Nyugati Magyarság, 2006 (23. évfolyam, 2-11. szám)

2006-03-01 / 3. szám

2006. március Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 5. oldal CZÉRE BÉLA Nemzeti hőseink meggyalázasa Újabb háború érlelődik Egyre jobban érlelődik egy újabb, gya­lázatos háború: Afganisztán és Irak után most Irán és talán Szíria ellen is. A két háborús uszító ezúttal is a neo­­konzervatív, az új messianisztikus hit elvakultságával terjeszkedni akaró USA és az Irán, de szinte valamennyi arab-perzsa állam által ezer százalékos biztonsági garanciákat követelő, Irán urándúsítási programját is felfüggesz­­tetni akaró, egyre agresszívabb Izrael. Nagy-Britannia most némileg elcsen­desült: talán most szembesült, az Irán elleni háború lehetőségével, saját ko­rábbi uszításainak lehetséges következ­ményeivel. Amerika már konkrét terveket dol­gozott ki Irán megtámadására. Ugyan­akkor van egy másik titkos terve is: polgárháború kirobbantása Iránban. Azzal nemigen törődnek az amerikai­izraeli körök, hogy az atommal rendel­kező nagyhatalmak - az ötök - köre a valóságban már rég kitágult Izraellel, Indiával és Pakisztánnal, s Észak-Ko­­rea is sokkal közelebb van az atom­bomba előállításához, mint Irán. A neokonzervatív, vallási fanatiz­mussal átitatott USA már régóta nem az amerikai nép nemzeti érdekeit nézi, hanem, szinte már kizárólag csak Iz­rael állam érdekeit. Hol van már az az időszak, amikor a sokkal korábbi amerikai választások előtt ultraliberá­lis magyarországi médiakörökben az­zal viccelődtek, hogy a gyermek-ka­masz Bush nyelvére ecetet csepegte­tett a mamája, ha csúnyát mondott a zsidókra. Hát már régóta nem kell ece­tet csepegtetni. Sőt. Már Afganisztán és Irak megtáma­dása sem amerikai, hanem izraeli ér­dek volt - az olajkérdést meg lehetett volna másképp is oldani -, Irán meg­támadása pedig egyértelműen és kizá­rólagosan zsidó érdek, s ezt az ag­ressziót Izrael az USA nélkül is végre fogja hajtani, számít végül is Amerika és más országok csatlakozására, s egy cseppet sem törődik a háború világhá­borúvá szélesedésének veszélyével. A DEMOKRÁCIA BAJNOKAI Az is abszurd, hogy demokratikus vá­lasztásokon győz egy palesztin erő, a Hamasz, s akkor Izrael és az USA nemcsak hogy nem hajlandó - a de­mokrácia szabályait semmibe véve - a választási győzelmet elismerni, de mindkét állam megtagadja a segélyek, fejlesztési pénzek átutalását is. Izrael még azt is megtiltja, hogy a demokra­tikus választásokon győztes Hamasz parlamenti képviselői a Gáza-öve­­zetből Ciszjordániába utazzanak, vagy­is nem gyakorolhatják képviselői joga­ikat. Nyilvánvaló, hogy ezt a szégyen­letes helyzetet az Iszlám Konferencia Szervezete azzal próbálja orvosolni, hogy komolyabb pénzeket, segélyeket juttat el a palesztinokhoz. A Hamasz már felajánlotta, hogy véget vet az erőszaknak, beszünteti Izrael ellen a fegyveres harcot, ha Izrael visszavonul az 1967-es határai mögé. Erre persze Izrael nem hajlandó, sőt, szinte min­den nap elkövet valamilyen gyilkos­ságsorozatot az arabok ellen. Az utóbbi időben inkább az izraeli és nem a né­met érdekekkel foglalkozó kancellár­asszony, Angela Merkel azt javasolta, hogy Izrael létének védelmét vegyék fel a kereszténydemokrata elvekre tá­maszkodó pártok alapprogramjába. Mindez csak akkor lenne reális és konkrét, ha a palesztin nép, állam vé­delmét is ugyanilyen keresztényde­mokrata program biztosítaná. Szégyentelen provokáció Még mindig nem csitult el a Moha­­med-karikatúrák miatti botrány, ami­kor egy eszelős olasz miniszter, a kor­mányban az Északi Ligát képviselő Roberto Calderoli egy Mohamed-ka­­rikatúrát