Nyugati Magyarság, 2005 (23. évfolyam, 2-12. szám)

2005-02-01 / 2. szám

2005. február

Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident

3. oldal

Korunk Ludas Matyija - Gyurcsány

Korunk Ludas Matyija, Gyurcsány még karácsonyi üzenetével is igazságot osztott. Azt mondja korunk hőse (nem egészen lermontovi értelemben), hogy háromszor kell csapást mérni a Fideszre, egészen addig, amíg „ki nem szorul a politika élvonalából”, vagy - ezt már én teszem hozzá - bele nem olvad a B-középbe. Ha most azt kérdezné valaki, hogy nem arcátlan ember-e ez a harsány retorikájával egyre inkább Rákosi Mátyás személyiségét idéző Gyurcsány, én bizony nem tudnék erre a kérdésre meggyőzően nemmel felelni. Bizony olyan ez a Gyurcsány, mint Rákosi apánk volt, habzó szájjal gyűlölködő.

Ez a jó ember naponta kétszer is nyilatkozik - megszállt és csalárd módon megszerzett televízióknak -, mégsem tud semmi lényegeset mondani. Az iszonyatos áfateherről, a villany, a gáz, a közüzemi díjak drasztikus emeléséről viszont azt hazudozzák a rablópartnerei, hogy ezekkel az emelésekkel még mindig nem érik el a nyugati árak mértékét. Persze a Gyurcsány-kórus manipulátorai arról mélyen hallgatnak, hogy a hazai nyugdíjakkal, fizetésekkel csak a latinamerikai nyugdíjak, fizetések tudnának konkurálni. Mindenki annyit hazudik, ameddig a takarója ér, mondotta hajdan rég megboldogult kiváló írónk, Hajnóczy Péter, de bizony Gyurcsánynak a szokásosnál is tovább ér a takarója, mert szemrebbenés nélkül kijelentette nemrég azt is, hogy az életszínvonal emelkedik. Az „életszínvonal-emelkedés” regisztrálása helyett Gyurcsánynak inkább a Vas-megyei szocialistákkal kellene foglalkoznia, akiknek egy része anális úton oldja meg konfliktusait.

Mindazonáltal azt is lehet érezni, hogy a legnagyobb ellenzéki párttal, a Fidesszel is valami probléma van. Az SZDSZ hajdani elnöke, a jó ideje már a Fidesz padsoraiban hallgató Tölgyessy Péter január 20-án rajtaütésszerűen megszólalt a közszolgálati tévében. Kijelentett, hogy „a Fidesz válságban van”, „de ez a válság nem pusztán kommunikációs természetű, hanem fundamentális jellegű”. Tölgyessy ezzel még korántsem rekesztette be aranymondásai sorát, mert mindehhez azt is hozzátette, hogy Orbán Viktornak sikerült kettészakítani az országot, de csak „a kisebb rész szakadt felé, a másik rész kívül maradt”. A nagy kérdés tehát az, hogy Orbán „miként tud új közönséget szerezni”. Szó, ami szó, nem igazán érezni, hogy Tölgyessy drukkol ezért Orbánnak. A közvélemény-kutatásban megmutatkozó fiatal demokrata fölényről azt mondja a hajdani liberális elnök: vezet ugyan a Fidesz, „de lélektanilag mégis hátrányban van”, „Gyurcsány Ferenc miniszterelnökön és a jó szerencsén múlik, hogy ki nyeri meg a következő választást”.

Úgy tűnik, nem volt igazán szerencsés döntés, amellyel Tölgyessyt beoperálták a Fideszbe. Egy liberális SZDSZ-vezér sosem lesz kontervatívkeresztény, néppárti elkötelezett. De ennél is súlyosabb probléma az, amely a dolgok mélyén, hátterében lappang. Talán a legfontosabb kérdés a következő. A Fidesz felső- és alsóbb szintű vezetésének a konzervatívnemzeti szellemiség mellett elkötelezett része miért nem próbált meg a párt vezetésében is jelen levő liberális szárnnyal leszámolni, vagy ha ez túl merész elképzelésnek tűnik, akkor legalább azt háttérbe szorítani, befolyását mérsékelni? Nem gondolja a Fidesz vezetése - és személy szerint Orbán Viktor -, hogy ez a mulasztás hallatlan veszélyeket rejt magában? Nem feltételezheti-e azt a Fidesz legfelső vezetésének konzervatív-nemzeti szellemű része, hogy például Tölgyessy Péter megnyilatkozása csak az előjátéka volt valaminek, ami egyes liberálisok szándéka szerint Orbán Viktor leváltásához vezethet?

Ugorjunk egy kicsit vissza az időben, az elmúlt év nyarához. Tom

Lantos demokrata párti képviselő elfogadtatja az USA képviselőházával és szenátusával egyaránt azt az elképesztő törvényt - ezt akár fajvédő törvénynek is nevezhetjük -, amely kötelezi az amerikai külügyminisztériumot arra, hogy az egész világon, de főleg Európában térképezze fel és foglalja jelentésbe az „antiszemita jelenségeket”. Tehát nem is az Amerika ellenes jelenségeket - mint hajdan a ’40-es évek második és az ’50- es évek első felében -, hanem kifejezetten az „antiszemita megnyilvánulásokat”. Azt, hogy Gyurcsány Ferenc és az SZDSZ folyamatosan kiszolgálja ezt a cionista amerikai politikát, már megszokhattuk. Gyurcsány például nem átallotta azt mondani, hogy a magyar nép is felelős a holokausztért - tehát az akkor még csecsemők vagy meg sem születtek is. De azt nem értettük, hogy miközben a Dávid Ibolya vezette „hivatalos” MDF tovább zúdítja ádáz kritika-záporát Orbán Viktorra és híveire, miért került be a Népszabadságon keresztül a „konzervatív tézisek” közé az antiszemitizmus elleni harc, még tavaly júliusban. Amikor még izraeli magas rangú illetékesek is úgy nyilatkoztak, hogy a magyarországi zsidóság kitűnően érzi itt magát. Felmerül egy kényes kérdés: csak nem a jeles Tom Lantos súgott ebben a kérdésben Dávid Ibolyának?

További érdekesség, hogy január végén Dávid Ibolya elnök asszony a szokásosnál is érdesebb hangon támadta a Fideszt. A jobboldal szerinte értékválságban van, „ami mára politikai válsággá terebélyesedett”. „A Fidesz baloldali kalandja oda vezetett, hogy már alig van különbség a két nagy párt között” - így Dávid Ibolya. Nos, ennél nagyobb ostobaságot bizony már régen hallottunk. De ha valaki mégis baloldali (liberális) kalandra indul a Fideszben, akkor az csak a fiatal demokraták orbánellenes szárnyából kilépő egyén lehet. Még senki sem tette fel ezt a kérdést: a Fidesz Orbán Viktort leváltani, háttérbe szorítani akaró liberális szárny és az elnök asszony politikája között nincs esetleg valamiféle összefüggés?

Hogy tovább hatolhassunk a rejtvények dzsungelében, ahhoz meg kell néznünk konkrétan, hogy az amerikai külügyminisztérium végül is milyen megállapításokra jutott magyarországi politikai erőkkel, orgánumokkal kapcsolatban. Január elején a Vasárnapi Újságot, a Magyar Demokratát és a közszolgálati tévében már megszüntetett Éjjeli Menedéket pécézték ki az amerikai külügyminisztérium sajátos „sajtófelelősei”, illetve a nekik súgó honi, szadeszes szocialista, a nem létező, de mégiscsak létező „antiszemitizmusért” felelősök. Siklósi Beatrix, az Éjjeli Menedék volt főszerkesztője

A lakossági fogyasztók átlagosan 6,9 %-kal fizetnek többet a villamos energiáért. A tömbtarifa-rendszerrel elsősorban a kisfogyasztók járnak jól, az évi 1320 kilowattóra-fogyasztásig ugyanis az áramár a tervezett infláció mértékével, azaz 4,3 százalékkal drágul. A szociális áramárból viszont kimaradnak a nagycsaládosok és a többgenerációs családok.

Ugyanis az e fölötti fogyasztók infláció feletti drágulással, 6,8 százalékos emelkedéssel számolhatnak. Az éj szaki áramért még ennél is többet kell fizetnünk.

A nem lakossági fogyasztóknak az átlagos áremelkedés 12 % lesz, ez viszont további drágulást eredményezhet, a termékek és szolgáltatások árába ugyanis az infláció feletti áremelést belekalkulálják majd.

nagyon veszélyesnek nevezte az amerikai külügyminisztérium lépését, és határozottan visszautasította a megbélyegzést. Molnár Pál, a Vasárnapi Újság főszerkesztője még tovább ment: „az amerikai külügyminisztériumnak észre kell vennie, hogy ez itt Európa, jogállam, és ezt tiszteletben kell tartania. Mi a jogállamiságot önmagunkra nézve kötelezőnek tartjuk, de elvárjuk, hogy ezt mások is tiszteletben tartsák”.

Az amerikai külügyminisztérium illetékesei, illetve a nekik súgó európaiak elvileg megkülönböztetik az antiszemitizmust az anticionizmustól, az antiszemitizmust az „Izrael államot elfogadhatóan kritizáló” nézetektől. De csak elvileg különböztetik meg a kettőt. E vonatkozásban is időszerű Goebbels hajdani mondása: azt én döntöm el, hogy ki a zsidó. Vagyis végső soron az amerikai külügyminisztérium - és még inkább az amerikai zsidó lobbi - dönti el, hogy ki az antiszemita. Hiszen például számos izraeli közszereplő szerint nincs semmiféle különbség az antiszemitizmus és a cionizmus-ellenesség között.

Az amerikai külügyminisztérium jelentése egyébként több, antiszemitizmust tápláló okot sorol fel, ezek a következők: 1. Az Izraelt támadó, fajgyűlölő indíttatású kritikák. 2. Az európai muszlim bevándorlók gyűlölete a zsidókkal és Izrael állammal szemben. 3. A „hagyományos” antiszemitizmus, amely „a világ népeit jellemzi” (?). 4. Azok a nézetek, amelyek a zsidók nemzetközi uralmát vizionálják a média, a pénzvilág és a világi hatalom terén, továbbá az Egyesült Államokat és a globalizmust bírálók véleménye is idetartozik, ha mindezért valaki a zsidóságot teszi felelőssé.

Egyáltalán nem meglepő, hogy egyes amerikai zsidó szervezetek az USA külügyminisztériumának sunyi módon rágalmazó jelentésével sincsenek megelégedve. A Magyar Fórum január 20-ai száma közli a Philadelphiában honos Wyman Holokauszt Intézet sajtónyilatkozatát, amely szerint a külügyminisztériumi jelentés szemet huny jó néhány arab kormány által tett antiszemita kijelentés fölött. Az alapvetően cionistabarát amerikai külügyminisztérium felett immáron Damoklész kardjaként lóg a „puhányság” vádja. Norman Podhoretz neokonzervatív amerikai író egy percig sem totojázik, a hatalom adta nagy bátorsággal kimondja: „Az anticionizmus napjainkban az antiszemitizmus fő és legkézenfekvőbb formája”.

Nemcsak az amerikai külügyminisztérium egészével, de a Bush-kormányzattal, s magával a neokonzervatív, fundamentalista elnökkel kapcsolatban sem lehetnek a magyarságnak, a magyar jobboldalnak illúziói. Bush és neokonzervatív csapata első-Február elsejétől a hatósági áras postai szolgáltatásokért is többet kell fizetnünk. A levelező- és képeslapok, valamint a 30 grammos súlyhatár alatti szabványlevél ára 48 forintról 50 forintra emelkedik. Az 50 grammos levelek kézbesítéséért 65 forint helyett 70 forintot kell fizetni. A nyomtatványok feladási díja az infláció mértékével nő. A nem hatósági áras szolgáltatások költségei már január elsejétől változtak, az ajánlott szolgáltatásnál akkor 15%-os áremelkedés volt.

A februári áremelés leginkább a nyugdíjasokat sújtja. A központi statisztikai hivatal egyelőre pontos számokkal nem tud szolgálni arról, hogy a drágulás mekkora életszínvonalesést jelent az időseknek. Azt azonban megerősítették, hogy különösen a gyógyszerdrágulás miatt, a nyugdíjasokat érinti leginkább az áremelés.

sorban az amerikai zsidó lobbi és Izrael állam érdekét tartja szem előtt. A vegytisztán amerikai érdek abszolút másodlagos a zsidó érdekekhez képest. A neokonzervatív elnök az ótestamantumi igékhez roppant közel álló, Izraelt mindenben vakon követő fundamentalizmus talaján áll, ezt tükrözi világosan az európai antiszemitizmusról szóló hazug jelentés is. S ha most a közelgő 2006-os magyarországi választásokra gondolunk, akkor lehetetlen meg nem állapítanunk: a neokonzervatív amerikai kormány, amelynek elvileg szinte hivatalból fel kellene karolnia minden magyarországi jobboldali, de különösképpen a jobbközép-politikát, kőkeményen a magyar jobboldal ellen dolgozik. Izrael és az amerikai zsidó lobbi befolyására az MSZPSZDSZ-koalíciót támogatja, személyesen, fórumok szerint is igyekszik kinyírni mindenkit, aki reménysége lehetne a magyar jobboldalnak (lásd például a Vasárnapi Újság és a Magyar Demokrata esetét).

A „jobboldali” amerikai kormány tehát a magyar jobboldal ellen dolgozik. így volt ez már az idősebb Bush elnöksége idején is. S az ifjabb Bush esetében fokozottabb mértékben érvényes ez. De kénytelen vagyok e gondolatsorban tovább lépni, még akkor is, ha sokak számára kényelmetlenek ezek a következtetések. A neokonzervatív amerikai kormány és Bush nemcsak hogy az MSZP-SZDSZ koalíciónak drukkol, de egyenesen Orbán Viktor bukását óhajtaná. Vannak erre utaló jelek. Győzzön a baloldal 2006-ban, s legyen egy gyenge, befolyásolható jobbközép ellenzék, amelyik át van itatva liberalizmussal, Amerika- és Izrael barátsággal - ezt szeretné az USA kormánya. Ebbe a képbe természetesen Orbán Viktor és Kövér László nem fér bele. Nekik amerikai óhaj szerint távozniuk kellene.

Azt hiszem, Orbán Viktor ösztönösen érzi is ezt a veszélyt, amelyet a neokonzervatív, de az igazi konzervativizmust megcsúfoló USA kormányzat testesít meg. S nyilvánvaló, hogy nemcsak az elsősorban izraeli érdekeket szolgáló mohó, közel-keleti, délnyugat-ázsiai amerikai terjeszkedés miatt van ellentét a konzervatív Fidesz vezetés és a „neokonzervatív”, cionista barát USA között. Mert ahogy a mai Amerika eljutott már abba az állapotba, amelyben a republikánus, neokonzervatív jobboldalt és a liberális baloldalt egyaránt elsősorban az Izrael elvárásait közvetítő amerikai zsidó lobbi, s azok megbízottai képviselik, így Magyarországon is üdvös lenne Amerika számára, hogy az abszolút megbízható MSZP-SZDSZ blokk mellett egy mindenre rábólintó, kizárólag Amerika és Izrael érdekeit szem előtt tartó „jobboldal” játsszon csak szerepet a parlamentben és a választásokon.

Egészen biztos, hogy az Európához, az Európai Unióhoz, s azon belül az Európai Néppárthoz tartozás természetes igényén kívül ez a magát „konzervatívnak” hazudó USA-vezetés is nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a Fidesz Orbán Viktorhoz hű vezetése és maga Orbán Viktor is -jogosan - tart Amerikától, s inkább az Európai Néppárthoz, és általában az Európai Unióhoz való szorosabb kötődésben látja e gonosz konfliktus megoldásának lehetőségét. Vagy legalább is a megoldás megkísérlését.

Persze ez is konfliktushelyzet, elég a szörnyű konfliktushelyzet. A két rossz közül a sokkal kisebb rosszat választani. Finoman, de határozottan elutasítani Amerika (és Izrael) kardcsörtetését, s persze a másik oldalon beleegyezni abba, hogy sem a Giczy György vezette KDNP, sem az 1998 és 2002 között parlamenti szerephez jutott MIÉP nem lehet partnere a Fidesznek semmilyen szinten. Sőt. Részt venni A Giczy György irányította KDNP elleni támadásokban ’96 és ’98 között, s ezt a hadviselést diadalra vinni egészen a KDNP teljes

széteséséig. Hogy a kisgazdapárt sorsáról már ne is beszéljünk. Pedig például a Fidesz közeli Magyar Nemzetben jelent meg a belgiumi Flamand Érdek Pártjának egyik vezetőjével, Philip Claeys-szel Lovas István által készített interjú, amelyben Claeys világossá teszi, hogy milyen politikai hajsza folyik ellenük, radikális jobboldali, a bevándorlást korlátozni akaró nézeteik miatt. Hiába jelentik Belgium legerősebb pártját jelenleg, be akarják tiltani - Európa nagy szégyenére - őket.

De az előbbiekben vázolt konfliktushelyzet átélése kedvéért érdemes az Európát liberalizmus címen elárasztó szennyáradat termékeit is szemügyre venni. Franciaországban - hallottuk - homoszexuális és leszbikus kanális, azaz csatorna nyílt, maga a jobboldali kulturális miniszter avatta, méltatta a csatornát. De a Magyar Nemzet, még pontosabban a Magyar Nemzet liberalizmussal eléggé átitatott Szombati Melléklete sem akart lemaradni e nemes témáról. Egy Pósa nevű szerző (a keresztnevét nem írta alá) hosszú cikkben elmélkedik eme nagy eseményről, a franciaországi Pink Tv megszületéséről, szinte lelkendezve. Megtudjuk e cikkből azt is, hogy külön fizetés fejében a Pink Tv melegpomó-filmeket is fog sugározni. Bár e cikk szerzője a teljes nevét nem írta alá, nem valószínű, hogy összetévesztik majd például Pósa bácsival, a nagy mesemondóval. Ugyanakkor e lap ismert munkatársával, az író Pósa Zoltánnal esetleg összetéveszthetik, ezért korrektebb lett volna, ha a szerző kiírja a tejes nevét: a Pósa Tibort. Egyébként, ha már e témánál tartunk, meg kell említeni, hogy milyen sajátos anális munkálatok folynak másnaponként, „férfinapokon” a patinás budapesti Király-fürdőben. Arra a fajta szélsőséges liberalizmusra, amelyet az idézett szombati melléklet szerzője bemutatott, bizony ugyancsak rímelnek azok a pállott melegtanyát idéző képsorok, amelyeket - csodák-csodája - az egyik kereskedelmi televízió is felidézett.

Nem könnyű a választás tehát, ha valaki az agresszív, háborúkba masírozó USA ellenében a pállott ondó szagát óhatatlanul felidéző, ugyancsak agresszíven liberális Európára óhajtja letenni a voksát.

Mindezek után szellemi, erkölcsi felüdülés, végre valami pislákoló reménysugár Csurka Istvánnak a január 13.-ai Magyar Fórumban megjelent új programjáról írni. A program megjelenése után két nappal a MIÉP elnöke lakonikus tömörséggel így jellemezte a Gyurcsány-Hiller féle rendszert: „ez görénykurzus”. A Magyar Fórumbeli vezércikkében, a Mit kell tenni című fejezetben világos, és ha örökös gyávaságunk nem mondatja velünk az ellenkezőjét, akkor azt kell mondanunk, meg is valósítható téziseket is fogalmaz meg.

A földet nem szabad eladni, amit idegeneknek eladtak, vissza kell szerezni és fiatal magyar családoknak örökbérletbe adni, amely a harmadik gyerek megszületése után saját tulajdonba megy majd át. A közvélemény-formálást ki kell venni a most működő liberális hazugsággyárak kezéből, és tiszta nemzeti tájékoztatást és nemzeti kultúrát kell teremteni. Az iskolákban az egyetemekig a nemzeti oktatást és nevelést kell megvalósítani. Az országban szigorú rendet kell teremteni, ehhez erős, jól fizetett rendőrség kell, és vidéken szolgáló ugyancsak erős nemzetőrség. A magyar kisipart, kiskereskedelmet, a kis- és középvállalkozást nemcsak szóban, hanem a gyakorlatban is támogatni szükséges, az ide települt nemzetközi cégekkel szemben is. Ezeket a nemzetközi cégeket kötelezni kell a magyar termelő által beszállított áru azonnali megfizetésére, a haszon idebent tartására, és az adó méltányos megfizetésére, a magyar állam fenntartási költségeihez való hozzájárulásra.

Dráguló villamos energia és postai szolgáltatások