Nyugati Magyarság, 2002 (20. évfolyam, 7-12. szám)

2002-07-01 / 7. szám

P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montréal, QC H3P 3B9, CANADA NYUGATI 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. GOooDDgjsiPBams ®Cf GDd® \M®sG COsmgjD3®!]© (XI11 CD © © 0 ca © m G XX. évfolyam, 7. szám 2002. július-augusztus A DEMOKRAT IKUS ÉS NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG HAVILAPJA 150.- Ft - $3.50 (---------------------------------------------------------------------------------------------------------\ A Százak Tanácsának állásfoglalása a magyar föld védelme ügyében A Százak Tanácsa megállapítja, hogy az ország földjének megtartásá­ért folyó küzdelem a közelmúlt fejleményeivel végső szakaszába ér­kezett. Kíméletlen gazdasági és politikai erők olyan állapot felé so­dorják az országot, amelyben nemzeti létünk évezredes alapja, a ma­gyar föld befolyásolhatatlan idegen érdekek üzleti tárgyává válik. A folyamat a termőföld fizikai pusztulásával indult és a tulajdon elvesztésével folytatódik. A nemzeti vagyon pazarló kezelése az utolsó félszázadban legalább egymillió hektárt, az ország területének több mint tíz százalékát, két megye területét vonta ki helyrehozhatatlanul a mezőgazdasági művelésből, ennyivel csorbítva a magyarság létének biológiai alapjait. A pusztítás a rendszerváltás óta is folytatódik. A nemzeti földtulajdon jelenkori elvesztésének gyökere, hogy a rendszerváltásnak nem volt a magyar megmaradás szolgálatára alkal­mas agrárpolitikai koncepciója. A földjüket visszaszerző gazdák talp­­raállításának elmaradása, hézagos jogalkotás, a zavaros helyzetet ki­használó hazai és külföldi földvásárlók és bérlők spekulációs rohama folytán komplikált, ellenőrizetlen állapotok alakultak ki. A legnagyobb veszélyt a külföldiek földfoglalása jelenti. A közéleti vitákban egy négyszázezer hektáros birtokállomány híre kering, egy további ma­gyar megyével egyenlő terület, szabályos vagy színlelt jogügyletek alapján a külföldi tulajdon és bérlet áttekinthetetlen együttesében. Er­ről, szemben a háború előtti évek mindenki által hozzáférhető kimu­tatásaival, még közhitelű, nyilvános adattár sincs. Az Európai Unióhoz való csatlakozás, gyors átmenet után, törté­nelmi léptékben azonnali hatállyal megszünteti a nemzet rendelkezési jogát az ország földje felett. Ez kétirányú veszteséggel jár. Magyaror­szág, földrajzi helyzeténél, fejlettségénél fogva előbb-utóbb a Duna­­medence üzleti központja, majd vezető gazdasági tényezője lehet. Ezt a különleges geopolitikai pozíciót aknázza ki előrelátóan az idegen tőke és szerzi meg a hegemóniát a magyar nemzetgazdaságban; más­felől a kitűnő magyar termőtalaj, a különleges klíma és az olcsó munkaerő jelentős extraprofitot biztosít az idegen földfoglalónak. A tőke szabad áramlásának kötelező elfogadása lehetővé teszi, hogy kül­földiek korlátlan mennyiségben vásárolhassanak magyar termőföldet. Kibontakozóban van egy olyan uniós elképzelés, amely a nyugati országokban továbbra is erőteljesen támogatja a meglévő, politikai okokból mozdíthatatlan családi gazdaság-modellt, a mezőgazdasági tömegtermelést pedig a csatlakozó Közép- és Kelet-Európába, nagy­üzemi struktúrákra telepíti. Az uniós fegyelem szankciói is készen áll­nak arra az esetre, ha valamely ország a kötelező közösségitől eltérő gyakorlatot kísérelne meg folytatni. Az Unió rendje lehetetlenné te­szi, hogy a magyar jog kizárja vagy korlátozza a nagyüzemek földtu­lajdoni monopóliumát és elhárítsa a tőkés nagybirtok uralmát. A Százak Tanácsának meggyőződése, hogy e problémák megol­dása tekintetében csak a nemzetpolitikai megfontolás lehet irányadó. A földnek a hazai mezőgazdasági népesség, a magyar állampolgárok kezén kell maradni; ennek útja a különböző formákban újjászerveződő nagybirtok helyett a családi gazdaság megerősödése. Mindezeket áttekintve a Százak Tanácsa szükségesnek tartja, hogy a Nemzeti Földalap inézménye az eredeti célkitűzésnek megfele­lően működjön tovább, - családi gazdaságok kialakítása érdekében; már most törvényes rendelkezések szülessenek, amelyek a földtu­lajdon megszerzését szigorú szakmai és személyi feltételekhez kötik, úgy, ahogy azt több uniós országban ma is szabályozzák; veszélyesnek, elfogadhatatlannak tartja azokat a terveket, amelyek a családi gazdaságok helyreállítása, megerősítése helyett birtok-, hi­tel- és támogatáspolitikai intézkedésekkel a volt szocialista vagy az új tőkés nagyüzemi rendszert erősítik és elősegítik a külföldi tőke ter­vezett földfoglalásait. Az ország megtartásának egyetlen módja van. A bizonytalan jö­vőjű termőföldet még az uniós csatlakozás előtt a hazai megzőgazda­­sági népesség, a maradék parasztság tulajdonába kell adni: azoknak, akiknek az élete a föld, akik nem mehetnek el innen, akiknek a nagy­világon ekívül nincsen hely sehol. Budapest, 2002. július 3. A Százak Tanácsa nevében: Fekete Gyula V.____________________________________________________________ J .......... ...................................... n Múltvizsgáló parlamenti bizottságok Két parlamenti bizottság is alakult a napokban, amely a politiku­sok múltját hivatott átvilágítani. Az egyik, melynek elnöke Mécs Imre lett, Medgyessy Péter jelenlegi miniszterelnök titkosszolgá­lati múltját, a másik pedig - Balogh László MDF-es képviselő el­nökletével - a rendszerváltozás utáni kormányok tagjainak eetle­­ges ügynöki érintettségét vizsgálja. Sajnos mindkét bizottság olyan rövid határidőt kapott vizsgálata lebonyolításához és jelentése el­készítéséhez, hogy ha ideszámítjuk a lehetséges - és várható - obst­­rukciókat is, nem sok esély van rá, hogy érdemleges munkát tud­nak végezni, és a jelenleg igencsak felkorbácsolt kedélyeket meg­nyugtató határozattervezetet terjeszteni az országgyűlés elé. SZILAGYI KAROLY Tegnap, július 4-én, csütörtökön, előbb párszáz, majd párezer ember megpró­bálta világgá kürtölni, hogy valami bűzlik Magyarországon: az Erzsébet­­híd lezárásával, majd a parlament előtti tüntetéssel követelték az országgyűlési választások szavazócéduláinak újra­számlálását. A jog szerint megmozdulásuk tör­vénytelennek minősül. Önjelölt és ön­gerjesztett alkotmányjogászok lihegték tele azon melegében az elektronikus médiát, hogy ezért és ezért törvényte­len, ezért és ezért alkotmányellenes a tüntetés (vajon hol alkotmányjogász­­kodtak az urak a taxisblokád idején?), továbbá hogy a rendőrség nem áll a helyzet magaslatán, mert már rég fel kellett volna oszlatnia a tömeget. Lehet, hogy bennem a hiba, de mintha kihal­lottam volna egy csipetnyi nosztalgiát ebből a rendőrierőszak-siirgetésből. Is­merős: gumibot, tűzoltófecskendő, könnygáz, netán diszkrét tömegbelöve­­tés, már ahogy az ilyen csőcselékkel el­bánni tudó rendőrséghez illik. A magyar rendőrség szerencsére nem lőtt a tömegbe. A fővárosi rendőrfőkapitány szavai szerint beavat­kozása emberközeli (sic!), humánus volt. Azt valóban láttuk, hogy ember­közelből hagyták magukat provokálni (egy idősebb úr virágot nyújtott feléjük), emberközelből taszigálták az első sor­ban állókat, emberközelből csaptak köz­éjük gumibottal, emberközelből teper­tők őket földre, rugdosták fejbe, ember­közelből bilincselték meg és zsuppol­­ták meseautóba őket, és - hiába tagad­ják a fejesek, fél Európa láthatta a Duna Televízió felvételén - emberközelből célozta meg revolverével az egyik tün­tetőt egy túlbuzgó, alkalmasint más tele­­vízók műsorai által ihletett egyenruhás. Az emberközelit tehát értjük. De a hu­mánust? Hacsak azért nem, hogy nem húzta meg a ravaszt? Hányadán is állunk akkor ezzel az üggyel, itt, mi magyarok, ma, 2002. jú­liusában, a Kárpátok, az MSZP és az SZDSZ ölelésében, az Európai Unió küszöbén? A szabály az szabály, a jog az ko­moly dolog, ha nem építünk jogállamot, nem tartjuk be a jog betűjét, semmi ke­resnivalónk a demokratikus Európában. Az, hogy azért ott is elég gyakran lá­tunk bejelentetlenül randalírozó és au­tókat gyújtogató tüntetőket meg gumi­­botozó rendőröket, még nem ok a jog­ellenes viselkedés elfogadására. (folytatás a 6. oldalon) IFJ. FEKETE GYULA Kikről jelentett a D-209-es? Hiába szerveztek nagy hírveréssel és a liberális sajtó támogatásával melegfesz­tivált június végén Budapesten, hiába szólították fel provokatív módon II. Já­nos Pál pápát ennek a kétes értékű ese­ménynek a megáldására, alig izgatott, és alig háborított fel néhány száz em­bert a dolog, mindenki a D-209-es ügyével foglalkozott. Hiába volt futball­világbajnokság, a Magyarország szá­mára érdektelen selejtezők idején még a kocsmákban is arra kérték az üzlet­vezetőt, hogy ne az aktuális meccset, hanem a híreket, vagy a D-209-es tet­teinek a megítéléséről rendezett vitát nézhessék. Mindenkit az érdekelt, va­jon közvetlen munkatársait is beköpő spion volt-e a Kádár-rendszer idején az ország mai miniszterelnöke, vagy vala­milyen hasznos ügyet szolgáló detektív. Az események kiváltója az egyetlen polgári napilapban, a Magyar Nemzet­ben közzétett dokumentum volt, mely szerint 1978-ban a Kádár-rendszer bel­ügyminisztere a mai miniszterelnököt - a D-209-es számú titkosszolgálati tisz­tet - titkosszolgálati főhadnaggyá lép­tette elő, és mai bruttó értéken mintegy 300 ezer forintos illetményt állapított meg számára az 1961 óta tartó munka­­viszonyát is figyelembe véve. A miniszterelnök az első órákban határozottan tagadta a dokumentum va­lódiságát, a szocialista képviselőcsoport pedig hamis hírek terjesztésével vádolta meg az ellenzéki pártokat. Az Ország­­gyűlésben kipattant vita süketek párbe­szédévé alakult: a miniszterelnök több íz­ben hangoztatta, hogy nem volt 1961 óta titkosszolgálati tiszti állományban, az el­lenzéket viszont nem ez érdekelte, hisz annyit ő is tud, hogy 19 évesen senki sem lehetett tiszti rangban. Arra a kérdésre vi­szont nem kapott választ, hogy 1 % 1 -ben —nem tisztként - tagja volt-e a titkosszol­gálatnak a miniszterelnök. Az akkori bel­ügyminiszter 1961-re történő utalását a szocialista oldal a polgári munkaviszony kezdetére történő utalásként magyarázta, az ellenzék viszont azzal érvelt, hogy a titkosszolgálatokat általában nem érde­kelte a fedett munkaviszony kezdete, vagy az abban betöltött beosztás. Szerin­tük az 1961-es szolgálat kezdete egyér­telműen a titkosszolgálatba történt be­lépés idejére utal. A vita kimondatlan tétje az, hogy a hatvanas évek eleji forradalmár-akasz­tások idején informátor volt-e Med­gyessy Péter, és vajon juttathatott-e kö­télre embereket. A parlamenti vitát kö­vetően a koalíciós partner megvonta bi­zalmát a miniszterelnöktől, aki addigra változtatott korábbi magatartásán, és beismerte, hogy 1977 és 1982 között tit­kosszolgálati feladatokkal bízták meg a Pénzügyminisztériumban. Állítása sze­rint ezt a tényt azért nem tárta fel ko­rábban, mert csak a belügyminiszter oldhatja fel a hallgatási kötelezettség alól. Miután a feloldást megkapta, el­mondta, hogy feladata az volt, hogy zökkenőmentessé tegye Magyarország felvételét a Nemzetközi Valutaalapba és a Világbankba. A szabaddemokraták frakcióüléséről kiszivárgott hírek szerint a szocialisták pártelnöke feltűnően passzív módon, hallgatagon, az előkelő idegen pózában vett részt az ülésen, és nem tiltakozott az ellen a felvetés ellen sem, hogy bi­zalmatlansági indítvány esetén benne lássák az új kormányfő-jelöltet. A szo­cialistákhoz közel álló pártlap szerint a pártelnök hallgatása különösen akkor volt beszédes, amikor néhány frakció­tag - akiket később leszavaztak - meg akarta előzni a Medgyessy iránti bizal­matlanság kinyilvánítását. Másnap újabb dokumentumot adott közre a Magyar Nemzet. A közzétett személyzeti célú feljegyzés szerint 1976 szeptemberében - az október 23-i for­radalom 20 éves évfordulója előtti ide­ges pártállami hangulatban - egy kisebb vezetői csapatnak osztályoznia kellett a Pénzügyminisztérium, az Országos Ta­karékpénztár és az Állami Biztosító al­kalmazottait aszerint, hogy kik jelent­hetnek potenciális veszélyt a szocialista államrendre nézve. Az akkurátus jelen­tés 15 eltávolítandó, 64 veszélyes és 49 további megfigyelést igénylő személyre csoportosította a gyanúsítottakat, és a je­lentést a mai miniszterelnök látta el kéz­jegyével. Négy különösen veszélyesnek tartott nevet a jelentés első oldalán ki­emeltek, a többi a mellékelt nyolc borí­tékban lehetett. A szocialisták hamisítványnak tart­ják a közzétett dokumentumot, és sajtó­perrel fenyegetőznek. Az első feljelen­tés már megérkezett az újság ellen, de különös módon államtitok megsértése miatt, azaz a feljelentő kimondatlanul elismeri a nyüvánosságra hozott irat va­lódiságát. A helyzet ismerői szerint ezek a sze­mélyzeti megfigyelések mindennapo­sak voltak, helyi jellegük folytán nem volt titkosszolgálati jelentőségük, ezért nem is minősülhettek államtitoknak. (folytatás a 6. oldalon) Jog és erkölcs Kossuth tér, 2002. július 4.

Next

/
Thumbnails
Contents