Nyugati Magyarság, 2002 (20. évfolyam, 3-12. szám)
2002-12-01 / 12. szám
2002. december Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 3. oldal Kellene egy Mikulás Tények, számok Myrai Szent Miklós a saját lelkiismerete szerint segítette a gyermekeket, a kelengye nélküli hajadonokat, és a kenyér nélküli szegényeket. Önzetlenségére és segítőkészségére máig emlékszik a keresztény világ, mivel egy pogányság határán álló, önző és kegyetlen korban mutatott jó példát. Mennél ridegebb és gáüástalanabb a létező világunk, annál inkább átérezzük Szent Miklós jóságosságát. Furcsa, de valószínűleg majd csak akkor halványul Mikulás ünnepe, ha már kevésbé lesz szükség példájának felmutatására, mert már egy nyíltszívű, az elesetteket gyámolító korban él majd embertársaink többsége. Jelenleg távolról sem ilyen években élünk, szembeszökően másoknak kedvez az államhatalom, mint akiken segítene a Mikulás. Kell ezért gyermekeink számára a Mikulás, és egyben egy jó és igazságos világ elérhetőségében való hit. Elég csupán a közelmúltban történt államhatalmi intézkedéseket sorra venni, és könnyen beláthatjuk, hogy nem csökkentek, hanem bizony szaporodtak a Mikulás tennivalói. A Mikulást mellőzve önmagát ajándékozta meg a kormányzat, és duplájára növelte a miniszterelnök, a miniszterek és az államtitkárok fizetését. Nagy emelés ez a száz százalék olyan körülmények között, amikor a jövő évi prognózisok átlagosan öt-hat százalék bérnövekedést jeleznek előre. A korábbi polgári kormányzat önnön javadalmazásának kérdésében Nyugat-Európához igazodott: az ottani miniszteri fizetések és átlagkeresetek arányát figyelembe véve állapította meg a kormányzati fizetéseket. Azt az elvet követte, hogy a magyar miniszterek a bérből és fizetésből élők átlagához viszonyítva nem értékesebbek, de nem is értéktelenebbek, mint nyugat-európai kollégáik. Nos, ez az európai-polgári értékrend tört most meg, és került előtérbe az az ázsiá értékítélet, mely szerint a vezetők és vezetettek között jövedelmi szempontból is óriási, az eddigieknél kétszerte szélesebb szakadéknak kell lennie. A jövedelmi szakadék azért is szélesedik, hogy a hazai vállalkozókat mellőző új gazdaságpolitika miatt öt év óta először csökkent a foglalkoztatottság, és növekszik a munkanélküliek száma. Elkelne tehát a Mikulás segítsége a szegényedő társadalomban. A kormányzat példáját a budapesti közszolgáltató cégek vezetői és külföldi tulajdonosai is követték, és jócskán megnövelték az eddig is többmilliós havi fizetéseiket. Fedezet lesz bőven, mert számukra ez a kormány megengedte - az elődjével ellentétben - hogy az évi négy-öt százalék közöttire várt áremelkedés négy-ötszörösével, 15- 20%-kal növeljék meg a vízszolgáltatási és csatornázási díjakat, az áramszolgáltatás és a tömegközlekedés tarifáit. A fővárosiak majd fizetik az átlagkeresetük 15-20 szorosát elérő közszolgáltatói vezetők javadalmazását, már aki tudja. Remélem, hogy a Mikulás csak a véüen kárt szenvedetteken segít majd, mert azok a fővárosiak, akik az idén többször is a külföldi nagyvállalatok hazai érdekképviselőire voksoltak, csak azt kapták, amire számítaniuk kellett volna. A szocialista-szabaddemokrata parlamenti többség a jövőben lényegesen enyhíti a rajtakapott drogbárók, drogkereskedők büntetéseit, sőt egy részük teljes mértékben elkerülheti az eddigi büntetéseket. Ezek a kormánykedvencek a leginkább büntetésre méltó gátlástalan „beetetők”, akik a szó szoros értelmében valóban nem kereskednek a droggal, hanem azt ingyen kínálják, azaz ők a drogra történő rászoktatásra szakosodott maffiatagok. Az egyik szabaddemokrata pártvezető közönséges hisztériakeltésnek minősítette az eddigi drogtilalmakat, és azzal nyugtatta az aggódó szülőket, hogy ő bizony nyugodt lélekkel kipróbáltamá a gyermekével is az efféle károsnak mondott szereket. De jó volna egy olyan Mikulás, aki éjszaka elcsenné a beetetésre adott adagokat a fiataloktól! Virgácsot is vihetne az immáron felszabadított piacokra várományos drogterjesztőknek, de azoknak a képviselőknek is, akik államhatalmi segédlettel rászabadítják a társadalomra ezeket a bűnözőket, csekélynek minősítve a drogfogyasztás miatt évente elpusztuló 250-300 fiatal áldozat számát. A drogbárók mai örömében osztoznak a bomlott efméjű fojtogatok, szadisták, és egyéb gyermekgyilkosok is. Mindeddig a büntető törvénykönyv a gyermekgyilkosságokat megkülönböztetett szigorral büntette, azzal az indokkal, hogy a gyermekek kiszolgáltatottak, gyakran védekezésre teljesen képtelenek a támadókkal szemben, azaz a törvénynek fokozottabban kellett megtorolni az életük ellen elkövetett bűncselekményeket. Ezek a törvények más országok törvényeivel is összhangban álltak, mivel máshol is súlyosbító körülményként értékeli a büntetőjog, ha nagyon fiatal, vagy akár nagyon idős személy sérelmére követtek el bűncselekményt. Nos, a szocialista-szabaddemokrata parlamenti többség szerint indokolhataüan ez a törvény előtti egyenlőtlenség - azaz a felnőttgyilkosok büntetéseihez képest a gyermekgyilkosok szigorúbb elitélése - és a jövő évtől kezdődően egységessé teszik a ma még különböző büntetési tételeket. Szegény Mikulás teljesen tehetetlen az ilyen mérvű gonoszsággal szemben, hiszen a zsenge korban meggyilkoltaknak ő sem adhatja vissza az életét. A bűnözés egy sajátos megjelenési formája a cigánybűnözés. Résztvevőit a szocialista-szabaddemokrata pártok mindig is védelmezték, az ilyen bűnözőkre panaszkodók automatikusan megkapták a,.rasszista”, „fasiszta” jelzőket. Jó példa volt erre az emberölést, rablásokat és tolvaj lásokat elkövető zámolyi cigánymaffia esete, melynek tagjai a polgári kormány időszaka alatt az ellenük indított rendőrségi vizsgálatokat „rasszistának” minősítették, és óriási baloldali sajtókampány segítségével menedékjogot kértek és kaptak Franciaországban. Ötvenkét posztkommunista közéleti személy nyílt levélben köszönte meg a francia államfőnek, hogy befogadta az „ártatlanokat”, akik szerintük csupán az itthoni rasszisták elől menekültek. Ezek az országot gyalázó hazaárulók már többszörösen megkapták jutalmukat az új kormánytól, kitüntetések, kinevezések és előléptetések formájában. Védenceik közül viszont többen már rács mögött üldögélnek Franciaországban is, hiszen megszokott életformájukon ott sem tudtak változtatni. Talán csodálkoztak is, hogy elítélték őket, nyilván nem sejtették, hogy Franciaországban elképzelhetetlen a bűnözők faji alapon történő olyan mértékű pártolása, ami Magyarországon a morálisan lesüllyedt baloldali sajtó- és „tudományos” elit részéről megszokott reflex. Persze ők is csak eszközemberek, hiszen ha a sorsukért itthon aggódó balliberális értelmiségiek komolyan vennék elkötelezettségüket, akkor most látványosan kellene gyűjteniük és segélycsomagokat küldeniük a „a rasszista-fasiszta Franciaországban senyvedő üldözöttek” megsegítése érdekében. Semmi ilyen nem történt, azaz a bebörtönözött cigánybűnözők nem számíthatnak sem az itteni álságos mentoraik, és különösen nem a Mikulás csomagjaira. A balliberális értelmiségi tábor nem csak a cigánysággal kapcsolatos állítólagos intoleranciáról terjesztette a világban az alaptalan vádjait, hanem a homoszexuálisok szerinte létező diszkriminációját is állandóan felemlegette. Az állítólag diszkriminálták egyik vezetője látványosan a megítélése alapján toleráns és liberális Amerikai Egyesült Államokba menekült - persze itthonról busásan megfizetve - és panaszkodott Magyarországra. Panaszkodott, hogy itthon még sokan a lekicsinylő, sértő „buzi” megjelöléssel illetik őket, panaszkodott, hogy fiatal, 18 év alatti fiúkat büntetlenül nem ronthatnak meg. Ezt az utóbbi panaszát a szociálliberális kormány azóta már orvosolta. Öröme mégsem lehetett teljes, mert itthon túlságosan megszokhatta a sajtó védelmét, ha éppen a bennszülötteket gyalázta, de ott rögtön súlyos pofonokat kapott „niggerezésért”. Arra a megjegyzésre, hogy „Ejnye, maga homokos!”, kapásból válaszolt, hogy „No és, maguk meg négerek!” Az egyenlőségjel nyilván nem tetszett a toleráns és liberális amerikaiaknak, és kórházba juttatták az előjogokat itthon megszokott beszélgetőtársukat. Vajon küldenek-e csomagokat beteges hajlamú társai lábadozása idején, vajon tanult-e ebből az esetből? A gyermekek védnöke, a Mikulás nyilván nem ajándékozhatja meg, hiszen ez a vezető kiharcolta azt - a szociálliberális törvényhozói többség segédletével - hogy a jövőben serdülő, nemileg még öntudatlannak számító, nem érett fiúkat büntetlenül szólíthatnak az ágyukba a homoszexuálisok. Saját egyházát is fokozottabban kell, hogy segítse a Mikulás, mert a jövőben hátrányosan különböztetik meg a történelmi egyházakat a kormánykedvenc kisegyházakkal és szektákkal szemben. A polgári kormány az egyházak állami támogatása során a felekezetek egyenrangúságát tartotta szem előtt, és a nemrég megismert népszámlálási adatok alapján kívánta megítélni a támogatásukat. Egy példával élve, ha a hívők 58%a római katolikus, akkor a támogatások 58%-át ez az egyház kapta volna. A szociálliberális kormány költségvetése értelmében vannak az átlagosnál négyszer-ötször is nagyobb állami támogatásra jogosult hívők, és vannak az átlagosnál kevesebb támogatásra jogosultak. Közismert tény, hogy az 1990 után az országba települt szekták elsősorban a fizetőképes aktív keresők pénztárcáját célozták meg, és kevésbé törődtek a kisjövedelmű idősek, vagy a nagycsaládosok megnyerésével. Emiatt is alakult ki az a fonák helyzet, hogy az adóbevallásokból, a keresők adóinak egyszázalékos felajánlásaiból egy hívőre számítva ötször-hatszor annyi támogatáshoz juthattak a kisegyházak és a szekták, mint a nem adózó nyugdíjas hívők lelki életét is gondozó történelmi egyházak. A jövőben tehát nem e lelkek száma, hanem az egyházak gazdagsága döntene a támogatások megítélése során. A gazdagabb szekta ez alapján tovább gazdagodhatna, a szegényebbeknek még kevesebb jutna. Csak győzze ezt a többletmunkát is a Mikulás! Kell tehát a Mikulás, jó hogy létezik a lelkiségünkben, de talán még jobb lenne, ha nem adnánk neki ennyi teendőt! ifj. Fekete Gyula Több pénzt az embereknek! Több pénzt az önkormányzatoknak! Ez a két mondat a Magyar Szocialista Párt választási transzparensein szerepelt. A Szabad Demokraták Szövetsége egy legatyásított modell fotója mellett a következő célmondatot választotta: Mi csökkentjük az adókat. A 2003-as költségvetési törvénytervezethez csaknem 1600 módosító indítványt nyújtottak be a honatyák. Az ezt közelítő, legmagasabb szám 851 volt, amikor Magyarország történetében először kétéves költségvetést nyújtott be a polgári kormány a parlamentnek. A módosító indítványok tömege azt jelzi, hogy az országgyűlési képviselők elégedetlenek a Medgyessy-kormány által összeállított jövő évi költségvetéssel. A civil szervezetek, szakmai szövetségek, önkormányzatok nem élhetnek ezzel a lehetőséggel, az említettek a parlementen kívül, saját eszközeikkel próbálják jobb belátásra bírni a kormányt. A 2003-as a Magyarország európai uniós csatlakozása előtti utolsó költségvetés. A helyi önkormányzatok a kormány által meghatározott béremelésekhez szükséges összegeknek csak hatvan százalékát kapják meg. A maradékot saját zsebből kell kipótolniuk. Mindaközben, hogy készen kell(ene) állniuk az uniós támogatások fogadására, amelyre csak úgy nyílik lehetőségük, ha a megjelölt fejlesztésekhez saját forrást is biztosítanak. Decemberre elkészül a Nemzeti fejlesztési terv, viszont az országban sehol nincs fejlesztésre fordítható pénzösszeg, hiányzik az önerő. Eltűnt. A félezermilliárd forintos költségvetési rést tapasztja be vele a kormány. A jövő évi költségvetést az idén éltük fel, a választási győzelem utáni adakozás révén. A 2003-as költségvetésben az eddigiekhez képest 25 százalékkal kevesebb összeg áll a kis- és a közepes vállalkozások támogatására. Olyan időszakban, amikor megtört a gazdaság növekedési lendülete, tehát kifejezetten lanyha piaci viszonyok között kell boldogulniuk a cégeknek. Mindemellett a választási kampányban elhangzottakhoz képest több százszor, az eddigiekhez képest pedig hatvan százalékkal jut kevesebb pénz a fizikai infrastruktúra, az utak, a hidak, az autópályák, a vasút fejlesztésére, építésére. Bérlakások létesítésére feleannyit fordít a kormány 2003-ban, mint tette azt elődje 2001-ben és 2002-ben. A szükséges juttatások lefaragása mellett eltűnik a piacról az eddigi legnagyobb vevő, megrendelő, az állam is. A 2003-as adótörvényeket változatlan adókulcsokkal komponálta a szocialista-szabad demokrata kormány. Az Országos Érdekegyeztető Tanács még nem hozott határozatot a jövő évi béremelésekről. A munkaadók támogatják a kormány négyszázalékos javaslatát, a munkavállalói érdekképviseletek viszont tíz százalék magasságában stabilizálták tárgyalási alapjukat. Csalódniuk kell majd, a tervezett személyi jövedelemadó-bevételek arról tanskodnak, hogy a kormány nem kíván tágítani álláspontjától. A minimálbérek nem (sem) emelkednek. Összeszorított gatyamadzaggal kell csatlakoznia Magyarországnak az Európai Unióhoz. Sem az önkormányzatoknak, sem az embereknek, sem a cégeknek nem jut több pénz. Még ki sem heverte az ország jószerével a rendszerváltást, a spontán privatizációt, a Bokros-csomagot, ismételten üres kasszával kell szembenéznie egy újabb megrázkódtatással, a csatlakozással. (Magyar Nemzet) Pénzosztók ideje- Jean! Miért forgatja a macskát a farkánál fogva?- Azért uram, hogy jót tegyek neki!-...!?- Amikor elengedem... Ez a vicc jutott eszembe a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) ülését követő sajtótájékoztatón, ahol a határon túliak összességében megelégedéssel állapították meg: nemcsak meghallgatja őket a szocalista - szabaddemokrata kormány, de még kompromisszumokra is hajlandó. Az eredeti elképzelések szerint a státustörvény módosított változata alapvetően alakította volna át az oktatási-nevelési támogatás rendszerét, a magyarigazolványok szerepét, s teljes egészében eltűnt volna a jogszabályból a munkavállalásra utaló passzus. Ehhez képest valóban kompromisszumos megoldások születtek. Az oktatási-nevelési támogatások az egygyermekes családokra is kiteijednek, s a határon túliak és az ellenzék nyomására gyakorlatilag változatlan marad a támogatási rendszer, a húszezer forintos juttatások alanyai továbbra is a gyerekek, illetve szüleik. A módosítás ugyanakkor - a felvidékiek kérésére - lehetőséget ad arra, hogy adott esetben szülőket vagy pedagógusokat tömörítő szervezeten keresztül érkezzen a támogatás. Abban is maradt minden a régiben, hogy csak a magyarigazolvánnyal rendelkezők részesülhetnek a törvény által megfogalmazott kedvezményekben. A munkavállalás sem kerül ki teljes egészében a jogszabályból, bár kedvezményről e téren már nem beszélhetünk. E téma egyébként külön is megér egy misét; a szocalisták nem átallották azzal érvelni, hogy a kedvezményes munkavállalásra egyebek mellett azért sincs szükség, mert azt rendkívül kevesen veszik igénybe. Ez a fordulat a cinizmus netovábbja a milliós nagyságrendű román tömegekkel riogatok szájából. A támogatások rögzítése mellett azok anyagi fedezetéről is szó volt a Máérten. Mint a költségvetés tervezetéből kiderül, mintegy harminc százalékkal csökken a határon túliaknak szánt pénzösszeg. A kormány kutyafuttában ugyan egy olyan adatsort is készített, amely némi növekedést mutat, de ez nemigen győzte meg a szomszédos országokban élő magyarok képviselőit. Rugalmasságról azonban ezúttal is tanúbizonyságot tett a kormány. Gyorsan bejelentették: kiegészítik a költségvetési pénzeket, amennyiben arra igény mutatkozik a határon túliak részéről. Igény természetesen mutatkozott, így azzal a hittel távozhattak a Máért érintett résztvevői, hogy beleszólhattak a költségvetésbe. Összességében tehát a státustörvény sorsa szebb jövővel kecsegtet, mint pár héttel ezelőtt. Akkor a kormány olyan elképzeléseket lebegtetett meg, amelyek után a Máérten történt korrigálások áldásos kompromisszumnak tűnhetnek. Azaz elengedték azt a bizonyos farkától forgatott macskát. Amennyiben valóban azon elvek alapján módosítják a státustörvényt, amelyeket a Máért hatodik ülésén megfogalmaztak, úgy ezen aktus által a határon túliak nem veszítenek szerzett jogaikból. Legalábbis papíron. A támogatásokra szánt költségvetési pénzek csökkentése ugyanis a jogszabály egészét lehetetlenítheti el. A Máért végső nyilatkozata nem tér ki a támogatások anyagi fedezetére. Homályos ígéretek hangzottak el csupán a jelnelegi összegek kiegészítéséről, s ha abból indulunk ki, hogy Medgyessy Péter miniszterelnöknek a Máért júliusi tanácskozásán megfogalmazott hangzatos ígéreteiből ez idáig egyik sem valósult meg, a kedvezménytörvény gyakorlati elhalásának veszélye korántsem tekinthető megalapozatlan aggodalomnak. (Magyar Nemzet) A tagjelölt tízek Prágában Az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó tíz ország azt váija Brüsszeltől, hogy a szervezet véglegesítse a csatlakozás pénzügyi feltételeit, s a csatlakozási tárgyalások mielőbbi sikeres befejezése érdekében már ne támasszon újabb feltételeket a jelöltekkel szemben. A Külügyminisztérium integrációs államtitkára, Balázs Péter szerint ez a laekeni tízek prágai miniszteri szintű tanácskozásának legfőbb üzenete az Európai Unió felé. A találkozó résztvevői - Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia - az európai uniós csatlakozási tárgyalások befejező szakaszáról tárgyaltak és egyeztettek. „Megfogalmaztunk néhány alapvető közös szempontot, aminek alapján a tárgyalások záró szakaszában eljárunk. Figyelemre méltó, hogy minden tagjelölt ugyan egyedül tárgyal, de látszik, hogy egy nagyon erős összefogás van közöttünk és a legfontosabb kérdésekben megpróbáltunk közös álláspontokat megfogalmazni” - mondotta a tárgyalások befejezése után Balázs Péter. A légié-nyegesebb közös szempontok az államtitkár szerint, a következők: a mezőgazdaság támogatásában az átmeneti időszak legyen a lehető legrövidebb, s minél előbb érje el a száz százalékos szintet. Továbbá mielőbb biztosítva legyenek az egyenlő versenyfeltételek úgy a magyar gazdálkodók, mint a többi jelölt ország gazdálkodói számára is, valamint a tagjelölt országok ki- és befizetéseink mérlege a tagság első évében lényegesen kedvezőbb legyen a számukra, mint a tagságot megelőző utolsó évben. „Ezek sarokpontok. Az üzenetünk az: várjuk, hogy az Európai Unió a maga részéről most már mielőbb alakítsa ki a végleges álláspontját ebben az úgynevezett pénzügyi csomagban. (Határon Túli Magyarok Hivatala)
