Nyugati Magyarság, 2003 (21. évfolyam, 1-12. szám)
2003-01-01 / 1-2. szám
4. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2003. január-február A nemzeti eszme válsága Reform Tömörülés: az Alternatíva kongresszusa Az RMDSZ szatmári kongresszusán a szóra emelkedő Dávid Ibolya és Németh Zsolt lényegesen nagyobb tapsot kapott, mint a szabad demokrata küldött, a magyar szocialista kormányfő vagy a román miniszterelnök. Ha valaki így akarná felmérni az erdélyi magyarok politikai szimpátiáját, egyszerű lenne a válasz: arrafelé a jobboldal a nyerő. A küldöttek döntése azonban egész mást mutat: a konzervatív tiszteletbeli elnököt, Tőkés Lászlót kiszorították a szervezetből (tisztségét is megszüntették, ám arról már egy nappal korábban lemondott a püspök), immár sokadszor újraválasztották a magát mérsékeltnek nevező, ám egyre inkább balra tolódó Markó Bélát, és kiütéssel győzött a szocialista szárny. Sokan azt mondják, súlyos taktikai hiba volt a legerősebb belső ellenzéki platform, a Reform Tömörülés részéről, hogy nem vett részt a munkálatokban, és nem állított ellenjelöltet, mert így egyrészt gyávasággal vádolható, másrészt nem volt reális alternatíva a választásban. Ám abban is van logika, hogy ha valaki szabálytalannak tekinti a kongreszus összehívását (mivel az előző határozatait még nem hajtották végre), és vitatja a delegálási módszerek jogosságát, akkor nem legitimizálja jelenlétével az egészet (és nem szalad bele a biztos vereségbe). Még egy fontos adalék: a környező magyarok lakta országokkal ellentétben Romániában a politika totálisan uralja a civil élet majd minden szegmensét, így például a legnagyobb pénzosztó Illyés Alapítvány romániaia alkuratóriumát is Markó vezeti. A romániai magyar média, de a közösségi élet más fórumai is az anyaországi támogatástól függnek, így nem csoda, hogy például a napisajtóban rikta az RMDSZ-szel szemben megfogalmazott éles kritika, tabu a politikusok vagyoni helyzetének gya-A külföldi magyar könyvkiadás egy újabb nagy sikeréről adhatunk hírt olvasóinknak. Az ARP Atlanti Kutató és Kiadó Közalapítvány az elmúlt év december 5-én Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia Felolvasó termében tartott alakuló közgyűlésén, ünnepélyes keretek között bejelentették, hogy megjelent az Erdély története trilógia angol nyelvű kiadása. Az ünnepségen részt vett dr. Mádl Ferenc köztársasági elnök, az Oktatásügyi és Nemzeti Örökség minisztériumok vezetői és dr. Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. A torontói Magyarságkutató Intézetet (teljes neve: Hungarian Research Institue of Canada) dr. Simon László elnök képviselte. A nagyszámú meghívott vendég között ott voltak az eredeti magyar és az angol kiadás szerkesztői, fordító-lektora és a tudományos élet jeles képviselői. Az 1986-ban megjelent Erdély története három kötetét a Magyar Tudományos Akadémiatíz akadémikusból álló munkacsoportja készítette el Köpeczi Béla főszerkesztő irányítása alatt. Az egyes kötetek szerkesztői a következők voltak: I. Makkai László és Mócsy András. II. Makkai László és Szász Zoltán. III. Szász Zoltán. Valamennyien elismert szaktekintélyek. Az anyag 1945 oldalra terjed, tehát részletesen tárgyalja Erdély történetét. A fordítás ugyanolyan részletességgel, ugyancsak három kötetben, 2635 oldalon, 31 térkép és sok táblázat bemutatásával tárja az olvasó elé Transzilvánia, vagyis Erdély korszakait a történelem előtti idők településeinek bemutatásától a trianoni békeszerződés megkötéséig. Alaposságával, tárgyilagosságával kitűnő eszköz és fegyver a két évszázad óta terjesztett román áltudományos tanok helyreigazítására. A hézagpótló tudományos munka angol nyelvű kiadását a torontói egyetemen működő Magyarságkutató Intézet kezdeményezte. Felismerve az eredeti mű jelentőségét, az Intézet mandátumának megfelelően, az Igazgató Tanács a trilógia angol nyelvű kiadása mellett döntött. A kezdeti kapcsolatot dr. Diósady Levente vette fel Budapesten a kiadóval, majd dr. Simon László fojtatta a tárgyalásokat az Akadémiai Kiadóval, a főszerkesztővel és a szerkesztőkkel, végül megszerezte az angol kiadás jogát. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem angol tanszékének munkatársai készítették az előfordítást Szafkó Péter irányításával. A végső fordítást és lektorálást Kovrig Bence, a torontói egyetem politikatudományi tanszékének volt vezetője végezte. A kiadás érdekében a Magyar Intézetet támogató külföldi magyar egyesületek a következők voltak: A Kanadai Magyarságért Alapítvány Sándor Éva, Balogh Zsolt, majd Szécsi Zsuzsanna igazgatók vezetésével. A Calgary-i Széchenyi Társaság Fekete Tibor elnök vezetésével, a torontói Rákóczi Alapítvány Korponay Miklós, majd Hamvas József elnökök vezetésével. A fordítói munka egy évtizedet igényelt. Az ezer példányban megjelent kötetek kinyomtatása az Egyesült Államokban történt az Atlanti Kutató és Kiadó Közalapítvány irányításával, Kirapodása: romániai magyar politikus még nem keveredett korrupciós botrányba. Kérdés, hogy ennyire erkölcsös-e mindahány, vagy csak a cenzúra működik ilyen hatékonyan. A helyzet adott: a győztesek nem voltak nagyvonalúak, a gesztusok ezúttal is elmaradtak, a Markó-vonal kiütéssel győzött a Szakszervezetek Művelődési Házában. A diadal helyszínétől néhány száz méterre, a Láncos-templomban a fősodorból kiszorultak tanácskoztak a hogyan továbbról. Másfél ezer résztvevő, köztük RMDSZ-képviselők és szenátorok, a helyi közösségek választott tisztségviselői, neves közéleti személyiségek, mégsem döntöttek a szakadás mellett, hanem a magyar konzervatívok mintájára megpróbálják a polgári körök mozgalmán keresztül megszólítani mindazokat, akik csalódtak az egypártosodó RMDSZ-ben. A teljes jogú élet alternatíváját zászlajukra tűző reformisták abban bíznak, hogy az öncélú politikát csakis az erős civilek bírhatják jobb belátásra. A legbefolyásosabb román napilap, az Adevarul a kongresszus első napján vezércikket szentelt az RMDSZ balkanizálódásának. Ebben kifejtik, hogy a folyamat akkor indult el, amikor a magyar politikusok a kényelmetlen ellenzéki padokat a hatalom bársonyszékeire cserélték, és rájöttek a földi javak birtoklásának előnyeire. Az ország demokratizálódását elősegítő kisebbségi tömörülésből így lett például a választási reformot megtorpedózó retrograd erő. Az anyaországi konzervatív tábor és az erdélyi magyarság egy hajóba került. A miértek helyett most már ideje azon gondolkodni, hogyan tudnának közös erővel átevezni a túlsó partra. (Magyar Nemzet) rály Béla professzor felügyeletével a New York-i Columbia Egyetem nyomdájában. A vállalkozást elindító és végigvivő Magyarságkutató Intézetnek sikerült a szükséges pénzt összegyűjtenie. A fordítás, a szereksztés és a nyomtatás kétszázötvenezer kanadai dollárba került. Szinte páratlan magyar összefogás eredménye ez a könyv. Létrehozásának történetéről, hátteréről dr. Simon László számolt be a december 5-i ünnepélyes ülésen a Tudományos Akadémián. Dr. Simon a Pro Cultura Hungarica kitüntetést átvéve hangsúlyozta, hogy mindazok nevében veszi át a megtisztelő elismerést, akik hozzájárultak az angol kiadás megszületéséhez. Dr. Simonnal ez alkalommal a Duna Televízió interjút készített. Remélhető, hogy Erdély történetének angol nyelvű megjelenésére fel fog figyelni a tudományos világ. Az is lehetséges, hogy az eredeti könyv megjelenését követő 1987 októberében