Nyugati Magyarság, 2003 (21. évfolyam, 1-12. szám)

2003-01-01 / 1-2. szám

8. oldal

Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident

2003. január-február

Megkondult a vészharang

Fogyatkoznak a vajdasági magyarok

Sajnos igazolódtak a félelmek: a vajdasági magyarok száma továbbra is fokozott ütemben csökken. A 2002-es év utolsó előtti napján tették közzé a tavaly áprilisi népszámlálásnak a nemzetiségi megoszlásra vonatkozó adatait, amelyek alátámasztották a politikusok és a demográfusok figyelmeztetéseit: az elmúlt tíz évben a délszláv háborúk elől menekülve legalább negyven-ötvenezer magyar hagyta el a tartományt. A statisztika szerint 1991- ben, a legutóbbi népszámlálás idején 340.000 magyar élt a Vajdaságban, most pedig pontosan 290.207. Szerbiában ezenkívül még 3.100 nemzettársunk él, többségük Belgrádban lakik.

Abszolút számokban mérve a Délvidéken legutóbb 120 évvel ezelőtt, 1880-ban volt ennél kevesebb magyar, 265 ezer. De tudni kell, hogy akkor a mai Vajdaság területén is jóval kevesebb ember élt, csupán 1.172.000, így a magyarok aránya 22,6 százalék volt. A hivatalos statisztika szerint 1941-ben az 1.636.000 vajdaságiból 466 ezer, vagyis 28,5 százalék volt magyar. A második világháború utáni csúcs 1961- ben volt 442 ezer, azóta viszont folyamatos és drasztikus a csökkenés: 1971- ben 423 ezer, tíz évvel később 385 ezer, 1992-ben pedig 340 ezer volt a magyarok száma. Közben arányuk is 25 százalékról 14 százalékra csökkent a tartomány összlakosságához képest. A szerbek száma és aránya pedig folyamatosan növekedett, a Vajdaságban élő 2.032.000 polgárnak már csaknem kétharmada szerb nemzetiségű.

Mindez persze nem a véletlen műve. Magában Szerbiában ugyanis az elmúlt tíz évben csökkent a szerbek száma, de a mintegy 700.000, szinte kizárólag szerb menekült érkezése módosította az etnikai arányokat. Nem véletlen, hogy a menekültek jó részét a Vajdaságba irányították. így történhetett meg, hogy amíg Szerbia lakossága az elmúlt tíz év alatt 7.550.000 ról 7.480.000-re, vagyis 70.000 fővel csökkent, addig a Vajdaságban tíz év alatt 60.000-rel nőtt. Mindenki tudja, hogy ennek még véletlenül sem a népszaporulat az oka.

Megcáfolhatatlan tény, hogy a Vajdaságban a magyarok száma ötvenezerrel kevesebb, mint tíz éve. Ugyanakkor van olyan feltételezés, hogy az elvándoroltak száma még ennél is nagyobb. Az elmúlt két népszámlálás közti időszakban eltűnt egy kategória, a jugoszláv, mint ahogy az ilyen nevű ország is megszűnt. 1991-ben 310 ezren vallották magukat jugoszlávnak, tavaly viszont már csak 80 ezren. Köztudomású, hogy a vegyes házasságban élő magyarok nagy része előszeretettel nevezte magát és gyemekeit jugoszlávnak. Ezért joggal feltételezhető, hogy közülük jó néhányan most magyarnak vallották magukat. Különös tekintettel arra, hogy a népszámlálás előtti hónapokban nyűt lehetőség a magyarigazolvány és a státustörvény akkori formájában nyújtotta kedvezmények igénylésére.

Ennek tükrében még fájdalmasabb ez a veszteség, amelyet leginkább azzal lehet érzékeltetni, hogy a legmagyarabb délvidéki községben, Kanizsán ma 23 ezer magyar él, és e szám több mint kétszerese veszett el az elmúlt időszakban. Úgy tűnik, mindörökre.

Fájdalmas az is, hogy a drámai fogyatkozás napjainkban is folytatódik, éppen akkor, amikor Szerbiában érezhetően pozitív értelemben megváltozik a kisebbségekhez való viszony. Tavaly megalakulhatott a Magyar Nemzeti Tanács, és valós a remény arra, hogy a magyarok a kezükbe vehetik a megmaradásukat leginkább szolgáló dolgok intézését. Nagy kérdés azonban, hogy képes-e egy nem egész 300 ezres kisebbség önálló magyar iskolarendszert működtetni.

A népszámlálási adatok minden bizonnyal komoly vitákat fognak kiváltani a szerbiai belpolitikai színtéren is. Most egyértelműen kiderült, hogy hány választópolgára van Szerbiának. A Statisztikai Intézet közölte: a 7.480.000 polgár 20 százaléka kiskorú. A háromszor is megismételt szerbiai elnökválasztáson legfeljebb hatmillió lehetett a szavazópolgárok száma. Márpedig a választási bizottság hat és fél millió választópolgárral számolt. Ebből következően semmisítette meg a választás eredményét, ugyanis 6,5 milliónak a fele nem ment el szavazni. Ha a tényleges hatmillióval számolnak, Szerbiának már lehetne elnöke. Valószínűleg ez a kérdés Belgrádban sokkal nagyobb figyelmet vált ki, mint az a tény, hogy a Vajdaságban ismét ötvenezerrel kevesebb magyar él.

(Guszton András - Heti Válasz)

A délvidéki Magyar Nemzeti Tanács programjából

Megválasztotta intéző bizottságát a Magyar Nemzeti Tanács. Titkos szavazással megválasztott elnöke, Pásztor Bálint kijelölte a tanács tennivalóinak sarkkövét, bástyáit, amelyek között egyfelől az intézményteremtés, másfelől a meglévő intézmények továbbfejlesztése, építése áll az előtérben. Az oktatás területén a kis lépések mellett a teljeskörű anyanyelvű oktatás, illetve a magyar iskolahálózat kiépítése, a tájékoztatás terén a magyar médiában az egyes alapítói jogok visszaszerzése, a Vajdasági Magyar Rádió és Vajdasági Magyar Televízió létrehozásának megvizsgálása, a Magyar Hírhálózat kialakításának napirendre tűzése, a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete létrehozásának lehetősége szerepel. A művelődés terén az épülő Vajdasági Magyar Művelődési Intézet tevékenységi körének részletes kidolgozása és véleményezése, a magyar művelődési intézmények anyagi helyzetének javítása és egy egységes rendszerbe fogása, valamint a Magyar Nemzeti Színház életre hívásának lehetősége is a tennivalók között található. A nyelvhasználat terén a vajdasági települések hagyományos magyar neveinek meghatározása, az igazságügyben és a társadalmi élet más területén a legfontosabb feladat a magyar nyelvet megillető hely visszaszerzése. A vázolt feladatok mellett az ifjúság kérdésével, valamint a magyar vezetésű önkormányzatok kooridánálásával is foglalkozni kíván a testület. Az elnökjelölt kiemelten fontosnak nevezte az észak-vajdasági önkormányzatok koordinálását, illetve közös fellépését az oktatás, a művelődés és az egészségügy terén, s különösen fontosnak tartotta az önkormányzatok közös gazdasági fellépését és a szórvány kérdéskörének kezelését. Mindezzel egyidejűleg a gazdasági mozgásokra is oda kíván figyelni a Magyar Nemzeti Tanács, és zászlajára tűzte a gazdasági potenciák fejlesztését is.

(Magyar Szó, Újvidék)

Vízumkényszer Jugoszláviával

„Magyarország az idei év harmadik negyedében vezeti be a vízumkényszert Jugoszláviával szemben” - olvashatjuk Bársony Andrásnak, a magyar külügyminisztérium politikai államtitkárnak nyilatkozatában. Az esetleges könnyítésekről egyelőre még nincs döntés, mérlegelés tárgyát képezi még a hosszabb időre szóló vízumok kiadása. „A magyarigazolvánnyal rendelkezőkre vonatkozó esetleges kedvezmények csak ideiglenes jellegűek lesznek, mert a shengeni rendszerre való teljes áttérés után Magyarország nem tehet majd különbséget a magyarok és más nemzetiségekhez tartozók között” - mondta a külügyi politikai államtitkár.

(HTMH)

A komáromi egyetemi központ tervei

Szabó Zoltán, a Selye János Egyetemért alapítvány igazgatója szerint néhány évig nem indít újabb szakokat a komáromi egyetemi központ: az elkövetkező időszak az intézmény megerősödésének, a tanárutánpótlás biztosításának, a minőségjavításának és a humán erőforrás fejlesztésének jegyében zajlik. Újabb szakokkal nem, de infrastruktúrájában bővül az egyetemi központ, és a megerősödésre összpontosít. Marad tehát továbbra is a közgazdász- és informatikusképzés, ezekre a szakokra évente összesen 400 diákot szándékoznak felvenni.

Ez azt jelenti, hogy pár éven belül kb. 2000 hallgatója lesz az egyetemi központnak. Ekkora hallgatói létszám mintegy 200 fős tanári gárdát feltételez a jelenlegi 60-nal szemben. Közülük tízen a budapesti anyaegyetemekről - tehát a Közgazdaságtudományi és Államigazgatási, illetve a Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemről - járnak előadni, a többiek viszont szlovákiai szakemberek. „A tanárutánpótlás biztosítása érdekében tavaly öt, idén pedig tíz személy számára tudtuk felkínálni azt a lehetőséget, hogy doktoranduszi tanulmányokat folytasson a budapesti egyetemeken” - mondja Szabó Zoltán. „A program természetesen az elkövetkező években is folytatódik. Ennek köszönhetően négy-öt év múlva többtucat olyan fiatal szakember áll majd rendelkezésünkre, aki nagymértékben kiveszi majd részét az oktatói és kutatómunkából” - fűzi hozzá.

Ami az infrastruktúra bővítését illet, a 2006-ig szóló fejlesztési terv a szaktantermek - informatikai, mérési, hálózattervezési és médialaboratóriumok, tőzsdeszimulátor stb. - mellett kitér a sportlétesítmények, az étkezdék és a kollégiumi férőhelyek bővítésére is. „Nagy hangsúlyt fektetünk könyvtár fejlesztésére, öt

éven belül százezer kötetes gazdasági könyvtárat szeretnénk kialakítani” - emeli ki az igazgató. „Ez óriási anyagi megterhelést jelent, hiszen egy-egy szakkönyv ára ezer korona körül mozog. Az eddigi 5.000 kötet megvásárlása például ötmillió koronát emésztett fel” Szabó Zoltán fontosnak tartja azt is, hogy ingergazdag környezetet biztosítsanak hallgatóik és tanáraik számára. Előadásokat szerveznek világhírű szaktekintélyek, bankárok, közgazdászok, orovosok, újságírók részvételével, és a jövőben tudományos konferenciák szervezését is tervezik. „A sikeresen debütáló nyári egyetem után évközi nyelvi és informatikai képzés révén az egyetemi várossá vált (Észak-) Komárom egyben a hazai magyarság szellemi fellegvára is lenne, ahol egymást váltják a szemináriumok, előadások, tanfolyamok” - zárja a beszélgetést az igazgató.

(Új Szó - Pozsony)

Felvidékiek nyilatkozata a kedvezménytörvény körüli huzavonáról

A Magyar Koalíció Pártja a kedvezménytörvény ügyében kialakult huzavona tarthatatlansága miatt a Magyar Állandó Értekezlet ülésének összehívását fogja indítványozni. Legutóbbi, Léván megtartott ülésén az MKP Országos Tanácsa határozatban foglalta össze az üggyel kapcsolatos álláspontját. Eszerint:- Az MKP OT nyugtalanítónak tartja a határon túli magyarokról szóló törvény módosításával kapcsolatos hosszadalmas és nem áttekinthető módosítási folyamatot. Ez árt a határon túli magyarok érdekeinek, zavart okoz a két- és sokoldalú kapcsolatok fejlődésében.- Szem előtt tartva a szlovákiai magyarság érdekeit, a magyar igazolvány iránti folyamatos érdeklődést, az MKP továbbra is kitart amellett, hogy a törvény az elfogadandó módosítások után is őrizze meg eredeti szellemét és küldetését.- Továbbra is meggyőződésünk, hogy ez összhangban van a magyar

alkotmánnyal és a nemzetközi joggal.- Az MKP a tervezett módosításoknak csak azt a változatát támogatja, amelyek nem lépik túl a Velencei Bizottság ajánlásainak keretét és nem csorbítják az eredeti törvény adta lehetőségeket.- A törvénymódosítások végső változatának mielőbbi elfogadása érdekében az MKP OT szorgalmazza a Magyar Állandó Értekezlet belátható időn belüli összehívását. (HTMH)

Új folyóirat indult Szlovákiában

Pont címmel új társadalomtudományi folyóiratot indít a Bőd Kutatóintézet nonprofit szervezet. A múlt év végén tartott lapbemutatón Lelkes Tünde felelős szerkesztő ismertette az évente két-három alkalommal megjelenő, gazdasági, jogi, szociológiai és politológiai témákkal foglalkozó magyar nyelvű folyóiratot, amely a fiatal szlovákiai magyar tudósoknak, doktoranduszoknak kíván

lehetőséget adni a publikálásra és a véleménycserére. A folyóirat tartalmi minőségének megőrzése érdekében a Pont a magyarországi és szlovákiai tudományos élet jeles képviselőit kérte fel a lektori munkára. Az első lapszámban tanulmány olvasható a szlovákiai magyarság integrációjának kérdéseiről, a kisebbség definiálásáról a szlovák-magyar kapcsolatok keretében, az európaiak iszlámmal szembeni magatartásáról, a tömegtájékoztató eszközök szerepéről a demokratikus társadalomban, a roma népcsoport eredetéről a tudományos kutatás és a legendák tükrében, valamint az Európai Unió agrárpolitikájának történetéről. A Pont folyóirat a napokban kerül a(z észak) komáromi Madách Posonium könyvesbolt polcaira.

(Csallóköz -Dunaszerdahely)

Tizenöt éves az ungvári magyarságkutató központ

Róma, Párizs, Hamburg, Ungvár: három világváros és Kárpátalja megyeszékhelye - mi lehet a közös bennük? Valószínűleg több minden is, de egy bizonyosan: a világon csak ebben a négy városban működik államilag elismert hungarológiai központ. Egyértelmű, hogy a legnehezebb anyagi körülmények között az ungvári központ munkatársai dolgoznak, de mint igazgatójuk fogalmaz: a magyarságtudománynak itt múltja, jelene van, s jövője is lesz.

Az ungvári magyarságkutató központ létrejöttének érdekes története van. Lizanec Péter professzor, az intézmény igazgatója eleveníti fel a múltat: „A központ megalakulása a kiterjedt személyes kapcsolatoknak köszönhető. 1986-os ungvári látogatásán Köpeczi Béla egykori oktatási miniszter vetette fel a lehetőséget. Arra kért, próbáljam meg a szovjet oktatási minisztériummal elfogadtatni a központ létrehozásának ötletét. Több moszkvai utamba került, míg leküzdöttem az akkori bürokrácia szemellenzősségét. Egy évvel később már államközi megállapodás garantálta a központ létrejöttét.”

Az ungvári Hungarológiai Központ január 14-én ünnepelte fennállásának 15. évfordulóját. 1988 nevezett napján hivatalosan is létrejött a tudományos műhely.

„Eleinte az állami egyetem magyar tanszékén foglalkoztunk a szakterületünk kutatásával. A jelenlegi központ épületébe később költöztünk be. Előbb

7,5 millió forintos költségvetéssel szabolcsi mesterek újjávarázsolták az épületet. A villa valaha Bródy Andrásnak Podkarpatszka Rusz szovjetek által kivégzett egykori miniszterelnökének a tulajdona volt. A parancsuralmi rendszerben tábornoki lakást, később óvodát alakítottak ki benne. Utóbbi célnak balesetveszélyes állapota miatt nem felelt meg, ezért múzeummá szerették volna átalakítani. Pénzük viszont nem volt rá, így bocsátották rendelkezésünkre.” Működésének első éveiben még 18-an dolgoztak a központban. Ma már csak hatan vannak, hárman ráadásul félállásban, közöttük az igazgató is. Azt mondja, annak is örülni kell, ha a csekély fizetésekre telik. A tudományos kutatómunkához, az eredmények megjelentetéséhez az ukrán állam már nem tud hozzájárulni. 30-40 kötetnyi anyag raktáron várja sorsának jobbra fordulását. A kilencvenes évek közepén volt olyan időszak, amikor fél évig nem kaptak fizetést. Akkor heten távoztak. A nehézségek ellenére mégis „kézzel fogható” - kiadványok formájában - a központ tudományos munkája. A 12 monográfia önmagáért beszél. A Kárpátaljai Magyar Nyelvjárások Atlasza első két kötete már megjelent, a harmadik kiadására nem áll rendelkezésre az anyagi fedezet. Hatkötetes az „összkárpáti” nyelvatlasz. 2000-ben kiadtak egy szabályzatot a magyar földrajzi nevek ukrán átírására vonatkozólag. Két éve megjelent a magyar-ukrán szótár, de 35 hrivnyás árát

csak kevesen tudják megfizetni. Tankönyvek is jelentek meg.

Lizanec professzor gyakorlati téren is sokat tett a helyi magyarságért, oroszlánrésze van abban, hogy 52 kárpátaljai település visszakapta történelmi magyar nevét. Ezzel nem áll meg, szeretné, hogy mind a 95 magyar település az eredeti nevét használhassa.

A Hungarológiai Központnak gazdag szépirodalmi és tudományos könyvtára van. Bővítésében anyaországi egyetemek, intézmények segítenek, de alapítványi forrás is rendelkezésre áll.

Gyakori beszédtéma, hogy Magyarország jövőre vízumkényszert vezet be Ukrajnával szemben. A professzor szerint a tudományos szintű kapcsolattartást ez nem igazán hátráltathatja. „A tudománynak nem szabhatnak határt. Nem hiszem, hogy a fizikai határok szellemi gáttá alakulnak. A politikusok hoztak egy döntést, el kell fogadnunk. Ugyanakkor remélem, hogy a tudományok képviselői, kutatói kedvezményt kapnak majd a vízum kiváltásakor. Kispénzű emberek a tudósok, de a kölcsönös kapcsolattartás lételemünk.”

Az ungvári magyarságkutató központ vezetője úgy látja, a hungarológiának a kisebbségi lét körülményei között a jövőt illetően nem csupán esélye, de reális lehetősége is van. „Utánpótlásban nem szevedünk hiányt, talán csak az ösztönzéssel vannak gondok” - záija a beszélgetést.

(Kárpátaljai Igaz Szó - Ujr