Nyugati Magyarság, 2005 (23. évfolyam, 2-12. szám)
2005-05-01 / 5. szám
8. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2005. május A huszonnegyedik órában Románia EU-csatlakozási szerződésének luxemburgi, 2005. április 25-i aláírásával bezárulni látszik egy „történelmi ablak”. Belátható időn belül ugyanis a magyarság nem kerül olyan helyzetbe, hogy nyomás alá tudja helyezni a román politikai elitet. Létfontosságú, hogy most, amíg lehet, az anyaországban és Erdélyben a magyar politika meghatározó tényezői mindent megtegyenek azért, hogy az erdélyi magyar autonómia intézményrendszere még a csatlakozás előtt létrejöjjön. Ehhez kedvező külpolitikai hátszelet biztosít, hogy az illetékes bizottság elfogadta Pierre Moscovici Románia csatlakozásáról szóló jelentéstervezetéhez Michl Ebner és Gál Kinga EP- képviselők által benyújtott, az erdélyi magyar autonómiára vonatkozó szövegjavaslatokat. Az anyaországot illetően csak a 2006-ban jó eséllyel bekövetkező kormányváltásban reménykedhetünk, a Gyurcsány-kormány nemzet-ellenességgel vegyes nemzet-közömbösségéről már több ízben is meggyőződhettünk. Erdélyben a politikai érdekképviselet két fő irányzata, mely immáron külön szervezeti keretek között építkezik, továbbra is széttartó pályán mozog. Az RMDSZ kidolgozott és benyújtott a parlamentbe egy kisebbségi törvénytervezetet, mely képtelen teljesíteni tulajdonképpeni funkcióját, azaz megteremteni az erdélyi magyarság számára a hosszú távú fennmaradás és gyarapodás létkereteit. A tervezet célja a román etnokratikus törekvések leplezése, a magyarellenes kormányzati kurzus számára egyfajta, látszatok révén megteremtett jogi paraván biztosítása, egyszóval a román államhatalom hitelesítése az RMDSZ hatalmi pozícióinak rögzítése mellett. Más szóval e jogszabálytervezet, elfogadása esetén, a gyarmatosító román politikum és a helyi társadalom érdekeit eláruló komprádor, csak nevében magyar elit szövetségének dokumentuma lesz. Az autonomista erőket tömörítő Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) valamint a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) 2005. április 23-án, Marosvásárhelyen megtartott együttes ülésén az egybegyűltek ellenszavazat nélkül fogadták el azt a nyilatkozatot, mely többek között az említett törvénytervezetről is szól: „Az RMDSZ által sebtiben elkészített és a román (...) hatalom által jól megfontolt érdekből támogatott kisebbségi törvénytervezet valójában a magyar autonómia kijátszására és letörésére szolgál. Az általa kínált „kulturális autonómia” folklorisztikus szintre zülleszti a tényleges autonómiát, és a valódi területi és helyi önkormányzat helyett legfeljebb decentralizációt kínál. (...)” Hogy egészen pontosak legyünk: a törvénytervezet a kulturális autonómia vonatkozásában sem rögzíti az autonómia tartalmát, pusztán annak a magyar közösségre vonatkozó szervezeti kereteiről rendelkezik (arról is úgy, hogy az RMDSZ politikai monopóliumát biztosítja, rábízva az erdélyi magyar belső választások megszervezését). A tervezet a legkényelmesebb és a román részről várhatóan legkevesebb ellenállásba ütköző megoldást választja: a román kormány és a parlament jogalkotási kompetenciáját rögzíti az autonómia-kérdésben, amiről persze eddig is tudtunk. Holott a cél éppenséggel az volna, hogy most, az EU-csatlakozás előtt sikerüljön minél több jogi garanciát kipréselni a román törvényhozásból. Ezt pedig aligha lehet megoldani olyan megfogalmazásokkal miszerint: „A Kulturális Autonómia Országos Tanácsának valamint a megyei bizottságoknak a javaslatára a Parlament, Románia Kormánya illetve a választott közhatóságok olyan jogszabályokat fogadhatnak el, amelyeknek értelmében a nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi önazonosságának megőrzésére, kinyilvánítására és fejlesztésére való jog gyakorlására vonatkozó illetékességük egy részét az Országos Tanácsra, vagy az esetnek megfelelően az illető megyei bizottságra ruházzák át.” (Ez az RMDSZ kisebbségi törvénytervezetének 63. szakasza, mely a teljes szöveggel együtt elérhető a www.rmdsz.ro weboldalon.) Nesze semmi fogd meg jól! Miközben az lett volna e jogszabály legfontosabb feladata, hogy az említett önazonosságvédő „illetékességeket” a lehető legvilágosabban és legrészletezettebben, végrehajtási garanciákkal körülbástyázva megfogalmazza. A taktika egyértelmű: elfogadtatni most ezt a jámbor óhajokkal, tetszetős kinyilatkoztatásokkal teletűzdelt, érvényesülési biztosítékok híján levő jogi látszatbuborékot, a román integrációs törekvések megsegítésének céljával, az érdemi problémákat pedig elnapolni a csatlakozás utánra. Az EMNT és az SZNT együttes ülésének idézett dokumentuma arra is rámutat, hogy ,,A kizárólag Románia integrációs érdekeit szolgálni hivatott törvénytervezet ugyanakkor mélységesen antidemokratikus. Súlyosan sérti a demokráciát egyfelől a közvita és a közösségi jóváhagyás nélküli, sürgősségi megszövegezése és előterjesztése, másfelől pedig, tartalmi szempontból, a mértékadó európai fórumok (ET, EB, EBESZ) által elítélt, antidemokratikus választási megszorításoknak a tervezetbe való beillesztése.” A törvénytervezet ugyanis ugyanazokat a rendkívül szigorú és a kisebbségeket diszkrimináló feltételeket támasztja a parlamenti képviselettel jelenleg nem rendelkező szervezetek (tehát például a választási megmérettetésből ismételten, román hatalmi segédlettel kizárt Magyar Polgári Szövetség) vonatkozásában, melyeket a jelzett európai fórumok által kifogásolt választási törvény rögzített. (Konkrétan: 25.000 tag s ebből 15 megyében legalább 300 - ami a kisebbségek vonatkozásában egyszerűen abszurdum, s tulajdonképpen kizárólag arra szolgál, hogy a magyarság minél nehezebben hozhasson létre alternatív szervezetet). „A történelmi szószegéseknek és önbecsapásoknak, az idegenkezű sorsrontásoloiak és önsorsrontásoknak véget kell vetni.” - mondotta Kövér László az EMNT-SZNT ülésen. Végtére is ez a lényeg. A fő probléma viszont az, hogy az RMDSZ esetében az „önsorsrontás” egybefolyik az „idegenkezű sorsrontással”. E szervezetben a román hatalom emberei (idegenkezűség) az irányszabók, őket híven támogatják a karrier-politikusok, valamint az egzisztenciálisan zsarolt középréteghez tartozók. Egyre kevésbé lehet számítani arra, hogy bárkit is a jó szándékú naivak közül meg lehetne téríteni, hisz akinek a tíz esztendős, önfeladó, következetességet csak a belső ellenféllel, az elvhű magyarokkal való leszámolásban felmutató Markó-kurzus hatására nem nyílt ki a szeme, azt most már aligha lehet meggyőzni. Végül az autonómia RMDSZ-es utóvédharcosai olyan kevesen vannak, s annyira periferizáltak, hogy nem képviselnek számottevő erőt. Az EMNT-SZNT gyűlésen Szűrös Mátyás fogalmazott a legkeményebben: „Csak, ha ez megtörténik (mármint »Székelyföldön a területi, Erdély más részein pedig a kulturális és perszonális autonómia« intézményeinek létrehozatala) és természetesen, ha Románia megfelel a többi európai követelményeknek is - a Magyar Köztársaság csak ekkor (kiemelés tőlem, BZS A) támogathatja jó szívvel szomszédunk teljes jogú uniós tagságát. Ezáltal nyílhat ugyanis történelmi lehetőség a teljes körű és kölcsönösen előnyös magyar-román jószomszédság és együttélés megteremtésére.” Pontosan erről van szó, azzal szemben, amit Frunda György és Markó Béla állít. Vagyis nem arra kell a magyarságnak törekedni, hogy Románia minél előbb integrálódjon, hanem arra, hogy az integrációs törekvések támogatásának árát megkérje a magyarországi diplomácia és az erdélyi magyar politikum. Az EMNT-SZNT gyűlés Szűrös Mátyás gondolatainak jegyében határozatba is foglalta, hogy a két testület „arra kéri az Európai Parlamentet, az Európai Bizottságot, hogy Románia Európai Unióhoz való csatlakozásakor alkalmazza a védzáradékot (más szóval halassza el egy évvel a csatlakozást, megjegyzés tőlem, BZSA), ha Románia Parlamentje nem hagyja jóvá Székelyföld autonóm közigazgatási régió törvény általi létrehozását és az erdélyi magyar nemzeti közösség személyi elvű önkormányzásának statútumát.” A kérdés tulajdonképpen az, hogy melyik erőcsoport lesz hatékonyabb: a román diplomácia kiegészülve az RMDSZ-es segédcsapatokkal, megtámogatva a magyarországi baloldal által, avagy az erdélyi autonomista erők és a magyar jobboldal szövetsége. A kötélhúzás tétjét a mai információs kavalkádban, a labanc média mérhetetlen túlsúlya mellett az erdélyi magyar választói bázis vélhetően akkor fogja majd fel, amikor már minden eldőlt. Borbély Zsolt Attila Brüsszelben (is) harangoznak Napi működési gondokkal küzd a Sapientia Alapítvány Riasztó hír érkezett Európából: nem egész ötven év múlva kontinensünk lakossága ötvenmillióval csökken. Ezt jósolja ugyanis egy előrejelzés. Egy demográfiai fölmérés. Akik a népesedés alakulásával foglalkoznak, fölkészült, komoly koponyák, jövőbe látásuk megbízható tendenciákon alapszik, ennek ellenére ők is tévedhetnek, mint mindenki a földön. Mégis komolyan kell vennünk borúlátó jóslatukat. Európa alig ötven év alatt ötvenmillió lélekkel könnyebb lesz. Más földrészek viszont még inkább „elnehezülnek”. Bolygónk összlakossága a mostam hatmilliárdról rövid idő alatt hétmilliárdra ugorhat. Most szomorkodjunk-e vagy örvendjünk? Európának a hír hallatán aligha van oka örvendezni. Az elöregedés, a fáradtságjelei mutatkoznak rajta, egyféle hanyatlás akkor, amikor egységessé, virágzóvá, erőssé próbál kovácsolódni, versenyképessé azon népekkel, országokkal, földrészekkel szemben, amelyek máris lóhosszal megelőznek bennünket, híres európaiakat. Valamit ki kellene találnunk. Valamit, ami megerősítene bennünket. Mely hitünkben? A világ proletárjait nem sikerült egyesítenünk, a világ mágnásai mintha jobban össze tudnának fogni, mint a nyomorultjai. A fenti hír bejelentői alighanem az ötvenmilliónyi lakosságcsökkenést lebontották országonkénti lakosságcsökkenésre, legalábbis Magyarországra vonatkozóan, mert azt állítják, hogy a vizsgált időszakban ennek az államnak a lakossága kilencmillió alá csökken. Tehát több mint egymillióval megfogyatkozik. Ezáltal a hír számomra még riasztóbbá vált. Egészen személyessé. Úgy érintett - hogy régiesen fejezzem ki magamat -, mint egy véremből való vér halálhíre. Mert számomra - hogy a dagályosnak nevezett modorban folytassam - semmi sem fontosabb a magyarság fennmaradásánál. Ezzel, úgy gondolom, így vannak a franciák, a spanyolok, a finnek, a hollandok, a szerbek, a románok, az ukránok, hogy csak az európai nemzetek között maradjunk. Hogy ezek között a nemzetek között, velük együtt, a miénk is fennmaradjon. Nem örökre, mert semmi se tart örökké, talán még a Nap is kihűl egyszer és a csillagok is lehullanak, de legalább még ezer évig, mert képtelen vagyok beletörődni, hogy Arany János hiába énekelt, pedig sötét jóslatokkal riogatnak, már olyant is hallottam, hogy legföljebb még ötszáz évünk maradt hátra, s utána írmagunk se marad. Nem lesz többé, aki eredetiben olvashatná és a szívével is felfoghatná Tömörkényt, vagy ne tudná, mi a kikelet, a gyöngyvirág, a bukfenc. No de nekem jó ideje nem kell Brüsszelbe járnom azért, hogy megtudjam, miként is állunk az európai és ezen belül a magyar, a szerb, az orosz - igen: már az orosz! - fogyatkozással is. Elég, ha egy földim elküldi szülőfalum hírlapját, amelyből, többek között, arról is tájékozódhatom, hogyan fogyatkozunk odahaza. Az elmúlt esztendőben például százhárom temetés volt a faluban, de összesen száztizenkilenc kishegyesi hunyt el, tizenhatan vidéken. Ugyanakkor az örökre elköltözőitekkel szemben harminckilenc újszülöttel „szaporodott” a falu, nem számítva azt a tizenhetet, akiknek a szülei egykor ide tartoztak, de gyermekeik már nem ezt a közösséget gyarapítják. Tehát mindent összevetve az évi mérleg: száztizenkilenc halott s ötvenhat újszülött. Az utóbbi még fele sem az előbbinek! Miért? Hol a baj? Hol a baj egész Európában s azon belül a szülőföldünkön? Miféle titkos féreg foga rágja a gyökerünket? Mindannyiunkét ugyanaz a féreg? Most ez irányban folytatnak komoly kutatásokat Brüsszelben. Aggódva várom a jelentéseket. Brüsszelből is, még inkább hazulról. Németh István (7 Nap, Szabadka) 2001-ben jött létre a Sapientia Hungáriáé kiemelten közhasznú alapítvány, amelynek legfontosabb célja az erdélyi, merészebb tervek szerint a kárpát-medencei magyar tannyelvű felsőoktatás szervezése és támogatása. A nagy ívű elképzelés megvalósítása helyett azonban napi működési gondokkal küszködnek.- Milyen mértékű támogatásra maradt pénz a tervezett európai uniós Kánaán előtti időszakban például az Erdélyi Magyar Tudomány Egyetem számára? Az alapítvány elnöke, Dr. Maróth Miklós: - Nemcsak a magyar egyetemeket, hanem az Erdélyi Magyar Tudományegyetemet is sújtották az elvonások. Nem beszélve arról, hogy infláció volt és természetesen több diákra kell elosztani ezt a pénzt. Tehát összességében véve ma többnek kellene lenni a költségvetési támogatásnak, ha azt akarnánk, hogy arányos legyen - elérte azt a szintet, amit az Orbán-kormány alatt ért el, de ez ma kevesebbet jelent egy főre, és ennek következtében anyagi nehézségei vannak az egyetemnek. Másrészt pedig ugye a diáklétszám növekedésével kapcsolatosan egyre újabb és újabb beruházásokra lenne szükség. Tehát egy fejlődésben, növekedésben levő egyetemről van szó.- Lehet, hogy fölmerül a kérdés, miért van szükség a határainkon túli magyar nyelvű felsőoktatásra? Hiszen a Romániában élő magyaroknak az lenne inkább az érdekük, hogy a román nyelvet válasszák, hiszen ott akarnak boldogulni.- Természetesen azok, akik az Erdélyi Magyar Tudományegyetemre jönnek, tudnak románul. Nem arról van szó, hogy ha magyarul tanulnak, akkor nem lesznek alkalmasak arra, hogy a román állami életbe bekapcsolódjanak. Itt inkább arról van szó, hogy a különböző nehézségekkel szemben nyitunk-e lehetőséget annak, hogy az ottani magyarok értelmiségi színvonalra vergődjenek, egyetemi diplomát kapjanak, ott maradva a saját területükön, és annak a közösségnek a vezetőivé váljanak, amely kitart a szülőföldjén. Ezt a magyar értelmiséget nekünk kell kiképeznünk. Ez az egyik. A másik: a maOda kell figyelnünk a Vajdaságra „Néhány hónapja jártam a Vajdaságban és azzal szembesültem, a tartomány etnikai összetétele a Horvátországból, Koszovóból és más területekről beáramló szerbek miatt megváltozott, és ennek lehetséges következményeit a vajdasági magyarság szempontjából is meg kell vizsgálni.” Ezt Rolf Ekeus, az EBESZ kisebbségi főbiztosa nyilatkozta a minap Budapesten, miután Németh Zsolttal, a parlament külügyi bizottságának elnökével folytatott megbeszélést. Egyetértettek abban, az európai alkotmányos szerződés fontos referenciát tartalmaz a kisebbségijogokra nézve, a kisebbségi jogok tényleges megvalósulásához azonban ki kell bővíteni az EU intézményrendszerét. „Az unió emberi jogi ügynökségének felállítása rendkívül jó lehetőség arra, hogy kiszélesedjen az EU- ban a kisebbségek védelme, és elinduljon egy európai kisebbségvédelmi rendszer megalkotása” - mondta Németh. Ekeus szintén úgy vélte, a kisebbségvédelmi terület még mindig meglehetősen elhanyagolt probléma Európában. gyár nyelv európai uniós nyelv. Magyar nyelven tanulni egy jó lehetőséget jelent az erdélyi magyaroknak, hiszen ott van mögöttük hátországként egész Magyarország a maga egyetemi tudományos kapacitásával. Az Erdélyi Magyar Tudományegyetem sajnálatos módon meghalt előző rektorának, Tónk Sándornak volt az az elképzelése, hogy a Kárpát-medencében létre kell hozni egy egységes magyar felsőoktatást, ahol esetleg a különböző helyszíneken működő magyar nyelvű egyetemek egymást kiegészítik. Egyik ebben jobb, a másik abban. Másrészt pedig az Erdélyi Magyar Tudományegyetemnek az lenne a feladata, hogy olyan magas színvonalon működjön, hogy még az Erdélyben élő románok is szívesen válasszák ezt az egyetemet, és itt tanuljanak. (...)- Hogyan tovább, ilyen pénzhiányos időkben ?- Ezt a kérdést a magyar egyetemek nevében is föl lehet tenni, hogy hogyan tovább? Itt a nehézség az, hogy a magyar állam csatlakozott az Európai Unióhoz. Ebből számunkra számos kötelezettség fakad. Például a bolognai rendszerre való áttérés, az egységes európai felsőoktatás létrehozása, és így tovább. Ezek szerint minden minisztérium csatlakozott az Európai Unióhoz, kivéve a Pénzügyminisztériumot. Természetesen ha a magyar egyetemek megkapnák, ami őket megilleti, és ennek következtében jobban tudnának működni, mint most, akkor lenne várható az, hogy az Erdélyi Magyar Tudományegyetemnek is jobbra forduljon a sorsa. Nem látszik a kibontakozásnak az útja. A megszorító intézkedések mindig elsősorban az egyetemi oktatást, az oktatást, a tudományos kutatást érintik. Azaz mindig a jövőnket esszük meg először. (Részlet a Vasárnapi Újság május 1-i adásából)
