Nyugati Magyarság, 2005 (23. évfolyam, 2-12. szám)
2005-02-01 / 2. szám
2005. február Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 5. oldal DOMONKOS LÁSZLÓ A mítoszok eredete, tudjuk, a múltnak mélységesen mély kútjába vész. Thomas Mann-i méretek helyett persze csak a hetvenes évek második felének szinte már teljesen a feledés feneketlenségébe veszett magyar vidéki miliőjét kéne most itt megidézni, „művházakat” és szerkesztőségeket, sajátságosán „kádármagyarországi” értelmiségi lelkiállapotokat és léthelyzeteket, életformákat és életérzéseket. Ugyan nem fölösleges, de most szükségtelenül időt rabló vállakózás. Legyen elég annyi, hogy a nevek ott vibráltak fölöttünk. Ott pulzáltak, cikáztak, keringtek a Symphonia füstjében, a sör és az unikum illatába vegyülten. Az övé is. Akadt e nevek között már áporodott kocsmaszagot felvett és sterlien fojtogató, volt a nagyváros érzéki izgalmát hordozó és egzotikus ismeretlenek fűszeres, tolakodó erősségét idéző. Az ő nevével furcsa és mégis természetesnek tűnő módon a külvárosi gyermekkor benyomáshalmaza kapcsolódott össze, mint addig csupán József Attiláéval: a mosószappan illata, amint a teknő oldalán végigsiklik Világoson született Rostás nagyanyám keze, akitől először hallottam a románokról és aki maga is beszélte a nyelvet; a friss tavaszi fűé az akkor futballpályányinak tetsző csöppnyi udvaron, ahol fejeltünk a két kapu: a poroló és a vele nagyjából szemközt levő, lándzsahegyeket utánzó vaskerítés előtti két akácfa között; az augusztusi liliom a parányi kis kertecskében az ajtónk előtt; a sok-sok lapulevél künn az utcán, az árokparton, szemben a gázgyár végtelenül hosszú falával. Mindez szinte megmagyarázhatatlanul, hiszen nem voltam falusi gyerek, a kültelki világ az ötvenes-hatvanas évek Magyarországán élesen különbözött Zámoly vagy akár a szomszédos Baktó, Algyő vagy Sándorfalva korabeli valójától. A hetvenes évek legvégén, a nyolcvanas évek legelején nevét olvasva már az a jóleső, bizsergető izgalom fogott el, ami az addigra bebizonyosodottan „a mi embereinknek” - a már szívembe, ízlésembe, világképembe fogadottaknak - kijárt. Emlékszem, milyen rendkívüli ha(foly tatás az 1. oldalról) A szocialista párton belüli küzdelem részben generációk közötti küzdelem is. Az ellopott nemzeti vagyonból meggazdagodott, középgenerációhoz tartozó szocialista nábobok tömegesen avattak párttaggá olyan nincsteleneket, akiknek látszólagos foglalkoztatás, vagy önkormányzati segélyek fejében csupán az a dolguk, hogy részt vegyenek a taggyűléseken, és szavazataikkal támogassák kenyéradó gazdájukat. Az ország immáron nyolc megyéjében ilyen típusú vezetők vették át a szocialista párt irányítását, és biztosították maguk számára a képviselővé, polgármesterré válás lehetőségét. Vas megyében zökkenőkkel járt a nábobok hatalomátvétele, mert a kevésbé pénzes, de tartósabb ügynöki, alvilági kapcsolatokkal rendelkező, ütlegelésekben és erőszak-elkövetésekben gyakorlottabb idősebb pufajkás gárda ellenállt. A miniszterelnök ezt az idősebb generációt a titkosszolgálati iratok és a besúgói jelentések nyilvánosságra hozása révén próbálja kiszorítani a közéletből. A koalíciós partner véleményét be sem várva sietteti ennek a törvénynek a parlamenti vitáját, hogy elfogadása megelőzze a párton belüli jelöltállítások lezárását. Félreértés ne essék, a szocialista párton belül senki sem kárhoztatja a besúgói múltat, de a jelöltek személyének kijelölésekor szempont kell, hogy legyen a párton kívüli lakosság szavazatainak az elnyerése is. Óriási hibát követne el az ellenzék, ha nem ragadná meg ezt a párton belüli torzsalkodásból adódó átmeneti lehetőséget, és nem szavazná meg a titkosszolgálati iratoknak