Nyugati Magyarság, 2002 (20. évfolyam, 3-12. szám)
2002-07-01 / 7. szám
2002. július-augusztus Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 5. oldal Idegenvezetés II. A Terror Háza Múzeum FEJÉR GYÖRGY JÁNOS II. EMELET 2002. Nyilas folyosó A XX. századi sorsunk 1914-ben kezdődő 1944-1957 közötti részét összegező 201. (Kettős megszállás) terem után a Nyilas folyosó következik. Korabeli falragasz fogad (Kitartás! - Jövünk!) és Szálasi Ferenc nemzetvezető jelentése a nemzetnek 1944. október 17-én: szocialista és nacionalista Magyarország szocialista és nacionalista Európában - minden erővel és minden áron... Egy bizonyos szépész, valahányszor szerepel az annyira, amennyire még magyar nyelvű televízióban, mindannyiszor közli, mit kapunk mi, magyarok, tőle és társaitól - ím, ígyen: karját könyökben behajlítva öklét mutatja, s mert reméli, hogy immár végérvényesen elbutultunk tőle, társaitól és a televíziótól, nemcsak mutatja, mondja is:- Észtet a! Eme esztéta minap a képernyőn - Schmidt Máriával szembeültetve -, úgy láttam, Gogol orrából kifújt állapotban volt, mert Horthy Miklóst hiányolta a Terror Háza Múzeumból, mondván: a nyilasok Horthy köpenyéből bújtak elő. Vitéz nagybányai Horthy Miklós az utolsó szabad és függeüen Magyarország kormányzója. Újra idézem a Múzeum Kettős megszállás című ismertetőjéből az alábbiakat: „A világháború (t.i. az első világháború) és az azt követő forradalom, majd bolsevik puccs következtében Magyarország reménytelen gazdasági helyzetbe került. Politikailag elszigetelve, katonailag lefegyverezve, ellenséges országok gyűrűjébe zárva Közép-Európa legkisebb, leggyengébb államává vált... a trianoni békeszezrődésben... megfosztották területe kétharmadától ... több, mint három millió magyar került idegen fennhatóság alá.” Ama bizonyos esztéta és társai az 1919-es „bolsevik puccs” vérengző végrehajtóit nem hiányolják a Terror Háza Múzeumból; őket és utódaikat - gondolom - a holokauszt-múzeumban kívánják kiállíttatni. Azokat pedig, akiket nekünk hagynak: az 1919-es „bolsevik puccs” áldozatait, valamint Horthy Miklóst igyekeznek semmivé, s ha ez nem sikerül: mocskossá ími-beszélni. Horthy Miklós korlátolt ember. Mindannyian azok vagyunk, de túlnyomó többségünk újra meg újra áttöri, nagyon sokunk pedig helyreállíthatatlan lerombolja a - bizony, szűk utat jelölő! - korlátot, amelyen Horthy Miklós egész életében belül maradt, amelynek Horthy Miklós élete során még csak neki sem hajtott: a tisztességet. Horthy Miklós tisztességes ember. Ama bizonyos esztéta és társai, akárcsak elődeik, azért acsarognak az idén százharmincnégy éves Horthy Miklósra, mert számukra a tisztesség olyan, mint ördögnek a tömjénfüst. Az általuk „nevelt” emberiség hírből sem ismerheti azt, az általuk , .hasznosított” emberanyagnak nem lehet istene, hazája, családja, harangozni sem hallhat hűséges szolgálatról; csak olyan lehet, amilyenné ők formálják szakadatlan: jellemtelen; csak az lehet, aki nekik kell: szolga. Nem használtam még a jellemtelen meghatározást. Akit magyarán jellemtelennek mondanék, annak is van jelleme, csak - szerintem - rossz. De az az „ember”, amivé ama bizonyos esztéta és társai „csinálnak” bennünket, bizony, hogy -jellemtelen. S mi a szolga sorsa? A szolga sorsa szolgaság, s a szolgaság nem szolgálat. Ama bizonyos esztétát és társait folytonos acsargásra kényszeríti Horthy tisztessége azért is - avagy legfőképpen azért mert Horthynak a tisztesség - „bejött”! A pénz birtokosai és az általuk hatalommal fölruházottak nem tűrik, hogy az emberek tisztességes vezetőt lássanak maguk előtt, hogy az emberek egyszer is azt tapasztalják, hogy a tisztesség „kifizetődik”, a tisztességes élet, jó befektetés”. A tisztesség Horthynak, Jiasznot hajtott”, s nemcsak, jól megélt” belőle, de kétszer is „csúcsra futtatta” őt. Veszélyes példa! Mi több: kirekesztő! Az ein Volk, ein Reich, „ein Media” ezért szennyezi egyfolytában váladékaival, ezért „reklámozza” gyűlöletessé Horthyt. Teheti, mert tömjénfüsttel küzdünk ellene - és újratemetéssel. Horthy Miklós elvegyült a soknemzetiségű osztrák-magyar monarchiában és kivált a szanaszét igyekvő, bomlott tömegből. Úgy emelkedett, ahogyan érdemes. Hűségesen szolgálta hazáját, és olyannyira eredményesen, hogy nem a származás, nem a barátnők, cimborák, cinkosok, nem a klikk, az intrika, a pénz, nem a végtelenül sokféle érdek, melyeknek mindenike determinált és egylényegű, hanem maga a haza emelte csúcsra: a magyar kisnemes - az Alföldről! - ötven éves korában tengernagy és a monarchia hadiflottájának főparancsnoka. A vesztett első világháború, az osztrák-magyar monarchia szétverettetése, a magyarországi „forradalom” és „bolsevik puccs” után, a, .franciák” (a sok-sok afrikai katona), a , jugoszlávok”, „csehszlovákok”, „románok”, megszállta hazában a százfelé húzó nemzetnek magyar jövőt teremtő erő az immár „civil”, Kenderesre visszavonult Horthy Miklóst hívta a - nem létező - nemzeti hadsereg élére. Horthy Miklós változatlan hűséggel szolgálta hazáját: nemzeti hadsereget szervezett és rendet csinált - mire a nemzet kormányzójává választotta őt. Ama bizonyos esztéta és társai - halott, élő és születendő társai - azért a rendért gyűlölik Horthyt, számukra azóta , .haladó hagyomány” a „bolsevik puccs”- és fővárosunk román megszállása. Horthy Miklós kormányzó a császári koronáról lemondott, de magyar királyságát „megtartó” IV. Károly ellenében is- akit pedig Károly haláláig királya gyanánt tisztelt - hazáját szolgálta, hűségesen. Ezt nem bocsájtja meg neki a csak és csak a családját szolgáló Habsburg Ottó. Gosztonyi Péternek „helye van” a Terror Háza Múzeumban. Ezért ama bizonyos esztéta és társai számára kötelező olvasmány, amit Gosztonyi írt. Horthyról ezt írta: „Világlátott tengerész volt, akinek eszmerendszerét egyrészt a Monarchia formálta, másrészt a brit világbirodalomra figyelt, és konzervatív gondolkodási módját mindvégig megőrizte... Személyes uralmi törekvései nem voltak... A politikai radikalizmust, jöjjön az jobbról vagy balról, nem szívelte, ellenezte... Kormányzásának ideje alatt konzervatív színezetű polgári rendszer uralkodott... Az egyén alapvető szabadságjogait ... a háború kitöréséig ... nagyjábanegészében tiszteletben tartották... a liberális ellenzék Magyarország német megszállásáig szinte korlátozás nélkül működhetett... A kormányzót általánosságban a legszélesebb tömegek körében is bizalom övezte. Népszerűségéhez kétség nem fért. Magánélete soha nem volt tárgya semmi-A posztkommunista titoktartás olyan, mint a csigaház. Kívül törvények és rendeletek, belül részvények és pénzbevételek burkolják. Minden valamire való baloldali politikus igyekszik ilyen csigaházat szerezni, amelybe süigősen elsáncolja magát. Nem tud biztonság nélkül élni, ezért önkéntelenül is védekezik a külső behatások ellen. Ahol a jogrend már nem segít, ott a pénz feltétlenül védelmet nyújt. Az, hogy a jogrend és a pénz nem elegendő, elképzelhetetlen a számára. Volt, aki ügynökként kezdte, mint a Magyar Nemzet sejtetni engedte, ilyen volt mostani miniszterelnökünk is. Lehet, hogy a szigorúan titkos tiszti karrier csak egy, a hatvanas években kezdett pálya megkoronázása volt? A beavatás előtt komoly vizsgálat alá vetették kiszemelt jelöltet, félelemről és idegességről is esett némi szó. „Alkalmasnak tartom a jelöltet tájékoztató feladatok ellátására. Kellő emberismerettel és műveltséggel rendelkezik. Csendes, szerény, könnyen képes alkalmazkodni a körülményekhez” - hangzik az egyik becserkészésről szóló jelentés. „Értelmi képességei, emlékező tehetsége, logikája, valamint egészsége jó... Nem fecseg, magatartása nem hivalkodó, nem feltűnő... Szervünk irányába készséges, lojális őszinte” - fejezi be az operatív tiszt a jellemzést, a nyolcvanas évek közepén a tököli rabkórházban. E jellemzés egy típus megjelenítése, olyan emberé, aki minden bizonnyal tud majd belügyi ízlés szerint, lojálisán élni és tevékenykedni. Volt egy érdekes kis börtön Vácott a kádárizmus legszebb esztendeiben, ahová 1966 és 1980 között a nyugati állampolgárságú, a disszidált magyar és a harmaféle szóbeszédnek. Példás apa volt... négy gyermekét jó és polgári nevelésben részesítette. Ugyanott iskoláztatta őket, ahol bármely budapesti polgárcsalád a maga csemetéit. Idegen volt tőle a korrupció és a visszaélés a hatalommal. A törvények által megszabott államéletben példásan betöltött helyét nem tekintette eszköznek ahhoz, hogy meggazdagodjék. A kenderesi családi birtok 1919-ben 723 hektár... a második világháború végén ugyanekkora... A legendák világába tartoznak azok az ... állítások, hogy a Horthy-családnak valamilyen »vagyona« lett volna Nyugaton. A ravaszkodás és köpönyegforgatás távol állt tőle ... igyekezett nemzete érdekében mindig helyénvalóan és bátran cselekedni... nem volt híjával emberi gyengeségeknek, és egyes politikai döntései... kiérdemlik a történész bírálatát. Mindazonáltal le kell szögezni, hogy Horthy huszonöt éves kormányzásának idején Magyarország nem ragadt bele a dél-kelet-európai nyomorba, hanem ha lassan is, de egészségesen fejlődött. Nemcsak gazdasága, de külpolitikája is elismerő visszhangra talált. A második világháború éveiben Horthy föltűnő józansággal és nem kevés fönntartással viseltetett Hitlerrel szemben, és Németország szövetségesei közül a legelső volt, aki próbálta kivezetni országát a háborúból... Levele, amelyben »kegyelmet« kér a magyar nemzetnek Sztálintól, megrázó politikai dokumentum. A kommunizmussal és mindazzal, amit képvisel... idegenül állott szemben. De midőn a háború elérte Magyarország határát... nem riadt vissza attól, hogy Moszkvával a modus vivendit próbálja keresni. Nem személyes sorsáért aggódott, a magyar nemzet háború utáni jövőjét viselte szívén. Az emigrációs évek