Nyugati Magyarság, 2003 (21. évfolyam, 1-12. szám)
2003-01-01 / 1-2. szám
12. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2003. január-február Mennyit ér egy gyerek? Csend és hó és halál Vannak időszakok, amikor az embereket homlokon csókolja a kibeszélés, a közlékenység nemlétező múzsája. Ilyenkor a legelső, útjukba kerülő sorstársuknak elmondanak minden féltve őrzött titkot, valósággal megkönnyebülnek, hogy végre nem kell magukba folytam mindazt, ami éveken át őrölte az idegrendszerüket, megkeserítette a mindennapjaikat. Az ilyen kitárulkozásokra rendszerint a vonaton vagy a kórházakban kerül sor. Egy ilyen törétnetet osztok meg az olvasókkal. Szomorúan ülünk a marosvásárhelyi plasztikai-sebészeti rendelő előtt. Sohasem hittem volna, hogy ennyi csonkolt ember jár-kel közöttünk! Több mint egy hónapja magam is közéjük tartozom: egy rossz mozdulattal „sikerült” harmadfokú égéssel „pólyás babává” változtatnom a bal kezemet. Ölébe ejtett kézzel mindenki maga elé bámul, senki nem szól a beteg társához... Miközben a sorunkra várunk, mellém telepszik egy szakállas férfi. A jobb kezét egy fekete gyöngyszemű fiú szorongatja. Sugárzik róluk a boldogság. A férfi ránéz a bepólyázott balkezemre, s máris mondja a „szentenciát”:- Na, maga is hamar elhányja a körmeit! Akárcsak én! - Szívből kacag hozzá, még a könnyei is potyognak. Mutatja a bal kezét: hasonló szerencséüenség érte. Elmosolyodom. Értem, hogyne érteném a metaforát. Meg sem várja, hogy valamit is válaszoljak, máris sorjázza élete meghatározó élményét.- Tudja mennyit ér ez a gyerek? - választ sem vár, kapásból vágja rá - Egymilliárd lejt, a gyengébbek kedvéért tízmillió forintot! - Kacag, csapkodja a térdét, s féltő szeretettel magához szorítja a csöppnyi gyerket. A kötözésre várók mindegyike a saját nyomorúságával van elfoglalva: kinek a körfűrész vitte le az összes ujját, kinek a benzinkápa égette rá a pulóvert a hátára. Senki nem figyel arra, hogy mi hangosan diskurálunk.- Az úgy történt - fog hozzá komótosan a titok kifecsegéséhez hogy 56 éves koromban albérletbe magamhoz vettem egy 22 éves sváb származású lányt. Agglegény voltam, megtehettem. Amióta felcseperedtem, nagylábon éltem, nőre, piára sokat költöttem. Ceausescu idejében arannyal üzérkedtem. Annyi pénzem volt, amennyit nem szégyelltem. Akkor a pénzt nem lehetett a bankban elhelyezni, hát aranyba fektettem. Egy fél kilónyi arany gyűlt össze, 24 karátos nyakláncok, karperecek, mindenféle gyűrűk. A Milícia sejtette, hogy ékszerem van, mert az egyik csempészt elkapták, s az beköpte a nevemet. Én a csillagot is letagadtam az égről. Többször tartottak házkutatást nálam, még a padlót is felszedték, de az aranyat nem találták meg. 1994-ben egyik este a sváb lány bejelentette: fél egyedül aludni. Mit mondjak? Felcsináltam. Attól kezdve együtt éltünk, de nem esküdtünk össze. 1995-ben megszületett ez a gyöngyszemű gyermek. Nekem soha nem volt addig gyermekem, azt az örömet, amit akkor éreztem, kibeszélni nem lehet. Olyan boldog voltam, hogy kiástam a kertben elrejtett ékszereket. Már-már földöntúli boldogságomban odaadtam az élettársamnak egy nyakláncot, s egy karikagyűrűt. Megígértem, hogy hamarosan oltár elé vezetem. Madarat lehetett volna fogatni velem. Nem fértem a bőrömben. Boldognak, boldogtalannak fizettem a söröket és a féldeciket. Amikor kéthónapos volt ez a gyerek, valahová el kellett mennem. Csak utólag tudtam rekonstruálni a történteket. A fiatal anya átvitte ezt a gyöngyszemet a szomszédba, s úgy lelécelt, hogy azóta sem tudok a nyomára bukkanni. Annyi esze volt, hogy a földből kiásott aranyat, s mintegy tíz millió lejt magával vitt. A műanyag zacskóban mintegy egymilliárd lejnyi értéket vitt magával. Biztosan meg sem állt Németországig... Tudja mit? -folytatja a magában régóta megkomponált történetet - Nem is kerestem! Azóta én nevelem ezt a gyereket, főzök neki, mosok rá, s egy pillanatra sem hagyom el magam mellől. Eleinte kétségbeestem azért, hogy minden vagyonom odalett, de most már ezt sem bánom. Ez a gyerek nem egymilliárdot ér! Pénzben nem lehet kifejezni, hogy mekkora boldogság 0 nekem! Akár hiszi, akár nem, amióta ez a gyerek itt szöszmötöl mellettem, még nem is tüsszentettem. Azelőtt gyakran feküdtem kórházban, többször megműtötték. Az italozást is abbahagytam, pedig pálinkafőzőm van, annyit ihatnék, amennyi a bőröm alá fér. Nem kell! A gyerek most kezdte az első osztályt, mindennap reggel viszem, délben hozom. Ha baja esne, nem élném túl! Most 62 éves vagyok, csak azért imádkozom, hogy még éljek 13 évet, hogy ez a gyerek betöltse a 20. életévét. Akkor már meg tud élni a saját lábán is. Annyi csurran-cseppen a pálinkafőző rézüstből, hogy legyen mit aprítsunk a tejbe. Szinte mindenki azért panaszkodik, hogy mekkora teher a gyerek. Az én utcámban már évek óta nem született gyermek, mert a belváros szélén vagyunk, távol a blokkrengetegtől, s ott nem születik gyermek, csak minden szökőévben. Én boldog ember vagyok, van egy gyerekem, akiért érdemes küzdeni. Szégyellem, hogy a fiatalságomat azzal töltöttem, hogy az aranyra áldoztam minden energiámat, az életemet kockáztattam azért, hogy egy nyaklánccal, gyűrűvel, karpereccel több legyen. Ha lebukom, a börtönben végzem. Most szabad vagyok, mint a madár... Lassan apad körülöttünk a csonkoltak, sebesültek, égettek serege. A szakállas férfi feláll, s anélkül, hogy köszönne, megvárná, míg bekötözik, megfogja a „gyöngyszem-gyerek” kezét, s mint a fejedelem, kisétál a rendelőből... Tófalvi Zoltán ( \ Sötétben is látható, autókra, kerékpárokra kitűzhető, világító, villogó NEMZETI SZÍNŰ FÉNYZÁSZLÓ sorozatgyártásához keres befektetőket a feltaláló. Elérhetőség: Máthé László 06-20-9912-795 V______________________________ [ MEGRENDELŐ SZELVÉNY J Kérjük a megrendelő szelvényt nyomtatott betűkkel kitölteni és kivágva - csekket mellékelve - címünkre beküldeni: NYUGATI MAGYARSÁG P.O.Box 125, Mt. Royal Stn., Montreal, QC H3P 3B9, CANADA NÉV: CÍM: Megrendelés egy évre nyugati olvasóknak: Kanada: CA-$35; egyéb országok: US-$35 J „Ember ember hátán, kocsi kocsi hátán, gépkocsik, palacsintává lapított hullák, megfagyott emberek, olyat is láttam, hogy fejével lefelé a hóba beállítva, lábbal az égnek... Ha találtunk halott katonát, aki így feküdt, megfogtuk, fölállítottuk és beszúrtuk a hóba. És valami borzalmas volt, hogy a szembejövő katonák egy megfagyott, meredt szemű hullát találtak, és akkor óvatosabbak voltak... Rengeteg ember, ló meg ember is félre volt téve a hóba, és ott fekdütek. Ki volt a hóból kezük, lábuk vagy valamilyen testrészük, vagy a kocsi volt ki, vagy a lovaknak a lábai... Ott volt egy ló, már meg volt nyúzva... Azon ült egy magyar katona sátorlapba beburkolózva. Teliverte a szél mindenét hóval. Oda volt fagyva, én megpróbáltam megmozgatni, oda volt fagyva a lócsontvázhoz... Mint egy fekete pántlika kanyarodott a visszavonuló rész a fehér hóban. Időnként megjelent egy-egy szovjet repülőgép, amelyik végiggéppuskázta, szétverte ezt az alakulatot.” Ezek a mondatok nem horrorfilmből, nem is apokaliptikus látomások bomlott agyú tolmácsolójától származnak. A legteljesebben, legigazabban megélt valóságból. Sára Sándor ma már klasszikusnak nevezhető, Pergőtűz című filmjében - a magyar dokumentarista filmiskola egyik alapművében - mondják el a szemtanúk, az életben maradt emlékezők. Abban a filmben, amelynek vetítését 1982 nyarának legelején a Magyar Televízióban néhány rész után letiltották. Ugyanazok - vagy cinkosaik -, akik manapság arra biztatnak bennünket, hogy „merjünk kicsik lenni”, akik szétszedik, megsemmisítik az elszakított területeken élő testévreinknek leheletnyi reményt jelentő státustörvényt. Akik moszkovitákból lettek brüsszeliták. Akik a legújabbkori magyar történelem leggyalázatosabb bűneit követték és követik el. Sorozatban. Büntetlenül. A szemtanúk, a tanúságtévők persze vallanak. És nemzetünk tisztességes írástudói váltig igykeznek tenni a dolgukat. „Ezek az emberek megfagytak és elvéreztek és meghaltak és megsebesültek és szenvedtek és megőrültek és hóvakságot kaptak és éhen haltak, és kihunyó tudatuk utolsó értelmes fellobbanásával hazagondoltak, igen, a hazájukra, amiről tudták, bizonyosan tudták, hogy nem itt kell megvédeni, de ha már egyszer mégis ott kellett meghalniuk, és sok vad s madár gyomra lett koporsója feláldozott testüknek, akkor legalább egy könnyet ejtsünk értük” - írta Nemeskürty István először 1972-ben megjelent Rekviem egy hadseregért című, Csoóri Sándor által „purgatóriumosnak” nevezett könyvében, amely először állított emléket annak a közel 150 ezer magyarnak. És amely már akkor is mocskot-szidalmazást, gúnyt, „tudományos cáfolatot”, lejáratást és hasonlókat kapott - köszönetül. Ezektől. Igen, hatvan éve már. Hat évtizede, hogy Vécsey Béla alezredes, a 2. magyar hadsereg 35. gyalogezredének parancsnoka reggel sebtében még ennyit bejegyezhetett naplójában: „rettenetes dübörgés kezdődik Urivnál.” És Urivnál, a kanyargós Don partján - és végig, a több mint 200 kilométer hosszú frontvonalon - megindult az orosz támadás. És az agyonfagyott, éhező, hiányos felszerelésű, elgyötört, nem is emberi szenvedések özönét kiálló magyar katona - kitartott. Ahogyan és ameddig csak lehetett. Azután jött a pokol és mintha Vörösmarty éppen ide és nekik írta volna, hogy most tél van és csend és hó és halál. E sorok írójának éppen fél évtizede megadatott, hogy végigjárja azokat a csatatereket, mezőket, amelyek alatt - ha pontosak lehetnek a felmérések - 148 ezer 756 magyar katona pihen a nehéz orosz földben. Ezek a katonák csak harcolni tudtak és meghalni, fedezékeket keresni a gránát ellen és hosszú sorozatokat leadni az alacsonyan szálló repülőkre, betárazni a géppisztolyt és lövészteknőt ásni a korotojaki magaslatokon, ahonnan akár egy várból, alálátni az alant kanyargó Donra, a túlsó parton a síkra, ahonnan áradt, csak áradt feléjük az ellen, ők pedig, igen, hazagondoltak, a kicsi házra, az asszonyra, az otthonhagyott pár hónapos vagy éves gyerkőcök mosolyára, a magyar vidékekre, ahol domb-kerítéses a sík, ahogyan Ady írta, és ahol olyan, de olyan jó megállni pillanatra és végigpillantani, ameddig csak a szem ellát, egy fura hangulatú nyári alkonyon vagy egy napsütéses őszi reggelen. Csakhogy süvít a szél, üvöltenek a robbanások. Az életnek vége. Ott, a korotojaiki magaslatokon, a Don partján lehet megérteni, amit honi ellenségeink, a pusztuláspárti hazaárulók sohasem fognak. Hogy elbukni lehet, és meghalni lehet, és érheti az embert anyi, de annyi baj, bánat, szenvedés, szerencsétlenség - de elfáradni, feladni, belefásulni nem lehet. Hogy rongyembernek lenni tényleg nem lehet. Nekünk, hogy úgy mondjam, fizikailag lehetetlen. Ezt mind tudta az a 150 ezer és ezért élnek tovább bennünk, ameddig csak egyetlen egy magyar anyanyelvű apróság csöppen ebbe a keserves szépségű ámyékvilágba. Csend és hó és halál - idehaza zajos forgatag, túlfűtött plázák és magyarban alvó magyarok mindenfelé. A halott katona lassan feltápászkodik és megmarkolja a fegyvert. Domonkos László KarAcvtttve»! cunt varázsa I.sull le .'Ulást a tillbra. L$dJ le trtkéf, cyOzrotimet S/ép hazánkra íri kí$ü«C Hideg karácsony a fronton V------------------------------------------------\ A Nyugati Magyarság HIRDETÉSI DÍJSZABÁSA 1)8 oldal = 25.000 Ft 1)4 oldal = 50.000 Ft 1)2 oldal = 100.000 Ft 1)1 oldal = 200.000 Ft Hirdetésfelvétel magyarországi irodánkban: 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. Tel.jFax: 326-7531 vagy közvetlenül kiadóhivatalunknál: P.O.Box 125, Mt. Royal Stn., Montreal, QC H3P 3B9 CANADA Tel.jFax: (514) 731-4192 A világ minden részében jelen vagyunk! V & V Fogorvosi rendelő Bp.VII. Damjanich u. 31 )a.Tel.: 321-6819 Dr.Vág János fogszakorvos Rendel: Hétfő, Szerda 15-18-ig Időpontegyeztetés: 321-6819 (rendelési időben), 355-8400 (napközben), 356-6354 (esténként) Konzerváló fogászat (tömés, fényrekötős tömés, gyökérkezelés), rögzített és kivehető fogpótlások, ultrahangos főgkőeltávolítás, iontoforézis kezelés, röntgen Ifj. Dr.Vág János fogszakorvos (klinikai orvos) Rendel: kedd, csütörtök 16-18-ig Időpontegyeztetés: 321 -6819 (rendelési időben), 3 18-0950, 318-0959 mellék: 5919,5908 (napközben), 466-0289 (esténként) Nagyörlőfogak gyökérkezelése (laterál kondenzációs gyökértömés), csapos fogfelépítés, nagyörlőfogak esztétikus restaurációja, váltásán előkészített koronák nemesfémből M.A. BLYTHE BERNIER, INC. Temetkezési vállalat Gyász esetén temetkezési vállalatunk együttérzéssel, a magyar hagyományok szerint nyújtja a kívánt szolgáltatást. 940 Ogilvy Ave., Montréal, Qué. 495-8082