Nyugati Magyarság, 2004 (22. évfolyam, 1-12. szám)
2004-11-01 / 11. szám
10. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2004. november Európában a kereszténység, Ázsiában az iszlám a célpont Átadták az idei Bocskai díjakat A Bocskai Szövetség, Erdély és Magyarország fejedelmének végrendelete szerint, azokat tünteti ki, akik az erdélyi magyarság érdekében cselekednek. Az idén a Svédországban élő Tamás György Gyula, a Székely Nemzeti Tanács, Patrubány Miklós és Chrudinák Alajos vehette át a Bocskai díjat. Tamás György Gyula az erdélyi képzőművészek kiállításainak szervezésében vállalt jelentős szerepéért, az egyéves Székely Nemzeti Tanács az autonómia-törekvések képviseletéért, Patrubány Miklós a magyar összetartozás jogi garanciáinak megteremtésére, a külhoni magyarok magyar állampolgárságának visszaállítására irányuló erőfeszítéseiért, Chrudinák Alajos pedig kiemelkedő televíziós tevékenységéért részesült kitüntetésben. A díjátadási ünnepség után a tiszalöki református templomkertben felavatták Bocskai István szobrát, amelyet Karakó László Fideszes országgyűlési képviselő leplezett le. A szobor alkotója Dr. Berek Lajos. ógypci/tjaAé/) tanulságai Chrudinák Alajos Freisingeni Ottó német püspök valamikor az 1100-as években ezt írta rólunk, magyarokról: „Külsejük marcona, szemük beesett, termetük alacsony, viseletűk barbár, úgyhogy vagy a sorsot kell vádolni, vagy az isteni türelmet kell csodálni, hogy e szörnyetegeknek ilyen pompás ország birtokbavételét megengedte”. A német egyházfi kevéssé hízelgő soraihoz Illyés Gyula csak ennyit fűzött hozzá: „Nem nagyon tetszettünk neki.” Ami egyébként érthető is - mármint a német püspök ellenérzése -, hiszen nem sokkal korábban a nyugati keresztény országokat a magyar seregek pusztítva nyargalták végig. Egészen másként ítéltek meg bennünket az ázsiai arab kereskedők, akikkel jó barátságban voltunk, s akik ugyanabban a kultúrkörben éltek, mint honfoglaló elődeink. Ibn Roszteh arab történetíró például úgy találta, hogy „a magyarok bátrak, jó külsejűek és tekintélyesek”. Mivel Chrudinák Alajos a hatvanas évek második felében az ELTE BTK sémi filológia tanszékén tanított, számomra az tűnik magától értetődőnek, ha jellemzését a középkori arab források útmutatásai alapján rajzoljuk meg. * * * A mai Magyarországon Chrudinák Alajos politikai alapállását, emberi magatartását és hivatásbeli elkötelezettségét merőben eltérő módon ítélik meg a két nagy politikai tömb: a magyarországi és a magyar politikai szekértábor képviselői. Ez azért is furcsa, mert pályakezdésétől kezdve mind a mai napig külpolitikai újságíró és külpolitikai szerkesztő volt, a kívülálló tehát azt gondolhatná, belpolitikai viszályoktól mentes, szélcsendes és nyugalmas életpályát választott magának. A Chrudinák-jelenségnek azonban éppen az a sajátossága, hogy kendőzetlen válaszadásra, nyílt állásfoglalásra kényszerít. Egész televíziós életműve történelmipillanat-közelben született, ráeszmélteivé kortársait arra, hogy a pártállami diktatúra sem semmisítheti meg a gondolkodás szabadságát, a merész kétkedés jogát és a hazaszeretet érzületét. így válik érthetővé, hogy külpolitikai témájú, főképp közel-keleti tárgyú riport- és dokumentumfilmjei rendre belpolitikai viharokat kavartak. Sajátságos „áthallásos” technikával mindig is azokról a történelmi és társadalmi traumákról beszélt, amelyek a magyar nemzetnek is alapkérdései voltak és alapkérdései ma is: a politikai hatalom szerkezetének és gyakorlásának természetéről, a közösségi (nemzeti és kisebbségi) létezésmód esélyeiről, látszat és valóság (értsd: kenetes nemzetközi diplomácia és brutális hatalmi manipuláció) összefüggéseiről, s a kisebbségi népcsoportok végzetes kiszolgáltatottságáról. Ezért megosztó személyiség Chrudinák a magyarországi belpolitikai életben. Mert minden egyes feladatát Petőfi hitvallásával teljesítette: „Én magammal akarok békében élni, nem a világgal”. Ezért tiszteljük, ezért szeretjük őt, ezért rágalmazzák, lehetetlenítik el és ezért bocsátják el állásából a hatalmon lévők. Chrudinák Alajos a magyar televíziózás legjelentősebb képviselője. Remekművű riportfilmek sokaságával mutatott példát arra, hogyan lehetséges puszta képsorokkal, a látvány logikájával az igazság pillanatát megragadni. Filmjeinek sodró lendületét, célratörően agresszív dramaturgiáját főiskolákon kellene tanítani. A szakmai megbecsülés kifejezése volt korábban - egyebek mellett - a Monte Carló-i Arany Nimfa-díj, a lipcsei filmfesztivál különdíja, nemrégiben a Szellemi honvédelem elnevezésű sajtódíj is, amellyel kitüntették. A Bocskai-díj azonban nem szűkén szakmai érdemeket jutalmaz csupán. Kereken háromszáz évvel ezelőtt Rákóczi Ferenc fejedelem emlékirataiban a következőt írta: „Az Úr engem eszközül használa, hogy felébresszem a magyarok keblében a szabadság szerelmét, mely a rossz megszokásától már-már hűlni kezdett.” Meggyőződésem: szemernyi túlzás sincs abban, ha a Bocskai Szövetség nevében azt mondom: maga Chrudinák Alajos is eszköznek tekintette magát, teljesen azonos célok elérésében. Ennek igazolására álljon itt néhány sor a Bocskai Szövetség ez év október 22-én keltezett tiltakozó leveléből, amelyet dr. Kreczinger István elnök úr intézett a Magyar (közszolgálati) Televízió elnökéhez: „A Bocskai Szövetség tagsága megdöbbenéssel értesült a Panoráma című műsor megszüntetéséről, valamint köztiszteletben álló főszerkesztőjének, Chrudinák Alajosnak az elbocsátásáról... Chrudinák Alajos gyilkos fegyverek kereszttüzében tudósított a Közel-Keletről... Mikrofonja előtt szólalt meg szinte mindenki a rendszerváltó politikusok közül. Hírhedt titkosszolgálatok fenyegetése ellenére megismertette a világgal a határainkon túli magyarság valós helyzetét... leleplezte a Ceausescu-diktatúra magyargyűlöletét, és védelmére kelt a hallgatás falát leromboló Tőkés Lászlónak.” A Panoráma „...az egyetlen műsor volt, amelyből hiteles tájékoztatást kaphattunk a rendszerváltó világ történéseiről”. Később pedig az új Balkánháborúk természetrajzáról, a délvidéki magyarok újabb megtizedeltetéséről, a Felvidék és Kárpátalja magyar népének szívszorítóan küzdelmes, sokszor kilátástalan hétköznapjairól. Chrudinák valójában egy felelősséggel szerkesztett, szenvedélyesen igazságkereső televíziós műsorral pótolta a mindenkori Magyar Bel- és Külügyminisztérium bűnös mulasztásait, tétova látszattevékenységét, ostoba és céltalan diplomáciázásait. Azt tudatosította a Panoráma nézőiben, hogy a haza nem elvont fogalom, nem ünnepi szónoklatok szóvirága csupán, hanem élő-eleven bizonyosság, tapintható-érzékelhető valóság, amelyet minden új nemzedéknek újra meg újra alkotó munkával és hűséggel, szorgalommal és tudással életszerűvé kell tennie. * * * Kedves Ali! Kérlek, mindannyiunk nevében, fogadd jó szívvel ezt a díjat. Mert mást most úgysem mondhatunk neked, a szeretet és a megbecsülés szavain kívül, csak azt, amit Márai Sándor vetett papírra néhány évtizeddel ezelőtt: „A haza nem csak föld és hegy, halott ősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban... Életed a haza életének egy pillanata is”. Homyik Miklós (Elhangzott a Bocskai Szövetség díjátadó ünnepségén, Tiszalökön, 2004. október 30-án.) (Folytatás az 1. oldalról) Ennek az Európai Uniónak már a pártformációi is hamisak: a baloldal a szárnya alá veszi az összes szélsőségeseket, rohamosztagként használja fel őket mindennapi harcaiban, míg a jobboldalon jobban ütik, verik a jobboldali szélsőségeseknek nevezetteket, mint a tényleg szélsőséges, terrorista baloldaliakat. Döntő csatát így természetesen nem lehet nyerni, legfeljebb apró ütközeteket, ezt a „mérsékelt” jobboldal is nagyon jól tudja, de esze ágában sincs változtatni stratégiáján, mert az igazi cél talán, a mérsékelt jobboldal igazi célja a baloldal titkos, folyamatos megsegítése, majd végső győzelemre juttatása. A nagy kérdés most az, hogy amikor ez az Európai Uniónak nevezett hazug monstrum szervezet háborút indított, és jelenleg is folytat az európai kereszténység, a nemzeti értékek, a valódi európai hagyományok ellen, akkor tekintetbe vette-e azt a tényt, hogy az óceán túlpartján, Amerikában viszont megerősítette hatalmát egy olyan erő, egy olyan neokonzervatív tömb, amely már szinte ortodox módon kereszténynek tartja ugyan magát - bár valójában ótestamentumi mélységekből jött -, de legfőbb ellenségének - bevallatanul is az iszlám világot tartja, és eszereint cselekszik is. Nincs ebben valami égrekiáltó ellentmondás? - kérdezhetjük joggal. A konzervatív, sőt fundamentalista neorepublikánus USA, amely elképesztően szoros szövetséget ápol Izraellel, Afganisztán után hadat üzent Iraknak, s már régóta újabb muszlint, arab és perzsa államokat fenyeget. S teszi ezt szoros szövetségben a Likud-tömbbel, s annak vezérével, Sharonnal. Nyilvánvaló, hogy Afganisztán és Irak lerohanása a neokonzervatív, gátlástalanul, fegyverrel terjeszkedő Amerika érdekeit szolgálja, a térség legfontosabb geopolitikai pontjainak elfoglalását és a kőolaj feletti ellenőrzés bitzosítását. Az is bizonyos, hogy a Likud-érdek teljes mértékben a zsidó állam érdeke, akarata is. Nemcsak a térségben való gazdasági terjeszkedés, hanem Izrael „létének”, „biztonságának” már egyáltalán nem normális, hanem szinte ezer százalékos garantálása. S ezt ma már szinte az USA létkérdésévé tudta az amerikai zsidó lobbi és az Izrael állam manipulálni. Tehát arra a kérdésre, hogy nincs-e ellentmondás Európa balliberális szellemi leigázása és a muszlim irányú, amerikai-izraeli katonai terjeszkedés között, egyértelműen azt felelhetjük, hogy óriási, elképesztő mértékű az ellentmondás. Még akkor is óriási, hogy tudjuk: az amerikai-izraeli muszlim irányú katonai terjeszkedésnek az USA-ban és a zsidó államban találhatók a felelősei, a kereszténység elleni hadjáraté viszont máshol, látszólag Európában, Brüsszelben. Nézzük először a teijeszkedés másik irányát, az USA-ét és Izraelét! Izraelnek - elsősorban az amerikai zsidó lobbin keresztül - hatalmas arányú be-A magyar üzleti élet szereplőinek egy része saját hatáskörében leértékelte a becsületet. Zuhan a tisztesség árfolyama, devalválódik a feddhetetlenség, értéken alul jegyzik mindazt, ami s aki derék, korrekt, jellemes és lelkiismeretes. Felértékelődött ezzel szemben a család, s a kíméletlenség, a zsarolás, a kufár önérzetlenség. Alighanem téved, és felületesen ítél ez, aki úgy találja, hogy mindennapjainkra rátenyerelt a politika. Én úgy látom, inkább az agresszivitás és a becstelenség az, ami ellen ma törékeny létünk nevében tiltakoznunk kellene. A politika csak oldalági, gyengécske hajtása ennek a két masszív törzsnek, amelyekről mi úgy tudjuk, nedveit lényegünk alvilágából, az ösztönök káoszából szívja. Nem a politika, inkább a politikai erővé átalakított gazdasági hatalom az, amely ma a szó valóságos értelmében lenyűgöz. folyása van az USÁ-ra, Amerika törvényhozására és a kormány végrehajtó ágaira. Amerika évente hárommilliárd dollár segélyt ad Izraelnek a költségvetési év elején. Ezen kívül Izrael csaknem ugyanennyi rejtett támogatást kap leírt kölcsönök, különleges szubvenciók és másodlagos katonai segélyek formájában. „Az amerikai kongresszus úgy viselkedik, mintha az izraeli parlament albizottsága lenne... Izrael bírálata, akár magánbeszélgetésekben is szinte tilos, egyértelműen hazafiatlannak, ha nem antiszemitának tekintett” - idézte Lovas István a volt amerikai törvényhozót, Paul Findleyt. Hogy ez mennyire így van, azt az is bizonyítja, hogy az amerikai kongresszusban és szenátusban most fogadták el azt a Tom Lantos által beteijesztett törvényt, amely kötelezi az Egyesült Államok külügyminisztériumát, hogy kísérje ügyeimmel az antiszemitizmus megnyilvánulásait szerte a világban, és készítsen éves jelentést az egyes országokban a zsidókkal szemben tanúsított magatartásért. Tehát a képviselőház és a szenátus felhatalmazása és felszólítása alapján az amerikai külügyminisztériumnak joga van az egész világon figyelnie arra, hogy ki merészeli kritizálni a zsidóságot például a palesztinok ellen elkövetett brutalitások okán. Elképesztő, hogy Amerika már ide jutott. Egy hajdan valóban szabad ország. Az egykori Szovjetunió 15 tagállamból állott. A valamikori 15 tagállam közül kilencben (!) ma már amerikai csapatok állomásoznak. Mindez sutyiban, szép csendben ment végbe. Az USA az olajban gazdag Kaszpitengeri térség teljes elfoglalására s az ottani hatalom biztosítására törekszik, s nagyon gyorsan ki akarja iktatni azokat az országokat, amelyek az útjában állnak. Ezek az államok Szíria és Libanon, de még inkább az erős Irán. Izraelnek még inkább érdeke ez a stratégia, ezért az Egyesült Államok teljesen alárendeli céljait a zsidó állam érdekeinek is. Az Európai Unió és az USA-Izrael szövetség ellentmondásos politikájának felvázolása után tehát újra felmerül a kérdés: az unió részéről a kereszténység, a keresztény és nemzeti hagyományok ellen folytatott hadjárat és az USA-Izrael blokk iszlámellenes tettei és tervei között vajon nincs-e égbekiáltó ellentmondás? Nyilvánvalóan van. De ha ez így van, akkor ez az Európában ultraliberális, Amerikában és Izraelben neokonzervatív-likudpárti hatalom már annyira erősnek érzi magát, hogy egyszerre két fronton is képes hadakozni? Európában eszmei és gazdasági terrorral, Ázsiában pedig fegyverekkel? Miközben azt játssza ennek a monumentális gépezetnek a vezérlő agya, hogy Európában és Amerikában (s persze Izraelben is) önmagával is szemben áll? S hogy a kérdés mennyire aktuális, azt az is bizonyítja, hogy George W. Busht választották meg másodszor is az Egyesült Államok elnökének. Egynémely pénzintézet megteheti, hogy kiszáll ebből a hamisságban pácolt és a becstelenséggel ízeiben átitatott üzleti életből. Na de hová „szállhatunk” belőle mi? És egyáltalában, tudunk-e még szállni, szárnyalni? Bár a képzelet szintjén? Talán ezt a képességünket még nem veszítettük el, s tovább tudjuk folytatni a bibliai gondolat sorát ama történetben, ahol tíz igaz ember kerestetik, hogy a bűnös várost megmentse a pusztulástól. És képzeletünkben - s tán valóságosan is - szembekerülünk a megszemélyesített tisztességgel, jóravalósággal, a becsületességgel, amely tudvalevőleg csak jóakaratú lehet. E hitünkről soha nem szabad lemondanunk, még ha a magyar üzleti élet szereplőinek egy része most saját hatáskörében le is értékelte a becsületet. Paizs Tibor V & V Fogorvosi rendelő Bp.VII. Damjanich u. 31 /a.Tel.: 321-6819 Dr.Vág János fogszakorvos Rendel: Hétfő, Szerda 15-18-ig Időpontegyeztetés: 321-6819 (rendelési időben), 355-8400 (napközben), 356-6354 (esténként) Konzerváló fogászat (tömés, fényrekötős tömés, gyökérkezelés), rögzített és kivehető fogpótlások, ultrahangos főgkőeltávolítás, iontoforézis kezelés, röntgen Ifj. Dr.Vág János fogszakorvos (klinikai orvos) Rendel: kedd, csütörtök 16-18-ig Időpontegyeztetés: 321-6819 (rendelési időben), 318-0950,318-0959 mellék: 5919,5908 (napközben), 466-0289 (esténként) Nagyörlőfogak gyökérkezelése (laterál kondenzációs gyökértömés), csapos fogfelépítés, nagyörlőfogak esztétikus restaurációja, vállasán előkészített koronák nemesfémből A tisztesség árfolyama
