Nyugati Magyarság, 2002 (20. évfolyam, 3-12. szám)
2002-12-01 / 12. szám
4. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2002. december BUÉK 2003? Az ünnepi ebéd A Nyugati Magyarság tengerentúli olvasói mikor ez év Szilveszter éjszakáján az új, s talán boldogabb 2003- as évre koccintanak, esetleg nem is tudják, hogy itthon több ezer honfitársuknak komoly gondot okoz, hogy a következő Szilvesztert hányadik év követi? Egyáltalán, hányadik évet írunk jelenleg, 2002-t, 1705-öt, vagy 1808-at? Az őszi könyvpiacon ugyanis két rendkívül érdekes, talán korszakalkotó könyv jelent meg. Egyik a német Heribert Illing: Kitalált középkor, a másik pedig Hunnivári Zoltán: Hungár naptár című műve. Mindkét szerző alapvetően rendíti meg eddigi tudásunkat (és hitünket) időszámításunk helyességét illetve a középkor egyes időszakainak létezését illetően. Iliig német történész könyvének, noha németül már vagy tíz kiadást ért meg az elmúlt évtizedben, a magyar kiadás csak az első fordítása. Iliig szerint Kr. u. 614 és 911 között Európában nem történt semmi, pontosabban nem is volt, ugyanis 614 után egész egyszerűen 911 következett. Tehát 297 évet elcsúsztattak. így most 1705-ben élünk. Gyanúját eredeti szakmája (művészettörténész) ültette el, amit aztán a nem létező régészeti leletek csak erősítettek. Ezt követték csillagászati időszámításai a Julianus- és a Gergely-naptárt illetően. Iliig óriási szakmai apparátussal a háta mögött kétségbevonja Nagy Károly, az avarok stb. létezését. Tényekkel bizonyítja a hamisításokat, és cáfolja a kitalálásokat. Kiknek volt ez érdekük? Természetesen a kor hatalmasságainak, II. Szilveszter pápának és III. Ottó császárnak. Ok ugyanis a „végidők” (az ezredforduló, Jézus második eljövetelének, a parúziának) uralkodói akartak lenni. Figyelemreméltó az is, hogy Iliig szerint például a magyar krónikák viszont nem tévednek, noha hivatalos történészeink szeretik őket lekicsinyelni. Honfoglalásunk is közel 300 évvel korábban történt, avarok nem voltak, a hunokat egyből a magyarok követték. (Ezt krónikáink is így tudják!) Szláv északi szomszédaink (csehek, morvák, szlovákok) pedig kereshetnek új ősöket maguknak, mivel Pribina vagy Szvatopluk birodalma - magyar őstörténészek ezt már rég hirdetik! - nem más, mint mese. Hunnivári az elmúlt két évben a mostanival együtt hét önálló kötetet adott ki. Hungár naptár című könyve alapvetően csillagászati számításokból áll. Ez kissé nehezebbé teszi könyve olvasását, de megéri a fáradságot. Ő 194 év eltolást mutat ki, vagyis szerinte mos 1808-at írunk. Ezt illusztrálja könyvének szellemes alcíme is (Jézus Krisztus Kr. u. 194-ben született). Nem jelöli be a hiányzó 194 év helyét, „csak” hiányát állapítja meg. Beszél középkori íráshamisításokról, mely szakma különösen a reneszánsz Itáliában virágzott. Néhány hónappal ezelőtt egy a mostanihoz hasonló, karcsú kötetben egy témát - Liudprand cremonai püspök i.sz. 968- as bizánci követségének beszámolóját - tette kritika tárgyává, bizonyította, hogy az egész nem más, mint XVI. századi hamisítás. Mind Iliig, mind Hunnivári gondolataira - szokás szerint - nyíltan nem reagál a hivatalos tudomány, de már rádióműsorban is vannak nem is egyértelműen negatív célozgatások rájuk. Arról nem beszélve, hogy egyes régészek nyíltan és évek óta mondják, hogy a 6-800-as évekből gyakorlatilag nincs régészeti lelet a Kárpát-medencében sem. Azt pedig már évszázadok óta tudjuk, hogy a Katolikus Egyház boszorkánykonyhájából