Nyugati Magyarság, 2005 (23. évfolyam, 2-12. szám)

2005-04-01 / 4. szám

2005. április Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 3. oldal CZÉRE BÉLA A trójai faló és az MSZMP pártközpontja A hajdani pártközpontos kulturális fel­ügyelőnő, Lendvai Ildikó újra ringbe szállt, s újabb nagyotmondásra vete­medett: trójai falónak nevezte a mező­gazdák traktorát, a traktorok tulajdo­nosait pedig olyan egyéneknek, akik mögött a szélsőjobb áll. Kérdés persze, hogy a hajdani fel­ügyelőnő (nem volt az olyan rég egyébként) meddig folytatja még áldá­sos tevékenységét, mikor mondják neki, hogy elég volt Lendvai elvtárs­nő, köszönjük, most már elég volt eb­ből. Hiszen számos kényszerből be­szervezett vagy önként jelentkezett Dl/ III-as újabb lebukásának nyilvános­ságra hozása bármely pillanatban vár­ható, már azt is tudjuk, hogy kik vol­tak a III/III-as szervezetet irányító tisz­tek, hát akkor az MSZMP pártközpont­jában tevékenykedett, ott baljós kultu­rálisjelentéseket Írogatott hölgynek va­jon már sosem fognak útilaput kötni a talpára? Némi vigaszt azért csak jelent számunkra, hogy a Gyurcsány-Hiller- Lendvai triónak nagyon rosszul áll a szénája, a Fidesz fölényesen vezet a közvélemény-kutató intézetek előrejel­zései szerint, a posztkommunisták leg­feljebb már csak egy roncsderbin in­dulhatnának a győzelem esélyével. Döbbenten hallottuk, láttuk, hogy Dávid Ibolya, az MDF elnöke március 15-én látszólag a veszprémi önkor­mányzat meghívására, de ténylegesen a helyi MSZP-vel és SZDSZ-szel egyeztetve mondott ünnepi beszédet. Ez az aprócska mozzanat csak egy pa­rányi láncszem abban a folyamatban, amelynek során a Dávid Ibolya vezette „hi vatalos” MDF először a liberális ih­letésű MDNP-vel, aztán a baloldali, kaposvári, Gyenesei István vezette So­­mogyért Egyesülettel, majd a centru­mos Kupa Mihállyal fog össze, hogy aztán rövidesen megtalálják igazi he­lyüket az MSZP testmelegében. Orbán Viktor találó pontossággal jellemezte a tisztújításon nemrég áte­sett SZDSZ kampányát: a szabad ma­darasok politikai célokra használnak fel kisebbségi csoportokat. Bizony, pontosan erről van szó a melegek, a ká­bítószeresek, a szektások és a romák esetében. A közismert transzvesztita, Terry Black azt hazudozza, hogy a képviselőház jobboldali padsoraiban temérdek (harmincvalahány) homosze­xuális és pedofil honatya ül, eme ocs­­mány rágalmazásáért alighanem Terry Black fog rövidesen ülni, ha a „listá­ját” nyilvánosságra hozza. Terry Blacken kívül vannak még olyan SZDSZ-közeli emberek, akik so­hasem nyughatnak. Székhelyi József például 2002-ben emilyen, SZDSZ-es szellemiségű kortesbeszédet mondott a szabad madarasok ülésén: „nem aka­runk nácikat látni az utcán, a közhiva­talokban és a kormányban”. Ezután Székhelyi József kineveztette magát a szegedi Nemzeti Színház igazgatójává az MSZP-s polgármester és honatya, Botka László segédletével. Botka László országgyűlési képviselő és sze­gedi polgármester viszont még az any­ját is kineveztette polgármesterré Szol­nokon 2002-ben, ahelyett, hogy utána­nézett volna védence, Székhelyi József viselt dolgainak. Székhelyi legutóbb, azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy Orbán Viktort „Tokaj hímvessze­jének” nevezte, aki „szétcsepegteti a nektárját az országban”. Pető Iván „nem érti” a fideszesek felháborodását, szerinte egy politikusnak ennyit el kell viselnie. Annyi biztos, hogy arcátlan­ságból Székhelyinek már nem kell vizsgát tennie. Izrael kitüntetett érdeklődéssel for­dul Magyarország felé. Az izraeli kül­ügyminiszter, Szilvan Salom nem átal­­lotta Budapesten azt hazudni, hogy sokkal biztonságosabbá vált a világ Szaddam Husszein távozásával. Mondja ezt Salom úr akkor, amikor nincs olyan nap, hogy szörnyű robban­tások ne ráznák meg Irak városainak utcáit. Salom úr azonban nem az az ember, aki Irak megszállása után most már elégedetten dőlne hátra: ő kerek perec kijelenti, hogy Damaszkusz és Teherán a felelősök számos terrorak­cióért a térségben. Ám - s itt Salom szinte restelli magát a nagylelkűségé­ért - kánnal és Szíriával szemben a diplomáciai utat részesíti előnyben. (Tehát Irakkal szemben egyáltalán nem ezt tették. Nem bizony. A Moszad szá­mos ügynöke lát el katonai feladato­kat a megszállt Irakban.) Az izraeli kül­ügyminiszter szerint a Hezbollah Irán meghosszabbított karja, ezért elvárja, hogy a Hezbollahot „Magyarország vegye fel a terrorlistájára”. Nyilván­való, hogy Irán terrorista állammá nyil­vánításának kérését az izraeli külügy­miniszter egy következő magyaror­szági látogatás alkalmára tartogatja. Ér­dekes, hogy a világ békéjére - az eu­rópai közvélemény kutatások szerint - a legnagyobb kockázatot jelentő Izrael úgy parancsnokol Magyarországon, minthamár teljesen otthon lenne. Sa­lom külügyminiszterrel majdnem egy időben Magyarországon tartózkodik Juval Stejnic, az izraeli knesszet kül­ügyi- és védelmi bizottságának az el­nöke. Tanulságos az ő véleményét is idézni. „Néha vannak véleménykü­lönbségeink az Egyesült Államokkal, ám ez nem baj. Független államról van szó, amelynek lehet saját véleménye” - így a knesszet külügyi bizottságának elnöke. Vagyis még lehet az USA-nak saját véleménye. Ha ez így megy to­vább, akkor persze ki tudja meddig. Ámde nem lehet felhőtlen az örö­münk, mert Salom külügyminiszter és Stejnic külügyi bizottsági elnök után maga Ariel Sáron miniszterelnök is ha­zánkba fog látogatni. így aztán Salom (március eleje), Stejnic (március vége), és Sáron (május) valóságos ostromzár alá veszik majd három menetben Ma­gyarországot. A cél: az Izrael szerint „késlekedő” magyarországi gyűlölet­törvény megalkotásának kikényszerí­tése. Izrael szüntelenül zsarolja a világot, állandó jelleggel követelődzik, de ő maga soha nem egyenlít ki semmiféle számlát. A tömeggyilkos Shlomo Mo­rei 17 ezer német ember kínhaláláért volt felelős Lengyelországban: Izrael a mai napig nem adta ki a szadista gyil­kost a lengyel bíróságnak. Pár hónapja jelent meg a Kairosz Kiadónál a Tel-Avivban élő, oroszor­szági származású zsidó író, Izrael Sa­mir szenzációs könyve, a Rasszista ál­lam? A kiváló munkáról Hajdú Deme­ter Dénes is írt átfogó ismertetést a Ma­gyar Fórumban. „Az európai imperializmus fan­tomja mögött a zsidó-kazár birodalom feltámadt szelleme rejtőzik, a judeo­­amerikai birodalom kísértete” - vág bele mindjárt a közepébe a szerző. A magát baloldalinak tartó izraeli zsidó írónak nagyon rossz véleménye van a mai Amerikáról. .Amerikában egysze­rűen fülsiketítő már az a hallgatás, ami a zsidókat körülveszi", pedig „ők irá­nyítják a sajtót, a televíziót, a mozit és az egyetemeket”. Persze a bankokat is, „így a külföldre szánt amerikai segé­lyek kilencven százaléka az ő atyafia­iknak megy a jómódban élő Tel- Avivba”. „Új kísértet járja be Ameri­kát” - úja a szerző -, „napfényre ke­rült a zsidó hatalom sötét titka”. Bevezetőjében Samír ismerteti a legfontosabb témaköröket, amelyeket elemezni fog, ezek a következők: „az amerikai zsidóság növekvő befolyása, a baloldal hanyatlása, a globalizáció teijedése, a globalizáció ellenes moz­galmak első lépései, és a harmadik vi­lágháború kitörése Amerika és a har­madik világ között”. A 21. század meghatározó színtere Palesztina, Krisztus és a kereszténység bölcsője, továbbá a Közel-Kelet, hi­szen „a civilizációnknak és a kultú­ránknak további sorsa” - Hajdú Deme­ter Dénes szavaival „itt dől el", „az itt történő események fogják meghatá­rozni az egész emberiség jövőjét. A glóbusz jövőjét”. Samírt idézve: „az USA zsidó elitjei itt igyekeznek elői­dézni az Armageddont, az ítéletnapi háborút", azért, hogy „a zsidó államot a világ fölé helyezzék”. A világhódító terv első lépcsőfoka: „Az USA le akarja rombolni Irakot, megszállni Szí­riát, részekre osztani Szaúd-Arábiát, s az így leválasztott olajmezőket izraeli kézre adni, majd leszámolni Egyip­tommal”. Samír szerint e fázis kezde­tén tartunk jelenleg. Izrael első számú vallási vezetője, Kook rabbi nyilatkozta azt a - több száz éves hagyományra visszatekintő - sajátos „tézist", miszerint: „A zsidó lélek és a nem zsidó lélek közötti kü­lönbség nagyobb és mélyebb, mint az emberi lélek és egy barom lelke közötti különbség”. Ezek után elképzelhetjük, hogy a zsidó vallás és a kereszténység közötti viszonyt miképp határozzák meg Izraelben: a kereszténységet a zsidóság segédvallásává akaiják deg­radálni. „A zsidók elzsidósított keresz­tény cionistákká, a zsidók érzelmi spi­rituális rabszolgáivá akarják változtatni a keresztényeket” - úja Samír. - ,A zsidó misztériumvallás vezetői az egész világra ki akaiják teijeszteni ezt a hitet. Persze nem úgy, hogy zsidóvá tegyék az egész emberiséget... inkább azt szerették volna elérni, hogy az em­beriség imádja a zsidóságot, bálvá­nyozza Izraelt, vegyen részt az ő isten­ségük tiszteletében... „. Mindenesetre - ezt már én teszem hozzá - a zsidó vallás és a kereszténység tűz és víz, va­lójában összeegyeztethetetlen. Hiszen miként lehetne egy egyetemes szere­­tetet sugárzó vallást egy törzsi nacio­nalizmust hirdető vallással összeegyez­tetni? A zsidóság militáns körei követe­lik a Szentírás átírását is. E körök sze­rint a zsidók nem felelősek Jézus meg­feszítéséért, épp ezért az egyháznak át kell írnia a Szenvedés történetét - ál­lítják arcátlanul. Samír viszont rámu­tat arra, hogy „a hagyományos zsidó források a Mitrásztól a késő középkori írásokig szintén igaznak fogadják el a történetet, sőt, még helyeselték is a tör­ténteket”. A zsidó-keresztény párbeszéd sajá­tosan egyoldalúvá vált. „A keresztény zsidóüldözéseket jól ismeijük - úja Sa­mír -, míg a zsidó keresztényüldözé­seket a feledés homálya borítja... A középkor tele van kifejezetten durva keresztényellenes zsidó propagandá­val... Jeruzsálemben még ma is osz­togatnak olyan propagandaanyagokat, amelyek Júdást Izrael megmentőjének titulálják”. A zsidó-keresztény ellentét fő oka az, hogy „a zsidók nem egysze­rűen csak nem keresztények", hanem .Jceresztény ellenesek. Ez a jellegzetes­ség még ma is él, amikor pedig a zsi­dók többsége már nem tartja magát a vallási előírásokhoz”. Ötvenezer magyar ember volt a Hő­sök terén március 15-én a MIÉP izzó hangulatú nagygyűlésén. Ifjú Hegedűs Lóránt gyújtó hangú beszéde után Csurka István elnök lépett az emel­vényre. Az új, mára hangolt 12 pontot tartalmazó keresztény-nemzeti prog­ramját - hely hiányában - csak kivo­natosan közöljük. I. A Gyurcsány-kormány, mivel al­kalmatlansága bebizonyosodott és program alapján megválasztva nincs, mondjon le. A köztársasági elnök osz­lassa fel az Országgyűlést, és újon ki új választásokat még 2005-ben. II. Az Országos Választási Bizott­ság helyett állítsanak fel új, elfogulat­lan, pártok felett álló választási bizott­ságot. III. A választásokra valóban korlá­tozzák a pártok által felhasználható pénzösszegeket. Minden országos listát állító párt számára szavatolják az egyen­lő médiumhoz jutást, és erre a kereske­delmi televíziókat is kötelezzék. IV. Az új Országgyűlés hozzon új sajtó- és médiatörvényt. Törvény tegye lehetetlenné az erkölcstelenség, a nem­­zetellenesség, a feslettség terjesztését, a szórakoztatóipari tudatrombolást, az ifjúság megrontását. V. Az új kormány és az Országgyű­lés legfontosabb feladata a magyarság tragikus fogyásának megállítása, nép­ként és hazája bútokosaként való meg­maradásának minden törvényes esz­közzel történő elérése. Keresztény nemzet akarunk maradni egy keresz­tény Európában. Ezért 2006-tól be kell vezetni a csa­ládi adózást. Ennek lényege, hogy min­den családtagra, minden eltartottra két minimálbémyi jövedelem kell hogy jusson, és adózni csak e fölötti rész után kelljen. Az alapvető élelmiszerek és szol­gáltatások, azaz a villany, a gáz, a víz áfáját el kell törölni. VI. A magyar mezőgazdaságot kompenzálni kell. Mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, hogy akkora földön gazdálkodjék, amelynek a meg­művelésére képes. Fiatal magyar, ke­resztény családok számára tanyákat, ta­nyacsoportokat kell építeni, és a táj adottságainak megfelelő méretű földet kell számukra biztosítani, amelyen ter­ményeik felvásárlásának szavatolása mellett tisztességesen megélhetnek. A föld terület a harmadik gyermekük megszületés után a birtokukba kell hogy kerüljön. VII. Vezessenek be új pénzrend­szert. A Magyar Nemzeti Bank bocsás­son ki annyi forintot, amennyi az új fej­lesztésekhez, a mezőgazdaság konszo­lidálásához, a tudományos fejlesztés­hez és az egyetemek konszolidálásá­hoz, az önkormányzatok adósságainak elengedéséhez vagy átütemezéséhez szükséges. VIII. Kutatásra és fejlesztésre, a tu­domány minden ágának támogatására az eddiginek többszörösét kell fordí­tani. Az állam gondoskodjék arról, hogy a diplomás ember kapjon méltó munkát idehaza és elindulhasson a csa­ládalapítás útján. A pedagógustársada­lom minden szintjétől korszerű tudást, folyamatos önképzést, nemzeti azo­nosságtudatot kell elvárni, természete­sen csak a megfelelő javadalmazás után. IX. Szűnjön meg a keresztény egy­házak sanyargatása. Oktató-nevelő, jó­tékonysági munkájukhoz kapják meg az állami intézményekkel azonos java­dalmazást, támogatást. X. Az állam üldözze ki az ország­ból a kábítószer minden formáját. XI. Minden magyar katonát azon­nal hozzanak haza külföldről. XII. Minden magyar kapjon ma­gyar állampolgárságot és magyar útle­velet. Arte et marté „Óh én édes hazám, te jó Magyar­­ország, ki keresztyénségnek viseled paizsát...” - énekelte Balassi Bál­int egy töröktől megszállt, szétszag­gatott országról, mely - noha mos­tohán bánt vele - számára mégis az édes hazát, a jó országot, a hivatá­sát betöltő nemzetet jelentette. Re­neszánsz költőnk időszerű üzenetét korabeli hangszerelésben megszó­laltatva énekelte a Misztrál együttes a Balassi-kard átadásának alkalmán, egy nemzetegyesítéstől megfosztott, magyarságában csonkult országban, a keresztyén gyökereit megtagadó Európában, ahol mindezek ellenére, mégis születnek patrióták, vannak Istenben reménykedő milliók és te­remnek gyümölcsei a hazaszeretet­nek. Az idézett, veretes