Nyugati Magyarság, 2003 (21. évfolyam, 1-12. szám)

2003-08-01 / 8-9. szám

SZILÁGYI KÁROLY Kedves barátai m... Kedves barátaim - mondta augusztus 19-i ünnepi beszédében Medgyessy Péter - őrizzük meg az ünnep méltóságát! Mondott Medgyessy mást is, de az - biztosan bennem a hiba -, valahogy kiment a fejemből; az egész, amúgy nem rövid beszédből ez a kedves bará­taim, az ünnep méltósága maradt meg bennem, no meg az, hogy hazudni nem szabad... Azok kedvéért, akik nem tudnák, miről van szó: a Szent István napi ren­dezvények szervezői úgy döntöttek, az idén azzal teszik emlékezetessé az ünnepet, hogy négyezer karénekes és kétszázötven zenész részvételével Gu­­iness-könyvbe illő örömkoncertet adnak a Hősök terén. Aztán, hogy olyan nagyon azért ne örüljünk, beiktatták a koncert elé Medgyessy Péter ünnepi beszédét. Medgyessy jött, mondott néhány üres szólamot, majd, amikor au­­tóút-építés ürügyén belekezdett önnön glóriájának szidolozásába, diszkrét füttykoncert tört ki a hallgatóság soraiban. Ekkor mondta Medgyessy, hogy őrizzük meg az ünnep méltóságát, kedves barátaim! Egy hang a tömegből: Barátod neked a jégeső! Erősödő, majd elhaló füttykoncert... Ennyi. Kifejeztük nemtetszésüket, de gyermekszobánk azért volt, nem fojtjuk bele a szót az ünnepi szónokba, ha mégoly gyanús körülmények kö­zött megválasztott, és mégoly gyalázatos módon regnáló miniszterelnökről van is szó, s amúgy fogalmunk sincs róla, hogy ezt a sok semmit miért ép­pen most, és miért éppen itt kell elmondania. Medgyessy tehát folytatta szépen fakószürke beszédét. Aztán egy várat­lan pillanatban olyan mondat jött ki a száján, amitől egy emberként hördült fel a hősök terén összegyűlt, zenei élményre berendezkedett, vájt fülű, kissé talán már ingerült tömeg. „Hazudni nem szabad, de nem is érdemes. Senki­nek.” - mondta Medgyessy, majd hozzátette: „Önöknek sem.” Hogy is van ez? Ki hazudik itt, és kinek? Illetve kinek nem szabad ha­zudnia kinek? A tömeg, az tudta a maga részéről, hogy ő sosem hazudott Medgyessy­­nek és kormányának - inkább csak az ellenkezőjét tapasztalta immár több mint egy éve ösztönösen reagált hát: felhördült. A lehető legtermészete­sebb felháborodásának adott hangot, hogy Medgyessynek, aki megválasztá­sától kezdve egyfolytában hazudozik, van képe ideállni vizet prédikálni Szent István királyunk szent ünnepének előestéjén... Hát, ettől a felhördüléstől én egy kicsit megijedtem volna, ha története­sen Medgyessy helyében vagyok. Áttol meg még inkább, amikor a beszéd végén, a tömeg egészének spontán reakciójaként, felhangzott az a lagyma­tag taps. Mert fütyülni lehet, hogy csak pár százan fütyültek, a „zavarkeltők”, a „szélsőjobbosok”, a nemtudomkicsodák, a felhördülés azonban ezrek mel­léből tört elő, a tíz-húsz ezer jelenlevő kényszeredett, gyér tapsa pedig maga volt a nemzet aláírása Medgyessy és kormánya szegénységi bizonyítványán. Istenem, tetszenek rá emlékezni, ugye, volt nekünk egy miniszterelnö­künk, egy fiatal, belevaló, hiteles miniszterelnökünk, aki ha szólt, magyarul szólt, és mondott is valamit, és azon túl, hogy szavainak súlya, értelme, oly­kor humora is volt, mondataiban rendre megtalálta egymást alany és állít­mány. Volt egy miniszterelnökünk, aki távlatokat tudott felmutatni, lelkese­dést tudott önteni milliókba, akinek beszédeit ötperces vastapssal szakította félbe a tömeg. Aki még az ellenségeiből is indulatot, érzelmet tudott kivál­tani... Most meg van egy szürkeöltönyös, szürkebeszédű, szürke Medgyessynk. Akiben nemcsak az a baj, hogy szürke, hanem az, hogy megszegi ígéreteit, gáz-, villany-, benzin-, illeték- gyógyszer- és a Jóisten a megmondhatója, milyen árakat emel, kedvezményeket szüntet meg, eszébe sincs adót csök­kenteni, sőt újakat fundál ki, magára haragítja az orvosokat, ápolókat, gyógy­szerészeket, pedagógusokat, vállalkozókat, kisgazdákat, nyugdíjasokat, el­adja fölülünk az eget és alólunk a földet, idegenek kezére játssza kevéske megmaradt kincsünket, és közben hazudik, hazudik, hazudik... És lekedvesbarátomoz bennünket húszezer ember előtt. Hát nem, Medgyessy úr, most szólok, nem vagyunk barátok. Tudja ki a barátja önnek, Medgyessy úr? A Gyurcsány Ferenc például. És mindazok, akiket megtestesít. Ákik a diktatúrában „kivívott” pozíciójuk­kal, vagy felmenőik „kivívott” pozíciójával visszaélve szerezték meg első millióikat, bankigazgató rokonok tevékeny segédletével tízszerezték meg őket, messze a moralitás határain túl, az apáik által megszövegezett törvényesség legszélén egyensúlyozva, olykor egy kis pénzmosástól, csalástól, hamisítás­tól sem idegenkedve, mindenen és mindenkin átgázolva tettek szert óriási vagyonra, és most mindig készek rá, hogy feltöltsék a pártkasszát extrapro­fitjuk egy részével. És tudja ki a barátja még? A Kulcsár Attila, és a főnökei, és mindazok, akiket megtestesítenek. A Bankárok. így, nagy B-vel. Akiknek a kezére tet­szettek játszani ezt az országot, Medgyessy úr. Akik dörzsölt tőzsdeguruk által meghatározott, eurokomfortnak egyáltalán nem mondható, különbejá­­ratú .játékszabályok” szerint forgatják az adófizetők pénzét: az én takarék­­betétemre 1-2 százalékos kamatot fizetnek például, de ha én kérek kölcsön tőlük, a 30-35 %-ot is meghaladja az uzsorakamat, ami kijön a végére. És akik még ilyen, példátlanul pimasz, példátlanul fogyasztóellenes, példátla­nul lakosságellenes feltételrendszerben is olyan pocsékul ügyködnek, hogy százmilliárdos tőkeinjekciókkal kell életben tartani őket, miközben továbbra is hagyják elfolyni a pénzt Kulcsár Attila és számtalan ismeretlen, eddig még le nem bukott társa kezén. (Ilyen sincs sehol a világon: a bankokba pumpál­juk a pénzt, miközben elrohad az egészségügy, elrohad a vasút, elrohad a mezőgazdaság, elrohad az oktatás ... Nem igaz, hogy nem szándékosan csi­nálják ezt velünk.) ^_____________________________________________(Folytatás a 4. oldalon) J CZÉRE BÉLA Tatár és török után MSZP-s rablók Eddig még sohasem, a Kádár-korszak legsötétebb éveit is beleszámítva, nem volt olyan aljas kormánya Magyaror­szágnak, mint most, az internaciona­lista érdekeket kiszolgáló, a saját kli­entúrája részére is gátlástalanul raboló Medgyessy-éra idején. Nyilvánvaló a kettős cél: a magyarság legértékesebb részének egzisztenciális és fizikai el­pusztítása. A magyarságra leselkedő veszély felmérését célszerű az egyik legkiválóbb gazdasági elemző, Csath Magdolna írá­sának ismertetésével kezdeni (Magyar Fórum, július 24.(. Medgyessyék ot­romba hazudozásaival szemben a valós helyzet az, hogy folyamatosan csökken a gazdasági növekedés üteme, romlanak az egyensúlyt mérő legfontosabb gazda­sági mutatók, az export-import aránya és nő a költségvetési hiány. Ugyancsak drasztikusan nő az infláció és az ország adósságállománya is. Ebben az évben már kétszer emel­ték a villanyárat, januárban fogják har­madszor, s lesz egy negyedik emelés is, a szokásos áfa-trükkel, csalással. Te­szik ezt akkor, amikor Európában ta­lán Magyarországon a legmagasabbak az áfa-kulcsok. De brutálisan emelked­nek a gázárak, a központi fűtés díjai, a gyógyszerárak, a kenyér és egyéb lét­­fontosságú élelmiszerek árai. A D 209- es miniszterelnök pusztításai és annak következményei túltesznek a tatárjárás pusztításain. Mert nyilvánvaló a cél: a magyar ember ne tudjon többé meg­élni a földből, ezért hagyja abba a nyil­vánvaló erőlködést, engedje át a föld­jét az idegeneknek. Mezőgazdaságunk teljesítménye 2002-ről 2003-ra drámaian csökkent - úja Csath Magdolna -, 4,2 százalékot esett. A kormány aljas módon 10 mil­­liárdot ajánl fel a katasztrofális aszály­károkkal küzdő gazdáknak, ez a cini­kusan felajánlott összeg kevesebb, mint néhány vezető együttes éves be­vétele. Magyar földre éhes brigádok járják az országot, azt hazudják, hogy a gazdák akkor járnak jól, ha eladják földjüket, mert az EU-ban a kisméretű családi gazdaságoknak úgysem lesz esélyük a megmaradásra. Ennek éppen az ellenkezője az igaz - úja Csath Magdolna -, hiszen az EU közös ag­rárpolitikájának - a CAP-nak - várható változásai épp a kis parasztgazdasá­goknak fognak kedvezni. Kádár János csapata nem volt olyan aljas a magyar gazdákkal szemben, mint az agrártárca mostani bitorlói. Döbbenetes az egészségügy hely­zete is. Csehák Judit, aki már a rend­szerváltozásnak hazudott új rablás előtt is beírta nevét Csernobil elhallgatása miatt a történelembe, most a „privati­záció” ürügyén egyszerűen izraeli ma­mutcégeknek akarja átjátszani a ma­gyar egészségügyet. Nem tudom, hogy Európában van-e még egy olyan ártal­mas kormány, mint a magát magyar­nak hazudó, de gyanítom, hogy nin­csen. Nyilvánvaló, hogy az egészség­ügy „privatizációja” része az MSZP­­SZDSZ-kormányzat nagy tervének, Magyarország radikális kiürítésének. A Kárpát-medencét magának már régóta kiszemelt embercsoportnak kell ez a nagyszerű hely és termőföld. (folytatás az 5. olalon) IFJ. FEKETE GYULA Igazságfelismerések nyara Politikai eseményekkel zsúfolt nyár volt az idei. Más években a törvényhozók és a kormánytagok szabadsága esemény­telenné szürkíti a nyári politikai életet, idén azonban nem pihenhettek sem a politikusok, sem a közéleti sajtó híre­lemzői. A nyáron történt belpolitikai eseményeknek volt egy közös jellem­zője, az, hogy korábban elkövetett po­litikai hibák következményeivel kellett szembesülniük a hibát elkövetőknek. Viszonylag hamar szembesülni kellett a szomszédos országokban élő magyarság érdekeivel ellenséges kor­mánypolitika következményeivel. A szocialista diktatúra évtizedeiben a magyar külpolitika minden vita nél­kül jóváhagyta a szomszédos álla­mok kisebbségi sorban élő magyar­ság elleni politikáját. Aki itthon szóvá tette a magyarság sérelmeit, az megkapta a „soviniszta” megbélyeg­zést annak minden egzisztenciális következményével. Mialatt folyt a magyar iskolák bezárása, a falurom­bolás - a magyar elvtársak együtt va­dásztak és testvéri barátságban vil­lásreggeliztek román kollégiákkal. Ez a kádárista külpolitika került is­mét hatalomra 2002-ben, és ennek jegyében koccintott pezsgővel a ma­gyar és a román mniszterelnök Er­dély román megszállásának a napján, ennek jegyében vadásznak ismét együtt, és ennek a politikának a je­gyében vonta vissza a magyar kor­mány a környező országok magyar­ságát anyagilag is megsegítő intézke­déseit, üresítette ki az úgynevezett státustörvényt. A környező államokban élő ma­gyarság szülőföldön tartását célzó kedvezmények idei felszámolása szükségszerűen vezetett a magyar állampolgárság megszerzésére irá­nyuló törekvések megerősödésé­hez. Az Európai Unió határai a ma­iaknál szigorúbbak, kevésbé átjár­hatók lesznek. Ezt a gondot a pol­gári kormány a sátustörvény uta­zási és munkavállalói kedvezmé­nyeivel kívánta semlegesíteni. Mi­után ezt a célt a jelenlegi kormány meghiúsította, Erdélyben a Székely Nemzeti Tanács és mintegy 200 ezer aláíró, a Délvidéken vala­mennyi magyar szervezet csak a magyar, azaz a kettős állampolgár­ság elnyerésével véli enyhíteni a magyarság szétszakítottságát. Ezt az igényt Szerbia-Montenegró kor­mánya is támogatja, hiszen az or­szágnak is érdeke, hogy állampol­gárai számára átjárhatóbb legyen a 2004. május 1. utáni uniós határ. A külügyi álamtitkár primitív ha­zugsággal utasította vissza a kettős állampolgárság iránti igényt, azt ál­lítva, hogy az Unió rossz szemmel nézné mind a második állampolgár­ságot, mind az „etnikai megkülön­böztetést”, és ezt megtorolná. (folytatás a 6. olalon) P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montréal, QC H3P 3B9, CANADA 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. Hl mm man? Bams ®<7 g Dd® ° H®mm?®P8 cjHHcggBiíltsmc 200*'^augusSr-sSptember A DEMOKRATIKUS ÉS NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG HAVILAPJA 1 150.- Ft - $3.50 Száz éve született Szervátiusz Jenő. írásunk a 11. oldalon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents