Nyugati Magyarság, 2003 (21. évfolyam, 1-12. szám)

2003-01-01 / 1-2. szám

P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montréal, QC H3P 3B9, CANADA IlVIlß IT 1 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. CGGDDűgjapBam s ®ú gdq® ®/©sí 1 = CD®mg][?®Bs d]D®©©Q(í]®IIlG XXI. évfolyam, 1. szám 2003. január-február A DEMOKRATIKUS ÉS NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG HAVILAPJA 150.- Ft - $3.50 / N Esélyegyenlőség Esélyegyenlőség helyett az evolúció és a történelem az élet far­kastörvényeiről beszél. Az erős életben marad, a gyenge elpusz­tul. Kultúrák és birodalmak születnek, virágzanak és lehanyat­­lanak. Akinek van, annak adatik, akinek nincs, attól még az is elvétetik, amije van, szól a Biblia. Nincs igazság ezen a Föl­dön, sőt abban is egyetértenek a kunyhók és a paloták, hogy az élet nehéz. Mindenkinek az életében ott van a szorongás és a szenvedés, mindenki, gazdag és szegény, ha nem is mindig egy­formán, de mindenki megismerkedik a bánattal és a keserűség­gel. A szenvedés és a halál legvégül bizony nem válogat. An­nak ellenére, hogy ez a Föld nyilvánvalóan nem a mennyei béke helye, hiszen az érintetlen dzsungelben sem a boldog termé­szet az úr, hanem a természet öl, hogy egyen, s talán sokan ér­zik, hogy ezen a bolygón gyakran nem azért elviselhetetlen te­her az élet, mert ez így „természetes”, hanem azért, mert mi emberek az életet sokszor pokollá tesszük. A pokolba vezető útról van egy alaptörténet. Jön az ördög és a szabadságról papol. Azt mondja, hogy szabadság legfőbb pillére a szabadkereskedelem, a szabad gazdasági verseny, a kor­látlan szabaddsággal áramló pénz, a korlátok nélküli, önmagát szabályozó szabad piac. A modernkori közgazdaságtan szabad versenyről szóló tanítását pedig könnyű lefordítani. Van tíz kenyér. Van tíz gyerek. Tíz gyerek rajtol a kenyérért, de csak egy nyerhet, és azé lesz mind a tíz kenyér, esetleg, ha az illúzió kedvéért szabályok is vannak, akkor legalább kilenc, és a maradék kenyéren osztoznak a többiek. Azt mondja a sza­bad verseny, hogy ez törvényes, és jogos. Pedig mindenki érzi, hogy ez legfeljebb a farkastörvény versenyeredménye, de sem nem igazságos, sem nem méltányos, tehát nem lehet törvényes. Mégkevésbé jogos, mert akárki is legyen a versenyre kénysze­rítő hatalom, az igazság ott kezdődik, hogy mind a tíz gyerek éhes, és mind a tíz gyereknek ennie kell, akár szőke, akár barna, akár munkanélküli az apja, akár államtitkár. Egy gyereknek nem azért kell ennie, mert esetleg van va­laki, aki a pénzét kenyérre cseréli, hogy az a gyerek egyen, le­gyen ez a valaki a szülő, a gondviselő, a gyám, a nevelőintézet, bárki. A gyereknek nem pénz kell, hanem kenyér. A gyereknek nem azért kell enni adni, mert valaki hajlandó erre pénzt adni, hanem azért kell enni adni a gyereknek, mert éhes. És ez alap­vető különbség. A pénzt nem lehet megenni. Ha valaki pénz­ügyi mérlegelés tárgyává teszi, gazdasági elemzésbe foglalja a gyermekek kenyerét, lakhatását, iskoláját, és azt mondja, hogy a profit fontosabb, mint a gyermekek élete, hogy a nyereség fontosabb, mint a jövő, akkor ez a mérlegelés a velejéig go­nosz, és hamis a mérleg, amellyel mérnek. Néha a gazdagok azzak vádolják a szegényeket, hogy lus­ták, hogy élhetetlenek. Pedig szégyentelenül igaz közmondássá vált, hogy munkával nem lehet pénzt keresni, mert pénzt csak pénzzel lehet keresni. így írják át az agyakban a józan gondol­kodást is. Pedig nyilvánvaló: A kenyérhez nem pénz kell, ha­nem liszt, élesztő, stb. és munkáskéz. A ház építéshez nem pénz kell, hanem tégla, malter, stb. és munkáskéz. Akik mindent pénzre akarnak váltani, mindent tulajdonná akarnak tenni, nem gondolnak arra, hogy mielőtt az emberiség megszületett volna, már volt szépmezőjű Föld, volt csillagos Ég, volt csodálatos gaz­dagságú Élet. Ki adhaná a levegőt pénzért? Ki sajátíthatná ki a napsütést, a földet termékenyítő esőt, a búzamag növekedését adó törvényt, ki keríthetné be a Földet, hogy azt telekkönyvbe jegyezhesse? Nem tulajdonosok vagyunk a világegyetemben, hanem legfeljebb diákok, akiket a magasabb értelem oktat az igazságra, s nekünk tanulnunk kellene. Ehelyett a készen ka­pott ajándékokat is tönkretesszük. Amint az indiánok mondják: amikorra a fehér ember az összes halat kipusztítja a vizekből, talán rájön, hogy az aranyat nem lehet megenni. A profittal és a nyerészkedés szellemével szemben Jézus Krisztus így tanít bennünket a magasabb értelemre: akinek van két inge, az egyiket adja annak, akinek nincs. Lefordíthatjuk nyugodtan. Akinek van két mercédesze, az egyiket adja annak, akinek nincs, vagyis a közjognak nem azokat a törvényeket kell szentesítenie, amelyek alapján a gazdagok kivédhetetlenül egyre gazdagabbak, a szegények egyre szegényebbek legyenek. Az, hogy a pénzurak a pénzhatalmat biztosító törvényeket gyakran tollbamondják Amerikától Új Zélandig a törvényhozóknak, az köztudott. Hogy a háborúk többnyire nem a véletlen folytán tör­nek ki, hanem gyakran a nemzetközi kufárok és vámszedők egy­másra licitáló hazardírozása folytán, ez sem éppen titok. A minimális esélyegyenlőség, azaz ha valaki dolgozik, az emberhez méltóan eltarthassa a családját, ha valaki munkakép­telen, arról a közösség emberhez méltóan gondoskodjon, ha va­laki gyermek, emberhez méltó környezetben és neveltetési fel­tételekkel nőjön fel, úgy látszik ez sem afféle sült galamb, ha­nem tenni kell érte. Jézus Krisztus az életét adta az emberi méltóságért, talán ne­künk embereknek elég volna megtanulni méltósággal élni. György Attila ref. lelkész Csak béke legyen Orbán Viktor helyzetértékelő beszéde Kezd lassan hagyománnyá válni, hogy feb­ruár elején összejönnek a nemzeti érzelmű emberek a Vigadóba, hogy elbeszélgesse­nek hazánk helyzetéről, áttekintsék az el­múlt évben történteket. Idei helyzetértékelő beszédét Orbán Viktor a háború és a béke kérdésével kezdte, hiszen ez aggaszt min­dannyiunkat, ez aggasztja az egész világot. „Egy távoli fenyegető háború vetíti ránk az árnyékát - mondta Orbán, majd így foly­tatta: - mi, magyar polgárok úgy tudjuk, hogy a magyar kormány a háború oldalán áll. A kormány azonban nem azonos az or­szággal. A magyar emberek elsöprő több­sége békét, igen, békét akar. S valóban, mi úgy látjuk, hogy a békés megoldásra még maradt esély. Éppen ezért meg kell őrizni a józanságunkat. A mi meggyőződésünk az, hogy a magyar érdek azt kívánja, hogy amíg csak egy hajszálnyi esély is van a bé­kére, igazodás és kapkodás helyett higgad­tan és nyugodtan kell cselekednünk min­dig a béke érdekében. Mindehhez tegyük még hozzá, hogy 1956-os nemzetként he­lyes, ha világossá tesszük, hogy a nemzet­közi közösség döntése és felhatalmazása nélkül számunkra elfogadhatatlan bármely független állam elleni katonai akció.” Az EURÓPAI UNIÓS CSATLAKOZÁSRÓL Az uniós csatlakozásról szólva minisz­terelnökünk úgy értékelte, hogy „minden korábbi várakozásunkat alulmúló feltételek­kel, s bizony néhány esztendőn át másod­rangú tagokként fogunk csatlakozni az Eu­rópai Unióhoz. (...) Az egy főre jutó támo­gatás ügyében Magyarországnak mintegy 49 euró jut, Görögország esetében, amely nálunk azért jóval erősebb állam, ez 437 euró, Portugália esetében pedig 418. Ma már azt is tudjuk, hogy a magyar gazdák­nak negyedannyi támogatás jut, mint egy francia, egy német, egy osztrák vagy ki tudja milyen nyugat-európai gazdának. Vagyis ki­mondhatjuk, hogy a belépés feltételei szá­mos ponton keresztezik az egyenlő verseny, a józan ész és a méltányosság elvét.” Mindezek ellenére Orbán a pro és kontra érveket mérlegelve úgy véli, hogy előbbiek valamivel többet nyomnak a lat­ban. „Magyarországnak az Európai Unió keretei között kell megküzdenie az egyen­jogúságért, az önrendelkezési jogért és az Európai Unió belső életének ízlésünk sze­rinti átalakításáért.” Persze sok még a meg­válaszolatlan kérdés, s abban sincs semmi különös, hogy egyesek kétségeiket, sőt el­lenérzéseiket is meg merik fogalmazni. , Azt már tudjuk, hogy a csatlakozás tör­ténelmi lehetőség, egyetlen reális alterna­tíva, a jövő útja stb. De sokan gondolják azt is, hogy a megígért fényes jövőhöz azon­ban előtte át kell magunkat vágni a holna­pon és a holnaputánon. Mennyivel emelked­nek majd az árak? Lépést tartanak-e majd ezzel a fizetések és a nyugdíjak? Mi lesz a mezőgazdaságból élő emberekkel? Nem várhatjuk el az emberektől, hogy saját érdekeik ellen, az életszínvonaluk romlására szavazzanak. (Folytatás az 5. oldalon.) Mementó A „permanens forradalom harci kutyái" A két jakobinus párt, az MSZP és az SZDSZ veszett dühvei fordul minden el­len, ami maradandó érték és magyar, min­den létező intézményt, pozíciót - ha eddig még nem tették volna meg - igyekeznek megszállni, maguk alá kapami. Minimá­lis a különbség az MSZP és az SZDSZ kö­zött a koncra harapó acsarkodásban, az MSZP „népi baloldala” megfélemlítve hallgat, vagy éppen példát mutat a nem­zetközi hatalom előtti csúszás-mászásban. A közeli bezárásra ítélt Károlyi Palota Kulturális Központ főigazgatója, Hankiss Ágnes szerint „a szocialisták józanabb és békésebb része, ha van ilyen, csak alulma­radhatott” „az irracionális düh és gyilkos bosszúvágy” fellángolásakor, a két jakobi­nus párt hatalmi őijöngésekor. Különösen veszélyesek, agresszívek a szabad demok­raták, „akik parlamenti és pártkörüli vezé­regyéniségei csakis valamiféle permanens forradalom zászlóvivőiként, harci kutyái­ként tudják magukat meghatározni”. A Károlyi Palota Kulturális Központon kívül ez a jakobinus osztag leszámolt a Tör­téneti Hivatallal, ellehetetlenítette a Heti Választ, bezárta az Álmodok álmodói ki­állítást, Pető Iván-i indulattal támadja a Terror Házát, a maga - nem éppen vonzó - ábrázatára formálta át az operaházat és a Nemzeti Színházat, s készül csapást mérni a Magyar Művelődési Intézetre is. A Fidesz kultúrpolitikusa, Halász János „aczélos idők” újratermelődéséről beszél a Magyar Nemzetben publikált cikkében, de ez sajnos így nem igaz, mert a Kádár korszak kultúrzsamoka, Aczél György mindig hagyott némi játékteret a népi-nem­zeti kultúra, irodalom számára, sőt, ha en­nek szükségét látta, olykor meg is védte a népi-nemzeti írók egy részét a legdurvább internacionalista, jakobinus támadások időszakában. Bárándy Péter igazságügy-miniszter a szólásszabadság jelentős korlátozásán munkálkodik, egyfajta cenzúrát igyekszik előkészíteni, semmibe véve a demokráciát, a sajtószabadságot. „Az államnak igenis kötelessége megmondania, mit szabad árulni a könyvesboltokban, és mit nem” - véli Bárándy. Igen, ha magyar érzésű em­berek jogainak korlátozásáról van szó, ak­kor Bárándy egyszerre elfelejti az ameri­kai, angol vagy francia demokrácia alap­értékeit, ha viszont az amerikai-angol-iz­­raeli érdekek mellett vívandó háborúról, akkor rögtön beáll a csatasorba a nagy ag­­resszor mellé. Bárándy emellett a parla­mentben is agresszív, ő az, aki afelől ér­deklődik, hogy az ellenzéknek „volt-e gye­rekszobája”, ő szólított fel ugyancsak el­lenzéki képviselőt, hogy „menjen vissza oda, ahonnan jött”. Nem hiszem, hogy ele­gendő volna Bárándy sértegetéseire össz­­nemzeti parlamenti kivonulással vála­szolni, hiszen a miniszter egész tevékeny­sége a magyarság nemzeti-konzervatív egészének érdekeit fenyegeti. Nem gondoltuk volna, hogy mindez - az úgynevezett rendszerváltozás után tizen­két évvel - a bírói és az ügyészi szervek működését is befolyásolhatja. Egy Loppert Dániel nevű fiatalember azért került a bí­róság elé, mert Kapolcson a Művészetek Völgyébe látogató Medgyessy Péternek azt találta mondani, hogy „áruló”. Ennyit és nem többet, amíg a társai nem zavartatták magukat, ők azt kiabálták, hogy „haza­áruló”. A Jobbik Magyarországért Mozga­lom szóvivője, Horváth Tibor ekképp nyi­latkozott a magyar miniszterelnökről de­cember 15-én, az Erzsébet téren tartott tün­tetésen: ,Az a magyar kormányfő, aki Er­dély elcsatolására koccint, vagy elmebeteg, vagy hazaáruló”! A lappért Dánielt elítélő tapolcai bíróság szerint viszont Medgyessy Péter nem áruló. Igaz, Adrian Nastase ro­mán miniszterelnököt kétségtelenül nem is árulta el. Ifjabb Hegedűs Lóránt lelkész, MIEP al­­elnök viszont másfél év felfüggesztett bör­tönbüntetést kapott a XVI. kerületi, Ébresztő című MIEP-lapban megjelent cikke miatt. A bíróság a legkevésbé sem vette figye­lembe, hogy ifjú Hegedűs Lóránt csak vá­laszolt egy Magyar Hírlapban megjelent, A kirekesztés módszertana című cikkre, to­vábbá azzal sem foglalkozott, hogy a ma­gyar sajtóban a 19. század vége, a 20. szá­zad eleje óta jelen volt egy kritikus véle­mény a Galíciából származott zsidóság egy csekélyebb részével szemben, amely uzso­rakamattal foglalkozott, s ezt a kritikát még a szabadelvű zsidóság jó része is a magá­évá tette. Mindenesetre, ha ifjabb Hegedűs Lóránt kifejezése talán meggondolatlan, félreértésekre okot adó volt is, semmi esetre sem tartozhatott volna a büntetőjog kategó­riájába. December 8-án a MIEP a parla­ment előtt tartott tüntetésén méltó választ adott a magyar nemzetet szüntelenül pro­­vokálóknak. „Soha ne legyen a magyarság­nak még egy olyan hete, mint az elmúlt, amikor meghajolt a román akarat előtt, el­ítélt egy papot, s tönkretett egy magyar rá­diót” - mondta beszédében Csurka István, a MIEP elnöke. December 8-án a MIÉP a parlament előtt tartott tüntetésén méltó vá­laszt adott a magyar nemzetet szüntelenül provokálóknak. (Folytatás az 5. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents