Nyugati Magyarság, 2005 (23. évfolyam, 2-12. szám)

2005-10-01 / 10. szám

P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montreal, QC H3P 3B9, CANADA UVIlß MTI 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. camDDgjapQsims ®G GDo® GaemgjG3®^® (H dCDcbicbB(1]@[jdG XXII. évfolyam, 10. szám „ „ , 2005. október A DEMOKRATIKUS ES NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG HAVILAPJA 190.- Ft - $3.50 Ötvenhat szellemében 2006-ról Nyilatkozat Tíz éve, 1995. október 19-én alakult meg Debrecenben az 1956-os Kár­pát-medencei Emlékbizottság. Ez az erdélyi, kárpátaljai, magyarországi ötvenhatosokból és kutatókból álló testület érdemi együttműködést tű­zött ki célul. Most, 2005 őszén az­tán a 2006-os ötvenedik évfordulóra készülünk. Közben az erdélyi társ­elnök, Marosvásárhely felejthetetlen forradalmára és református espe­rese, Fülöp G. Dénes halálával fáj­dalmas veszteség ért bennünket. Szerepét másik jeles erdélyi szemé­lyiség vette át, Fülöp G. Dénes ne-Európa újraegyesítését ugyanis súlyosan veszélyeztetné, ha az 1945- től 1990-91-ig tartó kommunista bi­rodalmi erőszakhatalom túlélő ér­dekcsoportjainak befolyása megma­rad. Senki sem feledheti, hogy 1956 vérbefojtását és megtorlását Magyar­­országon, a romániai Erdélyben, a szovjet-ukrajnai Kárpátalján a kom­munista pártállamok döntéshozói rendelték el - Erdélyben és Kárpát­alján inkább csupán az együttérzé­sért és az eszmei csatlakozásért. Ezeknek a döntéshozóknak a túl­élő érdekcsoportjai azonban 1990-91 vét azonban az Emlékbizottságban végig megőrizzük. 1956 ötvenedik évfordulója alkal­mából világméretű igazságtételre számítunk. Okkal reméljük, hogy ak­kor az Amerikai Egyesül Államok el­nöke is Magyarországra érkezik. Az évfordulót épp az elnök legutóbbi ál­lásfoglalása emelheti világméretű igazságtétellé - nevezetesen az, hogy a győztes hatalmak 1945-ös pots­dami nyugati-keleti egyezményét 2005-ben igazságtalannak, a kom­munista birodalmi terjeszkedés elfo­gadását károsnak minősítette. Ez az állásfoglalás az 1956-os magyar for­radalom és szabadságharc igazságá­nak teljes elismerését és helyreállí­tását ígéri. Teljes igazságon itt azt ért­jük, hogy a magyar 1956 együtt tö­rekedett a személyi, a közösségi és a nemzeti szabadságra, az erre épülő demokráciára, a magyarság ezeréves európaiságának megújítására, végül a kommunista birodalmi erőszakha­talom tagadására. Az 1945 utáni vi­lágban először akkor képviselt egy nemzet ilyen irányultságot és példát. Sajnáltuk és sajnáljuk, hogy a kom­munista birodalom bukását követően Európa demokratikus újraegyesítésé­nek meghirdetői mégsem hivatkoz­tak 1956 ezen történelmi tettére és ér­demére. Hisszük azonban, hogy az újraegyesülő Európa a jövőben a megosztottság, az erőszak, a terror, a fanatizmus semmilyen túlélő utó­formáját sem tűri el - a magyar 1956 vérbe fojtóinak és megtorlóinak ese­tében sem. Ennek az ünnepélyes ki­mondását is várjuk 2006-ban. után is országos és nemzetközi po­litikai befolyást gyakorolnak. Erre a tényre hívjuk fel most a fi­gyelmet. Természetesen nem a sze­mélyi és a csoportos jogok korláto­zása szüntetheti meg ezt az állapo­tot, hanem éppenséggel a demokra­tikus jogrend, benne az Európai Unió közös jogrendje vethet véget ezen érdekcsoportok monopóliumá­nak - főleg a politikai közélet és a nyilvánosság befolyásolásában. Eb­ben a keretben követeljük ennek az intézkedésnek haladéktalan és mara­déktalan érvényesítését. Mi magunk mindenesetre 1956 ügyében nem fogadjuk el a magyar­­országi kommunista pártállam túlélő érdekcsoportjának akaratát. Ez az ér­dekcsoport az 1956 novemberében színre lépett hazai szabadságellenes, demokrácia-ellenes, nemzetellenes döntéshozók folytonosságát testesíti meg. Pontosabban a Magyar Szoci­alista Munkáspártnak a szovjet ka­tonai megszállás irányítóival össze­fonódott döntéshozóiról van szó. A mai Magyar Szocialista Pártban ezeknek a korábbi döntéshozóknak a túlélő érdekcsoportját érhetjük tet­ten. Néhány bizonyítékot sorjázunk alább erre a folytonosságra. Az MSZP 1989-ben választott első elnöke, Nyers Rezső az MSZMP alapítója és utolsó elnöke volt, személyes bűnrészesség ter­heli az 1956-os magyar nemzeti kormány miniszterelnökének, Nagy Imrének és politikus társai­nak törvénytelen kivégzéséért. (folytatás a 6. oldalon) IFJ. FEKETE GYULA „Vagy bolondok vagyunk, s elveszünk egy szálig." Az 1956-os forradalom és szabadság­­harc 49. évfordulója nem kerek évfor­duló, mégis van valamilyen mágikus értelme. Talán a Pünkösd előtti nap, a Húsvét utáni hetedik hét, azaz a 49. nap rejtett jelentését, a megvilágoso­dás és közösségé szerveződés előtti homály és egyéni önzés utolsó nap­ját jelképezi. Már csak egy év, és ta­lán végleg lehullik a hályog a tudat­lanná tett, és a Kádár-korszak három forintos kenyerének visszatérésében bízó milliók szeméről - akik ebben a hitben tették mindmáig tartóssá az 1956-os forradalmat leverő politikai garnitúra hatalmát - már csak egy év, és talán megértik egymást és vállal­ják közös ügyeink rendbetételét az eddig egymásra uszított, különböző lakóhelyű és foglalkozású, és külön­böző kultúrkörben felnőtt emberek, már csak egy év, és talán közösséggé, és ismét nemzetté szerveződnek a kü­­lön-külön függésben tartható és meg­téveszthető ország-lakosok. Van erre bíztató jel, hiszen Lengyelországban is másfél évtizedig tudta sikerrel hi­tegetni a posztkommunista nómenk­latúra a lakosságot, míg a mostani szeptemberi választásokon a válasz­tók 90 százaléka számára végleg hi­teltelenné nem vált. 1956-ban is Lengyelországban robbant ki a szikra, az ottani meg­mozdulások hatására fogalmazták meg 16 pontban követeléseiket ok­tóber 22-én a műegyetemi hallgatók. Nagyon tanulságos föleleveníteni az akkori követeléseket, és szembesí­teni őket a 49 év alatt elért megva­lósulással. Az első pontban az osztrák állam­­szerződésben előírt - de a Szovjet­unió részéről nem teljesített - szov­jet csapatok azonnali kivonását köve­telték. Ez a cél csak 1991-ben telje­sült az első szabadon választott ma­gyar kormány határozott fellépése nyomán. Sajnos a hivatalos ünnepsé­geken a kormány részéről várhatóan olyanok szónokolnak majd 1956-ról, akik 1991-ben is, és korábban is kö­vetkezetesen helyeselték a szovjet fegyveres erők jelenlétét. 1956-ban nyíltan érvényesült a nemzetközi egyezményekbe ütköző megszállás, és a szovjet parancsno­kok még azzal a diplomáciai látszat­tal sem törődtek, hogy a helyi vagy országos bábjaik mögé bújjanak. Debrecenben például - ahol a meg­szállók miatt csak hallottak a buda­pesti eseményekről - a szovjet város­­parancsnok egyes szám első személy­ben döntött a kijárási tilalom időtar­tamáról és az üzletek nyitva tartásá­ról. Budapesten - már november 6- án - Grebenyik Konstantin várospa­rancsnok kétnyelvű falragaszokon tu­datta a lakossággal a fegyverek leadá­sára, az élelmiszer-ellátásra és a tü­zelő-ellátásra vonatkozó parancsait. A megszállást az akkori fiatalok nem csak szóban ellenezték, hanem fegy­verekkel is. Az utcai harcokról beszá­moló A Harcoló Magyar Ifjúság Hír­adója című röplap november 8-án sommásan egy Ady idézettel érzékel­tette elszántságukat: „Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig, / Vagy ez a mi hitünk valóságra válik.” Az idézet azt is igazolja, hogy ezek a fiatalok nagyon is jól tudták, hogy egy világhatalommal állnak szembe, mégis ragaszkodtak igazságukhoz és hitükhöz. A forradalom leverését kö­vetően az eddig nyilvánosságra került 356 felakasztott egyharmada a 21-29 éves korosztályba tartozott. A második pontban a diákok a ha­talmon lévő párton - a Magyar Dol­gozók Pártján - belül titkos választá­sokon alapuló tisztújítást követeltek. Ma ennek a pártnak törvényes jog­utódja a kormányon lévő Magyar Szocialista Párt. Ennek vezetői épp a napokban oszlattak fel két pártszer­vezetet - korábban már többet - mert maguk akarták megválasztani a kép­viselő-jelöltjeiket. Érthető persze, hogy 1956 párton belüli demokráciát illető követelései máig visszhangtala­­nok ebben a pártban. A harmadik pontban a sztálinista Rákosi-korszak bűnös vezetőinek az azonnali leváltását sürgették. Nos, ilyen jellegű igazságtételre azóta sem került sor. A kormánypárti sajtó az elmúlt hetekben „boszorkányül­­dözéssel” vádolta meg az egyik el­lenzéki politikust annak egy kijelen­tése miatt. (folytatás a 4. oldalon) A Magyarok Világszövetségének Nemzeti minimuma A Magyarok Világszövetsége elvárja, hogy mindazon politikai erők, amelyek Magyarországon a népfelség megjele­nítésére - azaz országgyűlési képvise­letre - törekszenek, magukénak tekint­sék, és hajlandóak legyenek választási­illetve kormányprogramjukba beemelni a Magyar Nemzeti Minimum tételeit. Elvárjuk, hogy országgyűlési képvi­selettel rendelkezve támogassa, kor­mányzati pozícióban pedig kezdemé­nyezze az alábbiakat. 1. Egységes magyar nemzetet A magyar nemzet politikai egységé­nek helyreállítása érdekében A Magyarok Világszövetsége to­vábbra is a magyar nemzet legfonto­sabb nemzetstratégiai célkitűzésének tekinti a magyar állampolgárság visz­­szaadását a külhoni magyarok szá­mára. A Nemzeti Minimum figye­lembe veszi a 2004. december 5-i nép­szavazás óta feltárt állampolgárság­jogi tényeket is. 2. Keresztény értékekre és erkölcsre épülő Európát Az évezredes európai keresztény ma­gyar állam fogantatásának jegyében és a magyar politikum iránt támasztott er­kölcsi minimumként Azáltal, hogy kötelező módon elválja egy 90%-ban deklaráltan keresztény or­szág népfelségének hordozóitól, hogy szavazatukkal is kiálljanak a keresztény értékek mellett, a Nemzeti Minimum a Szent István alapította keresztény ma­gyar állam jogfolytonosságának jegyé­ben egy erkölcsi minimumot fogalmaz meg a magyar politikai osztály részére. 3. Autonómiát a kisebbségben élő magyar nemzeti közösségeknek A kisebbségben, határainkon kívül élő magyar nemzeti közösségek létének alapfeltételét jelentő autonómiák létre­jötte és működőképessége érdekében A külhoni magyar nemzeti közös­ségek autonómiája markánsan jelenik meg a Nemzeti Minimumban. Jelen fogalmazás túllép a szándéknyilatko­zatok deklaratív szintjén, és öt konk­rét feltétel együttes teljesítését váija el a magyar politikai osztálytól. Az au­tonómia kérdésében a nemzeti érdek­érvényesítés eszköztára az új EU alkot­mány ratifikálásának elutasításától a csatlakozni kívánó szomszédos álla­mokkal szembeni vétó alkalmazásáig terjed, az autonómia elutasítása esetén. 4. Gyarapodó magyar nemzetet A magyar nemzet lélekszámának gya­rapodása, egészségének javítása és Kár­pát-medencei jelenlétének erősítése ér­dekében A Nemzeti Minimum hét pontban foglalja össze a magyar családok erősí­tése, lélekszámbeli gyarapodása és egészségének javítása érdekében nél­külözhetetlennek tartott intézkedése­ket, az adórendszer átalakításától a szo­ciális és egészségügyi feladatokig, va­lamint az életvitel szükséges átalakítá­sáig. A Nemzeti Minimum kimondja, hogy szükséges a magyarság Kárpát­medencei jelenlétének erősítése. To­vábbá megfogalmazza, hogy a külhoni magyar közösségek mindenkori támo­gatásának a magyar nemzetgazdaság erejével arányosan kell növekednie. 5. Megálljt a kiszolgáltatottságnak és az elszegényedésnek A magyar lakosság kiszolgáltatottsá­gának valamint a szegénység csök­kentésének érdekében Elodázhatatlan feladat a társada­lom kettészakadásának, a szegénység terjedésének a megakadályozása. A Nemzeti Minimum a munkából élőket helyezi középpontba, és előírja a bőví­tés előtti EU átlagjövedelemhez való közelítés határozott gyorsításának mértékét. 6. Nemzeti tulajdonba a magyar föl­det és a természeti kincseket A magyar föld és más természeti kin­csek nemzeti tulajdonban és haszno­sításában maradásának érdekében Négy pontban patrióta vagyongaz­dálkodást fogalmaz meg a Nemzeti Minimum, melynek középpontjában a föld és a földből élők védelme és tá­mogatása szerepel. 7. Éltető alkotmányos rendet, mű­ködőjogállamot, nemzeti érdekér­vényesítést Az éltető alkotmányos rend, a mű­ködő jogállam kialakítása és a nem­zeti érdekérvényesítés érdekében A Nemzeti Minimum a történel­mileg jogfolytonos új magyar alkot­mány igényét fogalmazza meg. Ugyanakkor határozottan kiáll a mű­ködő jogállam eszméje mellett. Ki­mondja a mindenkori nemzeti érdek­érvényesítés fokozott igényét az Eu­rópai Unión belül. A Magyarok Világszövetsége 1 *

Next

/
Thumbnails
Contents