Nyugati Magyarság, 2004 (22. évfolyam, 1-12. szám)
2004-08-01 / 8-9. szám
2004. augusztus-szeptember Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 5. oldal HERING JÓZSEF Daczó Árpád Ferenc-rendi szerzetes az idei nyár elején az egykori Szolnok-Doboka vármegyei Désről ismét eljött hozzánk a magyarok székesfővárosába és Tápiószentmártonba, ahol előadást tartott a magyarok Boldogasszonyáról, népünk ősi vallásos hitéről és szokásairól. Lukács atya - merthogy Daczó Árpádot így nevezik a rendjében - valóságos élő legenda az erdélyi, s azon túl az egyetemes magyar világban. Elég csak annyit mondanunk, hogy Babba Mária, mire sokaknak azonnal eszébe jut a most 83 esztendős, szikár, víg kedélyű, dalos kedvű és mindenkihez kedves Lukács atya, aki négy évtizedes kutatómunkával, nagy beleéléssel mutatta föl számunkra a Boldogasszony több évezredre és több ezer kilométer távolságra visszanyúló eredetét. A Babba Mária-tisztelet néphagyományáról szóló tanulmányait csokorba foglaló Csíksomlyó titka című kötetének első kiadása 2000-ben jelent meg Csíkszeredában. A dédai vasúti pályafelvigyázó szegény sorsú gyermeke 1936-ban egy szászrégeni fűrésztelepen kétkezi munkásként dolgozott, amikor - saját elmondása szerint - rátekintett Szent Ferenc és ezt mondta neki: „Fiam, látom, hogy nem kellesz senkinek. Na sebaj, akkor gyere hozzám!” Négy esztendővel később Medgyesen beállt a ferencesekhez. „Valamit akart velem az Isten. Mindenki életében vannak csodák, csak meg kell látnunk ölet. Életem csodája engem az Úrjézushoz, a szentháromságos Úristenhez, Babba Máriához és az én székely népemhez vezetett”, emlékezik vissza Lukács atya. A vajdahunyadi Szent István Ferenc-rendi Hittudományi Főiskola elvégzése után többek között zárdalelkész Marosvásárhelyen, majd a román hatóságok hosszú esztendőkre internálják, előbb az Arad megyei Máriaradnára, majd a háromszéki Esztelnekre. Csíksomlyóra 1957-ben helyezték, ahol azonnal hozzálátott a híres-neves barokk kegytemplom belsejének földíszítéséhez csíki népművészeti szőttesekkel és hímzésekkel. Fölkutatja az ősi Somlyói kolostor széthordott értékeit, helyre- és visszaállítatja a Kissomly ó-hegyre föl vezető Jézus hágója kálvária kidöntött és elhurcolt stációit, keresztjeit. Tizenhárom esztendőn keresztül szemléli, csodálja a román kommunista korszakban áldozatvállalással is járó csíksomlyói zarándoklatok búcsúsainak szokásait, hallgatja népi imádságait. Közben tanulmányozza a Babba Mária-tisztelettel kapcsolatos, vagy azzal valamilyen módon összefüggésbe hozható, addig napvilágot látott, gazdagnak nem nevezhető történészi, teológiai és néprajzi műveket. A Csík vármegyei Kostelekre 1973-ban került plébánosnak, majd öt esztendőn keresztül gyűjtötte a Gyimesek hegyekkel koszorúzott, mélyen fekvő völgyi falvaiban élő emberek archaikus népi imádságait, ráolvasok és szentes énekeit. Daczó Árpád a gyimesiek népi hagyománya mellett Moldva, a Székelyföld és más erdélyi vidékek ma már egyre inkább feledésbe merülő értékeit is belefoglalta a Hosszú utak megszomorodának... című kötetébe. Daczó Árpáddal elsősorban a magyarok Boldogasszonya és a Babba Mária azonosságáról, valamint Szent István királyunk kiválóságáról beszélgettünk.- Lukács atya szinte egész életét a Boldogasszony és a Babba Mária közötti azonosság kimutatására szentelte. Miért tartja ezt ennyire fontosnak?- Különösen most, az új évezred hajnalán szeretném gazdagítani a népemet, a hitemet azzal, hogy föltündököltetem azt a csodálatos Szűz Máriát, aki Boldogasszony és Babba Mária néven őseinket bevezette a Kárpátmedencébe és itt meg is tartott bennünket. A sok vándorló nép közül ugyanis csak a magyarokat tartotta meg itt, mert velünk célja volt.- Milyen célja volt Babba Máriának a magyarsággal? Szent István és a magyarság ősi Boldogasszony-hite Beszélgetés Daczó Árpád atyával- Mindaz, amit több mint ezer esztendőn keresztül tett velünk Európában.- A cél beteljesedett a harmadik évezred elejére?- Úgy fogalmaznék, hogy Babba Máriának a nemrégen elkezdődött új évezredben további célja van népünkkel. Boldogasszonyunk minket idehozott, ezer esztendeig megtartott, sőt Patrona Hungáriáé is lett számunkra. A harmadik évezredben úgy kíván tovább vezetni bennünket, hogy égi édesanyja marad a Kárpát-medencében oly sokszor elárult népünknek és teljesíti a hivatását, amelyet a maga módján eddig is megtett. A magyar nép nem területért, hanem a szabadságáért és az emberek jogaiért küzd. Gondoljunk csak a Rákóczi-féle, az 1848-49-es, valamint az 1956-os szabadságharcra. De a történelemkönyvek által pogánylázadásnak nevezett küzdelem némelyikét is nyugodtan nevezhetjük szabadságharcnak, mert népünk észrevette, hogy a nyugati népek, elsősorban a németek, le akarják igázni a magyarságot.- A németek térhódítását késó'bb maga Szent István királyunk is elősegítette, hiszen szép számmal hívta be őket az országba. Boldog Gizella, a felesége is bajor volt.- Mégis kiket hívhatott volna be abban az időben a missziós munka elvégzésére, ha nem a németeket? A választási lehetőség a bizánci egyház volt, de Szent István végül a Nyugathoz kívánta kötni népünk szekerének rúdját. Később bebizonyosodott, hogy helyesen tette. Még akkor is, ha a Nyugat sokszor bizony cserbenhagyott bennünket. S akkoriban, de később is, a fejlettebb kultúrájú és társadalmú országok a nyugati egyházhoz és világhoz tartoztak. Ennek hatása máig észlelhető. Szent István teljes mértékben krisztusi evangéliumi szent ember volt. A krisztusi evangélium alapja az igazi, szép embertestvéri szeretet. Miért? Azért, mert mi mindannyian, akik az élet síkjára lépünk, az Isten gyermekei vagyunk. Egyformán azok vagyunk, tartozzunk akármelyik néphez. Istengyermeki mivoltunk viszont az embertestvéri szeretetre kötelez bennünket. Szent István éppen ezt kívánta a gyakorlatban is megvalósítani. Erre legjobb példa a fiának, Szent Imre hercegnek szánt Intelmek című műve. A nagy király krisztusi értelemben érvényesítette a maga életszentségét, ami által Barabás Miklós 1845-ben készült Felajánlás című festménye a zentai katolikus templomban az evangélium megalapozójává is vált ebben a hazában. Az evangélium megalapozásához viszont szükség volt arra, hogy népe tudatába beépüljön Jézus Krisztus személye. Jézusnak, Isten megtestesült fiának földi anyára volt szüksége ahhoz, hogy eljöhessen közénk. A földi anya pedig Mária volt, akit magyar népünk kezdettől fogva tisztelt. Amint minden ember, a népek is rá vannak utalva az édesanyára. Különösen az elárvult népek, hogy legyen kapaszkodójuk a természet feletti világban. A magyarok Mária-tisztelete mindig erős volt. Az ősi Boldogasszony imádása népünknél olyan fennkölt volt, hogy amikor a kereszténységben Máriát megismerte, azonnal ráismert. Hát ő az, akit eddig is szerettünk, a Boldogasszony, a Babba!- A katolikus egyház azt hangsúlyozza, hogy népünket Szent Gellért tanította meg Mária tiszteletére.- Szent Gellért püspök zsenialitását bizonyítja, hogy felnyitotta a magyarok szemét és megmagyarázta nekik: az addig Boldogasszonyként tisztelt lény nem más, mint Szűz Mária. Az ősevangéliumi kinyilatkoztatás tudata elhomályosulva ugyan, de szinte minden nép körében nemzedékről nemzedékre hagyományozódott. Az ősevangélium szavai beleíródtak, belevésődtek szellemi génjeinkbe. Szent Istvánt éppen az tette a történelem egyik legnagyobb államférfijává, hogy fölismerte népünk ősi Boldogasszony-tiszteletét, beleépítette ezt eleink tudatába, ami által a magyarságot átmentette a következő évszázadokra, évezredekre.- Szólnunk kell a híres-neves felajánlásáról is amellyel népünket és országunkat a Szent Koronával együtt Szűz Mária oltalmába ajánlotta.- Nem véletlen, hogy Szent Imre hercegnek, a trón várományosának olyan korán meg kellett halnia. A király szép gondolata, hogy fia kövesse őt az uralkodásban, nem valósulhatott meg. A krónikáink szerint Szent István szinte belebetegedett fia elvesztésébe és azon aggodalmába, hogy mi lesz országa sorsa, ha ő meghal. S ekkor támadt azon gondolata, hogy országát és népét arra a csodálatos személyre hagyja, akinek szeretete és jelenléte szinte mindig kitapintható volt a magyarság körében. Azt akarta, hogy Mária ezentúl ne csak égi pártfogója, patrónája legyen ennek a népnek, hanem itt, lenn a földön is olyan kapaszkodója, akihez akárcsak az édesanyához, a bajban mindig oda lehet menekülni. Ezért döntött úgy, hogy koronáját és országát a Szűzanyának adja. Szent Istvánnak ez az elhatározása nem pillanatnyi, ájtatos felbuzdulás, hanem a megszentelt hagyomány folytatása volt.- Lehetett-e társadalmi támogatottsága a király cselekedetének?- A magyarság minden nagy vállalkozása előtt már addig is a Boldogasszonyhoz fordult és kérte a segítségét, közbenjárását. A vezetők, egészen a nagyfejedelemig, mindig tudatában voltak annak, hogy a nép a Boldogasszony oltalmában áll. Hiszem és vallom, hogy minden nagy vállalkozás előtt a magyarság elöljárói korábban is felajánlották magukat a Boldogasszonynak. Szent István ezért csak folytatta ezt a felajánlást. Élete folyamán a király már korábban is felajánlkozhatott.- Ezek szerint a Szent István előtti korokban, jóval a kereszténység fölvétele előtt a felajánlkozók egész soráról beszélhetünk.- Úgy bizony. S ezt azért állíthatjuk, mert eleink, amint mondtam, ismerhették az őskinyilatkoztatást. Éppen ez bizonyítja a magyarok kereszténység előtti Mária-tiszteletét. Anonymus, a névtelen krónikás leírja, hogy Szent István az ország nagyjainak jelenlétében ajánlotta föl a Szent Koronát a Szűzanyának. Ez pedig azt jelenti, hogy az ország nagyjai, az akkori főemberek éppen úgy ismerhették a Boldogasszony tiszteletét, mint maga az uralkodó. Nagyon fontos adalék, hogy felajánlásával Szent István hivatalosan is a Boldogasszony kezébe helyezte az országát. Mária kezébe, mégpedig az ország nagyjainak jelenlétében. így lett hazánk Regnum Marianum, azaz Mária országa.- Élete legszebb időszakát Csíksomlyón töltötte, s ennek hozadékaként népünkkel megismertette Babba Máriát. Mikor és mi indította el az atyát Csíksomlyó titka kutatásának útján?- A máriaradnai intemálótáborból egyik éjszaka az álom szárnyán lelkem elszállt Csíksomlyóra. Álmomban a Kissomlyó-hegy oldalában állt egy régi bástya, amelyet a remete minden este körüljárt és nagyon ügyelt arra, hogy senki még csak a közelébe se férkőzhessen, mert ott őrzik Csíksomlyó titkát. De én bejutottam a bástya belsejébe s a mélyben ráleltem egy régi ládára, felnyitottam a fedelét és megpillantottam benne egy csodaszép könyvet. Kinyitottam s mindjárt az első oldalról rám mosolygott Nefertari egyiptomi fáraóné, II. Ramszesz felesége. Nézegettem tovább, s azt láttam, hogy a könyv tele van hieroglifírással. Olvasd, parancsolt rám az ókori uralkodónő. Édes Istenem, én soha nem tanultam ezt az írást, hogyan olvashatnám el? A könyv alatt felfedeztem egy továbbit, föllapoztam és ráleltem egy ékírással teli táblára. Ekkor megint elhangzott a fölszólítás: olvasd! Nem tudom én elolvasni ezt sem, szabadkoztam. Összecsuktam, majd a ládában találtam egy harmadik könyvet is, de ennek lapjai már teljesen üresek voltak. A hang ismét megszólalt: ezt a könyvet neked kell megírnod! így jegyzett el engem Csíksomlyó, amikor fölszólított rá, hogy íijam meg titkát. Életem következő csodájaként az internálásom után a boldog emlékű Márton Áron kegyes püspök urunk ragaszkodott ahhoz, hogy az akkoriban meghurcolt barátok visszamehessenek a saját templomaikba. így kerültem a ferencesek csíksomlyói kegytemplomába és kolostorába, ahol már várt rám Babba Mária. Közel tizennégy esztendőn keresztül éltem Babba Mária közelségében és Boldogasszonyunk segítségével végül megírhattam Csíksomlyó titkát. Daczó Árpád atya Fotók: Hering József