sem fordították ki önmagából. Az maradt, aki egy életen át volt: magyar hazafi, a XIX. század konzervatív kisnemeseinek fajtájából, aki politikai és emberi értékrendszere törvényei szerint a hazát és nemzetét mindenek fölébe helyezte.” Eddig az idézet. Kiskunmajsán működik Pongrátz Gergely '56-os Múzeuma. Vele szemben az' ötvenhatos nyári ifjúsági tábor. Területén épül - s mire e sorok megjelennek: elkészül és fölszenteltetik - a Csete György tervezte '56-os kápolna. A kápolnában külön-külön emléktáblát kap minőik világbeli elítélt férfiakat zárták (a nők a tököli kórház elkülönített osztályára kerültek). A róluk készült belső „monográfia” 165. és 245. oldalán rögzítésre került, hogy a belügy m/I.-D. alosztálya az érintett külföldi állampolgárokat hálózatként foglalkoztatta. Embercsempészek - keletnémeteket mentő nyugatnémetek -, tiltott határátlépők, üzérkedők, garázdák, tolvajlásért és vámvétségért elítéltek, halált vagy súlyos testi sérülést okozó gázolók töltötték itt büntetésüket, de volt egy igen fura társaság is: az izgatok. Nos, az „izgató”, mégha már franciául, németül vagy angolul gondolkodó magyar disszidens is volt, jobban tette hazalátogatásakor, ha kerülte a besúgókat. A Kádár rendszer nyílt szidalmazása esetén még az sem szolgált mentségére, hogy pénzt hozott egykori hazájának. Volt, akit az anyaföld látásának öröme s néhány feles annyira elragadott, hogy még családjával sem találkozhatott: alig pár órával a határátlépés után lekapcsolták a - túlzott udvariassággal aligha vádolható - rendőrök. (A büntetés letelte után pedig úgy utasították ki az országból, hogy se fel- és lemenőivel, se barátaival nem beszélhetett.) A „nyugatiaknak” a váci fegyház ID. emeletén, a Köztársaság út és a Fegyház utca felé eső sarokrészen alakítottak ki zárkarészt. A magyar állampolgárságú elítéltektől a körletfolyosó drótkerítéssel volt elzárva, sétára külön-külön vitték őket. Egy 1974. augusztus 1-én kelt határozatban nagyon pontosan le van írva a státusuk:, Az elítéltek egy része a második világháború utáni magyar emigrációkból került ki, és zömében kettős államdenki, akit azért végeztek ki, mert részt vett a mindmáig befejezetlen 1956-os magyar forradalomban és szabadságharcban. Nem kapnak külön-külön, nevüket megörökítő táblát hősi halottaink, akár a harc, akár a megtorlás során ölték meg őket - kicsiny a kápolna, s oly sok névtelen halott hősünk van! Ma már több, mint élő. Nem kapnak „saját” táblát, akik nem estek el, nem sebeikbe haltak, nem verettek agyon, nem menekültek öngyilkosságba, hanem „csak úgy” belepusztultak ötvenhatunk bukásába - itthon vagy idegenben egyaránt hazátlanul. Horthy Miklós sem kap táblát a kápolnába, pedig ő is ötvenhatunk halottja. Ismét Gosztonyi Pétert idézem: „Október 23-án kitört Budapesten a forradalom, amely napokon belül a nemzet szabadságharcává vált... Horthy feszült figyelője maradt a magyar drámának... nem igaz az a kommunista propaganda által 1957-ben teijesztett rágalom - a kádárista Fehér Könyvekben így áll! -, miszerint az agg kormányzó 1956. október végén »felkínálkozott« az imperialistáknak, hogy »ismert 1919-es tapasztalataival« rendet csinál Magyarországon! A 88 éves öreg embert a népfólkelés brutális leverése mélységesen lesújtotta. 1956. november 4-étől kezdve nem olvasott többé újságot, nem hallgatott rádiót és a világpolitika iránt közömbössé vált. Az eladdig makkegészséges ember ágynak dőlt. Az orvos nem állapított meg semmiféle szervi bajt. Özvegy Horthy Istvánná, aki abban az időben állandóan vele volt, később így nyilatkozott:-... nem lépett fel sem tüdőgyulladás vagy szívbaj. Egyszerűen azt lehet csak mondani: élete gyertyája kialudt.” Portugáliában, 1957. február 9-én. A Terror Háza Múzeumban összeszedhető angol nyelvű ismertetők a nyilasokat magyar náciknak (Hungarian Nazies) nevezik. Tévesen. A nyilasok - hungaristák. Nem azt a sorsot remélték nekünk, amit a német nemzetiszocialista (Nazionalsozialistische) munkáspárti Biblia, a Mein Kampf szánt hazánknak és nemzetünknek. Adat a Nyilas folyosón elhelyezett fémtábláról: A nyilas korszak összes áldozata 100.000 fő. Egyszázezer. S ha a XX. és XXI. századi terror valamennyi áldozatát számolni kezdjük, százmilliónál sem hagyhatjuk abba. Mert a terror ma is tombol. Holnap is tombolni polgársággal rendelkezik, a másik része tisztán külföldi, elsősorban európai, kis számban közel-keleti és afrikai ország állampolgára. Létszámuk változó, a legtöbb 42 fő volt, de tartósan 20-30 között ingadozik. .. Jelenleg 20 külföldi állampolgárságú elítélt van.” Egy 1960-ban első fokon halálra ítélt, majd életfogytiglanit kapott amerikai kém például a BM kémelhárításának dolgozott: részt vett átdobott társa lebuktatásában is. A Gyűjtőben a kivételezettnek tekintett fordítóirodán dolgozott. 1966-ban Kugler őrnagy felkérésére a Kék Fényben is „fellépett”, s az USA hírszerző tevékenységéről beszélgetett Szabó Lászlóval, a Kádár kor bűnügyi sztárriporterével. (Az illetőt 1966-ban szállították Vácra, ahol a bélyegüzemben kapott felelős beosztást, s a többiek után kémkedett.) Szóval, bizonyos esetekben a kémelhárítás a börtönökig is elért. A Varsói Szerződés titkait elvi meggyőződésből a nyugatiak kezére átjátszó Belovayt például úgy eldugták a Gyűjtőben, hogy a többi „államellenes” elítélt se igen tudjon érintkezni vele. (Az utolsó politikaiak egyébként 1990. márciusában szabadultak.) A Nyugat elleni támadó hadterveket átjátszó volt katonatisztet még ma sem rehabilitálták teljesen, bár hivatalból sokkal inkább hősnek kéne tekinteni, mint a miniszterelnököt. S hogy mit ért a D-209-es titkos küzdelme a valutaalapba való belépésünkért? Van Brezsnyevnek egy Kádárhoz intézett levele, amelyben figyelmezteti a magyar pártvezetést, hogy lépésükkel az ország elszegényedésének útjára lépnek... Tamáska Péter fog. Holnapután is. Amíg tűrjük, vagy amíg el nem pusztít bennünket is. Kinek használ? II. EMELET 204. Nyilas terem A Nyilas folyosóról mellékhelyiségek nyílnak (203.) és a Nyilas terem. A Nyilas terem közepén a Hűség Háza „főurainak” tárgyalóasztala (rekonstrukció), körötte üres székek, az egyiken azonban bábunak is élettelen nyilas báb, az asztalon tányérok, rajtuk - a Múzeum kísérőjének közlése szerint - tisztázatlan jelentésű „V” betű; a fal mellett vadonatúj nyilas egyenruhák. A hangszóróból folyton-folyvást lelkesítő szónoklat árad:-... kitartunk! A háttérben, az egész falfelületre vetítve, zajlik - ajég. Nagybetűs felirat: „Tüzet és átkot lihegtem mindenre, ami zsidó.” (Kun András páter, 1945.) Kun Andrásról a Múzeum más helyén megtudjuk, hogy minorita szerzetes - volt, mielőtt kicsapták. Az alábbiakat azonban csak egy Schmidt Mária szerkesztette könyvben olvashatjuk (Dénes Béla: Ávós világ Magyarországon. Kairosz Kiadó, 1999.): „Kun páterről nem köztudott, hogy kegyetlenkedései miatt először maguk a nyilasok ítélték halálra. ítéletét a nemzetvezető, Szálasi, kegyelemből életfogytiglan fegyházbüntetésre mérsékelte.” Részlet a Terror Háza Múzeum Nyilasok című ismertetőjéből: „A szovjet csapatok már elfoglalták Debrecent és Szegedet, a harcok a Tiszántúlon folytak, mikor 1944. október 15-én a nácik a nyilasok kezére játszották a hatalmat... A hatalomátvétel után Szálasi »hungarista államának« hatásköre... Budapestre és a Dunántúlra korlátozódott. ... a több, mint kétszázezres, mindezidáig szinte érintetlen budapesti zsidó közösség közvetlen életveszélybe került. ... Adolf Eichmann ... irányításával mintegy hatvanezer embert hajtottak kegyetlen gyalogmenetben nyugatra, hogy Ausztriában végezzenek erődítési munkákat. A fővárosban maradottak egy részét - közel hetvenezer embert - gettóba zárták. A semleges országok védlevelével rendelkező több, mint harmincezer üldözöttet ugyanakkor sikerült úgynevezett »védett házakban« elhelyezni, miközben a Dunába lőtték azokat, akiket ki akartak fosztani.... a gettó lakossága, Európában egyedülálló módon, megmenekült. Budapestet a németek erődként védték... az ostrom 1944 karácsonyától 1945. február 13-ig tartott... Több, mint egy milüó ember menekült a Vörös Hadsereg elől nyugatra, több, mint százezren nem is tértek vissza.” A Nyilas teremben telefonon meghallgatható a nyilas induló; a rádió karácsonyi műsora 1944-ből; a Jelentés a nemzetnek részlete; Szálasi esküje; meghallgathatók Vájná Gábor, Csia Sándor, dr. Kerekes Béla beszédeinek részletei - valamint a nemzetvezető népbírósági tárgyalásának főszereplői: a népbíró, a közönség és Szálasi Ferenc. A falakon sok korabeli fénykép. A képernyőkön korabeli filmhíradók részletei peregnek, például a nyilas vezetők sorsa az esküvéstől az akasztófáig; a sárga csillagos zsidók menete - sokan voltak, de a fönt említett nyilvános kivégzéseken a képek tanúsága szerint sokkal többen tolongtak. A Duna-parti gyilkosságokat fölvillantó rövid képsort pedig mintha láttam volna már a Budapesti tavasz című játékfilmben. Arról nincsen kép, hogy a magyarok üldözte Weiss-Chorin családot a németek hogyan mentik meg a nyilasoktól, a nagytőkés család hogyan adja el a német birodalmi SS-nek csepeli gyártelepét és többi mozdíthatatlan vagyonát, hogyan száll be a nagy, több, mint nyolcvan fős Weiss-Chorin család a vételárral és mozdítható értékeivel egyetemben a német különvonatba, e különvonat hogyan jut át a németek megszállta Európán, e különvonatot hogyan nem bombázza sem az angol, sem az amerikai légierő, hogyan jut el a személyi és tárgyi értelemben egyaránt hiánytalan Weiss-Chorin család vagyonostul a németektől immár „fölszabadult” Nyugatra. A Nyilasok termében az látható, hogy színig telt tömegsír-gödör szélén agyonlövetésükre várakozó zsidók állnak. Emlékezzenek, hogyan emlékezik erre Radnóti Miklós: Der springt noch auf - hangzott fölöttem.” (folytatjuk) D-209-es híradó
