Nyugati Magyarság, 2004 (22. évfolyam, 1-12. szám)
2004-01-01 / 1-2. szám
2004. január-február Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 3. oldal CZÉRE BÉLA Most, hogy látványos mértékben vezet már a Fidesz a szocialistákkal, liberálbolsevikokkal szemben - és persze az egyre az egyre sorvadó szadesszel szemben is -, mintha az ötvenes és a hatvanas-hetvenes évek terrorláza uralkodott volna el a posztkommunisták körében. Érinti ez a terror iránti fogékonysági láz az MSZP-SZDSZ körein kívül a rendőrséget - elsősorban persze a vezetőiket -, az ügyészséget és a bírói kar egy részét is. A rákosista rémuralom, a kádárista terror és a mai liberálbolsevik, MSZP-s-SZDSZ-es hatalom regnálása között lassan már csak annyi a különbség, hogy nem viszik el a magyarokat Recskre, nem sújtják olyan hosszú börtönbüntetésekkel, mint a hatvanas-hetvenes években, de a terror egyre nyilvánvalóbb: rendőri, ügyészi, bírói eszközökkel fenyegetnek, talán rövidebb elzárásokkal, kőkemény pénzbírságokkal, egzisztenciális ellehetetlenítéssel is. S van még egy nagy különbség a Rákosi-rendszer, a Kádár-éra és a mai MSZP-SZDSZ, a liberálbolsevikok terrorja között. A Rákosi- és a Kádárrendszer terrorja ijesztő, osztályharcos terror volt, a kommunizmus nevében mindazok ellen irányult, akik nem voltak hajlandók valamilyen formában támogatni a bolsevizmust. A globalizmus által irányított MSZP-s és SZDSZ-es zsoldosok uralma viszont a magyarság egésze ellen irányul, már egyáltalán nem osztályharcos alapon. Mindazok ellen, akik fel merik emelni szavukat a globalista világuralom és honi kiszolgálóik ellen. Nem irányul viszont azok ellen, akik látványosan megtagadják magyarságukat, s ezt naponta, egész ocsmány életükkel bizonyítják. De ez persze nem jelenti azt, hogy akik csöndben meghúzódnak, szinte láthatatlanokká zsugorodnak, azokat nem éri el ez a magyarirtó hatalom. Iszonyú áremelések, áfa-emelések, égbe szökött közüzemi és egyéb díjak alakjában már januártól-februártól fokozottan szívja az ő vérüket is ez a vámpír-rendszer. A mai, liberálbolsevik kurzus - s személy szerint Medgyessy Péter - már a nyolcvanas években, kommunista korában azon munkálkodott, hogy az ország hosszú távú kamatrabszolgaságát biztosítsa. Ezt tette a D 209-es ügynök, Medgyessy pénzügyminiszterként a nyolcvanas évek második felében, aztán a Hom-kormány idején ismét pénzügyminiszterként, a Bokros-csomag végrehajtójaként. 2002-ben miniszterelnökként tért vissza, a trianoni tragédiára román vezetőkkel koccintott, azt hazudta, hogy jóléti rendszerváltozás lesz. Ehelyett iszonyatos nyomor következett be. Csath Magdolna kitűnő elemzésekkel mutatta ki - többek között a Magyar Fórum december 26-ai számában -, hogy a D 209-es Medgyessy és egész liberálbolsevik kormánya azon dolgozik, hogy a forint inflálásával, a szabadrablásként működtetett áfa-politikával, az oktatás tönkretételével, az innováció szándékos elhanyagolásával, a multiknak adott elképesztő kedvezményekkel a magyarságot egy monumentális összeszerelő üzem bérrabszolgájának szerepére kárhoztassa. De nem jobb a helyzet a magyarság számára a kulturális élet területén sem. Az Orbán-kormány idején még olyan filmek is - az is szócskán nagy hangsúly van - napvilágot láttak, mint a Hídember, a Sacra Corona vagy a Bánk bán, de a Magyar Mozgókép Alapítvány 1998-as létrejötte, az ott regnáló liberális-szélsőliberális csapat működése már előrevetítette a 2002 után bekövetkezett gyalázatokat. A Grunwalsky Ferenc vezette alapítvány már a Jancsó Miklós-i szellemiséget gyökereztette meg. 2004január 26.-án mutatták be például Herendi Gábor rendezésében a Magyar vándor című aljas, a honfoglalást és a honfoglaló vezéreket kigúnyoló filmet. Az semmi, amit az elefánt művel a porcelánboltban, Herendi Gábor ezen messze túltesz, Árpád fejedelem apját, Álmost például így mutatja be a film: „Dörzsöltebb, mint egy kőmosott farmer, értékrendje csúcsán áll az alku, nem lehet lóvátenni, de tudja, mit lehet lóvá tenni, ő az, aki még a kákán is csomót keres. Mottója: Ember küzdj, és bízva A magyarság elleni terror biznisz". Álmos és Árpád népét Herendi alighanem összetévesztette egy másik néppel. Kétségtelen, hogy a Fidesz liberális szárnya, az abban regnáló kultúrpolitikusok már előkészítették az utat az MSZP-SZDSZ mai szélsőliberális kultúrpolitikájához. Igen, Az ember tragédiájának Nemzeti Színházbeli avantgárde interpretálása utat tört a 2002 ősze utáni bemutatóknak és az egész liberális színházi beltenyészetnek. Mint ahogy a liberális Fidesz-számy lelkén szárad az is, hogy a Tilos Rádió műsorszóró engedélyt kapott, míg a Katolikus Rádió csak most jutott adási lehetőséghez. Persze csak remélni tudjuk, hogy a Katolikus Rádió beváltja a hozzá fűzött reményeket, s nem egy olyan szócső lesz, amelyben például a sámánisztikus hagyományokat őrző nemzeti fiatalokat támadják, mint tették azt a Tebenned bíztunk eleitől fogva című, református egyházi műsorban január 28.-án, 13 óra 30 perckor, a Kossuth Rádióban. Minél rosszabbul áll e torzlelkű liberálbolsevik uralom szénája, minél jobban reszketnek a hatalom elveszítésétől, annál agresszívebben folytatják nemzetgyalázó politikájukat, s annál jobban uszítják rendőreiket, ügyészeiket, sőt, most már a tóráikat is a nemzet ellen. Kuncze Gábor belügyminisztersége alatt verték bilincsbe a Corvin köz hősét, Pongrátz Gergelyt. A Rákosi-Kádár rendszer szellemiségét repatriáló ügyészség vált újból, 2002 után is a koholt, koncepciós vádak egyik fő letéteményesévé. Az ártatlanul vádolt, egy kerületi kis újságban csupán a kirekesztők kirekesztésének jogát megpendítő, egy Magyar Hírlapban megjelent kirekesztő cikkre válaszoló ifjabb Hegedűs Lórántot másodfokon végre felmentette a bíróság, de az ügyészség azonnal rendkívüli jogorvoslat iránti kérelmet nyújtott be a Fővárosi Feljebbviteli Főügyészségen a Legfelsőbb Bírósághoz. A Tilos Rádió a magyarság és a kereszténység ellen intézett rendszeres és durva támadásokat, december 24.-én, Szenteste a Ezermilliárdot meghaladó deficit az államháztartásban Minden várakozást felülmúlt az államháztartás tavalyi hiánya. A legfrissebb adatok szerint nem teljesültek a Pénzügyminisztérium tervei, 31 milliárddal kevesebb folyt be az áfából, 25 milliárddal kevesebb az társasági, és 12 milliárddal kevesebb a jövedelemadóból. A tavalyi évre vonatkozó - helyi önkormányzatok nélküli - államháztartási hiány így 1054,3 milliárd forint lett (ez a GDP 5,6 százaléka) A Pénzügyminisztérium vezetői korábban azt közölték, hogy az éves államháztartási hiány 974,2 milliárd forint lesz, a GDP 5,2 százaléka, az eredetileg tervezett 832 milliárd forinttal (4,5 százalék) szemben. A hiányt növelte, hogy lényegesen nőtt az államadósság-szolgálati kamatteher: tavaly hazánk 812 milliárd forintot fizetett ki kamatokra. Az egy évvel ezelőtti adatokkal összehasonlítva ez tizenkét százalékkal magasabb kamatterhet jelent. Zuhant az MSZP támogatottsága Az utóbbi egy hónapban hét százalékkal, 38-ról 31-re csökkent az MSZP biztos szavazóinak aránya; a teljes szavazókorú népességből pedig csak minden negyedik voksolna rájuk. A biztos szavazók 54 százaléka a Fideszre szavazna - derül ki a HVG megbízásából készült Medián-elemzésből. Arra a kérdésre, hogy „ha most lennének a választások, melyik pártnak lenne a legnagyobb esélye a győzelemre?” januárban az MSZP-t már csak a lakosság 25 százaléka, míg a Fideszt 45 százaléka választotta. A megmaradt MSZP-hívek önbizalma is rádió már annyira elvetette a sulykot, hogy egy Barangó nevű magyargyűlölő a keresztények kiírására szólított fel. A Tilos Rádió előtti, január 12,-i tüntetésen viszont három fiatal izraeli zászlót égetett el, ami kétségtelenül nem volt okos dolog, de kifejezte a cionista előrenyomulás miatt érzett lelkiállapotot. A palesztinok brutális elnyomása, irtása ellen világszerte szoktak az izraeli zászló elégetésével tiltakozni, a magyarországi rendőrség mégis azonnal politikai hajszába kezdett e meglehetősen jelentéktelen ügy kapcsán a három fiatal ellen, e „garázdaságot" azonnal és sajátosan valamiféle bűnténnyé nagyítva fel. De amikor nemrég Nyíregyházán a magyar zászlót törték össze a Bujtosi Szabadidőcsarnokban, vagy amikor Zircen fekáliával kenték be az országzászlót, és hasonló gyalázatokat műveltek Pécsett is, akkor a rendőrség egyszeriben tehetetlenné vált, sehogy sem találta a tetteseket. Tavaly nyáron bezzeg megtalálta a tetteseket Valkón: egy 50-100 főnyi cigánysereglet vasvillákkal felfegyverkezve támadt az intézkedő rendőrökre. A Pest megyei ügyészség viszont idén januárban közleményben jelentette ki, hogy nem történt semmiféle bűntény. Még egyszer kérdezem: vajon nem a Rákosi-Kádár rendszer szellemisége tért vissza? Azzal a már említett különbséggel, hogy e két rémuralom kommunista alapon állt szemben a magyarság jó részével, a mostani, MSZP-s SZDSZ-es hatalmat viszont a magyarellenesség táplálja. Bizony, úgy tűnik, januárban egy felfokozott, eszement támadásba kezdett a rendőrség, az ügyészség és egy bíró a nemzeti érzésű újságírók ellen. Két szóért tíz hónap letöltendő fogházbüntetésre ítélte egy bíró Bencsik Andrást, a Magyar Demokrata főszerkesztőjét. „A társaira valló Mécs Imre még nem azt kapta a füttyel, amit megérdemelt, csak annak töredékét" - így hangzott az inkriminált mondat, s ebben a „társaira valló" két szócska képezte az ítélet tárgyát. Mécs Imre tehát - ahelyett hogy lapult volna egész megcsappant: a pártjuk győzelmét valószínűsítő szocialista szavazók aránya, ami az elmúlt hónapokban mindig meghaladta a 80 százalékot, most 70 százalékra esett vissza. A HVG cikke szerint a kormánypárti (különösen a szabaddemokrata) szavazók romló hangulata nagyban hozzájárult ahhoz, hogy hónapról hónapra nőtt, januárra pedig már 64 százalékpontra ugrott azok aránya, akik szerint az országban „rossz irányba mennek a dolgok”. A kormánypárti szavazók körében egy negyedévvel ezelőtt 22 százalék, most januárban viszont már 33 százalék volt az elégedetlenek aránya. Az ország gazdaságára és a válaszadók háztartásának körülményeire vonatkozó mutatók már tavaly nyár óta meglehetősen alacsonyan álltak, most pedig még mélyebbre süllyedtek: az emberek 70 százaléka szerint az elmúlt 12 hónapban romlott vagy sokat romlott az ország gazdasági helyzete (októberben még csak 57 százalékuk vélekedett így), és 55 százalékuk érzékelt romlást saját háztartásának anyagi helyzetében (szemben a tavaly októberben mért 43 százalékkal). A gazdasági jövőt is növekvő arányban látják sötétnek a polgárok: három hónap alatt 43-ról 59 százalékra nőtt az ország helyzetének romlására számítók aránya, és 37-ről 44 százalékra azoké, akik háztartásuk anyagi helyzetében prognosztizálnak visszaesést. Medgyessy Péter népszerűsége már a nyári-ősz eleji időszakban is esett, ám mostanra 43 pontra zuhant. Orbán Viktoré viszont nőtt - áll a jelentésben. Nem szalonképesek az elvtársak Rendkívül idegesen fogadták hazai szocialista körökben azt a hírt, hogy az Eu-SZDSZ-es tevékenysége miatt - feljelentett, az ítélkező bíró pedig talán behunyta kis szemét és azt hitte hirtelen, hogy az ötvenes-hatvanas évek vérbíróságán van. De támadásra lendült az ügyészség is a Magyar Jelen című, kitűnő lap ellen is. A hetilap január 9.én megjelent számában Juhász László keményen védelmezi a Fővárosi Feljebbviteli Főügyészség által újra megtámadott ifjú Hegedűs Lórántot, és a keresztények kiirtására vágyódó Barangó-Bajtai rémóhaja kapcsán megjegyezi: ,3ajtai azért merte kimondani azt, amit mondott, mert zsidó, és meg van győződve róla, hogy felette áll a törvénynek, és megsértheti azt". Tényleg nagyon reméljük, hogy megéljük még azt a kort, amikor a törvény előtti egyenlőség minden magyar állampolgárra vonatkozni fog majd. Mindenesetre megállapíthatjuk, hogy bár a „gyűlöletbeszéd” szankcionálását célzó Btk-módosítás - alkotmánybírósági kontroll miatt - szerencsére még nem léphetett életbe, az ügyészség ennek ellenére, már most sem tétlenkedik. Vajon azok a fideszes és MDF-es képviselők, akik december 8.-án, a „gyűlöletbeszéd" megszavazásának napján távol maradtak a parlament üléstermétől hogyan fognak elszámolni a lelkiismeretükkel? „Esélyegyenlőség" címen totális harc indult a magyarság, a magyar érdekek ellen. „Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról" szóló törvény december 28-án jelent meg a Magyar Közlönyben, az ezt követő harmincadik napon lépett hatályba. A törvényt tehát megszavazták, miközben a jobboldalinak tekinthető Magyar Nemzet például gyakorlatilag nem foglalkozott e súlyos témával. Érdemes a Magyar Jelen című lap e témával kapcsolatos kommentárját elolvasnunk, még akkor is, ha karikírozó túlzások is fellelhetők e szövegben. „Magyarra fordítva ez - a nyugaton már »nagyszerűen« működő szabály - azt jelenti, hogy a munkáltató köteles lesz x számú homoszexuálist, y számú leszbikust, q számú romát, z rópai Néppárt kongresszusára készülve felhívást intézett az Európai Unió vezető testületéihez, hogy ne engedjenek be az európai intézményekbe olyan politikusokat, akik hazájukban a kommunista rendszerben is vezető pozíciót töltöttek be. Olyan politikusoknak, akik egy embertelen, véres (a náci kegyetlenségeket nagyságrendekkel meghaladó) diktatúra hatalmi gépezetének meghatározó egyéniségei voltak, semmi keresnivalójuk a huszonegyedik század európai szövetségének intézményeiben. A zászlóégetésről Magyarország legégetőbb problémája ezekben a napokban egy zászlóégetési ügy. Nem a gazdaság romló helyzete, nem az államháztartás óriási hiánya, nem a roskadozó 2004. évi költségvetés, nem a növekvő árak és az elbocsátott tízezrek. És nem az, hogy a Tilos Rádió egyik műsorvezetője belezengte a Szentestébe, hogy ő bizony kiirtaná az összes keresztényt! Továbbá nem az, hogy a magyar jogszolgáltatás (nem igazságszolgáltatás!) felfüggesztette az Országos Rádió és Televízió Testület nevetségesen enyhe ítéletét és ismét engedélyezte a sugárzást a Tilos Rádiónak. Hanem az, hogy (tessék figyelni!) lincshangulat uralkodott a Tilos Rádió elleni tüntetésen, és elégettek egy izraeli zászlót. A zászlóégetők már bíróság előtt állnak, várhatóan hamarosan lesújt rájuk Izrael bősz haragja, a Tilos Rádió meg zavartalanul okádhatja bele továbbra is ocsmányságait a Szent Koronáról, Krisztusról, Mádl Ferencről, Orbán Viktorról, az egyházakról, mirólunk, legalább fél országnyi magyarról, aki másként gondolkodik, mint a mocsokrádió fenntartói - a mi adóforintjainkból. Sz- K. számú fogyatékost alkalmazni, s ha ezek után még marad betöltendő hely, akkor arra pályázhat majd magyar nő is, s ha még netán ezek után is marad hely, akkor ezt a maradék helyet pályázhatják meg a magyar férfiak. És ezt a törvényt nevezik »esélyegyenlőségi« törvénynek". Az biztos, hogy miközben valóban örülünk a Fidesz MSZP-vel és SZDSZ-szel szembeni térnyerésének, annak viszont egyáltalán nem örülnénk - sőt, egyenesen katasztrófának tartanánk -, ha a radikálisabb jobboldali-nemzeti pártok nem tudnának megerősödni. Az egyik ilyen új jobboldali reménység a Jobbik. Idézzük fel a Jobbik párttá alakulásának krónikáját dióhéjban. Szeptember 18.-án a Jobbik egyik meghatározó embere, a volt MIÉP elnökségi tag, Balczó Zoltán a következőket nyilatkozta (Magyar Nemzet): „Az új párt a radikális igazság kimondásán túl meg tudja majd alkotni azt a programot, amely világossá teszi, hogy a nemzetstratégiai célok és a kényszerítő körülmények között mi az, amit meg kell valósítani, és mi az, ami csak lehetőség". Kétségtelen, ezt a politikai realizmust lehet cáfolni, de teljesen semmibe venni nem. Csakhogy az október 24.-én zászlót bontott Jobbik elnöke, Kovács Dávid - miközben alapvető radikális igazságokat hangoztat- ezt nyilatkozta (Magyar Nemzet, okt. 30.): „A magyarországi zsidóság és magyarság kapcsolatának kutatása nem a politikusok feladata, hanem a történészeké és a társadalomtudományokkal foglalkozóké". A Tilos Rádió előtti január 12.-i tüntetés után a Jobbik elitélte az izraeli zászló elégetését. Ezt mellesleg Csurka István is elitélte a Magyar Fórumban. Csakhogy- mindezek ellenére - a Jobbik szükségesnek tartotta január 22.-én az alábbi közleményt kiadni (Magyar Nemzet): „Bár közös cél a jelenlegi kormány leváltása, a Jobbik Magyarországért Mozgalom arra kéri a Fidesz vezetőit, nyilvánosan valljanak színt a két párt közötti kapcsolatról". Nyilvánvaló, hogy különösen mostanában, amikor a lehető legdurvább formában felerősödtek a magyarság és a kereszténység elleni támadások, leheteüenség a magyarországi zsidóság és a magyarság kapcsolatáról nem nyíltan, őszintén beszélni. Igaza van ebben Csurka Istvánnak is, Kovács Dávid nyilatkozata egy teljesen abszurd vágyálom a Jobbik részéről. Ez olyan, mintha egy katona úgy indulna a csatába, hogy előtte kiheréltetné magát. Más kérdés viszont, hogy Csurka Istvánnak nem szabadna tovább folytatnia a Jobbik által elkezdett elhatárolódási társasjátékot: nem szabadna a Magyar Fómm január 29.-ei számában az akkor, január 12.-én meggondolatlan, de mindeddig igaz magyar emberként viselkedett zászlóégetőket provokátoroknak nevezni, és a tüntetőket éles, bántó hangon kritizálni. Meg kell jegyezni, hogy míg az MDF egésze - Dávid Ibolya pártelnökkel az élen - már régóta hangfogót tesz fel magára, addig a 2004-es uniós választásokra (is) készülő Jobboldali Platform, amelynek gerincét V. kerületi MDF-esek alkotják, radikális nemzeti programot tett közzé a január 20.án megjelent II. számában. Ez az MDF-en belüli Jobboldali Platform a Fidesztől jobbra áll, s a következő programot hirdette meg: I. A kereszténység eszméjét iránytűként kell a Magyar Köztársaság alkotmányának általános rendelkezései közé emelni, n. Irakból ki kell vonni a magyar katonákat. III. A homoszexuális házasságot tiltani kell itthon és az unióban is. IV. Autonómia, kettős állampolgárság és helyben maradás, ezek a fő szempontjaink a határon túli magyar ügyekben. V. Károlyi Mihálynak a Parlament és a Képviselőház közötti szobrát méltó helyre, a trianoni magyar-román határra kell költöztetni. VI. A hatalommegosztás elvét is figyelembe véve az alkotmányban kell szabályozni az oligarchikus médiahatalmat. VII. A pornográfiát ki kell tiltani az Internetről és a TV csatornákból. VIII. A halálbüntetés intézményét vissza kell állítani itthon és Európában. IX. A kábítószerfogyasztás legalizálását célzó propaganda büntethető legyen! Itthon történt