Nyugati Magyarság, 2004 (22. évfolyam, 1-12. szám)
2004-08-01 / 8-9. szám
2004. augusztus-szeptember Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 11. oldal Tizennégy évvel ezelőtt kezdődött Az érem másik oldala Annus Adrián és Fazekas Róbert a doppingbotrányról A Magyar Nemzet 2004. júl. 23.-i számában Stefka István tíz évre taksálta a nagy átverés kezdetét, akaratlanul is megtévesztve ezzel számos kevésbé tájékozott olvasót. Tekintettel arra, hogy a tanulmány néhány más pontatlanságtól sem mentes, és nagyon visszafogott a konkrétumok (bizonyítások) alkalmazásával, célszerűnek vélem egy kiegészítő anyag közzétételét. A KEZDET VÉGE Az 1990-es választások alkalmával a magyar nép a gyökeres társadalmipolitikai változások mellett voksolt, „padlóra” küldte az MSZMP-t, és joggal bízott abban, hogy a közel fél évszázadon át uralkodó, nyílt és burkolt fizikai-lelki terrort alkalmazó, a „fejlett szocialista társadalom” építgetésébe belebukott bandától egyszer és mindenkorra megszabadul. Az eufóriás állapot nem tartott sokáig. Az új kormány Grál-lovagként viselkedett az ország nyomorba döntőivel szemben: „futni” hagyta a gyilkosokat, a vérbírákat, a pufajkásokat, a verőlegényeket, és - szinte jogfolytonossági alapon - felvállalta a Kádárék által külföldről felvett, majd az utolsó fillérig elfecsérelt adóssághalmaz visszatérítését, sőt még azt is elnézte, hogy az egykori főguruk bizalmi pozíciókban maradjanak (vagy kerüljenek). A felelősségre vonás elmaradt, az illegalitásba készülő kádáristák vérszemet kaptak, kigyomlálták pártjuk betűszavából az egyik M betűt, és MSZP zászló alatt, szociáldemokrata köntöst öltve tagadták meg kimúlt „szülőpártjuk” ezerszeresen beszajkózott elméleti tételeit, villámgyorsan elmarkolva Thürmerék elől a végrendeletben nem tisztázott örökösre jutó hagyaték minden ingó és ingatlan tételét, majd lecsaptak a privatizáció legzsírosabb falataira. Éberen figyeltek arra, hogy a közvélemény hangulatát és tudatát befolyásoló tömegtájékoztatási eszközök elsöprő többsége azt a „nótát húzza”, amelyet ők „rendeltek”, a fáraói piramisok labirintusainál bonyolultabb tulajdonviszonyok pajzsai mögött dekkoló sajtócézároktól. Valójában ez volt a nagy átverés kezdete és lényege, mert ettől kezdve az SZDSZ-szel szövetkezett újtőkés szocialisták úgy garázdálkodtak az országban, ahogyan a rendszerváltozás előtt megszokták. Merészen alkalmazták a korábban jól bevált kontraszelekciós káderpolitikát, Kádár közvetlen munkatársait vagy legmegbízhatóbb embereit „emelték” miniszterelnöki, miniszteri, államtitkári, főigazgatói, főtanácsadói, stb., helyekre, miközben pozíciójuk megerősítésére gomba módra szaporították a szürke eminenciásaik táborába tartozó milliárdosok számát. Balekok a pálya szélén A rendszerváltozás első szabadon választott miniszterelnökét rendkívül nagy felelősség terheli abban, hogy kormánya röpke egy év elteltével, katasztrofális nagyságrendű ellenszenvet vívott ki magának az állampolgárok körében (miniszterelnökök minimális tetszési indexei a rendszerváltozást követően: Antall: 25%, Boross: 28%, Horn: 27%, Orbán: 43%, Medgyessy: 38%). Mindez azért következett be, mert a kifosztott államkassza, valamint az irdatlan mértékű államadósság miatt elmaradt a várva várt anyagi fellendülés, és óriási nehézségekbe ütközött a nyugati államokhoz viszonyított 30-35 éves gazdasági (technikai, technológiai, szerkezeti) lemaradás felszámolása. Az Antall-Boross kormány azért volt képtelen megmagyarázni az embereknek, hogy az országot sújtó terheket a kádári érában „kuporgatták össze” azok a pénzügyi zsenik (Fekete János, Medgyessy Péter, Békési László és elv(szak)társaik), akik közül egy sem jutott a hajléktalanok sorsára, mert akkor arról is számot kellett volna adni, hogy miért maradt el a felelősök elszámoltatása? Azt sem szabad elfelejteni, hogy a miniszterelnök mellett ott voltak a miniszterek, az államtitkárok és a szépszámú tanácsadók, akik a maguk területén szintén elnézőek voltak a bűnösökkel szemben, és akarva vagy akaratlanul kapitális balekokká váltak (Magyar Értelmező Késziszótár. Balek: együgyűen hiszékeny, kihasználható ember). Az események lezajlásának vizsgálatához elegendő a HM (Honvédelmi Minisztérium), valamint az MH (Magyar Honvédség) példáival „operálni”, mert ezek többé-kevésbé megközelítő pontossággal, illetve elhanyagolható eltérésekkel tükrözik az összes többi tárca diagnózisát. Az 1990-es kormányváltáskor Göncz Árpád sutyorgása jelölte meg az irányvonalat a balekok számára, amikor megható szavakkal búcsúztatta a távozó honvédelmi minisztert (Kárpáti Ferencet), magas kitüntetést akasztván a kaftánjára. Annak a főkomisszárnak mondott köszönetét, aki évtizedekig mérgezte az MN (Magyar Néphadsereg) állományát a marxizmus-leninizmus áfiumával, és szinte illetlenség szóba hozni, hogy a „dolgozó népet szolgálván” a dézsmát is kimarkolta a szolgálandók zsebéből. Búcsúzásként pedig, az MH Parancsnokság létrehozásával, totális vezetési káoszt és hatalmas anyagi megterhelést sózott a lóvá tett balekok (Göncz Árpád MH főparancsnok és Für Lajos honvédelmi miniszter) nyakába. Für Lajos gyakorlatilag senkit sem menesztett az egykori pártpolitikai állományból, hagyta (vagy segítette), hogy átképezzék magukat, és irányítsák a HM-et és az MH-t. Göncz Árpádot „überelve”, a hazánkat megszállva tartó szovjet csapatok főparancsnokát búcsúztatta nagy tisztelettel, egy aranytőrt nyújtván át neki távozásakor. A harmadik váltásban „becsúszott” Szabó János is azt nyilatkozta „székfoglaló” mondókájábán, hogy: „Nem lesz tisztogatás az MH-ban!”. Talán ez volt az egyetlen ígérete, amelyet maradéktalanul betartott... A haderőreform pedig 14 éve folyik, újabb és újabb ötleteket dobnak be a köztudatba, miközben a sereg hadrafoghatósága vagy harckészsége fokozatosan csökken! Egyedül a (nem teljesített) ígéretek száma növekszik, és ebben Juhász Ferenc hadügyér igen szép helyezésre számíthat a honvédelmi miniszterek sorában. A balekok közül pedig még ma is sokan képtelenek megérteni azt, amire Gorbacsov is rájött a szocialista társadalmi rend mintegy 80 éves vergődése után, hogy jól prosperáló nyilvános házat lehetetlen létrehozni olyan „dolgozókkal”, akiknek egyedüli érdemük az, hogy már Lenin elvtársat is fogadhatták volna munkahelyükön anno dacumál, ha nem a külföldi kollegináikat látogatta volna. A NAGY ÁTVERÉS KÖVETKEZMÉNYEI Bekövetkezett, hogy a csődöt mondott politikusok elkeserítették és/ vagy közömbössé tették a választópolgárokat, ezért 1994-ben, majd pedig 2002-ben ugyanazoknak a kezébe adták a hatalmat, akik az orosz szuronyok árnyékában a legmélyebb kátyúba navigálták a tervgazdaság címkét viselő rozzant tragacsukat. Csörgősipkát tettek az állampolgárok fejére, elhitették velük: hogy Hóm aktái eltűntek a hét lakat alatt őrzött irattárból; hogy Medgyessy a KGB ellen dolgozott; hogy a VIP-es politikusok ártatlanok a bagóért kapott kölcsönök felvételében; hogy az illetékes bűnüldöző és igazságszolgáltató szervek képtelenek néhány hét vagy hónap alatt lezárni a Tocsik, Princz, Kulcsár, Hóm, Juhász, Torgyán, Szabadi, Gyurcsány, Szekeres és más ügyeket (ügyleteket), nem beszélve a választási csalásokról és a hivatali hatalommal való visszaélésekről. Szemünk előtt züllött le fővárosunk a legelhanyagoltabb európai főváros szintjére. A koncepciótlansági nyavalyával fertőzött főpolgármester megfúrta az Expót, és az agysérültekre jellemző módon, naponta emlegeti a (központi költségvetésből és külföldi kölcsönökből) felépítendő 4-es metró létrehozásának szükségességét. Ezzel akaija feledtetni a kátyúkkal, hajléktalanokkal, kutyapiszkokkal, falfirkákkal, közlekedési dugókkal, mindent beborító plakátokkal, koldusokkal és utcai árusokkal „telített” városképet. A Budai-hegyek beépítésével nemcsak a város panorámáját tették tönkre, hanem zöldterületének jelentős részétől is megfosztották. A Kálvin-térre „rátelepített” üvegpalotával megbontották a tér harmóniáját, egyben „letakarták” a Nemzeti Múzeumot és a Múzeum körút egy részét. A Demszky-korszak alatt Budapest semmit sem fejlődött, csupán az ígérgetésekben, magamutogatásban, hazudozásban és a Demszky-babáknak titulált vasoszlopok tömegének létesítésében látható számottevő „eredmény”. Az ilyen eredményeket viszont célszerű lenne börtönnel „honorálni”, nem kivárva, hogy a főváros „első embere” kárt tegyen önmagában... A baleksági szindróma meglétének (egyik) bizonyítéka, hogy a budapestiek előtt lezajlott főpolgármesteri (14 éves) „tevékenység” ellenére, Demszkyt az EU Parlamentbe irányították a választópolgárok! Elbizakodottságát jól jellemzi, hogy még azt is előre jelezte, hogy a főpolgármesteri helyét is meg fogja tartani! Ilyen magabiztos és „karakán” kártevőket „termelt ki” a rendszerváltozás mindent elnéző, feledtető vagy megbocsátó apparátusa. Összegzés A rendszerváltozás utáni „tisztogatást” azok hajtották végre, akiket ki kellett volna tisztogatni a közélet palettájáról. A 14 éve kezdődött nagy átverés legnagyobb és befejező mozzanata most zajlik hazánkban. Medgyessy azt tette, amit Kádár idejében, amikor pénzügyminiszterként, majd pedig miniszterelnök helyettesként az államadósságot megnövelte, a törlesztést pedig az adófizetőkre bízza. Mindeközben tovább folyik a közpénzek elherdálása, egyebek között a közszolgálati tévénél, ahol minden évben több milliárdos deficitet hoztak össze, miközben csapnivaló műsorokat gyártanak és több milliós fizetéseket osztogatnak egyes vezetőiknek és munkatársaiknak (főszerkesztők, bemondók, stb.). A közpénzek „ablakon át történő kiszórását” jól illusztrálja az a pihent-agyú ötlethalmaz, amely alapján ivóvizet locsoltak az Erzsébethídról a Dunába, gyeptéglával borították be a Lánchidat, homokozót létesítettek a Parlament előtt vagy „kakaóbiztos” számítógépekkel láttak el egy óvodát (mindezeket több mint egy milliárdért). Prognózis Medgyessy a napokban tűnik el a süllyesztőben, s ha előbb nem, 2006- ban követik barátai és eszmetársai is. Átadják a megnövelt adóssághalmazt, a kifosztott kincstárt, a privatizált nemzetgazdaságot, a feltupírozott államapparátust, a csillagászati bérekkel és jutalmakkal rendelkező, (látszattevékenységeket végző) elvtársaikat a következő kormánynak. Arra „játszanak”, hogy 2010-ben harmadszor is győznek, mert abban bíznak, hogy megint elmarad a felelősségrevonás, és ilyen terhekbe bármilyen összetételű kormány belebukik, tehát tovább folytathatják „kisded” játékaikat. A nemzeti oldal tehát csak úgy szabadulhat meg véglegesen a tőkésekké avanzsált marxista kompániától, ha parlamenti kétharmados többséget biztosító választási eredményt fog elérni, és harmadszor már nem esik abba a hibába, amibe a ’90-es és ’98-as választásokat követően esett. Bokor Imre Szeptember első napjaiban Patrubány Miklós vezetésével MVSZ-küldöttség utazott Szombathelyre. A Magyarok Világszövetségének vezetői ekképp próbáltak tájékozódni az olimpiai aranyéremtől megfosztott Annus Adrián és Fazekas Róbert ügyében. Az MVSZ küldöttsége előbb a város politikai vezetőivel találkozott, majd közel kétórás tárgyalást folytatott a Haladás Sportegyesület vezetőivel és a két olimpikonnal, akikkel a találkozó végén Patrubány Miklós különkülön négyszemközt beszélgetett. Az MVSZ elnökét és a kíséretében lévő Rácz Sándor tiszteletbeli elnököt, valamint Sárközy Csabát, az MVSZ Vas megyei elnökét a városházán fogadta Szombathely polgármestere, Dr. Ipkovich György és a városi tanács frakcióvezetői: Feiszt György alpolgármester (SZDSZ), Dr. Prugberger Emil (Polgári Egyesület), Rettegi Attila (FIDESZ) és Szűcs Gábor (MSZP). Az MVSZ elnöke elmondta: tájékozódni jöttek, mert az olimpiai aranyérmétől megfosztott két magyar dobóatléta ügye túlnőtt a sport keretein, élénken foglalkoztatja az egész magyar társadalmat, következményeiben pedig érinti az egész ország, a nemzet arculatát és érdekeit. Ilyen körülmények között a Magyarok Világszövetsége nem maradhat tétlen. Amennyiben a város politikai és sportvezetői, mint a két sportoló életútjának legközelebbi ismerői ezt indokoltnak látják, a Magyarok Világszövetsége kész felajánlani nemzetközi kapcsolatrendszerét, a sportolók és a nemzet érdekeinek védelmében, az igazság, a méltányosság és a tisztesség érvényesülése mellett. A város vezetői, politikusai elmondták, hogy pártpolitikai színezettől függetlenül egységesen kiállnak Annus Adrián és Fazekas Róbert mellett. Elmondták, úgy érzik, hogy a legfelső politikai és sportvezetés magukra hagyta őket. Köszönetét mondtak a Magyarok Világszövetségének az elvszerű kiállásért és a felajánlott jószolgálatért. Ezt követően, az MVSZ küldöttségéhez csatlakozott Dr. Zsiga Tibor jogász, a Vas megyei közélet ismert személyisége. A Haladás Sportegyesület székhelyén találkoztak az olimpiai aranyérmüktől megfosztott Annus Adriánnal és Fazekas Róberttel. Jelen volt edzőjük Vida József és a sportegyesület ügyvezető elnöke Csigó Szabolcs. A két, olimpiai bajnokságot nyert magyar dobóatléta elmondta, hogy mindeddig semmilyen hivatalos értesítést nem kaptak a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól /NOB/. Elmondták: lelkiismeretük tiszta. Az olimpiai aranyéremtől való megfosztásukat méltánytalannak érzik, hiszen egyiküknél sem mutatták ki doppingszerek használatát. A velük szemben alkalmazott eljárásokat kimondottan ellenségesnek érzékelték. Az őket ért sérelmekért feltett szándékuk jogaikat a nemzetközi sportbíróság fórumain érvényesíteni. Annus Adrián elmondta, hogy teljesen szabályosan leadta a kért vizelet- és vérmintákat. Mind a négy teszt negatív volt. Két nappal később, miután a NOB Fazekas Róbertét kitiltotta az olimpiai faluból, elhatározta, hogy szolidarizál sporttársával és szurkolóikkal együtt hazautaznak. Engedélyt kért és kapott az eltávozásra. Sem a NOB sem a WADA nem értesítette arról, hogy otthonában felkeresik. Amikor az ausztriai rendőrőrsre hívták, megtagadta a megjelenést, mert nincs semmi garanciája arra nézve, hogy a WADA korrektül kezeli a vizeletmintákat. Ugyanakkor leadta a mintákat a magyar sporthatóságnak, amelyeket Ausztriában, minősített, semleges doppingellenőrző laboratóriumban helyeztek el. Vállalja a genetikai vizsgálatot a vizeletminta hitelességének bizonyítására. Fazekas Róbert elmondta, hogy az olimpiai győzelem után elvégzett kötelező doppingvizsgálaton képtelen volt leadni a kért vizeletmennyiséget. A WADA embereinek viselkedése ellenséges és megalázó volt. Meztelenre vetkőztették. Annak ellenére, hogy közel két liter vizet megivott, képtelen volt több vizeletet leadni, mert valahányszor arra készült, a WADA emberei végbélnyílását és nemi szervét tolakodva, közelről kezdték fürkészni. A természetes szeméremérzet ilyen durva megsértése egyre fokozódó gátlást váltott ki benne. Az olimpiai döntő feszültségével és fáradságával terhelve, órák hosszú során keresztül elviselt megaláztatás után elfogyott türelme és felháborodva otthagyott csapot-papot. Utólag sportorvosok sora biztosította, hogy a mai módszerekkel az általa leadott vizeletmennyiség is elegendő lett volna doppingvizsgálat elvégzéséhez, amit a WADA megtagadott. Vida József edző elbeszélése szerint az amerikai .sportküldöttség egyik vezetője megszólította a magyar sportolókat és elmondta: ha egy amerikai sportolót úgy megaláztak volna, mint Fazekas Róbertét, az egész küldöttség azonnal hazautazott volna. Csigó Szabolcs elnök komoran vallott arról, hogy az athéni játékok során egyre súlyosbodó döbbenettel kellett tudomásul vennie, hogyan hárították el egymás után segítségkérését kiemelkedő magyar személyiségek. A sportemberek egybecsengően elmondták, hogy megítélésük szerint a doppingvizsgálatok elvégzésére kinevezett főhatóság, a WADA szinte korlátlan hatalommal bír, amellyel működésének szabályozottsága nincs összhangban, és ekképp semmilyen garancia nincs arra, hogy a leadott mintákat minden kételyt kizáróan kezelik. Az Annus Adriántól elvett győzelmet egy japán sportolónak ítélték oda. Ezzel az aranyéremmel a japán sportküldöttség összesen 16 aranyérmet szerzett, és minden idők legsikeresebb olimpiáját zárta. A Fazekas Róberttól elvett aranyérmet egy német atlétának ítélték oda. Kommentátorok nézete szerint ez az érem mentette meg a német atlétacsapat becsületét, mely e híján, olimpiai szereplésének történetében először maradt volna győzelem nélkül, minden idők leggyengébb eredményt produkálva. Sokak szerint joggal meg lehet kérdőjelezni, hogy az olimpiai játékokon egyre elhatalmasodó üzleti és politikai érdekek szövevényében egy kellőképpen nem szabályozott belső életű, de ugyanakkor korlátlan hatalommal rendelkező testület alkalmase az olimpiai szellem érvényesülésének szavatolására, a játékok tisztaságának megőrzésére? (MVSZ Sajtószolgálat) To the attention of North American Hungarian communities, unions, organisations, churches and schools! A Hungarian artisan and painter, who is also an experienced pedagogue, is looking to organise exhibitions of her works, and to teach children and young adults about Hungarian fine art and folk art. Mailing address: H-l 141 Budapest, II. kér. Bazsarózsa u.98. Mobile phone: + 36 20 470 5016
