Nyugati Magyarság, 2005 (23. évfolyam, 2-12. szám)
2005-05-01 / 5. szám
2005. május Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 9. oldal DEBRECENI MIHÁLY Történelmi lecke haladóknak Csángó gyerekek nyaralhatnak Nagykörűben Amikor még az ungvári Kárpáti Kiadóban dolgoztam, gyakran betért a magyar szerkesztőségbe a kitűnő történész, Váradi-Stemberg János professzor, aki tulajdonképpen házi szerzőnknek számított, hiszen több könyve is a mi gondozásunkban látott napvilágot. Janó bácsi - mert így hívtuk - ismert figurája volt a városnak, rengeteg történetet mesélt az életéről, meg az egyetemen tapasztalt dolgokról. Jó szimatú kutató volt, kiváló moszkvai és leningrádi kapcsolatokkal, az írás viszont (magyar nyelven) nem igazán ment neki. Ezen nem is lehetett csodálkozni, mivel fiatal korában menekült el a németek elől szülővárosából, Nagyváradról, hogy aztán a Szovjetunióban találja meg a remélt nyugalmat és biztonságot. Nos, ez neki sem sikerült, ehelyett dolgozhatott egy kolhozban, építhette a szocializmust, de legalább nem került a Gulagra, mint oly sokan az odamenekülők közül. Természetesen orosz nyelven fejezhette be a középiskolai tanulmányait, majd egy szerencsésebb periódusban az egyetem történelem szakát. Akkor és ott nyilván nem is sejtette, hogy egyszer még magyar nyelven is publikálhat, mégpedig Ungváron. Számára ugyanis természetes volt, hogy az ő kultúrája a magyar kultúra. Leningrádban még megérhette azt a korszakot, amikor zsidónak lenni annyit jelentett majdnem, mintha a hitleri Németországban élne, nem csoda hát, hogy Sztálin halála után nem sokkal - némi csalafintasággal - Kárpátaljára kerülhetett. Választhatott volna egy másik utat is, de ő nem kért Birobidzsánból, meg a mesterségesen kialakított gettó-tartományból. Ungváron aztán hozzákezdhetett a Rákóczi-korszak kutatásához. Sternberg nem tartozott az udvari történészek közé, mindig szigorúan ragaszkodott a tényékhez, azok pedig, mint tudjuk, makacs dolgok. Ő maga is makacs ember volt, akivel nagyon jókat lehetett vitatkozni. Sok konfliktusa volt emiatt elfogult és bigott egyetemi kollégáival, de nem merték bántani, hiszen már professzor volt és elismert szaktekintély. Egy alkalommal különösen feldúlt állapotban lépett be a szerkesztőségi szobánkba. Letette táskáját, leült, egy kicsit kifújta magát, majd kijelentette: „Na, ilyesmi sem történt még velem!” Mint kiderült, éppen tanszéki értekezletről érkezett, ahol egyik tanártársa a szakmainak vélt vita hevében magyar burzsoá nacionalistának nevezte őt. „ Ilyesmit nekem még nem mondott senki, de büszke vagyok rá” - mondta, miután kissé lehiggadt, majd elnevette magát. Hát igen, Ungváron, ha kifogytak az érvekből az önmagukat tudósnak gondolok, akkor címkét ragasztottak az emberre. „Nem baj, Janó bácsi” - mondtam neki - „még szerencse, hogy nem nevezték fasisztának vagy nemzeti szocialistának, mert ezektől ez is kitelik.” Azért tartottam fontosnak ezt a történetet megírni, mert a napokban azt lehetett olvasni a Kárpáti Igaz Szónak nevezett, önmagát országos közéleti napilapként aposztrofáló újságban, hogy az örökmozgó parlamenti képviselő, bizonyos Gajdos István, aki választási csalások következtében lett 2002-ben az ukrán parlament képviselője, miután az akkori hatalom embereinek segítségével brutális módszerekkel meghamisították az eredményeket, komoly lépéseket tesz annak érdekében, hogy az Ungvári Nemzeti Egyetemen magyar történelem tanszék nyíljon. Látszik, hogy Gajdos nincs otthon a kárpátaljai dolgokban, vagy csak hülyének nézi az embereket. De hát, ahogy a mondás tartja: ki mint él, úgy ítél. A történelem oktatása ezen az egyetemen megalapítása óta a legfontosabb tantárgynak számított. Mondhatnánk úgy is, hogy a mindenkori ideológia legfontosabb tartópillérének minősült. A szovjet korszakban meg kellett magyarázni, miért van jussa Moszkvának ehhez a vidékhez, most pedig... A választ nyilván minden épeszű ember tudja. Persze szükség lenne arra, hogy már az iskolában tanuljanak a magyar nebulók magyar történelmet, ne csak fakultatív, tessék-lássék módon. Ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Csak nem errefelé. Ukrajna függetlenné válása óta viszont azt tapasztalhatjuk, hogy megint eljött az udvari történészek kora. Önkéntes tudorok írtak az elmúlt tizennégy év folyamán olyan, összefoglalónak tartott műveket a helyi ukrán gyerekeknek az „ezeréves” magyar elnyomásról, hogy még a Román Túdományos Akadémia tagjai is megnyalhatnák a tíz ujjúkat a gyönyörűségtől. Nem az a baj, hogy ezek az irományok megszülettek - demokrácia van, mindenki azt ír, amit akar -, hanem az, hogy még tanulnak is belőlük Én még emlékszem olyan tanárra az egyetemről, aki azt mondta az SZKP (a Szovjetunió Kommunista Pártja) története vizsgán az egyik évfolyamtársamnak, hogy ő meg azért magyar burzsoá nacionalista, mert nem tud jól oroszul. Ezt az önmagát internacionalistának nevező jóembert persze nem kérdezhettük meg arról, hogy ő miért nem tanult meg magyarul azóta, amióta Kárpátaljára vetette őt a sors meg a pártja. A kárpátaljai diákok ma is úgy végzik el a középiskolai tanulmányaikat, hogy nagyon keveset tanulhatnak a magyar történelemről, kivételt talán csak az egyházi iskolák képeznek. Az ungvári egyetemen manapság nincs olyan ember, aki nyugodt lelkiismerettel odaállhatna a diákok elé. Aki ezt megteszi, azt egyszerűen szélhámosnak kell tekinteni. Tisztelet a kivételnek. Én viszont ilyenről nem tudok. Akkor viszont mire jó az egész, kérdezhetné a tájékozatlan olvasó. Csak szemfényvesztésre, semmi másra. Illetve Gajdos Istvánnak fel kellene valamilyen eredményt mutatnia, mivel egy év múlva parlamenti választások lesznek Ukrajnában is. Nyilván szeretne ismét bekerülni a parlamentbe. Ha pedig az ember ott van, úgy tehet, mintha csinálna is valamit. Ez a mostani módszer nem más, mint a kommunista látszatbarátság és látszattevékenység reneszánsza. Gajdos itt, Gajdos ott. Felavat, leleplez, utat mutat, kijelöl, kinyilatkoztat. Már csak a válogatott beszédek gyűjteménye hiányzik, de lehet, hogy újságíró elvtársai titokban már munkálkodnak ezen is. (Meg kellene kérdezni a Kárpáti Igaz Szó összes vezérét). Ehhez kellene neki a magyar történelem tanszék megnyitása nevű szemfényvesztő játék. Ki tudja, egyszer talán még ő is bekerülhet a magyar történelembe. Van egy olyan érzésem, hogy már benne van. Vastagon... Nem hagyhatjuk szó nélkül az általa irányított ál(ságos)szervezetet, az úgynevezett Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség működését sem. Az elnökválasztási kampány során ugyanazzal a brutális módszerrel próbálkoztak, mint 2002-ben. Az embereket megfélemlítették, megzsarolták, hogy a nem politikai okokból börtönviselt Janukovicsra szavazzanak, ellenkező esetben elveszítik állásukat. Gajdos akkor még az Egyesített Szociáldemokrata Párt színeiben pompázott - ez a párt élethalál ura volt akkor Kárpátalján. Szó szerint. Aztán a „főnök” meglépett és szocialista lett. Az otthon maradt „gyülekezet” meg eldobálhatta a tagsági könyveit. Hogy milyen tudathasadásos tagságról van szó, kiderül abból is, hogy az egyik tiszaháti színmagyar község polgármestere, oszlopos UMDSZ-tag, tavaly novemberben megünnepeltette az elbutított falu népével az 1944-es orosz megszállást, majd a következő héten rezzenéstelen arccal emlékezett a sztálini táborokba elhurcolt magyar férfiakra. Miféle emberek ezek? Rákóczi népe gyáva csőcselékké silányult? Hatott rájuk az elmúlt hatvan év és bátyuskákra, cárra, megmondó emberekre van szükségük, mert egyedül már sem gondolkozni, sem cselekedni nem mernek? És nem akadt egy karakán magyar paraszt sem, aki egy jól irányzott rúgással fenéken billentette volna az általuk választott bíró uramat? - kérdezhetné a kárpátaljai ügyekben járatlan olvasó. Bizony, nem akadt. Jámbor magyarjainkat megint megvezették, ráadásul úgy, hogy valószínűleg észre sem vették az egészet. Nagyon nagy szükség lenne egy valóban a magyar történelmet tanító tanszékre, de nem így és nem most, és nem Ungváron. Főleg nem olyan emberek irányításával, akik nem szeretnek bennünket, de jól jönne nekik a magyar forint Budapestről. Vajon hogyan tanítanák Trianont, hogyan tanítanák az 1944-es korszakot? Mi lenne az „ezeréves magyar elnyomással”? Ugye, önök is tudják a választ? Pedig lenne mit bepótolnunk, csak nem ilyen emberekkel. De nem baj. A renegátok is bekerülnek a történelembe. A közelmúltat - még és már - ismeijük. És hogy valamit idézzek a szovjet időkből: „ Senkit és semmit nem feledünk”. Talán még nem veszett el minden. Csak újra meg kell tanulni önállóan gondolkodni, atyáskodás nélkül. Ez az igazi történelmi lecke. Moldvai csángó-magyar gyerekeket szeretnének falujukban 7-10 napra vendégül látni nagykörűi családok. Az elmúlt évben elindult keresztszülőprogram egyik vállalkozása a csángó magyar kisdiákok magyarországi nyaraltatása. Csángó magyar gyerekek magyarországi üdültetését már számos hazai településen megszervezték. Nagykörűben Romhányi József és Horváth Ferenc vállalta magára a nem kis feladattal járó szervezőmunkát. Ők beszéltek arról, milyen apropóból született a gondolat.- Nem a mi településünk az első és bizonyára nem is lesz az utolsó a sorban, amelyben jóérzésű családok fogadnak be magukhoz néhány napra csángó gyerekeket - fogalmaz Romhányi József. - A csángók a mai Románia Moldva részén, a Kárpátokon túl élő egykori magyarok, akiket a mindenkori román állam évszázadok óta igyekszik elrománosítani. Az első időszakban a Magyar Királyság előretolt gyepűvédői voltak. Nagy kiterjedésű területeket a románok előtt népesítették be, ők adták a települések neveit is. A későbbi évszázadokban folyamatosan települtek ki, az utolsó nagy hullám 1764-ben volt, mikor is az osztrákok Madéfalván ágyúsortűzzel ölték halomra a székelyeket, s emiatt több ezren hagyták el hazájukat, Erdélyt. Mint Romhányi József elmondta, a csángóknak új hazájukban az évszázadok alatt nem voltak, vagy csak igen ritkán magyar papjaik, s a mai napig nincsenek magyar iskoláik. Ezért többnyire elrománosodtak, mára mintegy ötvenezren maradtak magyar anyanyelvűek. Az ő részükre az utóbbi években beindult közel húsz faluban a magyar nyelvű írásolvasás tanítása, nem kis harcok árán. Az iskolákban a többi tantárgyat így is románul tanulják, bár szüleik magyarul beszélnek. Igaz, ez a nyelvújítás előtti archaikus magyar nyelv, melyet őseink a középkorban használtak. — Mi a székelyföldi Hegyeli Attilán keresztül létesítünk kapcsolatot a csángó családokkal. A gyerekeket a július 20-a körüli Cseresznyefesztivál idejére szeretnénk elhozatni, mintegy 7-10 napra. Felhívásunkra már sokan jelentkeztek, s most azon fáradozunk, hogy a diákonkénti mintegy huszonötezer forintos utazási és útlevél-elkészíttetési költségeket valahogy biztosítsuk. Szerencsére nagyon sokan támogatják ezen elképzelésünket, de persze várjuk még a jóérzésű emberek felajánlását, bármilyen nemű segítségét - tette hozzá a szervező Romhányi József. (Nemzeti Hírháló) Sikeres az egykulcsos adórendszer Miközben a magyar politikai erők az adóreform mikéntjén vitatkoznak, a környező országokban radikális lépések történtek. Szlovákia után Romániában is egykulcsos lett a személyi jövedelemadó. Az emberek 16 százaléknyi adót fizetnek. A példátlanul alacsony egységes adókulcs bevezetését követő első három hónap nem kínál elegendő adatot statisztikailag mérvadó közvetkeztetésekre - közölte a Magyar Rádióval a bukaresti pénzügyminisztérium államtitkára, Jakab István. Viszont több tényezőnek köszönhetően a bevételek majd 2 százalékkal magasabbak voltak, mint az előző év hasonló időszakában - tette hozzá. Természetesen csökkent a személyi jövedelmek adóelőlegéből begyűjtött pénz, de nőtt a kisebb nyereségadóból befolyó összeg. A kettő nem egyenlítette ki egymást, viszont a kiesést az állam pótolni tudta, például azzal, hogy másfél százalékról 3-ra növelte a kisvállalkozók iparűzési adóját, de főleg azzal, hogy nagyobb volt az adózási fegyelem, hiszen követik az adótartozást felhalmozókat, elsősorban a cégeket. Az egységes 16 százalékos adókulcs főleg azokat a vállalkozásokat segíti, amelyek újra befektetik a profitjukat, és akik fejlődésre, beruházásra, munkahelyteremtésre összpontosítanak a következő időszakban - mondta Jakab István. (Magyar Rádió) Jubileumi előszelek? Kísért a Benes-dekrétumok szelleme Csáky Pálnak, a szlovák miniszterelnökhelyesnek csak most jutott eszébe és erre nem figyelmeztették korábban az MKP vezetői sem, hogy a magyarokat és németeket a kollektív felelősség alapján a szlovák parlament még mindig árulóknak és kollaboránsoknak nevezi. Nagy kár, hogy ezt nem vette észre, legkésőbb akkor amikor elkezdte az KKP nevében a felvidéki magyarság érdekében a hatalomgyakorlást. Jó lett volna ha a tényre felhívta volna időben a figyelmét az EU döntéshozóknak is. Ez talán még most se késő. Miért beszél most minderről Csáky a profi és sikerpolitikus? Azért mert jönnek a választások és bizony a hangulat nem a legjobb a felvidéki magyar választók körében. Az alternatív felvidéki magyar párttól (MFP) úgy félnek Csákyék mint a bányarémtől. (Olvasói levél-Nemzeti Hírháló) Tizenöt éves a Bolyai Társaság Tizenötödik évét ünnepelte a napokban a Bolyai Társaság. A nem kormányzati szervezet megalakulásának körülményeit, eddigi tevékenységét Balázs Sándor volt elnök foglalta össze. A Bolyai Társaság 1990-ben alakult azzal a céllal, hogy újra létrehozza a Bolyai Tudományegyetemet. Hogy az elmúlt években ezt nem lehetett megvalósítani, az elsősorban a kormánypártok akadékoskodásának tudható be, pedig országos szinten számos más összevont egyetemet szétválasztottak. A Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) szétválasztására nemzetiségi mivolta miatt nem kerülhetett sor. Amikor Ion Iliescut államfőt a Bolyai Társaság képviselői felkeresték, ő a kommunizmus éveinek mondvacsinált hivatalos okát szajkózta vissza: a Bolyá Egyetem 1956 után a nacionalizmus fertőjévé vált és ezért nem lehetett engedélyezni működését. Kötő József, oktatási államtitkár véleménye szerint a romániai magyar felsőoktatást nemcsak a romániai, hanem a magyarországi anyagi és szellemi erőforrások felhasználásával kell megtervezni, olyan módon, hogy az Unión belül versenyképesnek bizonyuljon. Ehhez elengedhetetlen a regionális oktatás megszervezése, vagyis az „egyetemnek házhoz kell mennie”. Ezen a téren az felsőfokú oktatási intézmények megtették már a nagy lépéseket, a nagyobb városokban az egyetemeknek kihelyezett karjai működnek. Az államtitkár szerint, a jövőre nézve, a magyarság annyi fiatallal rendelkezik majd, hogy igényelhesse a regionális egyetemet. Az állami magyar egyetem megvalósításában Kötő József nem volt túlzottan optimista, de elmondta, hogy a kisebbségi törvénytervezet elfogadása jelentheti az RMDSZ program e régi célkitűzésének megvalósulás át is. Péntek János egyetemi professzor beszédében szintén kihangsúlyozta, hogy az egyetem igénylése mindmáig jogos. Péntek a Bolyai Társaság szerepét a felsőoktatásban tevékenykedők igényeinek, véleményének megfogalmazásában látja. A jelen problémáira összpontosítva rámutatott, hogy a BBTE a tanárképzés terén rossz fontossági sorrendet állított fel, elhanyagolván a tanító és tanárképzést. Annak ellenére, hogy a tudományos képzés fontos a pedagógusképzés során inkább a pedagógiára kellene nagyobb hangsúlyt fektetni. (Szabadság, Kolozsvár) Újabb nem a határon túli magyaroknak Újabb nemet mondott a baloldal a határon túli magyaroknak, amikor a házbizottság elutasította azt az MDF- es javaslatot, hogy létrehozzák az Országgyűlésben a határon túli magyarok bizottságát - mondta a Magyar Rádiónak Csapody Miklós. Az MDF képviselője értetlenségét fejezte ki amiatt, hogy „sem a koalíció, sem a nagyobbik kormánypárt nem tud egységes álláspontot kialakítani a határon túli magyarokkal kapcsolatban”. / \ Köszönjük, hogy megújította előfizetését. „Nem értjük azt, hogy most, amikor épp beszélek itt, az országgyűlésben az állampolgársági törvény módosításáról szóló vita zajlik és öt perc múlva a külügyi bizottság fogja ugyanezt megtárgyalni, hogy miért nem képes főleg december 5-e után a kormánykoalíció megtenni a százból vagy a kétszázból egyetlenegy olyan lépést, egy kicsi lépést, ami nem pártpolitikai kezdeményezés és eredmény, hanem közös siker, és ami nem kerül semmibe se. Ez az egyetlen lépés az volna, hogy a házszabálynak alkotmánynak megfelelően határon túli magyarok ügyét nemcsak a kormányzati dimenzióban érvényesítsük hanem például a parlamenti dimenzióban is. Ez az amire a magyar országgyűlés jelenleg nem képes” - mondta Csapody Miklós. (Magyar Rádió)