ábrázoló pólót húzott magára, abban mutatkozott a nagy nyilvános­ság előtt. Teljesen egyértelmű, hogy mindennek semmi köze sincs ahhoz a jogos európai igényhez, amely - szá­mos képviselő akaratával - korlátok között szeretné tartani a bevándorlást. Akik a mohamedán vallásból ilyen ocsmány módon gúnyt űznek, mint az olasz Calderoli, azok a liberalizmus ne­vében támadják meg a kereszténység értékeit is, azok akadályozzák meg, hogy az EU-alkotmánytervezet prae­­ambulumába bekerüljön a keresztény­ség alapértékeire való hivatkozás is. ,,A nácizmus, a kommunizmus és a mai liberalizmus dühödt ellensége a kultúráknak, a sokszínűségnek, a parti­kularitásoknak, a közösségeknek. A le­nini doktrína a polgárságban, a hitleri - többek között - a zsidóságban, a glo­bális liberalizmus pedig - a legyőzött­­nek ítélt kereszténység után - az iszlám­ban látja világboldogító tervének legfőbb akadályát” - írja a Magyar Nemzetben Techet Péter.„A kultúrák el­leni globális támadás részei a Mohame­det gúnyoló rajzok is. Nem először te­szik ezt a liberális babonák és hiedel­mek főpapjai, de először akadtak olyan ellenfélre, amely nem fél ellentmon­dani. Az iszlám harca a tobzódó libera­lizmus ellen tehát nem pusztán az ara­bok és hittestvéreik magánügye. Értünk, keresztény európaiakért is tüntetnek. A liberalizmus végső legyőzése, a 200 éve jelenlevő ember- és kultúraellenes gon­dolkodási hagyomány végérvényes fel­számolása az emberiség közös érdeke, ha nem egy olyan orwelli világban aka­runk élni, ahol előre meghatározzák a gondolhatót és gondolandót’’. Mély gondolatokat közölt ez az írás, egy bátor fiatalemberét, Techet Péterét. Mert bizony a kommunizmus és a libe­ralizmus édestestvérek, egyazon tőről fakadnak, jakobinusgyökerű terror­eszme mindkettő, mindkettőnek a világ­hatalom megszerzése, az emberi gon­dolkodás béklyóba verése, az emberi­ség erkölcsi lezüllesztése, elbutítása a célja - hogy aztán a manipulált ember­rel azt tegyék, amit csak akarnak. Az a megdöbbentő, hogy ez a glo­­balista-liberális szömyhatalom - miköz­ben már az iszlámot tekinti elsőszámú ellenségének - a kereszténység elleni durva támadásokat változatlanul foly­tatja. Ennyire erősnek érzi tehát magát, hogy egyszerre folytathat háborút az iszlám és a kereszténység ellen, szá­mítva az utóbbi gyengeségére, s amikor az iszlám ellen már túllépett minden ha­táron, akkor megpróbálja a százezerszer meggyalázott kereszténységet a moha­medánok ellen uszítani. Hőseink meggyalázása Ami a „magyar” Cool TV-ben folyik, az világosan mutatja ennek a keresz­tény- és nemzetgyalázásnak a nemzet­közi, globalista-liberális jellegét. A szennycsatoma műsoraiban már öt hó­napja tart ez a gyalázat, s mostanában jelentkeztek különböző országokból „társszerzők” is, akik át akarják venni forgalmazásra ezt az aljas mocsokso­rozatot. Vajon tényleg nem félnek a vi­lág páncélburokban élő urai, hogy előbb-utóbb utoléri őket a végzetük, ha egyszerre támadnak a kereszténységre? A Cool TV egyszerre veszi célba a ma­gyarság szimbólumait, hőseit és a ke­reszténység legalapvetőbb értékeit. Aki a UPC programjára előfizet, annak ha­vonta több ezer forintot kell fizetnie, s ugyanakkor a kábeltelevízió az úgyne­vezett „családi csomagjában” ezt a co­­olos mocsokáradatot is együtt sugá­rozza a többi csatorna műsorával. Még mielőtt a „Hungaricumot” bemutat­nánk, nézzük a szennycsatoma többi műsorát: a durva trágárságokkal bekö­szöntött South Parkot, a buzikat bemu­tatott magömlés-sorozatokat, az „ózdi hős”, Majka műsorát. A liberális mé­dia szemében a valóvilágos Majka az „ózdi hős”, és nem az a sok ezer ózdi ember, aki a megszűnt munkahelye el­lenére megpróbálja magát és családját eltartani, fenntartani. Maga a „Hungaricum” egy ocs­mány rajzfilmsorozat, amely hétfőtől péntekig megy naponta. A narrátor Jáksó László, aki a Heti Hetes játék­­vezetőjeként eddig főleg az RTL klub­ban mérgezte a levegőt. Most aztán rá­zendített máshol is. A sorozat szignálképe a Hej Jancsika, Jancsika zenéjével párhuzamban kezdi meg „hódító útját": turulmadár kereng a földgolyó felett, fején a magyar korona, a madár purcint egyet és beletojik egy fészekbe. A fészekben levő tojásokból bújnak ki a magyarság nagyjai. Az Istenválasztás című részben pél­dául a következő szövegek hangzanak el: a magyarok boldogan éltek, de egy­szer csak baj történt, a magyarok iste­nét utolérte a legszömyűbb kór, s el­hunyt hátsófali ateizmusban. A bajt már jelezte, hogy Lőrinc barát nem ka­pott több ministránsfiút, hiába imádko­zott érte. Ezért eltemették a „magya­rok istenét” szűk családi körben. A te­metés után elszabadul a pokol: Lőrinc barát összeáll Döbrögi urammal, annak fenekét korbácsolja - emígyen egye­sítve a pedofíliát a szado-mazochiz­­mussal. A temetést követő harmadna­pon feltámad a magyarok istene „ahogy az ő családjában ez szokás” - itt az ősi magyar hiedelemvilágból és Jézus Krisztusból egyszerre űz gúnyt ez a mocsok film. A magyarok nagyasszonyát, Szűz Máriát prostituáltként mutatja be a rajzfilm, épp egy svájci gárdistával hentereg. Vajon a középkorban, a késő középkorban mit tettek volna azokkal, akik így ábrázolnák Szűz Máriát? Semjén Zsolt képviselő a KDNP ne­vében hiába jelentette fel a Cool TV-t, ez a szennyfilm pereg tovább. Széche­nyi István lovakkal közösül a filmben. Ady Endrét egy majomketrecbe záiják. Kossuth Lajos az orális szexet gyako­roltatja kurvák körében. Dózsa György máglyán égve is orális szexért kiált. Szent István már régóta nem találja a jobb kezét, ezért robotszerű vasmarok­kal ragadja meg a „lézerkardot”, hogy ellenfelét, Koppányt megsemmisítse. Ez nem könnyű feladat, mert Koppány több darabban válj a, hogy összefércel­­jék, hogy szuperember, Koppány Mann legyen belőle. Feltűnik Kinizsi Pál alak­ja is, ő olyan, mint egy transzvesztita birkózó. Teljesen egyértelmű, hogy a ma­gyarság és a kereszténység legalap­vetőbb értékeinek megvédése érdeké­ben a nemzet összes jobboldali pártjá­nak végre egységesen és határozottan fel kell lépnie a liberális gonosztevők, hazánk ellenségei ellen. Áldozatok és haszonélvezők Bálvány György említi egy cikkében (Magyar Nemzet, febr. 17.), hogy kü­lönbséget kell tenni a holokauszt áldo­zatai és haszonélvezői között. Ez bizony aktuális téma, mert lassan több a haszon­­élvező, mint az áldozat. „A holoka­uszt. .. elzárhatatlanul folyik a csapok­ból, tévéből, rádióból; kelünk és fek­szünk vele. Nem tudom, mennyit költ Magyarország a holokausztra, de lassan egymást érik a vészkorszak-megemléke­­zések. Ám a hitközség egyik vezetője a minap mégis szomorúan közölte a Nap­keltében, hogy még mindig nem foglal­kozunk eleget a témával; fájlalja, hogy a magyar embernek Mohács vagy Tria­non említésére összeszorul a torka, a ho­­lokauszttól meg nem. Értjük: szoruljon össze a magyar ember torka. De hát összeszorul, rabbi, nem csak a torkom, hanem a gyomrom is! Holokauszt-túl­­adagolásban szenvedek milliónyi honfi­társammal együtt. A zsidó elit egy része ragaszkodik az áldozat morális státusá­hoz. Ez persze hasznos, mert többletjo­gokat biztosít a számukra. Azonban visszatetszést is szül: nem méltó az ál­dozathoz, hogy agresszorrá váljék”. Vajon melyik zsidó vezető nyilat­kozott úgy a Napkeltében, hogy még mindig nem foglakoznak eleget a ho­­lokauszttal? Csak nem az a Zoltai Gusztáv, akinek a számos újötvenha­tossal sajátosan gyarapított létszámú „Szövetség” kitüntetést adományozott, holott munkásőr volt? A nagy átverés A fordulat évében, 1989-ben az egész ország reménykedve tekintett a jövőbe, hogy végre valahára igazi demokráci­ában lehet része sokat szenvedett nem­zetünknek. Voltak, akik riadtan vették tudomásul az első demokratikusan megválasztott (MDF) kormány győzel­mét, mondván „Jézus Mária! Győz­tünk.” Ezt a figyelmeztetést akkor még senki se vette komolyan. Ma már, 16 évvel a rendszerváltás (nevezzük inkább módszerváltásnak) után szinte mindenki felébredt a nagy eufóriából, a politikai drog hatása alól és egyenesen az „ígéretek földjén” ta­láltuk magunkat. A felébredt nemzet döbbenten vette tudomásul, hogy de­mokrácia helyett nyakunkra hozták a globalizmus szörnyét, a kannibál-kapi­talizmust. Szinte az egész országot - szőröstül-bőröstül - privatizálták, az­az elherdálták. Engels Frigyes gondo­latai ma is megállják helyüket, és be is tudjuk illeszteni a globalizálódó vi­lágunk eszmekörébe: „...az ész diadala által létrehozott társadalmi és politikai intézmények, a felvilágosítók kápráza­tos ígéreteihez képest, keserűen kiáb­rándító torzképeknek bizonyultak”. Amit ma rendszerváltásnak nevez­nek, az a nép nyelvén így hangzik: a nagy átverés! Mit hozott nekünk, ma­gyaroknak a rendszerváltás a XXI. szá­zad első évtizedében? Emberek száz­ezrei élnek, vegetálnak, tengődnek a létminimum küszöbén és még többen e küszöb alatt. A haszonleső multik Jóvoltából” egyre növekszik a munka­­nélküliek szánna, családok hullnak szét. A korrupció egyre nagyobb mé­reteket ölt. Sok millió honpolgár naiv módon abban a hiú reményben ringatta magát, hogy ha az állami tulajdonú va­gyon magánkézbe kerül, vagyis priva­tizálják, akkor beköszönt a Kánaán, s sokkal jobb, gazdagabb életben lesz ré­szünk. Erre mi következett be? A kilá­tástalan jelen és a bizonytalan jövő. A média és az írott sajtó pedig tel­jes erőbedobással igyekszik elhitetni a társadalommal, hogy „lendületben az ország.” A televízió éhes szörnyeteg. Mindennap etetni kell. És vajon mivel etetik? Azzal, amivel a tévénézőket: horrorisztikus sztorikkal, kommersz szeméttel és hazug reklámokkal. A tévé testesíti meg a csodás idióta ládát. A globalista multik mindent lenyúl­nak. A kisembereket, a prolikat kizsi­­gerlik. Az államadóság riasztó csúcso­kat ért el. A magyar népesség száma - a becsült adatok szerint - hamarosan tízmillió alá fog csökkenni. Ebből ki­folyólag a magyarok rossz közérzete minden bizonnyal megalapozott: világ­elsők között vagyunk a daganatos meg­betegedésekben és halálozásokban, a szív-és érrendszeri betegségekben, va­lamint a befejezett öngyilkosságokban. A férfiak halandósága a negyvenes korosztályig csúszott le. Miért? A het­venes-nyolcvanas években a másod-, harmadállásokban vállalt önkizsákmá­nyolás, a kilencvenes évektől pedig a létbizonytalanság és a munkanélküli­ség hozta magával a korai halálozást. Az elmúlt tizenöt év csak kiábrándu­lást hozott magával. A társadalom túl­nyomó többsége a kannibál-kapitaliz­mus embertelenségével találkozik, de a hasznával sosem. A fiatalok alig-alig jutnak lakáshoz Egy komfort nélküli 30-40 négyzetméteres lakás is több millióba kerül manapság. Hogyan tud­nak így a fiatalok családot alapítani? Az albérletek is rendkívül drágák és rá­adásul albérletben gyermeket vállalni nagy fokú felelőtlenség. Az embereket állandóan a jövővel hi­tegetik, mert a jelen sosem a proletároké. A jelen mindig a hatalom „tulajdona”. Ez mindig is így volt. Az ember erköl­csileg devalválódott. Nincs gyermekvé­delem. Annyi mérgezésről, mint ameny­­nyi az utóbbi 10-15 évben történt étter­mekben, kórházakban és iskolai étkez­­tetőkben, még soha sem hallottam. A közbiztonság - finoman szólva - ag­gasztó. Egymást érik a bankrablások, a gyilkosságok. Fényes nappal lövöldöz­nek a városban. Ez lenne hát a megvaló­sult demokrácia? Harminc-negyven éve az akkori pártpolitika azt hangsúlyozta, hogy „legfőbb érték az ember”. (Amíg dolgozni tudott!) Manapság a,.kvázi de­mokráciában” pedig ez lett a szlogen: „Ha keveset lopsz, lecsuknak. Ha sokat rabolsz, velünk vagy!” Erre a szlogenre épül a globalista világ. A globalizmus mindent bekebelez: a demokráciát, a nemzeti identitást és az emberek jóhisze­műségét. Manapság a külsőségek domi­nálnak, nem pedig az ember belső érté­kei. Ez az úgynevezett „nyakkendős", ki­rakat kannibál-kapitalizmus. Az EU-tagság szintén nem a nemzet érdekeit tartja elsődleges szempontnak, hanem a nemzetközi nagytőkések ki­zsákmányoló és harácsoló érdekeit sta­bilizálja. A nemzetközi nagytőke egész Európát beszövi, mint ahogy a pók szövi a hálóját. Ami még megmaradt kis, csonka hazánkból, azt is a monopoltőke falja fel. A nép nevében, ebből nem ké­rünk! Néhány évtizede, akik akkor a kapitalizmusra köpködtek, most ugyane­zek igyekeznek magyarázni azt, hogyan kell élni és gazdagodni kapitalista mó­don. És mi lett a magyar gazdaságból? 2005 második negyedévében az ország 463 milliárd forint külföldi forrásbevo­násra szorult, hogy fogyasztását és be­ruházásait finanszírozni tudja. Az egyen­súly-problémák mögött az állam látvá­nyos eladósodása áll. Az államháztartás bruttó konszolidált névértékes adóssága 2004 végén 12 302, fél évvel később 13 607 milliárd forintot tett ki. A legfrissebb adatok szerint a központi költségvetés fo­rint-és devizaadóssága 2006január vé­gén 13121 milliárd forintra rúgott. A bü­dzsé devizaadóssága az év első hónap­jában 244 milliárd forinttal 3835 milli­árd forintra növekedett, a forintadósság pedig 133 milliárd forinttal duzzadt, el­érve a 9286 milliárd forintot. Összegezve: az ország gazdasági­lag a szakadék széléhez érkezett. A „száz lépés” a szakadékig, ma már csu­pán utópia... A magyar gazdaság sú­lyos „madárinfluenzában” szenved. De minket, agyongyötört „proletárokat” ne nézzenek madárnak... Mi lesz 2006-ban a parlamenti vá­lasztások után? Valamelyik „nagy párt” lesz a nyerő és utána minden marad a régiben. Mikor ébredünk fel, mi, vá­lasztópolgárok? Vegyük már észre, hogy itt nincs semmiféle érdekvéde­lem. Itt az ország teljes kiárusítása fo­lyik. Totálisan ki vagyunk szolgáltatva a nemzetközi nagytőke kényének-ked­­vének. A parlamentben a személyes el­lentétek sárdobálása folyik, vagy eset­leg a honatyák kiizzadnak és megsza­vaznak egy hibás költségvetést a kis­emberek zsebére. Antall József, hajdani miniszterel­nök egyik beszédében a következőket mondta: „Tetszettek volna forradalmat csinálni.” Hát igen. A baj csak az, hogy a magyar forradalmak és szabadság­­harcok mindig elbuktak, és mindig ide­gen hatalmak tiporták el függetlensé­günkért vívott harcunkat. De most, eb­ben az „apokaliptikus” jelenben forra­dalom nélkül is elbukjuk a várva várt jövőnket. Először a jelent kell rendbe tenni, és csak azután tekinthetünk egy emberibb jövőbe. Gondoljuk meg tehát, hogy kire és mire voksolunk 2006 tavaszán! Budai Kulcsár János Vásárolj unk termékeket! magyar

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents