Nyugati Magyarság, 2005 (23. évfolyam, 2-12. szám)
2005-05-01 / 5. szám
2005. május Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 5. oldal Állampolgárságunk és autonómiánk a trianoni békeszerződésben 37. cikk.: „Románia elismeri és megerősíti Magyarországgal szemben azon kötelezettségét, hogy beleegyezik abba, hogy a szövetséges és társult hatalmakkal kötendő szerződésbe felvétessenek olyan rendelkezések... hogy Romániában a lakosság többségétől fajilag vagy vallásilag eltérő lakosság érdekei megvédessenek.” Tehát Románia önként alávetette magát nemzetközi ellenőrzéseknek és jogosan kérdezzük a közigazgatási, igazságszolgáltatási, közművelődési, kereskedelmi és ipari érdekeink megvédése miatt hány esetben végeztek az illetékesek ellenőrzést?!? Pedig számtalanszor megsértették említett érdekeinket. Mivel minden alkotmány biztosítja a kérés jogát, az RMDSZ az elmúlt 15 év alatt hányszor élt ezzel az alkotmányos jogával és mikor teijesztett az illetékes nemzetközi fórumok elé panaszokat? „Speciális jellegű intézkedés all cikké, amelyben Románia - állami felügyelet alatt - helyi (lokális) önkormányzatot (autonómia) engedélyez az erdélyi székelyek és szászok részére...” „A nemzetiségi (faji) elv alapján, melynél fogva azok a személyek, akik a volt Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó valamely területen búnak ületőséggel és ott a lakosság többségétől fajra vagy nyelvre nézve különböznék, azon állam javára optálhatnak, amelynek lakossága többsége oly személyekből áll, akik ugyanazt a nyelvet beszélik és ugyanazon fajhoz tartoznak, mint ők.” „így például az erdélyi magyarok a fajazonosság alapján minden körülmények között optálhatják a magyar honosságot, ha soha nem is laktak Magyarország mai területén.” „Magától értetődik, hogy aki az opció jogát nem gyakorolja, hanem passzívan viselkedik, ipso iure megszerzi az előírt állampolgárságot”. „Viszont az is természetes, hogy a fent említett körülmények között, kettős állampolgárság fennálhat.” Tehát, akik 2004. december 5-én nemmel szavaztak jogellenesen jártak el még a Trianoni békeszerződés kitételeivel szemben is! Hangsúlyozom 2004. december 5-én az igen és a nem háborúja nem veszi kezdetét, ha az illetékesek belenéztek volna a Trianoni békeszerződés rendelkezéseibe is! 76. cikk.: „A volt Oszrák-Magyar Monarchia területeinek egyetlen lakosát sem lehet bántani vagy zaklatni.... állampolgárságának ajelen szerződés alapján való szabályozása okából...” A szomszéd álamoknak, amelyek igényelték, hogy a magyar kormány velük is egyeztesse állampolgársági kérdéseinket, ugyancsak elő kellett volna venniük az említett közjogi okmányokat és segíteniük azoknak zavartalan működtetését. Egyszóval a magyar kormány is és az utódállamok vezetői is jogellenesen jártak el állampolgársági ügyünkben! 78. cikk.: „Magyarország és azon államok mindegyike között, amelyekbe a volt magyar királyságnak valamely területe bekebeleztetett, külön egyezmények fognak rendelkezni a lakosság érdekeinek szabályozásáról, különösen ami polgárijogaikat, kereskedelmüket és hivatásuk gyakorlását illeti.” Az elmúlt 85 év alatt a magyar politikusok sürgették-e „a készítendő külön egyezmények” megalkotását és azok gyakorlati működtetésének megfelelő szankciók melletti foganatosítását?! Aláhúzottan állítom, ha a szerbek, szlovákok, románok kerültek volna a „trianoni csapda mélyére” még 85 hónapot sem vártak volna jogorvoslataik kikényszerítésére! - Miért? Ok életrevalóbbak és mi tunyák, tehetetlenek, mindenbe belenyugvóak vagyunk és állandóan kompromisszumokat kötünk apró lépésekkel?! Tanuljunk a múltunkból, a könnyű életvitel és szórakozásért olcsó munkaerőként betelepített volt cselédeinktől. A „nem élhetek muzsikaszó nélküli” állapotunk vezetett oda, ahol vagyunk! Ne adjuk fel önként történelmi küldetésünket, hogy lehessen jelenünk és jövőnk az Európai Unióban. Megjegyezném, hogy a Trianoni Békeszerződésbe foglalt biztosítékainkat jóval megelőzte az 1918. december 1-i Gyulafehérvári nyilatkozat: „Az új román állam megalapításának alapelveként a román nemzetgyűlés kinyilvánítja a következőket: Teljes nemzeti szabadság az együttélő népek számára. Minden nép saját kebeléből való egyének által, saját nyelvén fog élni a közoktatással, közigazgatással, igazságszolgáltatással. Minden nép a hozzá tartozó egyének számarányában fog résztvenni a törvényhozásban és az ország kormányzásában.” Tehát ha két közjogi okiratban rendezték ezelőtt 85 évvel nemcsak kulturális autonómiánkat, hanem közigazgatási, igazságszolgáltatási autonómiánkat is, jogosan tehetjük fel a kérdést: akkor nekem, erdélyi magyarnak mi szükségem van a „nemzeti kisebbségi törvénytervezetre?” Csak azért, hogy engem, mint erdélyi magyar őslakost besorolhassanak Nagyrománia 20 nemzeti kisebbségi kategóriájába?!? Hangsúlyozottan megismétlem: nekem, erdélyi magyarnak két igen jelentős közjogi okiratban biztosították jogi státusomat, figyelemmel azon tényre, hogy Erdély 700 éven át szerves része volt Magyarországnak, 300 éven át önálló államisággal rendelkezett és csak 85 éve Nagyrománia tartománya! Figyelem: „a nemzeti kisebbségi törvénytervezetből” az is következik, hogy nekem, erdélyi őslakó magyarnak, Erdéllyel való jogviszonyom azonos a cigányokéval! Én, erdélyi őslakó magyar csak úgy kötődöm Erdélyhez, mint a cigányok, és csak annyit tettem Erdélyért, mint a Kárpátokon túli Románia nemzeti kisebbségei. Bent Ó-Romániában valóban lehetnek - mint ahogy vannak is - magyar nemzeti kisebbségek, melyek beletartoznak Nagyrománia 20 nemzeti kisebbségének csoportjába, mert oda vándoroltak, oda telepedtek a román nemzet által megvalósított román nemzeti országba. De én, erdélyi őslakó magyar, senki országába nem vándoroltam be, én mindig saját Erdély országomban laktam összes felmenő jogelődeimmel együtt, és lemenő jogutódaim is itt fognak lakni! Ezért jobban oda kellene figyelni az objektív történelmi tények elbírálásakor! Tárgyilagos, komoly történészek, szakemberek nem fogadják el „a kontinuitás” hülyítéseit! Befejezésül álljon itt a nemzeti megmentési front nyilatkozata is: „Az ország új alkotmánya ismerje el és garantálja s nemzeti kisebbségek egyéni és kollektív jogait is.” Idézzük Tamási Áront is: „Igényeljük a romániai magyarság önkormányzatát a Gyulafehérvári Határozat alapján!” S amikor az említett két közjogi okiratban biztosított autonómiánk működni fog, társnemzetként ki fogunk állani Románia 20 nemzeti kisebbség-csoportjának törvénytervezetéért is. Újvári Ferenc DEBRECENI MIHÁLY Trianon Ez a címe annak a könyvnek, melynek szerzője Szidiropulosz Archimédesz, aki a kötet utószavában ezt írja: ,Magam Trianont tartom a magyarság 20. századi legnagyobb traumájának, a nemzeti történelem új időszámításának. Jó lenne, és ideje lenne, ha ezt a traumát nem cipelnénk tovább magunkkal az új évezredben. Vajon megtehetjük-e? Közelebb kerülünk-e a trianoni következmények felszámolásához, feldolgozásához a következő évtizedekben? Megnyugtató választ egyelőre nem adhatunk.” SZENTMIHÁLYI SZABÓ PÉTER Trianon sebei Trianon sebeit az idő bekötözte, de a vér átüt még mindig a sebeken. Idegenek özönlöttek be a földre, ki fegyverrel érkezett, ki fegyvertelen. Aki fegyverrel jött, azt fogta a fegyver, aki fegyvertelenül, azt befogadtuk, fedéllel, földdel, szeretettel, nem néztük, ki volt az anyjuk, az apjuk. Feledd el, jó magyar, jobb, ha feleded hófödte hegyeid, kincses városaid - még a fejfákról is letörölték a neved, templomaidban más nyelven szólal a hit. Mint gazda, kit ősi házából kivetettek, s megjelennek a rablók, fosztogatók, gyorsan leverik a címert s a keresztet, s a magyarnak bottal osztanak útravalót, szomorú szemmel néz vissza a gazda, letérdel, megcsókolja ősei földjét, aztán csak porát szívja, sarát dagasztja, néhány régi írás, fakult kép az örökség. Trianon sebeit az idő bekötözte, de a vér átüt még mindig a sebeken. Régi gazdaként lépek a magyar földre, és szent szavait sohasem feledem. V_______________________________________ A szerző hatvan interjúból válogatta ki azt a | húszat, amely szerinte olvasói érdeklődésre tarthat számot. És hogy kiket szólaltatott meg? Fejtő Ferenctől Csapody Miklóson át Döbrentei Kornélig szinte mindenkit, akinek volt elgondolkodtató, vitára geijesztő véleménye erről a témáról. Hosszú évtizedeken keresztül nem lehetett emlegetni Trianont sem Magyarországon, sem pedig a határon túli területeken. Nem csoda, hogy generációk nőttek fel úgy, hogy szinte fogalmuk sem volt, mit is jelentett 1920. június 4-e a magyarság számára. Nem csoda tehát, hogy idehaza még az érettségizettek nagy része sem sejtette, hogy hány millió magyar rekedt az igazságtalan békediktátum következtében a környező országokban. Ma már - sajnos - azon sem csodálkozik az ember, hogy valamikor a múlt század hetvenes éveiben az anyaországi diákok jó része nem tudta a választ arra a kérdésre, hogy milyen nyelven beszélnek a székelyek. Az elmúlt években sokat javult a helyzet, de még mindig gyanakodva fogadják sokfelé azokat, akik ezzel a témakörrel foglalkoznak. Egy normális társadalomban elképzelhetetlen, hogy tabuként kezeljék mindazt, ami hazánkkal, a nemzettel történt a nem is oly távoli múltnak tekinthető első világháború után. Nyilván az lenne a természetes, hogy nyíltan beszélhessünk erről, még ha össze is szorul a torkunk közben. Az agyakat azonban alaposan kilúgozták a mindenkori hatalmak és kiszolgálóik. Gondoljunk csak bele, lehet-e magyar történelmet, irodalmat térkép nélkül tanítani? A válasz: nem. Hol helyeznék el a mai diákok Kolozsvárt, Munkácsot vagy Szabadkát? Nem ismerem a választ, csak sejtem. Meg kell adnunk a lehetőséget a mai fiataloknak is ahhoz, hogy ismerjék történelmünket, hagyományainkat, kultúránkat. Ez a könyv sok érdeklődőnek segíthet az eligazodásban, mert gondolkodni azért talán még utóélete lehet erről. Ezen a maradék Magyarországon szinte majdnem mindenkinek van rokona ismerőse az összes elszakított területeken. Nem igaz, hogy csak odahaza, a négy fal között lehet beszélni arról, amiről mindennap kellene. Miért kell szégyellnünk azt, ami ugyanúgy fáj, mint Mohács? A Szabad Európa Rádió egykori munkatársa, Skultéty Csaba, aki önhibáján, akaratán kívül több államnak is volt a polgára, a következőket nyilatkozta a szerzőnek: „A magyar államvezetés szellemiségének egyszerre kell magyarnak és európainak lenni. Semmi esetre sem olyannak, hogy lélekben sem meri vállalni és képviselni a Kárpát-medence egész magyarságát. De olyannak sem, amely a nemzet nagy jubileumát, a rrúllenniumot »minek ez a cécó« szavakkal intézi el. Itt elsősorban a szellemi háttérről, egész közművelődésünk és közgondolkodásunk példátlan süllyedésének kádári hagyatékáról van szó.” 2004. december 5-e óta még nagyobb súlyuk van ezeknek a szavaknak. Semmi sem változik a közgondolkodásban? Ettől függetlenül persze az együvé tartozás, az egy nemzethez tartozás érzését, tudatát kiirtani nem lehet. Nincs az a politikai erő, amely ebbe bele tudna szólni, még akkor sem, ha komoly ellenpropaganda-gépezet áll mögötte.- „Trianon óta magyarázkodnunk kell, zavarba jövünk, ha hazáról, a nemzeti hovatartozásról beszélünk - úja Szidiropulosz Archimédesz, a legmagyarabb görög. - Nemzeti identitásunk Trianon óta elbizonytalanodott és eltorzult, s a kommunizmus évtizedei a nemzeti érzést szinte gyökerestül iktatták ki, miközben a világon mindenütt az emberek legtermészetesebb érzése ma is a nemzeti hovatartozás. A magyar nyelvben született ezzel kapcsolatosan egy kifejezés, amelyet a politikai lejáratás egyik eszközeként ma is előszeretettel alkalmaznak, s amelynek megfelelője más népeknél ismeretlen: a „magyarkodik” fogalom ez, mely egyértelműen negatív jelentésű. Hallottunk-e valaha is arról, hogy valaki »görögködik« vagy »angolkodik«, esetleg »ffanciáskodik«?” A világtörténelem talán legigazságtalanabb döntése született 1920. június 4-én Versailles-ban, s Közép-Európa mai konfliktusainak azóta ez az egyik gyökere, forrása. Ezért mindenkinek, de különösen azoknak, akik ebben a térségben élnek, ismerniük kell, mit jelent ez a szó: Trianon. Sajnos azonban még a magyar közvélemény sincs tisztában vele, nem ismeri Trianon okait, tényeit - annál inkább érzi a következményeit. Érdemes tehát kézbe venni mindenkinek ezt a könyvet, melyet a Kairosz Kiadó jelentetett meg. Azoknak is, akik ismerik a magyar történelemnek ezt a gyászos időszakát, és azoknak is, akik nem, vagy előítélettel viseltetnek iránta. Talán akkor saját nemzetükkel szemben is tudnának toleranciát gyakorolni. (Trianon utóélete - a magyar társadalom, Trianon képe az ezredfordulón. Kairosz Kiadó, Budapest, 2004) M. A. BLYTHE BERNIER, INC. Temetkezési vállalat Gyász esetén temetkezési vállalatunk együttérzéssel, a magyar hagyományok szerint nyújtja a kívánt szolgáltatást. 940 Ogilvy Ave., Montréal, Qué. 495-8082
