Nyugati Magyarság, 2005 (23. évfolyam, 2-12. szám)
2005-04-01 / 4. szám
2005. április Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 3. oldal CZÉRE BÉLA A trójai faló és az MSZMP pártközpontja A hajdani pártközpontos kulturális felügyelőnő, Lendvai Ildikó újra ringbe szállt, s újabb nagyotmondásra vetemedett: trójai falónak nevezte a mezőgazdák traktorát, a traktorok tulajdonosait pedig olyan egyéneknek, akik mögött a szélsőjobb áll. Kérdés persze, hogy a hajdani felügyelőnő (nem volt az olyan rég egyébként) meddig folytatja még áldásos tevékenységét, mikor mondják neki, hogy elég volt Lendvai elvtársnő, köszönjük, most már elég volt ebből. Hiszen számos kényszerből beszervezett vagy önként jelentkezett Dl/ III-as újabb lebukásának nyilvánosságra hozása bármely pillanatban várható, már azt is tudjuk, hogy kik voltak a III/III-as szervezetet irányító tisztek, hát akkor az MSZMP pártközpontjában tevékenykedett, ott baljós kulturálisjelentéseket Írogatott hölgynek vajon már sosem fognak útilaput kötni a talpára? Némi vigaszt azért csak jelent számunkra, hogy a Gyurcsány-Hiller- Lendvai triónak nagyon rosszul áll a szénája, a Fidesz fölényesen vezet a közvélemény-kutató intézetek előrejelzései szerint, a posztkommunisták legfeljebb már csak egy roncsderbin indulhatnának a győzelem esélyével. Döbbenten hallottuk, láttuk, hogy Dávid Ibolya, az MDF elnöke március 15-én látszólag a veszprémi önkormányzat meghívására, de ténylegesen a helyi MSZP-vel és SZDSZ-szel egyeztetve mondott ünnepi beszédet. Ez az aprócska mozzanat csak egy parányi láncszem abban a folyamatban, amelynek során a Dávid Ibolya vezette „hi vatalos” MDF először a liberális ihletésű MDNP-vel, aztán a baloldali, kaposvári, Gyenesei István vezette Somogyért Egyesülettel, majd a centrumos Kupa Mihállyal fog össze, hogy aztán rövidesen megtalálják igazi helyüket az MSZP testmelegében. Orbán Viktor találó pontossággal jellemezte a tisztújításon nemrég átesett SZDSZ kampányát: a szabad madarasok politikai célokra használnak fel kisebbségi csoportokat. Bizony, pontosan erről van szó a melegek, a kábítószeresek, a szektások és a romák esetében. A közismert transzvesztita, Terry Black azt hazudozza, hogy a képviselőház jobboldali padsoraiban temérdek (harmincvalahány) homoszexuális és pedofil honatya ül, eme ocsmány rágalmazásáért alighanem Terry Black fog rövidesen ülni, ha a „listáját” nyilvánosságra hozza. Terry Blacken kívül vannak még olyan SZDSZ-közeli emberek, akik sohasem nyughatnak. Székhelyi József például 2002-ben emilyen, SZDSZ-es szellemiségű kortesbeszédet mondott a szabad madarasok ülésén: „nem akarunk nácikat látni az utcán, a közhivatalokban és a kormányban”. Ezután Székhelyi József kineveztette magát a szegedi Nemzeti Színház igazgatójává az MSZP-s polgármester és honatya, Botka László segédletével. Botka László országgyűlési képviselő és szegedi polgármester viszont még az anyját is kineveztette polgármesterré Szolnokon 2002-ben, ahelyett, hogy utánanézett volna védence, Székhelyi József viselt dolgainak. Székhelyi legutóbb, azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy Orbán Viktort „Tokaj hímvesszejének” nevezte, aki „szétcsepegteti a nektárját az országban”. Pető Iván „nem érti” a fideszesek felháborodását, szerinte egy politikusnak ennyit el kell viselnie. Annyi biztos, hogy arcátlanságból Székhelyinek már nem kell vizsgát tennie. Izrael kitüntetett érdeklődéssel