Nyugati Magyarság, 2005 (23. évfolyam, 2-12. szám)

2005-05-01 / 5. szám

2005. május Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 3. oldal CSAPÓ ENDRE A lengyel pápa hagyatéka / \ Az új pápa áldását küldi a magyar népnek Erdő Péter bíboros, Esztergom-budapesti érsek egyházmegyei körlevél­ben tudatta a hívőkkel, hogy XVI. Benedek pápa szeretetteljes üdvözle­tét és áldását küldi a magyar népnek. A katolikus egyházfő névválasztása kapcsán Erdő Péter azt hangsú­lyozta, hogy a Benedek név világos utalás Szent Benedekre, Európa védőszentjére és XV. Benedek pápára is, aki az I. világháború éveiben igyekezett előmozdítani a békét az egyes emberek és a népek között. Mádl Ferenc köztársasági elnöknek az új katolikus egyházfő beikta­tása utáni audiencián megerősítette azt is, hogy nagyra becsüli a vati­káni-magyar kapcsolatrendszert. A magyar vezető szavai szerint a Szent Péter téren százezrek, a tévékészülékek előtt pedig milliók és milliók fogadták örömmel és lelkesedéssel XVI. Benedek beiktatását. Mádl Fe­renc külön méltatta, hogy a pápa szólt a gazdagok és hatalmasok külö­nös felelősségéről ebben az elszegényedett világban, minden országban. V_________________________________________________________________) II. János Pál teljesítette földi külde­tését. Ez foglalkoztatja a világ hír­­szolgálatát ezekben a napokban. A gyász napjai azonban elmúlnak, az élet megy tovább. Sokkal fontosabb és maradandóbb most az, amit élő emberként megvalósított. Olyan idő­ben ült Szent Péter trónjára, amikor a világot a legnagyobb politikai vál­ság fenyegette, és amikor ez a vál­ság befészkelte magát a Vatikánba is, és egyéb keresztény egyházak felső köreibe is. Politikai válságot mond­tam, aminek megoldása politikai ki­állást igényel - rendszerint. II. János Pál pápa rendbontóan nem politikai eszközökhöz nyúlt, és ez volt az ő ereje, amivel úrrá lett a válságon. A hetvenes éveket idézzük fel, so­kan emlékezünk még az akkori állapotokra. Olaszországban, a pápai székhely országában, az ötvenmilliós katolikusság körében virágzik a nem­kommunista államok legnépesebb kommunista pártja. A nyolcvan szá­zalékban katolikus vallású Francia­­országban ugyancsak a második leg­nagyobb párt a kommunistáké. Willy Brandt Németországa a keleti tömb­höz való csatlakozás készségét mu­tatja. Latin-Amerikában papok hirde­tik a marxizmust. Amerika a viet­nami őserdőben mutatványozza a kommunizmus elleni álságos küzdel­mét. Erről írtam 1973-ban: - Az el­múlt tíz év alatt a híreket olvasó, rá­diót hallgató nyugati közönség tuda­tába beleégett a vietnami tanulság: a világ legnagyobb hatalma, Amerika roppant ereje, legkorszerűbb hadigé­pezete sem tudja feltartóztatni a kommunizmust még egy kis ország belháborújában sem - tehát értelmet­len a küzdelem. El kell felejteni a ke­let-európai államok sorsát, és meg kell barátkozni a koegzisztencia gondolatával... A Római Katolikus Egyház tel­jesen feladja a merev álláspontot, és az „egység” érdekében nem csupán engedményeket tesz, hanem törté­nelmi önkritikát is gyakorol. II. János Pál pápa nem vatikáni trónszékéről küldözgette rendteremtő utasításait, hanem elment a hely­színre. A legtöbbet utazó pápa nem­csak híveket látogatott, de rendet is teremtett a marxista teológia terén. Az amerikai, főleg dél-amerikai je­zsuita függetlenkedő mozgalmakat személyesen szedte ráncba (Atuppe- Dezza ügy), és megerősítette a Szentszék tekintélyét. Hosszan tartana részletekbe menni, a lényeghez itt elég annyi, hogy a katolikus egyházat olyanféle szerepre felhasználni, ami partnerré tette volna egy minden valószínűség szerint tervbe vett kelet—nyugati ko­­egzisztenciás világállam létrehozá­sára, II. János Pál uralkodása alatt le­hetetlenné vált. Nem támadott senkit és semmit, felerősítette az Egyház védekező erejét. Ilyen értelemben he­lyénvaló a megállapítás, amit Orbán Viktor tett a kommunizmus legyőzé­sével kapcsolatban, bár - szerencsére - egyéb tényezők is színre léptek a szovjet rendszer összeomlásában. Ha volt olyan előzetes feltételezés, hogy a szláv pápa engedelmes eszköze lesz a kétpólusú világrend (USA­­USSR) megalapozásának, akkor az téves számítás volt, a lengyel pápa erősnek bizonyult. Nos, ezért kellett volna lelőni. A török bérgyilkos mögött világren­dező politikai törekvések voltak. A Katolikus Magyarok Vasár­napja 1986-ban sorozatban közölte Fazakas Ferenc Marxisták beszivár­gása egyházainkba című tanulmá­nyát, amiből egy ide illő szakaszt be­iktatok: „A XXIII. János és VI. Pál pápák idejére eső két évtized alatt (1959-1978) a katolikus egyház fe­lülről lefelé, papságának és szerze­teseinek jó részével, hírközlő szerve­iben és nevelési intézményeiben egy­szerűen nem küzdött a kommunista összeesküvés ellen. Annak idején XI. Piusz pápa észrevette és kijelentette, hogy a világi hírközlő szervek a hall­gatás összeesküvésével igyekeznek fátylat borítani a kommunizmus gaz­tetteire. Az említett két évtized alatt ugyanezt lehetett tapasztalni a kato­likus sajtónál is. Ezen húsz év alatt a katolikus egyház és a WCC között is nagy megértés és közreműködés fejlődött ki; a 70-es években Euró­pában 11 állam katolikus egyháza teljes jogú tagja az ott működő WCC szervezetének. (A World Council of Churches a protestáns egyházak nevében szer­vezkedő egyházi színezetű szélsőbal­­oldali politikát folytató szervezet, amit a nyugati országokban szervez­tek, de felvették a szovjet megszállta országok egyházait is.) (...) Az öku­menikus mozgalom folytán az együttműködés a két szervezet között úgy elmélyült, hogy a katolikus vi­lágegyház belépése a WCC-be könnyen kivitelezhető lehetőséggé vált. II. János Pál pápa trónralépése azonban - mely a Szentlélek által ih­letett csodának tulajdonítható, - az egyház elleni támadások csődjét je­lentette. Várható volt tehát, hogy a vi­lágösszeesküvés mindent megkísérel, hogy ezt a karizmatikus szent pász­tort a világuralomra jutás útjából el­távolítsa. Az ellene és Reagan elnök ellen elkövetett merényletek fiaskója csak az isteni gondviselés kegyelmé­nek köszönhető.” A lengyel pápa nem volt ked­vence annak a világnak, amely érde­kelt volt a háború után kialakult eu­rópai helyzet mozdulatlanságában, évtizedekre szóló olyan „nyugalmá­ban” és „békéjében”, amire szovjet szuronyok vigyáztak. Talán azt vár­ták tőle nyugaton is, keleten is, hogy jámborságra, türelemre intse a népét, belenyugvásba az adott helyzetbe, és szelíden imádkoztassa az ezermilliós katolikusságot sorsa elviselésére, to­vább vezetve azt azon az úton, amin két elődje húsz éven keresztül haladt, mely úton kiérlelődött a vélemény, hogy a válságból kivezető utat ke­resve, az egyházi megnyilatkozások ismételten visszatérnek a más világ-Mi mindannyian, akik az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében megkeresztel­­kedtünk, akik Krisztus testének és vé­rének ajándékából élünk, aki ezáltal akar bennünket önmagához hasonlóvá tenni, mi mindannyian a Szentek kö­zössége vagyunk. Igen, az Egyház él - ezt a csodát tapasztalhattuk meg ezekben a napokban. A pápa betegsé­gének és halálának szomorú napjaiban éppen ez nyilvánult meg csodálatos módon a szemünk előtt: az Egyház él. És az Egyház fiatal. Magában hor­dozza a világ jövőjét, és így megmu­tatja mindannyiunknak a jövő felé ve­zető utat. Az Egyház élő, és mi ezt látjuk: megtapasztaljuk azt az örömet, amit a Feltámadott övéinek megígért. Az Egyház élő - élő, mert Krisztus él, mert valóban feltámadt. A Húsvét napjaiban a Szentatya arcán látott fájdalomban Krisztus szenvedésének nézetűekkel való praktikus együtt­működés szükségére. Ennek a bete­relő irányzatnak a meghirdetője XXIII. János, aki például a II. Vati­káni Zsinat Gaudium et Spes című lelkipásztori konstitucióban már ki­fejezetten a más világnézetűekkel való őszinte és okos párbeszéd szük­ségéről beszél. VI. Pál már ponto­sít, az Octogesima Adveniensben például felveti a szocializmus kér­dését, és elhatárolja azt az ateista marxizmustól. A keresztény ember­fogalom - írja - nem egyeztethető össze az ateista marxizmus eszméi­vel. Maga a szocializmus azonban más lapra tartozik. A pápák nem érvénytelenítik elő­deik kijelentéseit, így II. János Pál soha nem szólt a szocializmus ellen, nem azt mondta, hogy azt meg kell szüntetni, de azt hirdette, hogy jobbá és főleg nemzetivé kell tenni, a szu­verén államot meg kell szabadítani a fojtogató kéztől. Pápai trónján első intézkedése volt a Vatikáni Rádió adásának kiterjesztése Kelet-Európa egészére, annak minden nyelvére. Számos prelátust nevezett ik ezekben az országokban fontos pozíciókba. Azonnal megkezdte lengyelországi látogatása tárgyalásait. 1979 júniusá­ban, nyolc hónappal megválasztása után szülőhazájában hatmillió len­gyel gyűlt össze körútja állomásain, hogy közelében lehessen. De nem­csak Lengyelországról beszélt, ha­nem „a testvéri, szomszédos népek­ről” is, és kijelentette, hangos szóval kiáltja az egész egyháznak, egész Eu­rópának, az egész világnak, hogy ezeket a gyakran elfelejtett nemzete­ket, népeket magához öleli saját nemzetével együtt. Kijelentette, hogy a keresztény és a marxista világ né­zetei egymás ellentétei. Vádolta a kommunista rendszert, amely kiemel egyeseket mások rovására. Békéről, társadalmi harmóniáról szólt, ami csak azáltal érhető el, ha elismerik a nemzet alapvető jogait az élethez és a szabadsághoz. Elítélte a szovjet­irányította Varsói Szerződést Kelet- Európa szovjet leigázását. misztériumát láttuk, és érintettük se­beit. De ugyanakkor ezekben a na­pokban egészen mély értelemben a Feltámadottat is megérinthettük. Megadatott nekünk, hogy a sötétség rövid ideje után megtapasztalhattuk a megígért örömet mint a feltámadás gyümölcsét. Az Egyház él - így köszöntelek nagy örömmel és hálával minannyia­­tokat, akik itt összegyűltetek, tisztelt bíborosok és püspökök, kedves pap­testvérek, diakónusok, lelkipásztorok és hitoktatók. Köszöntelek Bennete­ket, kedves szerzetes testvérek és nővérek, Isten átváltozott jelenlétének tanúi. Köszöntelek Benneteket, hivő testvéreim, akik belevetettétek maga­tokat Isten Országának hatalmas épít­kezésébe, ami az egész világra kiter­jed, az élet minden területén. (Részlet XVI. Benedek beiktatási szentbeszédéből) Ez az út adott ezután erőt, biza­kodást a lengyel munkásság nagy vállalkozásához a Szolidaritás Szak­­szervezeti Mozgalomhoz, amely térdre kényszerítette a lengyelor­szági kommunista hatalmat, de meg­rengette a Szovjetuniót is. Ez kiha­tott Litvániára is, ahol a litván ka­tolikus egyház a legderekasabb el­lenállást fejtette ki a szovjet elnyo­más ellenében. A pápa fellépése a kommunistá­kat saját fegyverükkel való szembe­nézésre kényszerítette: a szocializ­mus írott elveinek érvényesítését vívták ki a lengyel munkások, lét­rejött az első szabad szakszervezet a szovjet világban. A küzdelmek egy kritikus időszakában, 1980 au­gusztusában a pápa személyes jegy­zéket küldött Brezsnyevnek Moszk­vába (NBC White Paper, The Man Who Shot the Pope, 1982. szept. 23.), melyben bejelenti: ha a szov­jetek Lengyelország ellen vonulnak, leteszi Szent Péter koronáját, vissza­tér hazájába, vállvetve helytállni a nemzetével. Tény, hogy a Szovjetunió elállt a fegyveres beavatkozástól, 30 had­osztálya várakozott a parancsra hó­napokon át, és ez meghozta tavaszra a Szolidaritás győzelmét. A pápa fo­gadta Lech Walesát 1981. január 15- én a Vatikán hivatalos vendégeként, a hajógyári munkást, aki bátran megszervezte a szabad szakszerve­zetet. Valami nem illett bele a koegzisz­­tenciás világba: egy olyan pápa, aki lengyel maradt, tehát nemzeti, aki munkássorból került egyik nagy lel­ki birodalom irányítójává, aki is­merte a kommunizmust, mert élt benne, aki ki meri mondani, hogy a marxizmus nem elfogadható, aki ez­zel fölforgatja a Vatikán keleti poli­tikáját, aki veszélyezteti a szép új vi­lágrend álombaringató menetrendjét. Ilyen szerep ütközik a világ kialakult rendjével. A pápa elleni fegyveres merény­let nem váratott magára sokáig. 1981. május 13-án, szerdán 15 ezer ember gyűlt össze a Szent Pé­ter téren. Szép napos idő volt, a pápa meg­érkezett pontban 5 órakor. Nyitott au­tójában állva üdvözölte az őt lelke­sen köszöntő tömeget. Sokakkal ke­zet fogott, kisgyermekeket emelt fel s csókolt meg, és aztán, az utolsó kör végén, 5 óra 19 perckor egy fehérru­hás lánynak nyújtotta kezét, amikor lövés dördült. Majd még néhány. A pápa talán látta magát a merénylőt is. Néhány pillanatig még állt, aztán megingott, s lassan személyi titkárja karjaiba hanyatlott. A sofőr a tér szé­lén álló mentőkocsihoz hajtott. A pápa merénylője kihallgatásán kiderült, hogy a lengyel szakszerve­zeti vezető ellen nagyon alaposan előkészített merénylet valami miatt nem valósult meg, ami ugyancsak a török származású Mehmet Ali Agca feladata lett volna. Aligha kell ennél nagyobb bizonyíték ahhoz, hogy mindkét merénylet mögött egyazon megbízó áll, a Szovjetunió. Ennyi talán elég is, érzékeltetni hogy egy megfelelő ember bele tud szólni a világ menetébe. A lengyel pápa élt a lehetőséggel, és bő ne­gyedszázados uralkodása idején sike­resen megtartotta azokat az alapokat, amiket az első években lerakott. Küz­delmeinek csak kis részét ismerhet­jük meg, a Vatikán titkos, szövevé­nyes, olaszos politikai útvesztőit jól­lehet ki tudta kerülni, de nem lehe­tett könnyű dolga, hiszen a két előd­jétől megörökölt hivatal az ő egye­nes elgondolásával aligha volt egyez­tethető. Nem ismerhetjük az Egyház felső vezetőségének a világát, de úgy érez­zük, hogy Wojtyla pápa megvívta ott is a maga harcát, és ha a keletre való igazodás értelmét már el is vetette a történelem, remélni kell, hogy lesz a következőkben is elég erő és akarat, hogy a nyugati világ deviáns irány­zataitól is függetleníteni tudja magát a római Egyház, hívei üdvére, az em­beriség javára. V & V Fogorvosi rendelő Bp.VII. Damjanich u. 31 /a.Tel.: 321 -6819 Dr.Vág János fogszakorvos Rendel: Hétfő, Szerda 15-18-ig Időpontegyeztetés: 321-6819 (rendelési időben), 355-8400 (napközben), 356-6354 (esténként) Konzerváló fogászat (tömés, fényrekötős tömés, gyökérkezelés), rögzített és kivehető fogpótlások, ultrahangos főgkőeltávolítás, iontoforézis kezelés, röntgen Ifj. Dr.Vág János fogszakorvos (klinikai orvos) Rendel: kedd, csütörtök 16-18-ig Időpontegyeztetés: 321-6819 (rendelési időben), 318-0950,318-0959 mellék: 5919,5908 (napközben), 466-0289 (esténként) Nagyörlőfogak gyökérkezelése (laterál kondenzációs gyökértömés), csapos fogfelépítés, nagyörlőfogak esztétikus restaurációja, vállasán előkészített koronák nemesfémből II. János Pál és Ratzinger bíboros Az Egyház él \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents