Nyugati Magyarság, 2003 (21. évfolyam, 1-12. szám)
2003-08-01 / 8-9. szám
2003. augusztus-szeptember Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 7. oldal TÓFALVI ZOLTÁN Kulturális központtá válhat a világhírű Batthyaneum IN MEMÓRIÁM Dr. Tónk Sándor (1947-2003) a Sapientia EMTE alapító rektora, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka Elmentél hát Te is a minden élők út- hozta, hogy a kutatói munkát felváltotján. Hova ily korán!?... Miért ily si- tad az oktatóival. Tavaszy Sándor, a etve!?... nagynevű kolozsvári filozófus és teo-És mi lesz a Nagy Vállalkozással, lógiai tanár unokája, Magad is proamit az agyonnyomorgatott erdélyi fesszor lettél ugyanazon a Protestáns magyarság Rád bízott!?...Mondd, az- Teológiai Akadémián, ahol úgy hetzal most mi lesz!? Lesz-e, aki átve- ven-nyolcvan évvel előbb anyai nagyagyé!? Van-e még közöttünk nemzet- tyád előadásait hallgatták nagy érszolgáló lélek, aki átveszi a kezedből deklődéssel Erdély leendő református tragikus hirtelenséggel kihullott stafé- lelkipásztorai. A történelemtudomány tabotot!?... tanáraként tértél vissza a Babes-Bolyai Tán még egy hónapja sincs, hogy Tudományegyetemre is, ahonnan harlegutóbb találkoztunk a Sapientia Er- mine egynéhány éve diákként elbúdélyi Magyar Tudományegyetem újjá csúztál. varázsolt központi épületében Kolozs- Lobogó szívvel vettél részt az Ervárt, a Bocskai-házban. Kora reggel délyi Múzeum-Egyesület újraindításávolt, de Te már bent voltál a rektori- ban. Örömmel fogadtad el a felkérést ban. Legszömyűbb álmomban sem az Erdélyi Református Egyházkerület gondoltam volna, hogy az lesz az főgondnoki tisztségére, amit utolsó leutolsó találkozásunk. Hisz annyi min- heletedig tisztességgel és nagy odadent terveztél: bővíteni, gyarapítani, adással elláttál, európai hírűvé tenni a Sapientiát - ez De a legnagyobb és legkedvesebb volt leghőbb vágyad. Pedig nem volt teher, amit szolgáló személyiségként könnyű. Mint valami titkos forgató- válladra vettél, mi több, venned kelkönyv utasításai szerint folyamatosan lett, hisz az erdélyi magyarság érdeérkeztek a nemtelen támadások: meg- mes szellemi elöljáróinak a mostoha megtagadva, majd kétségbe vonva tér- történelmi széljárások okán mindenmészetes jogunkat az önálló erdélyi ha azzá kellett nemesedni, amire akmagyar egyetemhez. Becsméreltek is: kor a legnagyobb szükség volt. Nagy magyarságunkat piszkolták. Te azon- elődök példáit követve csatasorba ban áthágtál a mocsokáradaton, álltái magad is. Nem számolva komegőrizve az intézmény makulátlan- rábbi feladatokkal, elvállaltad a Saságát, becsületét. pientia Erdélyi Magyar Tudománye-Sokat aggódtál. Okkal. Újabban gyetem megalapításának szörnyű nemind sötétebb felhők komorlottak a héz, de gyönyörű feladatát. Szküllák cseperedő intézmény egén. Pénzisten és Kharübdiszek között hajóztál saj- Damoklész-kardja függött szüntelen káddal: kisszerű senkik és ravasz maezüstösen őszülő fejed fölött. A súlyos- chiavellik támadtak orvul, előbb bodó anyagi gondok, mint szú a fában, hogy meghiúsítsák az intézmény létrágtak még a tudatalattidban is. rejöttét, majd annak lejáratásán, hi-Harminc valahány éve immár, hogy telveszejtésén izzadtak, párhuzamos évfolyamon koptattuk a A polgári magyar kormány nagy- Farkas utcai Alma Mater patinás lelkű gesztusa után az egyre szűkülő lépcsőit. Ti a történelem szakon vala- anyagi lehetőségek között vergődve mivel többen, mi a filozófia karon is a lehető legtöbbet akartad, a legmindösszesen ketten - magyarok. Ez szebbeket álmodtad. Erősen apadó Dr. Tónk Sándor volt a mélypont: a numerus claususból majdhogynem numerus nullus lett. Emlékszel még a rajongva szeretett tudós professzorokra? Néhányuknak már csak az emléke él. Elmentek ők is ugyanazon az úton, amelyen Te most tragikus hirtelenséggel eltávoztál, s amelyen mindnyájan menendők vagyunk. Tudod-e, Sándor, hogy a kollégák mind felnéztek rád? Sőt, voltak, akik titkon irigyeltek is: „Könnyű neki: Tavaszy-unoka, tanárok kedvence, eminens tanuló!”. Lelki szemeikkel tán már látták is, amint előadsz az egyetem valamelyik tanszékén... Nem így történt. Nekünk nem adták ingyen! A magunkfajtabelieknek bizony meg kellett vívni azt a bizonyos csatát. Te is „lent” kezdted, valamelyik vidéki iskolában. Aztán következett a marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtár, később tudományos kutató lettél a Román Akadémia marosvásárhelyi Társadalomtudományi Intézetében. Mindeközben lázas sietséggel írtad egymás után a tudományos értekezéseket, tanulmányköteteket az erdélyi magyarság középkori történetéről, művelődés- és iskolatörténetéről. Nem hiszem, hogy annyira behatóan foglalkozott volna valaki is az erdélyi magyar diákok peregrinációival, világ- és egyetemjárásaival, mint Te. A totalitárius diktatúra hirtelen összeomlása, s még inkább a szükség lehetőségek közepette olyan időszerű gondolatot vittél be a tudósi és politikusi köztudatba, amivel ezentúl az ország elöljáróinak mindenképp számolniuk kell. Ha egységesíteni akarjuk a nemzetet (és van-e ennél sürgetőbb feladat!), mondtad, integrálják az erdélyi - és idővel a határon túl másutt is teremtendő - magyar egyetemet az anyaországi egyetemi oktatási rendszerbe. Fennmaradásának és továbbfejlődésének ez a legbiztosabb záloga. De nem volt-e mindez ez túl sok, Sándor? Ennyi gond, feladat közepette bizony nemigen gondolhattál magaddal. Nem törődve az útviszonyokkal, a túlrakott szekérre még felfeldobtál egy-egy villányit... Mondd, menyit bír ki egy szív!?... Mi dolgunk a világon? - kérdem most keserűen a költővel... Hát Te igazán küzdöttél! Ha semmi mást nem tettél volna, csak azt, hogy néhány hiteles ember segédkezével megalapítottad Kolozsvárt az önálló magyar egyetemet, amelynek első érdemes vezetője is voltál, már ezzel is biztosítottad volna helyed az erdélyi magyarság képzeletbeli szellemi panteonjában. Aki ilyen mély nyomot hagyott maga után, mint Te, az nem léphet be az Örök Feledés Birodalmába, bármilyen messzire is legyen az a Messze. Aniszi Kálmán A Nyugati Magyarság olvasóit bizonyára nem lepi meg az az információ, hogy a román kulturális minisztérium mindenáron - jogi fondorlatok sorával- véglegesen és visszavonhatatlanul a saját fennhatósága alá akarja vonni a világhírű gyulafehérvári Batthyaneum könyvtárat. Ezt bizonyítja a legutóbbi bírósági ítélet is: a kormányzó párt Fehér megyei szervezetének óvása nyomán a gyulafehérvári fellebbviteli bíróság (táblabíróság) korábbi ítéletét megmásítva úgy döntött, hogy a román állam és az erdélyi római katolikus érsekség társtulajdonosai lesznek Közép- Kelet-Európa egyik legértékesebb könyvtárának. Ez magyarra fordítva azt jelentené, hogy valójában a román állam rendelkezne a gróf Batthyány Ignác, Erdély római katolikus püspöke által 1781-ben alapított könyvtár, régiségtár, ás vány gyűjtemény és csillagvizsgáló felett. A Batthyaneum igazi értékét már csak azáltal is felbecsülhetjük, ha csupán egyik világhírű ritkaságát említjük: egy németországi kiállításra a Codex Aureus néven ismert (Aranykódex - arany betűkkel írt kézirat) páratlan remekművet 25 millió dollárra biztosították! A könyvtár emellett igen értékes kéziratokat - egyebek között a Batthyány-kódexet, a 16. századközepén készült legrégibb protestáns graduálét, vagyis szertartáskönyvet -, nagyszámú ősnyomtatványt, unikumokat, könyvritkaságokat tartalmaz. A Batthyaneumot - akárcsak a nagyszebeni Bruckenthal Múzeumot és könyvtárat, valamint a marosvásárhelyi Teleki-tékát -, a román kommunista diktatúra egyetlen tollvonással államosította, s a jelenlegi hatalom hallani sem akar arról, hogy a világ minden táján számontartott könyvtárakat, múzeumokat visszaadja jogos örököseinek. A felsorolásból is egyértelműen kiderül, hogy ilyen, felbecsülhetetlen értékű könyvritkaságokat őrző könyvtárak csak Erdélyben alakultak, a román Ókirályságban hasonló mecénás könyvtáralapítóról említés sem történik. 1998-ban a román kormány rendelettel visszaadta ugyan a Batthyaneumot eredeti tulajdonosának, a római katolikus egyháznak, azonban - akárcsak a többi magyar egyházi, közösségi ingatlan esetében! - tényleges átadásra sohasem került sor. A kormányrendelet megjelenése után az akkor még ellenzékben lévő Szociáldemokrata Párt Fehér megyei szervezete azonnal megtámadta a döntést, de minden szinten elveszítette a pert. A kulturális minisztérium is bekapcsolódott a perbe. Ugyanis Rázván Theodorescu miniszter - aki úgy tartott előadást a brassói Fekete templomról, az európai gótika egyik csodálatos alkotásáról, hogy egyetlen szóval sem említette, hogy azt az erdélyi szászok építették- kijelentette: Románia számára elfogadhatatlan lenne, ha kiderülne, hogy a világhírű könyvtár valójában egy kisebbségi magyar egyházé, hiszen külföldön eddig a román állam tulajdonaként tartották számon. Sajnos, a magyar sajtó is elkövette a hibát, hogy a megnyert perek után mindig világgá kürtölte a valójában hírlapi kacsának bizonyuló bírósági döntést: a Batthyaneum végre visszakerül a római katolikus egyház tulajdonába. Aki eddigi tapasztalatai alapján nem tanulta meg fenntartásokkal fogadni az effajta „híreket”, okulhat abból az esetből is, ami e sorok íjával esett meg, történetesen éppen a Batthyaneum kapcsán. A bécsi Európa Klub kirándulást szervezett Erdélybe. Engem kértek fel az idegenvezetésre. Az első állomás Gyulafehérvár volt, s a legfontosab program a Batthyaneum meglátogatása. Ismerve a romániai szokásokat, bizánci átveréseket, jóval a kirándulás előtt Gyulafehérvárra utaztam. Beszéltem a könyvtár akkori igazgatójával - ma is őrzöm a névjegykártyáját -, aki nagy szívélyesen megígérte: semmi akadálya a könyvtár meglátogatásának. Rögzítettük a napot, a látogatási időt, s minden úgy tűnt, hogy nem lesz semmi gond. Én azonban nem bíztam az igazgató ígérgetésében, felkerestem dr. Jakubinyi György érseket. Jeleztem neki, hogy a Batthyaneum meglátogatása az erdélyi kirándulás csúcspontja, neves bécsi értelmiségiek érkeznek, akik számára a könyvtár valóban igazi zarándokhely. Az érsek megnyugtatott: nem lesz semmi gond, hiszen a könyvtárat visszakövetelik, s nem hiszi, hogy bárki megakadályozna bennünket abban, hogy a világhírű könyvgyűjteményt alaposan megtekinthessük. El is indultunk a bécsi vendégekkel egy fárasztó éjszakai utazás után a Batthyaneum felé. A könyvtár igazgatójával délelőtt 11 órára beszéltük meg érkezésünk időpontját. Amikor odaértünk, az igazgatónak természetesen híre-hamva sem volt. Csupán egy üzenet várt: valóban megtekinthetjük a könyvtárat, de csak államfői engedéllyel! Ion Iliescu államfő - 1996 májusában történt a példátlan kitolás! - egy hét leforgása alatt minden bizonnyal engedélyezi a Batthyaneum megtekintését. Az igazgató pontosan tudta, hogy a bécsi csoport másnap továbbutazik... Rohantam dr. Jakubinyi György érsekhez. Széttárta a karját: semmit sem tehet. Ezért nem szabad készpénznek venni egyetlen ingatlan visszaszolgáltatásáról szóló információt sem, mindaddig, amíg a jogos tulajdonos valóban hivatalos átadási jegyzőkönyv birtokában teljes mértékben birtokba nem vette a könyvtárat, az iskolát, az egyházi épületet! Ezek az úgynevezett kormányrendeletek valójában a külföld számára készülnek: lám, milyen példamutatóan rendezik a kisebbségi ügyeket, minden elvett ingatlant visszaszolgáltatnak annak, aki építette, gondozta, aki mindmáig tulajdonosként szerepel a különféle nyilvántartásokban. Most a világ minden fórumához panaszáradatot kellene átnyújtani: így működik az eredeti román demokrácia, hogy csak papíron adnak vissza néhány morzsát, s minden egyes ingatlanért végeérhetetlen perek sorozatát kell elindítani. Az RMDSZ részéről még pisszenés sem hangzott el ekkora igazságtalanság hallatán. Egyenesen felháborító az a cinizmus, amellyel loan Rus Fehér megyei prefektus a fellebbviteli bíróság döntését kommentálta: az ítélet igazságos, ugyanis a könyvtáralapító gróf Batthyány Ignác végakarata ezzel teljesül, mivel a végrendeletében az erdélyi fejedelemségre és az erdélyi római katolikus püspökre hagyta páratlan értékű gyűjteményét. „Miután a trianoni döntéssel Erdélyt Romániához csatolták, Románia az erdélyi fejedelemség jogutódja is lett.” Még azt iz hozzáfűzte: ha Erdély Magyarország része lenne, senkinek nem lenne kifogása az ellen, hogy a Batthyaneumot az egyház és az állam közösen adminisztrálja.. Érdekes módon loan Rus prefektus már március elején „előre látta” a várható ítéletet, amikor Szili Katalin, a magyar Országgyűlés elnöke szóvátette a Batthyaneum rendezetlen helyzetét, a könyvtár visszaadásáról szóló kormányrendelet elodázását. loan Rus prefektus megnyugtatta vendégét: szó sincs arról, hogy Románia nem tartja tiszteletben a törvényeket, a gondot csupán az jelenti, hogy miként értelmezzék Batthyány Ignác püspök végrendeletét. Hát, „így” értelmezik annak a kiváló püspöknek, magyar hazafinak a végakaratát, aki 1741. január 31-én született Németújváron és meghalt 1798. november 17-én Gyulafehérváron, aki Rómában a magyarság történeti emlékeit kutatta, aki hatalmas költséggel és fáradtsággal hozta létre Európa egyik híres könyvtárát. Csak mosolyogni lehet loan Rus prefektus fantazmagóriáján: egy közös állami igazgatótanács vezetné a Batthyaneum Kulturális Központot, a tanácsban egyenlő számban lennének egyházi és állami képviselők. „Nagylelkűen” azt is elfogadná, hogy az igazgatótanács elnöke esetleg az érsek legyen. Az is kiderült, hogy Komáromi Attilával, az érsekség jogtanácsosával - a lapokban megjelent hírekkel ellentétben - nem közölték az újabb bírósági ítéletet, csupán a fellebbviteli bíróság jegyzőkönyvében olvasható a döntésről szóló kézi bejegyzést. Jakubinyi György érsek természetesen elfogadhatatlannak tartja az újabb bírósági ítéletet, s azt a „sajátos” értelmezést, hogy a püspök végrendelete szellemében cselekednek, ha az állam és az egyház közösen adminisztrálja a Batthyaneumot. Az érsek és a jogtanácsos egyaránt megütközéssel vette tudomásul, hogy a mostani ítélettel a gyulafehérvári táblabíróság valójában a saját korábbi ítéletét másította meg, a kormányzó Szociáldemokrata Párt helyi szervezetének óvása nyomán.Már korábban elhangzott az érseki figyelmeztetés: amennyiben Romániában minden lehetőség kimerül, akkor a strasbourgi nemzetközi bírósághoz fordulnak. Mindez azonban sok-sok időbe és rengeteg pénzbe kerül. Remélhetőleg, az érsekség valóban nemzetközi fórumokhoz fordul, s végre igazságot szolgáltatnak a könyvtáralapító gróf Batthyány Ignác püspök végakaratának. Elképesztő, hogy Trianon átkos öröksége lépten-nyomon felszínre bukkan, hogy egy egész nemzeti közösséget próbálnak megfosztani jogos jussától. A Batthyaneum körüli kálvária egyben figyelmeztetés is: az anyaországi és romániai magyar sajtó, valamint a világ minden táján megjelenő magyar lapok sokkal óvatosabban kezeljék a „szenzációs” romániai restitúciós híreket. Rendszerint porhintésről van szó: ki tudja hányadszor próbálják a világot átverni.. V & V Fogorvosi rendelő Bp.VII. Damjanich u. 31 )a.Tel.: 321-6819 Dr.Vág János fogszakorvos Rendel: Hétfő, Szerda 15-18-ig Időpontegyeztetés: 321-6819 (rendelési időben), 355-8400 (napközben), 356-6354 (esténként) Konzerváló fogászat (tömés, fényrekötős tömés, gyökérkezelés), rögzített és kivehető fogpótlások, ultrahangos főgkőeltávolítás, iontoforézis kezelés, röntgen Ifj. Dr.Vág János fogszakorvos (klinikai orvos) Rendel: kedd, csütörtök 16-18-ig Időpontegyeztetés: 321 -6819 (rendelési időben), 318-0950,3 18-0959 mellék: 5919, 5908 (napközben), 466-0289 (esténként) Nagyörlőfogak gyökérkezelése (laterál kondenzációs gyökértömés), csapos fogfelépítés, nagyörlőfogak esztétikus restaurációja, vállasán előkészített koronák nemesfémből