fordul Magyarország felé. Az izraeli külügyminiszter, Szilvan Salom nem átallotta Budapesten azt hazudni, hogy sokkal biztonságosabbá vált a világ Szaddam Husszein távozásával. Mondja ezt Salom úr akkor, amikor nincs olyan nap, hogy szörnyű robbantások ne ráznák meg Irak városainak utcáit. Salom úr azonban nem az az ember, aki Irak megszállása után most már elégedetten dőlne hátra: ő kerek perec kijelenti, hogy Damaszkusz és Teherán a felelősök számos terrorakcióért a térségben. Ám - s itt Salom szinte restelli magát a nagylelkűségéért - kánnal és Szíriával szemben a diplomáciai utat részesíti előnyben. (Tehát Irakkal szemben egyáltalán nem ezt tették. Nem bizony. A Moszad számos ügynöke lát el katonai feladatokat a megszállt Irakban.) Az izraeli külügyminiszter szerint a Hezbollah Irán meghosszabbított karja, ezért elvárja, hogy a Hezbollahot „Magyarország vegye fel a terrorlistájára”. Nyilvánvaló, hogy Irán terrorista állammá nyilvánításának kérését az izraeli külügyminiszter egy következő magyarországi látogatás alkalmára tartogatja. Érdekes, hogy a világ békéjére - az európai közvélemény kutatások szerint - a legnagyobb kockázatot jelentő Izrael úgy parancsnokol Magyarországon, minthamár teljesen otthon lenne. Salom külügyminiszterrel majdnem egy időben Magyarországon tartózkodik Juval Stejnic, az izraeli knesszet külügyi- és védelmi bizottságának az elnöke. Tanulságos az ő véleményét is idézni. „Néha vannak véleménykülönbségeink az Egyesült Államokkal, ám ez nem baj. Független államról van szó, amelynek lehet saját véleménye” - így a knesszet külügyi bizottságának elnöke. Vagyis még lehet az USA-nak saját véleménye. Ha ez így megy tovább, akkor persze ki tudja meddig. Ámde nem lehet felhőtlen az örömünk, mert Salom külügyminiszter és Stejnic külügyi bizottsági elnök után maga Ariel Sáron miniszterelnök is hazánkba fog látogatni. így aztán Salom (március eleje), Stejnic (március vége), és Sáron (május) valóságos ostromzár alá veszik majd három menetben Magyarországot. A cél: az Izrael szerint „késlekedő” magyarországi gyűlölettörvény megalkotásának kikényszerítése. Izrael szüntelenül zsarolja a világot, állandó jelleggel követelődzik, de ő maga soha nem egyenlít ki semmiféle számlát. A tömeggyilkos Shlomo Morei 17 ezer német ember kínhaláláért volt felelős Lengyelországban: Izrael a mai napig nem adta ki a szadista gyilkost a lengyel bíróságnak. Pár hónapja jelent meg a Kairosz Kiadónál a Tel-Avivban élő, oroszországi származású zsidó író, Izrael Samir szenzációs könyve, a Rasszista állam? A kiváló munkáról Hajdú Demeter Dénes is írt átfogó ismertetést a Magyar Fórumban. „Az európai imperializmus fantomja mögött a zsidó-kazár birodalom feltámadt szelleme rejtőzik, a judeoamerikai birodalom kísértete” - vág bele mindjárt a közepébe a szerző. A magát baloldalinak tartó izraeli zsidó írónak nagyon rossz véleménye van a mai Amerikáról. .Amerikában egyszerűen fülsiketítő már az a hallgatás, ami a zsidókat körülveszi", pedig „ők irányítják a sajtót, a televíziót, a mozit és az egyetemeket”. Persze a bankokat is, „így a külföldre szánt amerikai segélyek kilencven százaléka az ő atyafiaiknak megy a jómódban élő Tel- Avivba”. „Új kísértet járja be Amerikát” - úja a szerző -, „napfényre került a zsidó hatalom sötét titka”. Bevezetőjében Samír ismerteti a legfontosabb témaköröket, amelyeket elemezni fog, ezek a következők: „az amerikai zsidóság növekvő befolyása, a baloldal hanyatlása, a globalizáció teijedése, a globalizáció ellenes mozgalmak első lépései, és a harmadik világháború kitörése Amerika és a harmadik világ között”. A 21. század meghatározó színtere Palesztina, Krisztus és a kereszténység bölcsője, továbbá a Közel-Kelet, hiszen „a civilizációnknak és a kultúránknak további sorsa” - Hajdú Demeter Dénes szavaival „itt dől el", „az itt történő események fogják meghatározni az egész emberiség jövőjét. A glóbusz jövőjét”. Samírt idézve: „az USA zsidó elitjei itt igyekeznek előidézni az Armageddont, az ítéletnapi háborút", azért, hogy „a zsidó államot a világ fölé helyezzék”. A világhódító terv első lépcsőfoka: „Az USA le akarja rombolni Irakot, megszállni Szíriát, részekre osztani Szaúd-Arábiát, s az így leválasztott olajmezőket izraeli kézre adni, majd leszámolni Egyiptommal”. Samír szerint e fázis kezdetén tartunk jelenleg. Izrael első számú vallási vezetője, Kook rabbi nyilatkozta azt a - több száz éves hagyományra visszatekintő - sajátos „tézist", miszerint: „A zsidó lélek és a nem zsidó lélek közötti különbség nagyobb és mélyebb, mint az emberi lélek és egy barom lelke közötti különbség”. Ezek után elképzelhetjük, hogy a zsidó vallás és a kereszténység közötti viszonyt miképp határozzák meg Izraelben: a kereszténységet a zsidóság segédvallásává akaiják degradálni. „A zsidók elzsidósított keresztény cionistákká, a zsidók érzelmi spirituális rabszolgáivá akarják változtatni a keresztényeket” - úja Samír. - ,A zsidó misztériumvallás vezetői az egész világra ki akaiják teijeszteni ezt a hitet. Persze nem úgy, hogy zsidóvá tegyék az egész emberiséget... inkább azt szerették volna elérni, hogy az emberiség imádja a zsidóságot, bálványozza Izraelt, vegyen részt az ő istenségük tiszteletében... „. Mindenesetre - ezt már én teszem hozzá - a zsidó vallás és a kereszténység tűz és víz, valójában összeegyeztethetetlen. Hiszen miként lehetne egy egyetemes szeretetet sugárzó vallást egy törzsi nacionalizmust hirdető vallással összeegyeztetni? A zsidóság militáns körei követelik a Szentírás átírását is. E körök szerint a zsidók nem felelősek Jézus megfeszítéséért, épp ezért az egyháznak át kell írnia a Szenvedés történetét - állítják arcátlanul. Samír viszont rámutat arra, hogy „a hagyományos zsidó források a Mitrásztól a késő középkori írásokig szintén igaznak fogadják el a történetet, sőt, még helyeselték is a történteket”. A zsidó-keresztény párbeszéd sajátosan egyoldalúvá vált. „A keresztény zsidóüldözéseket jól ismeijük - úja Samír -, míg a zsidó keresztényüldözéseket a feledés homálya borítja... A középkor tele van kifejezetten durva keresztényellenes zsidó propagandával... Jeruzsálemben még ma is osztogatnak olyan propagandaanyagokat, amelyek Júdást Izrael megmentőjének titulálják”. A zsidó-keresztény ellentét fő oka az, hogy „a zsidók nem egyszerűen csak nem keresztények", hanem .Jceresztény ellenesek. Ez a jellegzetesség még ma is él, amikor pedig a zsidók többsége már nem tartja magát a vallási előírásokhoz”. Ötvenezer magyar ember volt a Hősök terén március 15-én a MIÉP izzó hangulatú nagygyűlésén. Ifjú Hegedűs Lóránt gyújtó hangú beszéde után Csurka István elnök lépett az emelvényre. Az új, mára hangolt 12 pontot tartalmazó keresztény-nemzeti programját - hely hiányában - csak kivonatosan közöljük. I. A Gyurcsány-kormány, mivel alkalmatlansága bebizonyosodott és program alapján megválasztva nincs, mondjon le. A köztársasági elnök oszlassa fel az Országgyűlést, és újon ki új választásokat még 2005-ben. II. Az Országos Választási Bizottság helyett állítsanak fel új, elfogulatlan, pártok felett álló választási bizottságot. III. A választásokra valóban korlátozzák a pártok által felhasználható pénzösszegeket. Minden országos listát állító párt számára szavatolják az egyenlő médiumhoz jutást, és erre a kereskedelmi televíziókat is kötelezzék. IV. Az új Országgyűlés hozzon új sajtó- és médiatörvényt. Törvény tegye lehetetlenné az erkölcstelenség, a nemzetellenesség, a feslettség terjesztését, a szórakoztatóipari tudatrombolást, az ifjúság megrontását. V. Az új kormány és az Országgyűlés legfontosabb feladata a magyarság tragikus fogyásának megállítása, népként és hazája bútokosaként való megmaradásának minden törvényes eszközzel történő elérése. Keresztény nemzet akarunk maradni egy keresztény Európában. Ezért 2006-tól be kell vezetni a családi adózást. Ennek lényege, hogy minden családtagra, minden eltartottra két minimálbémyi jövedelem kell hogy jusson, és adózni csak e fölötti rész után kelljen. Az alapvető élelmiszerek és szolgáltatások, azaz a villany, a gáz, a víz áfáját el kell törölni. VI. A magyar mezőgazdaságot kompenzálni kell. Mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, hogy akkora földön gazdálkodjék, amelynek a megművelésére képes. Fiatal magyar, keresztény családok számára tanyákat, tanyacsoportokat kell építeni, és a táj adottságainak megfelelő méretű földet kell számukra biztosítani, amelyen terményeik felvásárlásának szavatolása mellett tisztességesen megélhetnek. A föld terület a harmadik gyermekük megszületés után a birtokukba kell hogy kerüljön. VII. Vezessenek be új pénzrendszert. A Magyar Nemzeti Bank bocsásson ki annyi forintot, amennyi az új fejlesztésekhez, a mezőgazdaság konszolidálásához, a tudományos fejlesztéshez és az egyetemek konszolidálásához, az önkormányzatok adósságainak elengedéséhez vagy átütemezéséhez szükséges. VIII. Kutatásra és fejlesztésre, a tudomány minden ágának támogatására az eddiginek többszörösét kell fordítani. Az állam gondoskodjék arról, hogy a diplomás ember kapjon méltó munkát idehaza és elindulhasson a családalapítás útján. A pedagógustársadalom minden szintjétől korszerű tudást, folyamatos önképzést, nemzeti azonosságtudatot kell elvárni, természetesen csak a megfelelő javadalmazás után. IX. Szűnjön meg a keresztény egyházak sanyargatása. Oktató-nevelő, jótékonysági munkájukhoz kapják meg az állami intézményekkel azonos javadalmazást, támogatást. X. Az állam üldözze ki az országból a kábítószer minden formáját. XI. Minden magyar katonát azonnal hozzanak haza külföldről. XII. Minden magyar kapjon magyar állampolgárságot és magyar útlevelet. Arte et marté „Óh én édes hazám, te jó Magyarország, ki keresztyénségnek viseled paizsát...” - énekelte Balassi Bálint egy töröktől megszállt, szétszaggatott országról, mely - noha mostohán bánt vele - számára mégis az édes hazát, a jó országot, a hivatását betöltő nemzetet jelentette. Reneszánsz költőnk időszerű üzenetét korabeli hangszerelésben megszólaltatva énekelte a Misztrál együttes a Balassi-kard átadásának alkalmán, egy nemzetegyesítéstől megfosztott, magyarságában csonkult országban, a keresztyén gyökereit megtagadó Európában, ahol mindezek ellenére, mégis születnek patrióták, vannak Istenben reménykedő milliók és teremnek gyümölcsei a