Nyugati Magyarság, 2004 (22. évfolyam, 1-12. szám)
2004-10-01 / 10. szám
4. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2004. október FEJÉR GYÖRGY JÁNOS 1956 - Magyarország védjegye Ezt tanítja Rőczey János, aki 1956. november harmadikáról negyedikére virradó éjaszaka az Országházban dolgozott. Vajon hányán vannak még életben azok közül, akiket ott, az ország házában ért az orvtámadás, a Szovjetunió, a nemzetközi kommunizmus és a magyarországi kommunisták orvtámadása? Akárhányan élnek is még közülük: egyikük sem tagja a mai magyarországi országgyűlésnek. 1956 - Magyarország védjegye. Rőczey János ma Németországban és Svájcban él. Tapasztalja, hogy a nagybetűs Nyugat bizony semmit sem tud arról, hogy a mi vérünkbe, a magyarok vérébe fulladt a tatár meg a török, semmit sem tud arról, hány százezer magyar halt meg azért, hogy a Vörös Hadsereg csak az Elbáig jusson el. A mai nyugat-európai ember tudatában már a „nagy magyar győzelem”, a londoni 6:3 fénye is kialudt. A világtörténet egyetlen magyar fejezete, amelynek hallatán a nyugati ember még mindig fölkapja a fejét, az egyetlen esemény, amiért a nyugati ember még mindig fejet hajt előttünk, amiért még mindig tiszteli a magyart: az 1956-os magyar forradalom és a - mindmáig befejezetlen - magyar szabadságharc. 1956 - Magyarország védjegye. Meddig? Kimondom, akárha szörnyű is, kimondom, habár rettenetes kimondanom: csak addig, amíg mi élünk, csak addig, ameddig el nem temetik az utolsó ötvenhatos is. Memgondotta a bukott miniszterelnök: ötvenhat nem ügy, az ötvenhatosok ügyét pedig elintézi az idő. Nem tudom, hogy amikor ezt mondotta, mutatta-e nékünk lefelé fordított hüvelykét: recipe ferrum! Vedd be a ...vasat! Azt sem tudom, hogy a bukott miniszterelnök ma kinek az ügynöke. Azt azonban tudom, hogy rohamosan fogyatkozunk. Rohamosan fogyatkozik minden magyar és minden, ami magyar. Lehetséges, igen, lehetséges, hogy mire meghalunk, hazánkból minékünk sírgödörnyi hely sem marad, szülőföldünkből minékünk sírhant se' jut. Lehetséges, hiszen nemzetünkről már beszélni sem beszélhetünk büntetlenül. Lehetséges, hiszen minden nap kevesebb a magyar ember a földön. Minden nap kevesebb az élő ötvenhat. Elhunyt 1956 egyik hőse, Papp László is. Igen: Papp Laci 1956 egyik hőse! Melborune-ben, a melborunei olimpián is győzött a magyar forradalom! Szeretteik életéért reszketve is, ellentmondásos hírektől csigázva is, hazaáruló, besúgó, ávós kísérőik terrorjának kitéve is sportolóink kilencszer játszatták el a nagyvilágnak a magyar himuszt! Papp Laci 1956-ban lett az újkori sporttörténet első háromszoros ökölvívó olimpiai bajnoka. 1956 - Magyarország védjegye. Azt tanították, hogy a forradalmak dicsők, az ellenforradalmak pedig gyűlöletesek. A kommunisták taníttatták, és kevés tanár merészelt mást tanítani. Azért kellett gyűlölnünk az ellenforradalmat és az ellenforradalmárt, mert a kommunisták gyűlölték a magyart. A hatalmukat néphatalomnak nevező kommunisták gyűlölték a magyar népet, ellenforradalmámak tekintették a magyar parasztot, ha gazda akart lenni, ha magáénak tartotta örökölt földjét vagy a földosztáskor nevére írt birtokot. Az önmagukat munkáskádernek nevező kommunisták ellenforradalmárnak tekintették a magyar munkást, ha sajátjának érezte a gyárat, ha fájlalta a tervgadzálkodásnak nevezett rossz gazdálkodást, ha józan ésszel élt és tudta: az ő kára, az utódainak kára, a munkából élő ember kára - hetvenhetedíziglen... - a kommunsták által okozott mérhetetlen kár és az eladósodás. A műveltség kommunista gyilkolói, verőlegényei és verőleányai ellenforradalmámak tekintették a magyar értelmiségit, ha népét, nemzetét, hazáját: a magyart akarta szolgálni tudásával. Az önmagukat béketábomak nevező kommunisták azt is gyűlölték, aki békét akart - békeharc helyett. A kommunisták, az önmagukat hivatásos forradalmárnak nevező nemzetközi terroristák leginkább a magyar forradalmat, az 1956-os magyar forradalmat, a győztes ötvenhatos magyar forradalmat gyűlölték, leginkább 1956-ért gyűlölték a magyart. A magyarországi kommunisták ezért tekintették népünket - a fasiszta népet, ahogyan a tömeggyilkos Rákosi Mátyás nevezett bennünket - ellenforradalmárnak, ötvenhatunkat ellenforradalomnak. El ne felejtsék, ha elfelejtették: jusson eszükbe, s ha nem tudnák, ideje tudniok, hogy ezek a magyarországi kommunisták nevezték Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynak kormányunkat. Mi pedig hallgatunk, ha rendszerváltozásról szónokolnak nekünk, s nem szégyenljük magunkat azért sem, hogy a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány volt tagja nemrég még soros magyarországi miniszterelnök volt. Na és? O már a második „rendszerváltó” magyarországi miniszterelnök a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányból. A magyarországi kommunisták megsemmisítő táboraikban - a magyart megsemmisítő táboraikban - és a magyar végső megoldását termelő nagy- és kisüzemeikben kiírták a falra, hogy a mi megsemmisítésünkön fáradozók, a mi végső megoldásunkon dolgozók egyike se, a legalja gyilkos, a legbutább gonosztevő se veszítse szem elől a nagy kommunista terroristák tanítását: Ne csak őrizd: gyűlöld! Lehetséges, hogy a mai Csonka- Magyarország egyetlen hatalmas megsemmisítő tábor? Lehetséges, hogy a mai Csonka-Magyarország a végső megoldás? Lehetséges. A mai magyarországi kommunisták kiírták a falra, mindenik falra kiírták, „kiírták” az újságokba is, a televízió képernyőjére is; hiába váltogatjuk a csatornákat - és hiába kapcsoljuk ki a készüléket -, mindenütt azt látjuk, mindnyájan azt olvasuk, amit a kommunisták állítanak mirólunk és önmagukról: Magyarország minket érdemel! Ez a felirat a pollice verso, a kegyelemdöfés. A pedagógiai lélektan fiatal hallgatójaként a Kolozsvári egyetemen - megvan annak már bő harminc éve -, a személyiség-vizsgálatok során szívesen alkalmaztuk az akkortájt divatos, szabad képzettársításon alapuló lélekelemző módszert. Ennek lényege, hogy a kísérletvezető hívó szavára a vizsgált személy az első eszébe jutó szóval válaszol. Nyurga kamaszember ült velem szemközt, kérdéseimre sorra-rendre érkeztek is a válaszok, s mikor megbizonyosodtam felőle, hogy érti a feladatot, vizsgálódásom tárgyára tértem. - Petőfi - hangzott a hívó szó, s rá nyomban a válasz: - Szabadság. Ezután ismét néhány közömbös hívó szó következett, majd újra egy a tárgyhoz tartozó. - Szerelem - mondtam, s rá a gyors válasz: - Petőfi. S mi nem mozdulunk, hogy ... lemossuk a gyalázatot. 1956 - Magyarország védjegye. Ma már taníthatnók, hogy igencsak kétes a nagy francia forradalom dicsősége. Ma már taníthatnók, mi volt valójában a nagy októberi szocialista forradalom. Ma már taníthatnók, micsoda mély szakadékba rántott bennünket az őszirózsás forradalom, majd az első magyarországi vörös terror 1919-ben. Ma már taníthatnók, hogy vannak negatív forradalmak is. Ma már taníthatnók, hogy vannak pozitív ellenforradalmak is, ma már taníthatnók, hogy Horthy Miklós ellenforradalma pozitív ellenforradalom volt - s hogy Horthy Miklós Magyarországa eleddig az utolsó szuverén magyar állam. Ma már taníthatnók, hogy 1956- ban a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcunkat, az 1848/49-es szabadságharcunkat folytattuk - megmegújulnak a ditsőséges magyar nemzetnek régi sebei -, ma már taníthatnók, hogy a világszabadságért harcoltunk 1956-ban is. Mégsem tanítjuk. Tankönyveink ma is kommunista tankönyvek. Kormányunk ma is kommunista kormány. A kommunisták ma is gyűlölnek bennünket, magyarokat. 1956 - Magyarország védjegye. Reméltem: tetemre hívjuk gyilkosainkat. Reméltem: megnevezzük a gyilkosainkat és felelősségre vonjuk őket. A temetrehívás elmaradt. A kerékasztal lovajgainak más dolga volt. Ma már nincsen is hová tetemre hívnunk gyilkosainkat. Nekünk már ravatal sem jut, azt is magánosították, magánosították koporsónkkal, szemfedőnkkel egyetemben. Gyilkosaink magánosítottak. Gyilkosaink magánosítanak. Amit pedig nem képesek maguknak megszerezni, azt mind átjátsszék a másnak, az idegennek, a globális terroristának. Magánosították hadseregünket is. Hadseregünk jobbik része népéért, nemzetéért, hazájért harcolt 1956- ban. A magyar honvédséget „leépítették”, törölték a honvéd megszólítást, a honvéd szót, a honvéd fogalmat is, honvédség helyett globális zsoldosokat és immár magánhadsereget tartanak. A zsoldosokat küldték Afganisztánba, ezeket állomásoztatják Irakban - és ezeket fogják Mosonmagyaróvárra vezényelni, ezeket fogják Salgótarjánba vezényelni. S ha ezek nyitnak tüzet a Kossuth Lajos téren gyülekező magyarokra: nagyobb vérontás leszen az 1956-os tömegmészárlásnál. Vörös tenger le-Petőfi évfordulóján ismét eszembe jut ez a hajdani kísérlet, mely híven példázza, nem csupán a harminc évvel ezelőtti erdélyi magyar irodalomoktatás színvonalát, de a hazafiságra nevelést is. Eszembe jut, s azon tűnődöm, vajon annak a hajdani budapesti kisdiáknak, aki felnőve, a politika felhajtó erejének köszönhetően a Horn-kormány idején néhány évig, s most, a sors fintorából ismét kultuszminisztere a szabad és demokratikus Magyarországnak, nos, ennek a hajdani kisdiáknak mit is jelenthetett a név: Petőfi? Sokat semmiképpen sem, ha egyszer még az irodalom múzeumának homlokzatáról is törölte volt a nevét, amit csak az Orbán-kormány idején állítottak helyre. Szerencsére azok vagyunk többen, akiknek lelkében és elméjében Petőfi szén a Kossuth Lajos téren. Mindnyájan ottpusztulunk. Senki sem fog megvédeni bennünket. Nem lesznek szovjet tankok sem, hogy azok mögött lapulva néhányunk - az utolsó néhány rémült lélegzetvételhez ... - fedezéket találjon. 1956 - Magyarország védjegye. A kommunisták magánosították ötvenhatunkat is. Csonka-Magyarországban ma már nem számít sem Isten, sem ember - és ellenség, ha magyar. Nem számít sem élő, sem holt - és megsemmisítendő, ha magyar. A bolsevik restauráció kifacsarja az utolsó csöpp hasznot is hazánkból, azután szemétre veti. Velünk együtt. Mindezt mi nem nézzük tétlenül! Ötvenhatos szervezeteket alakítottunk. Sok ötvenhatos szervezetet. Van-e valaki, aki tudja: hányat? Ha van, aki tudja, mondja meg: hány fölemelt kéz kell összeszámlálásukhoz? És hány olyan ötvenhatos szervezet van, amit nem mi alakítottunk?! Jelentős eredményeket értünk el. Immár kitűzhetjük a nemzeti színű kokárdát - leginkább a hajtóka alá, hacsak nem akarjuk, hogy csillapíthatatlan gyűlöletű és kimeríthetetlen bankszámlájú nácivadászok uszuljanak reánk, hacsak nem akarjuk, hogy a besúgók ismét vérdíjat kapjanak irodalmi díjak helyett. Jelentős eredményeket értünk el. Emlékeznek, hogyan volt 1989-ig? Október 23-án hajnalban, lopakodva, félve, a titkosrendőrök elől bújkálva vittük virágainkat a 301-es parcellába. A legutóbbi október 23-án hajnalban, lopakodva, félve, előlünk bujkálva a titkosrendőrök vitték a miniszterelnök koszorúját a 301-es parcellába. Jelentős eredményeket értünk el. Ami ötven év alatt nem sikerült a román kommunistánák, ami ötven év alatt nem sikerült a csehszlovák kommunistának, ami ötven év alatt nem sikerült a jugoszláv kommunistának, sőt a szovjet kommunistának sem - az tízegynéhány év alatt sikerült nekünk: a Csonka-Magyarország határán kívülre kényszerített magyarok immár nem bíznak mibennünk, anyaországi magyarokban. Ez a kommunisták műve? Ezt az ottani, magyarul is beszélő kommunisták segítségével a mai magyarországi kommunisták érték el? Igen. De a magyarországi kommunistáknak mi adtunk hatalmat a 2002-es országgyűlési választásokon. Ki-ki maga döntse el, hogy másodszor is - avagy már negyedszer. Jelentős eredményeket értünk el. All Jancsika szobra a Corvin közben. De a pesti utca nem a miénk. A termőföld sem a miénk. A maradék magyarországi ipar sem a miénk. Bankjaink - mármint a miéink? A gondolat is nevetséges, ugye? Kereskedelmünk sincsen: velünk kereskednek, neve a legszebb, a legfontosabb fogalmainkkal egyenértékű. Az a kihajtott inggallérú, mélázó, keszeg őrnagy, aki ott Segesvár alatt, a fehéregyházi csatatéren a muszka ágyúk verte por ködében eltűnt Hazává, Szabadsággá, Nemzetté, Szeretetté, Szerelemmé lényegük. És mi, hogy leegyszerűsítsük a dolgunk, mindezeket egy gyűjtőnév alatt Petőfinek neveztük el. Méltóságunk a legtöbbet neki köszönheti. Ő állította talpra a magyart, majd ő egyenesítette ki a nemzet gerincét. Mégis, ez a magyarnak Istent teremtő, a nemzetét megeskető Petőfi, mintha egyre tétovábban érne el a nemzetietlenek szívéhez és elméjéhez. Petőfi kultuszát ápolva legfontosabb fogalmainkat, a Haza, a Nemzet, a Szeretet és Szerelem fogalmait ápoljuk. hazánkat árulják. Értelmiségünknek pedig betévő falat sem jut, ha magyar hazáját, magyar nemzetét, magyar népét szolgálja. Rabok vagyunk. A kommunisták rabjai vagyunk. Az Európai Unióban is. Nemcsak az embert: a minden ember Istenét is kitessékelte onnan a globális terrorista. Az Európai Unióban csak a pénzt szabad isteníteni. Előbb-utóbb mindnyájan megtanuljuk, hiszen mást sem tanulunk, hogy az Európai Unióban csakis a pénzt érdemes isteníteni. A globális terrorista nem tűri az ember Istenét, tudja, hogy az ember Istenével együtt harcol hazáért, szabadságért - cum Deo pro patria et libertate. ♦ 1956 - Magyarország védjegye! tanítja Rőczey János a tanár. Igen: 1956 - Magyarország védjegye! Dr. Szili Ferenc, aki szintén tanár, azt tanítja:- Az a két hét, az a két hét 1956- ban - mézeshetek voltak! Igen, azok voltak! A magyar nemzet 1956-ban megtalálta méltó párját, a szabadságot, ismét megtalálta, ismét frigyre lépett vele - és méltónak bizonyult hozzá! Az 1956-os magyar forradalom - győzött! Győztes forradalmunk, a győztes Magyarország, a magyar nemzet és a szabadság násza ellen indult az irtóháború 1956. november 4-én. Ellenünk: magyarok ellen indultak a Szovjetunió terrorgépezete, a kommunista béketábor kápói és a magyarországi kommunista terroristák- a világ hatalmainak támogatásával, egyetértésével, beleegyezésével, avagy üres, látszólagos ellenzésével. Szabadságharcunk 1956-ban elbukott. Győztes forradalmunkért a megtorlás folyamatos, a kommunisták bosszúvágya határtalan. 1956 - Magyarország védjegye. A szabadság nem kapható a piacon, a feketepiacon sem, a közös piacon sem. A szabadság nem áru - és soha, sehol sem áramlik szabadon. A szabadság nem üzlet, abba egyetlen fillért sem fektet a bank, egyik bank sem, a Világbank sem, a nevében magyar Nemzeti Bank sem. A szabadság nem a bank haszna. A szabadság a mi hasznunk lesz, magyaroké, ha folytatjuk 1956-os szabadságharcunkat, ha kiharcoljuk szabadságunkat - ha méltók leszünk a szabadságra. Ha kiharcoljuk szabadságunkat és méltók leszünk reá: a magyar nemzet- fél évszázaddal a mézeshetek után- végre boldog házasságban élhet a szabadsággal. Mi pedig, mi, ötvenhatosok, végre békében nyugodhatunk. Még egy tanárt idézek, Nemeskürty Istvánt:- Mi nem kicsinyek vagyunk. Hanem csonkák! Igen: csonkák vagyunk. Csonkák voltunk már 1956 előtt is, és tovább csonkultunk 1956 után. Ideje kimondani - és ideje meghallani! -, hogy hagytuk magunkat még tovább csonkítani 1989/90-ben, s hogy egyre csonkulunk azóta is. Hagytuk, hogy 1956-ot elorozzák tőlünk. Hagytuk, hogy a mai magyarországi kommunisták - nevezzék magukat akárminek - kótyavetyén, baksisért elvesztegessék ötvenhatunkat - hogy elveszejtsék hazánkat, nemzetünket, népünket és ötvenhatunkat. Hagytuk, hogy eladjanak bennünket, hagytuk, hogy ötvenhatunkat is a maguk javára hasznosítsák. Vegyünk vissza hazánkat! 1956 - Magyarország védjegye. Vegyünk vissza ötvenhatunkat! Legyünk ismét méltók a szabadságra! Ahogyan Széchenyi tanítja:- Merjünk nagyok lenni! PAIZS TIBOR A nemzeteskető
