Nyugati Magyarság, 2006 (23. évfolyam, 2-11. szám)
2006-03-01 / 3. szám
6. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2006. március Hozzászólás - vállalkozók Olvastuk a Nyugati Magyarságban a vállalkozók helyzetéről szóló írást, és ha megengedik, kiegészítenénk az összképet egy-két megjegyzéssel. Elsősorban a pályáztatási feltételekkel és a magyar vállalkozók tőkeszegénységével szeretnénk foglalkozni. Úgy tudjuk, nyugati szomszédunknál úgy történik a pályázás, hogy összesen egy darab egy oldalas űrlapot kell kitölteni. Nálunk kötetnyi űrlap és tucatnyi bizonylat beszerzése és benyújtása után egy idő múlva megtudja az ember, hogy nyert a pályázaton, csak éppen pénzt nem kap, mert nem jutott. A végén úgy jár, hogy belevágott az üzletbe, beleölt egy csomó saját erőt, egyéb hitelt vett föl, csak éppen tető alá hozni nem tudja a vállalkozását, mert amit az állam ígért mellé, amiről pecsétes papírja van, hogy megnyerte - arra ráült valaki, vagy odaadták másnak. Vállalkozás még semmi, jövedelem semmi, közben kopogtatnak a jókora kamattal megfejelt egyéb hitelei törlesztése ügyében... S miután ezekre a hiteleire is csak úgy tett szert emberünk, hogy értéküknek háromszorosát kellett fedezetül bejegyeznie, még a házát is elviszi a feje fölül a bank. Konkrét példa: egyikünk 2004-ben indított el egy körülbelül 200 milliós beruházást, akkor építette fel új üzemét. Nyert egy környezetvédelmi pályázatot. Olyan körülmények között, persze, amelyek minden hazai pályázóra érvényesek - mindent előre kellett finanszírozni. Magyarán csak akkor kezdik meg a hitel folyósítását, ha a vállalkozó kifizetett számlát mutat fel, áfástul, mindenestül. Csak annak köszönhetjük, hogy meg tudtuk csinálni a beruházást, hogy volt egy nagyon jó banki szakemberünk, aki olyan hitelkombinációt hozott létre, hogy gyakorlatilag három csatornából csörgött be a pénz - volt közte saját tőke, kamatmentes visszafizetendő hitel és vissza nem térítendő támogatás. Ez igen szépen hangzik, csak hozzá kell tenni, hogy abban az évben csupán a banki műveletekre kifizetett pénz 20 és 30 millió között mozgott. Egy ilyen kis-, vagy középvállalkozás számára, amilyenek mi vagyunk, akik 40-50 embert foglalkoztatunk, hiteltörlesztésnek sem kevés ez az összeg, mi meg, hangsúlyozzuk, csupán banki műveletekre fizettünk ennyit, hol van még a törlesztés és a kamat?! Csoda akkor, hogy nálunk ilyen jól élnek a bankok? Hogy mi vagyunk őértük, és nem ők miértünk? 1990-ben a rendszerváltás után a hazai vállalkozások gyors fejlődésnek indultak. Akkor döbbentünk rá, hogy milyen hátrányban vagyunk azokkal a nyugati cégekkel szemben, amelyeknek 50-100 éves múltjuk van - a nagyapa megvette a telket, az apa épített egy üzemet, kialakított egy kapcsolatrendszert, a fiúnak már csak korszerűsítenie, modernizálnia kellett. Nekünk ezt a háromgenerációs munkát, plusz a készségfejlesztést 5-10 év alatt kellett elvégeznünk, nem kimondottan vállalkozásbarát körülmények között, hatalmas erőfeszítések árán. És akkor a forgóeszközökről még nem is beszéltünk. A magyar vállalkozások nagy többsége tőkeszegény, nincs forgóeszköze, ami a fejlődését biztosítaná. Ha egy magyar vállalkozás elkezd fejlődni, nagyon észnél kell lenni, hogy a fejlődésnek milyen ütemét választja. Mert ha nagyon jónak mutatkozik valamiben, és hirtelen, ugrásszerűen kezd fejlődni, könnyen úgy járhat, mint az ázsiai „kistigrisek” némelyike, amely abba bukott bele, hogy képtelen volt lépést tartani a megrendelések ütemével és idejére legyártani a megfelelő mennyiségű árut. Vegyük ehhez hozzá, hogy a magyar vállalkozó partnerei - különösen a multicégek - előbb vagy utóbb elkezdenek alkudozni, hogy most már ne 30, hanem 45 napra fizessenek, aztán 60-ra, 90-re, 120-ra. Ezt egyetlen magyar vállalkozás nem búja el. És ez még nem minden: a nagy kereskedő cégeknél ugyanis olyan is van, hogy kiteszik a vállalkozó termékét a polcra, aztán ha egy bizonyos határidőn belül nem tudják eladni, azt mondják a vállalkozónak, vigye a termékét a francba, csináljon vele, amit akar. A vállalkozótól ugye elváiják, hogy mindenféle nemzetközi szabványminősítéssel rendelkezzen, első osztályú, európai minőséget produkáljon, a gyártást, termelést, munkavédelmet, a dolgozók szociális ellátását stb. nyugati szinten szervezze meg, sajt kockázatára fektesse be a pénzét az alapanyagba, a gyártásba, mindenbe, ugyanakkor egyre hosszabb fizetési határidőre kapja meg a terméke árát a kereskedőtől, már ha megkapja egyáltalán. Már az alapanyag megvásárlása is elég kényes dolog, hisz aki mögött tőke van, az hosszabb időre fel tudja tölteni a készleteit, és nincs kitéve a nyersanyag árnövekedésével járó többletkiadásnak - van olyan év, amikor 70 “fokai is fölmegy valamelyik alapanyagnak az ára. Egy tőkeszegény vállalkozónál viszont, akinél a késztermék árának tetemes részét az alapanyag teszi ki, egy ilyen mértékű árnövekedés maga a csőd. Egy szó mint száz, a kis magyar cégek szinte folyamatosan borotvaélen táncolnak. Addig, amíg az arra érdemes magyar cégeket - amelyeknek nincs adótartozása, amelyek minőségi árút állítanak elő stb. - nem tőkésítjük fel, nem hozzuk őket olyan vagy hasonló helyzetbe, mint amilyenben nyugati riválisaik vannak, addig itt szélmalomharc folyik. Felvetődik persze a kérdés, hogyan s miből történjék ez a feltőkésítés. Nem egyszer előfordult, hogy meglebegtették előttünk egy-egy 5 %-os kamatterhű fejlesztési hitel lehetőségét. Mire megkaptuk, az 5 százalékból 12 lett: merthogy hozzácsaptak ilyen költséget, olyan költséget, Isten tudja, mi mindent. (Csak zárójelben: nyugaton a fejlesztési hitelek kamatterhe kb. 2- 3 %-ot tesz ki.) Volt rá egy év türelmi időnk, aztán 3-4-5 év alatt vissza kellett fizetnünk az egészet. Ezeknek a hiteleknek a futamidejét mindenképp meg kellene hosszabbítani legalább 8- 10-12 évre, a türelmi időt is 2-3 évre, s az sem volna baj, persze, ha a bankok is kevesebbet nyernének rajtuk. Ez már csak azért is fontos lenne az egész társadalom szempontjából, mert ha egy vállalkozó fejlesztésbe fog, megnőnek a termelési kapacitásai és egyre több új munkahelyet tud nyitni - ami a jelenlegi munkanélküli-statisztikákat nézve cseppet sem mellékes szempont. Mészáros Mihály Sárközi Imre Sík Sándor Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok! (folytatás az 1. oldalról) Több közvélemény-kutató cég egybehangzó állítása szerint ma a két szembenálló szavazói tábor hozzávetőleg azonos nagyságú, és ebben az eredményben meghatározó szerepe van a kormánypárti médiának. Pusztán a választópolgárok sorsának az elmúlt években történt romlása alapján, kiegyensúlyozott tájékoztatás esetén az ellenzék simán megnyerhetné a választásokat - de sajnos ma százezrekre tehető azoknak a száma, akik nem a szemüknek hisznek, hanem annak, amit a média torzító szemüvegén keresztül láttatnak velük. Baj van a választók érdekfelismerő képességével is. Elég csak egy apró példával érzékeltetni ezt a gondot. A szocialisták miniszterelnök-jelöltjének az öltözködésére a drága nyugati öltönyök viselése a jellemző. Minőségi angol öltöny, francia ing, olasz cipő, svájci szemüveg és óra. A kormánysajtó állítása szerint megjelenésében az európaiságot képviseli. A polgári ellenzék miniszterelnök-jelöltje hazai gyártmányú öltönyt, inget és cipőt visel - mert azt kívánja hangsúlyozni, hogy még öltözködésével is a hazai munkahelyek fenntartásáért küzd. A kormánysajtó igénytelennek, provinciálisnak állítja be ezt a megjelenést. Ismerve a szocialista média hazafiatlan múltját és jelenét nem meglepő ez a minősítés - a meglepő az, hogy még a munkanélküliségtől fenyegetett szavazók sem ismerik fel érdekeiket. Nem jut eszükbe, hogy aki magyar termékeket vásárol a háztartásában, aki azokat viseli - az kormányzati pozícióban is arra ügyel, hogy az államapparátus hazai cégektől vásároljon, azaz hazai munkahelyeket védjen, és teremtsen. A hazai média még abban az esetben is deformálná a választói szándékokat, ha megszabadulna a Kádár-korban kinevelt, pártossághoz, félretájékoztatáshoz és hírmanipuláláshoz szokott vezetőitől, riportereitől és hírmagyarázóitól. Hiába indul ugyanis 42 párt a szavazatok elnyeréséért, hiába állít közülük várhatóan hét párt országos listát, a versengők közül kiragad kettőt a média, jobbára csak a két legnagyobb szembenálló párt vezetőit szerepelteti, a többinek a jelenléte korántsincs összhangban támogatóik számával. Március első napjaiban az ország 176 választókerülete közül 125- ben már megszerezték a szocialisták a jelöltek indulásához szükséges 750 ajánlószelvényt, 82-ben a kisebbik kormánypárt, a szabaddemokraták, 76- ban a legnagyobb ellenzéki tömörülés, a fiatal demokraták és kereszténydemokraták szövetsége, 37-ban a valaha volt kormánypárt, a Magyar Demokrata Fórum, és 13 helyen a nemzeti érdekek határozottabb védelmét követelő Magyar Igazság és Élet Pártjának, illetve a Jobbik Magyarországnak a koalíciója. Az ajánlószelvények gyűjtése terén a korábbiaknál gyengébben szerepel a marxista párt, a volt Munkáspárt, mert új neve, a Magyar Kommunista Párt sokak számára riasztó, és rossz emlékeket idéző. Eddig csak hat helyen sikerült megszerezniük az induláshoz szükséges ajánlókat. Nagyon halványan szerepel a két szembenálló választói tábor közötti egyensúlyt hirdető Centrum párt is, mindeddig csak két választókerületben teljesítette a jelöltállítás követelményét. 2002-ben a szocialisták nagyon sok körzetben átadták fölös ajánlószelvényeiket ennek a pártnak, hogy indításával szavazatokat vonjanak el a fiatal demokratáktól. Ez a taktika akkor bevált, hiszen a Centrum pártra leadott szavazatok csupán egynegyedével veszítette el a kormányalakítás jogát a mai ellenzék. Most nem számíthat a szocialisták támogatására a Centrum párt, mert most a szocialistáknak a koalíciós partnert, a parlamentből történő kiesés veszélyével küzdő szabaddemokratákat kell megsegíteniük fölös ajánlószelvényeikkel. Még ilyen segítség mellett sem biztos, hogy minden körzetben tud sajátjelöltet állítani a kisebbik kormánypárt, és az emiatt kieső szavazatok akár az 5 százalékos bejutási küszöb alatti, parlamenten kívüli párttá zsugoríthatják. Nagyon vontatottan halad az alapító tagságát kizáró és elbocsátó Magyar Demokrata Fórum ajánlószelvény-gyűjtése is. Várhatóan nem tud önálló jelöltet állítani a választókerületek mintegy ötödében, azaz a kieső szavazatok nagy valószínűséggel ezt a pártot is parlamenten kívüli párttá fokozzák le. Marad tehát a két legnagyobb párt versenye. És ezúttal az fog nyerni, amelyik nem a választási cselekre és praktikákra összpontosít, és nem hazug jelmondatokkal mozgósítja híveit. Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok! Fókuszban az autonómia A március 15-i Székely Nagygyűlés nem a Székely Nemzeti Tanács és Székelyudvarhely polgármesteri hivatala, hanem az egész székely közösség rendezvénye lesz - jelentette ki Ferencz Csaba, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) tájékoztatási alelnöke. Az ünnepi megmozdulás célja, hogy a székely székekről összegyűlt képviselők közfelkiáltással hitet tegyenek az autonómia-igény mellett. A Székely Nagygyűlés szervezőbizottsága a napokban elkészítette az ünnepség forgatókönyvét. Közfelkiáltással az autonómiáért! Ferencz Csaba hangsúlyozta, hogy a demonstráció a demokráciának egy olyan közvetlen kifejezése, amelyet a SZNT mint eszközt eddig még nem használt, és a megnyilvánulásnak akár történelmi jelentősége is lehet. Arra számítunk, hogy ország-világ előtt meg lehet mutatni, miszerint a követelés demokratikus megnyilvánulásának érvényt lehet szerezni, jelentette ki a tájékoztatási alelnök, aki leszögezte: „Az ünnepségre nem hívunk meg politikai pártokat, de váijuk mindazokat, akik mellettünk állnak, és kifejezésre akarják juttatni autonómiaigényüket”. Ferencz Csaba szerint fontos, hogy az európai uniós csatlakozás előtt a székelység kinyilvánítsa önrendelkezés iránti kívánságát, mint fogalmazott „ez az időszak kedvez ennek az ügynek, mert Európának meg kell ismernie a székelység gondjait”. A szervezők több ezres tömegre számítanak, és elmondásuk szerint fontos az, hogy minél több székely település képviselője jelen legyen a rendezvényen. Meghívottként Tőkés László IS BESZÉDET MOND Akadályoztatásra nem számítunk, de az ünnepség lefolyásában lehetnek esetleges provokációk - mondta Túlit Attila, az SZNT egyik alelnöke, aki szerint nem árt az óvatosság. A Székely Nagygyűlés forgatókönyve elkészült, elsősorban saját erőinkre számítunk, nem volt fő szempont, hogy sok idegen személyiséget meghívjunk, hangsúlyozta Gazda Zoltán, a szervezőbizottság tagja. A rendezvény ünnepi meghívottja Raffay Ernő történész lesz, beszédet mond Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Bardócz Ferenc Gyergyó-ditró polgármestere, a Székely Nagygyűlésnek Székelyföld autonómiájáról szóló kiáltványát Csapó I. József, az SZNT elnöke fogja felolvasni. Házigazdaként köszöntő beszédet mond Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere, ugyanakkor versek, kórusművek hangzanak el, lesz lovasfelvonulás, egyházi áldás, és jelenleg tárgyalások folynak Szörényi Leventével, a magyarországi Illés együttes legendás tagjával, akit meghívnak, hogy fellépjen a rendezvényen. Mind a Duna Televízió, mind a Magyar Televízió felkérést kapott, hogy az eseményt élőben közvetítse, ám előbbi egyelőre kitérő választ adott, utóbbi pedig nem reagált a megkeresésre. Vargyas község nem veszi át AZ SZNT DÍJÁT A tervek szerint a Székely Nagygyűlésen az SZNT elismerést akart átnyújtani Vargyas község polgármesterének és önkormányzati képviselőinek, mert határozatot hoztak az autonómia-népszavazásról, és a közigazgatási bíróság elutasító döntése ellenére ügyüket eljuttatták Strasbourgig. Ilkei Ferenc, Vargyas polgármestere a hírrel kapcsolatosan közölte, nem veszi át az elismerést, és nem lesz jelen a nagygyűlésen. A település vezetője hangsúlyozta, az autonómia-harcot nem adja fel, ennek megszerzéséért minden lehetséges úton síkra száll, ám RMDSZ-tagként a szövetség programját követi, követnie kell. Az erdővidéki Vargyas mellett Gyergyóditró önkormányzatának autonómia-népszavazásról szóló tanácshatározata is az európai fórum asztalára került. Gyarapodnak halottaink Czine Mihályra emlékezve Immáron hét esztendeje, hogy február 9-én a Farkasréti temetőben sok száz tisztelője kísérte utolsó útjára néhai Czine Mihály irodalomtudós erőtlen testét. A földi porhüvelyt, amely hetven éven át őrizte és táplálta azt a gazdag szellemet, amelynek bőséges adományából tanítványainak százai, hallgatóságának ezrei, olvasóinak tízezrei építették a maguk nemzet- és hazaszeretetét. S mert ennek a szeretetnek múlhatatlannak kell lennie, Czine Mihály örökhagyó szelleme is a múlhatatlan dolgok tárházát gyarapítja. Képzettségénél és indíttatásánál fogva a magyar irodalom igehirdetőjéül szegődött. Világképének középpontjában Ady és Móricz, e két nemzetféltő hatalmasság állott. E két csillag meleg fényénél tájékozódva járta a vidéket, s a világot, s jutott el küldetéses szava a glóbusz 43 országába szétszóratott magyarsághoz, hirdetvén, hogy a rangos irodalom, az értelemhez szóló szép beszéd, mint erős abroncs tart össze, és tesz közösséggé valamennyiünket. Tette mindezt egy olyan korban, amikor a honi hatalom a hátát mutatta Trianon, s a többi magyar sorscsapás gyermekeinek. O fedezte fel a kis Magyarország gyarapodására a nagy nemzet száműzött íróit, és - ahogyan a politikus mondaná - annektálta az Országhoz. Egyebek mellett e tette miatt vált kegyvesztetté a múló hatalmasságok szemében, hisz származását (a hodászi juhász tizedik fia) és tudását tekintve, akár dédelgetett szolgájukká is válhatott volna. De épp népi indíttatása és szuverén szelleme, „fejedelmi” mivolta miatt érezte rangján alulinak, hogy a hatalom meleg ölében doromboló „tudós” váljon belőle. Híres Móricz monográfiájában az írót „rangrejtett fejedelemnek” nevezi. Nos, maga is az volt. Rangrejtett fejedelemként járta az országot s a világot, hogy ízes beszéddel, mindig fontos kérdésekről szólva, gyarapítsa „alattvalóit”. Naturalizmus címen könyvet szerkesztett, miközben maga volt a naturális ember. Már alkata miatt is kősziklának formálta meg a természet, de a hatalom folyamatosan maró sava elporlasztotta. Szárnyas szemöldöke nem rebben többé. Szavait már nem ízlelhetjük. Többé nem osztozhatunk sem borszerető, sem népdalos kedvében. Eloldotta lovát - miként kedvenc dala mondja -, s a test béklyójától szabadulva maga is elvágtatott, hogy útmutató csillaggá legyen. Paizs Tibor Fonyódon Tóparti, emelt szintű idősek otthonában helyek még leköthetők. Érdeklődni lehet: 451-3734, 06-20-555-7209 06-30-25 l-8622-es telefonszámokon.
