Nyugati Magyarság, 2004 (22. évfolyam, 1-12. szám)

2004-08-01 / 8-9. szám

2004. augusztus-szeptember Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 11. oldal Tizennégy évvel ezelőtt kezdődött Az érem másik oldala Annus Adrián és Fazekas Róbert a doppingbotrányról A Magyar Nemzet 2004. júl. 23.-i számában Stefka István tíz évre tak­sálta a nagy átverés kezdetét, akarat­lanul is megtévesztve ezzel számos kevésbé tájékozott olvasót. Tekintet­tel arra, hogy a tanulmány néhány más pontatlanságtól sem mentes, és nagyon visszafogott a konkrétumok (bizonyítások) alkalmazásával, cél­szerűnek vélem egy kiegészítő anyag közzétételét. A KEZDET VÉGE Az 1990-es választások alkalmával a magyar nép a gyökeres társadalmi­politikai változások mellett voksolt, „padlóra” küldte az MSZMP-t, és joggal bízott abban, hogy a közel fél évszázadon át uralkodó, nyílt és bur­kolt fizikai-lelki terrort alkalmazó, a „fejlett szocialista társadalom” építgetésébe belebukott bandától egyszer és mindenkorra megszaba­dul. Az eufóriás állapot nem tartott so­káig. Az új kormány Grál-lovagként viselkedett az ország nyomorba döntőivel szemben: „futni” hagyta a gyilkosokat, a vérbírákat, a pufajká­­sokat, a verőlegényeket, és - szinte jogfolytonossági alapon - felvállalta a Kádárék által külföldről felvett, majd az utolsó fillérig elfecsérelt adóssághalmaz visszatérítését, sőt még azt is elnézte, hogy az egykori főguruk bizalmi pozíciókban marad­janak (vagy kerüljenek). A felelősségre vonás elmaradt, az illegalitásba készülő kádáristák vér­szemet kaptak, kigyomlálták pártjuk betűszavából az egyik M betűt, és MSZP zászló alatt, szociáldemokrata köntöst öltve tagadták meg kimúlt „szülőpártjuk” ezerszeresen beszaj­kózott elméleti tételeit, villámgyor­san elmarkolva Thürmerék elől a végrendeletben nem tisztázott örö­kösre jutó hagyaték minden ingó és ingatlan tételét, majd lecsaptak a pri­vatizáció legzsírosabb falataira. Éberen figyeltek arra, hogy a köz­vélemény hangulatát és tudatát befo­lyásoló tömegtájékoztatási eszközök elsöprő többsége azt a „nótát húzza”, amelyet ők „rendeltek”, a fáraói pi­ramisok labirintusainál bonyolultabb tulajdonviszonyok pajzsai mögött dekkoló sajtócézároktól. Valójában ez volt a nagy átverés kezdete és lényege, mert ettől kezdve az SZDSZ-szel szövetkezett újtőkés szocialisták úgy garázdálkodtak az országban, ahogyan a rendszerválto­zás előtt megszokták. Merészen al­kalmazták a korábban jól bevált kontraszelekciós káderpolitikát, Ká­dár közvetlen munkatársait vagy leg­megbízhatóbb embereit „emelték” miniszterelnöki, miniszteri, államtit­kári, főigazgatói, főtanácsadói, stb., helyekre, miközben pozíciójuk megerősítésére gomba módra szapo­rították a szürke eminenciásaik tábo­rába tartozó milliárdosok számát. Balekok a pálya szélén A rendszerváltozás első szabadon vá­lasztott miniszterelnökét rendkívül nagy felelősség terheli abban, hogy kormánya röpke egy év elteltével, ka­tasztrofális nagyságrendű ellenszen­vet vívott ki magának az állampol­gárok körében (miniszterelnökök mi­nimális tetszési indexei a rendszer­­változást követően: Antall: 25%, Bo­­ross: 28%, Horn: 27%, Orbán: 43%, Medgyessy: 38%). Mindez azért következett be, mert a kifosztott államkassza, valamint az irdatlan mértékű államadósság miatt elmaradt a várva várt anyagi fellen­dülés, és óriási nehézségekbe ütkö­zött a nyugati államokhoz viszonyí­tott 30-35 éves gazdasági (technikai, technológiai, szerkezeti) lemaradás felszámolása. Az Antall-Boross kor­mány azért volt képtelen megmagya­rázni az embereknek, hogy az orszá­got sújtó terheket a kádári érában „kuporgatták össze” azok a pénzügyi zsenik (Fekete János, Medgyessy Pé­ter, Békési László és elv(szak)tár­­saik), akik közül egy sem jutott a haj­léktalanok sorsára, mert akkor ar­ról is számot kellett volna adni, hogy miért maradt el a felelősök elszámol­tatása? Azt sem szabad elfelejteni, hogy a miniszterelnök mellett ott voltak a miniszterek, az államtitkárok és a szépszámú tanácsadók, akik a maguk területén szintén elnézőek voltak a bűnösökkel szemben, és akarva vagy akaratlanul kapitális balekokká vál­tak (Magyar Értelmező Késziszótár. Balek: együgyűen hiszékeny, kihasz­nálható ember). Az események lezajlásának vizs­gálatához elegendő a HM (Honvé­delmi Minisztérium), valamint az MH (Magyar Honvédség) példáival „operálni”, mert ezek többé-kevésbé megközelítő pontossággal, illetve el­hanyagolható eltérésekkel tükrözik az összes többi tárca diagnózisát. Az 1990-es kormányváltáskor Göncz Árpád sutyorgása jelölte meg az irányvonalat a balekok számára, amikor megható szavakkal búcsúz­tatta a távozó honvédelmi minisztert (Kárpáti Ferencet), magas kitüntetést akasztván a kaftánjára. Annak a főkomisszárnak mondott köszönetét, aki évtizedekig mérgezte az MN (Magyar Néphadsereg) állományát a marxizmus-leninizmus áfiumával, és szinte illetlenség szóba hozni, hogy a „dolgozó népet szolgálván” a dézs­­mát is kimarkolta a szolgálandók zsebéből. Búcsúzásként pedig, az MH Parancsnokság létrehozásával, totális vezetési káoszt és hatalmas anyagi megterhelést sózott a lóvá tett balekok (Göncz Árpád MH főpa­rancsnok és Für Lajos honvédelmi miniszter) nyakába. Für Lajos gyakorlatilag senkit sem menesztett az egykori pártpoli­tikai állományból, hagyta (vagy se­gítette), hogy átképezzék magukat, és irányítsák a HM-et és az MH-t. Göncz Árpádot „überelve”, a hazán­kat megszállva tartó szovjet csapatok főparancsnokát búcsúztatta nagy tisztelettel, egy aranytőrt nyújtván át neki távozásakor. A harmadik váltásban „becsú­szott” Szabó János is azt nyilatkozta „székfoglaló” mondókájábán, hogy: „Nem lesz tisztogatás az MH-ban!”. Talán ez volt az egyetlen ígérete, amelyet maradéktalanul betartott... A haderőreform pedig 14 éve fo­lyik, újabb és újabb ötleteket dobnak be a köztudatba, miközben a sereg had­rafoghatósága vagy harckészsége foko­zatosan csökken! Egyedül a (nem tel­jesített) ígéretek száma növekszik, és ebben Juhász Ferenc hadügyér igen szép helyezésre számíthat a honvé­delmi miniszterek sorában. A balekok közül pedig még ma is sokan képtelenek megérteni azt, amire Gorbacsov is rájött a szocialista tár­sadalmi rend mintegy 80 éves vergődése után, hogy jól prosperáló nyilvános házat lehetetlen létrehozni olyan „dolgozókkal”, akiknek egye­düli érdemük az, hogy már Lenin elv­társat is fogadhatták volna munkahe­lyükön anno dacumál, ha nem a kül­földi kollegináikat látogatta volna. A NAGY ÁTVERÉS KÖVETKEZMÉNYEI Bekövetkezett, hogy a csődöt mon­dott politikusok elkeserítették és/ vagy közömbössé tették a választó­­polgárokat, ezért 1994-ben, majd pe­dig 2002-ben ugyanazoknak a ke­zébe adták a hatalmat, akik az orosz szuronyok árnyékában a legmélyebb kátyúba navigálták a tervgazdaság címkét viselő rozzant tragacsukat. Csörgősipkát tettek az állampolgá­rok fejére, elhitették velük: hogy Hóm aktái eltűntek a hét lakat alatt őrzött irattárból; hogy Medgyessy a KGB el­len dolgozott; hogy a VIP-es politiku­sok ártatlanok a bagóért kapott köl­csönök felvételében; hogy az illetékes bűnüldöző és igazságszolgáltató szer­vek képtelenek néhány hét vagy hó­nap alatt lezárni a Tocsik, Princz, Kul­csár, Hóm, Juhász, Torgyán, Szabadi, Gyurcsány, Szekeres és más ügyeket (ügyleteket), nem beszélve a válasz­tási csalásokról és a hivatali hatalom­mal való visszaélésekről. Szemünk előtt züllött le főváro­sunk a legelhanyagoltabb európai főváros szintjére. A koncepciótlan­sági nyavalyával fertőzött főpolgár­mester megfúrta az Expót, és az agy­sérültekre jellemző módon, naponta emlegeti a (központi költségvetésből és külföldi kölcsönökből) felépítendő 4-es metró létrehozásának szüksé­gességét. Ezzel akaija feledtetni a ká­tyúkkal, hajléktalanokkal, kutyapisz­kokkal, falfirkákkal, közlekedési du­gókkal, mindent beborító plakátok­kal, koldusokkal és utcai árusokkal „telített” városképet. A Budai-hegyek beépítésével nemcsak a város panorámáját tették tönkre, hanem zöldterületének je­lentős részétől is megfosztották. A Kálvin-térre „rátelepített” üvegpalotá­val megbontották a tér harmóniáját, egyben „letakarták” a Nemzeti Múze­umot és a Múzeum körút egy részét. A Demszky-korszak alatt Budapest semmit sem fejlődött, csupán az ígér­getésekben, magamutogatásban, hazu­­dozásban és a Demszky-babáknak ti­tulált vasoszlopok tömegének létesíté­sében látható számottevő „eredmény”. Az ilyen eredményeket viszont cél­szerű lenne börtönnel „honorálni”, nem kivárva, hogy a főváros „első em­bere” kárt tegyen önmagában... A baleksági szindróma meglété­nek (egyik) bizonyítéka, hogy a bu­dapestiek előtt lezajlott főpolgármes­teri (14 éves) „tevékenység” ellenére, Demszkyt az EU Parlamentbe irányí­tották a választópolgárok! Elbizako­dottságát jól jellemzi, hogy még azt is előre jelezte, hogy a főpolgármes­teri helyét is meg fogja tartani! Ilyen magabiztos és „karakán” kártevőket „termelt ki” a rendszer­­változás mindent elnéző, feledtető vagy megbocsátó apparátusa. Összegzés A rendszerváltozás utáni „tisztoga­tást” azok hajtották végre, akiket ki kellett volna tisztogatni a közélet pa­lettájáról. A 14 éve kezdődött nagy átverés legnagyobb és befejező mozzanata most zajlik hazánkban. Medgyessy azt tette, amit Kádár idejében, amikor pénzügyminiszterként, majd pedig miniszterelnök helyettesként az ál­lamadósságot megnövelte, a törlesz­tést pedig az adófizetőkre bízza. Mindeközben tovább folyik a közpénzek elherdálása, egyebek kö­zött a közszolgálati tévénél, ahol minden évben több milliárdos defi­citet hoztak össze, miközben csapni­való műsorokat gyártanak és több milliós fizetéseket osztogatnak egyes vezetőiknek és munkatársaiknak (főszerkesztők, bemondók, stb.). A közpénzek „ablakon át történő kiszórását” jól illusztrálja az a pi­hent-agyú ötlethalmaz, amely alap­ján ivóvizet locsoltak az Erzsébet­­hídról a Dunába, gyeptéglával borí­tották be a Lánchidat, homokozót lé­tesítettek a Parlament előtt vagy „ka­kaóbiztos” számítógépekkel láttak el egy óvodát (mindezeket több mint egy milliárdért). Prognózis Medgyessy a napokban tűnik el a süllyesztőben, s ha előbb nem, 2006- ban követik barátai és eszmetársai is. Átadják a megnövelt adóssághal­mazt, a kifosztott kincstárt, a priva­tizált nemzetgazdaságot, a feltupíro­­zott államapparátust, a csillagászati bérekkel és jutalmakkal rendelkező, (látszattevékenységeket végző) elv­társaikat a következő kormánynak. Arra „játszanak”, hogy 2010-ben harmadszor is győznek, mert abban bíznak, hogy megint elmarad a fe­­lelősségrevonás, és ilyen terhekbe bármilyen összetételű kormány bele­bukik, tehát tovább folytathatják „kisded” játékaikat. A nemzeti oldal tehát csak úgy szabadulhat meg véglegesen a tőké­sekké avanzsált marxista kompániá­tól, ha parlamenti kétharmados több­séget biztosító választási eredményt fog elérni, és harmadszor már nem esik abba a hibába, amibe a ’90-es és ’98-as választásokat követően esett. Bokor Imre Szeptember első napjaiban Patrubány Miklós vezetésével MVSZ-küldött­­ség utazott Szombathelyre. A Magya­rok Világszövetségének vezetői ek­képp próbáltak tájékozódni az olim­piai aranyéremtől megfosztott Annus Adrián és Fazekas Róbert ügyében. Az MVSZ küldöttsége előbb a város politikai vezetőivel találkozott, majd közel kétórás tárgyalást folytatott a Haladás Sportegyesület vezetőivel és a két olimpikonnal, akikkel a talál­kozó végén Patrubány Miklós külön­­külön négyszemközt beszélgetett. Az MVSZ elnökét és a kíséreté­ben lévő Rácz Sándor tiszteletbeli el­nököt, valamint Sárközy Csabát, az MVSZ Vas megyei elnökét a város­házán fogadta Szombathely polgár­­mestere, Dr. Ipkovich György és a vá­rosi tanács frakcióvezetői: Feiszt György alpolgármester (SZDSZ), Dr. Prugberger Emil (Polgári Egyesület), Rettegi Attila (FIDESZ) és Szűcs Gá­bor (MSZP). Az MVSZ elnöke elmondta: táj­ékozódni jöttek, mert az olimpiai aranyérmétől megfosztott két magyar dobóatléta ügye túlnőtt a sport kere­tein, élénken foglalkoztatja az egész magyar társadalmat, következménye­iben pedig érinti az egész ország, a nemzet arculatát és érdekeit. Ilyen kö­rülmények között a Magyarok Világ­­szövetsége nem maradhat tétlen. Amennyiben a város politikai és sportvezetői, mint a két sportoló élet­útjának legközelebbi ismerői ezt in­dokoltnak látják, a Magyarok Világ­­szövetsége kész felajánlani nemzet­közi kapcsolatrendszerét, a sportolók és a nemzet érdekeinek védelmében, az igazság, a méltányosság és a tisz­tesség érvényesülése mellett. A város vezetői, politikusai el­mondták, hogy pártpolitikai színe­zettől függetlenül egységesen kiáll­nak Annus Adrián és Fazekas Róbert mellett. Elmondták, úgy érzik, hogy a legfelső politikai és sportvezetés magukra hagyta őket. Köszönetét mondtak a Magyarok Világszövetsé­gének az elvszerű kiállásért és a fel­ajánlott jószolgálatért. Ezt követően, az MVSZ küldött­ségéhez csatlakozott Dr. Zsiga Tibor jogász, a Vas megyei közélet ismert személyisége. A Haladás Sportegye­sület székhelyén találkoztak az olim­piai aranyérmüktől megfosztott An­nus Adriánnal és Fazekas Róberttel. Jelen volt edzőjük Vida József és a sportegyesület ügyvezető elnöke Csigó Szabolcs. A két, olimpiai bajnokságot nyert magyar dobóatléta elmondta, hogy mindeddig semmilyen hivatalos érte­sítést nem kaptak a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól /NOB/. El­mondták: lelkiismeretük tiszta. Az olimpiai aranyéremtől való megfosz­tásukat méltánytalannak érzik, hiszen egyiküknél sem mutatták ki dopping­szerek használatát. A velük szemben alkalmazott eljárásokat kimondottan ellenségesnek érzékelték. Az őket ért sérelmekért feltett szándékuk jogai­kat a nemzetközi sportbíróság fóru­main érvényesíteni. Annus Adrián elmondta, hogy tel­jesen szabályosan leadta a kért vize­let- és vérmintákat. Mind a négy teszt negatív volt. Két nappal később, miu­tán a NOB Fazekas Róbertét kitiltotta az olimpiai faluból, elhatározta, hogy szolidarizál sporttársával és szurkoló­ikkal együtt hazautaznak. Engedélyt kért és kapott az eltávozásra. Sem a NOB sem a WADA nem értesítette ar­ról, hogy otthonában felkeresik. Ami­kor az ausztriai rendőrőrsre hívták, megtagadta a megjelenést, mert nincs semmi garanciája arra nézve, hogy a WADA korrektül kezeli a vizeletmin­tákat. Ugyanakkor leadta a mintákat a magyar sporthatóságnak, amelyeket Ausztriában, minősített, semleges dop­pingellenőrző laboratóriumban he­lyeztek el. Vállalja a genetikai vizsgá­latot a vizeletminta hitelességének bi­zonyítására. Fazekas Róbert elmondta, hogy az olimpiai győzelem után elvégzett kö­telező doppingvizsgálaton képtelen volt leadni a kért vizeletmennyiséget. A WADA embereinek viselkedése el­lenséges és megalázó volt. Mezte­lenre vetkőztették. Annak ellenére, hogy közel két liter vizet megivott, képtelen volt több vizeletet leadni, mert valahányszor arra készült, a WADA emberei végbélnyílását és nemi szervét tolakodva, közelről kezdték fürkészni. A természetes sze­méremérzet ilyen durva megsértése egyre fokozódó gátlást váltott ki benne. Az olimpiai döntő feszültsé­gével és fáradságával terhelve, órák hosszú során keresztül elviselt mega­láztatás után elfogyott türelme és fel­háborodva otthagyott csapot-papot. Utólag sportorvosok sora biztosította, hogy a mai módszerekkel az általa le­adott vizeletmennyiség is elegendő lett volna doppingvizsgálat elvégzé­séhez, amit a WADA megtagadott. Vida József edző elbeszélése sze­rint az amerikai .sportküldöttség egyik vezetője megszólította a magyar spor­tolókat és elmondta: ha egy amerikai sportolót úgy megaláztak volna, mint Fazekas Róbertét, az egész küldött­ség azonnal hazautazott volna. Csigó Szabolcs elnök komoran vallott arról, hogy az athéni játékok során egyre súlyosbodó döbbenettel kellett tudo­másul vennie, hogyan hárították el egymás után segítségkérését kiemel­kedő magyar személyiségek. A sportemberek egybecsengően el­mondták, hogy megítélésük szerint a doppingvizsgálatok elvégzésére kine­vezett főhatóság, a WADA szinte kor­látlan hatalommal bír, amellyel műkö­désének szabályozottsága nincs össz­hangban, és ekképp semmilyen garan­cia nincs arra, hogy a leadott mintá­kat minden kételyt kizáróan kezelik. Az Annus Adriántól elvett győzel­met egy japán sportolónak ítélték oda. Ezzel az aranyéremmel a japán sport­küldöttség összesen 16 aranyérmet szerzett, és minden idők legsikeresebb olimpiáját zárta. A Fazekas Róberttól elvett aranyérmet egy német atlétának ítélték oda. Kommentátorok nézete szerint ez az érem mentette meg a né­met atlétacsapat becsületét, mely e hí­ján, olimpiai szereplésének történeté­ben először maradt volna győzelem nélkül, minden idők leggyengébb eredményt produkálva. Sokak szerint joggal meg lehet kérdőjelezni, hogy az olimpiai játé­kokon egyre elhatalmasodó üzleti és politikai érdekek szövevényében egy kellőképpen nem szabályozott belső életű, de ugyanakkor korlátlan hata­lommal rendelkező testület alkalmas­­e az olimpiai szellem érvényesülésé­nek szavatolására, a játékok tisztasá­gának megőrzésére? (MVSZ Sajtószolgálat) To the attention of North American Hungarian communities, unions, organisations, churches and schools! A Hungarian ar­tisan and painter, who is also an experienced pedagogue, is looking to organise exhibitions of her works, and to teach children and young adults about Hungarian fine art and folk art. Mailing address: H-l 141 Budapest, II. kér. Bazsarózsa u.98. Mobile phone: + 36 20 470 5016

Next

/
Thumbnails
Contents