Nyugati Magyarság, 2004 (22. évfolyam, 1-12. szám)
2004-10-01 / 10. szám
2. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2004. október Levelet hozott a posta Tisztelt Szerkesztőség! Amikor Medgyessyt miniszterelnökké választották, mélységes undort éreztem az igennel voksoló képviselők iránt. A mai parlamenti cirkuszi előadás befejeztével az undor mellett szégyenérzet hatalmasodott el rajtam. Szégyelltem, hogy választópolgár vagyok, és egy pártfegyelemre dresszírozott banda szemrebbenés nélkül azt meri állítani a fehérről, hogy fekete! Szégyelltem, hogy a kormánypártokban nem akadt néhány gerinces ember, aki kisétált volna a teremből, és megvédte volna a magyarok becsületét a világ közvéleménye előtt. Szégyelltem, hogy egy nyegle, beképzelt és demagóg „senkit” ültettek a nyakunkra, aki leszerepelt a Medgyessy kormányban, aki Kádárhoz hasonlóan cserbenhagyta a saját miniszterelnökét, majd megköszönte neki azt, ami miatt megbukott. Szégyelltem, hogy a hatalomért minden aljasságra kész MSZP- s és SZDSZ-es képviselők egyetlen ellenvetés nélkül vették tudomásul, hogy soros jelöltjük az ellenzéki képviselők egyetlenegy (!) kérdésére sem tudott válaszolni, mégis elfogadták a fércmunka értékű kormányprogramot. Szégyelltem, hogy a megkopott lenini, sztálini, kádári ígéretek új sztaniol papírba csomagolt tömegével merészkedett előállni az ifjonc milliárdos, akit még nem is olyan régen, mint vérszopó és kizsákmányoló tőkést azok átkozták volna ki az országból, akik most a boldogságtól fénylő arccal rohanták meg, hogy gratuláljanak a megválasztásához. Visszataszító bohóckodás és pirruszi győzelem volt! Kunhoz, Rákosihoz, Kádárhoz, Oroszhoz, Hornhoz és Medgyessyhez hasonlóan Gyurcsány is a csúcsra jutott, de ott csak a lejtő van előtte! Két éve sem maradt vissza! Prof. Dr. Bokor Imre Köszönjük, hogy megújította előfizetését! Nem szűnnek az atrocitások Újabb magyarverések történtek a Vajdaságban: Bácstopolyánál egy buszon vertek meg egy magyar fiatalt, s ugyanaznap tömeges verekedéssé fajult szerb és magyar diákok közötti nézeteltérés Temerinben. Az előbbi esetről a Magyar Szó című újvidéki napilap adott hírt. A Feketics és Bácstopolya között közlekedő iskolabuszon egy magyar fiatalt állítólag azért verték meg, mert rámosolygott a támadójára, aki azt mondta, hogy „rá még magyar nem mosolygott, és nem is fog”. Megütötte a fiút, aki leesett az ülésről, majd többen ráugrottak, és taposni kezdték. Két társa segítéségére sietett a magyar fiúnak, de ők is kaptak néhány ütést, majd újabb két fiú akart segíteni, akiket lefogtak. A verésre a buszsofőr nem reagált azonnal. A történtek miatt Pál Károly, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke és Szügyi István kishegyesi VMSZ-es polgármester felkereste a bácstopolyai rendőrséget, ahol előzőleg kihallgatták a tetteseket szüleikkel együtt. Pál közölte, hogy a rendőrség egy óra alatt fényt derített a támadók kilétére: mindannyian kiskorú középiskolások. A rendőrség ezúttal is szabálysértési eljárást indított, mivel „olyan súlyos sérülés nem történt, ami a jelenlegi törvények értelmében bűnügyi eljársát indokolna”. Pál szerint a támadók mind szerbek voltak, s egyértelműen etnikai hátterű „szerb-magyar” incidensről van szó. Csorba Béla, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt alelnöke beszámolt két másik verekedésről is, amely a temerini műszaki szakközépiskolában történt. Egy magyar diák megtalálta egy szerb diáklány pénztárcáját, de a tulajdonos azzal vádolta meg, hogy kilopott belőle kétszáz dinárt. A nézeteltérés magyar és szerb diákok közötti verekedésbe torkollott az iskolában. Másnap a tanórák befejezése után közel harminc diák rontott neki nyolc magyar középiskolásnak egy parkban. A verekedés előtti vitában szerb részről elhangzott, hogy „mit kerestek itt, ez a mi országunk”. Csorba Béla szerint meddő dolog tagadni az incidens nemzeti vonatkozását, amikor „az egyik oldalon csupa szerb, a másikon csupa magyar van”. A politikus szerint a verekedés „viszonylag jól végződött”, mert csak könnyű testi sértés történt. A rendőrség is foglalkozik az üggyel, miután az egyik magyar sértett feljelentést tett. A történtekről a VMDP jegyzőkönyvet készített emberi jogi szervezetek tájékoztatása végett, mert a párt szerint a leírt esemény jól illusztrálja a vajdasági magyarok és szerbek viszonyában kialakult megromlott légkört, s bepillantást nyújt a rendőri szervek magatartásába is. (HTMH) Egy törvény a kisebbségi kultúrák finanszírozásáról „Mivel a nemzeti kisebbségek Szlovákia szerves részét képezik, gazdagítják az ország kultúráját, és mert intézményeik nélkülözhetetlen közfeladatokat látnak el, aligha halasztható tovább, hogy a parlament törvényben rendezze a kisebbségi intézményrendszer fiananszírozásának nyitott kérdését.” Ez az elvárás - egyébként nem először - fogalmazódott meg a szlovákiai magyar értelmiségiek soros szakmai tanácskozásán a somoijai Fórum Intézetben. A tanácskozás tagjai nyilatkozatban álltak ki a Magyar Koalíció Pártja idevágó törvényt sürgető törekvései mellett. Ebben azt is megfogalmazták, hogy a nemzeti kisebbségek kulturális, oktatási, tudományos és művészeti rendezvényeinek támogatásán túlmenően a törvény az országos hatáskörű kisebbségi szervezetek működési feltételeit is szabályozni hivatott, egyszersmind támogatást kell biztosítania a kisebbségi nyelveken megjelenő publikációk kiadásához, és meg kell teremtenie a kisebbségi szervezetek stabil gazdasági hátterét is. Ezen túlmenően olyan önálló központi államigazgatási hivatal és költségvetési forrásokból működő támogatási alap létrehozását is támogatják, amelynek keretei között a nemzeti kisebbségek képviselői önállóan dönthetnek a támogatások elosztásáról. A tanácskozás egyik előadója, Csáky Pál miniszterelnök-helyettes ezzel kapcsolatosan azt mondta: „A törvényről már komoly politikai egyeztetések folynak. A Szlovákiában élő tizenegy nemzeti kisebbségnek az kedvezne - és törekvéseink is ezt célozzák ha a kultúrára szánt pénzekből a kisebbségek népességi aránynak megfelelő 11-15 százalékot különítenének el a kisebbségi kultúrák finanszírozására. Úgy körvonalazódik, hogy ez a megoldás a koalíciós partnerek részéről is elfogadhatónak látszik. Ha sikerül, akkor a parlamentben még külön támogatókat is kell találnunk, mert a négy kormánypárt tudvalévőén kisebbségben van”. „Mindenesetre október derekáig a törvény tervezete a kormány asztalára kerül” - jelezte Csáky. (HTMH) Megelégelték a zaklatásokat „Menekültstátust kapott Magyarországon a Sötét család, amely a folyamatos zaklatások miatt hagyta el a Vajdaságot” - közölte a belügyminiszter. „Sötét László és felesége, valamint Klementina és Denisz nevű gyermekeik számára, kérelmükre a menekültstátust kivételes méltányosságból megadtam” - mondta Lamphert Mónika. A belügyminiszter indoklása szerint a magyar család olyan zaklatásnak volt kitéve a Vajdaságban, ami „végső elkeseredésig vezetett” és így jutottak arra a döntésre, hogy „végérvényesen elhagyják hazájukat”. (...) A vajdasági magyar család szeptember 17-én menekült Magyarországra, miután Sötét Deniszt kétszer verték meg magyarsága miatt: egszer két évvel ezelőtt a középiskolában, másodszor idén augusztus 22-én. A család az utolsó esetet nyilvánosságra hozta abban bízva, hogy elejét vehetik a további incidenseknek. Ennek ellenére a zaklatások tovább folytatódtak, ismeretlenek 35 centis kést szúrtak házuk ajtajába, vörös festékkel írták rá a „halál” szót, házuk falára pedig a „Megdögletek, magyarok” fenyegetést firkálták. A család elmondása szerint távolról sem ők voltak az egyetlen áldozatok, akiket magyarságuk miatt bántottak. „A magyar fiatalok terrorizálása és a munkahelyi elbocsátások arra utalnak, hogy a magyarokat el akarják űzni” - nyilatkozta Sötét László korábban. „A Sötét család jelenleg a békéscsabai befogadó központban tartózkodik, de egy család felajánlotta, hogy négy évig díjmentesen átengedik, nekik családi házát bútorozottan, teljes berendezéssel. Az asszony, aki a felajánlást tette, segíteni fog abban is, hogy László és Denisz fia munkát kapjon” - közölte az újvidéki Magyar Szó napilap. Az újság rámutat arra, hogy még a délszláv háborúk idején sem kért egyetlen magyar család sem menedékjogot Magyarországon. (HTMH) Hivatalosan is elismerték a tömeges kivégzéseket Végre hivatalosan is elismerték a magyarok és németek tömeges kivégzését a Vajdaságban. Egy tényfeltáró bizottság kimondta: a fasiszta és a kommunista terrornak száztízezer civil áldozata volt. Hatvan év után először került napirendre a második világháború alatti és utáni délvidéki megtorlások kérdése Újvidéken és egyáltalán Szerbiában: a tartományi parlament egyhangúlag elfogadta annak a három évvel ezelőtt alakult tényfeltáró bizottságnak a jelentését, amely az 1941 és 1945 közötti időszakban a Vajdaság területén történt véres eseményekre kívánt fényt deríteni levéltári adatok alapján. A dokumentumot és az áldozatok névsorát később teszik közzé egy tudományos tanácskozás keretében. A jelentésből kiderül, hogy a vizsgált időszakban mintegy száztízezer különböző nemzetiségű és felekezetű polgárt gyükoltak meg, a faszista terrort a kommunista partizánok terrorja követte, Fonyódon tóparti, emelt szintű idősek otthonában helyek még leköthetők. Érdeklődni lehet: 451-3734, 06-20-555-7209, 06-30-25 l-8622-es telefonszámokon. Veszélyben a határon túli magyaroktatás „Ha az új magyar kormány jelentős mértékben csökkenti a határon túli magyarság oktatására fordítható összeget, veszélybe kerül a négy erdélyi módszertani központ működése” -jelentette ki Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke. Csíkszeredái sajtóértekezletén Lászlófy elmondta, hogy az RMPSZ-hez érkező anyaországi támogatások biztosítják az évközi továbbképzők szervezését, a nyári szünetben évi rendszerességgel megtarott továbbképző-sorozatot, a Bolyai Nyári Akadémia finanszírozását, valamint a szövetség által létrehozott és működtetett négy területi módszertani központ tevékenységét. Ez utóbbi azonban veszélybe kerülhet, ha az új magyar kormány jelentős mértékben csökkenti a határon túli magyarság oktatására fordítható összeget. Az érdekvédelmi szövetség elnöke reményét fejezte ki, hogy az új magyar kormány - ha megszorító intézkedéseket vezet is be -, nem lehetetleníti el a másfél évtized alatt kiépült, eredményesen dolgozó rendszer működését. A romániai magyar pedagógusok szakmai és érdekvédelmi szövetségének elnöke elmondta, hogy a magyar kedvezménytörvény az idén nyáron 700 erdélyi magyar pedagógus számára tette lehetővé a különböző magyarországi továbbképzőkön való részvételt. ,,A 34 magyarországi intézményben 47 képzésen összesen 1423 magyar pedagógus vett részt a Kárpátmedencéből” - mondta el Lászlófy, hozzáfűzve, hogy a résztvevők mintegy fele erdélyi magyar pedagógus volt. Lászlófy Pál beszámolt a szövetség hét végi szovátai elnökségi üléséről. Mint mondta, a testület tagjai megvizsgálták a romániai magyar tannyelvű iskolák tankönyvekkel való ellátottságát. Megállapították, hogy az első és a második elemiben, valamint a kilencedik és a tizedik osztályokban csak a második félév kezdetére készülnek el a tankönyvek, hiszen a tanügyi tárca későn írta ki a pályázatot a magyar nyelvű tankönyvek kiadására. „Alapvető emberi jogot sért ezáltal a tanügyminisztérium” - hangsúlyozta Lászlófy -, „hisz nem biztosítja az említett korosztályoknak a törvény által szavatolt ingyenes tankönyveket.” A pedagógus-szervezet elnöke azt is elmondta, hogy a pályázatról gyakorlatilag kizárták a magyar kiadókat, mivel ez utóbbiak a román kiadókénál jóval alacsonyabb példányszám miatt alulmaradnak az árversenyben. (HTMH) Könyv a magyar cserkészekről A nyugati magyar diaszpóra legeredményesebb szervezetei közé sorolható az 59 év óta négy világrészen működő és több ezer fiatalt számláló Külföldi Magyar Cserkészszövetség. E szervezet első tizenegy évéről jelent meg Magyarországon A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága kiadásában Marosvári Attila A magyar cserkészet az emigrációban 1945 és 1956 között c. könyve. A 419 oldalas könyv a nyugati magyar cserkészet hőskorát mutatja be. Első része a német, osztrák és olasz lágerekben beinduló cserkészmunkát elemzi, egyben rávilágítva az ezzel kapcsolatos nehézségekre, sikerekre, az elkeseredésre és örömökre. A könyv további részei a tengerentúlra: Ausztráliába, valamint Dél- és Eszak-Amerika egyes országaiba való szétszóródást dokumentálják. Befejező részében a központi irányítást is érzékelteti, amellyel a négy világrészre szétszórt Szövetség tagjait kezdettől fogva összetartotta. Bodnár Gábor, a KMCSSZ vezetőtisztje és a nyugati magyar cserkészet megteremtője 1949-ben így vélekedett e korszakról:’’Egyet nagyon világosan látok, mégpedig azt, hogy túlságos optimizmussal képzeltem a kivándorolt cserkészmunka megszervezését, ill. megindulását. (...) Mindeme akik a kollektív bűnösség elve alapján bosszút álltak a nem szerb lakosságon, elsősorban a félmilliós németségen és az ugyanekkora lélekszámú magyarságon. Dragoljub Zsivkovics bizottsági elnök szerint a tények feltárásával azt akarták elérni, hogy az ilyen események sohase ismétlődjenek meg. A csurogi származású Teleki Júlia VMSZ- es képviselő - aki egyévesen került szüleivel együtt a partizánok gyűjtőtáborába, s a terrorban apját és nagyapját is elveszítette - elmondta, hogy a Csurogról, Mozsorból és Zsablyáról kitelepített magyaroknak megtiltották a szülőfalujukba való visszatérést, és elkobozott vagyonukat máig sem kapták vissza. Kifejezte reményét: olyan idők következnek, amikor keresztet állíthat szeméttelepek alatt porladó hozzátartozóinak, és legalább megnevezik azokat, akik e gaztetteket elkövették. (Magyar Szó, Újvidék) ' NYUGATI " MAGYARSÁG meglátásoktól függetlenül bízom azonban abban, hogy a családok megállapodottsága és legégetőbb egzisztenciális gondjaik megoldása, illetve rendeződése után számolni lehet egy erősebb magyar összefogással, tömörüléssel, s az első benyomások lenyűgöző erejétől megszabadulva a honvágy is össze fogja sodorni az embereket.” így is lett, ahogy a szerző, történészi pontossággal de könnyen olvasható formában, országonként dokumentálja az árvalányhaj sikeres világútját. A tanulmány kitér a nyugati magyar cserkészet eszméjére (az emberebb ember és magyarabb magyarrá nevelése) és az ehhez fűződő cserkészprogramokra, próba- és vezetőképző-rendszer beindítására. A könyv táblázatokkal és egy 42 oldalas fényképgyújteménnyel teszi áttekinthetőbbé és színesebbé a témát. Marosvári Attila könyve a KMCSSZ központi irattárának tudományos feldolgozásán alapszik. Feltárásával a II. világháború utáni emigráció történetének fontos fejezetét ismerteti. A könyv a KMCSSZ boltjában kapható: Pándi György, 19 Edgemont Crescent, Wayne, NJ 07470 973-694- 3481 vagy pgyuri@msn.com Ara: 20 US dollár + postaköltség (hitelkártyával is megrendelhető). Hungarians of the West Hongrois d'Occident Publisher/Editor-in-Chief Felelős kiadó/Főszerkesztő: MIKLÓSSI ISTVÁN Published monthly by Kiadja havonta a TRANSATLANTIC PUBLICATIONS, INC. P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montréal, QC H3P 3B9, Canada Phone: (514)731-4192 Magyarországon forgalmazza: CANADA-TRANSATLANTIC Kiadó, Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. Magyarországi szerkesztőség: 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. Tel ./Fax: 326-7531 E-mail címünk: nyugatimagyarsag@axelero.hu Terjeszti: GONDOS BT., FEHÉRLÓFIA Könyvesbolt Előfizetési díjak egy évre: Kanada: CA-$35, egyéb országok: US-$35, MAGYARORSZÁG: 1500 Ft Előfizethető a szerkesztőség címére beküldött rózsaszínű postautalványon (Nyugaton: csekk vagy money order montreáli szerkesztőségünk címére) Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A szükséges javítás jogát fenntartjuk. A közölt írások nem feltétlenül képviselik a szerkesztőség álláspontját. A valódi névvel aláírt cikkekért a mindenkori cikkírók felelősek.
