Nyugati Magyarság, 2002 (20. évfolyam, 3-12. szám)
2002-09-01 / 9. szám
4. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2002. szeptember Tudatlanok bátorsága Az elmúlt évtizedekben több billió (!) forintot pumpáltak át a katonai költségvetés számlájára. A legfelsőbb katonai vezetés mindig bátran nyúlt az állam kasszájába, de a „kimarkolt” pénz döntő részét felesleges és értelmetlen célokra pazarolta el! A Varsói Szerződés (VSZ) időszakában főként a szovjetek (költséges) kívánságait (létszámnövelés és fenntartás, harci-technikai anyagok átvétele, gyakorlatok tömkelegé, stb.) finanszírozták, míg a rendszerváltást követően a leépítésre, a téblábolásra, a visszamaradt pártpolitikai apparátusra, az indokolatlan diszlokációk lebonyolítására költöttek, miközben a haderő harckészsége folyamtosan csökkent egy olyan kritikus értékre, amelynél már hadrafoghatóságról aligha beszélhetünk. Az egymást váltó honvédelmi miniszterek közös jellemzője volt a katonai alulképzettség, az önteltség, és az a példátlan bátorság, hogy el merték vállalni egy olyan tárca vezetését, amelyhez semmit sem értettek. A következőkben, (dióhéjban) áttekintjük azoknak a minisztereknek a tevékenységét, akik a HM-et irányították, és „maradandót alkottak” a pazarlás, a tehetetlenkedés, a látszattevékenység, valamint a semmittevés vonalán. Mintavétel a fejlett szocialista TÁRSADALOM ÉPÍTÉSÉNEK KORSZAKÁBÓL A közmondás szerint illetlenség „döglött oroszlánokat” rugdosni, itt azonban nem oroszlánokról, és nem rugdosásról lesz szó, hanem olyan tragikomikus történelmi tények felvillantásáról, amelyekért népünk felbecsülhetetlen áldozatot hozott, mind anyagi- és erkölcsi vonalon, mind pedig az átlagéletkor és a lélekszám döbbenetes mértékű csökkenésével. Bata István honvédelmi miniszterrel (vezérezredessel) kezdjük az elemzést, különös tekintettel arra, hogy ő került abba az „éles” helyzetbe, amelyben megmutathatta volna vezetői képességét. Bata István 1953 júliusában vette át a „stafétabotot” Farkas Mihály hadseregtábornoktól, aki egy 200 ezer főt számláló honvédségből kotyvasztott szovjet típusú katonaságot (kiképzés, öltözet, rendfokozat, szabályzat, „elvtárs” megszólítás stb.). Bata annyit értett a katonai vezetéshez, mint újszülött az atomfizikához! 1956. október 24- én (!) felmentették a miniszteri teendők ellátása alól, mint katonailag teljesen alkalmatlan személyt. Bata villamoskalauz és üzemi párttitkár volt, onnan „emelték ki”, mert az MDP KV javasasszonyai benne látták a jövő magyar Napóleonját. Maiéter Pál (vezérőrnagy, posztumusz altábornagy) egy napig volt honvédelmi miniszter, és - kivételesen - a képzettebb tiszti garnitúrába tartozott. Szovjet hadifogságban és a paritzániskolán megismerkedhetett a KGB mentalitásával, ezért megmagyarázhatatlan, hogy (figyelmeztetés ellenére) 1956. november 3-án, naivan „besétált” a szovjetek csapdájába. Sem Kádár, sem a szovjetek nem akceptálták, hogy nem lövetett a Budapestre betört különleges hadtest csapataira, és a forradalmárokat sem segítette semmivel. Mártírrá vált, mert a megtorlást irányítók példát akartak statuálni és el akarták tüntetni azokat, akik tanúi voltak az akkori kormánytagok viselt dolgainak. Münnich Ferenc (vezérezredes) 1956. november 4-től 1957. március 1-ig hadügyérkedett. Háromszor árulta el a hazáját, először 1915 novemberében (az első világháborúban), amikor orosz fogságba esett, és belépett az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Pártba. 1918-ban hazatért, és a Tanácsköztársaság kikiáltása után (többek között) a magyar Vörös Hadsereg politikai biztosa volt, majd (kerülő utakon) ismét a szovjeteket választotta, és belépett a Szovjet Hadseregbe. 1956-ban a Nagy Imre kormány belügyminisztereként Kádárral együtt a szovjet nagykövetségre szökött át, és ő volt az, aki rádión jelentette be a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulását, majd miniszterként vezető szerepet játszott a karhatalmi erők megszervezésében és a megtorlás végrehajtásában. Czinege Lajos (hadseregtábornok) 1960. május 17-től 1984. december 6-ig, közel negyedszázadig (!) volt honvédelmi miniszter. Öt elemit végzett kovácsinasként kezdődött az életpályája, majd belépett a Magyar Kommunista Pártba és politikai vonalon futott be a legfelsőbb MDP és MSZMP pártvezetőségbe. Katonai képzettsége és általános műveltsége nagyjából megegyezett Bata Istvánéval. Kevés idő elteltével élet- és halál urává vált a hadseregben. Semmiben sem tűrt ellentmondást, nagyzási hóbortjáról pszichológiai értekezés készülhetne. Vagyonának mértéktelen gyarapítása, vadászatai, utazásai, kicsapongásai, törvény- és szabályzatsértései minden képzeletet felülmúltak. Sorozatos botrányai miatt 1984-ben felmentették a miniszteri tisztségéből, de „felfelé buktatták” a Minisztertanács elnökhelyettesi bársonyszékébe. A Kiskirályok mundérban c. könyvem megjelenését követően (1989. októberében) parlamenti vizsgálatot rendeltek el ellene, és beismerve hibáit, 1989. november 18- án lemondott hadseregtábomoki rendfokozatáról. Minisztersége alatt a hadseregben virágzott az italozás, a korrupció, a szabálysértés, a rendfokozatok, beosztások, kitüntetések és jutalmak ötletszerű adogatása (adományozása). A hadsereg, a VSZ tagállamaként, a szovjetek vezetésével, készen állt a Nyugat lerohanására, és bizonyítható, hogy egy ilyen kalandor akció hazánk teljes pusztulását eredményezte volna! Nem Czinegén (és Kádáron) múlt, hogy ez a tragédia nem következett be. Oláh István (hadseregtábornok) Czinege utódjaként egy évig miniszterkedett, váratlanul bekövetkezett haláláig. Különféle szervezeti és diszlokációs átszervezéseket kezdeményezett, de lényegében semmit sem érzékelt azokból a katonapolitikai, hadműveleti, harcászati és technikai változásokból, amelyek alapjaiban módosították a VSZ/NATO erőviszonyát, a tömeghadseregek szerepének átértékelését és a fegyverkezés versenyben bekövetkezett több évtizedes lemaradásunkat. Kárpáti Ferenc (vezérezredes) politikai munkásként („főkomisszárként”) jutott a honvédelmi miniszterek sorába. Katonai ismeretei megegyeztek politikai ismereteivel, mindkét területet kisiskolás (primitív) szinten művelte, kabarétréfák és jelenetek gazdag anyagát képezhető az általa irányított politikai képzés tematikája és tartalma. Felkészültségét (éleslátását) „fémjelzi”, hogy még 1989-ben is ,Nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta!” - invitál az ismert gyermekdal. Ezt a nyitott kaput választotta jelképéül a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola Kulturális Unió Alapítványa is, majd alapos szervezőmunka után Kapufesztivál címmel meghirdette 2002. augusztus 21-étől 23-áig tartó gazdag kulturális programját. A helyszín Velem- Novákfalva: gyönyörű táj, korszerű, ízléses épített környezet, más szóval mesébeillő üdülőfalu. Mindez kelet-nyugat kapujában, Kőszegtől 7, Szombathelytől 18 kilométernyire. A Kapufesztivál megnyitó ünnepsége augusztus 21-én, szerdán 15 órakor kezdődött. A programszervező alapítvány mellett a Novák&Novák Kereskedőház Rt. várta és fogadta szívélyes házigazda módjára a rendezvény résztvevőit és vendégeit. Este 6 órakor a Szombathelyi Camerata Pro Musica Szimfonikus Zenekar adott koncertet (Mozart, Farkas Ferenc és Winer Leó műveiből, Tóth Marica és Tóth Anikó zongarművészek közreműködéséve). 8 órakor a Marosvásárhelyi Színház előadását látta a közönség 20. századi ergörcsösen ragaszkodott ahhoz, hogy a hadseregen belül működjenek az MSZMP szervezetei. Állítása szerint Czinege túlkapásaira már a hetvenes évek elején figyelmeztette a legfelsőbb pártszervezeteket, de a Czinege-botrány kipattanásakor mégis ellenem kezdeményezett katonai ügyészségi, majd parlamenti vizsgálatot. Kárpáti vezetésével évtizedekig mérgezték a személyi állományt a bolsevik ideolgóiai maszlaggal, mérhetetlen összeget fordított a politikai munkások hálózatának fenntartására, kiadványok dömpingjére, ünnepségekre, utazásokra, jutalmazáskor, a KISZ szervezetek kiépítésére és fenntartására. Megkülönböztetett figyelmet szentelt a „Nagy Szovjetunió” kimagasló eredményeinek folyamatos propagandájára, valamint a „soros” szovjet/magyar vezérek ajnározására. Kárpáti „utolsó bosszújaként” (távozása előtt) létrehozta a Magyar Honvédség Parancsokságát (MHP), amely több mint tíz évig semmilyen érdemi munkát nem végzett, és mintegy 55-60 milliárd forintjába került az adófizetőknek! Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke és a Magyar Honvédség főparancsnoka, nyugállományba vonulása alkalmából, „több évtizedes eredményes munkássága” elismeréseként a Magyar Köztársaság Rubinokkal Ékesített Zászlórendjével tüntette ki Kárpátit, és olyan érzékeny búcsút vett tőle, hogy szem nem maradt szárazon a megható ünnepélyes átadáson részvevők körében. Vakulj magyar...! Merthogy: a képmutatás, az ostobaság, az áltatás vagy a politikai vakság (elfogultság) egyesekben úgy működik, mint a ragályos kór, és bacilusgazdaként terjesztik, mégpedig olyan sikeresen, hogy elismerést is kapnak érte. Mintavétel a rendszerváltozás UTÁN Für Lajos, az első szabadon választott kormány honvédelmi minisztere (1990-1994) Antall József cilinderéből bújt elő váratlanul. Önbizalom tekintetében nem volt hiányérzete, és nem is az volt a legnagyobb hibája, hogy annyit sem értett a honvédséghez, mint Bata vagy Czinege, hanem az, hogy néhány hónap alatt felvette ugyanazokat a cezaromániás allűröket, mint elődei. Elmulasztotta megtenni a HM- ben azt, amit miniszterelnöke az országban: nem hajtott végre szükséges és ésszerű „tisztogatást”, sőt számos egykori politikai munkást helyezett kulcspozíciókba. Beindította az értelmetlenül felduzzasztott haderő létszámának csökkentését, viszont megfelelő rálátás hiányában főként a délyi írók, költők műveiből, majd fél tízkor a Bánk bán című magyar operafilm magyarországi ősbemutatójára került sor. Augusztus 22-én, csütörtökön reggel 9 órától székelyföldi, burgenlandi és őrségi kézművesbemutatókon, vásári sokadalomban forgolódott a látogatók hada; délután kettőkor Ferencz Zoltán erdélyi fotóművész kiállítását nyitották meg, fél órával később Ökumenikus Konferencia és Találkozó kezdődött. Témája: a hit szerepe „fontos emberek” döntéseiben. E keretben Nagy László egyházi vezető Az Unitárius Egyház kultúraszervező szerepe Erdélyben címmel tartott előadást. Este 5 órakor a győri Vaskakas Bábszínház A bőgős fia meg az ördög címmel mutatta be bábjátékát, majd 6 órakor a Győri Ütősök afrikai, japán és görög hagyományos dobzenei koncertje következett. Este 8-kor a Szombathelyi Ferrum Színházi Társulás egy középkori angol misztériumjáték átiratát adta elő. Kilyén Ilka csángó estje tíz órakor, a Berényi Orchestra koncertje 11- kor, aTűzmadarak-Tűzzsonglőrök felszakembereket menesztette, és bárgyú módon nézte (talán észre sem vette), hogy a sereg heréit „átejtőernyőztették” különféle pozíciókba, és ezzel hosszú távra „bebetonozta” a hajdani párt- és politikai apparátus kádereit. Für Lajost nem lehetett lebeszélni a semmit sem érő (és adott esetben teljesen szükségtelen) 28 db. MIG- 29-es beszerzéséről; ezzel 800 millió dollárt (!) herdált el az oroszok magyarországi államadósságából! Ebből a pénzből, és az MHP fenntartására fordított összegből, szinte teljes mértékben modernizálni lehetett volna szárazföldi csapatainkat! Lett helyette egy halom ócskavasunk, és 3-5 összetákolt (még)harcképes (de a NATO légierejével nem kompatibilis) vadászgépünk! Vajon eszébe jut-e időnként (enyhe delíriumos állapotában), hogy miket „szalasztott” el, és milyen kárt okozott hazánknak? Keleti Györgynek, a Horn-kormány honvédelmi miniszterré történt kinevezése igazolta azt a hipotézist, hogy a Kádár-rezsim egykori főgurui milyen becsben tartják a politikai tiszteket, és nem az ország védelmi képességének létrehozása, hanem a hatalmuk visszaszerzése a fő céljuk. Keleti rohamos gyorsasággal feltöltötte a HM-et és háttérintézményeit politikai tisztekkel, útilaput kötött a szaktisztek talpára, merészsége már-már az arcátlanságig fokozódott, ami megnyilvánult abban (is), hogy a NATO központba, valamint a nyugati katonai intézményekbe irányított hajdani politikai munkásokat, többek között olyanokat is, akik a fogadó állam által meghatározott szakmai, életkori, rendfokozati és nyelvismereti feltételek egyikének sem feleltek meg! Für Lajos példáját követve, tovább „csökkentette” dollárköveteléseinket az oroszoknál, elavult páncélozott szállítójárműveket és harckocsikat vásárolt a minszki ócskapiacon, tárolásuk, javításuk, karbantartásuk és alkatrészpótlásuk az évi katonai költségvetés mintegy 6-8%-át viszi el. Szabó János, a Orbán-kormány honvédelmi minisztere azzal dicsekedett, hogy soha nem volt katona és tevékenysége során nem lesz „tisztogatás” a honvédségnél. ígéretét betartotta, és a tudatlanokra jellemző magabiztos kifejezést felvéve nyilatkozott döntéseiről, amelyeket a Keleti által kiépített HM-apparátus súgott neki. Négy évet kihúzott úgy, hogy a sereg korszerűsítése egy lépést sem haladt előre! Önteltségi koefficiense hetek alatt meghaladta azt az értéket, amellyel Czinege rendelkezett, viszont katonai ismerete még a gyenge képességű elődeit sem kölépése pedig a boszorkányok órájának kezdetén került a közönség elé, s akkor még hátra volt a Bátorságpróba - az égő székelykapun át. A zárónapon, augusztus 23-án pénteken délután 3 órakor folyóiratok (az erdélyi Látó és a szombathelyi Unicornis), továbbá költők, Simon András (Erdély) és Gráf Légrádi Balázs (Szombathely) találkoztak egymással és az irodalomkedvelőkkel. 5 órakor a marosvásárhelyi kamarazenakarok adtak koncertet, 6-kor pedig a Győri Színház társulata lépett fel Tabarin: a megóvott szüzesség és a megbékült ellenségek című darabjával. Este 7-kor a MÉHEK együttes koncertje, 8-kor pedig a világhírű Szentpál Roland tubaművész szólóestje kényeztette a közönséget. A zárókoncertet, 10 órai kezdettel, az éppen 13 éve színpadon álló Republic adta. A Kapufesztivált a kulturális program szervezői és a rendezvénynek otthont adó Novákfalva képviselői egyaránt a hagyományteremtés szándékával képzelték el. zsate zelítette meg. Szabó János bátorsága (és magabiztossága) már komikus torzulássá fajult, amikor pártelnöknek, majd köztársasági elnöknek jelentkezett, a kormányváltást követően pedig bejelentette, hogy katonai szakértőséget vállalna valamelyik tévénél. Czinege marosán „ötlete” volt, Szabó, Lányi és Homoki pedig Torgyáné. A hordószónokok „vajúdtak, és dilettánsokat szültek”! Juhász Ferenc személyével visszatért az új kormány a politikai munkások favorizálásához. A csoda az lett volna, ha ez másként történik. Az viszont a csodát is túlszárnyalta, hogy politikai államtitkár olyan személy lett Iváncsik Imre személyében, aki kiváló gombaszakértő, déligyümölcs kereskedő és tejipari szakember! Feltételezhető, hogy a javaslattevők összetévesztették a sereget a Tejipari Vállalattal, a narancs- és banánforgalmazókkal vagy a gombagyűjtők népes táborával. Ezek után már az sem meglepő, hogy Juhász hadügyér átfogó vizsgálatot indított a haderőreform-lemaradás okainak feltárására. Ezt kellett volna szorgalmaznia a Honvédelmi Bizottságban már évekkel ezelőtt! A vizsgálatokat a politikai államtitkár vezeti (!), időtartalma: 6-8 hónap! Nem kell mosolyogni Tisztelt Olvasók! Ha az újsütetű államtitkár a gomba, a tejátvétel vagy a déligyümölcs magyar Honvédségen belüli helyzetének hatását vizsgálja a haderőreform alakulásának függvényében, akkor ez az idő szűkösen elegendő az érdemi elemzésre. Egy évük pedig biztosan elcsepeg a kormányciklus négy évéből. Vagyis: borítékolható, hogy a KISZ-es, MSZMP-s és MSZP-s felkészültségű HM-vezetés annyit fog előrahaladni a haderőreform útján, mintha egy nagyméretű mókuskerékben járnának! Összegzés Az elmúlt évtizedekben több billió forintot költöttek a honvédségre, mindennemű cél és eredmény nélkül. A haderőnk hadrafoghatósága a mélypontra zuhant. A csapattisztek hiánya a kritikus érték alá süllyedt, a minőségi tiszthelyettesi képzést felszámolták (!), a szerződéses katonák száma elmarad a minimálisan szükséges mennyiségtől. A sorkatonák kiképzési színvonala ilyen feltételek mellett arra lesz elegendő, hogy potenciális hősi halottak tömegével rendelkezzen a hadsereg egy esetleges fegyveres konfliktus kialakulásában. A technikai eszközök többsége elavult és/vagy használhatatlan! Évek óta tudálékos és fontoskodó vitákat folytatnak az F-16-osok vagy a Grippenek beszerzése tárgyában, és senki sem meri kimondani, hogy sem rövid, sem középtávon nincs szüksége az MH-nak vadászgépekre. Az MH-ban kialakult (rendszerváltás utáni) helyzetért felelős politikusok (Für Lajos, Keleti György, Lányi Zsolt, Juhász Ferenc, Szabó János, Mécs Imre és társaik) hazardíroztak, ötletbankokká váltak, és minden alapot nélkülöző nyilatkozatokat tettek. Felvetődik a kérdés, hogy miként működött a civil kontroll, miért kapták a kiemelt tiszteletdíjat a HB-elnökök, az alelnökök és a tagok? Mécs Imre olyan hiányosságokat kifogásolt, amelyekért (mint egykor HB-elnököt) felelősség terheli. Lányi Zsolt Mécs Imrétől tanulta a HB-elnöki teendőket, gyakorlatilag annyit sem produkált, mint elődje, viszont a demagógiában és önteltségben komoly versenytársa lett volna Marosánnak és Czinegének. Tisztelt Olvasók! Őszintén bízom abban, hogy megértik az elemzés mondanivalóját! A téma fontosabb annál, mintsem hogy tekintettel legyünk azok érzékenységére, akik nem tudták vagy nem akarták megérteni, hogy a haza védelme, az adófizetők keserves munkával megszerzett pénze nem lehet játékszer hozzá nem értők kezében! És ez nem rokonszev vagy ellenszenv kérdése! A forró kása kerülgetése vagy a cinkos hallgatás nem viszi előbbre az ügyet! Prof. dr. Bok/v-’ Nyitott kapu - kultúráknak
