Nyugati Magyarság, 2005 (23. évfolyam, 2-12. szám)

2005-06-01 / 6. szám

2005. június Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 5. oldal DOMONKOS LÁSZLÓ —A Magyar Szocialista Párt 1994- es, igen nagyarányú választási győzel­mének pillanatában ismerhettem meg, vélhetően igen sokadmagammal, midőn, ha jól emlékszem, a Hősök te­rén a tévékamerák előtt fölöttébb lát­ványos bukfenccel adott kifejezést felhőtlen örömének és lelkesedésének. Rövid időn belül nemcsak a szocialis­ták sztárja és fenegyereke, de ország­­gyűlési képviselője, 1994 és 1996 kö­zött a párt ügyvezető alelnöke lett. A magyarországi változások előtt igazi ifjú agitprop káder, aki a bölcsészdip­loma megszerzése és az egyetemi KISZ-vezéri alapozás után a szakszer­vezeti apparátusba kerül, innen már egyenes az útja az MSZP vezetőségéig. Csakhogy nemsokára valami történik: összekülönbözik pártjával, a 2002-es választások utáni időszakban pedig már annyira eltávolodik az MSZP-tői, hogy a liberálbolsevik hatalom egyik legkönyörtelenebb bírálójává válik, aki nyíltan szembeszegül egykori elvtársa­ival. Ha nagyon stílusos akarnék lenni és a klasszikus marxista-kommunista terminológiát használnám, fogalmaz­hatnánk úgy Csintalan Sándort minősítve, hogy nemde ön a renegát Kautsky?- Akár az is... bár Kautsky nagyon okos ember volt, én meg, azt hiszem, csak egy néhai komcsi volnék, aki pró­bál tisztességesen látni és gondol­kozni...- Az Ön jóslatai az utóbbi időben, akár a Medgyessy-kormányra, akár Gyurcsányékra, akár az MSZP-re és az SZDSZ-re vonatkozóan, ki kell mon­dani, kísértetiesen beváltak. A jelenlegi magyarországi közállapotokat látván, milyen látleletet tud most, 2005 nya­rának elején, szűk egy esztendővel a választások előtt felmutatni?-Az én jóslataim elsősorban a szo­cialista párt belviszonyaira voltak ér­vényesek, természetes, hogy a magyar közállapotok egészére vonatkozóan csak jóval óvatosabban lehet fogal­mazni. Ahhoz, hogy az ember igazán találó prognózist állítson fel arról, mi is várható a 2006-os választásokon, tudni kéne például, mit fog produkálni a mai ellenzék. És fogalmam sincs, mit...- Nekünk sincs...- Van egy fura kettősség. Többé­­kevésbé, a stratégiai fő irányát tekintve mindenképpen, úgy gondolom, Orbán Viktor nagyon jó úton jár. A józan pa­raszti ész ugyanazt diktálja, amit meg­hirdet, amit szembeállít ezzel a politi-A Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) megsemmisítette a K&H botrány fő gyanúsítottjának, Kulcsár Attilának le­hallgatási jegyzőkönyveit. Az iratokat ugyan titkosan kezelték, de kaptak belőle a nyomozó hatóságok, és több­ször idéztek belőle nyilvános bírósági tárgyalásokon is. A sajtóban meg­szellőztetett részletekből arra lehetett következtetni, hogy a sikkasztási bot­ránynak szerteágazó politikai szálai vannak. Az ügy kapcsán felállított par­lamenti vizsgálóbizottság éppen ezért szeretett volna betekinteni az iratokba, ám kérésüket Tóth András (MSZP) nemzetbiztonsági államtitkár utasítá­sára az NBH megtagadta. A vizsgáló­­bizottság két fideszes tagja, Demeter Ervin és Répássy Róbert ezért bíróság­hoz fordult. Csakhogy a vizsgálóbi­zottság mandátuma 2004 áprilisában megszűnt, így okafogyottá vált a per tárgya. Mint egyszerű képviselőknek ugyanis már nem volt joguk betekin­teni az iratokba. Az NBH végül tavaly decemberben megsemmisítette a jegyzőkönyveket. Tóth András szerint, az eljárás teljesen törvényes volt. Répássy felhívta a figyelmet arra, az NBH-t eredetileg azzal a feladattal bízták, hogy derítse ki, kik voltak Szász támadói, így keletkeztek a lehall­gatási jegyzőkönyvek is. A támadókat azóta sem fogták el, és sem a Kulcsár Attila elleni nyomozás, sem az ellenne folytatott büntetőeljárás nem zárult még le, tehát nem lett volna szabad be­zúzni az iratokat.- Az államtitkár azt állítja, hogy a lényeges beszélgetések jegyzőkönyveit átadták a nyomozati szerveknek, de ezt senki sem tudja ellenőrizni. Ezek után A renegát Kautsky, Kasszandra meg a győzelem Beszélgetés Csintalan Sándorral kával. Ugyanakkor a jelenlegi társada­lomnak még nincs meg a kellő immu­nitása azzal a propaganda- és reklám­technikával szemben, amit Gyurcsá­­nyék igen jól alkalmaznak és folyama­tosan bevetnek. Mivel itt már most vál­ság van és még nagyobb válság lesz, ha például arról beszélünk, hogy egészségügyi reform, tudnunk kell, hogy ennek a végrehajtása hallatlan nagyságrendben sért érdekeket, még­is meg kell tenni előbb-utóbb, és Or­bán Viktort sem fogják olyan fenemód szeretni, ha ezeket a lépéseket megte­szi. Ma már mindenki visszasírja a Széchenyi-tervet, de minden újrakez­dés sokszorosan nagyobb nehézségek­kel jár majd... A választásokat végső soron nem az MSZP belső viszonyai fogják eldönteni, hanem az a belpoliti­kai erőtér, amiben élünk. Egyvalami szerintem egészen biztos: páratlan tör­ténelmi lehetőség áll a Fidesz előtt. Erről éppen a szocik tesznek... Az or­szágnak az tenne jót, ha az MSZP-t annyira megvernék, olyan arányban szenvedne vereséget, hogy ezt a ször­­nyecskét - a Nyolcadik utas: a halál­ból, amely belemegy az egészéges szer­vezetbe -, nos, ha ezt sikerülne végér­vényesen kivágni. Az a tisztességes bal­oldal, amely olyannyira kellene a ma­gyar közéletbe, egymást korlátozó ha­talmi tényezőket kellene feltételezzen. A magyar társadalomban igenis benne van egy tisztességes, demokratikus, korrekt, hazájához hű baloldal, igenis benne van, ebben szentül hiszek!- Azonban éppen az MSZP met­szette ki - a szömyecske, sőt, korábbi szörnyek helyett - önmagából ennek a tisztességes baloldalnak a csíráját is, hiszen mostanra, jó időn keresztül si­került az úgynevezett népi-nemzeti szárnyat marginalizálni, háttérbe szo­rítani, gyakorlatilag teljesen megsem­misíteni. .. Esélyt sem igen lehet látni az újjáéledésére még egy nagyarányú választási vereség után sem...- Ha politikai elitekben gondolko­dunk, akkor nem. Azonban a veresé­gek a politikában mindig meghozzák a maguk gyümölcseit, az MSZP-ben sem lesz ez másként ezen a téren sem... A háttérben, észrevétlenül na­gyon sokan meghúzódhatnak. Ráadá­sul a kontraszelekció az utóbbi évtized­ben is óriási volt a politikában, nagyon nehezen választódnak ki a valóban rá­termettek. Orbán Viktorhoz hasonló karizmatikus egyéniség az egész euró­pai politikai elitben szinte példátlan je­lenség, ezt tudomásul kell venni. A győzelem a sikeresnek látszó stratégi­ákban megerősíti az embert. Viszont a vereség az egyedüli orvosság a politi­kában az igazi változásra. A szocialista párt igazán történelmi léptékű veresé­get még nem szenvedett, olyat, hogy annak nyomán az egész politikai elit­jét el kellett volna távolítania. Bár nyil­ván sokan felhördülnek erre a jósla­tomra, de ez még csak ezután fog be­következni. ..- Volt alkalma belelátni az MSZP ügyeibe. Fogalmazhatunk úgy, hogy végső soron egy merőben erkölcsi ter­mészetű princípium volt, ami szembe­fordította a pártjával?- A drámai fordulatot szerintem az hozta, hogy belekerültünk a hata­lomba. Újra. El kellett jutnom a ször­nyű felismeréshez, hogy a hatalmat bi­torló pártelit minden, csak nem szoci­alista, nem demokrata, etikailag töké­letesen semleges nemű, vagyis totáli­san erkölcstelen, és az a pragmatizmus uralja, ami csak a személyes hasznot, a mutyit nézi, a karrier semmiféle esz­mei elkötelezettségnek nincs aláren­delve, akárcsak már a nyolcvanas évek elején. Ez foglalta el a baloldalt, a pár­tot, amikor ez igazi nagy üzlet lett. 1990-ben ezek nem voltak sehol! Ez az elit értékrend nélküli, meggyőződés nélküli, világnézet nélküli, ez pedig polgári demokráciában tragédia, tűrhe­tetlen. Ethosz nélkül, semleges nemű­ként nem szabad élni.- Még egy pillanatra visszatérve a jóslataira, lehetséges, hogy Csintalan Sándor a szocialisták Kasszandrája, akinek rendre nem hisznek, ha valamit megjövendöl, mondván (elhangzott már ilyesmi!), Sanyikám, elhúzták előled a húsosfazekat, azért visítasz.. ■ ?- Hát először is: hisznek vagy sem, már nem nagyon érdekel. A húsosfa­zékért meg, azt hiszem, munkatársaim­mal eléggé megdolgoztunk. Sokkal in­kább arról volt szó, hogy az MSZP-re rátelepedő oligarchia hatalmi eszkö­zökkel bedarálta a riválisait. Iszonyú feszültségek vannak a párton belül, Szili Katalin köztársasági elnökjelölt­ségét semmi más, csakis az MSZP ku­rucainak lázadása tette lehetővé...- Csintalan Sándor végül is hogyan definiálná magát? Kurucvezér? Rene­gát Kautsky? Pandúr, akiből a legjobb betyár lett? Vagy csak egészen egysze­rűen olyasvalaki, akit múltjától, „jobb” vagy „bal" irányultságú von­zalmaitól függetlenül (Fekete Gyula bátyánk meghatározásával élve) az élet és a nem a pusztulás pártján állók kö­zött üdvözölhetünk?- Az empátia volt az a kulcsszó, amit ezen az úton megtanultam. Az úgynevezett balliberális oldalon állók empátiája azok iránt, akik tőlünk, il­letve a mi elődeinktől szenvedtek an­nak idején: nulla. Abszolút zéró. És ez az a pont, ahol újra kell kezdeni a gondolkodást. Az uszodában azt szokták mondani, hogy vannak a ví­zilabdázók meg vannak az úszók. A vízilabdázók azok játszadoznak, az úszók meg azok, akik akkor tanulnak, ha nekimennek a falnak és megfor­dulnak... Úszó voltam mindig. A konfliktusokból és a többi ember gesztusaiból tudom levonni a tanul­ságokat, ezekből tanultam, máig.- Gondolom, volt elvtársaitól az a legkevesebb, hogy gaz árulónak tart­ják...- Vannak, akik azt mondják, mi­csoda dolog ez, Sándor, eszköze vagy egy politikának. Erre azt szoktam mon­dani, jó, eszköz vagyok. De most már legalább tudom, minek vagyok az esz­köze. Amíg hozzátok tartoztam, egy­szerűen csak hasznos idióta voltam...- Elég jelentős különbség...- Talán nem állok olyan rossz ügy környékén. Aki meg ezen az oldalon bizalmatlan velem szemben, attól meg azt kérdezem: az azért ugye nem baj, ha a győzelmetekért dolgozom egy kicsit? Panama a javából joggal gondoljuk azt, hogy az NBH azért takarít ilyen szorgalmasan, hogy eltüntesse a botrány MSZP-hez fűződő szálait. Meggyőződésem ugyanis, hogy a Britton Rt. pénzmosodájából kerültek ki az MSZP illegális kam­pánypénzei. Tóth András feladata a nyomok eltüntetése volt - hangsú­lyozta Répássy Róbert. Az 595 jegyzőkönyv megsemmisí­tése kapcsán Ader János a követ­kezőket mondta május 9-i napirend előtti parlamenti felszólalásában: Röviden idézzük fel a tényeket, hogyan is jutottunk el idáig. 2003 jú­niusában kiderült, hogy az Állami Autópálya-kezelő Rt. 16 milliárd fo­rintnyi közpénzt biztosított egy ma­gáncég részvényvásárlásaihoz. Tény, hogy erre úgy kerülhetett sor, hogy az említett cég a korábbi utófinanszíro­zásról előfinanszírozásra tért át, amire az Állami Számvevőszék megállapí­tása szerint semmilyen szakmai oka nem volt, viszont nagy segítséget je­lentett ahhoz, hogy a közpénzt ma­gáncélra lehessen felhasználni. Tény, hogy a közpénzek törvénytelen fel­­használását egy 2002 decemberében kiadott kormányrendelet is elősegí­tette. Tény, hogy a kormányrendelet megszületésének indokait azóta sem ismerjük, mert a szükséges iratok át­adását a vizsgálóbizottságnak a kan­cellária megtagadta. Tény, hogy a két autópálya-építés­sel foglalkozó állami cég vezetőségébe Medgyessy Péter a kormányváltás után kormánypárti politikusokat ültetett. Tény, hogy a pénzügyi felügyelet el­nökét, Szász Károlyt, aki feltárta a bűn­­cselekményt, a nemzetközi tiltakozás ellenére elmozdították hivatalából, ahe­lyett, hogy megjutalmazták volna. Tény, hogy a Kulcsár Attila vallo­másaiban több szocialista politikus­ról is azt állította, hogy jelentős összegeket adott át nekik. Tény, hogy az egyik lehallgatási jegyzőkönyvben szó esik egy bizonyos Gyurcsányiról, akiről azóta sem tudjuk, ki lehet. Tény, hogy Gyurcsány Ferenc előbb tagadta, hogy bármilyen kapcsolatban állt volna Kulcsár Attilával, majd el­ismerte, hogy egyik cége üzleti kap­csolatban volt az egyik Kulcsár At­tila által irányított céggel. Tény, hogy Tóth András nemzetbiz­tonsági államtitkár a botrány kirobba­nása előtt találkozott Kulcsár Attilával. Tény, hogy Tóth András nem tett fel­jelentést Kulcsár Attilával szemben. Tény, hogy az általa felügyelt hiva­tal csak tizenegy nappal a találkozó után tett feljelentést. Tény, hogy eközben Kulcsár Attila elhagyhatta az országot, és a nemzet­­biztonsági hivatal munkatársai a hatá­rig kísérték, de távozását nem akadá­lyozták meg. Tény, hogy Kulcsár távo­zását megelőzően telefonját lehallgat­ták. Már csak ezért is megmagyaráz­hatatlan a Nemzetbiztonsági Hivatal viselkedése. Tény, hogy a vizsgálóbizottság tagjai szerették volna megismerni a lehallgatási jegyzőkönyveket. Tény, hogy ezt Tóth András államtitkár ezt törvénysértő módon megtagadta. Tény, hogy a vizsgálóbizottság ülé­sére egyetlen kormánypárti politikus sem ment el, és a kormány komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy Fideszes politikusokat is hírbe hozzon. Tény, hogy a polgári kor­mány tagjai közül mindenki megje­lent a vizsgálóbizottság előtt, ugyan­is nekünk nincs takargatni valónk. Tény, hogy a Nemzetbiztonsági Hi­vatal 2004 végén a lehallgatási jegyzőkönyveket megsemmisítette. Tény, hogy Tóth András azt állítja, hogy erre őt törvény kötelezte. Tény, hogy Tóth András hazudik. Tény, hogy a világon mindenütt egy ilyen ügybe nemcsak az államtitkár, de a kormány is belebukna. Amit a kor­mánypárti politikusok a K&H-ügyben művelnek az nem más, mint bűnpár­tolás. ígérhetem, ha jövő tavasszal megalakul a polgári kormány, akkor első dolga lesz a bűnösök felelősségre vonása. (Nemzeti Hírháló) Belföldi előfizetés lapunkra Rózsaszín utalvánnyal az alábbi címre: Nyugati Magyarság 1022 Budapest, Bimbó út 53 fsz. 2. Egy évre 1800 Ft Áldását szívemben hordom Most, mikor százmilliók gyászolják II. János Pált, minden idők legna­gyobb pápáját, engedtessék meg, hogy megosszam az olvasókkal éle­tem talán legnagyobb élményét, amely kitörölhetetlenül él bennem: a Mindenható jóvoltából abban a kegyben részesültem, hogy szem­­től-szemben láthattam Őt, megérin­tett és megáldott. 1991 augusztusában, Őszent­sége magyarországi látogatásának napjaiban részt vettem egy anyaor­szági rendezvényen, mint a határo­kon túli magyarok (kárpátaljai) kép­viselője. A Mátyás-templom előtti vala­mikori püspöki palotában zajlottak az események, ott is voltunk elszál­lásolva. Vendégszerető házigazdá­ink felhívták figyelmünket: Őszent­sége ünnepi misét celebrál a Hősök terén augusztus 20-án, ahova - kor­látolt mennyiségben - meghívót le­het igényelni. Nem volt szeren­csém, nekem nem jutott meghívó. Augusztus 20-án a kora reggeli órákban értesítettek: n. János Pál lá­togatással tiszteli meg a Mátyás­templomot, s mivel nagyon szigo­rúak a biztonsági intézkedések, vagy maradunk benn az épületben, de ak­kor nem szabad (nem ajánlatos) még közelébe sem menni az abla­koknak, vagy hagyjuk el az épüle­tet. Kiállhatunk a Szentháromság teret körülölelő járdára, de ott is ma­ximálisan behatárolt lesz mozgás­terünk, mert „légmentesen” lezáiják a térbe torkolló utcákat, járdákat. Én az utóbbit választottam. Nyolc óra előtt néhány perccel el­hagytam ideiglenes lakóhelyemet - kimentem a palota elé -, és meg­láttam, megértettem, hogy nem volt alaptalan a figyelmeztetés: a téren, a teret övező utcákban, a házak te­tején számtalan fegyveres volt, felettünk helikopterek járőröztek. Tíz óra előtt megérkeztek Antall József, Göncz Árpád és az akkori kormány miniszterei, az egyházi méltóságok - a Mátyás-templom főbejárata előtt várták Őszentségét, aki meg is érkezett hatalmas méretű limuzinban, előtte, mellette, mö­götte testőrök hadával. II. János Pál kilépve az autóból szívélyesen intett a megjelentek felé, de... nem feléjük, hanem - megkerülve az autót - felénk vette útját, ami néhány másodpercnyi té­továzást és látható értetlenséget vál­tott ki a hivatalos személyiségek és testőrök körében. Közeledésére olyan hevesen kezdett dobogni a szívem, hogy betöltötte a teret. Megállt előttünk - négyen álltunk ott az első sorban: egy anya gyer­mekével, egy férfi és jómagam -, tengerkék szeméből, jóságos arcá­ból sugárzott a békesség és öröm, lehajolt, fölemelte a gyermeket, ke­resztet vetett rá, majd homlokon csókolta. Én automatikusan feléje nyújtottam jobb kezemet, megérin­tette, keresztet formált rá, mondott valamit - gondolom Isten áldását tolmácsolta -, rám mosolygott, majd lassú léptekkel körbejárta a teret, áldást osztogatva az ott­­lévőkre, és a templom bejárata felé vette útját... Kőbálvánnyá meredve álltam egyhelyben, nem tudtam, nem vol­tam képes mozdulni, és valami szé­gyenérzet fogott el: eddig azt hit­tem, hogy Őszentsége és köztem, szürke földi halandó között, mérhe­tetlen a távolság. Ő valahol nagyon távol, valahol nagyon magasan van fölöttem, fölöttünk, és ím, nekünk, nekem gyarló embereknek bebizo­nyította, hogy nagyon is közel van; itt van mellettünk, velünk van min­dennapjainkban. Sosem felejtem el tekintetének melegét, érintése lágyságát, emberi kisugárzását. Most, mikor befejez­vén földi tevékenységét ott áll Isten trónja előtt, azért imádkozom, hogy emléke, tettei legyenek mindennap­jaink útmutatói, emléke legyen örökké áldott! s_______________Szöllősy Tiborj

Next

/
Thumbnails
Contents