Nyugati Magyarság, 2003 (21. évfolyam, 1-12. szám)
2003-06-01 / 6-7. szám
2003. június-július Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 7. oldal Szobrok sorsa HARC A NEMZETI NAGYOK SZOBRAINAK MÉLTÓSÁGÁÉRT „Elvégre tennünk is kellene valami nagyszerűt már, ha a nemzetek sorábul dísztelenül kisodortatni nem akarunk. Fajtánk most bizonyosan bukik, ha meddő vitatkozások vágásibul kibontakozva a tények mezejére nem áll. Házsártos, egymást üldöző népbül, mely erejét kölcsönös zsibbasztásárafecsérli, elvégre egy családdá és egy oszthatatlan, erős nemzetté akarunk és Isten segítségévelfogunk is összeforrni." Gróf Széchenyi István Mikó Diána Kerényi Jenő Szobrászati és Barcsay Jenő Rajz- és Anatómiai Díjas szobrászművész. A Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán szerzett diplomát, később elvégezte a főiskola mesterképző tagozatát is. Több egyéni hazai tárlata mellett, részt vett számos csoportos kiállításon. Szobrai és rajzai magyar, angol, francia, német, svájci és skót magángyűjteményekben találhatók. Néhány éve a Lánchíd 150 év előtti avatása emlékének adózó négyfigurás köztéri szoborkompozíciót álmodott, de szépséges álma megvalósítása közben olyan bizarr erőkkel kellett és kell, reméljük, nem szélmalomharcot vívnia, akik, ki tudja miért, nem szeretnék látni a Clark Ádám téren a magyar múlt, a nemzet történelmének egyik nagyszerű pillanatát idéző eme jeles művészi alkotást... ízlelgetem magamban a nevet, Mikó... Olyan erdélyies! De lehet, hogy csupán gróf Mikó Imre, Erdély Széchenyije erősíti bennem ezt az érzést. Érdeklődésemre, hogy vannak-e erdélyi felmenői, a művésznő így válaszol:- Bár engem ez a név kötelez, édesapám mégis, vagy tán éppen ezért, arra tanított, ne ez legyen számomra a hivatkozási alap, hanem a személyes teljesítmény. Mit tettél, mit valósítottál meg, ez az igazán fontos, hisz végül is ez dönti el az ember értékét. Felmenőim révén bizonnyal vannak erdélyi gyökereim, de én csak a nyolcvanas évek közepén jutottam ki először Erdélybe. Viszont az ott látottak, tapasztaltak annyira lenyűgöztek, hogy megfogadtam: nekem ide vissza kell térni! Meg is tette. Nem egyszer, sem kétszer. Máramarosi földpadlós parasztházaktól a Teleki-tékáig nagyon sok helyen megfordult Erdély múltjával ismerkedve, s minél több emberrel beszélt, érdeklődött, tájékozódott, annál inkább élni és beszélni kezdtek a históriai időket idéző helyszínek. Mikó Diána gyakori vendége lett ez elcsatolt országrésznek, és az évek alatt kiérlelt tervek tíz-tizenöt évre szóló küldetéses alkotói programmá értek, szerveződtek benne. A művész hittel vallja, hogy a magyar múlt nagy alakjaira való emlékezés, szellemük és örökségük ébrentartása, személyiségük és munkásságuk tudatosítása eligazító, irányt mutató példa és komoly erőforrás lehet a kései utódoknak a legkilátástalanabb helyzetekből való kilábalásra. Egy nemzet megmaradásának legfőbb záloga saját kultúrájának fenntartása és ápolása. Az élet hozta úgy vagy talán a körülmények hatalma kényszerítette arra, hogy néhány eszmetársával 2002. július 6-án Budapesten megalakítsák a Magyar Örökség Szobrokért Egyesületet. Tették ezt azzal a nemes szándékkal, hogy magyar történelmi személyiségeket jelenítsenek meg a Kárpát-medencében, a magyar múlthoz kötődő középületek mellett. Újabban pedig - az anyaországi szárnyaként és vele azonos céllal - szeretnék létrehozni az Erdélyi Magyar Örökség Szobrokért Egyesületet. Mindkét szövetség célja az, hogy az együtt gondolkozás és a közös célok követésén túl a jogi védőbástya szerepét is betöltse a valós és lehetséges nemtelen támadások ellen. Mert bármennyire furcsán hangzik is, tény, hogy nemcsak az utódállamokban, hanem az anyaországban is ritkán csituló ellenszélben kell evezniük céljuk felé a nemzetben gondolkozó és alkotó művészek nagy többségének. Az Erdélyben felállítandó első műalkotás: Bethlen Gábor erdélyi fejedelem és kísérete című köztéri szoborkompozíció. Bíztató jel, hogy a művész máris igen nagylelkű felajánlásokat kapott a Bethlen Gábor Kollégium igazgatóságától és a nagyenyedi református egyház lelkészi hivatalától. Bátorító, hogy a Fehér megyei RMDSZ képviselője is segítségét ígérte. „Örömmel értesültem a Mikó Diána szobrászművész köztéri szoborterveinek megvalósulását támogató és elősegítő Magyar Örökség Szobrokért Egyesület megalakulásáról - úja Simon János, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium igazgatója a budapesti egyesület elnökéhez küldött levelében. - Külön örömöt jelent, hogy az egyesület céljai között szerepel a művész által a Bethlen Gábor Kollégium udvarára tervezett Bethlen Gábor erdélyi fejedelem és kísérete című hétalakos életnagyságú szoborkompozíció. A műalkotás kisplasztika változatát a művész 2001. márciusában bemutatta. Az alkotás tetszésünket elnyerte, így a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium szeretné azt belső udvarán felállítani, amit 2001. március 13-án tett szándéknyilatkozatunkban rögzítettünk. A Bethlen Gábor Kollégium lehetőségeihez mérten teljes támogatásáról biztosítja az alkotás megvalósulását, falain belül felajánlva egy termet az alkotáshoz, segéderőt a munkálatokhoz, valamint kapcsolatait, melyek remélhetőleg elősegíthetik az alkotás mielőbbi megvalósulását.” A Magyarok Világszövetsége azzal a kéréssel fordul „minden jóhiszemű magyar emberhez és segítőkész magyar testülethez, hogy anyagilag és erkölcsileg támogassák a tervbe vett mű megvalósítását.” A köztéri szoborkompozíció három erdélyi fejedelmet, Bethlen Gábort, Brandenburgi Katalint és Kemény Jánost, egy nagyenyedi professzort, egy enyedi diákot, egy magyar agarat és egy erdélyi kopót ábrázol. A jelenet főalakjai: Bethlen Gábor a „nyitott könyvvel” és egy diák a „tiszta lappal”. A szoborkompozíció az iskolaalapító, tudomány- és művészetpártoló politikus-mecénás nagy fejedelemnek kíván méltó emléket állítani a mindenkori ifjúság, mindnyájunk okulására.- Tesszük ezt oly módon, hogy ne egymásra mutogatva az ellentéteket szítsuk, hanem kikerülhetetlen tényként elfogadva Bethlen Gábor nagyságát és más népek iránt tanúsított segítőkészségét, személyisége példamutató és irányadó legyen nemcsak a magyarság, hanem a románság számára is. Egyesületünk szívesen soraiba fogad minden igaz pártoló tagot. Magunk elsőként a Magyarországi Református Egyházhoz, ahhoz a nemzeti intézményhez folyamodunk, amely méltó anyagi és erkölcsi támogatója lehet a majd négyszáz éves nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium újrafelfedezésének és felkarolásának Magyarországon. Mindössze annyi pénzt szeretnénk összegyűjteni, amiből fedezni tudjuk az anyag-, illetve a műalkotás megvalósításához szükséges költségeket. Hisz, amint a kollégium igazgatójának idézett leveléből is kitűnik, a szoborkompozíció kivitelezéséhez a helyiek két helyszínt is felajánlottak: a Kollégium az óépületet, a lelkészi hivatal pedig az enyedi várban egy megfelelő helyet. Külön öröm, hogy bronzöntőt is találtunk Erdélyben. 2003. tavaszán a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium Magyar Örökség kitüntető címet bizonyító oklevelet kapott. „...tervünk sikerült - úja a művésznek a magyarországi Bethlen Gábor Alapítvány elnöke a Meghívó levélben. - A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium Magyar Örökség-díjat kap március 22-én. Simon János igazgató úr veszi át a Nemzeti Múzeumban. Hívjuk és váijuk magát is...” Közös terv? Igen. Ugyanis a művész korábban ismertette az alapítvány elnökével a kollégium udvarán felállítandó szoborkompozíció tervét, akit ez érthetően fellelkesített, s mint a kuratórium egyik tagja, felterjesztette a kollégiumot az említett díjra. Ily módon ez a ma még csak kis plasztikában létező virtuális szoborkompozíció is a Magyar Örökség-díj részévé vált. A megtisztelő kitüntetés olyan erkölcsi siker, amely megvédi a Kollégiumot attól, hogy tisztátalan kezek ártó szándékkal valaha is hozzányúljanak... Viszont a makettből csak akkor lesz valóságos bronz-szoborkompozíció, ha a Magyar Szobrokért Egyesület, a magyarországi Bethlen Gábor Alapítvány és az erdélyi magyarság, összefogva, meghozza érte a szükséges anyagi áldozatot. Anélkül, hogy szigorú időrendiséget követhetne, Mikó Diána, következő lépésként, Lorántfly Zsuzsanna életnagyságú bronzszobrát szeretné elkészíteni és felállítani Sárospatakon a Rákóczi várban a Lorántííy-loggia előtt, és Erdélyben, alkalmasint Marosvásárhelyen. A makettben elkészült mű tekintélyt parancsoló, szigorú, de jóindulatú, gazdag belső életet élő, igen művelt fejedelemasszonyt idéz. Aki messze kitűnt a tudomány és a művészet pártolásában, a fejedelmi könyvtár fejlesztésében, a könyvnyomtatás támogatásában, a Sárospataki főiskola ügyének felkarolásában. Hívására érkezett az intézetbe a híres cseh pedagógus, Comenius.- Lorántffy Zsuzsanna személyisége kapocs lehet a románság felé is, hisz Fogarason román nyelvű iskolát alapított, hozzájárulva az erdélyi románság szellemi felemelkedéséhez. Almási László neve kevéssé ismert szélesebb honi körökben. Pedig kiemelkedő földrajztudós, sivatagkutató, pilóta, a magyarországi első tíz cserkésztiszt egyike, autóversenyző, világutazó volt, aki rendkívül fontos felfedezéseket tett a líbiai sivatagban. Három élethű szobrát szeretném felállítani. Egyet szülőhelyén, a burgenlandi Borostyánkőn, egyet Gödöllőn gróf Teleki Pál társaságában, akihez szoros baráti szálak fűzték, a harmadikat pedig kutatásainak színhelyén, a líbiai sivatagban. Ezeknek a terveknek a megvalósításához keresünk itthon és a nagyvüágban olyan természetes és jogi személyeket, akik szívügyüknek tekintik ezt a nem mindennapi vállalkozást. Végül: Emese álma, valamint Hét angyal címmel szeretnék szobrokat emelni az ötletet támogató településeken a Kárpát-medencében.- Felvidékre is gondolt?- Felvidéken van egy gyönyörű várkastély, Árva vára, amely hatszáz évig vigyázta az ország legészakibb részét. Később vadászvár, végül Mátyás király fiának tulajdona volt. Oda is tervezünk egy Hazatérő, talán épp vadászatból hazatérő jelenetet ábrázoló szoborkompozíciót. De ezek távlati tervek... Az életnagyságúnál nagyobb négyfigurás „Széchenyi-Clark” szoborkompozíció, amit a művész a budapesti Clark Ádám térre álmodott, gipszváltozatban elkészült, öntésre vár. Ennek a szemet-lelket gyönyörködtető köztéri szoborcsoportnak az ideája a Lánchíd átadásának százötven éves évfordulója kapcsán született meg az alkotó lelkében, még 1998-ban.- A Lánchíd környékén sétálva megragadt a Clark Ádám tér remek építészeti harmóniája, de megdöbbentett, hogy Széchenyi, akinek egyik fő műve a Lánchíd, át sem mehetett rajta. A hídavatás sem úgy történt, ahogy történnie kellett volna: tudomásom szerint osztrák katonák „avatták fel”. Mire a mű elkészült, Széchenyi már Döblingben volt, Clark Ádám pedig tüdőbetegen feküdt valamelyik vízivárosi lakásán. Az új létesítményt többször is meg akarták semmisíteni, és csak a mérnök leleményességének köszönhetően maradt meg. A hidat az angol William Tierney Clark tervezte, és a skót Adam Clark valósította meg. A Lánchídon kívül W. T. Clarknak egyetlen magatervezte hídja maradt fenn egy Windsor melletti kis városban, Marlowban. A két objektum mondhatni azonos, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy az angliai a legkisebb, a budapesti pedig a legnagyobb. A köztéri szoborcsoport négy figurából álló körkompozíció. Az ünnepélyes esemény hangulatát idéző jelenetben kulcsfontosságú személyek: Clark Ádám, a Lánchíd építését irányító skót mérnök, gróf Széchenyi István, akié a Lánchíd megépítésének gondolata, a főúr felesége, gróf Széchenyi (Seilern) Crescence, valamint a hűség és gyorsaság allegóriájaként egy magyar agár. A csoport hangulata örömet áraszt, az alkotás, teremtés örömét. Az alakok külleme udvariasságot, eleganciát sugároz, a kompozíció a harmóniát keresi. A HÍD valóságos szerepe és átvitt értelmű mondanivalója az összetartozást fejezi ki. Nem véletlenül kapta a Lánchíd elnevezést a Duna első ékszere. 1849-ben a két várost, Pestet és Budát elsőként összekötő híd, valamint az angliai Marlowban álló hasonmása most válhatnak a Magyarországot Európával összekötő történelmi tények egyik szimbólumává. A Lánchíd 150 év távolából is élő üzenetet hordoz a mindenkori utókornak: a teremtés, a haladás, az élet örökérvényűségét. Ez a szobrászati remeklés, a művész szerint, Budapesten a Clark Ádám téren és az angliai Marlow-ban, a Lánchíd kisebb méretű hasonmásának otthont adó városban kapna helyet.-A szoborcsoport öntés előtt áll. Reméljük, hogy az eredeti elképzelésnek megfelelő helyet kapja majd. Én erre a munkára annak idején hivatalos megbízást kaptam, mert a terv mindegyik illetékesnek pillanatok alatt megtetszett, de a megbízó később - megrökönyödésemre - egyoldalúan felbontotta a szerződést, és ugyanezt a feladatot más valakinek adta oda. Itt tartunk most. És nem tudom mi lesz ennek a politikai ízű üggyé avanzsált dolognak a végkifejlete. Mindenesetre a Magyar Örökség Szobrokért Egyesületet, mint társadalmi szervezetet, azért hoztuk létre, hogy alkotóművész olyan méltatlan, megalázó helyzetbe, hogy a - mondhatni már elkészült - saját művét önkényesen kivegyék a kezéből és a megbízást másnak adják oda, soha ne kerülhessen. Kakucsi László A „Pataki gazdasszony”, látványterv A Clark Ádám térre álmodott szoborcsoport