Debrecenben, majd 1988 februáijában Bukarestben megtartott konferenciákon elhangzott érvek és ellenérvek felújítása a könyv tartalmát újra vizsgálat alá veszi. Ez így is lenne jó, mert az írók és szerkesztők bizalommal váiják a megmérettetést. Több jó osztályzat már meg is érkezett. Egyik az Illinois-i Egyetemről, Keith Hitchins tollából, aki áttanulmányozta az I. kötetet és kedvező recenziót írt róla. Bebizonyítottnak találta Makkai Lászlónak az érveit archeológiái leletekre és a földrajzi nevek etimológiájára támaszkodó érveit, hogy Erdély területén, a magyarok bejövetele előtt gotok, hunok, gepidák, avarok és szlávok éltek. A Római Birodalomnak nem maradt vissza „romanizált” lakossága. A románok megjelenését a XIV. századra teszi, amikor a tatárjárás, majd a törökök elleni harcok a magyarokat és székelyeket nagyon megritkították. Akkoriban kezdődött meg a román beszivárgás és betelepülés a lakatlan, vagy azzá vált területekre. A románok viszont továbbra is kitartanak a „dáko-román folytatólagosság” elmélete mellett. A trilógia további megismertetésének és terjesztésének következő állomása a 2003 áprilisában, a Zrínyi Nemzetvédelmi Egyetemen megtartandó konferencia lesz, amelynek keretében a Budapestié akkreditált külföldi követeket meg fogják ajándékozni Erdély történetének angol nyelvű köteteivel. A fordítás megvalósulása és sikeres terjesztése új lehetőséget nyújt az érdeklődőknek az Erdélyre vonatkozó történelemkutatásban. A mű utalásként, hivatkozásként használható az igazságkeresésben. Mindez a magyarság javát fogja szolgálni! A „History of Transylvania” háromkötetes mű ára 300 kanadai dollár. A Magyarságkutató Intézet ötszáz, vagy annál nagyobb adómentes adomány fejében az adakozót megajándékozza a három kötettel. A mű arra is kitűnően alkalmas, hogy angol nyelven megismertessük a magyarul nem tudó családtagjainkkal, ismerősökkel, politikusokkal, könyvtárakkal Erdély valódi történelmét. A trilógia megrendelhető: Hungarian Research Institute, Research Ancilliary of the University of Toronto, Toronto, Ontario, Canada. M5S 3E5 Rada Tibor Egy lépésre a szakadástól - mondja a Reform Tömörülés legutóbbi, Kolozsváron megrendezett rendkívüli kongresszusáról szóló beszámolójának főcímében a Transindex nevű internetes újság. Valóban ennyire akut lenne a helyzet? Valóban ennyire előrehaladott lenne az RMDSZ fokozatos, évek óta tartó szétmorzsolódása? Köztudott, hogy a Szövetségből kilépett az erdélyi magyar ifjúság képviselete, a Magyar Ifjúsági Tanács, mivel küldötteinek mandátumát nem igazolta az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa. Most az RMDSZ a maga képére szervez maga mellé ifjúsági képviseletet, nem ritkán szövetségi alkalmazottakkal végeztetve el a szervezőmunkát. Több mint nyilvánvaló, hogy az így megszervezett ifjúsági „érdekképviselet” nem az ifjúság érdekeit artikulálja majd az RMDSZ felé, hanem fordítva, az RMDSZ hivatalos irányvonala mellé igyekszik felsorakoztatni az ifjúságot, vélhetően inkább kevesebb, mint több sikerrel. Közismert az is, hogy Székelyföldön több stratégiai jelentőségű városban és községben független polgármesterek győzedelmeskedtek a 2000-es önkormányzati választáson az RMDSZ minden erőlködése ellenére. Székelyudvarhelyen Szász Jenő úgy nyert, hogy az RMDSZ, egyébként teljesen érthetetlen módon, presztízskérdést csinált a több mint 90%-os magyar többséget magáénak tudó város polgármesteri székének elnyeréséből, még a kampány nyitóját is oda helyezte. De Csíkszeredában sem sikerült győzni az RMDSZ jelöltjének. Mindemellett köztudott, hogy a parlamenti választáson RMDSZ-szavazatok abszolút száma választásról választásra csökken. Elég, hogy egy alkalommal a román választók nagyobb arányban szerepeljenek a választáson, ahhoz, hogy a jelenlegi tendencia mellett az RMDSZ kibukjon a parlamentből. Ráadásul mind több jel arra mutat, hogy sok - főleg székelyföldi - magyar nem vár mást, mint egy életképes alternatívát, melyre örömmel adná voksát. Ha az erdélyi regionalizmus képviselőjeként számon tartott Sabin Ghermannak végül sikerül bejegyeztetnie pátiját, az az RMDSZ-nek, mint parlamenti tényezőnek a végét jelentheti. Ilyen körülmények között a józan ész azt diktálná, hogy az RMDSZ minden erőt maga köré gyűjtsön s erősítse a belső szövetséget. Ehelyett mi történik? Az RMDSZ a legfelső szintű részvétel helyett rászervez egy SZKT-t a Kolozsvári Nyilatkozat tíz éves évfordulóját megünneplő rendezvénysorozatra, tovább folytatja a másik oldal megbélyegzését (legutóbb Markó Béla nem kevesebbet állított, mint hogy “dolgozó magyarok” - ezek lennének ők - és “árulkodó magyarok” - ezek lennének Tőkés László és hívei, beleértve a Reform Tömörülést - állnak egymással szemben az RMDSZ- ben) s különböző technikákkal manipulálja a megyei RMDSZ szervezetek küldöttállítását, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy lehetetlenné tegyen a szatmárnémetibe összehívott RMDSZ“kongresszuson” mindenféle pályakorrekciót. Mindeközben átgyalogol az alapszabályzaton, s továbbra sem hajlandó képviselni az autonómiaprogramot. Kongresszust egyébként jogszerűen nem hívhatott volna össze a vezetőség a belső választások kiírása előtt, de nyilvánvaló, hogy Markó Béláék jónak látták akár alapszabályzat-ellenesen is saját hatalmukat bebetonozni még négy évre, nehogy a belső választás - amit most már aligha lehet sokáig halasztgatni - esetleg átírja a belső erőviszonyokat. Ilyen körülmények között ült össze a Reform Tömörülés rendkívüli kongresszusa, mely az Alternatíva kongresszusa nevet viselte, utalva arra, hogy az RMDSZ szövetségi elnöke szereti azt állítani, hogy az általa képviselt politikának nincsen alternatívája. A kongresszus által elfogadott dokumentum - mely kiemeli többek között a civil társadalom s az egyházak közösségerősítő szerepét, döntési kompetenciák leadását célozza az RMDSZ részéről forráselosztás tekintetében is, és azt javasolja, hogy a politizálás színtere ne csak Bukarest legyen, hanem Kolozsvár, Budapest és Brüsszel is - korábban már megjelent a sajtóban, de érdemi válasz az RMDSZ csúcsvezetése részéről mindezidáig nem érkezett rá. Vélhetően ez is közrejátszott abban, hogy a küldöttek között egyetlen kérdésben bontakozott ki éles vita: abban tudniillik, hogy vegyenek-e részt a Reform Tömörülés küldöttei a Szatmárnémetibe összehívott RMDSZ nagygyűlésen avagy sem (a küldöttek következetesen nagygyűlésnek titulálták a „kongresszust" ezzel is jelezve, hogy alapszabályzatszerűség híján nem tartják azt legitimnek). A székelyföldi küldöttek többsége élükön a Reform Tömörülés egyik alelnökével, Szász Jenővel, elvi alapra helyezkedtek: kitartottak amellett, hogy egy illegitim rendezvényen nincs mit keresnünk, szerintük ottani jelenlétünk felesleges legitimációt adna egy alapszabályzatellenesen összehívott rendezvénynek. Az elnökség többsége, a szórványbeli és a partiumi küldöttek nagy része úgy vélte, el kell menni Szatmárnémetibe és ott be kell mutatni elképzelésünket, s ha az nem talál elfogadásra, akkor ki kell vonulni. Emellett az álláspont mellett pragmatikus érvek szóltak: a kongresszust” kísérő élénk médiaérdeklődés, valamint az, hogy a Reform Tömörülés tanúsítson mindvégig párbeszédkészséget. Végül 41:31 arányban a székelyföldi küldöttek álláspontja kerekedett felül. Alig telt el a kongresszus óta pár nap, a sajtó máris a Reform Tömörörülésen belüli törésvonalról cikkez, elfeledve, hogy az elvi kérdésekben a kongresszus teljes egyöntetűséggel szavazott. így a zárónyilatkozatot is, melyből feltétlenül idéznem kell a főbb gondolatokat, ellenszavazat és tartózkodás nélkül fogadta el a kongresszus: „Bár közel tíz évvel ezelőtt az egyetlen, sokszínű. befogadó jellegű, igazi közösségi önkormányzatként elképzelt Szövetségbe léptünk be, jelenleg egy klikkérdek által mozgatott, szigorú hierarchiára épülő pártban érezzük magunkat. Mi a közösségünk szolgálatára, nem pártvezetések kiszolgálására szövetkeztünk. Mi nem arra szövetkeztünk, hogy csak választás nélküli szavazatokat kérjünk, hogy csak beleszólás nélküli támogatást várjunk el. A magunkénak érzett Szövetség számára a Tőkés László tiszteletbeli elnök által megjelenített erkölcsi tartás érték, és nem teher. Az általunk felvállalható Szövetségben minden magyar egyformán választható és választhat. A civil szervezetek és a független ifjúsági szervezetek stratégiai szövetségeseink, s felelős döntéshozók a társadalomépítés terén. Ugyanakkor az általunk felvállalható Szövetség számára az egyházak értékrendje, közösségépítő munkája nélkülözhetetlen. Helyre kell állítani a közösség működéséhez szükséges egyensúlyt a politika, a társadalom és az egyház között, egy új Szövetséget kell kötni. Erre vonatkozó javaslatainkat fogalmaztuk meg a Kongresszus által elfogadott Alternatívában.” Markó Béla a kongresszus döntését úgy kommentálta: ez a platform politikai gyengeségét tükrözi. S hozzátette azt is, hogy a Reform Tömörülés csak egy az RMDSZ tíz platformja közül. Ami az első vádat illeti, úgy vélem, hogy egy elvi megalapozottságú döntésnek vajmi kevés köze van az azt meghozó politikai szereplő gyengeségéhez. Értékelvi döntéseket nem haszonelvű számítás alapján hoz az ember. Mindennapi példával élve: az ember akkor is megpróbálja megvédelmezi gyermekét az utcai támadóktól, ha azok elsöprő fölényben vannak, s ha semmi esély nincs a győzelemre. De szerencsére azért a Reform Tömörülés távlatilag messze nem esélytelen: ma tulajdonképpen gyűjtőhelye, kikristályosodási góca azoknak az erőknek, melyek az erdélyi magyarság és az RMDSZ eredeti célkitűzéseit komolyan veszik, akik nem partnerek a román hatalom elvtelen kiszolgálásában, akik az erdélyi magyarság létérdekeihez mérik politikai céljaikat és nem a zsebükhöz és/vagy Adrian Nastase igényeihez. S ez egyben a válasz a másik tézisre: az RMDSZ-en belül vannak frissen beiktatott látszatplatformok (szám szerint hárman), melyek csak azt szolgálják, hogy 5-5 küldöttet delegálhassanak a kongresszusra. De látszatplatformnak tekinthetjük azokat is, melyek a hivatalos irányvonalat támogatják és nem tesznek semmit, mint a Platform és az Erdélyi Magyar Kezdeményezés, melyek értékelvűek, következetesek, de politika erejük nagyjából úgy viszonyul a Reform Tömörüléséhez, mint az MDF-é vagy a MKDSZ- é a FIDESZ-éhez. Markó tehát e nyilatkozatával nem csinált mást, mint az általa legkeményebbnek becsült ellenfél jelentőségét próbálta ráolvasással csökkenteni. Végül egy mondat a szakadásról: a Reform Tömörülés döntése még nem jelent szakadást. Annál is inkább, hogy van több megyei szervezet,“melyet e platform tisztségviselői vagy tagjai vezetnek, van a platformnak egy szenátora és négy képviselője. Egyelőre úgy tűnik, hogy a mostani döntés ellenére is e pozíciók feladását nem fogja megszavazni a platform jövő évi tisztújító kongresszusa. Kérdés persze, hogy milyen döntéseket fog hozni az RMDSZ szatmárnémetibe összehívott nagygyűlése, hogy felülkerekedik-e végre a józan politikai bölcsesség a Markóféle hosszútávon önpusztító klikkpolitikán. Borbély Zsolt Attila Erdély története angolul
