Nyugati Magyarság, 2003 (21. évfolyam, 1-12. szám)

2003-01-01 / 1-2. szám

2003. január-február Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 5. oldal Csak béke legyen A „permanens forradalom harci kutyái" (Folytatás az 1■ oldalról) „Soha ne legyen a magyarságnak még egy olyan hete, mint az elmúlt, amikor meghajolt a román akarat előtt, elítélt egy papot, s tönkretett egy magyar rádiót” — mondta beszédében Csurka István, a MIEP elnöke. Csurka világossá tette, hogy a MIEP nem EU-ellenes, csupán azt mondja ki, hogy a jelenlegi feltételek mellett nem lehet csatlakozni az Európai Unióhoz. A MIÉP-elnök szerint ugyanazok akarják a magyar kultúrát megkaparintani, és a saját képükre átformálni, akik - háttérerőkkel - a magyar földet is meg akaiják szerezni. „Az idegenek szálláscsinálása a befejezés­hez közeledik, de még utoljára megteszik azokat a súlyos intézkedéseket, amelyek­kel jogfosztottá teszik a nemzetet” - figyel­meztetett Csurka István. Kovács László külügyminiszter, párt­elnök nem átallotta azt állítani, hogy az előző kormány tétlenül szemlélte a szél­sőséges és cigányellenes nézetek burján­zását, a 2002-ben győzött koalíció viszont „a zéró tolerancia elvét fogja követni”. Kovács külügyér tovább fenyegetődzött: az idegenellenes eszméket terjesztők ke­mény hatósági fellépésekre számíthatnak a közeljövőben. Arról van itt szó valójá­ban, hogy a nemzeti eszmeiség radikális képviselőit náciként, idegengyűlölőként bélyegezzék meg, ezt a hazugságot süs­sék rájuk, s ily módon adják majd át őket a Bárándy-féle igazságszolgáltatásnak. Nem is olyan régen még, tíz-tizenkét éve a Kovács László-féle posztkommunisták lapítottak a parlamenti padsorokban, örül­tek, hogy bűneikért nem számoltatták el őket. ma újra ők fenyegetőznek, nyomul­nak előre, Amerika .jobboldali” és balli­berális pártjainak támogatását sajnos egyaránt maguk mögött tudva. Lovas Ist­ván idézi Anglia már életében klasszi­kussá vált kémregényírójának, A kém, aki kijött a hidegről szerzőjének, John le Car­­rénak a véleményét: Az Irak elleni hábo­rút már hosszú ideje tervezik, de annak kivitelezése lehetetlen lett volna Bin La­den terrormerénylete nélkül. A Bush-junta a háborút a terrortámadás nélkül nem tudta volna eladni az amerikai népnek, és Bushnak akkor még mindig azt kellene magyaráznia, hogy miért választották meg; hogy mi történt az Enronnal; miért támogatja szégyentelenül az amúgy is túl gazdagokat; miéit fütyül a világ szegénye­ire, a környezetre, miért rúg fel számos nemzetközi egyezményt. És arra is ma­gyarázatot kellene adnia, hogy miért tá­mogatja Izraelt - azt az országot, amely folyamatosan hagyja figyelmen kívül az ENSZ határozatait... Hiszen ha Szaddam Huszeinnek vannak tömegpusztító fegy­verei, azok semmiségek ahhoz képest, amit Izrael vagy Amerika vághat hozzá öt percen belül”. Bizony, ez a Kovács László-i, Medgyessy Péter-i magabiztos­ság kulcsa, magyarázata. S ez van a forint és a Magyar Nem­zeti Bank elnöke ellen irányuló állandó támadás mögött is. Járai Zsigmond, a jegybank elnöke az aüinflációs politika mellett kötelezte el magát, mert ez az or­szág, a magyarság érdeke. A globalista kö­rök uszályában evező MSZP és SZDSZ viszont csak az infláció meglódításával tudja folytatni további rablópolitikáját. Az MSZP-SZDSZ-páros gátlástalanul be­csapta a választókat, a nyugdíjasokat, a bérből és fizetésből élő kisembereket, a vállalkozókat, s most azt a képtelen ha­zugságot próbálja elsütni, hogy a jegy­bank monetáris politikája ellentétes a hosszú távú árstabilitás követelményével. Sajnos a Való Világgal és Big Brotherrel totálisan megfertőződött, még mindig a baloldal hazugságaival táplálkozó válasz­tókkal - a választók felével - szinte min­dent el lehet hitetni. E szellemileg alul­tápláltaknak talán még azt is be lehet ma­gyarázni, hogy az a jó számukra, ha a gyenge forint bevezetésével a jövő érde­kében most kifosztják őket. Kétségtelen, hogy a Big Brotherrel és a Való Világgal /TV2, RTL Klub) új sza­kaszukba léptek a magyarság jó részének lealjasítására tett szélsőliberális kísérletek. Leszbikusok, buzeránsok, punkok lepték el a kereskedelmi csatornák képernyőit, gyalázva minden, számunkra eddig szent dolgot. Hömpölyög a szenny, a mocsok, az RTL Klubban a nemzetgyalázásban odáig merészkedtek, hogy egy késő éjjeli ssban a Himnuszt, a nemzeti imádsá­­itt is meggyalázták egy főkötős-pár­­’•magyaros énekkórus alpárian ocs­­rafrázisával. Aligha akad még egy olyan talpnyaló kormány a világon, mint az MSZP­­SZDSZ-é, amely minden gátlás nélkül jó­váhagyta az iraki (?), részben talán arab származású zsoldosok, diverzánsok taszári kiképzését. S még csak nem is az USA kormánya kérte fel a Medgyessy Péter- Kovács László-Juhász Ferenc triót eme szégyenletes és életveszélyes közreműkö­désre: a szocialisták maguk ajánlkoztak! Miközben az MSZP-SZDSZ-kormányzat - eddig! - normális diplomáciai kapcso­latot tartott fenn az Iraki Köztársasággal, most példátlanul ellenséges lépést tett meg ezzel, olyan lépést, amely majdnem egy hadüzenettel ér fel. Ezek az iraki szárma­zású, most már taszári ügynökök, diver­zánsok ugyanis az USA győztes háborúja után - de már közben is! - a politikai, ka­tonai, rendőri hatalmat hivatottak átvenni, és aktívan közreműködni abban, hogy mi­nél nagyobb számban dezertáljanak a harcterekről az iraki katonák. Mert félre­értések elkerülése végett, ők az iraki ka­tonák, a taszári diverzáns, hazaáruló osz­taggal szemben. Irak már hivatalosan is figyelmeztette a magyar kormányt, hogy a taszári diver­zánsok kiképzését ellenséges lépésnek te­­kintí. S valóban, hogy lehetséges az, hogy az ellen az Irak ellen szerveznek a magyar állam közreműködésével diverzáns akci­ókat, amelynek a nagykövetsége itt van a szomszédban, Budapesten, a Hermina úton? A porban csúszásnak milyen vado­natúj mutatványa ez a Medgyessy-Ko­­vács-Juhász-kormány részéről? S nem fél ez az MSZP-SZDSZ-kormány, hogy veszélyes ellenségeket szerez ezzel a ta­szári, ügynöktámogató lépéssel a Közel- Keleten és az egész délnyugat-ázsiai tér­ségben? Nem fél attól, hogy tönkreteszi a jelenlegi és jövőbeli gazdasági kapcsola­tainkat az arab és egyéb muzulmán orszá­gokkal? Nem fél attól ez a szüntelenül az USA hátulját szimatoló kormány, hogy ki­hívjuk magunk ellen az esetleges terroris­ták haragját? Azt akarja ez a kormány, hogy a Belváros és a Vámegyed újra cél­pont legyen? Amerikának s az ENSZ fegyverzet-el­lenőreinek semmiféle bizonyítékai nincse­nek Irak ellen. De az Irak elleni háborút az USA meg fogja indítani, akár egyedül is, ahogy ezt Colin Powell külügyminiszter nyüatkozta. Érdemes felfigyelni arra, hogy miközben az MSZP és SZDSZ-kormány­­zat akár az öngyilkosságot is vállalja az USA és Izrael kiszolgálása érdekében, a magyar nemzet ügyében következetesen hazánk ellenségeivel működik együtt, s mű­ködött együtt még ellenzéki korában, 1998 ás 2002 között is. Nyüvánvaló volt ez a ked­vezménytörvény tárgyalásának időszaká­ban, és nyilvánvaló ez ma is. Orbán Viktor volt miniszterelnökkel január 25-én a Hír tv-ben készült egy hosszabb interjú. Orbán Viktor nyomatékosan felhívta arra a figyel­met, hogy míg Szlovákiában és Romániá­ban a kormánypárti és ellenzéki politiku­sok, képviselők egy emberként összefog­nak, félretesznek minden politikai ellenté­tet, ha nemzeü ügyről van szó, Magyaror­szágon ez egyáltalán nincs így, mert az MSZP és az SZDSZ szinte automatikusan szlovák és román színekben játszik a ma­gyar nemzeti sorskérdések felvetése esetén. Pedig a nemzeti sorskérdéseink meg­oldása égetőbb, mint valaha is volt. A Ma­gyar Nemzet december 28-i számában je­lent meg Tárkányi Ákos alapvető fontos­ságú cikke, amely nem kevesebbről szól, mint arról, hogy az Európai Unió konfo­­deratív lesz-e vagy föderatív, Chirac fran­cia köztársasági elnök elképzelése érvénye­sül-e benne, vagy inkább a német Fischer és Schröder terve szabja majd meg Európa új arculatát? Giscard d’ Estaig, a hajdani francia köztársasági elnök, jelenleg az Eu­rópai Konvent elnöke már közé is tette Brüsszelben az EU új alkotmányának ter­vezetét. S a korábbi konföderatív tervvel szemben a föderatív elképzelés realizáló­dása nagy valószínűséggel azt jelentheti, hftgy Európa elveszti régi arculatát, eltűn­nék benne a „nemzetállamok mint szuve­rén politikai és jogi egységek, amelyeknek jogában áll lényeges kérdésekben is szem­behelyezkedni a központi döntésekkel”. S nyugodtan állíthatjuk, hogy ezekre az el­képesztő veszélyekre, a régi Európát s a nemzetállamokat megszüntetni akaró, mo­numentális méretű szabadkőműves akci­ókra a magyar nemzetet alig figyelmezteti valaki. Hiszen a Konvent fogalma 1789 óta a terror és a vérözön fogalmával fonódik össze. Czére Béla (Folytatás az 1. oldalról) Ezért kellene végre a kormánynak szóba állnia az emberekkel, és propa­ganda helyett őszinte, megnyugtató vála­szokat adni, megnyugtató programokat kellene számukra bemutatni. Egyre többen érzik úgy, hogy az Eu­rópai Unió melletti állásfoglalását a kor­mány valójában a saját maga támogatott­ságaként akarja bemutatni - folytatta Or­bán. - Ez a kormánypárti szándék, úgy érzem, a gondolkodó emberek előtt már lelepleződött. Mondjuk ki: felesleges já­ték ez. Van egy régi szabály, így hangzik: mikor sajtot raksz az egérfogóba, mindig hagyj helyet az egérnek is. Ezért azt javasoljuk a tisztelt kormány­nak, hogy ne csináljanak az európai uniós népszavazásból politikát. Az embereket pedig nagy tisztelettel arra kéijük, hogy április 12-én ne a kormányról, akármit is gondoljanak felőle, ne a kormányról, ha­nem az európai uniós csatlakozásról mondják el a véleményüket.” Rombolni könnyebb, mint építeni A hazai közéletről szólva Orbán Viktor azt a tíz hónap után sem lankadó, szinte meg­magyarázhatatlannak tűnő rombolási kényszert nevezte a legszembetűnőbbnek „amellyel a mai vezetők rárontanak min­denre, ami a polgári kormány idején szü­letett meg. Széchenyi-terv, diákhitel, autó­pályaépítés, gazdahitel, családi vállalko­zások, Terror Háza, Bozsik-program, Nemzeti Színház, státustörvény. Lényegé­ben azt mondhatjuk: úgy tűnik, semmi sem volt jól úgy, ahogy az előző négy év­ben megépítettük. Olykor már az ember arra gondol, hogy talán még az eszter­gomi hidat is hajlandóak lennének lebon­tani, csakhogy húsz méterrel odébb ők építsék újjá.” E romboló düh egyik leheséges ma­gyarázatát Orbán abban látja, hogy „a ko­rábbi, mi tagadás, szégyellnivaló koholt vádjaikról egymásután bizonyosodik be azok valótlansága. Nem jött 23 millió munkavállaló Romániából Magyaror­szágra, nem vették el a szabad szomba­tot, nem volt hosszú bájtok éjszakája, nem érkeztek kamionok Ausztriából titkos MSZP-ellenes röpcédulákkal, nem volt kivetnivaló a Terror Háza gazdálkodásá­ban, nem volt visszaélés a Széchenyi-film körül. A kormány államtitkárának éppen legutóbb kellett elnézést kérnie a Bánk Bán-film készítőitől mert alaptalanul hírbe hozta őket. Megjegyzem, ez az ál­lamtitkár már a kormány harmadik tagja, aki bírósági pert veszít valótlan kijelen­tései miatt... s a sort még hosszan folytat­hatnám.” A további lehetséges okok közül Or­bán azt emelte ki, hogy Magyarország tör­ténetében először kell kiegyenlített erővi­szonyok mellett kormányoznia a baloldal­nak, csekély a parlamenti többsége. „Ma úgy áll a helyzet, hogy bár a kormány­zási eszközöket kivették a kezünkből, soha ennyien még nem támogatták a pol­gári, nemzeti értékeket, soha ennyien még nem álltak ezen az oldalon. A polgári nemzeti tábor hívei oha ennyire elszán­tak, kitartóak és odaadóak nem voltak, mint most.” (...) Az emberek elsöprő többsége, párt­­szimpátiától függetlenül továbbra is a ma­gáénak érzi az elmúlt esztendők legfon­tosabb vívmányait. .Magáénak érzi a csa­lád és a gyermeknevelés kiemelt támoga­tását, magáénak érzi a gáz, a villany, a gyógyszer, a közlekedés szigorú árszabá­lyozását, a nemzeti vagyon védelmét, a magyar vállalkozók előnyhöz juttatását, magáénak érzi a magyar föld védelmét, a családi gazdaságokat, a szigorú bünte­tőpolitikát. Magáénak érzi a kábítószer ül­dözését és a magáénak érzi a státustör­vényt is.” Privatizáció és állami vagyon .Magyarországon ma a nemzeti összter­mék több mint 80 százalékát a magán­­gazdaság adja - mondta beszéde további részében Orbán. - Ez az arány magasabb, mint jónéhány nyugat-európai ország ese­tében. 1994 és 1998 között a megelőző szocialista kormányzás idején a stratégiai vagyon egy tekintélyes részét, a mi véle­ményünk szerint, áron alul eladták. Szá­mos visszaélést, korrupciót lepleztek le. A magyar gazdaság kitettsége az idegen tőkének így jelentősen megnőtt. A kor­mány ugyan nyilván nem véletlenül, ha­nem a népszavazással összefüggésben áp­rilis 12-e utánra halasztotta a konkrét dön­tések bejelentését, de már megkezdte az állami vagyon kiárusításának előkészíté­sét. Kinek jó ez, ha az embereknek mint­egy 80 százaléka valójában szemben áll a kormány ilyen irányú szándékával? A magyar vállalkozók helyzetére ki­térve Orbán a következőket mondta: „Ke­vesen tudják, de Nyugat-Európában a közbeszerzéseknek általában 80-90 szá­zalékát hazai cégek szokták elnyerni. Most nálunk, itt Magyarországon úgy ír­ják ki az autópálya-építési pályázatokat, s ezt nem is titkolják el, hogy szándéko­san kizárják a versenyből a magyar cége­ket. Kinek jó ez?” Hogyan is állunk a státustörvénnyel? Magyarországnak a határon túli magya­rokért érzett felelősségéről szólva Orbán kitért a státustörvény kérdésére is., A kor­mánypártok - mondta - úgy tűnik addig­­addig szorongatják a törvényt, amíg az ki nem leheti a lelkét, és semmire sem jó, holt szöveg lesz abból a törvényből, amely eddig pezsgést, lendületet és friss életet vitt a nehéz helyzetben élő magyar közös­ségek életébe. Kinek jó ez? A kormány valójában nem az ellenzékkel, hanem a határon túli magyarokkal áll szemben.” Csökken a családi gazdaságok támogatása „A családi gazdálkodók eddig hektáron­ként 16 ezer forint támogatást kaptak. És rendelkezésre álltak a kedvezményes gazdahitelek. A kormány ezt a támogatást a felére csökkentette, a gazdahiteleket el­törölte. Kinek jó ez? Kinek jó ez olyan körülmények között, amikor mindannyian tudjuk, hogy a mazőgazdaságból élők tí­zezerszám kerülnek majd nehéz hely­zetbe, hiszen az eddigieknél is nehezebb verseny körülményei közepette kell majd helytállniuk a náluk jobb állapotban és jobban támogatott európai uniós kollegá­ikkal szemben. A gazdaság helyzetéről szólva Orbán megállapította:, A gyárak bezárásáért... az 50 ezer forintos minimálbért hibáztatják... Csak összehasonlításul: Portugáliában a minimálbér kétszer, Görögországban több mint két és félszer, Írországban, Nagy-Bri­­tanniában, Franciaországban pedig ötször annyi volt 2002 januáijában a minimál­bér, mint Magyarországon. Ne legyünk szégyenlősek, mondjuk ki: a kormány a saját fizetését megduplázta, az embereket pedig azért hibáztatják, mert 50 ezer fo­rintot akarnak hazavinni a családjuknak.” A KORMÁNY HITELÉRŐL „Tíz hónapja azt mondták, üres az állam­kassza - emlékeztetett Orbán a Med­­gyessy-kormány kritikáira - majd kiosz­tottak 320 milliárd forintot. Tíz hónapja azt mondták, hogy a Miniszterelnöki Hi­vatal miatt vízfejjé duzzadt az államappa­rátus, és szörnyűvé vált a hatalomkoncent­ráció. Majd az elmúlt hónapokban a Mi­niszterelnöki Hivatal költségvetését három és fél milliárdról 7,1 milliárdra, hogy is mondjam, „csökkentették”, a létszámot pedig 540-ről 800 főre „apasztották”. Las­san hetente bezárnak egy üzemet, kedves barátaim, és mi eközben győzelmi jelen­téseket hallunk arról, hogy nő a foglalkoz­tatottság. Felemelik az autópálya-matricák díját jelentősen, 20 százalékkal, és indok­lásként azt halljuk, hogy azért, mert 160 kilométer új pályát használhatnak a gép­kocsi-tulajdonosok. Miközben előtte hó­napokig azt hallottuk, hogy az előző kor­mány egyetlen kilométer autópályát sem épített. Nos, eszébe jut az embernek ilyen­kor az a történet, amikor talán valahol Szé­­kelyfóldön megkérdezik az öregembert, hogy szerinte iszik-e a hal vizet. Az öreg gondolkodik, majd kiböki és azt mondja: hogy a hal iszik-e vizet, azt nem tudom, de hogy alkalma van rá, az biztos.” Sokat elárul a Medgyessy-kormány szavahihetőségéről a taszári eset is. ,El­őször azt mondták nekünk, hogy tolmá­csok érkeznek. Jó. Utána kiderült, hogy ezek a tolmácsok leendő közigazgatási szakemberek. Jó. A leendő szakemberek­ről kiderült, hogy az Egyesült Államok­kal jogviszonyban álló önkéntesek. így tudtuk meg, hogy a tolmács magyarul zsoldost jelent. Ez már nincs jól, tisztelt hölgyeim és uraim.” Ml A TEENDŐ? V A polgári oldal erejéről és tennivalóiról szólva Orbán elmondta: „... polgárok százezrei jöttek rá, hogy az elzárkózó ember olyan, mint a magában álló nád­szál, amit az első szél könnyedén eltör­het. De ha tíz-húsz-harminc-ezer-tízezer, sőt százezer nádszál fonódik össze, azt bizony semmilyen erő sem képes össze­­roppantani, sőt egy ekkora nádas a sze­let is megfékezi. S nekünk volt erőnk együtt maradni, és mert volt erőnk együtt maradni, lett erőnk megőrizni értékein­ket. Tegyük föl azt a kérdést is, mit tehet a mostani helyzetben az ellenzék, és mit tehetnek a nemzeti érzelmű polgárok? (...) Először is számoljunk le azzal a gon­dolattal, hiszen tévedés, hogy a közélet elsődleges, vagy esetleg kizárólagos te­repe a magyar parlament lenne. A ma­gyar közélet valójában minden egyes te­lepülésen történik. A mi feladatunk, az önök feladata, hogy azok az értékek, amelyeket mi képviselünk, emberi méltóság, a család, a munka, a tanulás, a rend, a nemzeti összetartozás, ezek je­len legyenek a magyar közéletben. S ezek az értékek csak akkor vannak jelen, ha mi is jelen vagyunk, ha mi is minden­hol jelen vagyunk. Ezért a nemzeti erők­nek ennél kisebb célt nem érdemes ki­tűzni maguk elé. Minden településen ott kell lenniük. Lássuk be, hogy a polgári körök megjelenése, megszerveződése óta sokkal több helyütt fogalmazódnak meg a szívünknek kedves értékek, sokkal több ember beszél róluk, sokkal többen állnak ki egy-egy vitában mellettük, és ezért az ország szellemi, lelki arculata is jelentő­sen megváltozott. Az elmúlt négy év tanulsága talán az lehet, hogy a magunkfajtáknak csak nagy célok, ne féljünk a szavaktól, csak nagy nemzeti célok érdekében szabad vállalni a kormányzás felelősségét. De azt is tud­nunk kell, ezt is megtanultuk az elmúlt négy esztendőben, hogy a nemzet érde­keinek megalkuvás nélküli képviselete elkerülhetetlenül összeütközésekkel, megvívandó csatákkal jár együtt. Most eljött az idő, hogy megerősöd­jünk. Azt hiszem, nekünk nem lélekben kell megerősödnünk, hanem inkább test­ben, vagyis a szervezeti erőnket tekintve. Egész egyszerűen arra van szükségünk, hogy megizmosodjunk. Az a kérdés, hogy képesek vagyunk-e a jövőben majd az itt elmondott konfliktusokból szár­mazó, ránk váró terheket elviselni, s hogy erre képesek leszünk, ahhoz úgy gondolom, most egy nagy, erős, nyitott, európai néppárt építésére kell magunkat rávenni. Engedjék meg, hogy a jövő felől is vessek egy pillantást a megtett utunkra. Mi is történt velünk valójában? Tán azt mondhatjuk, hogy erőt kértünk a gond­viseléstől, és ő nehézségeket adott, ame­lyeken megedződhetünk. Bölcsességet akartunk, s ő problémákat adott, amelye­ket megtanulhatunk megoldani. Előme­netelt óhajtottunk, gondolkodó agyat és testi erőt kaptunk, hogy dolgozhassunk. Kértünk bátorságot, és veszélyeket adott, amelyeket legyőzhetünk. Szeretette vágytunk, és kaptunk bajbajutott embe­reket, akiken segíthetünk. Kedves bará­taim, semmit sem kaptunk meg, amit kértünk, és mindent megkaptunk, amire szükségünk van. A polgár az az ember, Móricz Zsig­­mondot idézve, aki nem elégszik meg az­zal, hogy úgy él, ahogy tud, hanem azért dolgozik, hogy úgy élhessen, ahogyan szeretne. Nos hát azok az emberek, akik így éreznek és így gondolkodnak, azok tudják, hogy a politika az csak egy, bár mégoly izgalmas szelete az életnek. Akik így éreznek és így gondolkodnak, akkor is észreveszik, ha kell, megkeresik az élet szépségeit, ha a politika nekik nem tet­sző elvek szerint működik, és nekik nem tetsző irányba halad. Akik így gondol­kodnak és így éreznek, azok még a 2002- es évben is észrevették, hogy az And­­rássy út és Tokaj-hegyalja a világörök­ség rangjára emelkedett, hogy megszü­letett az első magyar irodalmi Nobel-díj, hogy a magyar gyerekek ismét jelentős díjakat nyertek a diákolimpián, hogy több mint félmilliónyian megnézték az Álmok álmodéi millenáris kiállítást, és azt is észrevették, hogy megnyitotta ka­puit a Nemzeti Színház. Nos, akik így éreznek és gondolkodnak, azok az egy­más iránti bizalmat, barátságot és szere­­tetet is erősítik. És higgyék el nekem, ha ezt a három vonást, a bizalmat, a barát­ságot és a szeretetet látják az arcunkon azok a honfitársaink, akiket a politikai csalafintaság, a demagógia, vagy a sza­kértő gyűlöletkeltők mesterkedése elle­nünk hangolt, nos, ha ők ezeket a voná­sokat a bizalom, a barátság és a szeretet vonásait látják az arcunkon, kiszabadít­hatják magukat a gyűlölet rabságából, és összetalálkozhatnak velünk. Csak béke legyen. Hajrá Magyaror­szág, hajrá magyarok!”

Next

/
Thumbnails
Contents