Nyugati Magyarság, 2005 (23. évfolyam, 2-12. szám)

2005-03-01 / 3. szám

2005. március Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 5. oldal SZILÁGYI KÁROLY Packáz, packázik: „ hatalma, ereje, fö­lénye tudatában v. a másik fél kiszol­gáltatottságát kihasználva úgy bánik vkivel, hogy viselkedése, intézkedései durván sértik az illető érdekeit, önér­zetét.” A Magyar Nyelv Értelmező Szótára Packáznak a gazdákkal Több mint két hete tüntetnek már a gazdák amikor ezeket a sorokat írom, és a tárgyalások nagyjából ott tartanak, hogy most már megvitat­ták, miről fognak vitatkozni. Napo­kon át folyt a huzakodás a helyszín körül, újabb napokon át azon hisz­­tériáztak holmi hátrányos sorsú pót­­államtitkár-helyettesek, hogy csak akkor hajlandók tárgyalni, ha a gaz­dák nem tüntetnek, aztán mégiscsak asztalhoz ültek, megszületett valami javaslat-féle, most az pattog hol ezen, hol azon a térfélen. Gyurcsány őfelsége nem áll szóba a gazdákkal (csak a jól fűtött parlamentből üzen­get, hogy „200 milliárdot követel­nek tőlem a gazdák” - l’état c’est moi - de neki esze ágában sincs fi­zetni), Németh Imre őkegyelmes­sége pedig úgy véli, megengedheti magának, hogy „csöpögő nyálú ha­­talomsóvároknak” titulálja a márci­usi kemény télben kitartóan tüntetők egy részét. Ennél a cinikus fárasztó-sérte - gető-megalázó taktikánál, amelyet egy Földművelési és Vidékfejlesz­tési Minisztériumnak, illetve egy, a Magyar Köztársaság Kormányának nevezett színtársulat alkalmaz a ki­semmizett, megrabolt és bevallottan pusztulásra ítélt gazdák ellen, már csak az a felháborítóbb, hogy - mint nemrég a határon túli magya­rokkal - most a gazdákkal próbálja meg szembefordítani az ország la­kosságát, pontosabban annak mani­pulálható részét. Csak úgy adhat­nánk a gazdáknak - mondják a fa­rizeusok -, ha mástól vennénk el. Azt pedig nem tehetjük, úgymond, mert mi az egészért vagyunk fe­lelősök. Csak nem az ország egészére ér­tik? Mert az eddigiekből nem ez de­rült ki. És - már bocsánat - ez a fe­lelősök szó sem hangzik valami jól a szájukból. Packáznak a hívükkel „Magyarország keresztény or­szág?” - kérdezi kihívóan a kutyát A Magyarok Világszövetsége feb­ruár elején kétnapos konferenciát szervezett Budapesten magyaror­szági és külhoni magyar egyházak, civil és politikai szervezetek képvi­selőinek részvételével a 2004. de­cember 5-i népszavazás tanulságai­ról és a kettős állampolgárság ügyéről. Az alábbiakban kiemelünk néhány gondolatot a konferencia zá­rónyilatkozatából. A konferencia részvevői a maguk és a több mint másfélmillió igennel szavazó nevében: ♦ Kérik az Országgyűlést, hogy a tavaszi ülésszak során vegye tárgysorozatára a külhoni magyarok magyar állampolgárságának vissza­állítására született törvényi kezde­ményezéseket, és tegye lehetővé számukra magyar állampolgárságuk kérelmükre történő - akadálymen­tes honosítással való - visszaállítá­sát. A kormánynak a legújabb, a kül­honi magyarokra vonatkozó kezde­ményezésével kapcsolatban kijelen­tik, hogy üdvözlendőnek tartanak minden olyan indítványt, amely a külhoni magyarok és a magyar ál­lam közötti kapcsolatok ápolását megkönnyítené, azokat szorosabbra fűzi. Ugyanakkor minden felet arra kérnek, hogy óvakodjanak az elo­dázó, félrevezető pótcselekvésektől. Felhívják a figyelmet arra, hogy a magyar állampolgárság visszaál­lítása, annak minden magyar szá­mára alanyi jogon való elérhetővé tétele az első számú nemzetstraté­giai cél, amelyet semmi más nem pótolhat. ♦ Kérik: a magyar állam hala­déktalanul tegye lehetővé, hogy ma­Packáznak velünk csóváló farokpárt óriásplakátja. Miért kérdi? Netán csípné liberáli­sék szemét, ha valóban az volna? Hát a liberalizmus az ő értelmezé­sükben nem azt jelenti, hogy sza­badjon ennek az országnak akár ke­reszténynek is lennie, ha a lakos­ság tetemes hányadának úgy tet­szik? Eddig legalábbis az volt, több mint ezer éven át, töröknek, tatárnak, orosznak, kommunista, liberális és egyéb istentelen ideológiáknak elle­nében, megannyi maradandó értékű hozadékával a keresztény erkölcsnek, kultúrának, művészetnek, hagyo­mánynak - ezt akarják most meg­kérdőjelezni? Vagy ha szerintük nem keresz­tény, akkor milyen? Az épp csak hogy öt százalékos választási ered­mény okán netán liberális? Vagy csak fricskázgatnak bennün­ket, mint a Tilos Rádió vérszomjas műsorvezetője, Kósáné és társaik? Próbálgatják a tűréshatárunkat? Mi bajuk a keresztényekkel? Mi so­sem erőltettük rájuk a nézeteinket, so­sem akartunk leszámolni velük, sosem mondtuk, hogy ne legyenek ateisták, ne neveljék istentagadóvá gyermekeiket. Mi bajuk a keresztény egyházak­kal? Miért fosztják meg az egyházi iskolákat még attól a kevés költség­­vetési támogatástól is, amit eddig kaptak? Hiszen abban a költségvetés­ben a keresztény adófizetők pénze is benne van bőven! Sőt! Dr. Veres András, a Magyar Kato­likus Püspöki Kar titkára mesélte a na­pokban egy tévéműsorban (nem a köz­­szolgálatin), hogy megpróbált közben­járni ez ügyben Magyar Bálint okta­tásügyi miniszternél. Másfél órán át tárgyaltak, de a miniszter úrról leper­gett minden érv, a legcsekélyebb je­lét sem adta a megértésnek vagy a se­gítőkészségnek.- Egyet hadd kérdezzek még - fu­tott neki egy utolsó kísérletnek a püs­pök úr, amikor Magyar Bálint már az óráját kezdte nézegetni -, demokrati­kusnak és korrektnek tartja-e a mi­niszter úr, hogy adva van, mondjuk két szomszéd, az egyik állami, a má­sik egyházi iskolába járatja a gyerme­két, és az egyik kap állami támoga­tást, a másik meg nem?- Igen, demokratikusnak és kor­rektnek - válaszolta a miniszter. És nem szakadt le a mennyezet. Packáznak AZ ÖNKORMÁNYZATOKKAL Egy eleve igazságtalan elosztási rendszert tovább rontva a kormány idén úgy adja oda a támogatást az ön­­kormányzatoknak, hogy annak mint­egy hatvan százalékát (!) azonnal vissza is veszi, arra kötelezve az ön­­kormányzatokat, hogy a személyi jö­vedelemadó részének valamivel több mint 12 százalékát céltakarékba he­lyezze. Ez a céltartalék állítólag az „államháztartás egyensúlyának biz­tosítását” célozná. A benne elhelye­zett pénz sorsáról nem szól a fáma, a lényeg az, hogy az önkormányza­tok nem használhatják fel, kénytele­nek eladósodni, sorra venni fel a ban­koktól a méregdrága hiteleket a puszta működésük finanszírozásá­hoz, ideértve a nagyvonalúan meg­emelt közalkalmazotti fizetéseket is, amelyekhez elfelejtett fedezetet biz­tosítani a kormány. Debrecen esetében például, közli Kosa Lajos polgármester, „a kor­mánytól kapott normatív finanszíro­zású átengedett bevételek, illetve a szja-hozzájárulások 820 millió fo­rint növekményt jelentettek 2004- hez képest, amiből most 460 milliót kell zárolniuk. Magyarán: a kor­mány támogatása még a felét sem éri el annak, amiről előzőleg beszél­tek.” Kosa szerint országos szinten a kormány ily módon 25-30 milli­árd forintot vesz vissza az önkor­mányzatoktól. Packáznak a vállalkozókkal Nincs rá adatom, hány száz mil­liárd forintnyi áfa-visszaigénylés ki­fizetését késlelteti az APEH - Dras­kovics pénzügyminiszter úr paran­csára - a közösségi adatokkal való egyeztetés címén, valójában a költ­ségvetés réseinek betömése céljából. Arról viszont van, hogy ebből körül­belül százhatvan milliárdnyinak a visszafizetése állítólag most folyik, az általános felháborodást csillapí­tandó. A magyar vállalkozók nagy többségének tőkeerejét ismerve nem sok fantázia kell hozzá, hogy elkép­zeljük, mit jelent számukra ez a há­rom-négy hónapnyi késedelem. Azt talán mondanom sem kell, hogy ugyanakkor ezek a vállalkozók természetesen minden adójukat, já­rulékukat, Isten a megmondhatója milyen kötelezettségüket annak rendje s módja szerint rég lerótták az állammal szemben. Packáznak a kommunista DIKTATÚRA ÁLDOZATAIVAL Sorra jelennek meg az interneten a különféle ügynöklisták. Ez önma­gában nem volna olyan nagy baj, ha nem lógna ki oly szembeötlően a ló­láb: vitatható hitelű, célzatosan megszűrt listákkal, bűnöst és áldo­zatot egybemosva alaposan bemó­­szerolni a politikai ellenfeleket és az egyházakat, meghurcolni egy sor ár­tatlan kisembert. Az akció csúcs­pontja az volt, amikor az egyik ál­lamtitkár kijelentette, hogy minden párt sáros, mindegyiknek található képviselője a listákon, csak a szo­cialistákénak nem, hisz azokat nem szervezte be a hatalom. Szerencsére jött azonnal a cáfolat - csodák cso­dájára baloldalról -, hiteles doku­mentumok formájában, hogy de­hogynem, ezerszámra! Most már csak azt várom, mikor jelenik meg a főkolomposoknak, a különféle jelentések megrendelőinek a teljes listája, rajta a jelenlegi kor­mányfő egyik-másik családtagjával. Vagy azt várhatom? Apropó, dicső múlt. Most ünne­peltették meg velünk a rosszemlékű Bokros-csomag megszületésének 10. évfordulóját - kíváncsi volnék, mibe került nekünk ez a „szakértői” összeröffenés. Várom, mikor nyilvá­nítják nemzeti ünneppé e jeles dátu­mot, mikor állítanak szobrot, vagy neveznek el utcát az egyébként szin­tén a pökhendiségéről és arroganci­ájáról elhíresült pénzügyminiszter­nek. Packáznak az adófizetőkkel, VELED, VELEM - MINDANNYIUNKKAL Miközben ott tartunk, hogy a gazdasági növekedésben leküzdöt­tük magunkat az utolsó helyre az újdonsült EU-tagok mezőnyében, hogy szégyenpadra ültetnek ben­nünket a brüsszeli oligarhák a ha­talmasra duzzadt államháztartási hiány miatt. Ott tartunk, hogy - mint az amerikai külügyminiszté­riumjelentésében olvasható - Ma­gyarországon „a lakosság 25 szá­zaléka nagy szegénységben él”, hogy az EU egyik alapítványának felmérése szerint „a magyarok 63 százaléka nem engedhet meg ma­gának egy hét üdülést sem, és min­den harmadik-negyedik megkérde­zett magyarnak nehézséget okoz, hogy kijöjjön a havi jövedel­méből”. Ott tartunk, hogy az emberek munkájával szerzett érték több mint 50 %-át elvonja a kormány, az ál­lam működtetésére ugyanakkor 10,9 % többletet találunk a költségvetés­ben. A 2006-os választásokig csak kormányimázsra (értsd: önreklámo­zásra) rekord összeget, 3,5 milliárd forintot költhetnek Gyurcsányék. Ez lett az olcsóbb állam szép jelszavá­ból. Meg az, hogy a munkaügyi mi­nisztérium létszámkarcsúsítása pél­dául úgy festett, hogy 12 alkalma­zottat bocsátottak el, miközben - a háttérintézményeivel együtt - 5000- et (ötezret) továbbra is foglalkoztat. (Nem tudom, milyen háttérintézmé­nyekről van szó, de az ötezret egy kicsit sokallom - kíváncsi volnék rá, hogy mondjuk a gazdag Svédor­szágban hány ember dolgozik a munkaügyi minisztériumban, hány államtitkár és államtitkár-helyettes van köztük, és hányán furikáznak Audikkal és BMW-kel, mobiloznak az adófizetők pénzén.) Apropó, adó! Hazai kereske­delmi szakértők arról számolnak be, hogy a magyar fogyasztóknak egyre nagyobb hányada vásárol Ausztriában, ahol átlagban 20 (!), illetve Szlovákiában, ahol 17%-kal olcsóbban jutnak a legkülönfélébb árucikkekhez. Hogy miért? Mert ott ennyivel kevesebb adó terheli az árakat. Emlékszünk még az SZDSZ je­lentős adócsökkentéseket ígérő, íz­léstelen óriásplakátjaira? Három éve vannak hatalmon, ezalatt nem­hogy csökkentették volna, hanem harminchárom esetben emelték az adókat, és hat új adót vezettek be Egyszóval: packáznak velünk ren­desen. Meddig tűrjük még? Első számú nemzetstratégiai cél A Restitutio in integrum konferencia zárónyilatkozatából gyár állampolgárságukat egyoldalú nyilatkozattal visszanyerhessék mindazok a szomszédos államokban élő, vagy onnan elszármazott ma­gyarok és leszármazottaik, akik ma­gyar állampolgárságukat születésük­kel szerezték meg. Ez az indítvány azokra a szemé­lyekre vonatkozik, akik magyar ál­lampolgárságukat a Magyar Nép­­köztársaság által 1958-1979 között megkötött kétoldalú megállapodá­sok következtében veszítették el, amelyeket a magyar állam 1990-ben felmondott. A felmondás következ­tében a megállapodás semmis, sem­missé kell válnia az általa okozott kárnak is! Ezeknek a nemzettársainknak magyar állampolgársága él. Azt két-A szép emlékezetű Halász Gyula, alias Brassai, Picasso és a francia mű­vészvilág fotográfusa, valamikor a múlt század derekán nagy feltűnést keltő albumot készített az „utca mű­vészeinek” munkáiból. A párizsi utca­képet sajátos bájjal díszítő falfirkákat ő nevezte el graffitinek. Mint emléki­rataiban úja, szépnek, ötletesnek, a párizsi utca emberének sajátos lelkű­­letét kifejezőnek találta ezeket a fa­lakra firkált vagy éppenséggel falakba vésett „műveket”. A graffitik őshazája, s valamikor nagyhatalma Párizs volt, ám minden jel arra mutat, hogy mára ezt a státust fel­adni kényszerült Budapest javára. De ségbe vonni senkinek nem áll jogá­ban, még akkor sem, ha a magyar ál­lam mulasztása folytán a kárvallot­tak állampolgársága jelenleg még alvó állapotban van. ♦ Elítélik, hogy a magyar kor­mány és a kormánypártok a NEM szavazat és a népszavazástól való tá­volmaradás mellett kampányoltak. Különösen súlyosnak tartják, hogy a kampány megtévesztő, valótlan ál­lításokra épült, és olyan alantas, kö­zösségromboló érzelmeket állított a nemzet egységesülési törekvésével szembe, mint az önzés és az irigy­ség. A kormányoldal által folytatott kampány tagadja a történelmi ma­gyar nemzet létjogosultságát, a te­rületi elvre zsugorítva, és a tele hasra züllesztve le annak fogalmát. Firka vajon helyes-e ez az állítás, mert az ugyan kétségtelen, hogy fővárosunk szinte minden szabad falfelületét vala­milyen firka ékesíti-ékteleníti, ám afe­lől már alapos kétségeink vannak, va­jon megilleti-e ezeket „az utca művé­szete” megnevezés. Azon is alapos okunk van elgondolkodni, miért éppen a rendszerváltozás táján kezdett igazá­ból honossá válni e szokás, s miért ép­pen az utóbbi egy esztendőben váltott át ez egy agresszívebb formára, feladva ♦ Kijelentik, hogy a 2004. de­cember 5-i népszavazás, mindamel­lett, hogy nem bizonyult ügydöntő erejűnek, kétségbevonhatatlanul előremutató hozadékkal bír. ♦ Soha nem tapasztalt egységbe tömörített minden külhoni magyar politikai szervezetet. Azok is, akik korábban tétováztak, vagy ellene be­széltek -remélhetőleg visszafordít­hatatlanul - a kettős állampolgárság, azaz a külhoni magyarok magyar ál­lampolgársága visszaállításának hí­veivé váltak. ♦ Minden magyarországi és külhoni magyar történelmi keresz­tény egyház egyértelműen és visszavonhatatlanul állást foglalt, az igen szavazatra bíztatott. Ezzel nemcsak a magyar nemzet egysége „művészi elveit”. A mai falfirka érthe­tetlen, sokunk számára értelmetlen s épp ezért félelmet keltő jelrendszerével va­lamit üzen, mégpedig, mert közszem­lén van, valamennyiünknek. De ugyan mit? Az utca emberének sajátos lelkű­­letét fejezi-e ki? Ha így van, akkor lel­kiek terén felettébb rosszul állunk. Ne­tán fenyegetnek? Ez esetben a helyzet még rosszabb. Nem lenne haszontalan, ha egy-két bágyatag kísérletet leszámítva, a város­gazdák többet foglalkoznának ezzel az egyre inkább elharapódzni látszó jelen­séggel, amely alighanem még a rend őreinek is adna munkát. Paizs Tibor és ebből fakadóan élete mellett fog­laltak állást, hanem visszatértek ah­hoz az évezredes gyakorlathoz, mellyel a magyar nemzet életének sorsdöntő pillanataiban az egyház állást foglalt és híveivel sorsközös­séget vállalt. ♦ Azáltal, hogy a magyar állam felelős intézményei - az Országos Választási Bizottság, az Alkot­mánybíróság, az Országgyűlés, a Köztársasági Elnök - egytől egyig pozitívan véleményezték a népsza­vazásra bocsátott kérdést, egyszer és mindenkorra véget vetettek an­nak az obstrukciós gyakorlatnak, amellyel a magyar nemzet egységé­nek ellenzői arra való hivatkozás­sal tagadták meg a külhoni magya­rok magyar állampolgárságának visszaállítását, hogy az sértené a párizsi békeszerződést, az EU jog­rendjét vagy a kisantant országok valamelyikével megkötött, illetve bármely hatályos nemzetközi szerződést, amelynek Magyaror­szág részese. A másfél éves népsza­vazási folyamat bebizonyította, hogy a külhoni magyarok magyar állampolgárságának visszaállítása végső soron, egyedül és kizárólag a magyar politikai osztály akaratá­tól függ. ♦ A népszavazás bebizonyította, hogy nem deviancia Trianonról és annak következményeiről beszélni. A külhoni magyarok magyar állam­­polgárságának visszaállítása nem­csak számukra, hanem Magyaror­szág számára is élet és halál kér­dése. Budapest, 2005. február 12-én A Restitutio in integrum konferencia résztvevői

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents