Nyugati Magyarság, 2003 (21. évfolyam, 1-12. szám)
2003-06-01 / 6-7. szám
P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montreal, QC H3P 3B9, CANADA NYUGATI 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. 1X1 mm mát? Bams ®0 gXkb iggG ° fflcDmgiFeOs dTScgcgDiilcgmB XXI. évfolyam, 6-7. szám _ » „ » í „ __ __ 2003. június-július A DEMOKRATIKUS ES NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG HAVILAPJA 150.-Ft - $3.50 DOMONKOS JÁNOS A csodálatos csíksomlyói búcsú A Pallas és Akadémia Kiadók gondozásában megjelent, értékes fotókkal is illusztrált hézagpótló Csíksomlyó című kötet méltán került az Erdély története iránt érdeklődők alapkönyvei közé. Csíksomlyón híres a Kis-Somlyón lévő templom, búcsújáróhely Erdélyben, amely a katolikus székelység ősi szent helye, a nyugati kereszténység egyik legkeletibb őrhelye. A ferencesek már 1400-ban klastromot működtettek Csíksomlyón. Gyakran fenyegettékel pusztítással a rendházat az ismétlődő tatár, török támadások, vallásháborúk. A ferencesek sokszor menekülni kényszerültek. Mindig visszatértek. Újjáépítették a felégetett épületeket. Folytatták kitartó, szívós munkájukat, melynek eredményeként Csíksomlyó a századok során a székelység vallási és kulturális központjává vált. Ezt a fejlődést mutatja be a könyv: a búcsújáró kegytemplom, a klastrom és mellettük az iskolák, a nyomda kialakulását s működésük történetét. A kötet a szerző kiadásának (Kolozsvár, 1943) átdolgozott változata. A monografikus mű alkotója: Dr. P. Boross Fortunát O.F.M. történész, rendtartományfőnök, lapszereksztő és nyomdaigazgató. A templom dísze, értéke, kincse és a székelyföldi katolikus élet élő jelképe a főoltáron őrzött segítő Szűz Mária-szobor. A hitélet felvirágzását a szobor körül teijengő áhitat is élesztette. Az Istenanyában való bizalom teremtette a lelkekben a harcra serkentő hitet. A hit talaján nőtt nagyra az a kultúra, melyet Csíksomlyónak köszönhetünk. E kettőnek: a hitnek és a kultúrának tulajdonítható évszázadokon keresztül a törhetetlen magyarságtudat, amely szembeszállt törökkel, tatárral, osztrákkal és megmaradt egészen magyarnak. A templomot 1876. augusztus 20-án szentelte fel Fogarassy Mihály erdélyi püspök. Díszes tornyai messze fehérlenek, a hegyek közül előtűnve. Megnyugtató a szemnek és a léleknek. Harangjai imára szólítják a híveket. Az érkező búcsúsokat ünnepélyes harangzúgással fogadják. Az első csíksomlyói harang a Szűz Mária tiszteletére készült ezzel a felírással: „Csudákkal ékes Somlyói Mária, védd és segítsd székely népedet.” Amikor a búcsús zarándokok nagy fáradtan Csíksomlyóra megérkeznek, első útjuk nem mindjárt a kegytemplomba vezet, hogy szívük áldozatos szeretetével köszöntsék a Szűz anyát, hanem a kegytemplom bejárata előtt meghajtva zászlaikat, a Szent János-kápolnához sietnek. Itt történik a keresztalják fogadása, tájékoztatása, majd Mária-énekeket énekelve vonulnak a hársfából faragott 2,27 m magas kegyszobor elé, amely a Boldogságos Szüzet ábrázolja, kaiján a kis Jézussal. Csíksomlyói búcsú! Csodálatos! A nagy zarándoklat időpontja Pünkösdszombat - idén június 8-9. Már az előtte lévő napokon elindulnak a búcsújárók. Az élen zászlóvivők haladnak. A zászlón a falu neve. Őket a csengőrázó fiúk követik. A tömeg 6-8-as sorokban énekelve halad. Szemet gyönyörködtető látvány a népviesletbe öltözött menet hosszú sora. A táj lenyűgöző. Körben hatalmas hegyek. Zöldellő fák, karcsú fenyők. Alant a Csíki-medence. Amerre a szem ellát, mindenfelől özönlenek az emberek a dombon lévő Szálvátor-kápolna elé, ahol a magyarnyelvű szertartás zajlik. A Csíki-medence magyarsága e pünkösdi búcsúról nem mondott le Trianon után, és nem mondott le a '45 utáni években sem. Ma szabad a búcsú. Az állam nem állít akadályt, már nem szab feltételeket... Évről évre több zarándokot várnak Csíksomlyóra. Örvendetes jelenség, hogy a nagy ünnepre a katolikusok mellett az utóbbi években szép számmal elmennek protestánsok is. V_________________________________________________________________/ Érkeznek a keresztaljak Csíksomlyóra IFJ. FEKETE GYULA Egyéves kormánymérleg Egy évvel ezelőtt adta át a polgári kormány a helyét a kései Kádár korszak hatalomba visszahívott pártvezetőinek. Több mai kormánytag ugyanis miniszter, sőt, miniszterelnök-helyettes volt a kommunista diktatúra idején a hetvenes-nyolcvanas években. Mit tudott tenni ez a régi-új csapat a hatalmi visszarendeződés érdekében? A választások után felálló kormányban általában még nem érvényesül tisztán a hatalomra jutott politikai elit arculata a kormányzati posztok elosztásánál, mert a választási harc idején kötött párton belüli és pártok közötti alkuk emléke még friss. A választások előtti egy évben is célszerű átalakítani a kormányt, népszerűbb, fotogénebb személyeket szokás ilyenkor reflektorfénybe állítani. A hatalmat kézben tartó elit valódi természetére és igazi céljaira leginkább a választások közötti időszak kormánypolitikájából lehet következtemi, és Magyarországon most érkezett el ez az időszak. Ez év májusában három minisztert menesztett a miniszterelnök, és helyükre öt új minisztert ültetett. Mi ezeknek a bársonyszék-cseréknek az üzenete? A cserék elsősorban azt tükrözik, hogy a demokratikus pártpolitikától - azaz még a kormányt támogató pártoktól is - meglehetősen függetlenedni óhajt a politikai-gazdasági élet csúcsain elhelyezkedő posztkommunista elit, és ezt a törekvését most leplezetlen formában kinyilvánította. Kakukkfióka volt a kormányban, emiatt eleve vesztésre állt az a tagja, aki olyan baloldali értékeket hangsúlyozó szocialista irányzat „díszparasztja” volt, amelyikre szükség volt a választások előtt, de most már útban van. A „szociálisan érzékeny” kormány mítosza érdekében lehet, hogy két és fél év múlva, amikor már járni kell az országot az új választás előtt, ismét kormánytag lehet, de addig nincs rá szükség. Helyébe egy olyan volt kádárista pártfunkcionárius került, aki az állami vagyon kótyavetyéjének a forgatagaiban többszörös milliárdossá vált, és nem a párttársai bizalmából, hanem a miniszterelnök akaratából vált miniszterré. Azt beszélik, hogy a miniszterelnök őt, a szocialista párttól független „üzletembert” szeretné utódjának megtenni. Az új miniszter ugyanis személyében szimbolizálja a politikai hatalmát gazdasági hatalommá változtató késő kádári pártelit, illetve a népellenes megtorlásban élen járó, a tömeges akasztásokat elrendelő kora kádári elit szövetségét, ugyanis családi kapcsolatai ez utóbbi körrel szorosak. A középkori uralkodók is mindig gondosan építették ki a családi kapcsolataikat, ügyeltek arra, hogy személyükben vagy több uralkodóház szövetsége, vagy több vallási irányzat, vagy egymással rivális politikai erő összefogása öltsön testet. Ez a vélelmezett érdekközösség akkoriban valódi politikai erőként érvényesült és hatott tényleges pártok szövetkezése nélkül is. Ez a felismerés mozgathatja a miniszterelnököt is, aki úgy véli, hogy egy kommunista diktatúrát tisztára mosó politika érdekében sikeresebb lehet egy személyében is érdekelt politikust kiemelni, mint olyan pártokra bízni ezt az ügyet, amelyekben a Kádár korszak embertelenségeit letagadó és elleplező politika legfeljebb csak taktikai megfontolások függvénye. Figyelmeztető jel lehetett számára az is, hogy Dunaújvárosban most májusban ünnepélyesen felavattak egy új Lenin szobrot, de a szoboravatás ceremóniája alól sok oda várt szocialista politikus kimentette magát. Ebben a kora kádári elit számára már kevéssé megbízható politikai közegben nyilván nem tudnak előre jutni a párton belüli megmérettetések révén az ilyen elitnek megfelelő személyek - ezért történnek egyre gyakrabban „párttól független” kinevezések. Ezt a tendenciát még úgy is tolmácsolhatja a kormánypárti sajtó a közvélemény számára, hogy lám, a kormányfő bölcsessége folytán „politikától független szakemberek” jutottak vezető posztokhoz, és nem a pártok szakértői. Ma már köztudott a kormányzó párt soraiban, hogy a jelentősebb kormányzati pozíciók megszerzésének küzdelmében erősebben érvényesülnek az egypártrendszerben kialakult kapcsolatok, mint a mai pártfunkciók. Leváltották a környezetvédelmi minisztert is. Valószínű, hogy nem azért kellett távoznia a miniszternek, mert látványosan alkalmatlan volt a posztjára, hanem mert gyanút keltő százmilliós megrendeléseivel - amelyek kedvezményezettjei a szakmában teljesen kezdő, vagy ismeretlen cégek voltak - kockázatot jelentett a kormányfő számára is. Némán tanácstalankodott a tárca tavasszal, a paksi atomerőmű sorozatos neghibásodásai idején is. Ennél a stratégiailag fontos, az ország villamosenergia-szükségletének a kétötödét megtermelő állami vállalatnál a tavalyi választást követően a győztesek az egész vezérkart lecserélték. A cserék tovább gyűrűztek az erőmű középszintű vezetéséig is, és idén tavasszal már feleleveníthette azt a Kádár kori tapasztalatot az ország, hogy mi történik szükségszerűen akkor, ha a pártigazolvány többet nyom a latban, mint a szaktudás. A nukleáris biztonságot sértő hibák megestek, százmilliárd forint feletti a két évre számított kár, ám a gondokat ugyanúgy és ugyanazok letagadták, ahogyan ezt a csernobili katasztrófa után tették. (Folytatás az 5. oldalon) CZÉRE BÉLA Lehet-e lendület jobbközépen? Jó egy évvel a választások után feléledt a magyarországi jobbközép tábor, és a legszívesebben a fejét venné már a hazai nemzeti radikálisoknak, de még a magukat markánsan, nagyon határozottan jobboldalinak vallóknak is. Azokra gondolok persze, akik az úgynevezett rendszerváltozás előtt alig hallatták hangjukat, de aztán '90 táján szinte teljes vértezetben pattantak ki a jobbközép politizálás mezejére. Miről ismerszik meg az igazi jobbközép politikus és szimpatizáns? A jöbbközepes ellenállhatatlan, szinte zsigeri vágyat érez, hogy egy radikális jobboldalitól minduntalan elhatárolódjon, de a magát csak egyszerűen jobboldalinak, nemzetinek vallót sem nézi igazán jó szemmel, mert hiányolja a szordinós hangot, az igazodás - mármár nemzetközi - fegyelmét. Az igazi, fegyelmezett jobbközepes, a talán már eleve jobbközépre született egyén fellelhető a Fidesz buja televényében is, de még gazdagabban tenyészik az MDF soraiban, a jobbközép mezőny legközepén, a jobbszéltől a legtávolabb. A balszéltől viszont már nem annyira távol. Az igazi jobbközepest az különbözteti meg a mohó baloldalitól, hogy talán nem is akar a választásokon annyira győzni, mint egy balliberális, nem zavaija, hogy vegytiszta küzdelemben tisztasági betéttel felvonulva, szükségszerűen csak alul maradhat. De talán éppen erről szól a jobbközepes jogosítványa. Hogy a baloldal durván záporozó kurjantásai közben szemét behunyja, fülét bedugja, a radikális jobboldal csatakiáltására viszont fülét hegyezze, szemét nagyra nyissa. S a disszonásnak vélt hangokat persze rögtön továbbítsa. Például a Magyar Hírlap szerkesztőségének. A hamisítatlan jobbközép tábor egy olyan csatársorral, csapattal óhajt játszani, amelyben a balliberális ellenfél (nem ellenség, Isten ments!) 11 fővel ügyködik, ő maga viszont legfeljebb 4- 5 játékossal, mert a hajdani csapat többi tagjától már elhatárolódott. Ebben a sajátos csapatjátékban merész újítást jelent Dávid Ibolya felfogása, aki szerint a jobboldali térfélre nem is szabad kirajzani, a legcélszerűbb abszolút középen lecövekelni. De hát, komolyra fordítva a szót, a nemzeti oldal publicistái sosem az obszcén szóhasználataikról voltak híresek, ellentétben a balliberálisok trágár, ocsmány fröcsögéseivel. Ezeket az alhangokat a Nemzeti Kör dalnokai - Osváth György, Pálinkás József, Jávor Béla, Solymosi Frigyes, Boross Péter és Dávid Ibolya - egyszerűen nem veszik tudomásul, annál inkább meghallják, megjegyzik a népi-nemzeti radikális elkeseredés, vagy csak az össztüzet viszonozni akaró harag hangjait. Mintha a kifosztott országban nem lenne ok a haragra! Mintha a jobbközép tábor indulatmentes, mértéktartó hangütése elegendő lenne a 2006-os választási győzelemhez, vagy legalább az ellopott pozíciók részbeni viszaszerzéséhez! Én azt gondolom, mindezt nagyon jól tudják a jobbközép megélhetési politikusai is, ők valójában nem akarnak mást, mint mindenkit túlélni, minden áron felszínen maradni. Jobbközépen valaha, valakik pozíciót osztottak nekik, viszonzásképpen csak annyit kértek tőlük, hogy hagyják szépen a baloldalt győzni. S ha ez már semmiképpen sem megy, akkor majd újra megengedik a jobbközépnek, hogy húzza tovább az örök megalkuvás szamaraskordélyát, egészen a következő választásokig. (Folytatás a 4. oldalon)
