéken. Soros elesett ettől a nagy üzlettől, és később inkább a magyar politikai és szellemi életben vett részt alapítványa és oktatási kez­deményezése révén (noha már a Hom­­érában tett kísérletet az OTP megvá­sárlására).” Soros pesti egyeteme azonban itt ragadt, veszélyes szellemi vállalko­zásként. Egész Kelet-Európából fogad hallgatókat, akik meg akarják mutatni a világnak, hogy nemcsak az ameri­kaiak, ők is értenek a pénzcsinálás tu­dományához. A vagyon- és hatalom­szerzés lehetőségei között országon­ként mutatkozó különbségek eltörpül­nek számukra, s ők készségesen vál­lalják az ezekből származó bizonyta­lanságot és a kétes eredetű vagyon­gyűjtést. Kóka János pédául úgy be­szél az országról, mint saját részvény­­tulajdonáról: szlogennek szánta, de komolyan gondolja. Amikor Lendvai Ildikó meghirdette vagy két évvel ezelőtt a szocialistákon belül a „nó­­menklatúrások” háttérbe szorítását, saját kiszesből lett ultraliberális nem­zedéke nevében beszélt a teljes hata­lom megragadásáról egy olyan or­szágban, amely közigazgatásilag ugyan nem gyarmat, de szűkebb elitje csak a csodálatos véletlen révén mond­hatja magyar nemzetiségűnek. (De nem mondja.) Valóban csak erről van szó? Hogy idegennek érezzük őket, s ők is min­ket? A kommunizmus és általában a diktatúrák története világos azonban figyelmeztetés a 21. század embere számára, hogyan s milyen eszközök­kel képes egy elit az emberek gondol­kodását manipulálni. Most ehhez dik­tatúra sem kell, elég az elektronika üz­letileg irányított forradalma. Ha akkor a vagyont államosították, most elég az embert államosítani. Hosszú ideje - lassan fél emberöltő óta - nem veszik komolyan azokat a hangokat, ame­lyek a kivetkőződés erkölcsromboló folyamatára hívják fel a figyelmet. Schmidt Máriát olvasom a március első szombatjai Nemzetben, a 68-as ellenkultúra konszolidálódott s önző gyermekeinek, s a kölcsönös szolida­ritásban bízó, nemzeti gyökereihez ra­gaszkodó századeleji világ híveinek alapvető ellentétéről. Vagy elviseljük annak a politikának a meddőségét és ostobaságát, amely az oligarchák pénztárcáit tömi degeszre, s az emberi lelket és kultúrát elszegényíti, vagy el kell gondolkodnunk azon, hogy ál­lami irányítással új felvilágosodásba vágjunk bele. Bár a szocialisták és a szabad de­mokraták szeme még mindig az auschwitzi komor ég felé fordul - mintha ott egy modem, virtuális del­phoi jósda működne, megmondandó mi a jó és mi a rossz -, látszik rajtuk a szocialista Tartuffe, Kucsera elvtárs minden bánata azon, hogy jónéhá­­nyan a magyar írástudók közül nem hiszik el nekik, miszerint a nemzet­közösség eszméjének nincs jövője. Jövőjük csak nekik van, kései adó­szedő és stallumot vásárló fanarióták­nak. (Hogy önevő gazdaságot, esz­kimó európaiságot hirdetnek - több az eszkimó, mint a fóka, láthatjuk Ma­­dáchnál egy fagyos vidéken az egyen­lítő környékén -, mitsem számít: a pénz mint általános értékmérő, virtu­álisan erkölcsöt is közvetít.) A baloldal tehát úgy tesz, mintha nem venné észre, hogy egy békéden pályaudvar peronján állva vájuk a tör­ténelem vonatát, amelyet most már semmiképp sem szeretnénk lekésni, noha a Keleti pályaudvar mai, balkáni állapotában tökéletes díszletet biztosít­hatna a Godot-ra várva minden világ­város-peremi sivárságához. Pedig a balliberális retorika is csak annyit ér ezen a peronon, mint a nemzeti szoli­daritásé. Az ő világukból ráadásul hi­ányzik minden eredetiség. Bulgakovot és Brechtet is csak úgy tudják előadni, mintha hospitalizált létünkben a do­­mesztikált Rossz lenne az egyetlen po­zitív mozgatóerő, mi pedig még min­dig Csurka István Házmestersiratójá­­nak fogságában lennénk. A törzsi háború természetrajza című munkájában Varga Domokos György nem véletlenül írja, hogy a sport is az efajta törzsi háborúk hadszínteréhez tartozik. S nálunk ez oly módon nyil­vánul meg - boncolgatja a szerző -, hogy a fradi B-közép egy időben szí­vesen skandált Auschwitzba induló vo­natokról, cserébe a (lila-fehér csapat­hoz húzó) rendőrök buzgón verték fél­holtra a fradi-szurkolókat. (És) úgy is, hogy az MSZP és az SZDSZ antina­­cionalizmusa miatt igazából nem tud mit kezdeni a nemzeti dicsőséggel. Az­zal a fenséges érzéssel (közösségi él­ménnyel: közös örömmel és közös büszkeséggel), mely legnagyobb spor­tolóink (bajnokaink) lelkében feszül. Tőlünk északra, délre és keletre olyan országok találhatók, melyekben a bal­oldalt átszőtte az államilag élénkített nacionalizmus: tőlünk nyugatra pedig olyan országok, ahol a nemzeti büszke­ség nem számít elítélendő nacionaliz­musnak.. (Arrafelé például elképzelhe­tetlen, hogy a rendőrök letépjék a nem­zeti zászlót egy tüntető ajtójáról.)” S az is - tehetném hozzá -, hogy a Fradi emlékezetes pozsonyi mérkőzése előtt a magyar belügy adjon át fényképeket és azonosító adatokat a magyar szur­kolók megverésére készülő pozsonyi kartársainak. S talán kiegészítve a tör­zsi háború rítusait, rendőrségünk a lila színektől elfordulóban ugyanúgy veri az „antiszemita” újpestieket, mint a franzstadtiakat. A választás második fordulójának napja van. Olvasok és írok, hogy leve­zessem a feszültségemet. (A tervezett befejezésből egy döntetlen esetén, ti­zenegyes rúgások után Horatius Flac­­cust szerettem volna idézni csupán: „Rossz vágyak sunyi magvait pusztít­suk s a kemény spártai mód szerint eddzünk vajpuha lelkeket.” Csakhogy vajpuha leikeink - hallom Duray Mik­lós szavait - a csődre szavaztak.) Szó­val marad, mert maradnia kell a teljes befejezésnek, mely szerint Bulgakov Wolandja a kőbányai Gyűjtő egyik őrtornyában ül, s mint Le Sage ördö­gének, felnyílnak szeme előtt a város háztetői. A Sátán Bálja a teljes elvtársi fiziognómiát felvonultatja, a bankóprés esztelen használóitól kezdve az egy­kori moszkvai és pesti viceházmeste­rekig és besúgókig, s akár betűzhetné is egy Bulgakovot megszemélyesítő színész a képernyőn, hogy „mi, egy szerencsétlen nemzedék képviselői, még szánalmasan, fizetésképtelenül haldokolva, azt (is) leszünk kénytelenek mondani gyermekeinknek: Fizessetek, fizessetek, becsülettel, és örökké emlé­kezzetek a szociális forradalomra!” Hát nem mi vagyunk a mester egyenesági leszármazottai Moszkvától Varsóig, s Varsótól Budapestig? Nem mi vagyunk a becsülettel fizető 21. század? O, az alternatívok rózsaszín moso­lya! Nem hallottatok Shylock kapita­lizmusáról? El lehetne játszanai a ve­lencei kalmárt mondjuk a lerobbant s magyar-román-zsidó vitáktól hangos Gozsdu udvarban. Kihagynánk azt az életidegen sztorit, hogy az okos és rendkívül csinos Portia túljár az uzso­rás eszén. Nevetve engedi át végzeté­nek a szegény Antoniót, akinek szívét jóvátételként joggal kapná meg Shy­lock, a vén uzsorás. A fontnyi, 46 de­kányi súlyú szívből csurgatott arany a hitelező áldozati edénykéjébe folyna. Aztán hallgatnánk az ifjú szívének görcsösen lassuló dobbanásait, amint megcsendül a tál Shylock kezében. Volt egyszer egy Homérosz-kórus Egy hasznos program Nemcsak műgyűjtőknek Fél évtizedig (1965-70-ig) voltam Szombathelyen a Vakok Intézetének tanára. Itt találkoztam először a Ho­­mérosz-kórussal. Szemerédi István szervezésében ott szerepeltek a gyö­nyörű Művelődési és Sportházban, amikor a város nemzetközi kórusta­lálkozót rendezett a munkáskórusok 25 éves jubileumára. Részt vehettem nagysikerű fellépésükön, vezettem városnézésüket, kirándulásukat, sze­mélyes barátságokat köthettem a kó­rus tagjaival. Kedves ismerőseimre, baráta­imra találhattam, amikor családom­mal a fővárosba költöztem és elfogadtam a Vakok és Gyengénlá­­tók Szövetsége székházában a kul­turális főelőadói munkakört. Életem egyik legszebb időszakát töltöttem itt (azóta sem szakadtam el a vakok­tól, sok máig is tartó személyes jó­barátság köt hozzájuk). A Szövetségben ért az a megtisz­teltetés is, hogy barátjává fogadott Molnár Gábor (1908-1980) író, aki 1932-ben, robbanás következtében veszítette el látását. Több regény, út­leírás, vadásztörténet szerzője volt, és 1948-ben az ő szerkesztésében jelent meg a Magyar-portugál szó­tár is. Magyar-ének-zeneszakos tanár­ként a vakok közötti kulturális tevé­kenység súlypontját a legrégibb ha­gyományokkal rendelkező ágazatra, a zenére helyeztem. A társadalom ép­pen a vakok muzikalitását, zene iránti érdeklődését és művészi ered­ményeit ismeri elsősorban és értékeli a legmagasabbra. Zenei tevékenysé­gük széleskörű elismertsége többek között olyan nagy egyéniségeknek köszönhető, mint a múlt század első évtizedeiben élt Horváth Attila vak zeneszerző, vagy Ungár Imre (1909-1972) Kossuth- és Liszt-díjas zon­goraművész, a Zeneművészeti Főis­kola tanára, több nemzetközi díj nyertese (többek között az 1932-es varsói Chopin-verseny győztese). Az ő nyomdokaiba lépett később Né­meth Tamás, napjaink jeles zongora­­művésze, sok hazai és külföldi hang­verseny előadója. A vakok zenei életének országo­san és külföldön is ismert rangos együttese volt a Homérosz-kórus. Létrejötte egybeesik a hazai kórus­kultúra művészi megújhodásának kezdetével: Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusának bemutatójával. A döbbenetes erejű kompozíció Pest és Buda egyesítésének félévszáza­dos jubileumára (1923) készült, és méltán tekintjük egész zenei fejlődésünk új állomásának: Kodály összefoglaló, kultúrákat magába ölelő költészete szinte a csodával határos, egyedülálló jelenség volt az akkori széthullott, útját vesztett Eu­rópában. A Homérosz-kórus alapítása Schnitzl Gusztáv (1885-1977) kar­nagy nevéhez fűződik. Pályafutását Szegeden kezdte, majd 1923-ban ki­nevezték zenetanárnak Budapesten, a Vakok Országos Intézetében. 1928- ban alakította át vegyeskarrá a szá­zad második évtizedétől már működő női kart, s ekkor vette fel az új kórus a Homérosz nevet. Schnitzl Gusztáv vezetésével a vak énekesek már a harmincas évek elején országos hír­névre tettek szert. Fővárosi és vidéki szereplések, rádiófellépések, orszá­gos kórustalálkozókon, versenyeken való nagysikerű részvételek, számta­lan elismerő oklevél - közöttük az akkoriban elérhető legmagasabb ki­tüntetések és hanglemezek reprezen­tálták az együttes sikersorozatának főbb állomásait. A második világhá­ború utolsó éveiben a kórus (amely mindaddig a manufaktúrás műhe­lyekben foglalkoztatott vak dolgo­zókból szerveződött) elhallgatott. Pe­dig addig már több Kodály-ősbemu­­tatót is tartott, köztük a Mátrai ké­peket is. A háború után újult erővel indult meg a munka, és ha voltak is a kó­rus fejlődésében időleges megtor­panások, lényegében folytatódott a sikeres működése. Ezt az időszakot jelentős karnagyegyéniségek fém­jelzik: Beridán László, Somorjai Fe­renc, Késmárki György és Varró At­tila zenetanárok, valamint Peskó György orgonaművész. Évenként rendeztek - vak szólisták közremű­ködésével - koncertet a zeneakadé­mián, rádiószereplések során vettek részt és két lemezük is megjelent, 1964-ben és 1981-ben. Hírnevüket nagyban öregbítette a székesfehér­vári dalostalálkozón kiérdemelt arany koszorú, és a kórus 40 éves fennállásának alkalmából kapott Ki­váló Együttes kitüntetés (1968). Az 1986-as zeneakadémiai kórusfeszti­válon elnyerték az amatőrkórus­­mozgalom legmagasabb kitünteté­sét. Közben sikerrel folytatták hazai és külföldi fellépéseiket. A Homérosz-kórus 1978-ban ünnepelte - a Zeneakadémián meg­tartott ünnepi hangversennyel - fennállásának félévszázados évfor­dulóját. Könyvet tartok a kezemben. La­pozgatom. És azt olvasom Szabó Éva cikkében, hogy „hatvanöt évi műkö­dés után, 1993-ban a kórus felosz­lott.” Nézegetem a kórusról készült régi fényképeket. Felsóhajtok: volt egyszer egy Homérosz-kórus... Domonkos János Bátran mondhatjuk, hogy a mű­kincs.com elnevezésű szakértői rendszer nemzetközi összehasonlí­tásban is egyedülálló. Művészettör­ténészek, közgazdászok, statisztiku­sok és programozó matematikusok dolgozták ki, elsősorban művészet­­történeti és befektetői szempontok szerint. Ma több mint 1.674 magyar festő, több mint 21.000 műve van a rendszer­ben, amely nap mint nap gyarapszik a folyamatos adatfeldolgozásnak kö­szönhetően. Jelen pillanatban az elmúlt 8 év ma­gyar festmény aukciós adatbázisa áll rendelkezésre, 70%-os feldolgozott­sággal. A piaci igényeknek megfe­lelően 1957-ig visszamenően folyama­tosan történik az elektronikus adatfel­dolgozás. Mi mindent tudhatunk meg a mu­­kincs.com programból? • Megnézhetjük a kiválasztott mű­vész összes aukciós szereplését a művek mérete szerint csoportosítva, technika és hordozóanyag szerint válogatva; • készülési év szerint, ahol tudható; • áttekinthetjük a festményárakat ma­ximum, illetve minimum szerint rendezve, vagy átlagár szerint; • értesülhetünk az elkelt művek évi darabszámáról; • össze tudjuk hasonlítani egy di­agramon két vagy több művész adatait, hogy könnyebb legyen jó befektetési döntést hozni. • Megtudhatjuk a programból a kivá­lasztott művész aukciós szereplése­inek kalapácsárait évenkénti bontás­ban, megkülönböztetve a festmé­nyeit és grafikáit. További részletek: www.mu­kincs.com illetve az alábbi telefon­számon: Tel: 06-30-204-1508 V & V Fogorvosi rendelő Dr. Vág János fogszakorvos a Damjanich u. 31/A fsz. 2. alatt rendel (Budapest,VII. kér.) hétfő-szerda: 14.00-19.00, kedd-péntek: 9.00-14.00 Időpontegyeztetés a 321 - 6819, vagy a 06-20-341 -5980 telefonszámon. Konzerváló fogászat (tömés, fényrekötős tömés, gyökérkezelés), rögzített és kivehető fogpótlások, ultrahangos főgkőeltávolítás, iontoforézis kezelés, röntgen Ifj. Dr.Vág János fogszakorvos (klinikai orvos) Rendel: kedd, csütörtök 16-18-ig Időpontegyeztetés: 321 -6819 (rendelési időben), 318-0950, 318-0959 mellék: 5919,5908 (napközben), 466-0289 (esténként) Nagyörlőfogak gyökérkezelése (laterál kondenzációs gyökértömés), csapos fogfelépítés, nagyörlőfogak esztétikus restaurációja, vállasán előkészített koronák nemesfémből

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents