Nyugati Magyarság, 2003 (21. évfolyam, 1-12. szám)
2003-12-01 / 12. szám
P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montréal, QC H3P 3B9, CANADA uvnn XTi 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. ir JL mmgjgipBam S ®j ff 1 2Dd @ t C3®mg][?®0s cnD®©©Bcü@mü XXI. évfolyam, 12. szám 2003. december A DEMOKRATIKUS ÉS NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG HAVILAPJA 150.- Ft - $3.50 / \ Wass Albert Karácsonyi vers Bajorerdő. Zimankós fenyvesekből előoson a téli szürkület. Gunnyasztó házak ködrongyokba bújva koldus szatyorban gondot gyűjtenek. Egy vonat sípol messze valahol. Fulladtan vész el fák között a hang. Sóhajt az erdő. Csönd. Valahol messze kísértethangon fölsír egy harang. Olyan este ez is csak, mint a többi: olyan a színe, nyirkos ködszaga. Pedig valahol szent titokpalástban csodát takargat ez az éjszaka...! Angyalok húznak a világ fölött. Hírét hozzák, hogy földre szállt a béke! Megszületett az Igazság, a Jóság, akit úgy vártunk: megszületett végre! Keresik régen bölcsek és királyok, papok, költők és koldusok. Világmegváltó konferenciák vátják jöttét és fényes trónusok! Megérkezett. Bámulják bamba szemmel barmok, cselédek, pásztorok. Talán van olyan is, aki letérdel s valami együgyű imát motyog. A jászol fölött fölragyog egy csillag, néhány angyal és gyermek énekel... Szelíden száll az ének és a pára szurtos ólból a fényes égre fel... Aztán a barmokat itatni hajtják. A hajnal megnyergeli rőt lovát és robotos nyomán a szürke élet megy úgy, mind eddig, megy tovább. Mintha nem történt volna semmi sem. Meresztgetik szemeiket a kandik: királyok, bölcsek, költők, hadvezérek... amíg lassan a csillag is kialszik. A zord-sötét zimankós fenyvesekből előoson a téli virradat. Ködrongyokban gunnyasztanak a házak s vacognak vedlő gondjaik alatt... V________________________________________________________________y f/ferAtex o/o axóöiA/iaA, mimAatárxain/inaA/, terfexztm/iA/ieA, laftunA AmrátainaA és cxa/ádfuAmaA á/c/ott fAAarácxomyt Aúoá/iusiA, fooöAAó Aé/iexxécyet, text/- /e/fujó eyéxzxéyet, xoAx/Aert és örömet wiAasnennuiü/ineA az e/AöoetAeze/u/ő 2004-ex exztem/öre. CZÉRE BÉLA Liberálbolsevizmus Ahogy egyre jobban mélyedünk, süllyedünk a rendszerváltozásnak nevezett tizenhárom esztendőbe, úgy ütköznek ki egyre jobban a hazugság hullafoltjai ezen az állítólagos rendszerváltozáson. Ma már oly tisztán látszik - akárcsak a nagynak hazudott francia forradalom terroréveiben hogy a liberális és a kommunista eszmeiség egyetlen, megbonthatatlan egységet képez, csak az utóbbi tizenhárom évben a nyílt terror helyébe a gazdasági, a magát arcátlanul jogszerűnek álcázó és adminisztratív eszközökkel véghezvitt terror lépett. Liberalizmus és bolsevizmus - ugyanazon ábrázat ez. Ugyanaz a szókincsük is. Haladás! - sikoltják a francia forradalom véreskezű szélhámosai, és rikoltozzák ma a liberálbolsevikok. Miközben a fenntartható fejlődés helyett nyomorban és szénmonoxidfüstben fuldoklik az emberiség. Hát hová rohannak, rontanak ezek a szerves, természetes, lassú változás konzervatív elvét felrúgó bűnözők, a liberálbolsevikok? Mohóságuk, pénz- és hatalomvágyuk miatt alighanem minket is a pusztulásba taszítanak. Az egyház és vallás iránti gyűlöletük is a liberálbolsevik oldalon jelöli ki őket. Ugyanazt a nyelvet használják a liberálisok és a bolsevikok. A nagyobb „európai” egységbe tömörülő vágyuk is ugyanaz; a cél: az emberek minél nagyobb mértékű elhülyítése és kizsigerelése. A bolsevizmusban aVarsói Szerződés, a KGST, a Szocialista Intemacionálé volt a nagy egység, a mai liberalizmusban az Európai Unió. De Istenről, kereszténységről hallani sem akarnak ebben az Európai Unióban. Szégyenszemre még a magukat - jelenleg - jobboldalinak nevező franciák sem. Tehát Isten ne is létezzen? Pontosabban csak egyetlen isten létezzen, a zsidóságé? Petri Lukács Adám - a „kis Petri” - a Kádár-rendszer végjátékában, a ’80-as évek második felében még a Beszélő nevezetű szamizdat lapot árulta a szerkesztőségekben. Ma már viszont a nagy liberális csemete - Petri György fia - a szinte egy szál magában még megmaradt jobboldali kulturális műsort, az Éjjeli Menedéket jelentette fel lapjában, a Népszavában és a közszolgálati televízióban a népszabadságos Seres Lászlóval együtt. A vád: az Éjjeli Menedék teret adott a ,,holokauszt-relativista” történésznek, David Irvingnek. A műsort ezért azonnal betiltották. November 27.-én a Fővárosi Ügyészség bejelentette, hogy rendkívüli felülvizsgálati kérelmet nyújt be a Legfelsőbb Bírósághoz ifjabb Hegedűs Lóránt ügyében. Ezek a balliberálisok képtelenek beletörődni a jogerős bírói ítéletbe, most a Legfelsőbb Bíróságot próbálják lerohanni. (Folytatás a 6. oldalon) Gerald David: Pásztorok imádása IFJ.FEKETE GYULA Decemberi koccintás A magyar lelkűiét különösen érzékeny a magyarság rovására történt események itallal történő megünneplésére. 1849 október hatodikénak hajnalán Aradon, a 13 magyar tábornok kivégzését követően sörrel koccintottak az osztrák tábornokok a számukra sikerrel befejezett hóhérmunka után, és egyben megünnepelve a magyar szabadságharc vérbefojtását. Magyarországon azóta nem szokás sörrel koccintani, ezzel az önkorlátozással is adózva a 13 aradi vértanú emlékének. Egyesek szerint ugyan ez az akkori fogadalom csak 150 évre szólt, de ennek nincs semmilyen történelmi alapja. 1918 decemberében a minden szempontból illegitim, erdélyi lakosok millióinak a képviseletét mellőző gyulafehérvári közgyűlés kinyilvánította Erdély romáméhoz csatolását. 2002- ben ennek a magyarság számára oly gyászos döntésnek az évfordulóján ünnepélyesen koccintott a román elnök és a magyarországi - félreértés ne essen, nem a magyar, hanem a magyarországi - miniszterelnök. A koccintás jelképezte azt is, hogy a magyar külpolitika felújította azt a kádári vonalvezetést, amely nem minősítette a magyarság számára tragikus diktátumnak a trianoni békeszerződést, és belügynek tekintette a kisebbségi sorba került és elnyomott nemzettársaink sorsának az alakulását. Nem okozott különösebb gondot ennek a külpolitikai szemléletnek a felújítása, hiszen személyükben többségükben ma ugyanazok alakítják a külügyeket, mint 15-18 évvel ezelőtt, az erdélyi faluromboláshoz szolgaian asszisztáló magyar külpolitika idején. Idén ennek a szégyenletes koccintásnak az évfordulóján tüntetést szerveztek a miniszterelnök ellen. Erre a tüntetésre a „közlekedés aránytalan megzavarására” hivatkozva nem kaptak engedélyt a szervezők. A tilalom indokait betartó, a járdákon gyülekező, és így a közlekedés érdekeit semmiben nem veszélyeztető tüntetőket a többszáz főt felvonultató rendőrség gumibotokkal szétverte, és mintegy félszáz személyt őrizetbe vett. A korábban oly hangos, posztkommunista befolyás alatt álló emberi jogi szervezetek, „demokratikus chartások”, liberális civil fórumok sunyi jóváhagyással nyugtázták a történteket, holott a polgári kormányzás ideje alatt ők figyelmeztettek legzajosabban a polgári szabadságjogokat állítólag veszélyeztető „diktatórikus fejleményekre”. Nos, december tizedikén, az emberi jogok napján illő lenne megemlékezniük arról, hogy másfél év alatt ez a kormány több tüntetést tiltott be, mint az elődje négy év alatt! Szelektívvé vált az engedélyek megkövetelése is. Az utóbbi hónapokban például a cigány maffia szokásává vált, hogy ha egy-egy tagját lefülelik, vagy a „védelmi pénzek” beszedésében megzavarják, akkor a „kisebbségi jogok súlyos sérelmeire” hivatkozva többszáz fő összeverődik és az ellentáborban többen megverődnek. Természetesen engedély nélküliek ezek a „tüntetések” is, ám a rendőrségnek eszébe se jut kilépni passzív szemlélődő szerepéből. Most novemberben a rendőrök asszisztálása mellett romboltak le egy vendéglőt a helyi keresztapák. A politikai ellenzék szétverése - a Kádár-korszak rendőri szemléletéhez hasonlóan - ma is fontosabb feladat, mint a bűnözők megfékezése. A megjelenő rendőrök számából ez a következtetés egyértelműen levonható. Az egyetlen polgári napilap megállapítja, hogy ma „ a gumibotozás a Medgyessy kormány ellen tüntetők privilégiuma. Talán nem is akkora túlzás, hogy Magyarországon másfél éve ismét politikai rendőrség működik.” Még a tavasszal történt, hogy az iraki háborúba egyre inkább belesodródó magyar kormány sugallatára a rendőrség - szintén a közlekedés érdekeire hivatkozva - nem engedélyezett egy háború elleni béketüntetést. A politikai sugallat létét valószínűsíti, hogy a tiltást követő néhány napon belül ugyanarra az útvonalra, ugyanabban a napszakban felvonulási engedélyt kaptak homoszexuális és transzvesztita szervezetek. Nos, talán az elhallgattatott tüntetők hiányzó hangja miatt is, valamennyi parlamenti párt megszavazta Magyarország részvételét Irak katonai megszállásában, és a lebombázott ország újjáépítésében. Ennek a sodródó politikának a következményeként hozták haza november végén az első magyar áldozat koporsóját. A tragikus történet kísértetiesen feleleveníti azokat az időket, amikor a Magyarországot megszálló szovjet katonák bármely bűntettét - legyen az közlekedési baleset okozása, részegen történő lövöldözés, nők megerőszakolása - körömszakadtáig leplezték a magyarországi hatóságok, és egyben az áldozatokra hárították a felelősséget. Nagy gyakorlatot szereztek ebben az elvtársak, mert reflexszerűen felelevenítették ugyanezt a magatartásukat. Az Irakban dolgozó magyar fiatalembert ugyanis amerikai katonák lőtték agyon egy ellenőrző pontnál. (Folytatás a 2. oldalon)
