Nyugati Magyarság, 2004 (22. évfolyam, 1-12. szám)
2004-08-01 / 8-9. szám
2004. augusztus-szeptember Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 3. oldal CZÉRE BÉLA Cselszövök diadala Jágói figurák dáridója kezdődött augusztus végén az MSZP-ben és az SZDSZ-ben. Alattomos és gyáva cselszövők hátba döfték Medgyessy Péter miniszterelnököt. Mi is történt közvetlenül az SZDSZ és az MSZP által szervezett puccs előtt? Medgyessy Péter menesztett több minisztert, köztük Csillag István gazdasági és Gyurcsány Ferenc sportügyi minisztert, mire az agresszív törpepárt, az SZDSZ közölte, hogy nem hajlandó beleegyezni Csillag István leváltásába, másnap pedig ultimátumot adtak az MSZP-nek: szerintük Medgyessy Péter végképp elveszítette az SZDSZ bizalmát, ragaszkodnak az egy új kormányfő kinevezéséhez. Most már persze az a kérdés, hogyan jutott el az MSZP abba az állapotba, amikor már a farok kezdi el csóválni a kutyát. A konfliktus akkor robbant, majd terebélyesedett ki, amikor augusztus elején Medgyessy Péter az M6-os autópálya-tender kivizsgálására utasította Csillag István gazdasági minisztert. Csillag István azonban egyszerűen nem vett tudomást a miniszterelnöki utasításról, nemes egyszerűséggel - és arcátlansággal - kihirdette a végeredményt, amely szerint az M6 Duna Autópálya Konzorcium építheti meg az autópályát, a többi pályázónál drágábban, 125 milliárd forintért. Időközben kiderült az is, hogy a nyertes cég már alapos korrupciós gyanúba keveredett osztrák és német állami építkezéseknél. Amikor az SZDSZ átment a Medgyessy Péter elleni totális támadásba, a miniszterelnök sem türtőztette magát: megpendítette, hogy az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel, s ez a párt egyáltalán nem a nemzet ügyét szolgálja, hanem legfeljebb a saját érdekeit. Érdekes volt megfigyelni ebben a vitában Medgyessy érvelését. O, aki oly nyilvánvalóan kiszolgálta mindenkoron Amerika és a multinacionális cégek érdekeit, liberális gazdaságpolitikája és a nyugateurópai országok ellenzése dacára is keresztülvitt Irak-politikája ellenére most - a leplezetlenül Amerika- és Izrael-barát SZDSZ-hez képest - már-már szinte nemzeti érzésű hazafinak mutatkozik. Tudjuk persze, hogy az MSZP- ben kezdetektől fogva ott vannak azok, akik szinte „kettős párttagsággal” rendelkeznek, az SZDSZ érdekében bármikor képesek érvényesíteni akaratukat. így ez a posztkommunista tengely az SZDSZ-en keresztül csatlakozik mindenkoron az amerikai és izraeli érdekekhez, aggályok nélkül szolgálja azokat. S ha mégis, s ha nem is kardinális kérdésekben, aggályoskodni mer valaki, azt megbuktatják, hátba szúrják, mint Medgyessy Pétert. A szabad demokraták (az első világháború előtt polgári radikálisok) éppúgy a nemzet-, közösség- és egyházellenes destruktív politika képviselői voltak, mint a 19. század végétől a szociáldemokraták, majd a 20. század elejétől a kommunisták. Az 1990-es nagy rendszerváltoztatási színjáték után csak összenőtt újra az, ami mindig is összetartozott. Az SZDSZ ’90 tavaszán még eljátszotta az MSZP-től való elhatárolódás hazug színjátékát, de a ’90-es választások után már szinte közvetlenül feltűntek és egyre markánsabban láthatóak, hallhatóak lettek az SZDSZ szimpatizáns chartás csoportok, posztbolsevikok, liberálbolsevikok. Miért lenne akkor érthetetlen, hogy egy ma már maroknyi törpe kisebbséggé zsugorodott különítmény, amely Amerikában és Izraelben egyaránt tudja hallatni hangját, diktál az MSZP-nek is? Ezen csak egy nagyon ostoba MSZP-s csodálkozhat. Egészen biztos, hogy Medgyessy Péter hátbadöfésének stratégiáját az SZDSZ és az MSZP együtt dolgozták ki. Abban a pillanatban, amikor Medgyessy - „kontra”-ultimátumot adva a szabad demokratáknak - határozott, tisztességes álláspontra mert helyezkedni, egész pontosan még aznap színre léptek a puccsisták, s megvalósították azt, amit az SZDSZ és az MSZP már régóta eltervezett. Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője kijelentette a televízióban, hogy Medgyessy Péter kitűnő miniszterelnök volt, de mennie kell, mert „az SZDSZ bizalma megrendült benne”. A puccs nyilvánvaló a maga brutális kendőzetlenségében: az MSZP vezetése meg sem próbált tárgyalni az SZDSZ vezetőségével, hanem alázatos ebként azonnal a szadesz lábához kúszott, és meghozta azt a gyalázatos döntést, amely szinte páratlan a kancellár-típusú demokráciák történetében. Ócska, az SZDSZ és az MSZP közös forgatókönyve alapján megírt színjáték volt egyébként az augusztus 25-ei „rendkívüli MSZP-kongresszus” kormányfő-választása, Gyurcsány Ferenc látszólag váratlan miniszterelnökké ütése is. Előzőleg az MSZP elnöksége nagy ravaszul elhintette, hogy Kiss Péter kancellária-minisztert óhajtják miniszterelnöknek megválasztani. Annyira nyilvánvaló volt ugyanis, hogy a KISZ legfelső vezetéséből jött Kiss Péter teljesen alkalmatlan arra, hogy vele az MSZP 2006-ban országgyűlési választást nyerjen. Hiszen Kiss Péter - ha csak a küllemét nézzük - inkább hasonlít egy derék sertéskereskedőhöz, mint az ország leendő miniszterelnökéhez. Lehetetlen, hogy az MSZP legfelső vezetése ne érzékelte volna Kiss Péter alkalmatlanságát. Biztos, hogy érzékelte, ezért Gyurcsány Ferencnek az SZDSZ és az MSZP által régóta „kitalált” személyével, miniszterelnöki jelölésével a háttérbe szorított, frusztrált tagság és középszintű vezetés igényét, vágyát is ki akarta a szegfűs vezetés elégíteni. Gyurcsány Ferenc olyan személy lett, akiben - most már végleg jobb híján - az SZDSZ, az MSZP egyaránt megbízik, és talán reménykedik is abban, hogy ő majd valóra váltja a két párt kényszer-messianizmusának vágyait. S ezen a ponton nőtt meg a pécsi polgármester, MSZP elnökségi tag, Toller László szerepe augusztus 19-én este: látszólag dúltan kirohant a vezetőségi ülésről, Gyakorta emlegetett és fájdalmas tény, hogy szavaink és lépteink értetlenül mennek el egymás mellett, nem találjuk meg a kapcsolatot, mert idegenként állunk egymással szemben, nem csupán a társadalom szélesebb, de a család szűkebb körén belül is. A szülők gyakori panasza, hogy nem értik meg gyermekeiket, és ez a vád a másik oldalról is elhangzik. Rossz természetünk nagy szégyene ez, de a „világé” is, amely még soha nem tette ilyen magányossá az embert, mint éppen napjainkban. Bölcs belátással mindez talán még jóvátehető. Nagyobb a baj - ám még mindig nem végzetes -, amikor az ember önmagával sincs beszélő viszonyban, amikor megrendül hite, elsorvad önbizalma, önérzete elcsökevényesedik, amikor odalesz testi-lelki kiegyensúlyozottsága, belső harmóniája hangzavarba fúl. Tagadhatatlan, valamennyien egyensúlyozó művészek vagyunk. egy ideig a telefonjait sem vette fel. Toller László régi pécsi cimborája Gyurcsány Ferencnek, az ő szerepe - sok más szereplő mellett persze - az volt, hogy az „antidemokratikus döntést” hozó, Kiss Péter miniszterelnökségére voksoltató MSZP-elnökség ellen hangolja a párttagságot, s főleg az augusztus 25-én munkához látó rendkívüli kongresszust, s a párton belüli nagy demokrácia győzelmét (is) megünnepeltessék a pár nappal ezelőtt még teljesen esélytelennek látszott Gyurcsány Ferenc diadalra juttatásával. Augusztus 27-én Medgyessy Péter bejelentette, hogy ezután nem óhajt miniszterelnöki teendőkkel foglalkozni, Gyurcsány Ferenc sportügyi minisztert, miniszterelnök-jelöltet bízza meg a helyettesítésével, azaz a kormány vezetésével. Augusztus 29-én Gyurcsány Ferenc már nyilatkozott is Friderikusz Sándor műsorában, A szólás szabadságában. Gyurcsány szerint nincs gazdasági válság, épp ellenkezőleg, a magyar gazdaság jól teljesít, tehát nincs szükség megszorító intézkedésekre. A Gyurcsány Ferenc miniszterelnök-jelölt által elmondottakat legegyszerűbb egy Magyar Fórumban közzétett statisztikai adatsorral szembesítenünk. „Egy átlagosnak mondható nettó kereset 57 ezer forint. Ebből a lakbér 15.087 forint. Távfűtés: 27.198 forint. Készenléti díj, tavasztól őszig: 13.086. Villanyszámla 8.087 forint”. Vagy: „Egy retúrjegy Kőbánya-Kispesttől a Deák térig 290 forint. Tíz darab tojás 170 forint. Egy kiló csirke far-hát 200 forint”. Számoljunk! így fest tehát a magyar gazdaság és életszínvonal a valóságban. Felmerül persze joggal, hogy ilyen körülmények között - ráadásul tudnunk kell, hogy Gyurcsány Ferencet nem választották országgyűlési képviselővé - nem indokolt-e az előre hozott parlamenti választás? A napokban többen is - Fricz Tamás politológus, Balsai István országgyűlési képviselő - alapos elemzésekben nyomatékosították az előrehozott választás melletti érveket. A Fidesz eddig soha nem látott fölénnyel vezet minden közvélemény-kutató intézet előrejelzése szerint. A fiatal demokratáknak tehát kapóra jönne az előre hozott választás. De ez csak elméletileg igaz, mert a Fidesz ez ügyben tapodtat sem mozdul előre. Rendkívül fontos lenne, hogy a parlamenti választások megnyerésére esélyes Fidesz mellett más - konzervatív és radikális nemzeti - jobboldali pártok is bejussanak 2005-ben vagy 2006-ban a magyar parlamentbe. Épp ezért is nyugtalanító mindaz, ami az MDF háza táján tör-Kedélyünk magasan rögzített vékonyka szálán haladunk át az életen, és amilyen sikerrel tesszük, olyanná lesz a sorsunk. Ha ott van alattunk a biztonsági háló, a család, amely óvó és aggódó tekintetével követi léptünk, ha egyensúlyozó rudunk két végére rögzített nehezékként ott vannak neveltetésünk során megszerzett jó erkölcseink, már szinte bizonyos, hogy elbukva sem zúzzuk össze magunk. Szomorú tény, de ma az ország minden tizedik lakosa nagyivó, minden ezer lakosra jut egy súlyosan drogfüggő, túl magas a kedélybetegek, az életet önként feladók száma. Azoké, akik alól kilopták a biztonsági hálót. Vajon miért romlott meg ilyen nagymértékben kapcsolatunk az élettel? Gyakorta hangoztatjuk: ennyi meg ennyi év lemaradásunk van Amerikával, a Nyugattal szemben, azzal a „fejlett” világgal szemben, amelynek lakói jólétben tartott testténik, s ami esetleg a szeptember végi országos gyűlés alatt vagy után nyílt pártszakadáshoz vezethet. A nagyon felszínes szemlélő számára talán csak annyi látszik ebből az MDF-en belüli konfliktusból, hogy az önállósághoz makacsul ragaszkodó, Dávid Ibolya elnökasszony köré tömörült csoport és a megyei vezetők többsége áll szemben a Fidesszel való egyértelmű megegyezést sürgető Lakitelki munkacsoporttal, amelynek zászlóvivői jórészt parlamenti képviselők. Nézzük először, mit is akar a Lakitelki munkacsoport. Ellenzi, hogy a Dávid Ibolya köré csoportosult „elnöki kör” tagjai „az MDF politikáját centrumpolitikává alakították át, az MDF tagságának és képviselőcsoportjának megkerülésével”. Szorgalmazza, hogy a szeptemberi országos gyűlés „az MDF jobboldali, nemzeti és keresztény irányultságát erősítse meg”. Kezdeményezi, hogy 2006-ra „az önálló Magyar Demokrata Fórum a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség stratégiai szövetségeseként a lehető legszorosabb együttműködésben teremtse meg a nemzeti, keresztény és polgári kormányzati többség lehetőségét”. A „centrumpolitika” bírálata nem csupán a már 1996 elején levitézlett pártütő, majd MDNP-t alapító volt MDF-esekről szól, azokról, akik állandó gyáva meghátrálásuk révén már majdnem „középen” állnak, s akik suttyomban vagy teljesen nyíltan már régóta liberális politikát folytatnak, hanem azokról is, akik valamilyen módon szeretnének kiegyezni, alkut kötni az MSZP és az SZDSZ hatalmi köreivel. A Lakitelki munkacsoport által meghirdetett „jobboldali, nemzeti és keresztény irányultság” azonban önmagában még nem jelenti azt, amit az MDF radikálisabb képviselői el szeretnének érni: hogy a Magyar Demokrata Fórum deklarálja is, hogy a politikai palettán a Fidesztől jobbra helyezkedik el. S ezen a ponton, a „Fidesztől jobbra”-defmíció hiányától kezdődnek a problémák szerintem. A Lakitelki munkacsoport kitűnő elemzője, az MDF volt választmányi elnöke, Székelyhídi Ágoston a Magyar Nemzetben ezt írja (aug. 4.): „Ez a tábor nem fogadja el a Fidesz minden célját és eszközét, de azonosul a Fidesz 1993 óta bizonyított politikai irányultságával”. Ez ugyanis nagyon rokonszenves és hasznos megállapítás Székelyhídi Ágoston részről, de félek, hogy mégsem elegendő. Egy pártnak - ha markánsabb erővé akar válni - még határozottabban meg kellene magát különböztetnie a Fidesz eszmeiségétől és módszereitől egyaránt. Pontosan úgy, ahogy péltel, de meghasonlott lélekkel történelmük talán leghatalmasabb lelki krízisét élik át napjainkban. Vajon nem tudtunk volna, nem tudnánk testilelki egészségünk védelmében előnyünkre fordítani ezt a lemaradást, hogy ne váljunk visszafordíthatatlanul Moloch áldozataivá? Az ember ma soha nem tapasztalt mértékben gyámoltalan és kiszolgáltatott. Ezért joggal tarthatnánk egy kis önvizsgálatot: vajon helyes-e a viselkedéskultúránk, jól viszonyulunk-e a gyengékhez, az elesettekhez, a kiszolgáltatottakhoz, van-e bennünk kellő mértékű megértés, képesek vagyunke segíteni a rászorulón, telik-e hozzá simogatásra és bátorító szóra tőlünk? E kérdéseknek természetesen el kell jutniuk a törvényalkotók füléhez is, s arra kell intse őket, hogy sok-sok hamis racionalitású törvény helyett - amelyek kijátsszák a testet a lélek ellen - szívbéli törvényeket alkossanak. Paizs Tibor dául az MDF-en belüli Jobboldali Platform teszi. S ha ez nem történik meg, akkor félő, hogy a választók 2006-ban - vagy 2005-ben - nem fogják érzékelni azokat az érveket, amelyek miatt fontos lenne az MDF- re szavazniuk. A másik oldalt, Dávid Ibolya elnök asszonyt és támogatóit nézve viszont az vethető fel, hogy az MDF önálló arculatának természetes hangsúlyozása közben nem esik-e túl nagy hangsúly a Fidesztől való elhatárolódásra, már-már a Fidesz támadására? De talán ennél is nagyobb problémát jelent a Dávid Ibolya konzervatív kiáltványában kifejtett nézet (Népszabadság, június 9.): „A korszerű konzervatív politika szerint a gazdaságban nagyobb szabadságra van szükség. Ezért támogatja a privatizációt, mert az állam gyakran rossz tulajdonos”. Ezek a Népszabadságban megjelent „korszerű konzervatív gondolatok” egyszerűen felháborítóak, az SZDSZ szellemi világához állnak nagyon közel, semmibe veszik a valóban korszerű szociális gondolkodásmódot, azt a fajta privatizációs gyakorlatot támogatják, amelyek ellen - főleg az utóbbi időben - a Fidesz is fellép. Székelyhídi Ágoston, az MDF volt választmányi elnöke idéz még a Népszabadságban megjelent Dávid Ibolya-i aranymondások közül: szükségesnek tartja ez az elnöki kör azt is, hogy „nemet mondjon a kiüresedett dzsentri világra, a csendőrös rendpártiságra, az antiszemitizmusra”. Nyugodtan megkérdezhetnénk az elnöki kör tagjaitól ezek után azt is, hogy kerül a csizma az asztalra, hogyan kapcsolódik össze az antiszemitizmus elleni harc a „csendőrös rendpártiság” elleni harccal? S azt is megkérdezhetnénk, hogy a „dzsentri világ kritikája” csak nem a magyar szellemi életben meghatározó szerepet játszó köznemesi értékek kritikája is akar lenni? S ha még azt is hozzátesszük, hogy Dávid Ibolyáék harcot hirdettek a nemzeti radikalizmus ellen, akkor nagyon lehangoltan állapíthatjuk meg, hogy „eme korszerű gondolatokban”, az elnöki kör eszmefuttatásaiban túlteng a magyar életre nézve rendkívül veszélyes és káros liberalizmus. Képtelen fordulatok következtek be sajnos az MDF-ben a legutóbbi napokban. Persze az előzményekhez az is hozzátartozik, hogy a Lakitelki munkacsoport lemondásra szólította fel Dávid Ibolya elnök asszonyt, s az MDF frakció a szeptember 3-ai ülésre kilátásba helyezte, hogy leváltja Herényi Károly frakcióvezetőt. Szeptember 2-án Herényi Károly az MDF történetének legsajátosabb lépésére szánta el magát: öt MDF-es képviselőt - köztük alapító tagokat - kizárt az MDF-frakcióból. Válaszul másnap az MDF-frakció tizenhárom tagja - egy tartózkodás mellett - leváltotta Herényi Károly frakcióvezetőt, s helyébe Font Sándor képviselőt választották meg. Meg kell mondanunk, hogy ez a sajátos helyzetből következő, s még nagyon enyhe válaszlépés volt Herényi cselekedetére. Vasárnap, 5-én az MDF Országos Választmánya öt parlamenti képviselőt kizárt a Magyar Demokrata Fórum frakciójából. Ugyanazokat, akiket Herényi Károly már egyszer kizárt szeptember 2-án a frakcióból. Balsai Istvánt, Horváth Balázst, Font Sándort, Kelemen Andrást, Szászfalvi Lászlót. Az MDF képviselőcsoportjának tagjait pedig kötelezték a következő nyilatkozat megtételére: a jövőben az MDF érdekében akarnak-e politizálni, vagy sem? Most tekintsünk el a felszólítás különös arroganciájától. Mi lesz ezután? Kinek áll érdekében eme abszurd helyzet fenntartása és eszkalációja? Á Fidesznek? A Magyar Demokrata Fórumban a Dávid Ibolya köré csoportosult vezetőknek? Minden nemzeti elkötelezettségű magyar ember aggódva várja a választ erre a kérdésre. Testünk és lelkünk Köszönjük, hogy megújította előfizetését!
