Nyugati Magyarság, 2004 (22. évfolyam, 1-12. szám)
2004-10-01 / 10. szám
2004. október Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 3. oldal Csöbörből vödörbe IFJ. FEKETE GYULA Másfél hónapig tartó kormányválság után szeptember 27-én hivatalba lépett a szocialista-szabaddemokrata koalíció régi-új kormánya. Régi mert kilenc miniszter közöttük a két legfontosabb posztot betöltő belügyminiszter és pénzügyminiszter megőrizte a bársonyszékét, és új, mert nyolc tárca élén helycsere történt. A változások nem jeleznek semmiféle koncepcióváltást, minden marad a régiben, azaz a hosszas hatalmi huzakodás következménye csupán annyi lett, hogy - ahogyan a régiek mondták - csöbörből vödörbe került az ország. A volt titkosszolgálati tiszt, Medgyessy Péter kormánya átadta a helyét a köztulajdont magánvagyonná átlényegítő, volt kommunista ifjúsági vezető, Gyurcsány Ferenc kormányának. Majd a történészek kiderítik, hogy kik és milyen szándékkal buktatták meg saját kormányukat és vették át a hatalmat 2004 nyarán Magyarországon, mert jelenleg az új miniszterelnök személye korábban meglehetősen ismeretlen volt, emellett ködös és megfoghatatlan a programja is. Az ellenzéki sajtó megfogalmazása szerint nem kell keresni elvi és koncepcionális különbségeket a régi és az új kormány között, mert a hatalomváltást pusztán a zsákmányszerzésre éhes politikusok türelmetlensége kényszerítette ki. A közvélemény-kutatások jelzése, továbbá a júniusi uniós választások eredménye szerint is 2006 tavaszán várhatóan a mai ellenzék alakít majd kormányt. A hatalom elvesztésének előrevetülő árnyéka „kapuzárási pánikot” idézett elő a kormánypártok másodikharmadik vonalában. A korábbi miniszterelnököt azért menesztette, hogy a parlamenti ciklus hátralévő 20 hónapja alatt ellökdösse az állami pénzeket elnyelő programok mellől a volt miniszterelnök holdudvarát, és a maradék időben ő diktálja a pénzköltés feltételeit. Sajnos, ez a hatalomra kerülő, zsákmányra éhes tábor feltehetően tovább növeli az ország 2002- ben elkezdődött eladósodását és vagyonvesztését. Az új miniszterelnök 43 éves. Életkorából azt az elhamarkodott következtetést vonták le a hazai viszonyokat nem ismerő nyugati tudósítók, hogy ő az első olyan szocialista vezető, akit már nem kötnek szorosabb szálak a szocialista önkényuralom vezetőihez. Félrevezető és felületes ez a vélemény, hiszen éppen az új miniszterelnök személye igazolta azt a szomorú helyzetet, hogy Magyarországon még ma sem válhat senki vezető szocialista politikussá a Kádár-kori apparátus ajánlólevele nélkül. Az új miniszterelnök feleségének a családja a Kádár éra 33 évében folyamatosan a hatalmi piramis tetején volt, és a családfő - mint Kádár baloldali támaszta - arról volt nevezetes, hogy enyhének tartotta a forradalom leverése utáni megtorlást, és kevesellte az akasztásokat. Maga az új miniszterelnök a nyolcvanas évek végén a Kommunista Ifjúsági Szövetség vezérkarában tevékenykedett, azaz semmiképpen nem nevezhető a múltja „Kádáréra-mentesnek”. Hogy érzékeltetni lehessen akkori hatalmi pozícióját, elég csak arra a döntésére gondolni, amikor egy, a főváros zöldterületén elhelyezkedő, állami tulajdonban lévő, több milliárd forint értékű ifjúsági tábort a saját aláírásával ajándékozott el, és vont ki a közvagyonból. Nos, ebből a vezetői pozíciójából fakadóan szerezte a vagyonát is azokban az években, amikor a pártállam irányítói tömegesen alakították át saját vagyonná a köztulajdont. A köznyelv egyszerűen lopásnak, tolvajlásnak nevezte a nemzeti vagyon ilyen módon történő elherdálását, amit ma a szocialista propaganda elkerülhetetlen privatizációnak tüntet fel. Az új miniszterelnök személyében egyesíti a népelnyomó, vaskalapos kommunista nómenklatúra, és a nemzeti vagyon megrablásából meggazdagodott fiatalabb pártelit szemléletét. Valószínűleg még legalább egy évtizedig várni kell egy olyan szocialista vezető politikusra, akit semmilyen szálak nem körnek a Rákosi-Kádár kor vezetőihez, és aki nem kerül szerepzavarba a magyar forradalom október 23- ai ünnepek idején. Az új miniszterelnökre - múltjából, és családi hátteréből fakadóan - még komoly kaméleoni szerep vár október 23-án. Az új miniszterelnök személyiségét elemzők három olyan tulajdonságát emelik ki, amelyek várhatóan meghatározzák a következő két év kormánypolitikáját. Első tulajdonsága a kíméletlen hatalomratörés machiavellista módszere. Machiavelli A fejedelem című művében a tettetést és a kétszínűséget ajánlotta a leginkább célravezető módszernek a hatalom megszerzése érdekében. Ebben a szellemben a mai miniszterelnök az elődje gyanakvását igyekezett elaltatni, amikor több ízben is kijelentette, hogy nincsenek miniszterelnöki ambíciói - holott folyamatosan ennek ügyében munkálkodott. Machiavelli azt is tanácsolta a fejedelemnek, hogy hatalomra jutását követően gyorsan szabaduljon meg az őt hatalomra segítőktől, nehogy elkötelezetti függésbe kerüljön. Az új miniszterelnök ezt a tanácsot is követte. Nagyot csalódhatott az a miniszter, aki a pártvezetők közül elsőként, még kisebbségi pozícióban támogatta, hisz nem kapott miniszteri pozíciót az új kormányban. Hasonló módon elvesztette posztját az az államtitkár is, aki őmellette érvelt a csak néhány felszólalást engedélyező, miniszterelnököt választó rendkívüli szocialista pártkongresszuson. A miniszterelnök más támogatói is meglepve tapasztalhatták, hogy „a hála nem politikai kategória.” Az új miniszterelnök második tulajdonsága, hogy gyakran ragadtatja magát a politikai élet magasabb szintjein ma már megengedhetetlen sommás megjegyzésekre, átgondolatlan kijelentésekre, amiben szerepet játszik a pozőri, színpadias megnyilvánulásokhoz való vonzódása. Nőszervezetek viharos kritikáját váltotta ki, amikor kifejtette, hogy munkájuk alapján sokan megérdemelnének magasabb fizetést, nagyobb lakást és fiatalabb feleséget a már öregecske meglévő helyett - de a lehetőségek korlátozottsága miatt minden jogos igényt nem lehet kielégíteni. Megjegyzését propagandistái utólag tréfásnak próbálták minősíteni, több humorérzéket kérvén számon a megbotránkozóktól. Az államigazgatásban való járatlanságát bizonyította, amikor kijelentette, hogy ötszáz köztisztviselő bőven elég lenne az ország irányításához. Sokan helytelenítették azt a megállapítását is, hogy „itt már általános a jólét”, azaz nincs szükség életszínvonal-javító kormányzati intézkedésekre. Ebben az ügyben is magyarázkodásra szorult a kormánypárti sajtóstáb, amely a média-statisztikák szerint szeptemberben az elektronikus sajtó híreinek négyötödét uralta. A harmadik negatív tulajdonságára egy, az Európai Unió Parlamentjébe bejutó szocialista politikus utalt, aki szerint az európai szociáldemokrata pártok vezetői megdöbbentek azon, hogy - informátoraik szerint - egy korrupt-gyanús, az állami vagyon eltulajdonításából meggazdagodott miniszterelnöke lett az országnak. Az új kormány programjának a középpontjában is a maradék állami vagyon eladása áll, holott a köztulajdon aránya már alacsonyabb, mint a hagyományosan kapitalista uniós országokban. Semmilyen gazdasági cél nem indokolja a maradék állami vagyon eladását, csakis a tolvajlás, azaz a még meglévő közvagyon átjátszása a posztkommunista nómenklatúra tulajdonába. Nem lehet véletlen az sem, hogy a tavaly felszínre került 16 milliárdos sikkasztás egyes szálai is az új miniszterelnökhöz vezetnek, aki - a sikkasztok lehallgatott reményei szerint - eltakarította volna a nyomokat. A szabad választások lehetővé válása, azaz 1990 óta ez a hatodik kormány. A megelőző öt miniszterelnök minisztereinek bemutatását követően kérte a bizalmi szavazást. Ez a miniszterelnök volt az első, aki nem vállalta kormányának a bemutatását a bizalmi szavazás előtt, mivel joggal tarthatott attól, hogy az általa is hitegetett és becsapott miniszterek és államtitkárok távol maradnak a szavazástól, és emiatt meghiúsul a csak szűk kormánytöbbségre támaszkodó beiktatása. Nem bízott semmit a véletlenre, így azok szavazatát is elnyerte, akik csak a választás után tudták meg menesztésüket és kegyvesztettségüket. Nem bízta a véletlene a koalíciós partner szavazatait sem. A szabaddemokraták szemében szálka volt az a megyei hivatalvezető, akinek jogában állt volna bírósághoz fordulni Budapest főpolgármesterének az uniós képviselőségével összeférhetetlen posztja tárgyában. A szavazás előtti napon menesztették a törvényes előírásokat szem előtt tartó hivatalvezetőt, ilymódon a főpolgármester időt nyert, a miniszterelnök pedig szavazatokat. Csak a közélet tisztasága vesztett ismét, mert az összeférhetetlenség ténye a vonatkozó törvények alapján teljesen egyértelmű. A legnagyobb ellenzéki párt távol tartotta magát a kormányválságba torkolló kormánypárti belharctól. Nem ujjongott az előző miniszterelnök menesztése láttán, hiszen nagy esély volt arra, hogy ezután sem változik érdemben semmi. A kormány bukását követő hetekben nem állt ki egyetlen miniszterelnök-jelölt mellett sem, mert egyikük sem múlta felül a menesztett kormányfő szerény kvalitását. A Fidesz - Polgári Szövetség a konkrét célokra, tehát foglalkoztatásra, inflációra, államadósságra vonatkozó terveket kerülő, ködös és megfoghatatlan ígérvények alapján megalkotott kormányprogram szavazása idején távollétével tüntetett az Országgyűlésben. Nem kívánta még ellenszavazataival sem legitimálni a 2002 évi választási ígéretekből immáron semmit sem tartalmazó kormányprogram hatályosságát. A következő húsz hónapban várhatóan sok 2002 évi ígéret számonkérésére az lesz a kormányzati válasz, hogy ettől a kormánytól ne kérjék számon azt, amit az akkori választásokból kimaradt mai miniszterelnök nem ígért meg, és ezért be sem vett a programjába. Hogy mit is ígért? Semmi jót, de azt következetesen be is tartja! KUN BÉLÁTÓL GYURCSÁNY FERENCIG A vörös vírussal fertőzöttek kifejezetten ellentmondásos történelme 1919-ben kezdődött hazánkban. A Tanácsköztársaság néhány hónapos fennállása alatt Kun Béla és „eszement” társai lemásolták a Lenin-féle banda véres orgiáit, megvalósították a proletárdiktatúrának becézett népirtást, majd a felelősségre vonás elől kimenekültek az országból, miután kellő előrelátást tanúsítva, magukkal vitték az államkincstár teljes pénzkészletét. A szovjetek 1945-ben másodszor is ideexportálták a proletárdiktatúrát, és Rákosi Mátyást ültették a magyar nép nyakára, aki ott folytatta a bolsevikok ámokfutását, ahol Kun Béla abbahagyta. 1956-ban Rákosi is a menekülést választotta, és a nagy szovjet paradicsomban „tért meg” Leninhez, hogy (a Sztálin által kivégeztetett) Kun Bélához csatlakozván, közösen vitassák meg elméleti és gyakorlati munkásságuk szarvashibáit. A szovjetek konokságára jellemző, hogy 1956-ban harmadszor is reánk testálták megkopott gimnasztyorkába bujtatott proletárdiktatúrájukat. Kádár János álszent közreműködésével nagyobb kárt okoztak nemzetünknek, mint Kun és Rákosi együtt, mind anyagi, mind pedig erkölcsi értelemben. A Quislinget is lepipáló, minden árulók „nagyatyja” elől közel háromszázezer honfitársunk menekült külföldre. Az itthonmaradtak pedig a megtorlás számtalan fizikai és lelki változatát szenvedték el évtizedeken át. Kádár osztozott elődjei sorsában: megtapasztalhatta a közvélemény megvetését, végignézhette Nagy Imre újratemetését, uralmának és „életművének” szétfoszlását. Halálát követően, utolsó, de tartósnak mutatkozó bosszújaként 23,5 milliárd dollár adósságot hagyott „örökségként” az országra, kiegészítve azokkal az eltorzult szellemi és erkölcsi „hagyatékokkal”, amelyek még az anyagiaknál is nagyobb és maradandóbb károkat okoztak az embereknek. Kádár utódjaként felbukkantak az MSZMP KB/PB holdudvarából a hatalomra éhes ortodox bolsevikok: Grósz Károly, Horn Gyula, Medgyessy Péter és tapskórusuk, akik „átejtőernyőztek” a rendszerváltozásba, megkaparintották az addig agyonátkozott tőkét, és gátlástalan demagógiával igyekeztek megnyerni maguknak az elbutított, megfélemlített és megtévesztett (nosztalgiázó) választópolgárok rokonszenvét. Átmenetileg! Merthogy: előbbutóbb minden soron következő „zseniről” kiderült, hogy semmit sem felejtett és tanult a múltból, tud hazudni, konspirálni, harácsolni, valamint ígérgetni. Talán Medgyessyről derült ki leghamarabb, hogy túlságosan jól műveli azt, amit Kádár pénzügyminisztereként, majd miniszterelnök-helyetteseként végzett: az államadósság mértéktelen növelését! Ezt - a két év alatt duplájára nőtt - államadósságot már nem viselték el sem a vén, sem az „ifjú” kommunistákból átvedlett szocialisták, veszélyeztetve látták az összeharácsolt (kiügyeskedett) ingó/ingatlan vagyonukat és egzisztenciájukat, „leakasztották tehát a szögről” a KISZ-ből kikopott, hórihorgas, kissé infantilis újgazdag jelöltjüket, aki - talán - a kormányzati ciklus lejártáig biztosítja a jelenlegi koalíció hatalmon maradását. Gyurcsány magabiztos és bárgyú mosollyal rálépett arra az útra, amelyen egykori példaképei és elvtársai kocogtak a végzetük felé. Nem lehet más útja és végállomása, hiszen Medgyessynek is (tanácsadójaként) rossz tanácsokat adott, mégsem pendítette meg távozási szándékát, vagy részleges felelősségének kérdését. Az eddig elhangzott, szépszámú nyilatkozataiból is kiderült, hogy a KISZ- ben és az MSZP-ben elsajátított reflexei vezérlik mindennemű konstruktív vonásoktól mentes gondolatait. Az MSZP-SZDSZ főgurui jól látták, hogy a 2006-os választásokat nem nyerhetik meg Medgyessyvel. Ejtették hát! Azt is tudják, hogy Gyurcsánnyal sem nyernek, de időhúzásnak megfelelőnek látszik, és senki sem fogja sajnálni, ha őt is ejtik, amikor eljön az ideje. A 2006-os választásokat viszont úgy kell megnyerni a nemzeti-konzervatív erőknek, hogy a kommunista(bolsevik)-dolgozó-munkásszocialista-párt semmilyen ügyeskedéssel és soha ne térhessen vissza a hatalom közelébe, mert mind az egypártrendszer évtizedeiben, mind pedig a rendszerváltozást követő viszszasompolygásai során egyértelműen bizonyította vezető káderei vezetésre való alkalmatlanságát! Sohasem tévedtek, de a választópolgárokat mindig igyekeztek megtéveszteni! Most is! Bokor Imre Gondolkozzunk és cselekedjünk Már néhány hónappal ezelőtt írtam az alantihoz hasonlót, most újból, kiélezetten hívom fel a figyelmet az MSZ(M)P és társaik nyilvánvaló, de titkos terveire. A poszt-kommunisták és társaik már tudják, hogy a következő választást csúfosan el fogják veszíteni. Ezért ők már a 2010-es megmérettetésre készülődnek, teljes erővel. Feltételezhető, hogy a céljuk a következő kormány anyagi lehetőségének megsemmisítése, aminek kövezkeztében alapos megszorításokra kényszerül majd. Az pedig a 2010-es választáson az MSZ(M)P-SZDSZ győzelmet alapozza meg. Eszközeik: 1. Indokolatlan fizetésemelések. 2. A maradék még hasznot hozó nemzeti vagyon kiárusítása. 3. Külföldi kölcsönök felvétele, a hitelképesség végső határáig. 4. Hatalmas közmunkák hitelfedezetű inditása, a választások előtt. 5. Jutalomosztogatás a költségvetési pénzekből. Ezt megakadályozandó, tervekre, de főként cselekedetekre van szükség. Például, most kellene kivinni a parlament elé néhányszázezer embert. Ugyancsak ismertetni kellene az alacsony életszínvonal valódi okait ennek a kormánynak a bizonyított gazdasági bűneit (24 milliárdos USD eltékozolt kölcsön, elrontott privatizáció). Mivel a médiának csak elenyészően kis része állna (talán) rendelkezésünkre, a terjesztéssel kapcsolatban is szükség volna olcsón megvalósítható ötletekre. Hozzunk létre egy ötletbörzét, s tegyük meg az előkészületeket a legjobb elgondolások megvalósítására! Magyaródy Szabolcs (kettős állampolgár) ALKONYFÉNY IDŐSOTTHON Budakalász Budapest vonzáskörzetében, Budakalászon, festői környezetben, a Duna és a Majdan patak találkozásánál, nyugat-európai szintű, kétszintes idősotthonban egy és kétszemélyes, erkélyes apartmanok (28- 35 m2) leköthetők. Az apartmanok 2005. július 1-től beköltözhetők. Az Otthonban az emeltszintű ellátáson felül uszoda, szauna, a 1,5 hektáros parkban teniszpálya és hobbikért lehetőség áll a lakók rendelkezésére. Megközelítés: Budapestről HÉV-vel Budakalászig, a HÉV állomástól ingyenes kisbusz szállítja a lakókat és látogatókat az Otthonig. Gépkocsival az Otthon a 10-es vagy a 11-es főúton érhető el. Érdeklődni lehet a 00-36-1-225-1561-es telefonszámon.
