Nyugati Magyarság, 2001 (19. évfolyam, 1-12. szám)

2001-01-01 / 1-2. szám

10. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2001. január-február Filmet készítettünk a legnagyobb erdé­lyi magyar családról a Sepsiszent­­györgy tőszomszédságában lévő Árko­son. Tamás Máriának és Tamás Károly­­nak 20 gyereke született, közülük 19 él! Hárman férjhez mentek, a többi otthon tartózkodik. Legjobb tudomásom sze­rint az egész magyar nyelvterületen ez a legnépesebb család! A filmből egy részletet sugárzott a Duna Televízió az elmúlt év karácso­nyának nagyhetében - december 20-án. Azóta érkeznek a segélyek, azóta a la­kásomon folyamatosan csöng a telefon: idősek és fiatalok, magányosok, és a család féltő-óvó melegében élők érdek­lődnek a Tamás házaspár mindennap­jairól. A szeretetnek ilyen elemi, az egy­más iránti törődésnek ilyen kézzelfog­ható, már-már kitapinhtható élményé­vel ritkán találkoztak! A film újból bebizonyította: a nagy­család időszerű, a nagycsalád biztosí­tani tudja a gyermekek harmonikus fej­lődését! Mindenkihez szólóan fogal­mazva: a családban, a gyerekek között is szükség van a konkurenciára! Ahol ez nincs meg, könnyen elvesznek az egyéni adottságok is. A romániai általános nagy szegény­ségben, kilátástalanságban, apátiában találkoztam boldog emberekkel! Ezt a boldogságot szeretném megosztani minden magyarral. Hátha a példa raga­dós lesz... *** Ott, ahol a Keleti-Kárpátok kanyarulata van, a Baróti-hegység délkeleti peremé­nek és a háromszéki „rónának”, a Szép­mezőnek a találkozásánál fekszik Ár­kos, Háromszék egyik valóban festői te­lepülése. Mindössze három kilométer az út a megyeszékhelyig, Sepsiszent­­györgyig. A falu nevét az 1332. évi pápai ti­­zedjegyzék említi először. Az utóbbi 130 esztendőben a falu lakossága foko­zatosan apadt. 1868-ban még 1643-an, 1903-ban 1558-an, 1992-ben viszont már csak 1248-an lakták a falut. Orbán Balázs Árkoson járva feljegyezte: „... fölényét leginkább a népnevelés virág­zásának alapján vívta ki.” Jelenleg száz tanuló jár a dr. Géléi Józsefről elneve­zett általános iskolába. Közülük öten Tamás Mária és Károly gyermekei. Ár­koson - az erdélyi unitarizmus egyik legfontosabb fellegvárában - mindig a kevés gyermek volt a „divat”: az egyke vagy a „kettőcske” - ahogyan Három­széken mondják. Valósággal csodaszámba megy egész Erdélyben és az egész magyar nyelvterületen, hogy Tamás Máriának és Károlynak 20 gyereke született, 19- en ma is élnek. Legjobb tudomásom szerint: ez a földkerekség legnépesebb magyar családja. Ha valaki szektát sejt a sok gyerek mögött, nagyon téved: nemzedékekre visszamenően mindkét szülő sokgyermekes székely családból származik. Ország-világ előtt szeret­ném mindenkinek elmondani: a Tamás házaspár a világ legboldogabb ember­párjának tartja magát! Még betegség is alig volt a családban! Róluk, értük szól ez a különös krónika... Mindezt azért is fontos hangsúlyoz­nunk, mert évente 36.000 fővel csök­ken az erdélyi magyarság lélekszáma. Ha továbbra is ilyen méretű lesz az apa­dás, elméletileg 2045-ben nem lesz er­délyi magyar! Tamás Károlyéknak és a hozzájuk hasonlóknak köszönhető, hogy a nagycsalád továbbra is meglévő, használatos fogalom Erdélyben. Vallo­másuk nyomán bomlik ki előttük 21 boldog ember mindennapi élete...- Háromszéken, s ejsze Európában is a miénk a legnagyobb család. - száll felém az édesanya, Tamás Mária hangja. - Amikor 1981. július 2-án Kézdivásárhelyről ideköltöztünk, szó­val, amikor megvettük ezt a lakást, ak­kor is mind csodálkoztak, hogy milyen családdal vagyunk. Akkor már 9 gye­rekünk volt. Mind azt kérdezték: hogy tudtuk vállalni ezt a sok gyermeket? Hála Istennek, hogy ennyien vagyunk!- Valóban: miért vállalták a 20 gye­reket?- Hát, mert szeretem, ha sok gyer­mek van körülöttem. A férjem, s a szüleim is mind nagy családdal vol­tak. A férjemnek 21 testvére született, nekem négy. Én voltam az egyedüli leány. A nagy család nélkül üres lenne az életem... Nyolcán járnak iskolába, öten Árkosra, hárman Sepsiszent­­györgyre.- Ennyi gyereket reggel elindítani, felcsomagolni, nem könnyű feladat!- Reggel felkelek fél hatkor, ugye, elindítom a férjemet, ő reggel hat óra­kor megy ki a kapun. A családból csak neki van biztos munkahelye: nyugdíjas­ként Sepsikőröspatakon egy magyar cégnél dolgozik. Csak ő tudja megja­vítani a körfűrészeket. Napszámban dolgozik. Fél hétkor indul a három gyerek Sepsiszentgyörgyre. Közöttük van And­­ráska is, akit a tavaly, március 11-én műtötték meg a szívével Budapesten. Ugye, ő nem tud nehéz munkát vé­gezni, egy informatikai iskolába jár. Azt A felkiáltás nem szónoki. Petőfi Sándor­nak volt már szobra Marosvásárhelyen, akárcsak Kossuth Lajosnak, Bem József­nek, n. Rákóczi Ferencnek. Azokat a szobrokat azonban a trianoni békediktá­tummal „megnagyobbodott” királyi Ro­mánia lebontatta, egy részüket beolvasz­tották, így készült el a román katona és sas szobra, amelyik - micsoda fintora a történelemnek! - azon a téren állt, amely jelenleg a Petőfi Sándor nevét viseli, s amelynek névtábláját 1990. március 19- én a botokkal, fejszékkel, vasvillákkal felfegyverzett göigényvölgyi románok - akik Sütő András egyik szemét is kiver­ték! - letéptek. A marosvásárhelyi ma­gyarság régi óhaja, követelése teljesült, amikor 2000. december 16-án leleplez­ték a Hunyadi László szobrászművész által készített impozáns Petőfi-szobrot... Ennek a szobornak is megvan a maga története, hiszen különböző román .hazafias” szervezetek a bíróság előtt tá­madták meg a szoborállítók kezdemé­nyezését. Sem többet, sem kevesebbet nem állítottak, mint azt: a Marosvásár­helyre bevonuló Bem József és Petőfi Sándor 100 románt akasztatott fel Ma­rosvásárhely főterén! Ekkora hazugság­nak - ahogy a Székelyföldön mondják - akár neki is lehet támaszkodni! Az egészben az a furcsa, hogy a bíróság mindennek helyt adott. Még furcsább, hogy a szobor áll, de a vitában nincs vég­leges döntés! Ilyen előzmények után érthető, hogy Marosvásárhely és a környék magyar­sága a zuhogó eső ellenére egy tapodtat sem mozdult, mindvégig kitartott szere­tett költője szoboravatási ünnepségén. Igaza van Kányádi Sándornak: Petőfi Sándor olyan nagy költő, hogy az O égi magasságához nem érnek fel a gyaláz­­kodások, megcsonkíthatják, csákánnyal támadhatnak az Ispán-kútnál felállított szobrára - készítője az előbb említett Hunyadi László -, Petőfi Sándor min­den erdélyi magyar településben, szív­ben otthon van... Áll tehát Petőfi Sándor szobra Ma­rosvásárhelyen! Azóta szinte naponta el­sétálok a hajdani Kossuth Lajos és Arany utca találkozásánál lévő szoborhoz: bán­tották-e illetlen kezek? A szoboravató ünnepségen részt vett Ijgyártó István, Magyarország bukaresti nagykövete, Alföldi László kolozsvári főkonzul, Bálint Pataki József, a Hatá­ron Túli Magyarok Hivatalának főtaná­csosa. Nagy Dénes mőzcsávási fúvósze­nekara, a Kovács András karnagy vezette Nagy István kórus Petőfi-dalokat „mu­zsikált”, illetve énekelt, s máris ott érez­tük magunk körül, között Petőfi Sándor, a kölyökzseni halhatatlan szellemét... látni kellett volna, hogy a tavaly, ho­gyan izgultak a testvérei, hogy a műtét jól sikerüljön, s minél előbb közöttünk legyen! Hét után elmennek a helybéli isko­lába a kicsik, jövőben megy a legkiseb­bik, a leghuncutabb. Mindenki agyon­kényezteti.- Mennyibe kerül egy ilyen nagy család napi élelme?- Hát, azt nagyon nehéz összeszá­molni. Csak a négy hónapi - ez év szep­­temerétől december végéig - 600 svájci franknak megfelelő összegbe került. Onnan tudom ilyen pontosan, mert az árkosi református tiszteletes úr, Makkai Fodor Imre alpolgármester, a szobor­­bizottság tagja úgy értékelte, hogy Pe­tőfi Sándor marosvásárhelyi szobrának elkészítése, felállítása a millennium egyik legjelentősebb marosvásárhelyi eseménye. A városi tanács 1999. április 29-én egyhangúlag hozott határozatot ar­ról, hogy a nagy költőnek szobra legyen Marosvásárhelyen, tehát a román taná­csosok is áldásukat adták. Ezt követően a szoborbizottság pályázatot hirdetett. A beérkezett 11 pályamű közül a Hunyadi László szobrászművészét tartották a leg­megfelelőbbnek, ő kapott megbízást az egész alakos, 2,3 méter magas Petőfi­­szobor elkészítésére. Az ő nevéhez kap­csolódik, az ő művészetét dicséri a szé­kelyudvarhelyi egész alakos Orbán Ba­­lázs-szobor és Márton Áron legendás püspök mellszobra, ugyancsak Széke­lyudvarhelyen... A marosvásárhelyi Petőfi-szobor talapzata borszéki travertinből készült, a felirat Kiss Levente szobrászművész alkotása. A kis tér rendezési tervét Ke­resztes Géza építész készítette. A szo­bor elkészítéséhez támogatást nyújtott a román Művelődési Minisztérium, a magyar Nemzeti és Kulturális Örök­ség Minisztériuma, Zalaegerszeg és Szeged, s természetesen a „székely fő­város”, Marosvásárhely városi tanácsa és polgármesteri hivatala. A szobora­vatási ünnepségen beszédet mondott dr. Dórin Florea, Marosvásárhely pol­gármestere, aki - többek között - ki­jelentette: „Köszöntjük Petőfi Sándort Maros­­vásárhelyen. (...) A szobor felállítása bi­zonyítéka annak, hogy egységesen lehet elérni szép dolgokat Marosvásárhelyen, amely várost szándékunk szerint a har­madik évezred virágzó városává szeret­nénk tenni. Meggyőződhetnek eszerint, hogy kétnyelvű táblákat helyezhetünk el, magyar szellemi nagyságokat ábrázoló szobrokat emelhetünk, egyszóval tenni lehet azt, amit nemrég még elképzelhe­tetlennek véltünk. Tisztelnünk kell egy­más értékeit, kérem, támogassanak mun­kánkban.” Azt is hozzátette: gondoskodni fog, hogy gyalázkodó, illetéktelen kezek ne jussanak a szobor közelébe. Eddig - úgy tűnik - sikerrel... Ezt követően Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke méltatta a szoboravatás erdélyi, egyetemesen ma­gyarjelentőségét: „Ő a mi nemzeti védjegyünk. Ő- benne találta meg ez a nemzet a maga legszebb vonásait, őbenne tudja önma­gát a legtisztábban felmutatni minden magyar. Az ő lángelméje és áldozatkész­sége ott él ennek a nemzetnek a kollek-Endre, Svájcból szerzett 600 frankot, s ebből kifizette az utolsó négy hónap ke­nyerét. Nem tudjuk soha megköszönni neki. Hetente 20 darab, négy kilós ke­nyér fogy el! Hol van a többi ennivaló? A Jóisten mindig kirendeli, soha nem éheztünk... A sok nehézség mellett boldog va­gyok. Már a három nagyobbik lányom férjnél van, de amikor hazajönnek, úgy örvendek az unokáknak is, mintha az enyéim volnának.- A legkisebbet tehetős, gyermek­telen szülők örökbe akarták fogadni! Miért nem egyeztek bele, hogy más ne­velje fel a gyereket? tív emlékezetében, ő a mi legnemesebb márkajelzésünk. Petőfi Sándor szelleme nemcsak ott van otthon, ahol valaha megfordult, mint Marosvásárhelyen is, hanem mindenütt, ahol magyarok élnek. (...) Igaz is: itt az ideje, hogy ez az utca végre hivatalosan is visszakapja a nevét, végre ismét Kos­suth Lajos utcának nevezzék hivatalosan is. (...) O tudta, hogy a sorsunk a mi ke­zünkben van. Kell hozzá bölcsesség, de kell indulat is, kell hozzá ész és tehet­ség, de kell érzelem is. Ilyen a mi Petőfi Sándorunk. Úgy szólt, ahogy élt, úgy élt, ahogy szólt. Sose tett mást, mint amit mondott, sose mondott mást, mint amit tett. Szelleme ismét közöttünk van, hát él­jen még soká közöttünk!” Igazi revelációt jelentett Dávid Gyula irodalomtörténész, a Petőfi Erdélyben című kötet társszerzőjének beszéde. Eb­ből idézek: „Aki Petőfi összes verseinek kötetét végiglapozza, egyetlen vers alatt talál marosvásárhelyi keltezést: 1849. már­cius 6-7-ét, amely dátum a Bizony mon­dom, győz most a magyar születésnapja. Nevezetes vers: a Közlöny, a forradalmi magyar kormány hivatalos lapja azon nyomban megjelenteti, a következő jegy­zettel: „Kellemesb ajándékkal alig lep­hetjük meg olvasóinkat március 15-nek évnapján, mint Petőfi Sándor lelkes köl­teményével: Bizony mondom, hogy győz most a magyar, Habár ég s föld ellenkezőt akar! ” (...) Petőfinek nem ez az egyetlen verse, amely adatszerűén Marosvásár­helyhez kötődik. Igaz, a másik verset, A királyokhoz címűt egy esztendővel ko­rábban nem Vásárhelyen írta. De az alig két héttel az első március 15-e után röp­lapon is kiadott vers Marosvásárhelyre is eljutott. (...) Július 29-én ismét Vásárhelyről írja Júliához utolsó levelét, benne az Er­délyhez kötődését bizonyítandó később oly sokszor idézett sorokkal: „... Csík­szeredának és Kézdi-Vásárhelynek gyö­nyörű vidéke van: Sepsi-Szentgyörgyé talán még szebb, a város is jobban tet­szik. Majd körülményesebben megvizs­gáljuk, ha együtt utazzuk be Háromszé­ket, mint a fészket rakni akaró fecskék.” Igaza van Dávid Gyulának: „Ezen a szobron a poklok kapui sem vehetnek di­­adalmat!” Áll tehát Petőfi Sándor szobra Marosvásárhelyen. Nemcsak azért, mert a jelenlévő lelkipásztorok megáldották, hanem azért, mert a magyar nép akara­tából született! T.Z.- A 19 gyermek úgy összefutott, amikor az a házaspár megjelent! Tana­kodtak: édesanyánk minket hogy sze­ret! Én is az mondtam: én úgy szere­tem őket, vért ontottam értik, hogy ad­nám ki a szülői házból? Azt is mond­tam azoknak a jószándékú embereknek: többet ilyesmivel ne jöjjenek! Én fel­tartott fejjel mehetek végig a falun, semmi rosszat nem mondhatnak az én gyerekeimről. A legnagyobb lányom 32, a legnagyobbik fiam 29 esztendős, de senki sem monhatja: ti ennyien vol­tatok, ezt csináltátok, azt csináltátok. Olyan jó gyermekek, hogy hasonlókat keresve sem lehetne találni...- A szívemmel műtötték - mondja Tamás Andráska -, a szívkamrán volt egy lyuk. Csak Magyarországon tudtak rajtam segíteni. A testvéreim mindig kí­méltek a nagyobb fizikai munkától, nem engedték, hogy dolgozzam. A ta­valy, amikor műtötték Budapesten, ve­lem volt Édesanyám és Édesapám. A többiek itthon sírtak, s vártak haza... Amit értem tettek, azt valahogy meg szeretném hálálni.- Hogyan?-Azt még nem tudom, de valahogy meghálálom. Most egy számítógépes tanfolyamra járok, ahol mindenki által elismert diplomát adnak. Ha majd sok pénzt keresek, mind rájuk költőm... Sorrendben másodiknak született Éva. Ő már férjnél van, a közvetlen szomszédságban lakik. Egy lánya és egy fia született.- Milyen volt a gyermekkora?- Boldogok voltunk! Pedig tudtuk, hogy édesapánk milyen nehezen te­remti elő a mindennapi kenyeret. Lá­tástól vakulásig dolgozott és dolgozik ma is. Amikor 21-en leültünk az asz­talhoz, az volt az igazi öröm. Még a ta­nulásban is kell a konkurencia! Úgy tudtunk örvendeni, amikor valamelyi­künk jó jegyet kapott! Itt, nálunk a nya­­fogásnak, válogatásnak helye volt! Mindenki tudta, mi a feladata.- Évának csak két gyereke született. Miért?- így is elég nehéz! Ma sokkal ne­hezebb két gyereket felnevelni, mint 30- 40 évvel ezelőtt tízet...- Több gyereket nem vállalnak?- Még egyet igen! Sajnos, a változások szele először a nagycsaládokat „kezdte ki”. Árkoson mindössze csak egy olyan család van - a Tamásékén kívül-, ahol négy gyerek van! Mindez a falu fokozatos apadásá­hoz, elöregedéséhez vezet... Már késő este van, amikor megér­kezik az édesapa, Tamás Károly. Háti­zsákjában mindig hoz valami „madár­látta” ennivalót: cukorkát, csokoládét, gyümölcsöt. Olyan rajongással veszik körül a gyerekei, mintha a fejedelem ér­kezett volna haza.- Mit jelent a nagycsalád, a 19 gye­rek? - kérdem Tamás Károlytól.- Egy boldogságot! Az én szüleim is 21-en születtek, úgyhogy ez maradt rám örökségként. Úgy tudnám elmon­dani: egy családnak van egy megbíza­tása, küldetése. Amikor mind összegyü­lekezhetünk, örömmel látjuk egymást. Amikor hazajövök, mind azt kérdezik:- Édesapám fáradt? Nem akar egy kicsit lepihenni? Ahol egy-két gyerek van, soha nem kérdeznek ilyesmit. Ezt több helyen megtapasztaltam.- Mire tanítja a gyerekeit?- Hogy dolgozzanak! Munka nélkül ellágyul az ember. Puha lesz, mint a tapló. Minden gyerekemet iskoláztat­tam, hogy ember legyen belőlük. Min­dennap 16 órát dolgozom, hogy meg­legyen a betevő. Ilyen nagy család mel­lett nem lehet vastagon italozni, mula­­térozni... A család egyetlen érettségizettje ifjú Tamás Károly. Azért nem tanulhatott tovább, mert nem volt rá anyagi lehe­tőség. Még sincs elkeseredve.- Amikor hazajövök, a kicsik azt kérdezik: - Na, hoztál valamit? Mindig hozok egy kis édességet, ahogy a kere­setemből futja. A kevésnek is úgy tud­nak örvendeni, mintha a világ minden kincsét hoztam volna el. Nagyon bol­dogtalan lennék, ha nem ilyen nagy csa­ládba szülétek. Annyira összetartunk, annyira törődünk egymással, hogy kö­zülünk senki sem fog elesni, a padlóra kerülni! 19 testvér küzd egymásért! Azt szeretném, ha nekem is ennyi gyerekem születne... Tófalvi Zoltán Végre áll Petőfi szobra Marosvásárhelyen! A nagycsalád időszerűsége f' ff if ~1 'fiHntamrd vus •; 'aw*«*» . ~n iitwi——■ i i n i ■ i—i i ■ n i —min» in

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents