Nyugati Magyarság, 2003 (21. évfolyam, 1-12. szám)

2003-12-01 / 12. szám

2003. december Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 3. oldal Csak előre menekülhetünk Beszélgetés Szentmihályi Szabó Péterrel Magyarország jogos követelései DOMONKOS LÁSZLÓ- Heti rendszerességgel előbb a Ma­gyar Fórumban, majd a Magyar De­mokratában megjelent írásaidban igyekszel látleletet adni a mai Magyar­­ország közállapotairól. Mennyire érzé­keled a fáradtság, a fásultság jelenlé­tét az országlakosság hangulatában?- Van mostanában valami kiúttalan­ság, kilátástalanság az egész világban. Sokunk számára most vált világossá, hogy történelmileg páratlan helyzet alakult ki: Magyarország teljesen véd­telenné vált, mint a kis népek általá­ban. Nincs hová fellebbezni, nincs hová szökni, nincs hová elmenekülni a sorsunk elől. Széchenyi István szá­mára Anglia olyan példakép lehetett, hogy joggal vélhette: ha az ott látotta­kat megpróbáljuk megvalósítani, köze­lebb jutunk a magyarság boldogulásá­hoz. Minden korábbi korban volt egy ilyen „bezzeg-ország”, amelyre lehe­tett hivatkozni, hogy csak éppen aktu­ális uraink-elvtársaink elnyomatása az akadály, hogy nem követhetjük azt az üdvözítő példát. Most először fordul elő, hogy a világ zsákutcában van: nincs ilyen ország, nem létezik ilyen hely. Meglehet, ez az az archimédeszi pont, ahol most vagyunk. És ezért le­het, hogy éppen innen a Kárpát-me­dencéből kell majd megváltoztatnunk a jelenkori emberiség történetének to­vábbi menetét. Mert ahogyan kedves közös barátunk, Döbrentei Kornél szokta volt mondani: már nincs tovább hová hátrálnunk. Ugyanakkor azt is lát­nunk kell, hogy valójában mostanra Magyarországon már megvalósult a kommunisták és a szocialisták nagy ígérete, az osztály nélküli társadalom. Sikerült felszámolni a munkásságot, a parasztságot, az értelmiségi réteget, visszaállt egy feudalizmus előtti idő­szak, amikor van egy szűk, kiváltságos réteg, a gazdagok rétege és egy sze­gény, kiszolgáltatott nagy tömeg, ezek a csoportok azonban már nem foglal­kozás, munkavégzés szerint különül­nek el egymástól - ezek gyökeresen új és globálissá vált jelenségek, így okoz­nak óriási gondokat. Nekünk magya­roknak most körülbelül olyan a sor­sunk, mint a honfoglalás utáni időszak­ban, vagy mint amikor Szent István át­térített minket keresztény hitre és azt vettük észre, hogy egymás után jönnek be az országba a német lovagok és összesúgunk, hogy talán azért magya­roknak szabad még lenni ebben a ha­zában vagy már ez is tilos lesz? Az egész Európai Uniós csatlakozás ezt a nagy régiót a balti államoktól le Szlo­véniáig úgy csatolja az új Nyugat-Ró­mai Birodalomhoz, hogy senki nem veszi észre, közben elvész mindaz, amiért félezer éven át küzdöttünk... Önként és dalolva történik mindez, egy nagyon is bizonytalan jövő érdekében egy olyan unióba belépve, amelyből ugyanúgy nincs kilépés, ahogyan az Amerikai Egyesült Államokból vagy a Szovjetunióból sem volt, amíg az fenn­állt... Egy nagy birodalom távoli pro­vinciájaként pedig tele leszünk majd menekülttáborokkal, hiszen ez a biro­dalmi karéj arra lett kiszemelve, hogy a nagy népvándorlás első hullámait fel­fogja, egyfajta végvárként szolgálva.- Nem erősítette föl ezeket a vész­terhes kilátásokat a 2002-es választá­sok végkimenetele és az azt követő ese­mények, különös tekintettel a július 4- én történtekre?- Szerintem ma Magyarországon nincs olyan felelős politikus, aki át­látná a lehetőségeit ennek az egész vi­lágot érintő új helyzetnek. Ebben az iszonyatosan kiszolgáltatott helyzetben a magyarság, meglehet, két rossz kö­zül az EU-val a kisebbik rosszat vá­lasztotta. Más kérdés, mennyire képes asszimilálni egy nálunknál fejlettebb­nek mondható civilizáció ezt a népet: ez a veszély nyugat felől évszázadok óta sokkal nagyobb. Ha a reformkor­ban nincsenek olyan vezetőink, mint akik, Istennek hála, voltak, már néme­tül beszélnénk és Jókai Mór németül írta volna meg nagy regényeit az eg­zotikus magyar világról... Ahogyan Sir Walter Scott angolul írt a a skótokról, mivel a skótoknak akkorra már a nyel­vét is ellopták. Ami a tavalyi választá­sokat és az azóta kialakult helyzetet il­leti: hogy kiknek kellett nyerni, azt nem itthon döntötték el. Ha netán a másik oldal nyer, akkor is végre kel­lett voln hajtanunk bizonyos előírt dol­gokat, lásd az ellenzék viselkedését olyan ügyekben, mint például az iraki magyar jelenlét... Észre kellett ven­nünk, hogy Magyarország felzárkózott a nyugati áldemokráciákhoz, tökélete­sen mindegy, milyen kormány van ha­talmon, legföljebb arról van szó (bár ez sem elhanyagolható!), hogy rokon­szenvesebb figurák szebb szólamokkal fűszerezik ténykedésüket... A mai ma­gyar politikai elit, tisztelet a kevés számú kivételnek, ugyanannak a ruhá­nak a színét vagy fonákját viseli. Az egyik kormány futni hagyja a másikat abban a reményben és tudatban, hogy majd a következő is így tesz velük... Erre nézve elég lehet bizonyítékként az úgynevezett olajügy, amelynek részle­teit még száz év múlva sem fogják pontosan ismemi, de egyben biztosak lehetünk: mind a két fél, a nemzeti és a nemzetietlen oldal egyaránt mélyen belenyúlt a húsosfazékba és nem üres kézzel távozott onnan... Más kérdés, hogy nekünk már két alkalommal is ilyen szörnyűséges, emberalatti lé­nyekből álló vezető garnitúra jutott. Akik nemhogy irányításra, de képes­ségeik elemi hiányánál fogva semmi­féle érdemi pozícióra nem alkalmasak, elég, ha a régi besúgó-házmester típusú Lendvai Ildikókra és Lamperth Móni­kákra gondolunk, akiknek még egy mai közös képviselő adminisztrációs feladatköre is meghaladná a képessé­geit... Egyetlen igazi reménysugarat lá­tok: most már csak előre menekülhe­tünk. Már csak az Európai Unió ment­het meg bennünket ezektől helytartók­tól és az általa adott jogokkal okosan élve kell kiszorítani ezt a bűnbandát az uralmából. A saját dugájukba fognak dőlni, mert az Európai Unió sem fogja tűmi, hogy ilyen alacsony képességű és ilyen primitíven saját zsebre dolgozó klientúra működtesse ezt a távoli pro­vinciát, amely így gazdaságilag egyre lejjebb szorulna a ranglétrán. Fel fog­ják ismemi, hogy 1989 óta nem volt még olyan kormánya Magyarország­nak, amely végre tudta volna hajtani a még oly jó elképzeléseket is. A becsü­letes, keresztény gondolkodású, a jö­vőért valóban felelősséget érző embe­reket kell nemzetközi értelemben összefogni az Európai Unióban, hogy megkeressük a támogatást saját ide­genjeink, idegenszívűink, saját kirab­lóink ellen. Összefogva azokkal, akik­nek szintén megvannak a saját kirab­lóik és hazaárulóik, hiszen ez az egyre nyíltabban erkölcstelen pénz-világha­­talom, amely a világot játékszernek te­kinti, nem tartható fenn. És amennyire felgyorsult a világ, remélhető, hogy pillanatokon belül akkora összeomlás is bekövetkezhet, hogy brókerek fog­nak potyogni az égből, mint 1929-33- ban a nagy gazdasági világválság ide­jén New Yorkban, amikor tömegestül vetették ki magukat a felhőkarcolók­ból a teljes krach láttán...- A fiatalság, a biológia könyörte­len törvényszerűségei nem adhatnak szintén reményt?- Bár a gonosz emberek megfi­gyelésem szerint sajnos tovább él­nek, valóban ez is reménykedésre ad­hat okot. A fiatalság nemzeti érzésé­nek erősödése egyébként nemcsak magyar, hanem európai jelenség, hála Istennek... Itt sajnos gondot je­lent, hogy mindez egybeesik az egész lakosság biológiai elöregedésével, te­hát hiába van relatíve egy erőteljes és igen reményteljes ifjúságunk, ez a lélekszám arányaiban még mindig nagyon kedvezőtlen. Az viszont tény, hogy keresztény íróként, keresztény politikai gondolkodóként vallom: úgy kell élnünk, hogy nem szabad feladni a reményt, bármilyen gyötrel­­mes is ez sokszor. Az Európai Unió jelenlegi tagállamai különös kedvezményt adtak Nagy-Bri­­tannia számára azzal, hogy mező­­gazdasági területeinek elvesztése mi­att minden tagállam fizet nekik az idők végtelenségéig. Ezt elfogadtatták az újabb csatlakozó államokkal, így Ma­gyarországgal is. Lássuk miből is állt Nagy-Britan­­nia elvesztett mezőgazdasági területe, ami után hatalmas kárpóüást harcolt ki magának a többiek rovására!? A gyar­matokból, melyeknek semmi szerves fűződésük nincs az anyaországhoz. Agresszív területszerzés következmé­nyei, melyek után most sarcot szednek Európa más országaitól, köztük nem­sokára Magyarországtól is! Ez Magyarország számára példa le­het, azaz precedens arra vonatkozólag, hogyan kell a saját ország, a saját nem­zet, a saját állampolgár érdekeit védeni és érvényesíteni. Attól a Magyarországtól akar Nagy-Britannia sarcot szedni gyarma­tai elvesztéséért, amely oly sokszor védte Európa nyugati felét a keleti és déli pusztítástól. Attól a Magyarország­tól, amelyet az első világháborút kö­vetően a szégyenletes és agresszív tri­anoni diktátummal megcsonkítottak, ízekre szedtek. Jobban megcsonkítot­ták annál, mintha egy embernek mind­két lábát és mindkét kezét tőből levág­nák. Elvették jó termőföldjeit, ipari lé­tesítményeit, ásványi kincsekben és erdőségekben gazdag területeit, elcsa­tolták a népesség nagyobbik részét. Ebből a koncból részesült az akkor ugyancsak vesztes Ausztria, továbbá a mai Szlovákia, Lengyelország, Uk­rajna, Románia, Szerbia, Horvátország, Szlovénia és Olaszország is. A szinte kivérzésre ítélt kicsiny Ma­gyarország mégis túlélte, és már 84-ik éve éli megcsonkítottan életét. A magyar elme köztudottan a konstruktívak közé tartozik. Sok-sok Az első magyar áldozat Irakban Valószínűleg öngyilkos merénylőnek vélték, ezért adtak le célzott lövést az amerikai katonák arra a Varga-Balázs Péter által vezetett járműre, amely nagy sebességgel közeledett egy amerikai el­lenőrző ponthoz november 17-én Irak­ban - állapítja meg az a jelentés, ame­lyet a magyar állampolgár halálának kö­rülményeit az elmúlt napokban Irakban vizsgáló két diplomata készített. A tényfeltáró bizottság megállapí­tása szerint Varga-Balázs Péter nem vette észre az amerikai katonák fény­jelzéseit és a levegőbe leadott figyel­meztető lövéseket sem (amelyben nyomjelzős is volt), és sebességét nem csökkentve közeledett az úttesten ke­resztben álló amerikai katonai jármű­höz - olvasható a jelentésről készült közleményben. A jármű ezt követően nagy erővel az utat elzáró amerikai ka­tonai járműbe csapódott. A tragikus eset eredményeként Varga-Balázs Pé­ter vélhetően azonnal életét vesztette. Más hírek szerint sem fényjelzések, sem figyelmeztető lövések nem voltak, s az is erősen megkérdőjelezhető, hogy miért akart volna épeszű ember terror­­támadást intézni egy, a sivatagban álló magános katonai jármű ellen. Gyengélkedő forint, emelkedő kamatok Túl, jól” sikerült a Medgyessy-kormány „forintócsítási” akciója, most már lassan olyan olcsó lesz a forint, hogy attól kol­dulunk mindahányan. Kivéve, persze, a bankárokat. Mert olyan válságot nem tud produkálni ez a „magyar” vezető elit, amelynek ne a pénzoligarchia lenne a ha­szonélvezője. Mértékadó külföldi meg­figyelők figyelmeztetnek rá, hogy a pia­con folyó események már árfolyamvál­ságot jeleznek. A forint nyári leértékelé­sekor megfogalmazott aggályok - iker­deficit veszélye, makroegyensúly-felbo­­rulás és a gazdaságpolitika következet­lensége - jelentkeznek most és tudato­gyakorlati haszonnal járó felfedezéssel és találmánnyal gazdagítottunk más népeket is. Ennek jutalmaként most újra elvenni akarnak tőlünk azok, akik hódítottak, de később vesztettek. Ezt már végképp nem engedheti meg ma­gának Magyarország! Magyarországnak nem kell kun­csorognia és „pitiznie”, hogy az Eu­rópai Unió tagja lehessen. Téved, aki ezzel a taktikával tevékenykedik. Meg kell mondanunk, meg kell mu­tatnunk az Európai Unió jelenlegi tagjainak és a csatlakozni kívánók­nak is értékeinket. Ki kell állni és ha­tározottan képviselni minden más ál­lammal szemben saját érdekeinket. Vegyünk példát a többi államról, mert ők azt teszik, nagyon keményen teszik, a mi rovásunkra is. Miért kel­lene nekünk az egyedüli olyan állam­nak lennünk, amelyik mindig mások érdekeit helyezi előtérbe a saját ér­dekei helyett? Fentieket nagyon komolyan kell mérlegelni, az említett precedensre hivatkozva pedig a következőket kell követelni az Európai Uniótól még a csatlakozás előtt, és a csatlakozás fel­tételéül szabni saját érdekeink védel­mében: 1. A jelenlegi Európai Unió tag­államai és a csatlakozni kívánó álla­mok fizessenek komoly ellentétele­zést a trianoni szégyenletes csonkí­tásért. Ez vonatkozzon minden olyan államra, amely a jövőben kíván az Európai Unióhoz csatlakozni bár­mely földrészről is. 2. Azok az országok, amelyek a tri­anoni diktátum kapcsán részesültek az elcsatolt javakban, még ha olyan kis mértékben is, mint Lengyelország és Olaszország, további ellentételezést fi­zessenek annak okán, hogy igazságta­lanul jutottak ezekhez a javakhoz, és mintegy 84 éve élvezik az ebből adódó előnyöket. sulnak a piacon. Külföldi szakértők szerint nem hitelválság bontakozott ki az elmúlt napokban, hanem az egész mo­netáris rendszer válságáról van szó. Ez azonban cseppet sem zavarja bölcs vezéreinket: nyakra-főre veszik fel az újabb és újabb hiteleket. Friss hír, hogy újabb 500 millió euró, vagyis kö­rülbelül 135 milliárd forint hitelt vettek fel a napokban. Azt egyelőre nem tudni, hogy mire fordítják, csak azt, hogy sokba fog nekünk kerülni, mert a legdrágább hitelfajtáról van szó. Szép fővárosunk sem akar lemaradni: épp a napokban készül eladósodni újabb hu­szonnyolc milliárddal. Közben azzal etetnek bennünket, hogy azért kell drasztikusan csökkenteni a lakástámo­gatást, hogy ne kelljen újabb külföldi adósságba hajszolni az országot. A legfrissebb kormányhatározat ér­telmében az új lakások kamattámoga­tása az öt éves állampapírok mindenkori másodpiaci hozamának 60 százaléka lesz, a használt lakások esetében 40 szá­zaléka. Ez nyolc százalékos állampapír­piaci hozamnál nyolc százalékos ügy­félkamatot jelent új lakás, és 9,6 száza­lékosat használt lakás esetében - szá­molta ki az MTI. A támogatott hitelek felső határa új lakásnál 15 millió forint marad, használt lakás esetében a jelenlegi 15 millióról ötmillió forintra csökken. Zavarjuk a rendjüket Rendzavarás miatt figyelmeztetésben részesítette a bíróság Kocsis Imrét, a Lelkiismeret ’88 csoport vezetőjét, a Medgyessy-Nastase-találkozó évfor­dulóján tartott tüntetés szervezőjét. Az indoklás szerint rendzavarás történt, mert a csoport vezetője nem tett ele­get a rendőrség felszólításának, nem hagyta el a helyszínt, valamint a jelen­lévőket is maradásra buzdította. Való­jában azonban az történt, hogy a ma­gyar rendőrség megint szétvert egy tüntetést, előállított 51 embert, és so­ron kívüli szabálysértési eljárást kez­deményezett a tüntetés fő szervezője 3. Az ellentételezés ne egyszeri le­gyen, hanem mindaddig legyen ér­vényben és fizessék a megnevezett or­szágok az 1. és 2. pont szerint, amed­dig az Európai Unió létezni fog. 4. A trianoni diktátum megalkotó és azt aláíró országok kövessék meg Ma­gyarországot ezen égbekiáltó bűnü­kért! 5. Amennyiben a fenti L, 2., 3. és 4. pontban felsoroltakra nem hajlan­dóak a megnevezet államok, akkor Magyarország ne csatlakozzon min­daddig az Európai Unióhoz, amíg a tel­jesítésre írásos megállapodás és szer­ződés nem születik. Kérem a magyar diplomáciai testü­leteket, a Magyar Országgyűlést, a po­litikai pártokat, hogy hathatósan kép­viseljék az általam megfogalmazotta­kat minden olyan fórumon, amely il­letékes vagy illetékes lehet ebben a fontos ügyben az Európai Unióban és a 2004-ben csatlakozni kívánó orszá­gokban. Azok a személyek, akik az Euró­pai Unió parlamenti képviselői szeret­nének lenni, csakis a fenti öt pontban megfogalmazottak szellemében mun­kálkodjanak már most is. Azok a személyek, legyenek dip­lomaták, országgyűlési képviselők, más illetékes testületek képviselői, akik nem ebben a szellemben mun­kálkodnak és nem képviselik ezt a magyar érdeket, nem érdemlik meg, hogy bármilyen fórumon és bármi­lyen formában Magyarországot kép­viseljék az Európai Unióban vagy más testületben. Remélem, hogy Ön, tisztelt Meg­szólított fontolóra veszi felvetéseimet és ennek szellemében mielőbb cselek­szik. Kérem, hogy cselekedjék, szólal­jon meg a lelkiismerete! (Kelt Budapesten, 2003. november 1-én, Mindenszentek napján) bikafalvi Máthé László ellen, csak azért, mert az egybegyűl­tek hangot merészeltek adni azon vé­leményüknek, miszerint felháborító­nak tartják, hogy Magyarország mi­niszterelnöke Budapest kellős közepén együtt ünnepelte meg a román minisz­terelnökkel Erdély Romániához csato­lásának évfordulóját, s emiatt Med­­gyessy távozását követelik. Vagyonnyilatkozati eljárás a honvédelmi miniszter ellen Vagyonnyilatkozati eljárást kezdemé­nyezett Juhász Ferenc honvédelmi mi­niszterrel szemben a Fidesz. A legna­gyobb ellenzéki párt szerint Juhász Fe­renc vagyonnyilatkozata, melyet a par­lamentnek benyújtott, illetve az újsá­gokban nyilvánosságra került vagyon­szerzése között nagy különbség van, és nehezen képzelhető el az üyen mértékű vagyonszerzés. Juhász Ferenc júniusban 95 millió forintért vásárolt egy 272 négyzetmé­teres budai villát, amelyhez bevallása szerint a saját 12 millió, a felesége 20 millió és az apósa 33 millió forintos magánvagyonán felül 30 millió forint kölcsönt vett fel magánszemélyektől. A miniszternek a vagyonbevallása sze­rint a fizetése és egy első kerületi la­kás kétharmados tulajdonrésze mellett pusztán 7,5 millió forint megtakarítása és szolgálati lakása van. Mint arról a Magyar Nemzet beszá­molt, a magánhitelezők egyikének fia, Füzesi Attila idén februártól igazgató­­sági elnöke lett a szaktárca cégének, a HM Verga Erdőgazdaság Rt.-nek. A Füzesi család egyik vállalkozásában, az Eurocast Kft.-ben felbukkant a K&H Equities Rt. későbbi vezérigaz­gatója, Csuka László is. A bankszak­ember igazgatósági tag volt a Zöld Új­ság Rt.-ben, amelynek elnök-vezér­igazgatója Forró Tamás volt. Ilyen „kamatra” én is szívesen köl­csönadnék párezer forintot a Med­gyessy-kormány akármelyik rászoruló miniszterének. Sz-K. Itthon történt

Next

/
Thumbnails
Contents