Nyugati Magyarság, 2003 (21. évfolyam, 1-12. szám)

2003-01-01 / 1-2. szám

12. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2003. január-február Mennyit ér egy gyerek? Csend és hó és halál Vannak időszakok, amikor az embere­ket homlokon csókolja a kibeszélés, a közlékenység nemlétező múzsája. Ilyenkor a legelső, útjukba kerülő sors­társuknak elmondanak minden féltve őrzött titkot, valósággal megkönnye­­bülnek, hogy végre nem kell magukba folytam mindazt, ami éveken át őrölte az idegrendszerüket, megkeserítette a mindennapjaikat. Az ilyen kitárulkozásokra rendsze­rint a vonaton vagy a kórházakban ke­rül sor. Egy ilyen törétnetet osztok meg az olvasókkal. Szomorúan ülünk a marosvásárhe­lyi plasztikai-sebészeti rendelő előtt. Sohasem hittem volna, hogy ennyi csonkolt ember jár-kel közöttünk! Több mint egy hónapja magam is kö­zéjük tartozom: egy rossz mozdulattal „sikerült” harmadfokú égéssel „pólyás babává” változtatnom a bal kezemet. Ölébe ejtett kézzel mindenki maga elé bámul, senki nem szól a beteg társá­hoz... Miközben a sorunkra várunk, mel­lém telepszik egy szakállas férfi. A jobb kezét egy fekete gyöngyszemű fiú szorongatja. Sugárzik róluk a boldog­ság. A férfi ránéz a bepólyázott balke­zemre, s máris mondja a „szentenciát”:- Na, maga is hamar elhányja a kör­meit! Akárcsak én! - Szívből kacag hozzá, még a könnyei is potyognak. Mutatja a bal kezét: hasonló szeren­­cséüenség érte. Elmosolyodom. Értem, hogyne érteném a metaforát. Meg sem várja, hogy valamit is válaszoljak, má­ris sorjázza élete meghatározó élmé­nyét.- Tudja mennyit ér ez a gyerek? - választ sem vár, kapásból vágja rá - Egymilliárd lejt, a gyengébbek kedvé­ért tízmillió forintot! - Kacag, csap­kodja a térdét, s féltő szeretettel ma­gához szorítja a csöppnyi gyerket. A kötözésre várók mindegyike a saját nyomorúságával van elfoglalva: kinek a körfűrész vitte le az összes ujját, ki­nek a benzinkápa égette rá a pulóvert a hátára. Senki nem figyel arra, hogy mi hangosan diskurálunk.- Az úgy történt - fog hozzá ko­mótosan a titok kifecsegéséhez hogy 56 éves koromban albérletbe magam­hoz vettem egy 22 éves sváb szárma­zású lányt. Agglegény voltam, megte­hettem. Amióta felcseperedtem, nagy­lábon éltem, nőre, piára sokat költöt­tem. Ceausescu idejében arannyal üzérkedtem. Annyi pénzem volt, amennyit nem szégyelltem. Akkor a pénzt nem lehetett a bankban elhe­lyezni, hát aranyba fektettem. Egy fél kilónyi arany gyűlt össze, 24 karátos nyakláncok, karperecek, mindenféle gyűrűk. A Milícia sejtette, hogy éksze­rem van, mert az egyik csempészt el­kapták, s az beköpte a nevemet. Én a csillagot is letagadtam az égről. Több­ször tartottak házkutatást nálam, még a padlót is felszedték, de az aranyat nem találták meg. 1994-ben egyik este a sváb lány be­jelentette: fél egyedül aludni. Mit mondjak? Felcsináltam. Attól kezdve együtt éltünk, de nem esküdtünk össze. 1995-ben megszületett ez a gyöngy­szemű gyermek. Nekem soha nem volt addig gyermekem, azt az örömet, amit akkor éreztem, kibeszélni nem lehet. Olyan boldog voltam, hogy kiástam a kertben elrejtett ékszereket. Már-már földöntúli boldogságomban odaadtam az élettársamnak egy nyakláncot, s egy karikagyűrűt. Megígértem, hogy ha­marosan oltár elé vezetem. Madarat le­hetett volna fogatni velem. Nem fér­tem a bőrömben. Boldognak, boldog­talannak fizettem a söröket és a félde­ciket. Amikor kéthónapos volt ez a gye­rek, valahová el kellett mennem. Csak utólag tudtam rekonstruálni a történte­ket. A fiatal anya átvitte ezt a gyöngy­szemet a szomszédba, s úgy lelécelt, hogy azóta sem tudok a nyomára buk­kanni. Annyi esze volt, hogy a földből kiásott aranyat, s mintegy tíz millió lejt magával vitt. A műanyag zacskóban mintegy egymilliárd lejnyi értéket vitt magával. Biztosan meg sem állt Néme­tországig... Tudja mit? -folytatja a ma­gában régóta megkomponált történetet - Nem is kerestem! Azóta én nevelem ezt a gyereket, főzök neki, mosok rá, s egy pillanatra sem hagyom el magam mellől. Eleinte kétségbeestem azért, hogy minden vagyonom odalett, de most már ezt sem bánom. Ez a gyerek nem egymilliárdot ér! Pénzben nem le­het kifejezni, hogy mekkora boldogság 0 nekem! Akár hiszi, akár nem, ami­óta ez a gyerek itt szöszmötöl mellet­tem, még nem is tüsszentettem. Aze­lőtt gyakran feküdtem kórházban, többször megműtötték. Az italozást is abbahagytam, pedig pálinkafőzőm van, annyit ihatnék, amennyi a bőröm alá fér. Nem kell! A gyerek most kezdte az első osz­tályt, mindennap reggel viszem, délben hozom. Ha baja esne, nem élném túl! Most 62 éves vagyok, csak azért imád­kozom, hogy még éljek 13 évet, hogy ez a gyerek betöltse a 20. életévét. Ak­kor már meg tud élni a saját lábán is. Annyi csurran-cseppen a pálinkafőző rézüstből, hogy legyen mit aprítsunk a tejbe. Szinte mindenki azért panaszkodik, hogy mekkora teher a gyerek. Az én ut­cámban már évek óta nem született gyermek, mert a belváros szélén va­gyunk, távol a blokkrengetegtől, s ott nem születik gyermek, csak minden szökőévben. Én boldog ember vagyok, van egy gyerekem, akiért érdemes küz­deni. Szégyellem, hogy a fiatalságomat azzal töltöttem, hogy az aranyra áldoz­tam minden energiámat, az életemet kockáztattam azért, hogy egy nyaklánc­cal, gyűrűvel, karpereccel több legyen. Ha lebukom, a börtönben végzem. Most szabad vagyok, mint a madár... Lassan apad körülöttünk a csonkol­tak, sebesültek, égettek serege. A sza­kállas férfi feláll, s anélkül, hogy kö­szönne, megvárná, míg bekötözik, megfogja a „gyöngyszem-gyerek” ke­zét, s mint a fejedelem, kisétál a ren­delőből... Tófalvi Zoltán ( \ Sötétben is látható, autókra, kerékpárokra kitűzhető, világító, villogó NEMZETI SZÍNŰ FÉNYZÁSZLÓ sorozatgyártásához keres befektetőket a feltaláló. Elérhetőség: Máthé László 06-20-9912-795 V______________________________ [ MEGRENDELŐ SZELVÉNY J Kérjük a megrendelő szelvényt nyomtatott betűkkel kitölteni és kivágva - csekket mellékelve - címünkre beküldeni: NYUGATI MAGYARSÁG P.O.Box 125, Mt. Royal Stn., Montreal, QC H3P 3B9, CANADA NÉV: CÍM: Megrendelés egy évre nyugati olvasóknak: Kanada: CA-$35; egyéb országok: US-$35 J „Ember ember hátán, kocsi kocsi há­tán, gépkocsik, palacsintává lapított hullák, megfagyott emberek, olyat is láttam, hogy fejével lefelé a hóba be­állítva, lábbal az égnek... Ha talál­tunk halott katonát, aki így feküdt, megfogtuk, fölállítottuk és beszúrtuk a hóba. És valami borzalmas volt, hogy a szembejövő ka­tonák egy megfagyott, meredt szemű hullát találtak, és akkor óvatosabbak voltak... Renge­teg ember, ló meg ember is félre volt téve a hóba, és ott fekdütek. Ki volt a hóból ke­zük, lábuk vagy valamilyen testrészük, vagy a kocsi volt ki, vagy a lovaknak a lábai... Ott volt egy ló, már meg volt nyúzva... Azon ült egy magyar katona sátorlapba beburko­lózva. Teliverte a szél minde­nét hóval. Oda volt fagyva, én megpróbáltam megmozgatni, oda volt fagyva a lócsontváz­hoz... Mint egy fekete pánt­lika kanyarodott a visszavo­nuló rész a fehér hóban. Időn­ként megjelent egy-egy szov­jet repülőgép, amelyik végig­­géppuskázta, szétverte ezt az alakulatot.” Ezek a mondatok nem horrorfilmből, nem is apoka­liptikus látomások bomlott agyú tolmácsolójától szár­maznak. A legteljesebben, le­­gigazabban megélt valóság­ból. Sára Sándor ma már klasszikusnak nevezhető, Pergőtűz című filmjében - a magyar dokumentarista filmiskola egyik alapművében - mondják el a szemtanúk, az életben maradt emlé­­kezők. Abban a filmben, amelynek vetítését 1982 nyarának legelején a Magyar Televízióban néhány rész után letiltották. Ugyanazok - vagy cinkosaik -, akik manapság arra biz­tatnak bennünket, hogy „merjünk kicsik lenni”, akik szétszedik, meg­semmisítik az elszakított területeken élő testévreinknek leheletnyi re­ményt jelentő státustörvényt. Akik moszkovitákból lettek brüsszeliták. Akik a legújabbkori magyar történe­lem leggyalázatosabb bűneit követ­ték és követik el. Sorozatban. Bün­tetlenül. A szemtanúk, a tanúságtévők per­sze vallanak. És nemzetünk tisztes­séges írástudói váltig igykeznek tenni a dolgukat. „Ezek az emberek meg­fagytak és elvéreztek és meghaltak és megsebesültek és szenvedtek és me­gőrültek és hóvakságot kaptak és éhen haltak, és kihunyó tudatuk utolsó értelmes fellobbanásával ha­zagondoltak, igen, a hazájukra, ami­ről tudták, bizonyosan tudták, hogy nem itt kell megvédeni, de ha már egyszer mégis ott kellett meghalniuk, és sok vad s madár gyomra lett ko­porsója feláldozott testüknek, akkor legalább egy könnyet ejtsünk értük” - írta Nemeskürty István először 1972-ben megjelent Rekviem egy hadseregért című, Csoóri Sándor ál­tal „purgatóriumosnak” nevezett könyvében, amely először állított emléket annak a közel 150 ezer ma­gyarnak. És amely már akkor is mocskot-szidalmazást, gúnyt, „tu­dományos cáfolatot”, lejáratást és hasonlókat kapott - köszönetül. Ezektől. Igen, hatvan éve már. Hat évti­zede, hogy Vécsey Béla alezredes, a 2. magyar hadsereg 35. gyalogezre­dének parancsnoka reggel sebtében még ennyit bejegyezhetett naplójá­ban: „rettenetes dübörgés kezdődik Urivnál.” És Urivnál, a kanyargós Don partján - és végig, a több mint 200 kilométer hosszú frontvonalon - megindult az orosz támadás. És az agyonfagyott, éhező, hiányos felsze­relésű, elgyötört, nem is emberi szen­vedések özönét kiálló magyar katona - kitartott. Ahogyan és ameddig csak lehetett. Azután jött a pokol és mintha Vörösmarty éppen ide és ne­kik írta volna, hogy most tél van és csend és hó és halál. E sorok írójának éppen fél évtizede megadatott, hogy vé­gigjárja azokat a csatatereket, mezőket, amelyek alatt - ha pontosak lehetnek a felméré­sek - 148 ezer 756 magyar ka­tona pihen a nehéz orosz föld­ben. Ezek a katonák csak har­colni tudtak és meghalni, fede­zékeket keresni a gránát ellen és hosszú sorozatokat leadni az alacsonyan szálló repü­lőkre, betárazni a géppisztolyt és lövészteknőt ásni a koroto­­jaki magaslatokon, ahonnan akár egy várból, alálátni az alant kanyargó Donra, a túlsó parton a síkra, ahonnan áradt, csak áradt feléjük az ellen, ők pedig, igen, hazagondoltak, a kicsi házra, az asszonyra, az otthonhagyott pár hónapos vagy éves gyerkőcök moso­lyára, a magyar vidékekre, ahol domb-kerítéses a sík, aho­gyan Ady írta, és ahol olyan, de olyan jó megállni pillanatra és végigpillantani, ameddig csak a szem ellát, egy fura hangulatú nyári alkonyon vagy egy napsütéses őszi reg­gelen. Csakhogy süvít a szél, üvöltenek a robbanások. Az életnek vége. Ott, a korotojaiki magaslatokon, a Don partján lehet megérteni, amit honi ellenségeink, a pusztuláspárti hazaárulók sohasem fognak. Hogy elbukni lehet, és meghalni lehet, és érheti az embert anyi, de annyi baj, bánat, szenvedés, szerencsétlenség - de elfáradni, feladni, belefásulni nem lehet. Hogy rongyembernek lenni tényleg nem lehet. Nekünk, hogy úgy mondjam, fizikailag lehetetlen. Ezt mind tudta az a 150 ezer és ezért él­nek tovább bennünk, ameddig csak egyetlen egy magyar anyanyelvű ap­róság csöppen ebbe a keserves szép­ségű ámyékvilágba. Csend és hó és halál - idehaza zajos forgatag, túlfűtött plázák és magyarban alvó magyarok minden­felé. A halott katona lassan feltá­­pászkodik és megmarkolja a fegy­vert. Domonkos László KarAcvtttve»! cunt varázsa I.sull le .'Ulást a tillbra. L$dJ le trtkéf, cyOzrotimet S/ép hazánkra íri kí$ü«C Hideg karácsony a fronton V------------------------------------------------\ A Nyugati Magyarság HIRDETÉSI DÍJSZABÁSA 1)8 oldal = 25.000 Ft 1)4 oldal = 50.000 Ft 1)2 oldal = 100.000 Ft 1)1 oldal = 200.000 Ft Hirdetésfelvétel magyarországi irodánkban: 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. Tel.jFax: 326-7531 vagy közvetlenül kiadóhivatalunknál: P.O.Box 125, Mt. Royal Stn., Montreal, QC H3P 3B9 CANADA Tel.jFax: (514) 731-4192 A világ minden részében jelen vagyunk! V & V Fogorvosi rendelő Bp.VII. Damjanich u. 31 )a.Tel.: 321-6819 Dr.Vág János fogszakorvos Rendel: Hétfő, Szerda 15-18-ig Időpontegyeztetés: 321-6819 (rendelési időben), 355-8400 (napközben), 356-6354 (esténként) Konzerváló fogászat (tömés, fényrekötős tömés, gyökérkezelés), rögzített és kivehető fogpótlások, ultrahangos főgkőeltávolítás, iontoforézis kezelés, röntgen Ifj. Dr.Vág János fogszakorvos (klinikai orvos) Rendel: kedd, csütörtök 16-18-ig Időpontegyeztetés: 321 -6819 (rendelési időben), 3 18-0950, 318-0959 mellék: 5919,5908 (napközben), 466-0289 (esténként) Nagyörlőfogak gyökérkezelése (laterál kondenzációs gyökértömés), csapos fogfelépítés, nagyörlőfogak esztétikus restaurációja, váltásán előkészített koronák nemesfémből M.A. BLYTHE BERNIER, INC. Temetkezési vállalat Gyász esetén temetkezési vállalatunk együttérzéssel, a magyar hagyományok szerint nyújtja a kívánt szolgáltatást. 940 Ogilvy Ave., Montréal, Qué. 495-8082

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents