Nyugati Magyarság, 2004 (22. évfolyam, 1-12. szám)
2004-04-01 / 4. szám
Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 5. oldal DOMONKOS LÁSZLÓ- Különleges élethelyzetek sorát kellett végigélned. Kisebbségi magyarként nőttél fel az elszakított Délvidéken, ifjú- és felnőttkorodban megtapasztaltad a jugoszláviai elnyomatás alakváltozatait, újságíróként, lapszerkesztőként, televíziósként és irodalomtörténészként a magyar kultúrát szolgáltad, majd felismerve a közelgő háború veszélyét, 47 évesen távozni kényszerültél szülővárosodból, Újvidékről, és családoddal Budapestre költöztél. Több mint 12 éves anyaországi élettapasztalat birtokában hogyan ítéled meg a mai magyar közállapotokat?- Még ma sem ismerem eléggé a jelenkori magyar társadalom mélyszerkezetét, talán még azt az időszakot sem igazán, amelyet a társadalomkutatók a rendszerváltoztatás korszakának neveznek. Annyi azonban világos számomra: az elmúlt tizenöt év nem volt elegendő ahhoz, hogy Magyarországnak olyan politikai vezető rétege nevelődjék fel, amelyik minden körülmények között megalkuvás nélkül, következetesen képviseli a nemzet érdekeit itthon és a nagyvilágban. 1990 óta nem volt olyan kormányunk, amely a spontán privatizációnak becézett elképesztő szabadrablást felülvizsgálta volna. A nemzeti vagyon óriási hányada kézen-közön eltűnt, s ezt jó szándékú családtámogatási elképzelések és más egyéb, esélyegyenlőséget szorgalmazó alkalmi ötletek sem fedhetik el. 1990 óta nem volt olyan kormányunk, amely vállalni merte volna a pénzvilág, a gazdasági élet, a sajtó és a politikai közszereplők teljes átvilágítását, kimondva azt is, hogy Rákosi és Kádár apparátusemberei nem tehetik be a lábukat az Országházba, a bankokba, a szerkesztőségekbe, egyszerűen azért nem, mert a kommunista diktatúra kiszolgálói voltak, idegen megszálló hatalom zsoldosai. Említhetnék azonban egyszerűbb és közelibb példát is: mit keresnek a magyar katonák Irakban és Afganisztánban? Egyáltalán: mit keresünk mi távoli országokban, idegen megszálló hatalmak kötelékében? S ha már ide süllyedtünk, talán arról se feledkezzünk meg, hogy az 1990 utáni magyar kormányok teljesen leépítették a magyar önvédelmi rendszert. Olyannyira, hogy ha egy újra fellángoló Balkán-háborúban egy állig felA széttagolt ország Beszélgetés Hornyik Miklóssal fegyverzett csetnik különítmény indulna el gyorsvonaton Budapestre, kézbe venni a katonai hatalmat, a jámbor magyar kalauz legföljebb azt észrevételezné, hogy a tisztelt utasok elfelejtettek helyjegyet vásárolni a szegedi jegypénztárban - a helyszíni bírság lerovása után pedig jó utat kívánna nekik, csak menjenek Isten hírével, ahova akarnak, elvégre befogadó ország vagyunk... Sóval és kenyérrel fogadunk mindenkit. Ma minden tekintetben kiszolgáltatott a helyzetünk. Gazdaságilag is. Rendszerváltoztató politikusaink többnyire makrogazdasági mutatókkal táplálnak bennünket, közben minden épeszű ember pontosan tudja, mennyire lehetetlen körülmények között élnek ma a parasztjaink, a munkásaink, a nyugdíjasaink, a kisvállalkozóink. Magyarország népe jórészt még ma is Kádár János népe: agyondolgoztatott, filléres gondokkal küszködő, kiszolgáltatott sokaság, amely megpróbál a régi erdélyi jelmondat szerint élni: ahogy lehet. Ahogy a hatalom engedi. Mert méltó emberi életre egyszerűen nincs lehetősége.- A ma uralkodó MSZP-SZDSZ hatalom kettévált országról beszél, és az árokbetemetés a jelszava. Kádár népe kettéosztódott volna?- Ezt a feltételezett szabadságot, amiben ma élünk, nem mi harcoltuk ki magunknak. Látszólag az ölünkbe pottyant. Pedig csak az ölünkbe pottyantották mások, gondosan körvonalazott forgatókönyv szerint. A „rendszerváltoztatás” a korábbi helyzetnek megfelelő állapot szerint ment végbe. Én nem hiszek semmiféle összeesküvés-elméletben, annyi azonban bizonyos, hogy az összeesküvés gyakorlata a magyar társadalom minden, stratégiailag fontos területén megvalósult. Hosszú időn át őszinte tisztelője voltam Antall Józsefnek. Aki, ugye, lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke akart lenni. 1991 őszén a Széchenyi Társaság diplomáját az ő kezéből vettem át. Megtiszteltetés volt számomra az is, hogy két alkalommal hosszan beszélhettem vele, alapvetően fontos kérdésekről. Józan, megfontolt, a magyarságért tenni akaró államférfi benyomását keltette bennem. A nemzeti oldal szétverését azonban ő indította el: Csurka Istvánékat kivadította az MDF-ből, és leszálló pályára állította a nemzetelvű magyar belpolitikát. S amikor végül Hornyik Miklós (Dormán László felvétele) cinikusan azt mondta a türelmetlenkedőknek, az igazi rendszerváltoztatás szorgalmazóinak, hogy: tetszettek volna forradalmat csinálni, már vissza kellett volna szólni neki, Benedikty Tamás szavaival: „Miniszterelnök úr, tetszett volna ön tisztességesen kormányozni, és nem elvtelen paktumokat kötni”. Amikor ma azt hallom, hogy „antalli örökség”, már csak ez jut eszembe. Az antalli örökséget ugyanis úgy hívják, hogy Horn Gyula és Pető Iván. A többi csak mese és mellszobor.- Elkanyarodtunk a kettéosztott ország kérdésétől...- Mert múltba ágazó kérdéshalmazról van szó. Meggyőződésem, hogy a kettévált Magyarország, a politikai értelemben széttagolódott Magyarország nemzeti újjászületésünk legszembeötlőbb bizonyítéka. Az internacionalista-kozmopolita, más néven: bolsevista-álliberális táborral, amelynek még mindig hatalmas szavazóbázisa van, élesen szembehelyezkedik honfitársaink azon része, amely végre szembenézett közelmúltunk történetével, köszöni és nem kér belőle, amely tehát levonta a megfelelő tanulságokat, és mindenestül szemben áll a kádári Magyarországgal. Azzal a Magyarországgal, amely erkölcsében, szellemében, anyagi javaiban és hitében is tönkretette a nemzetet. Az úgynevezett kettéválás tehát közösségteremtő fölismerés és öneszmélés volt: nemzeti elkötelezettséget és hazaszeretetei fejez ki. Az „árokbetemetés” a balliberális hatalomőrzők vágyálma. A szovjet helytartók egykori hazai kiszolgálóit, a hazaárulókat és a hóhérokat nem lehet összemosni az áldozatokkal, valamilyen hamis együvé tartozás jegyében. Ne temessük be az árkokat! Ne nyújtsunk békejobbot az érdemteleneknek! Ne legyünk „egységesek"! Tudniillik: nem vagyunk egységesek. Ma már, szerencsére, van egy másik, egy igazi Magyarország is. Ez az ország választópolgárainak éppen a fele. Elegendő haderő egy fegyvertelen szabadságharc kivívásához.- A panellakok tömegeiről és az alacsony képzettségűekről, a tájékozatlanokról, a mindig könnyen manipulálhatókról se feledkezzünk meg...- Széleskörű felvilágosító munkára van szükség ahhoz, hogy az emberek választani tudjanak. Másfél évtizede már, hogy még értelmesnek látszó politikusaink sem beszélnek a magyar munkás helyzetéről. A kisnyugdíjasokéról igen, a bérből és fizetésből élőkéről igen, a munkáséról nem, pedig a magyar munkás megszokta, hogy így szólítják meg. Nagy hiba volt a sarló-kalapácsos Thürmer Gyula gondoskodására bízni a munkásainkat. Annál is inkább, mert a jelek szerint a világ proletárjai a jövőben sem fognak egyesülni; minden országban nemzeti munkásosztályok élnek, amelyek a Kommunista Kiáltvány egykori napiparancsa ellenére is jól tudják, hogy a munkásoknak is van hazájuk. Ma a magyar munkásság a multinacionális cégbirodalmak kiszolgáltatottja. A multinacionális vállalatok Magyarországon nem engedélyezik az érdekvédelmi szakszervezetek megszervezését. A mindenkori magyar kormánynak kutya kötelessége volna rákényszeríteni őket a nemzetközi előírások betartására, amelyek egyébként az egész fejlett világban érvényesek. Halkan kérdezem: miért dédelgetjük őket? Adót nem fizetnek, és jelentős részük nem a magyar gazdaság fejlődését, nem a magyar termelés javítását tűzte ki célul, csupán azt, hogy minél olcsóbb munkaerőt alkalmazzon és minél nagyobb piachoz jusson. Maholnap a kínai csirkehúsból készült töltött káposztát is off-shore cégek tulajdonában álló Kajmán-szigeteki mélyhűtőkből szállítják majd hozzánk, a McDonald's tálalásában, juharsziruppal leöntve.- Mi jellemzi a magyar lakosság többségének tudatállapotát?- Erről még nem készült átfogó elemzés. Annyi azonban bizonyosra vehető, hogy az egzisztenciális kiszolgáltatottság elégedetlenséget és depressziót szül, a tájékozatlanság pedig a jelenlegi hatalom malmára hajtja a vizet. Tetézi a bajt, hogy a magyarországi sajtó jórészt idegen érdekek szolgálatában áll: jó esetben nemzetileg közömbös, és fogyasztói idiótának tekinti az olvasótáborát, rossz esetben pedig nyíltan nemzetellenes. Mindenképpen eljött az ideje egy új honfoglalásnak. Erre csak az Orbán-kormány tett kísérletet, de sajnos, legkevésbé a sajtó területén.- Látsz-e valamilyen kiutat a jelenlegi helyzetből?- Ha az elkövetkező választáson nemzeti elkötelezettségű kormányt sikerül hatalomra segítenünk, az új kormány minden egyes ballépését azonnal korrigálnunk kell. A Másik Magyarország egyre növekvő tábora élni fog ezzel a korrekciós lehetőséggel. A polgári körök mozgalmát ezért tartom rendkívül fontosnak. S ha majd végre rend lesz Magyarországon, a Kárpát-medencei magyar nemzetrészek is lélegzethez jutnak. (A budapesti Thököly Klubban 2004. március 10-én elhangzott beszélgetés rövidített, szerkesztett változata.) Parlamenti demokrácia magyar módra ül. Hogy legyen napsütés a magyar égbolton 1. Kik ülnek a parlamenti patkó széksoraiban?- Pártkatonák, a pártlista jóvoltából, valamint az egyénileg megválasztott 176 fő. Miért tűri a választó, hogy 210 fő pártlistáról kerülhessen be, olyanok, akikről szinte semmit se tudnak?- Ennek a rendszernek egyenes következménye a pártérdekek érvényesülése az ország egészének érdekei helyett.- Változtassuk meg ezt a rendszert, azaz ne lehessen pártlistáról bejutni az országgyűlésbe, csakis egyéni listáról! 2. Hogyan döntenek az egyes kérdésekben a képviselők?- Szavazással, és az az akarat érvényesül a legtöbb esetben, amit a jelenlévő képviselők 50 százaléka plusz egy fő megszavaz.- Ez a rendszer tarthatatlan, mert általa a legtöbb esetben a pártérdek, nem pedig az ország érdeke érvényesül.- Javaslataim tehát:- Meg kell szüntetni az 50 százalékos kategóriát.-A minimális igenlő szavazati arány 75 százalék legyen.- Az ország érdekét különösen érintő kérdésekben pedig 90 százalékos egyetértésnek kell lenni a parlamentben.- A szavazáskor a százalék megállapítását mindig a teljes parlamenti létszámhoz kell viszonyítani, mert csakis így érvényesülhet a tényleges százalékos arány. Javaslatom azt is célozza, hogy a képviselőket rászoktassuk az érdemi munkára, a jelenlétre és az érdemi döntésre. Ha nincsenek jelen, nem lehet dönteni. A választó azért szavazta be őket erre a posztra, hogy képviseljék érdekeiket, nem pedig azért, hogy lébecoljanak. Ezáltal talán az a szakadék is megszűnik, ami ma a képviselő és a választói között tátong. Csökkenhet a maszlaggyártás és a mellébeszélésnek sem lesz létjogosultsága. 3. Van-e valóságos együttműködés a képviselők, illetve a parlamenti pártok között? Az ország érdekeit csakis az együttműködéssel szolgálhatják, ha nincs együttműködés, akkor csoportérdekek érvényesülnek. Válaszom a kérdésre: nincs együttműködés.- Mindenki önmagára gondol és esze ágában sincs a másik javaslatát érdemben megvizsgálni. Abból indulnak ki a legtöbb esetben, hogy a másik ellenség, nem pedig partner. Ez a mai parlamenti valóság. Sajnos ez!- Az ellenzék bizonyos esetekben úgy viselkedik, mintha nem értene egyet a kormányon lévőkkel, de valójában csak kéreti magát, majd megszavazza a beterjesztést. Ilyen álságos volt az ellenzék viselkedése a magyar honvédek külföldre küldése esetén, majd a katonai döntések kormánynak való átengedése esetében is. Ezekre a képviselőkre nincs szüksége Magyaroszágnak, sem a magyar parlamentben, sem a jövőben az EU parlamentjében. Ezek valószínűleg gerinc nélkül születtek és csak a karrierépítés lebeg előttük.- A 75 százalékos és a 90 százalékos javaslat segítene összekovácsolni, jobb irányba fordítani a képviselőket országunk érdekében. 4. Mennyire képviselik a magyar érdekeket más országokkal szemben és/vagy együttműködve jelenlegi országgyűlési képviselőink? Az összegzett válaszom az, hogy nagyon gyengén.- Tekintsünk csak néhány környező országot, amelyek hasonlóan a szovjet elnyomástól, a kommunista diktatúrától szenvedtek. Mit tesznek ők? Semmit nem vesznek figyelembe a mi érdekeinkből. Ebben élen járnak a románok, szlovákok, a szerbek. Ha csak annyira lennének határozottak a magyar képviselők és a kormány illetékesei, mint amennyire ezek az említett országoké, sokkal jobb pozícióban lennénk a magyar kisebbségek tekintetében, a kettős állampolgárságra nézvén is, továbbá az EU csatlakozásnál is sokkal jobb feltételeket biztosíthattak volna Magyarország számára a jelenleginél.- Miért nem támasztottak képviselőink komoly feltételeket az EU csatlakozás kapcsán például Trianon és Magyarország megcsonkítása, és ennek az igazságtalanságnak az ellentételezése ügyében? Jó precedens erre az angoloknak a gyarmataik elvesztéséből eredő követelése, amit érvényesítettek a tagállamokkal szemben, sőt, még az újabb csatlakozók, tehát mi magyarok is nyögni fogjuk ezt a terhet.- Olyan képviselőkre van szüksége országunknak, akik egyénileg és együttesen is képesek kiállni Magyarországért.- Semmi szükségünk sincs tatár, török, Habsburg, német és orosz után most sem az USA, sem az EU befolyásra és az ebből következő bármiféle látható, érezhető vagy lappangó diktatúrára.- Magyaroszág gazdasági elnyomásának része az adósságállomány és annak kezelése. Ebben a kérdésben már régen és egészen más módon kellett volna cselekednie a parlamentnek, olyan törvények és rendeletek megalkotásával, amelyek kivezetik Magyarországot az úgynevezett adósság-spirálból. A mai kormányzat tovább mélyíti ezt az állapotot, pedig a megszüntetés lenne a feladata. 5. Mire van még szükség a derűs égbolthoz, a magyar felvirágzás elindításához és megvalósulásához? Vane esélyünk erre?- Összegzett válaszom az, hogy van.- Erősíteni kell a független szervezeteket és sokasítani is. Jelenleg ennek éppen az ellenkezője zajlik. A független szervezeteknek természetesen függetleneknek kell lenniük elsősorban a pártoktól és kapcsolódó szerveződéseiktől, továbbá a mindenkori kormánytól, ugyanis a kormányok mindig kötődnek a pártokhoz.-A parlament, ezen belül minden képviselő kötelessége az állami tulajdon védelme országon belül és kívül, azaz megtartani értékeinket a belföldi és külföldi egyéni vagy csoportérdekekkel szemben.- Az Országgyűlés feladata kell hogy legyen meghatározni azokat a témaköröket és területeket, amelyeket semmiféle fondorlattal ne lehessen idegen tulajdonba juttatni.- Az elkapkodott privatizációból még kimaradt stratégiailag fontos ágazatokat ne lehessen magántulajdonba adni, különösen ne idegeneknek! Ide kell tartoznia az energia-szektornak, s ide tartozik a Magyar Nemzeti Bank is.- A magyar föld, különösen a termőföld csakis magyar, azaz tiszta magyar tulajdonban lehessen, ezen belül még az is lényeges, hogy a tulajdonosnak Magyarországon kell élnie. Ne lehessen ezek alól semmiféle kibúvóra hivatkozni. Ide tartozik a földből nyert gyógyvíz is.- A nagy és nyereséges társaságokat sem szabad idegen kézre juttatni. Egy friss példa a Szerencsejáték Rt. Ebben az esetben a magyar tulajdonba juttatás sem helyes, meg kell akadályozni a magánosítását!- A parlamentnek határozottan kell cselekednie a magyar tulajdon védelmében. Ennek érdekében akár teljesen új törvényeket kell alkotnia, nem visszarettenve az esetleges támadásoktól, beleértve ebbe a belső magántulajdonosokat és a külföldieket is. Miért javaslom ezt? Mert már szinte teljesen kiárusították az ország értékeit.- Vissza kell államosítani mindazokat az ágazatokat és értékeket, amelyeket eddig elkótyavetyéltek. Most talán még nem késő! Vissza kell államosítani, illetve magyar tulajdonba kell juttatni olyan területeket, mint például Budapesten a Hajógyári-sziget.- Magánember, magáncég vagy idegen csak bérlő lehet bárhol is ezeken az említett területeken, illetve ágazatokban. Csakis így valósulhat meg a magyar érdekek védelme. A visszaállamosítást különösen olyan államok tekintetében kell előtérbe helyezni és elindítani, amelyek a magyar önállóságot is veszélyeztetik. Ilyenek például az orosz, izraeli, ukrán és más határos államok cégei.- A kutatásra, fejlesztésre és az oktatásra sokkal több lehetőséget és pénzt kell biztosítaniuk a parlamenti döntéseknek! Bikafalvi Máthé László 2004. április
