Nyugati Magyarság, 2002 (20. évfolyam, 3-12. szám)
2002-09-01 / 9. szám
8. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2002. szeptember Tusnádfürdöi mozaik A politikai uborkaszezonnak tartott nyáridő egyik kiemelkedő Kárpát medencei eseménye a rendszerváltozás óta Bálványosi, ma Tusnádfürdöi (vagy játékosan tusványosi) szabadegyetem. Az esemény rangját jelzi, hogy több ízben terveztek ide románmagyar miniszterelnöki találkozót is, ami az utolsó pillanatban eddig minden esetben elmaradt, a román fél több hónapos hitegetése után. Tusnádfiirdőn megfordult a román, az erdélyi magyar, valamint a magyarországi magyar közélet konzervatív és liberális felének színe-java a tragikus autóbaleset következtében elhunyt Horia Rusutól kezdve Gabriel Andreescun, Nicolae Manolescun keresztül a FIDESZ vezérkaráig (Orbán Viktor, Kövér László, Németh Zsolt, Deutsch Tamás, Varga Mihály - hogy csak az idei résztvevőket említsem), bel- illetve külföldi értelmiségi holdudvaráig (pl. Gyurgyák János, Teliér Gyula, Oplatka András, Schöpflin György). Kiemelném azt is, hogy Orbán Viktor eddig minden alkalommal jelen volt a táborban (ez egyébként még a FIDESZ kongresszusokról sem mondató el, hisz volt olyan kongresszus a kilencvenes évek derekán, amelyen a pártelnök futbalsérülése miatt nem vett részt). Nem véletlen, hogy a tábort élénk sajtóérdeklődés kísérte mindig. Hetekkel a befejezte után is visszautalnak a nyilvánosság szereplői egy-egy Tusnádfürdőn elhangzott mondatra s persze a román fél, ha épp kedve van hozzá, megmorogja egyik-másik Tusnádon elhangzott kijelentést. Nastase kirohanása Most sem volt ez másként. Adrian Nastase, a román kommunista utódpárti erők legmarkánsabb képviselője (egyébként az RMDSZ Markó-vonalának szinte feltétel nélküli támogatását élvező miniszterelnök) az idén vette magának a bátorságot, hogy nekimenjen Tőkés Lászlónak a bálványosi megnyitóbeszéde kapcsán. Nastase nyilatkozata szerint Tőkés Lászlónak nincs mit keresnie az RMDSZ élén, mert annak egyetlen döntésével sem ért egyet. Nastase azt is hozzátette az RMDSZ belügyeibe való beavatkozást messze kimerítő kijelentéséhez, hogy Tőkés László megnyilatkozásait „különleges keménységű szélsőségesség” jellemzi, s hogy ha Vadim Tudor magyarnak születik, akkor Tőkés Lászlónak hívnák és fordítva, ha Tőkés románnak, akkor Vadim lenne a neve. Azok számára, akik Comeliu Vadim Tudorról csak annyit tudnak, hogy nagyon nem szereti a magyarokat s hogy egy idegengyűlölő, szélsőségesnek tartott párt vezetője, megjegyezném, hogy a szóban forgó pártvezér Ceausescu udvari költője volt Adrian Paunescuval együtt (aki ma szenátor Nastase kormánypártjában, a Szociáldemokrata Pártban), valamint azt is, hogy az ő esetében a szélsőségesség ténykérdés, s nem az ellenfelek által ráaggatott jelző. Az ugyanis minden vita felett szélsőségesnek számít, aki szerint „kalasnyikovval kell kormányozni Romániát” s aki úgy véli, hogy „a székely falvakban ágyúval kell rendet teremteni”. Emellett azt is jelezném, hogy Tőkés László nem tett mást, mint szembesítette a hallgatóságot azzal a ténnyel, hogy az RMDSZ autonómiaelvű programja és gyakorlati politikája között hatalmas szakadék tátong. Az, hogy Nastase szélsőségességről beszél Tőkés nyilatkozatai kapcsán, az RMDSZ politikai kommunikációjának csődjeként is értelmezhető. Hiszen olyan igények megfogalmazásáért bélyegzi meg a román közélet egyik legsúlyosabb minősítésével az RMDSZ tiszteletbeli elnökét, melyek a Szövetség hivatalos programjában foglaltatnak, s melyeket egy elvhű RMDSZ- politika esetében Nastase betéve kellene tudjon. Már csak azért is, mert kormányzásának legstabilabb bázisáról van szó. Markóék ugyanis, ha az RMDSZ hivatalos dokumentumaihoz, a programhoz és az alapszabályzathoz nem is ragaszkodnak, de a Nastaseval kötött megállapodást annyira betartják, hogy egyes etatista kormányzati kezdeményezések kritikátlan támogatása miatt elvesztették a demokratikus román ellenzék nagy részének a támogatását. Párbeszéd A tusnádfürdöi tábort követő napokban sorra jelentek meg a Markó-párti médiában - s nemcsak ott - az RMDSZ elnökének „exklúzív interjúi”. A szándék evidens: eltörölni, szétzúzni azt a politikai presztízstőkét, amit egy ilyen nagyszabású rendezvény hozhat az RMDSZ hithű autonomista szárnyának, másik oldalról pedig magyarázni a bizonyítványt, hogy az RMDSZ elnöke miért nem jött el a táborba. Markó az inteijúkban ismét elmondja, hogy az ő politikájuknak nincsen alternatívája (milyen ismerős motívum, 1998-ban ezt lehetett hallani az anyaországi baloldaltól), hogy az ellenfelek csak kínlódnak önmaguk azonosításával, hogy az érdemi párbeszéd híve, s nem a személyeskedésé. Erről csak annyit most, hogy Markót a sajtóban nem érte bántódás, amikor családi viszonylatban támadási felületet nyújtott, a címére megfogalmazott általam ismert bírálatok kivétel nélkül politikai jellegűek és elsöprő többségük elvi megalapozottságú. A Markó által mindig is hangsúlyozott párbeszédre való hajlandóság őszinteségéről és hitelességéről híven tanúskodik két tény. Az egyik az, hogy az RMDSZ által menedzselt Nyárádszentmártoni nyári ellen-szabadegyetemre a belső ellenzék képviselői egyszerűen nem kaptak meghívót, sem előadóként, sem esetleges hallgatóként. A tusnádi rendezvényre pedig nemcsak Markó nem jött el egyeztetési problémára hivatkozva, hanem még az RMDSZ második-harmadik vonalbeli szakértőinek is megtiltották a részvételt s egyes információk szerint a román politikusok körében is lobbiztak annak érdekében, hogy minél kevesebben jöjjenek el. Végül politikai kabaréba illik, hogy Markó egyik nyilatkozatában arra hivatkozik, hogy a tusnádi táborba annak egyoldalúsága miatt nem jött el, amikor ezt az egyoldalúságot nagyrészt ő maga idézte elő. Az RMDSZ EGYSÉGE A tusnádfürdöi táborban tulajdonképpen először hangzott el olyan kijelentés, mely kilátásba helyezi az RMDSZ egységének megszüntetését. Toró T. Tibor, az RMDSZ-en belüli programhű autonomista erők prominense, a Reform Tömörülés elnöke kifejtette, hogy platformja s a köré csoportosuló Polgári Együttműködési Mozgalom az RMDSZ-en belül képzeli el a jövőt, de amennyiben nem sikerül megállapodásra jutni az RMDSZ vezetőségével egy korrekt kongresszusi szabályrendszer tekintetében, akkor a polgári erők az RMDSZ „esemyőszervezetén” kívül fogják megfogalmazni programjukat. Mindehhez tudni kell, hogy a legutóbbi kongresszuson a küldöttek több mint fele nem választás alapján, hanem tisztségénél fogva volt küldött. El lehet képzelni, hogy a Markóék által szelektált középgárda már csak érdekeinél fogva is a folyamatosságra szavazott. Ennek ellenére Markó ellenjelöltje, Kincses Előd közel 40%-os eredményt ért el. Szász Jenő, a Reform Tömörülés alelnöke, Székelyudvarhely (RMDSZ-től) független polgármestere azt is kilátásba helyezte, hogy a helyi tanácsban őt támogató Udvarhelyért Polgári Egyesület Erdélyi Polgári Egyesületté terebélyesedve indulna majd’ minden magyarlakta helyiségben a választásokon. A NEMZET MINISZTERELNÖKE Tusványoson immár hagyománnyá vált, hogy a szombati zárónap „a nagy nap”, amikor Orbán Viktor szerepel más rangos előadók mellett (Tőkés László, Markó Béla, Andrei Plesu, jeles értelmiségi, volt külügyminiszter). Az idén - akárcsak tavaly - Adrian Severin, az EBESZ parlamenti közgyűlésének elnöke, a román kormánypárt képviselője volt Orbán Viktor társelőadója. Toró T. Tibor házigazdaként a felvezetőjében ezt mondta: ’’Orbán Viktor tavaly is itt volt, akkor úgy köszöntöttem a nevetekben, mint a nemzet miniszterelnökét. Semmilyen okot nem látok arra, hogy az idén ne ugyanígy köszöntsem, hiszen itt legbelül azóta semmi nem változott. Köszöntőm tehát a nemzet miniszterelnökét. Isten hozott Viktor, örülünk, hogy ismét itt vagy velünk.” Orbán Viktornak ismét sikerült megtalálni a kompromisszumot a diplomatikus fogalmazás és a tartalmas előadás között. (Ellentétben Adrian Severinnel, akinek előadásáról szinte mindenki úgy vélekedett, hogy nagy tehetség kell ahhoz, hogy az ember 20 percig beszéljen és ne mondjon semmit.). Minden Orbán Viktor által előadott gondolatot reprodukálni ebben a keretben nem lehet, de néhányat érdemesnek tartok felidézni közülük. Az előadó kérdésre válaszolva elmondotta: lehet, hogy eddig túlértékelték a kormányzati eszközök fontosságát, s most eljön az az idő, amikor a magyar jobboldalnak kell megfogadni azt a tanácsot, amit több éve ő maga adott erdélyi barátainak. Tételesen azt, hogy meg kell teremteni a kis magyar világot Erdélyben, mely, ha megáll a maga lábán, akkor sokkal kisebb a jelentősége annak, hogy ki vezeti az RMDSZ-t. Mutatis mutandis Magyarországon arra van szükség, hogy a polgári oldal megteremtse a maga intézményeit, a maga nyilvánosságát, hogy éppen úgy el tudjon jutni az utolsó emberig, mint ahogy ma a baloldal képes erre, felhasználva a múlt rendszerből átörökölt kapcsolati hálóját. Az egyházak kapcsán a volt miniszterelnök rámutatott: az embereknek szükségük van lelki vezetőkre. Márpedig, ezeket aligha fogja meglelni a többnyire négyéves ciklusokban gondolkodó politikum képviselői között, erre sokkal alkalmasabb egy kétezer - vagy, hogy a protestánsokat se bántsam meg, szúrta közbe, ötszáz éves - intézmény, mint amilyenek a történelmi egyházaink. Tőkés László ilyen lelki vezetője az erdélyi magyarságnak - hangsúlyozta. SUMMÁZAT Összefoglalóan, évtizedes távlatban, a román-magyar viszonyrendszer szemszögéből két fordulópontot látok a bálványosi-tusnádi folyamatban. Az első az volt, amikor a Fidesz és az akkori MISZSZ (Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége) magyar-magyar táborából kb. 1993-1994-re egy román-magyar vegyes tábor lett, melynek hallgató-résztvevői között is jelentős volt a románság. Második a Tusnádfürdöi fordulat a kilencvenes évek végén, vagyis a nyári szabadegyetem magyar diáktáborrá, tömegrendezvénnyé alakulása, mely egyfajta visszatérés a kezdeti modellhez. Vagyis a román fél szinte csak az előadásokon s a sajtó révén képviselteti magát, no meg a szervezésbe segít be a névadás erejéig, de számottevő erőkkel nem vonul fel. Az erdélyi magyar belpolitika szempontjából az idei tábor akár fordulópontnak is felfogható. Ez volt az első rendezvény, melyet nemcsak a román előadók egy része, hanem az RMDSZ vezetése és támogatói köre is bojkottált. (Az eddig tapasztalat azt mutatja, hogy a román előadók nagyobb arányban mondják le az előre megbeszélt előadásaikat, mint az anyaországi meghívottak.) A tábort követő becsmérlő Markóista visszhang is nóvum. Ugyanakkor most hangzott el először, hogy egy RMDSZ-en belüli számottevő csoportosulás komolyan mérlegeli a különutas politizálás lehetőségét. Mi mással zárhatom hát soraimat - úgy is, mint az események résztvevője s nemcsak krónikása - mint azzal, hogy csak remélni merem: a józan kompromisszum fog felülkerekedni, s nem aprózódik szét az erdélyi magyarság politikai ereje. Borbély Zsolt Attila Figyelő A HAZÁNAK BŐSÉGES ÁRULÁSA „Kovács László azért jött Washingtonba, hogy előkészítse Medgyessy bemutatkozó látogatását, és megállapodjon a lehető legkorábbi időpontban. Ennek érdekében a magyar külügyminiszter értékes ajándékot hozott magával Washingtonba: megígérte, hogy Magyarország segítséget nyújt Afganisztánban.” (...) Szegény Bárdossy László és minisztertársai a vesztőhelyen végezték, mert háborúba vitték az országot, abban a tudatban, hogy ezáltal elháríthatják a közelgő vészt Magyarországtól. Itt van most egy külügyminiszter, aki országgyűlési felhatalmazás nélkül, bármi magyar érdek hiányában, ígéretet tesz egy távoli hatalomnak egy távoli ország háborújához magyar katonákat feláldozni. Ott tartunk, hogy nem részesül emiatt parlamenti és nemzetbiztonsági felelősségrevonásban. Nemcsak a hatalommal való visszaélés és alkotmány- és törvénysértés címén, de azon a címen is, hogy felelőtlenül kiteszi terroristák bosszújának a magyar lakosságot. Nem hiába szóltunk, hogy lesz a hazának bőséges árulása.” (Charles Fenyvesinek a Heti Válaszban közölt cikkéből.) Határon túliak A KEDVEZMÉNYTÖRVÉNYRŐL „A határon túli magyarság helyzetét alapvetően befolyásolja a kedvezménytörvény végrehajtása” - hangzott el azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelyet a,fesztivál a határon” elnevezésű ifjúsági közéleti és kulturális rendezvénysorozat keretében tartottak Kőszegen. Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának Fideszes elnöke arról szólt, hogy a jogszabállyal az előző kormányzatnak sikerült jogi kapcsolatot teremtenie a határon túli magyarok és az anyaország között, ezért az több mint kedvezménytörvény. Németh Zsolt szavai szerint fontos, hogy az iskoláztatási és nevelési támogatást továbbra is a határon túl élő, a törvény szerint legalább kétgyermekes magyar nemzetiségű családok közvetlenül kapják meg. Nézete szerint ez nem diszkriminatív intézkedés, és a támogatásnak ezt a formáját a magyarországi lakosság is kedvezően fogadta. Hozzáfűzte, a kedvezménytörvény mindenben illeszkedik az Európai Unió joggyakorlatához, de többet nyújt az ott elfogadott minimumnál. Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának ügyvezető alelnöke szerint a Magyar Állandó Értekezleten tapasztalható volt, hogy a Medgyessy-kormány még nem tudott szakítani azzal a , Jölklorisztikus nemzetpolitikai felfogással”, amely a rendszerváltás előtt volt jellemző. Duray Miklós felhívta a figyelmet arra, hogy ami a határon túli magyarsággal történik, az Magyarország jövőjét is közvetlenül befolyásolja. A szlovákiai politikus úgy vélte: a kedvezménytörvény nemcsak megállíthatja a határon túli magyarok körében zajló kedvezőtlen folyamatokat, de következetes és változatlan végrehajtása a lassú építkezést is lehetővé tenné. Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke elmondta: az ottani magyarság sorsfordító ponton van, amikor eldőlhet, hogy teljesen asszimilálódik-e vagy megmaradhat szülőföldjén életképes nemzeti kisebbségnek. Kiemelte: ahhoz, hogy egy nemzeti kisebbség életképes legyen, legalább 150-200 ezer főt kell számlálnia. Kovács Miklós kijelentette: a kormányváltást követően Kárpátalján ukrán részről megfogalmazódott az igény a státusirodák bezárására, de a jelenlegi kormány a kárpátaljai magyarság véleményére hallgatva ennek egyelőre ellenállt. Toró T. Tibor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség országos elnökségének tagja elmondta: az erdélyi magyarok 14 százaléka, 270 ezer ember igényelte eddig a magyarigazolványt, a kormányváltással azonban ez a folyamat megtört. Szavai szerint a kedvezménytörvény végrehajtását illetően bizonytalanság és várakozás tapasztalható Erdélyben. Toró T. Tibor szerint a törvénnyel a retorika szintjéről a megfoghatóság szintjére került a nemzeti politika, ezért annak következetes végrehajtására égetően szükség van. Választási előzetes Jugoszláviából Vojislav Kostunica jugoszláv államfő bejelentette, hogy indulni kíván a szeptember 29-i köztársasági elnökválasztásokon, s ezzel pontot tett a hetek óta tartó találgatásokra. Kostunica közölte: megválasztása esetén első dolga lesz, hogy kezdeményezi a szerb alkotmány módosítását és a rendkívüli parlamenti választások kiírását. Megválasztása egyben a jogállamért, a demokratikus Szerbia megteremtéséért való küzdelem és a korrupció elleni harc kezdetét jelentené. „Feladatomnak fogom tekinteni továbbá az életkörülmények javítását, illetve Szerbia és Montenegró közös államának megőrzését” - mondta. Elemzők szerint a választási harc az államfő, illetve a DOS által támogatott, Kostunicához hasonlóan nagy népszerűségnek örvendő Miroljub Labus szövetségi külgazdasági miniszterlenök-helyettes között dől el. Labus ismert politikusokból és közéleti személyiségből álló „polgárok csoportjának” az elnökjelöltje, s támogatja őt a DOS pártjainak többsége. Az ellenzéki pártok külön-külön állítanak elnökjelölteket. A szerbiai Szocialista Párt (SPS) jelöltje Velimir Bata Zivojinovic ismert színész lesz, az SPS-ből különvált szakadár szocialisták pedig vezetőjüket, Branislav Ivkovicot indítják a megmérettetésen. A radikálisok jelöltje Vojislav Seselj pártelnök, míg a Szerb Egységpárt ugyancsak elnökét, Borislav Pelevicet indítja. A parlamenten kívüli Szerb Megújhodási Mozgalom szintén elnökét, Vük Draskovicot indítja a választáson. A közvélemény-kutatásokból ítélve azonban az ellenzéki jelöltek támogatottsága messze elmaradt Kostunica és Labus népszerűségétől. Csökkenni látszanak Meciar GYŐZELMI ESÉLYEI Egy friss szlovákiai felmérés szerint már nem Meciar pártja vezeti a szeptemberben esedékes képviselőválasztások esélyeseinek listáját. Erre soha korábban nem volt még példa. Az élre a Robert Fico vezette Smer (Irány) nevű párt került. A Meciar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom - Néppárt (HZDS - LS) minden idők örökös listavezetőjének számított, néhány hete még 25-30 százalékos győzelmi esélyt jósoltak neki a felmérések. Azok után, hogy a pártban szakadás történt, és Ivan Gasparovic Mozgalom a Demokráciáért (HZD) néven új, a parlamenti küszöb átlépésre biztos esélyekkel bíró pártot hozott létre, Meciarék visszestek. Ennek fejleményeként következhetett be, hogy a Focus közvéleménykutató ügynökség augusztus végén közzétett felmérése szerint: ha választásokra került volna sor, a győztes 18,7 százalékkal az ambiciózus Fico vezette Smer lett volna. Meciarék 0,6 százalékkal kevesebb szavazattal a második helyre kerültek volna. Mögöttük, harmadikként a Magyar Koalíció Pártja végzett volna. A Bugár Béla vezette magyar párt ezúttal 11,1 százalékos támogatottságot tudhat a magáénak. E három párton kívül még további négy erő juthatna be a parlamentbe, amely a felmérés szerint így hétpárti lenne azzal együtt, hogy több jelenlegi kormánypárt és a két ellenzéki nacionalista erő már nem kapna helyet a törvényhozásban. Fogyatkozik a magyarság Horvátországban is Felmentették tisztségéből a horvát kormány kisebbségi hivatalának vezetőjét, Mila Simic asszonyt, akinek munkájával évek óta elégedetlenek voltak a horvátországi kisebbségi szervezetek. A leváltás összefüggésbe hozható azzal, hogy a nemrégiben közzétett népszámlálási adatok szerint Horvátországban az elmúlt egy évtized alatt a cigányok kivételével érezhetően megfogyatkozott valamennyi nemzeti kisebbség létszáma - a magyaroké több mint 26%-kal, a legnagyobb mértékben pedig a szerbeké, akiknek részaránya az ország négy és félmilliós lakosságában több mint 12%-ról 4,5%-ra mérséklődött.