hazaszeretetnek. Az idézett, veretes sorok mementóként belevésettek a bonyhádi kovácsmester - Fazekas József - kovácsolta Balassi-kard vasába. Ezt az emlékkardot kapták a megjutalmazottak, akik már bizonyították, hogy ez nem pusztán dísztárgy a számukra, mert forgatni is tudják, amikor kell, miként a tollat, amivel saját verseiket vésték alvó népünk lelkiismeretébe. Amikor a legrangosabb irodalmi elismerést, a Balassi-kardot emlegetjük, melléje kívánkozik a Tinódilant, az M.S. Mester-díj, az Aranyszarvas-díj is, melyek a többi hasonlóval együtt azokat az alkotásokat, teljesítményeket, életműveket jutalmazzák, amelyek speciálisan magyar értékként váltak és válnak európai és az egyetemes szellemi élet részévé. Az idei Bálint-napon a Gellért szálló külön termében, mintegy 200 fős közönség előtt vehette át Balassi kardját és porcelánszobrát - Farkas Gyula alkotását - a két díjazott. Tóth Bálint, Döbrentei Kornél, Wass Albert, Nagy Gáspár, Buda Ferenc, Gérecz Attila, Utassy József, Farkas Árpád, Kiss Benedek, Vári Fábián László után most Ferenczes István Csíkszeredái költő, újságíró, szerkesztő vette át és köszönte meg egy Balassiról írt versével a kitüntetést. A kardot fölemelve vallott arról, hogy ez számára a magyar szabadság szimbóluma, s nem annyira őt illeti, mint székely határőr őseit, akik vérüket adták ezért a szabadságért. Dinnyés József daltulajdonos az ő három versét szólaltatta meg gitár kísérettel, Sudár Annamária pedig Balassi-verseket adott elő, nem csupán elmondva, hanem átadva azokat a közönségnek, minden nyelvi gyönyörűségükkel és lírai szépségükkel együtt. A portugál Ernesto Rodriguezt, a lengyel Theresa Worowskát, az itáliai Armando Nuzzot követően ezúttal a finn Tuomo Lahdelma léphetett a kardtársak közé. Csaknem az egész Balassi-lírát átültette finn nyelvre. De már előtte doktori dolgozatot írt Ady Endréről, fordította Babitsot, Kosztolányit, Márait. A 20 éves, Magyarországon ösztöndíjasként tanuló diák nemcsak magyar feleséget vitt innen magával, hanem azt az elkötelezettséget is, hogy a magyar irodalmat, történelmet ismertetnie kell a hazájában és egész Európában. Misszionáriusa lett a magyar ügynek és méltán érdemelte ki korábban a Pro Cultura Hungarica díjat, ahogy azt Pekka Kujaralo nagykövet, Pekka Timonen, a FinnAgora Alapítvány igazgatója, valamint Makovecz Imre a Balassi-kard kuratóriumának elnöke egyaránt hangsúlyozták. A kitűnően szervezett, szívet melengető ünnepség és műsor méltán emelkedik szellemi kincsként a legmegbecsültebb események és az egyetemes értékek szférájába, azokéba, melyekre fenntartás nélkül lehet büszke a magyarság határon innen és túl. Viszont éppen ezért megdöbbentő, hogy a közszolgálati sajtóban ennek a jeles eseménynek nem volt hír értéke, s ahol volt, ott sem a jelentőségének megfelelően. Óhatatlanul fölmerül a kérdés: csak nem azért fosztják meg az idegenszívű cenzorok a hazai nyilvánosságot ettől a gazdagító élménytől, mert ez végre eredeti, magyar és világszínvonalú? Az alkalom és tanulsága nemcsak a díjazottaknak és a résztvevőknek, hanem mindannyiunknak üzen: „Arte et marté”: nálunk küzdeni kell értékeink megmutatásáért, a nemzeti irodalom és sajtó puszta létéért és tevékenységéért, s harcolni a szellem erejével és minden alkotmányos eszközzel, minden tudománnyal és fegyverrel, minden tollal - és ha az nem elég - karddal az ismét palackba zárt magyar szabadság kiszabadításáért! Kiss Endre József