Nyugati Magyarság, 2005 (23. évfolyam, 2-12. szám)
2005-10-01 / 10. szám
2005. október Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 5. oldal Egy illúzióval kevesebb Egy eséllyel több? Románia útja az Eu-ba Erdélyen át vezet? BORBÉLY ZSOLT ATTILA A Fidesz 1993-1994-es jobbra araszolásának idején sokan kétkedésüknek adtak hangot az eszmei-ideológiai pozícióváltás őszintesége kapcsán. Annak dacára (vagy éppen annak okán), hogy akkoriban a nemzeti politizálás részvényeit igencsak alacsony árfolyamon jegyezték a politikai tőzsdén s az Antall-kormány ellen irányuló, szűnni nem akaró balliberális össztűz bizony a nemzeti jelszavakat is ellenszenvessé tette a választók tekintélyes részének szemében. Az sem győzte meg a kétkedőket, hogy a Fidesz-t elhagyta egy sor addig is SZDSZ-közeli politikus Fodor Gábortól Ungár Kláráig, akik abban a pártban folytatták tevékenységüket, ahová eleve iratkozhattak volna politikai affinitásaik alapján. Mindennek tetejében a Fidesz kis híján kibukott a parlamentből, miután a nemzetellenes SZDSZ-közeli sajtó a jobbra váltást finoman szólva nem honorálta. A koncentrált média-támadás a párt népszerűségét 40-50%ról kevesebb, mint egy év alatt 7%ra vitte le. Az előítéleteket viszont komoly munkával, szívósan és következetesen sikerült leépíteni. Orbán Viktor olyan dolgokat mert kimondani a kilencvenes évek közepén, amire addig csak Csurka István vállalkozott. (Magyarország nem telephely, hanem haza; az SZDSZ tudatosan törekszik a nemzet szellemi és lelki erejének gyöngítésére s még folytathatnám.) A Polgári Magyarországért vitairat keményebb volt, mint az 1992-es elhíresült Csurka-tanulmány. Az SZDSZ vonatkozásában az 1996-ban kibocsátott dokumentum leszögezi, hogy a párt politikusai „a nyitott társadalom és a másság tisztelete ideológiai zászlaja alatt tovább folytatták az elődcsoportjaik által már a szocializmusban megkezdett támadást a nemzeti öntudat és önbecsülés, az önálló magyar történelemkép, a keresztény alapú közmorál ellen, illetve ezek reprodukciós intézményei és folyamatai ellen.” (...) „Az SZDSZ a társadalomnak nem tud jövőképet mutatni - de önmagának nagyon is jól leírható jövőképe van. Olyan erő, amely a számára veszélyesnek ítélt ideológiákkal és társadalomszervező eszmékkel szemben a legagresszívabb valamennyi jelenlegi parlamenti csoport között.” Az 1847-es Ellenzéki nyilatkozat 150 évfordulója kapcsán a Fideszesek kimondták a lényeget Deák szavaival: „a kormány idegenszerű és nem nemzeti befolyás alatt áll”. Orbán Viktor és a Fidesz következetes és radikális nemzeti retorikája nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az MDF-ben csalódott nemzeti tábor 1998-ban a Fidesz-t segítette hatalomra. 1998 és 2002 között számtalan mulasztás, helyzetkihagyás és politikai hiba mellett a Fidesz jól hangszerelte politikáját és a nemzetpolitika bizonyos területein sikerült is előre lépni. Ezért, jobb híján, a jobboldali sajtó nagy része - beleérve e sorok íróját - nem sokat foglalkozott azzal, A legutóbbi felmérések szerint a legtöbb bevándorló a környező országokból érkezik Magyarországra. A legtöbben magyar nemzetiségűek, akik rokonokhoz, vagy ismerősökhöz költöznek az első időkben. Három hónappal ezelőtt 21 ezer külföldi élt nálunk letelepedési engedéllyel, közülük kis híján 19 ezer a szomszédos országokból érkezett. Rajtuk kívül az engedéllyel itt tartózkodók száma ennek kétszerese, úgy általában. De a szomszédos országokból jövőké csak másfélszerese. A tapasztalat szerint háromnegyed részük magyar nemzetiségű, és az a jellemző, hogy többségük előkészített környezetbejön, rokonok, ismerősök fogadhogy a nemzeti kormány a kettős állampolgárság helyett az annál sokkal gyengébb hatású státustörvényt fogadtatta el a parlamenttel, hogy a Magyarok Világszövetségének létére tört, mivel annak küldöttei nem Boross Péter kormánydelegáltat választották meg elnöknek, hogy a szomszéd államok vonatkozásában folytatta a korábbi mosolypolitikát. Ez utóbbit bizonyos mértékben menti az, hogy közben olyan kézzelfogható és szimbolikus eredményekre törekedtek, mint a Mária Valéria híd újjáépítése vagy a Sapientia tudományegyetem megalapítása. Azonban a megvalósításoknál súlyosabban esik a latban, hogy a Benes dekrétumok ügyét nagyon későn és félénken érintették, a román magyarellenes kurzust alapvetően szó nélkül hagyták, hogy nem támogatták hathatósan a határon túli hiteles autonomista erőket. Több évig kellett várni, amíg Orbán Viktor ki mert mondani egy alapigazságot 2004 júliusában Tusnádfürdőn, tételesen, hogy Románia EU-csatlakozásának feltételévé kell tenni az erdélyi magyarság autonómiájának biztosítását. E bátor kijelentést a megszokott erőtlen, tétova politika követte. A népszavazás idején a Fidesz félgőzzel kampány olt, majd retorikai szinten elfogadva a kettős állampolgárság célkitűzését, a parlamentben, midőn Körömi Attila javaslata élére állította a dolgot, kézzelfogható közelségbe hozva az érintettek egy részének magyar állampolgárságát, a Fidesz nem szavazott a javaslat mellett. Hasonlóan aggasztó volt, hogy a Fidesz nem tette az EU-csatlakozást előkészítő alkotmánymódosítás megszavazásának feltételévé az alkotmány nemzetelvű átfogalmazását, a határon túli magyarság alkotmányos státusának kodifikálását, mint ahogy megszavazta az EU-alkotmányt is azelőtt, hogy a parlament döntést hozott volna kettős állampolgárság intézményesítéséről. Mindezen nemzetpolitikai mulasztások azonban eltörpülnek a legutóbbi, 2005. szeptember 26-án elkövetett hiba mellett, amit túlzás nélkül nevezhetünk a nemzeti érdekek elleni merényletnek. A Fidesz támogatta Gyurcsányt abban, hogy meg nem érdemelt ajándékot vigyen Bukarestbe: nemzetstratégiai megfontolásokat mellőzve egyetlen ellenszavazat nélkül támogatta Románia EU-csatlakozási szerződésének ratifikálását. A lépés nemcsak a nemzeti radikálisok felhördülését váltotta ki. A szelíd szavú, mérsékelt és megfontolt amerikai professzor, Lipták Béla is igen keményen fogalmazott az eset kapcsán. (Cikkét teljes egészében közöljük ugyanezen az oldalon. A szerk.) A Fidesz magyarázkodása erőtlen, nem meggyőző s logikátlan. Azt állítani, hogy Románia csatlakozása után, új feltételek között megújult erővel lehet majd fellépni az autonómia ügyében, ismerve az elmúlt 85 esztendő román politikáját, bűnös demagógia, a naiv választók félrevezetésére tett kísérlet. A román politikát mindenkoron az jellemezte, hogy jak be őket, vagy szereznek számukra otthont, netán munkát. A Népességkutató Intézet három évvel ezelőtti részletes vizsgálata azt mutatja, hogy a bevándorlók majdnem fele 20 és 35 év közötti, ez jobb arány, mint a hazai korösszetétel, tehát népesedési helyzetünket így javítja. Igaz, iskolai végzettségük alacsonyabb az itthoniaknál, jóllehet a diplomások aránya a bevándorlók között nagyobb. Ha az elhatározás gyökereit tekintjük, Romániából és Ukrajnából a családegyesítési szándék hozta az embereket, a bevándorlók 60 százaléka így látta magyarként biztosítva jövőjét, ám az sem érdektelen, hogy 14 százalékuk házasodni jött. (Magyar Rádió Online) egyetlen apró engedményt nem tett a magyarság javára, ha arra nem volt rákényszerülve. Most lévén Magyarország EU-tag, Románia pedig EU- aspiráns, a történelem tálcán kínálta a lehetőséget a magyar diplomácia és politikum számára. Románia EU- csatlakozásával a kegyelmi időszak elmúlik, Románia nyomás alá helyezhetősége megszűnik. Hogy vissza nem térő lehetőségről van szó, arról maga Orbán Viktor szólt egy évvel ezelőtt: „Ami az autonómiát illeti, meggyőződésem szerint ez lesz a romániai demokrácia igazi fokmérője. Ha egy országban az ott élő közösség autonómiát akar, de ezt megtagadják tőle, ez az állam nem épített ki olyan minőségű demokráciát, amely az Európai Unióban egyébként a tagság előfeltétele. Szeretném nagyon egyértelműen megfogalmazni a véleményemet: ha megtagadják az Erdélyben élő magyaroktól az autonómiát, akkor Románia szerintem nem kellő alappal kéri felvételét az Európai Unióba, és ez a vélemény valószínűleg nem csak magyar vélemény, hanem minden olyan ország véleménye lesz, ahol egyébként természetesnek veszik az autonómiát. (...) Arra kérek mindenkit, hogy mélyen érezzük át annak a történelmi felelősségét, hogy az elkövetkező tizenöt-húsz évben valószínűleg nem jön vissza olyan kedvező nemzetközi csillagállás az autonómia ügyében, mint amilyen Románia európai uniós taggá válásának pillanata. Most lehet kellő súllyal, most lehet kellő nemzetközi megértéssel és szimpátiával porondra lépni az autonómia érdekében. Attól tartok, hogy néhány év múlva már nem lehet. Azt hiszem, hogy aki most nem az autonómiát állítja minden más kérdést meghaladóan az itteni politikai célkitűzések középpontjába, az valószínűleg történelmi hibát vét, és egy olyan esélyt mulaszt el, amely nem tér vissza.” Ez tiszta hangon artikulált világos mondanivaló volt, ellentétben a mai mellébeszéléssel. Nincs lehangolóbb, mint azt látni, hogy a nemzeti oldal vezetője, akit nem is oly rég még a nemzet miniszterelnökeként emlegethettünk, megtagadja önmagát elektorális haszonelvűség mentén, számításból és kishitűségből, pártja pedig követi. Nagy kérdés, hogy a történelmi dimenziójú baklövésnek lesz-e, lehete bármi nemzetpolitikai haszna. Mert a december 5-i negatív katarzisnak volt. A kampányban felsorakozott minden magyar politikai erő (a nyíltan nemzetelleneseket leszámítva) a kettős állampolgárság követelése mellett. S az állampolgárság kiterjesztésének nemzetpolitikai létparancsa azóta is a politikai napirenden van, mi több, megkerülhetetlen kérdés minden kormány számára. A 2005. szeptember 26-i csalódás és szégyen, ha nem eredményezi a nemzet ügyét mindennél előbbre tartó erők összefogását és bekerülését a parlamentbe, akkor csak az önsorsrontás eredménye, a politikai kár marad. Belföldi előfizetés lapunkra Rózsaszín utalvánnyal az alábbi címre: Nyugati Magyarság 1022 Budapest, Bimbó út 53 fsz. 2. Egy évre 1800 Ft Szeptember 26-án Magyarország nem élt a lehetőséggel, hogy felhívja a világ figyelmét Romániának az önkormányzatisággal szembeni merev és elutasító magatartására. így szeptember 26-a odakerült december 5-e mellé! A képviselőházban is megismétlődött a nemzeti szégyen! A magyar képviselők többsége, jobb és baloldaliak egyaránt (!) kimondták, hogy őket nem érdekli Erdély vagy az ott élő honfitársaink sorsa, nem érdekli őket a nemzet jövője. Ez a többség csak a húsosfazékhoz kíván közel maradni, s ennek érdekében azt teszi, ami a pártfőnök érdeke. Ugyanakkor akadtak magyar szívű, nemzetben (és nem a húsosfazék felé tülekedő pártklikkekben gondolkozó) képviselők is. Ilyen volt az a 6 független képviselő: Balogh László, Boros Imre, Ékes József, Körömi Attila, Lezsák Sándor és Medgyasszay László, aki megérdemli, hogy nevét megjegyezzük. De ilyen volt még 116 további képviselő is (86 jelen lévő, de nem szavazó, 31 igazolatlanul és 4 igazolatlanul távollévő), akik ugyan engedtek pártvezetőik nyomásának annyiban, hogy nem szavaztak ellene a felháborító határozatnak, de azért azzal üzenetet is küldtek választóiknak, hogy rá sem szavaztak! (Fidesz-83, Mszp-27, Független-5, Szdsz-3, Mdf-3). Ne gondoljuk, hogy baj az, ami történt! Nem baj! Jó tudni, hogy eljött a nagytakarítás ideje! Jó tudni, hogy egyik párt vezetősége sem jobb a másiknál! De azt is jó tudni, hogy így, ilyen lépésekben formálódik, alakul a demokrácia. így tanul, tájékozódik a magyar közvélemény. így tudja meg a szavazó, hogy melyik A román EU-szavazás után az első reakcióm a kétségbeesett düh volt, hasonlóan a nemzetben gondolkodók többségéhez. Némi gondolkozás után azonban logikus észokokat kerestem a Fidesz viselkedésének megértéséhez. Nehezen ment, de lassan világossá vált előttem Orbánék rettenetes problémája. Először természetesen a külpolitikai helyzetet kellett figyelembe venniük. Ugyanis egyszerűen elképzelhetetlennek tartom Orbán pálfordulását valami rendkívül fontos és nyomós ok nélkül. Ehhez hozzátehetem, hogy a diplomácia kilencven százaléka a nyilvánosság teljes kizárásával működik, és amit az újságok erről a témáról írnak, annak legtöbbször az ellenkezője sem igaz. Nem mindig a szerkesztők hibájából. Tudjuk, hogy az USA-nak republikánus kormánya van, amelynek barátságosnak kellene lennie a polgári pártok iránt. Azonban a Magyarországgal kapcsolatos politikai, gazdasági és katonai döntéseket egy olyan bebetonozott csoport „tanácsolja”, amely nem túlságosan barátságos irányunkban. Tehát pont fordítva működik a kapcsolat. A mai amerikai kormány a kommunista utódpárt és az SZDSZ irányában mutat jóindulatot. Ennek „köszönhető”, hogy a jelenlegi magyarországi kormányfőt fogadja Bush, holott Gyurcsány egy olyan pártnak a vezetője, amely teljes erejével (és a mai garnitúrájával) a nyugati demokrácia - akár fegyveres - megdöntéséért dolgozott néhány évvel ezelőtt. Tehát teljesen megbízhatatlan opportunisták. Mindennek tetejében Taszár jelentősége megszűnt, mert a románok Konstanca kikötője és repülőtere sokkal nagyobb stratégiai fontosságú, mint egész Magyarország. Már csak a törökök ellenében is, akik szembeszálltak az amerikaiakkal az Iraki háború tervezése idején. Nyilvánvaló, az amerikaiak a románokat támogatják, tűzön-vízen át. Feltételezhetően a román diplomácia is keményen dolgozott ebben az képviselő érdemli meg a szavazatát és melyik nem. És így tudja meg, hogy nem szabad vakon csak pártokat támogatni, hanem az egyéni képviselőre kell adni a szavazatainkat! És persze így tudja meg a képviselő is, hogy szavazói odafigyelnek tetteire, hogy újraválasztatása nem azon múlik, hogy mit mond, hanem azon, hogy mit tesz! S beszélhet hazaszeretetről napestig, ha tettei az ellenkezőjét bizonyítják. Ezért nagyon fontos, hogy a következő képviselőválasztáson a magyar szavazó levonja a helyes következtetést és megtisztítsa a mi országunk házát. Nem kell hozzá sok! Csak annyi kell, hogy a szavazó tudja a képviselője nevét, s ha az illető igennel szavazott, akkor ne szavazzon rá! Jól tudjuk, hogy minden szavazást követ egy újabb szavazás. Tudjuk, hogy a jelenlegi pártjaink vezetői mind megbuktak a tegnapi vizsgán! De tudjuk azt is, hogy csak a magyar szavazókon múlik a következő szavazás kimenetele! Rajtuk múlik, hogy a következő választáson magyar szívű jelöltekre adják-e szavazataikat? Mert meg kell tanulnunk végre, hogy a vak párt-lojalitás a demokrácia legnagyobb ellensége! Nem az a fontos, hogy valamelyik párt jobb vagy baloldalinak nevezi magát, hanem az, hogy annak vezetői tisztességes, szavahihető, megvesztegethetetlen emberek legyenek. És persze az sem baj, ha a hazug pártok szétesnek és létrejön egy ideológiák feletti, a nemzeti érdekeket és a magyar kibontakozást szolgáló koalíció. Lipták Béla A Yale egyetem volt tanára irányban. Valószínűleg diplomatái „ösztönözték” az amúgy is feléjük hajló amerikai „tanácsadókat” is. Gyurcsányt nem hinném, hogy nehéz lett volna rábeszélni a rendkívül gyors szavazás kiírására. Ezzel - gondolom - az októberi Bush-fogadást akarta meghálálni. Valamit valamiért.... Ráadásul a Fideszt is rossz színben lehet feltüntetni az EU és az amerikai kormány előtt, ha netán Románia felvétele ellen szavazna. Elképzelhetőnek tartom, hogy az amerikaiak és az EU vezetői hatalmas nyomást gyakoroltak a Fideszre, aminek az egyszerűen nem tudott ellenállni. Egyetlen eszköze maradt, amivel ki tudta mutatni nemtetszését és ellenállását, anélkül, hogy alkalmat adott volna ellenfeleinek a szabotázs vádjának terjesztéséhez. Csak ezzel tudom megmagyarázni, hogy a Fidesz-képviselőknek pontosan a fele nem vett részt a szavazáson. Ezeket a körülményeket átgondolván, meggyőződésem szerint, nem szabad az illendőség határán túl támadni Orbánékat. Ha hátat fordítanánk a Fidesznek, egyrészt igazságtalanok volnánk, másrészt megbüntetésükkel nemzetünk elpusztításához járulnánk hozzá. Ha megvonjuk a támogatásunkat Orbán Viktortól, csak Gyurcsánynak, bandájának és az SZDSZ-nek tennénk hallatlanul nagyjelentőségű szívességet. Egybe kell tartanunk és erősítenünk a jobboldalt! Más lehetőségünk nincs, hacsak nem akarunk egy újabb lehetőséget adni a jelenlegi kormányzó pártoknak hazánk teljes kifosztására, csődbe vitelére. Aki az első, teljesen jogos dühroham után még mindig egy (vagy inkább tíz) új párt alakításáról álmodozik, nincs valóságérzéke. A választásokig rendelkezésünkre álló néhány hónap csak a jobboldal teljes szétverésére lenne alkalmas. Új pártok szervezésére legalább egy teljes parlamenti ciklus és annyi pénz szükséges, amennyiről még álmodni sem tudunk. Magyaródy Szabolcs Bevándorlók Ne verjük szét a jobboldalt!