sorok memen­­tóként belevésettek a bonyhádi ko­vácsmester - Fazekas József - ko­vácsolta Balassi-kard vasába. Ezt az emlékkardot kapták a megjutalma­­zottak, akik már bizonyították, hogy ez nem pusztán dísztárgy a szá­mukra, mert forgatni is tudják, ami­kor kell, miként a tollat, amivel sa­ját verseiket vésték alvó népünk lel­kiismeretébe. Amikor a legrangosabb irodalmi elismerést, a Balassi-kardot emle­getjük, melléje kívánkozik a Tinódi­­lant, az M.S. Mester-díj, az Arany­szarvas-díj is, melyek a többi hason­lóval együtt azokat az alkotásokat, teljesítményeket, életműveket jutal­mazzák, amelyek speciálisan ma­gyar értékként váltak és válnak eu­rópai és az egyetemes szellemi élet részévé. Az idei Bálint-napon a Gellért szálló külön termében, mintegy 200 fős közönség előtt vehette át Balassi kardját és porcelánszobrát - Farkas Gyula alkotását - a két díjazott. Tóth Bálint, Döbrentei Kornél, Wass Albert, Nagy Gáspár, Buda Ferenc, Gérecz Attila, Utassy Jó­zsef, Farkas Árpád, Kiss Benedek, Vári Fábián László után most Fe­­renczes István Csíkszeredái költő, újságíró, szerkesztő vette át és kö­szönte meg egy Balassiról írt versé­vel a kitüntetést. A kardot fölemelve vallott arról, hogy ez számára a ma­gyar szabadság szimbóluma, s nem annyira őt illeti, mint székely ha­tárőr őseit, akik vérüket adták ezért a szabadságért. Dinnyés József daltulajdonos az ő három versét szólaltatta meg gi­tár kísérettel, Sudár Annamária pe­dig Balassi-verseket adott elő, nem csupán elmondva, hanem átadva azokat a közönségnek, minden nyelvi gyönyörűségükkel és lírai szépségükkel együtt. A portugál Ernesto Rodriguezt, a lengyel Theresa Worowskát, az itá­liai Armando Nuzzot követően ezút­tal a finn Tuomo Lahdelma léphe­tett a kardtársak közé. Csaknem az egész Balassi-lírát átültette finn nyelvre. De már előtte doktori dol­gozatot írt Ady Endréről, fordította Babitsot, Kosztolányit, Márait. A 20 éves, Magyarországon ösztöndíjas­ként tanuló diák nemcsak magyar feleséget vitt innen magával, hanem azt az elkötelezettséget is, hogy a magyar irodalmat, történelmet is­mertetnie kell a hazájában és egész Európában. Misszionáriusa lett a magyar ügynek és méltán érdemelte ki korábban a Pro Cultura Hunga­­rica díjat, ahogy azt Pekka Kujaralo nagykövet, Pekka Timonen, a Fin­­nAgora Alapítvány igazgatója, vala­mint Makovecz Imre a Balassi-kard kuratóriumának elnöke egyaránt hangsúlyozták. A kitűnően szervezett, szívet me­lengető ünnepség és műsor méltán emelkedik szellemi kincsként a leg­megbecsültebb események és az egyetemes értékek szférájába, azo­­kéba, melyekre fenntartás nélkül le­het büszke a magyarság határon in­nen és túl. Viszont éppen ezért megdöb­bentő, hogy a közszolgálati sajtóban ennek a jeles eseménynek nem volt hír értéke, s ahol volt, ott sem a je­lentőségének megfelelően. Óhatat­lanul fölmerül a kérdés: csak nem azért fosztják meg az idegenszívű cenzorok a hazai nyilvánosságot ettől a gazdagító élménytől, mert ez végre eredeti, magyar és világszín­vonalú? Az alkalom és tanulsága nem­csak a díjazottaknak és a részt­vevőknek, hanem mindannyiunknak üzen: „Arte et marté”: nálunk küz­deni kell értékeink megmutatásáért, a nemzeti irodalom és sajtó puszta létéért és tevékenységéért, s harcolni a szellem erejével és minden alkot­mányos eszközzel, minden tudo­mánnyal és fegyverrel, minden tol­lal - és ha az nem elég - karddal az ismét palackba zárt magyar szabad­ság kiszabadításáért! Kiss Endre József

Next

/
Thumbnails
Contents