az érintettek számára történő hozzáférését biztosító törvényjavaslatot. Egyetlen érkezés Rendhagyó vallomás Csoóri Sándor 75. születésnapjára tású volt Bertha Bulcsú 1976-ban készült, Jelenkor-béli, Egyetlen indulás című interjúja, amely az 1982-ben megjelent A félig bevallott életben is olvasható. (Döbbenetes volt hosszú évek múltán, 1988. augusztus 15-én, a Keleti Károly utcai lakásban először járva, szembesülni a valóval: minden pontosan ugyanolyan volt, ahogyan Bertha Bulcsú oly emlékezetesen leírta, ráadásul a hangulat, a miliő és legfőképpen a főszereplő, a parányi lakás lakója is fizikai valóságában a szó szoros értelmében kilépett az említett könyv 297-ik és 339-ik közötti oldalairól.) És az először a Tiszatájbím napvilágot látott, a legújabbkori magyar esszé nagy teljesítményekben igencsak bővelkedő történetében is kiemelkedő helyet elfoglaló, azóta Isten tudja, hányszor újraolvasott Magyar apokalipszis. A sort még jócskán lehetne folytatni. Az Egy nomád értelmiségi, szamizdatban. (A kecskeméti Forrásban nem engedték közölni.) A Kapaszkodás a megmaradásért, vagyis a Duray-könyvhöz, a Kutyaszorítóhoz írott, ma már legendás előszó. (Természetesen szintén szamizdatban.) Az Első közelítés Németh Lászlóhoz. A Cs. Szabó-búcsúztató, 1984-ből. Azután a Nappali hold, amelyért honi idegenszívűink kis híján megkövezték. És a versek: a korszakos jelentőségű, az anyaország és az elszakított területek viszonyának legmélyebb rétegeibe világító Az elmulasztott utak vagy a lengyel-magyar ezer évet a mi oldalunkról alighanem eddig a legmegragadóbban kifejező Senkid, barátod. És így tovább... A mítoszhoz persze annál több kell, mint amit kitűnő esszék sora és egy-két nagyhatású vers jelenthet. A keményen, következetesen ellenálló, a mi felismert-megélt eszméinket, olvasmányélményeinket, ideáinkat bizonyítottan valló és képviselő írástudó bensőnkben elraktározott képe mindenképpen. Az élet csodálatos kiszámíthatatlansága és pazar bőkezűsége az utóbbi húsz esztendőben sok mindent megadott azért, hogy a mítosz valósággá izmosodhasson, a fővárosban, a magyar világban és szerteszét mindenfelé vitézkedő bálvány és a vidéki értelmiségi lét elzártságában élő, 21 esztendővel fiatalabb bölcsész-fiú között pedig egy és más emberi történhessen. Nem részletezem, hogyan, miként ismerkedhettem meg személyesen Csoóri Sándorral, milyen rendkívüli politikai, ezen belül is sorsfordító, egzisztencia- és léthelyzet-megváltoztató és -meghatározó szerepet játszott a magam és családom életének alakulásában: ennél százszorosán lényegesebb a tény, hogy február 3-án 75-ik születésnapját töltötte be a zámolyi parasztfiú, aki Illyés Gyulától vehette át a magyar nemzet-ragasztók soros karmesteri pálcáját. „A bőrömön érzem, a satuba szorult idegeimen, hogy az önkorlátozás hosszú távon - a lét korlátozása is. Pártok rendeződése Mindeddig az áldozatok csak részlegesen és cenzúrázva ismerhették meg a róluk szóló jelentések tartalmát. A sorok párton belüli átrendezése a kisebbik kormánypártot is megingatta. A tömegtájékoztatásban csak ezekben a hónapokban kaphat nyilvánosságot az a gyanú, hogy Budapest szabaddemokrata főpolgármestere vagyonbevallásában a dalmáciai nyaralóját messze az értéke alatt tüntette fel - azaz a különbözeiét feltehetően igazolhatatlan jövedelmekből, azaz korrupciós pénzekből fedezte. A nyaraló bővítéséhez és a fuvarozáshoz jelképes áron vette igénybe az irányítása alá tartozó fővárosi közműcégek erőgépeit. A vádak a horvát adóhatóságok és az illegális foglalkoztatást felderítő szervek figyelmét is felkeltették. A szabaddemokrata párton belüli riválisok által megszellőztetett visszaélések sajtóvisszhangja néhány hónap múlva bizonyosan elcsitul, függetlenül attól, hogy melyik irányvonal szerzi meg magának a párton belüli jelöléseket. A most látszólag objektív sajtó akkor már kizárólag az ellenzék kritizálását és a szabaddemokrata jelöltek népszerűsítését tekinti a feladatának. A legnagyobb ellenzéki párt, a Magyar Polgári Szövetség szervezetei is ezekben a hetekben véglegesítik a jelöltjeiket. A párton belüli küzdelmek során a párt vezetése itt is feloszlatott szervezeteket. Az ilyen döntésekben nem tapsonc tagok tömeges felvétele, vagy nyers erőszak alkalmazása volt a feloszlatások indoka, mint a szocialista párt esetében, hanem a párt irányvonalával történő szembekerülés. Ilyen ok miatt kellett feloszlatni a párt pécsi szervezetét is, amely - bizonyos személyekre szóló ígéretek fejében - koalícióba lépett a helyi szocialistákkal. Az eset arra a veszélyre is ráirányította a figyelmet, hogy a szocialisták hatalmas anyagi erőforrásai nemcsak azt teszik lehetővé, hogy egyes pártvezetőik számára mindig lojális, rájuk szavazó párttagokat tartsanak el, hanem azt is, hogy a velük szemben álló oldalról csábítsanak át magukhoz ingatag jellemű személyeket. A szocialisták által befolyásolható ingatag személyek aránya aggasztóan magasnak bizonyult a kisebbik ellenzéki párt, a Magyar Demokrata Fórum soraiban. Az emiatt kirobbant párton belüli ellentétek a megsemmisülés szélére sodorták a pártot. A párt 2002-ben országgyűlési mandátumot szerzett 26 tagja közül ma már mindössze nyolc maradt meg a képviselőcsoportban, a többit a frakcióvezető önhatalmúlag kizárta, illetve - a megalázó és etikátlan kizárási procedúrát megelőzendő - néhány képviselő önként távozott. Január végén a párt alapító tagjait zárta ki megritkult soraiból a párt, és velük együtt kizárta a demokratikus követelményekhez következetesen ragaszkodó és egyben rendszerváltó szellemiséget is. A kizárás közvetlen indoka az volt, hogy a kizártak nem fogadták el a frakcióvezetőnek azt - a párt felhatalmazásából formálisan eredő - jogosítványát, hogy az bárkit kényekedve szerint kizárhasson a párt országgyűlési képviselőcsoportjából. Ez a felhatalmazás azért formális - és nem legális - mert az Országgyűlés Házszabálya - hasonlóan a parlamenti demokráciát követő országok parlamentjeinek a szabályzataihoz - a képviselőcsoportokat ruházza fel a tagfelvétel vagy kizárás jogával, és nem a frakció vezetőjét. A Magyar Demokrata Fórumban most a pártállami felfogás kerekedett felül, és rekesztette ki innen a népképviseleti elvet követő képviselőket. A parlamentális demokrácia alapelveinek a megcsúfolása csupán következménye, és nem oka volt a párt szétszakadásának. Már tavaly nyár óta aggodalommal figyelte a tagság azt a politika-váltást, amit a párt vezetése végrehajtott. A vezetők részéről egyre több támadás érte a nagyobbik ellenzéki pártot, és egyre kevesebb kritikai észrevétel hangzott el a kormánypártokkal szemben. Több elbizonytalanodott tag strigulázta a párt elnökasszonyának a megnyilvánulásait, hogy rájöjjön a párt ki nem mondott céljaira. A Magyar Polgári Szövetségre irányuló havi hat-nyolc élesebb hangú bírálat mellett négy-öt kritika érte a nagyobbik kormánypártot. A szabaddemokrata párt által irányított oktatási, gazdasági és környezetvédelmi tárcák működését érdemben nem érte bírálat a Fórum vezetői részéről. A korábban nemzeti értékeket képviselő párt egyre kitapinthatóbban csúszott át a liberális-kozmopolita értékvilágba. A liberális irányvétel egyik nyílt bizonyítéka volt a decemberi népszavazás, amikor a párt vezetése - közös platformon a szocialistákkal és a szabaddemokratákkal -, az egészségügyi közvagyon kiárusítása, Az élet változatos lehetőségeinek a megtizedelése” - mondja A panaszos hangtól című írásban. Igen, azt hiszem, ez az egyik legfontosabb kiindulópont a végső számadás kezdetéhez. Csoóri Sándor, ma már tudom, elsősorban azáltal válhatott a nála két, két és fél évtizeddel fiatalabbak körében bizonyos fokig igazi mítosszá, mert a Kádár-rendszer legbelső lényegének mindnyájunkat talán legkínzóbban feszítő korlátozásai ellen emelt szót, és így természetesen már fel is lázadt mindez ellen. Az önkorlátozás bilincseinek ledobálásában neve rövidesen zászló lehetett - mert mindezt mélyen magyar alapon, fajtánkhoz, nemzetünkhöz, gyötrelmes históriánkhoz, ősi hagyományainkhoz, szenvedéseinek tengerében megbölcsült népünkhöz való töretlen hűségben tette. A hűséget kulcsszónak érzem a Csoóri-életmű majdani, igaz és igazi összegző értékelésekor: megindító, megható szépségű, hogy Erdélyről, az erdélyiekről, az erdélyiségről ugyanígy ír 1997-ben, mint 30 évvel korábban, hogy a népi kultúráért, az irodalom, az írók valódi társadalmi szerepének elismertetéséért vagy a szétszakított magyarság szellemi és egyéb egységéért folytatott konok, végtelen hosszúságú küzdelmében ugyanaz és ugyanolyan, mint az a kreol bőrű éppen-csak-középkorú férfiú, akire egyre fokozódó izgalommal és várakozással kellett (fel)figyelni annak idején. Borzongató tél járja, mindenféle magyar értelemben köd van és homály, rosszkedvű, ízület-hasogatós hajnalok, éjszakai felriadások, fejfájós délelőttök, ízetlen ételek. Csoóri Sándort olvasok újra, mint valamikor az ősködben, sorakoznak körülöttem a könyvek, régi jó szokásom szerint, oly édes, oly vigasztaló megmerítkezni az illatukban, a létükben. Csoóri Sándort olvasok újra, mint valaha, harminc éves korom táján, lelkesen és tájékozatlanul, mohón és izgatottan, híreket kolduló nomád értelmiségi-pionírként. Azon kapom magam, hogy akárcsak akkoriban, közben fel-felpattanok, járok-kelek, igen, olvasom a jól ismert, sokadszorra elém kerülő mondatokat a régóta ismerős illatú, színű és formájú kötetekben, olvasom, forgatom, fogadom ismét magamba őket és hirtelen nem is tudom, mi az oka erős felindulásomnak. elkótyavetyélése érdekében lépett fel. Arra is fény derült, hogy a frakcióvezető házszabály-ellenes döntéseit támogató szocialisták igényt tartottak a politikai ellenszolgáltatásra, és cserébe a Fórum az ellenzék által élesen bírált törvényjavaslatok elfogadását tette lehetővé. A választók is érzékelik a párt korábbi arculatának a feladását, és a novemberi időközi választásokon már csak két százalékot ért el a párt, ami a parlamentbe történő bekerülés öt százalékos küszöbértékét messze nem éri el. A pártjukban csalódott régi tagok tömegesen lépnek át a kizártak által létrehozott Nemzeti Fórum elnevezésű mozgalomba, amely fő céljának a kormány leváltását tekinti, szoros együttműködésben a leváltásra esélyes Magyar Polgári Szövetséggel. Vérmes reményeket nem táplálhatunk a kormánypártokon belüli jelöltállításokkal kapcsolatban felszínre került ellentétek kihasználhatóságát illetően. Az ország kirablása, a nemzeti célok elárulása tekintetében teljesen egyformák azok a szocialisták, akik most egymást husángokkal ütik, meg azok a szabaddemokraták, akik most egymás korrupciós ügyeit teregetik ki. Mindegyikük támogatta az új román kormányt - miközben az uniós demokratikus elveket megsértő román hatóságok milliós büntetéseket szabnak ki a Trianon című film magánklubokban történő vetítőire; elbagatellizálják a délvidéki magyarveréseket és atrocitásokat - miközben magyar családokat üldöznek el és irtanak ki a szerbek; - évek óta semmit sem értek el a Romániából jött tiszai ciánmérgezés okozta károk helyrehozása érdekében, nehogy úgymond megsértsék a jószomszédi viszonyt. Csak magunkban bízhatunk!
