Nyugati Magyarság, 2002 (20. évfolyam, 3-12. szám)
2002-10-01 / 10. szám
C3mmg]S)[?0ams ©G i SDd® ffiffl@©G = is XX. évfolyam, 10. szám 2002. október A DEMOKRATIKUS ÉS NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG HAVILAPJA 150.- Ft - $3.50 A Százak Tanácsa felhívása a magyar föld védelmére Történelmi elődeink országépítő és országvédő tetteiből, gyermekeink, unokáink iránt viselt felelősségtudatunkból, valamint nyelvünket, nemzeti hagyományainkat és kultúránkat - egyszóval nemzeti létünket - féltő hazaszeretetünkből fakadóan kiáltjuk minden magyar fülbe: veszélyben a haza! Veszélyben a nemzet! Mindez akkor is így van, ha egyesek nem veszik észre, mert nem képesek észrevenni, vagy aljas, önző, egyéni érdekből nem hajlandók észrevenni ezt! Helyrehozhatatlan hiba elkövetése küszöbén áll a nemzet! A termőföldet korlátozás nélkül szabad világprédává tette a parlamenti hatalom, amikor az Európai Unióhoz csatlakozás folyamatában aláírta „a tőke szabad áramlásáról” szóló fejezetet. Ez a felelőtlen, hatalmi önkény nem támogatható, azt mindenáron meg kell állítani, mert nem lehet olyan magyar hatalom, olyan magyar parlament, olyan magyar képviselő, olyan magyar államfő, olyan magyar kormány, olyan magyar miniszterelnök, olyan magyar miniszter, olyan magyar párt, olyan magyar politikus, olyan magyar, akinek lenne felhatalmazása honfoglaló és nemzetvédő őseinktől, valamint gyermekeinktől, unokáinktól arra, hogy a magyar termőföldet idegen kézre juttassa, vagy arról alkudozzon, tárgyalásokat folytasson, vagy olyan szerződéseket, megállapdásokat kössön, melyek eredménye a magyar föld idegen tulajdonba kerülése lehet! A magyar föld a mi vagyonunk! Az édes anyaföld, a „szülő”-föld az édesanyánk. Gyermekeink édesanyja, a magyar nemzet minden gyermekének az édesanyja, az éltető és eltartó erő! A mindennapi kenyeret adó! Édes anyanyelvűnket, a magyar szót, a magyar kultúrát adó és őrző! Ha a magyar föld elvész, vagy mi magunk veszejtjük el, akkor meghalunk, elpusztulunk! Hazátlanokká válunk! Haza csak addig van, amíg a magyar föld a magyar nemzet birtokában van! Felhívunk minden hazáját szerető magyart - pártállástól függetlenül - arra, hogy egy közös földvédő mozgalom keretében fogjunk össze, és akadályozzuk meg a magyar termőföld eladását! Ha másként nem lehetséges, akár az Európai Unióhoz való csatlakozás megakadályozásával is! Magyarok! A magyar föld, a magyar haza nem eladó! Budapest, 2002. október 2. A Százak Tanácsa \______________________________________________________________________y DOMONKOS LÁSZLÓ Fásult október? Furcsán múlt el az idei nyár Magyarországon. Olyan volt, mintha az ősz májusban kezdődött volna. Borús és párás és rossz levegőjű volt - egy idejét múlt, ócska mosókonyha valahonnan a hatvanas évek közepéről, proletárházak udvarának végében árválkodó, fonnyadt petúniákkal az előtérben. Pincelakások dohszaga, omló vakolatú földszintes meg egyemeletes házak elé kitett sámlik, méregerős cigaretták, lúg és csirkebél bűze, sötéten és reménytelenül ásítozó lépcsőházak, kifakult fű, ablakpárkányokra rakódott korom, baljós gyárkémények a láthatáron. Csilléken szállított salak forró füstje, égigérő por, békanyállal teli kanálisok, olajos padlók, vasárnapi, mindent elbontó uborkasaláta-illat. Ez a nyár nem nyár volt, hanem a lidércnyomás maga. A múltbaszálló időgép naponta megélt iszonyata. Egy esős, nyúlós, vészterhes napon - a Világ Urát jelentő államalakulat függetlenné válását ünnepelte ekkor - Magyarország népe reggeltől késő estig rájött arra, amit zsigereiben mindvégig érzett, századok hosszú sorának tapasztalataival: hogy szél ellen tényleg nem lehet. Sötét, átkozott, gyehennás pillanat volt. Átokföld üzenete a Kárpát-medencébe. Meggyőződésem: 2002. februáijamárciusa-áprilisa után július 4-e a negatív fordulópont dátuma. Beláthatatlan hosszabb távú következményekkel. Az idei esztendő kora tavaszára valószínűleg még az 1987-88-asnál is izgalmasabb, pezsgőbb, várakozástelibb hangulat alakult ki az országban. Száz és százezrek élték és érezték meg, hogy az elmúlt tizenkét-tizenhárom esztendő arra mindenképpen jó volt, hogy felszabadultan, a helyzetet nagyjából tisztán látva, bátran követeljék az Orbán-kormány jószándékú, tisztességes (hibátlannak persze távolról sem nevezhető), a nemzet jövője szempontjából mindenféleképpen remény tkeltő politikájának folytatását - úgy is mint az egyedüli valamirevaló alternatívát az ekkor már hosszú ideje elszabadult, emberalatti gyűlöletkampányt folytató álszocialista-álliberális nemzetvesztők idegenszívű bandájával szemben. Mindenki érezte, hogy valószínűleg a végső összecsapás következik: e sorok írója ezeken a hasábokon akkor azt fejtegette, hogy az ország sorsa az áprilisi választásokon nem négy évre, hanem jóval hosszabb időre dől el. És ez a nekibuzdulás, ez az erő, ez a hit nekik már sok volt. Nem engedhették... Ami történt, megtörtént. Az viszont tény - s ennyi már bizton, teljes felelősségünk tudatában kijelenthető - hogy az áprilisban lezajlott események után ez a hatalmas magyar embertömeg egyszerűen nem hitte el - nem akarta, nem tudta elhinni, hogy - a nyilvánvaló csalások, a több mint gyanús machinációk után is, Orbán Viktor két forduló közötti emberfeletti küzdelme ellenére is ismét időutazásra kell kényszerülnünk. Ezért követelték a szavazatok újraszámlálását, amit a hatalomnak gyáván behódoló illetékesek fölényesen lesöpörtek az asztalról. És jött az a nyárközepei rémnap, július 4-e, amikor végérvényessé vált, hogy sok kommunizmusban született embernek kommunizmusban is kell meghalnia. (A magyarok Istene tegyen róla, hogy ne így legyen.) A brutális rendőri fellépés és a júliusban-augusztusban egymást követő hazai események nyilvánvalóvá tették: cudar idők következnek ismét a magyarok országában. Hogyne lehetne hát fásult októbert emlegetni, amit majd „tél van és csend és hó és halál” követ nemsokára? Hiszen elég egyetlen röpke körbepillantás itthon: az MDF - zéró, csupa nagybetűvel, régóta hiteltelen fiugrákkal és egyre inkább csak kalapjaival és kosztümjeivel pozitív feltűnést keltő elnökasszonnyal. A kereszténydemokraták totálisan szétszórva, a kisgazdáknál tovaris Tordean (azelőtt Torgyán testvér) elvégezte, amit kellett, a „küldött” aktivisták megbízhatóságával, majd jó mórként, miután megtette kötelességét, mehet. Maradt volna a mind több antipolitikus ostobaságot művelő MIÉP - csakhogy ma már valószínűleg kevesen emlékeznek jó Kovács László egyik, még az év elején elhangzott mondatára: „a MIÉP-kérdést pedig meg fogjuk oldani.” Ma már értjük. Megoldották... Az istenadta nép pedig azt hitte - kisebb részben még ma is úgy hiszi -, a Fidesz azonos Orbán Viktorral, no meg egy kicsit Kövér Lászlóval. Nem, nem azonos. Ez ilyen egyszerű, feleim. Nem a-zo-nos. Kész. Ennyi. S mindezekre a megállapításokra így együtt, szépen egymás után rájönni: nem valami nehéz. így élünk hát most. Midőn itt van 23- a, a dicsőséges forradalom és szabadságharc soron következő évfordulója. (Folytatás a 3. oldalon.) Városkép választás előtt CZÉRE BÉLA Önkormányzati választásokra készülünk országszerte: a jól látható, érzékelhető MSZP-SZDSZ-terror árnyékában. A fővárosban szinte mindenütt MSZP-s polgármester-jelöltek képei lógnak a táblákon, itt a duzzadt arcú főpolgármester-jelölt asszony, Gy. Németh Erzsébet néz le ránk biztatóan, ott a Szabadság téren felállítandó szeptember 11 -i „emlékműért” harcoló, zsíros mosolyú Steiner Pál. A televízióban hiába kapcsolunk akármelyik csatornára, mindegyikben a liberálszocialista propaganda otromba szólamait hallhatjuk. Minden létező televíziót elloptak, bekebeleztek: reggeltől estig csak a posztkommunisták hazugságait visszhangozzák. Hogyan jutottunk el idáig, miért hagyta ezt a hajdan igazi rendszerváltoztatásra, nagytakarításra készült Antall- Boross-kormány, majd '98-tól a Fidesz is? Ez sajnos most már örökre rejtély marad. Az MSZP-ben már rég kapituláltak azok az erők, amelyek a globalizmus valamelyes korlátozását, mederbe szorítását óhajtották volna, a mai MSZP látványosan USA- és Izrael-barát, a magyar nemzeti érdekeket minden pillanatban kész feláldozni. A NATO-ba való gyors belépésünk, beléptetésünk is ezt a célt szolgálta, hogy ne veszélyeztethesse semmi az USA közvetlen, Izrael közvetett érdekeit. Az MSZP és az SZDSZ Amerika és Izrael iránti elkötelezettségét senki sem vonhatja kétségbe, most inkább az lesz a nagy kérdés, hogy miképp fog viszonyulni a rövidesen kirobbanó amerikaiiraki háborúhoz a két ellenzéki párt, a Fidesz és az MDF. Több olyan elemzés jelent meg mostanában a Magyar Nemzetben, amelyek hangvétele, tartalma nem tűnik igazán biztatónak a nemzeti erők számára. Vezércikkében Németh Zsolt azt hangsúlyozza, hogy a „terrorizmus elleni ésszerű küzdelembe” a Fidesz „a kormány partnere”, de máris felvetődik a kérdés, hogy hol van az „ésszerűség határa”. Ugyanis „az új amerikai doktrína egyszerű - írja Németh Zsolt. „A terrorizmus elleni küzdelemben nincs semlegesség. így az elkövetkező évtizedek vezető hatalmával szemben sem az ország, sem a politikai pártok nem tudnak sunnyogni és mellébeszélni. Állást kell foglalniuk és ebben a kérdésben nem látok más lehetőséget, mint a terrorizmus elleni küzdelem mellé állni.” Németh Zsoltnak különösen a határon túli magyarságért vívott küzdelmét nagyra tartom, de gyanítom, hogy ezt az egyes szám harmadik személyűből első személyűbe átváltó sajátos okfejtést talán még maga Németh Zsolt is igyekszik majd minél előbb elfelejteni. Ez az „állásfoglalás” ugyanis a legveszélyesebb politikai közhelyek „tanúságtételeire” rímel, elsősorban Bush elnökére. Hiszen a gondolatmenetből egyetlen mozzanat igaz, az, hogy a terrorizmust el kell ítélnünk. Ámde ebből a premisszából Bush elnök szándékosan hazug következtetést vont le, így „avatta” terrorista állammá Afganisztánt, majd Afganisztán elfoglalása után Irakot, s a sort Iránnal és még számos iszlám országgal folytatja. így teremtődik meg a „gonosz államok legendáriuma”, a „gonoszok mítosza”, s bizony sajnálatos, hogy mindebből most Németh Zsolt akaratlanul is kiveszi a részét cikkével. Ahogy Simicskó István fideszes nemzetbiztonsági politikus is, aki szeptember 11-i cikkében tovább fűzi, gerjeszti Németh Zsolt gondolatmenetét. .Magyarországnak erejéhez mérten - nem is várnak el többet tőlünk - részt kell vennie bármily csekély katonai kontingenssel mindazokban a konfliktusokban, amelyeket a NATO együttesen vagy akár az amerikaiak által vezetett bármilyen koalíció által kezelni akar. Az Irak elleni amerikai csapás meggyőződésem szerint be fog következni, és az Egyesült Államok számos országot fog az akcióhoz szövetségesként megnyerni.” Egyelőre az a tény, hogy az EU-tagországok túlnyomó többsége hallani sem akar az Irak elleni támadásban való részvételről. Márpedig mi az EU- ba tartunk, számunkra - különösen jelenleg - fontosabb az EU-hoz 'való csatlakozás az MSZP-SZDSZ álal teljesítendő feltételek teljesítése esetén. Arról már nem is beszélve, hogy ez a Simicskó-féle koncepció egyszerűen akadályozza, sőt, szinte lehetetlenné teszi a pozíció-nyeréseinket az arab-iszlám világban, és szinte mágnesként vonzza, erősíti egy terrorista támadás tényleges veszélyét. Az orosz, kínai, hindu gazdasági szférákhoz fűződő esetleges jövőbeli érdekeltségeinkről nem is szólva. Annál is érthetelenebb ez az USA iránti szervilitás, mert ugyanakkor Orbán Viktor - és a Fidesz - az EU-csatlakozásunk ügyében markáns, a nemzeti érdekeinket következetesen szem előtt tartó álláspontot képvisel. Ez a szemlélet érvényesül a magyar föld, a kis- és középvállalkozások védelmében és a munkabérek emelésének szándékában. Nem véletlen, hogy a multinacionális és az angolszász-izraeli érdekeket kiszolgáló MSZP és SZDSZ oly dühödten reagál Orbán Viktor és a Fideszes politikusok beszédeire, kijelentéseire. Naivitás lenne azt képzelni, hogy az önkormányzati választások kampánya, majd finise valamiféle gátat szab majd az MSZP és az SZDSZ magyarellenes törekvéseinek. Ennek éppen az ellenkezője igaz. A Bárándy Péter által irányított Igazságügyi Minisztériumban már javában készülődnek a holokauszt-tagadás büntethetőségének törvénybe foglalására, amelyet nyilván ki akarnak szélesíteni különböző „rasszizmusellenes” törvénnyel. A kiváló szociológus, Teliér Gyula szerint a balliberális kormány olyan „fogalmi guillotine-t” akar gyártani, mint annak idején a „klerikális” vagy a „reakciós” fogalma volt, s amelynek következményei majd a magyar érzelmű emerek széles csoportjaira nézve érvényesíthetőek lennének. Az MSZP-SZDSZ-duó minden szinten és minden eszközzel rohamra indult a magyarság, a magyar érdekek ellen. Az oktatásügyben a rossz emlékű és jelenű Magyar Bálint vezérli a rohamot. A jászladányi alapítványi iskola ügyében azt intézte el sameszeivel - reméljük, beletörik a bicskája -, hogy az új tanintézet egyáltalán ne kezdhesse meg a működését. Pedig az alapítványi iskola életre hívói, működtetői csak azt szerették volna elérni, hogy a gyermekeik normális körülmények között tanulhassanak, hogy a megfékezhetetlen cigánygyerekek ne szurkálják őket körzővel az órán, a roma szülők ne ökölcsapásokkal próbálják jobb belátásra bírni a pedagógusokat. (Folytatás a 3. oldalon.)