már sok hamis irat, oklevél (pl.: konstantini adománylevél) kikerült. Vagyis ahogy mondani szokás, valami van a dologban. De feltehetően még sok év fog eltelni, míg e kérdéshalmazban tisztán láthatunk. Addig mi is a 2003-as évre iszunk most Szilveszterkor, illetve az autentikus európaiak az ab Űrbe condita 2756-ik évére. Bognár József Erdő Péter lesz az új bíboros Erdő Péter az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye érseke, miután II. János Pál pápa elfogadta a 75. életévét betöltött Paskai László bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek lemondását, s utódául Erdő Péter székesfehérvári segédpüspököt nevezte ki. Ünnepélyes beiktatását 2003. január 11-én tartják az Esztergomi Bazilikában. Erdő Péter 1952. június 25-én született Budapesten. Filozófiai és teológiai tanulmányait az esztergomi és a budapesti szemináriumban végezte. 1975. június 18-án szentelték pappá. 1977-1980 között Rómában tanult, ahol teológiából és egyházjogból szerzett diplomát. Erdő Péter 1986-tól a Gregoriana Pápai Egyetem megbízott professzora. 1997-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Teológiai Karának dékánjává, 1998-ban az intézmény rektorává nevezték ki. II. János Pál pápa 1999. november 5-én Puppi-i címzetes püspökké, a székesfehérvári egyházmegye segédpüspökévé nevezte ki. Erdő Pétert a katolikus egyházfő 2000. január 6-án szentelte püspökké Rómában. Esztergom-budapesti érsekké kinevezése alkalmából Mádl Ferenc, a magyar köztársaság elnöke is köszöntötte Erdő Pétert. „Kívánom, hogy szolgálata a jövőben is egyszerre mozdítsa elő az egyház és az ország javát” - írta Mádl Ferenc köztársasági elnök Erdő Péterhez intézett táviratában, szombaton. „Bölcsessége adjon erőt Önnek, hogy a magyar történelem egyik legfiatalabb esztergomi érsekeként szelíd határozottsággal irányítsa az egyház hajóját” - olvasható az államfő üdvözletében. „Isten áldása kíséije munkáját!” - záija sorait Mádl Ferenc. (Az MTI alapján) Újabb magyart avatnak boldoggá A Vatikánban nyilvánosságra hozták, hogy a szegények orvosaként is emlegetett Batthyány-Strattmann Lászlót a római Szent Péter-bazilikában 2003. március 23-án avatják boldoggá. A rendszerváltozás után a magyarság köréből a szentatya most negyedikként Batthyány-Strattmann Lászlót fogja boldoggá avatni. Előtte Apor Vilmos győri püspök, Romzsa Tódor munkácsi görög katolikus püspök, valamint a kassai vértanúk életszentségét ismerte el a pápa hasonló módon. A szenttéavatási kongregáció illetékes testületé tavaly május 7-én tárgyalt arról a csodás gyógyulásról, amely 1989- ben Magyarországon, Batthyány- Strattmann László égi közbenjárására történt. Az eset egyházmegyei kivizsgálása 1995-ben és 1996-ban történt. A boldoggá avatási eljárás utolsó állomását jelentő tavalyi tanácskozáson elfogadták az egyházmegyében készült állásfoglalást. A döntésről a kongregáció titkára értesítette n. János Pál pápát, aki elrendelte a csodás esetről szóló dekrétum közzétételét, amelyet a jelenlétében, tavaly július 5-én hirdettek ki. A szenttéavatási kongregáció előtt van Mindszenty József hercegprímás, az erdélyi Márton Áron püspök, valamint két partiumi vértanú püspök, Bogdánffy Szilárd, és Scheffer János ügye. E két, nálunk kevésbé ismert partiumi püspök a II. világháborút követő román kommunista diktatúra áldozata volt. (Magyar Nemzet) Karácsony közeledtével mindig nosztalgiával gondolok vissza a szülői házra, az ott megélt karácsonyokra, a szüleimmel családi körben eltöltött meghitt együttlétekre és ünnepi ebédekre. Akkoriban felénk nem mindig volt könnyű az élet, már csak a háborús és a háborút követő viszonyok miatt sem. A szüleim az együttléteinket ennek ellenére mindig igyekeztek kellemessé, az étkezéseinket pedig ünnepélyessé tenni. Vidéken, ahol a gyermekkoromat és kora ifjúságomat töltöttem, hétköznaponként bizony korán kelt a nap. Mindenkinek, még a gyermekeknek is megvoltak a maguk feladatai az udvaron, a ház és az állatok körül. Ez alól csak vasár- és ünnepnapokon mentettek fel bennünket a felnőttek, átvállalva tőlünk a hétköznapokon általunk végzett munkákat. Ilyenkor aztán reggelente nagyokat nyújtózkodva, féléber-félálom állapotban tovább pihentem. Közben hallottam, hogy édesanyám már javában sürög-forog a konyhában, az ünnepi ebédhez való kellékeket készíti elő. Tüzet rak, vizet forral, megtölti a káposztát, tyúkot, kacsát, vagy libát vág le, leforrázza őket, megpucolja és attól függően, hogy tölteni, sütni, vagy főzni akarja-e, feldolgozza, majd előkészíti a levesbe való zöldségeket, miközben kisebb-nagyobb zajok keletkeztek. A tűzhelyben égő fa sírása, vagy ropogása, az edényeknek és a fedőnek a konyhából beszűrődő össze-össze csörrenései, mind-mind zene volt füleimnek. Ez volt számomra a legcsodálatosabb altatódal a világon. Sőt nem csak aludni, de tanulni is így tudtam a legjobban. Valószínű, hogy már a születésem előtt, az anyaméhben megkedveltem ezt a zenét. Emlékszem, hogy nem is igazi alvások voltak ezek a reggeli szunyókálásaim, hanem valamiféle eufóriás szendergések. Bár én a konyha melletti szobában voltam, ennek ellenére a beszűrődő zajok és illatok alapján mindig tudtam, hogy mi történik a konyhában, hogy édesanyám mikor teszi fel a húst a tűzhelyre főni, a leves felfövése után mikor rakja bele a sót, a zöldségeket és az egyéb fűszerszámokat a fazékba és mikor kóstolja meg, hogy elég ízes-e, a fedőt mindig levéve és visszatéve. Ezek a neszek és zörejek annak a jelzései voltak, hogy megint ünnep van, amikor nyugodtan tovább alhatom, délben pedig ünnepi ebédet fogyasztunk majd családi körben, vagy valamelyik kedves rokonunk, vagy barátunk társaságában. Rendszerint csak a fövő húsleves be-belibbenő illata térített rövid időre magamhoz, amikor az édesanyám a fedőt leemelte, hogy tegyen még a levesbe valami ízesítőszert, vagy megkóstolja azt. Attól a pillanattól kezdve pedig, amikor már a hús leve átjárta a zöldségeket és illata keveredett azok és a fűszerek illatával, és elkezdődött a világ leglélekemelőbb pillanata, vagyis kezdett kialakulni az ízek szimfóniája, nem volt tovább maradásom az ágyban. Feltétlenül látnom kellett ennek az átalakulásnak a csodáját, amikor kialakul a fazékban a húsleves íz- és illattharmóniája, ami végül is megadja az ünnepi ebéd hangulatát. Rendszerint nem tudtam megállni, hogy bal kézzel a fedőt levéve, a kicsapódó párát jobb kézzel legyezőszerűen magam felé hajtva, mély áhítattal be ne lélegezzem a készülő húsleves mennyei illatát és ezt követően meg ne csodáljam a fazékba zsúfolt húsok, csontok és zöldségek színkompozícióját. A felszínen úszkáló aranysárga zsírcseppeket, köztük a petrezselyem és a kelkáposzta zöldjét, a sárgarépa vörösét, a zeller és a karalábé fehérét, a csöves paprika zöldből sárgán át pirosba váltó színeit és a fel-le cikázó fekete borsszemeket. Olyan volt ez, mintha csak egy varázsló lassan fortyogó üstjébe pillantana bele az ember és az abból kiáramló csodatévő gőzökkel szívná tele magát, amitől még egy félholt is új életre kél. Ugyanúgy ment ki az én szememből is az álom, az édesanyám készülő húslevesének a hatására. Nem is tudom, hogy nem a táltosok üstjeiben, évezredeken át alakult-e fokozatosan ilyen csodálatossá és csodatevővé a húsleves azáltal, hogy a betegeiket minél eredményesebben gyógyítani akarásuktól vezérelve, minden elképzelhető finomságot raktak a főzetükbe mindaddig, amíg végül elérték azt a szintet, ami az édesanyám húslevesét jellemezte. Ebben a csodálatos illatfelhőben nem lehetett megállni, hogy egy sárgarépa-, vagy egy karalábédarabkát meg ne kóstoljak, mintegy megelőlegezve magamnak az ebéd várható élvezetéből egy keveset. Később aztán, amint a húsok sülni kezdtek, és a töltött káposzta is felfőtt, beléptek a húsleves illatába ezek az új, nehéz illatok is, mint amikor egy zenekarban a karmester intésére a hegedű finom magasabb hangja mellett egyszercsak megszólal a gordonka mély hangja, és később pedig felpörögnek a dobok. Ezt követően szinte új erőre kapva mentem a dolgom után. Az édesanyám húslevesének és a töltött káposztájának, vagy a töltött tyúkjának az illata azonban elkísért az udvarra is, utánam jött a kertbe, majd a délelőtti istentiszteletre, sőt sok-sok éven át elkísért egész eddigi életemben. így aztán nálunk az ünnepek és vasárnapok hangulatának a megadója, az ünnepi ebédek fénypontja mindig is a húsleves volt és maradt mind a mai napig, amit a déli harangszó érces hangjai mellett illett feltálalni, hogy még az utolsó kondulások előtt édesapám megáldhassa, majd kellő áhítattal a szánkba vehessük és élvezettel ízlelgethessük a beregi húsleves semmivel össze nem hasordítható fenomenális illat- és ízharmóniáját. Második fogásként többnyire a nokedlivel felszolgált paprikás csirke, vagy krumplipürével a rántott-, illetve töltött csirke volt, fejes- vagy uborkasalátával, és végül az ebédet, mint az édesanyám különleges specialitása, rendszerint a töltött káposzta koronázta. Számunkra az édesanyám által főzött és feltálalt egyéb ételek is mind finomak és azóta is emlékezetesek maradtak, ennek ellenére a családunkat több mint félszázada összetartó kapocsnak, a kellemes együttlétek mellett mégis a húslevesek bizonyultak. Az ünnepek közül pedig a karácsony és a húsvét volt a legcsodálatosabb, mert ha máskor nem is, de karácsonykor és húsvétra mindenki igyekezett szabaddá tenni magát és hazajönni a szülői házba, ahol a karácsonyfa alatt, a nagyasztal körül megbeszélhettük az időközben történteket, megismerhettük egymás sikereit és gondjait, örömét és bánatát egyaránt. A háborús és az utána következő nehéz idők persze jelentősen módosították a lehetőségeinket és ezért az ízlésvilágunkat is. Ekkoriban vidéken már a húsleves nem mindig friss húsból készült, hanem füstölt húsból, friss hús és rizs helyett a tölött káposztába is füstölt húst és kukoricadarát tettek, sőt a tölteléket sem mindig káposztalevélbe töltötték, hanem torma-, vagy szőlőlevélbe, és a desszert sem mindig bájgli, tarkedli, palacsinta, csöröge, vagy fánk volt, hanem kukoricalisztből készült lángos, vagy máié. Ennek ellenére az édesanyám keze nyomán mégis mind olyan emlékezetesen finom ételekké nemesedtek, hogy időnkét azóta is elkészítjük ezeket a háborús ételeket. Ezért nem tudták ezek a nehéz idők a kellemes együttlétek örömét és a családi légkör melegét még akkor sem elrontani. Egy igazi háziasszony ugyanis vízből és a ház körül előforduló növényekből és fűszerekből is csodákra képes. A szeretet pedig, amivel az édesanyám várt és körülvett bennünket, kárpótolt minden egyébért. Ezt fokozni már csak az istentiszteletek utáni, vagy látogatások alkalmával a rokonokkal és a régi barátokkal való találkozások, mint egy nagyobb családnak az együvé tartozás érzése tudta. A családunk példája alapján azóta is meggyőződésem, hogy egy családot összetartani a lángoló szerelem szelídültével, a gyermekáldás biztosítása mellett egymás tiszteletével, szeretetével, és mindenekelőtt a családi fészek és a tűzhely melegen tartásával, közös étkezésekkel, finom ünnepi ebédekkel, kellemes családi, baráti és közösségi együttlétekkel lehet. Egy feleség ugyanis az idők folyamán veszíthet a vonzerejéből, egy anya ráncos öregasszonnyá válhat, háziasszonyként azonban a szeretetteljes légkör fenntartása, a közösségi élet ápolása, az utánozhatatlan ünnepi ebédek biztosítása által senkivel nem pótolható női Hérosszá magasztosul és a családot összetartó erő marad. Unoka József Karácsonyi kívánságlista A názáreti Jézus Krisztus születésnapjának évfordulóját ünnepként tartja számon a keresztény hívők többszáz milliós tábora, sőt az ateisták jelentős százaléka is. Nagyon sokan vannak olyanok, akik már az újév első napjától kezdve készülnek a következő karácsonyra, és mindent elkövetnek, hogy szeretteiknek, közeli vagy távoli ismerőseiknek kisebb-nagyobb ajándékokkal kedveskedjenek. A tradicionális karácsonyi légkör szellemében - kissé rendhagyó módon -, most azoknak készítettem egy ajándéklistát, akik eddig nem szerepeltek a jegyzékemen, és azt kívánom, hogy a feldíszített fenyőfájuk alatt találják meg azokat az ajándékokat, amelyeket kiérdemeltek, vagy (talán tudat alatt) régen szerettek volna birtokolni. (A terjedelmi korlátok miatt, a teljességre való törekvés igénye nélkül.) Tisztelettel kérem a Jézuskát, szíveskedjen intézkedni, hogy angyalkái az alább felsorolt „testhezálló” ajándékokat röppentsék a címzettek karácsonyfái alá.- Az 56-osoknak: azoknak a földi javaknak az ezredrészét (euróbán vagy forintban), amellyel Kapolyi, Berecz, Medgyessy, Fekete, Hóm, Gál, Nagy, Fejti, Szekeres és más egykori főguruk rendelkeznek.- Nancy Goodman Brinker aszszonynak: egy világkörüli útra jogosító „turista kategóriájú” utazási utalványt, hogy feltérképezhesse: hol helyezekedik el hazánk az idegengyűlölők nemzetközi rangsorában.- Horn Gyulának: Colombo hadnagy szolgálatát, a szőrén-szálán eltűnt személyügyi okmányai előkerítésére, megái lapítani, hogy mikor bújt be ’56-ban a jól bélelt pufajkába.- Medgyessy Péternek: a Szocialista Hazáért kitüntetést, amiért D-209- esként (anno dacumál) a KGB ellen dolgozott.- Lendvay Ildikónak: Aczél György életrajzát, összegyűjtött műveit, és a cenzúra területén kifejtett „áldásos” munkájának értékelését, valamint egy évre elegendő nyugtató pirulát, a nyilvánosság előtti szerepléséhez.- Az MSZP-nek: Marx Károly A tőke című irományát, az MSZMP-től örökölt tőke helyett.- Pető Ivánnak: egy megbízható családfa-kimutatást, a foglalkozások színes képekkel illusztrált feltüntetésével.- Lányi Zsoltnak: Egy visszapillantó tükröt, hogy jól lássa a mögéje felsorakozott FKGP tagságát, valamint az örmény kisebbséget.- Szaddám Huszeinnek: egy fakardot és egy vizipisztolyt agresszív ösztöneinek kiélésére.- Kovács Lászlónak: egy csuklóra helyezhető hazugságvizsgáló műszert, amelyre feltűnés nélkül rápillanthat nyilatkozatai közben. prof dr. Bokor Imre
