Nyugati Magyarság, 2001 (19. évfolyam, 1-12. szám)

2001-11-01 / 11. szám

2001. november

Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident

3. oldal

Amerika furcsa háborúja

Ma még nem tudjuk pontosan, hogy Amerika furcsa háborúja Afganisztán ellen milyen változásokat fog hozni a világban, mi lesz az afgán nép elleni agresszív bombázások „hozadéka”, de szinte biztosra vehetjük, hogy lesz ilyen hozadék. Először valószínűleg negatív, mert az amerikai agresszivitással egyenes arányú impotencia, eredménytelenség jellemzi majd ezt az ostoba, kalandor vállalkozást, de aztán később, hosszabb távon nyüván majd pozitív változások fognak bekövetkezni az USA életében, jobbratolódás, a konzervatív életszemlélet megerősödése, az izraeli, amerikai lobbi hátterébe szorítása.

Mikor ezeket a sorokat írom, már majdnem egy hónapja folyik Afganisztán brutális bombázása. Állítólag a tálibok ellen folyik ez a sajátos hadviselés, de valójában az amerikaiakkal és az oroszokkal kollaboráló, az afgán törzsek töredékét képviselő „Északi Szövetség” kivételével nyugodtan állíthatjuk, hogy az egész afgán nép ellen. De még ezt a megszorítást is pontosítanunk kell, mert az amerikai szuperbombák időnként bizony az Északi Szövetség egységeit és lakóit is telibe találják. De hát ez a „kizárólag a tálib hadállások és Oszama bin Laden ellen viselt háború” már kórházak, ENSZ-élelmiszerraktárak, mecsetek, lakótelepek porig bombázását eredményezte, körülbelül másfél ezer halottal. Az érintett, részben még életben maradt ENSZ-tisztviselők már az első eset után is hevesen tiltakoztak a Pentagonnál, de csak azt érték el, hogy újabb bombákat kaptak. Afganisztát megjárt orosz szakértők régóta figyelmeztetnek arra, hogy levegőből, kizárólag bombázással, helikopterekkel nem lehet komoly csapást mérni az afgánokra, a szárazföldi hadműveletek megindítását nem lehet elodázni, s az eredmény még ebben az esetben is felettébb kétséges. Mindebből az amerikaiak semmit sem fogadtak meg: komolyabb szárazföldi hadműveletek indítását nem kockáztatták meg, elméletileg bevetettek ugyan komolyan kiképzett angol és amerikai kommandós egységeket, de ezek egyelőre szinte a tálibok által is láthatatlanok, az afgánokra nézve súlyosabb fenyegetést nem jelentenek. Jellemző, hogy a tálibok szinte az amerikai helikopter-személyzet szeme láttára fogtak el és végeztek ki nagyon magas rangú, US A-barát, pastu származású tisztet, köztük volt a „legendás hírű” Abdul Hak is.

Egészen biztos, hogy az USA-nak a tálibok megsemmisítésén és Oszama bin Laden végtelenbe nyúló „foglyul ejtésén” vagy likvidálásán kívül messzebbre tekintő terveik is vannak. Egyelőre az Északi Szövetség szedett-vedett, üzbég és tadzsik nemzetiségű harcosaival szeretné meggyengíteni a tálibokat - ezek egy része annak idején a Szovjetunió oldalán harcolt aztán talán a csaknem kilencven éves, elűzött afgán királyt támogatnák fel a trónra. Az igazi nagy tét azonban, amiről viszonylag keveset beszélnek, a Kaszpi tenger vidéki gáz és kőolaj kérdése, az a vezeték, amely a volt szovjet tagköztársaságokat Afganisztánnal és Pakisztánnal kötné össze, egészen Karacsi kikötőjéig. Erről van szó elsősorban, s az amerikaiak ezért mondogatják, hogy ez a háború évekig is elhúzódhat, mert a, jó gazda” valóban több évre tervez.

Most, amikor ezeket a sorokat írom, amerikai harci gépek húznak el tízpercenként fölöttem, az Erzsébetváros fölött, ki tudja pontosan, hová tartanak. Nem kellemes élmény. Még nem is olyan régen hagyták el az utolsó orosz katonák hazánkat, akkoriban ugyanolyan egyértelmű volt a magyarság számára a követelmény, mint az '56-os szabadságharcunk idején: soha többet idegen katonákat! Pár év alatt dolgozták meg a médiasztárok, sanda szándékú politikusok a közvéleményt:,Nekünk szükségünk van a NATO-ra!” Holott a harmincas években, éppúgy, mint ’56-ban, a harmadik út, a magyar út programja volt az áhított követelmény. Amerikának köszönhetjük, hogy lebombázták a Duna-hidakat, hosszú időre lehetetlenné téve a dunai hajózást, s ezért kárpótlást természetesen nem fizetett nekünk senki. Utána - szinte azonnal - Amerika rádöbbent, hogy óriási hiba volt felfegyverezni az albán UCK-t a szerbek ellen, ma már arra is rájött a kissé lomha agyával az USA, hogy Oszama bin Ladenék és elvbarátaik komoly kiképző központokat tartanak fenn Boszniában, Koszovóban, s talán még Északnyugat-Macedóniában is.

Miközben Izraelben változatlanul ríják a palesztinokat, a mai betlehemi „városkép” már szinte csak romokat mutat (november 2.) - a palesztinok is visszavágnak egy a húszhoz arányban -, újabban az USA sürgeti Izrael kivonulását a megszállt területekről. Ez nagyon jó hír lenne, ha nem lenne színjáték csupán. Ugyanis ha az Egyesült Államok komolyan gondolná mindezt, akkor gazdasági szankciókat alkalmazna Izrael ellen, befagyasztaná a zsidó állam anyagi és katonai támogatását. De erről természetesen szó sincs. Sőt. A napokban a „csiga” tévéből (október 29.) megtudhattuk, hogy az USA-ban már felkészültek arra az esetre is, hogy mit tegyenek, ha Musarraf tábornok, pakisztáni elnök felkelés következtében megbukna: ekkor az amerikai csapatok izraeli alakulatokkal együtt lépnének fel katonailag az atombombák „biztonságba helyezése” érdekében. Vajon mindehhez mit szól az a Musarraf elnök, aki az USA-tól kapott anyagi előnyökért cserébe hagyta, hogy az amerikaiak korlátlanul használják a légterét, s ezzel állandó, véres tüntetések tucatjainak tette ki országát? S aki ugyanakkor most két tűz közé szomlt, hiszen nemcsak az iszlám fanatikusok, Oszama bin Laden hívei, hanem Kasmír miatt India is fenyegeti országát? Az amerikaiak pedig hogyan képzelik azt, hogy a kazah, a türkmén, az üzbég olajmezőktől Afganisztánon át Pakisztánig, a karacsi olaj- és gázvezeték leendő végállomásáig ők lesznek az urak? A megalomániás nagyra törés mellett megalomániás eszelősség is kell ahhoz, hogy eme tervek megvalósíthatóságát valaki egy valódi világháború kockáztatása nélkül komolyan gondolja.

Egy algériai televízióban azt adták a napokban a világ tudtára a tálibok, hogy az amerikaiak valódi célja az ő kiirtásuk. Gondoljuk csak meg, hogy a nemzetközi jog miképp indokolná például a tálibok, afgánok ellen indított háborút? Nyilván sehogy. 1991 decemberében a már említett Algériában valódi demokratikus választásokon - a történelemben először, még a nők is kaptak szavazójogot - győzött elsöprő többséggel az Iszlám Üdvfront (FIS). Amerikai, angol, francia, segítséggel, véres katonai puccsal, a választási jog semmibe vételével a Nyugat megakadályozta, hogy a győzött kormány pártja, a FIS hivatalba léphessen. Azóta, tíz éve iszonyatos polgárháború dúl Algériában. A Nyugatnak és Amerikának köszönhetően.

Október 1-e táján hozták nyilvánosságra Amerikában az úgynevezett „negyvenegyek levelét” Bush elnökhöz. Ezt a levélcsomagot a hajdani hidegháború ismert veterán politikusai küldték az elnöknek, a „veteránok” többsége az Izrael-barát politika rendíthetetlen támogatójának számít. Ebben a levélben a „negyvenegyek” azt kérik - vagy inkább követelik - Bush elnöktől, hogy Amerika indítson háborút Szíria, Irak, Irán és a palesztin hatóság ellen is. S az a legdöbbenetesebb, hogy talán senki sem nevezte a „negyvenegyeket” eszelősöknek. Pedig ők aztán gonosz eszelősök a javából. Ez a zsidóbarát lobbi szemrebbenés nélkül belerántaná Amerikát és Európát egy új vüágháborúba. A gonosz véneknek nincs vesztenivalójuk. És nézzük az erkölcsi alapokat! Már a tálibok ellen indított háború is nélkülözött minden jogalapot. Az Irak elleni sűrű bombázások is jogtalanok voltak. És akkor Szíria és Irán ellen akarnak az eszelősök új háborút indítani? Akkor, amikor az angol külügyminiszter nemrég még Iránban tárgyalt, a brit miniszterelnök pedig a napokban járt Szíriában? S nincsenek egyedül ezek a „negyvenegyek”. Felelőtlen amerikai politikusok is mondogattak az utóbbi időben hasonlókat. Joe Lieberman szenátor is, aki majdnem alelnök lett az USA-ban. O Irakkal is le akar számolni. Amikor például Indonézia, a föld legnépesebb muzulmán állama is potenciális tűzfészekké vált a permanens amerikai agresszivitás miatt. Már nincs nyugalom Malájföldön és Bangladesben sem. Szaud-Arábia nemrég még Amerika hű szövetségese volt. Ma Szaud-Arábiában izzik a gyűlölet az USA ellen. A terrrorizmus tényleges támogatói ma jórészt Szaud-Arábiából kerülnek ki. Jemen, Libanon, Líbia, Szomália, Etiópia, Eritrea, Szudán szintén a rakikális iszlám irányzatokat támogató országok. Részben Algéria, és még a „terrorizmus elleni koalícióhoz tartozó” Egyiptom is. Vajon Amerika tényleg a harmadik világháború kockázatát akarja felvállalni?

A legújabb, Afganisztánból jövő hírek szerint Amerika már bizonyos állásokat épített ki magának az országban, s onnan akar majd elit alakulatokkal - esetleg nagyobb szárazföldi erővel? - a táliokra támadni. Persze az akár az

évekbe is átnyúló „előtámadás” jogát az amerikaiak szemmel láthatóan szívesen átengedik az „Északi Szövetségnek”. Annak a pénzért harcoló csürhének, amely követeli az USA-tól szinte egész Afganisztán porig bombázását. Vajon volt-e Amerika a történelme során valaha is ilyen morális mélyponton? Vajon Rumsfeld amerikai védelmi miniszter hogyan fog tárgyalni, miben fog megállapodni Észak-Afganisztánban ezekkel az ópiumtermesztő latrokkal? (Az ópiumtermesztő északiakkal szemben a tálibok már betiltották a mák termesztését.)

Izrael, miközben eljátssza, hogy kivonul egy-két palesztin városból, gőzerővel folytatja az arabok likvidálását és nehéz fegyverekkel való támadását. Most már nagyon nehéz lenne elhessenteni a gyanút, hogy Izrael és az USA között precíz munkamegosztás van: Izrael irtja a palesztinokat, Ámerika pedig az afgánokat. S a többi csak sötét színjáték.

A legújabb bombatámadások (november 1.) azzal fenyegetnek, hogy Afganisztánban átszakadnak a gátak, s az éhínség mellett járványveszély is fenyeget Rumsfeld amerikai védelmi miniszter mindehhez még hozzátette: nem zárja ki a tálibokra mérendő atomcsapás lehetőségét sem. Musarraf pakisztáni elnök persze élénken tiltakozott az ötlet ellen, de erre persze azt mondhatnánk, ha cinikusak akarnánk lenni: ki mint vet, úgy arat.

Egyértelmű, hogy az iszlám országoknak és a keresztény államoknak egyaránt ez a világfaló, a föld javainak 80-90 százalékát bitorló, de az emberiségnek csak egy mikroszkopikusan érzékelhető töredékét jelentő multinacionális, globalista hatalom a legfőbb, és egyben egyetlen igazi ellensége. A globalisták aljas céljaik érdekében akarnak a keresztények és a muszlimok közé éket verni. A globalisták a hatalmuk alá vonták sajnos a nyugat-európai és az amerikai, demokratikusnak hazudott kormányok tekintélyes részét, ellenőrzik őket, sőt parancsolnak nekik, de nincs messze már az az idő, amikor a valóban szuverén nemzetállamok fognak győzni a rákos sejtek módjára buijánzó, élősködő globalista világcégekkel, világbankokkal szemben. Igen, a kereszténység fog győzni a siváran hasonelvű materializmussal szemben. A konzervatív tekintélyelvűség a pénzhatalommal és a csőcselékuralommal szemben. El fog jönni ez az idő rövidesen.

Czére Béla

Mindenszentek a politika jegyében

November elseje és másodika, azaz Mindenszentek ünnepe és halottak napja 1956 óta összefonódott a magyar történelemmel és politikával. Akkor azon a napon szinte valamennyi budapesti lakás ablakában gyertyák égtek az előző hét áldozatai, a forradalomban elesettek, a Kossuth téren legyilkolt civilek és az utcákon agyonlőtt járókelők emlékére. Nem csupán együttérzés miatt gyújtottak sok százezernyi gyertyát az ablakokban, hanem egyben így tiltakoztak a kommunista államvédelmi osztagok válogatás nélkül történő lövöldözése, gyilkosságai ellen.

A Kádár diktatúra éveiben a lakosság értelemszerűen nem kockáztatta azt, hogy letartóztassák és meghurcolják államellenes izgatás címén, ezért a gyertyalángok révén történő tiltakozás módja áttelepült a temetők csendjébe. A megelőző Rákosi korban is égtek gyertyák halottak napján a temetőkben, de 1956 után megsokszorozódott a számuk. A kikezdhetetlen tiltakozás dühítette a Kádár éra vezetőit, és ezekben a napokban szokásszerűen felerősödött a történelmi egyházak elleni állami-,, és pártpropaganda. Halottak napja környékén lovasrendőrök őrizték a rákoskeresztúri köztemető mellett lévő gazos területet, a Kozma utcában kivégzettek jeltelen sírjait rejtő 301- es parcellát. Onnan még a találomra elhelyezett koszorúkat és gyertyákat is elvitették, gumibottal ütlegelve a kivégzettek kegyeletet és emlékezést kereső hozzátartozóit.

A volt állampárti politikusok naptárában azóta is az október-november idusa közötti hónap a történelmi egyházak elleni tennivalók főidénye. Idén is vastagon kipipálhatták az ilyenkorra előirányzott, keresztény hívők elleni programjaikat. Október közepén például heves szocialista-szabaddemokrata bírálatok érték a kormányt, mert az néhány milliárd forintnyi állami támogatást olyan arányban kíván szétosztani az egyházak között, amilyen arányú lesz a lakosság felekezetek szerinti megoszlása az idei népszámlálás még nem is ismert adatainak feldolgozása után. Ezt a korrekt felosztást a világ egyetlen országában sem mernék támadni, ilyen csak nálunk történhet meg. A történelmi egyházakat hagyományosan gyűlölő, és emiatt a kisebb szektákat, üzleti típusú amerikai kisegyházakat pártoló két baloldali párt az Alkotmánybírósághoz is kész fordulni, hogy megakadályozza a költségvetési támogatások hívők szerinti felosztását. Arra hivatkoznak, hogy több kisegyház vezetője a vallási hovatartozásra adható válasz megtagadására, vagy eltitkolására szólította fel a híveit, mert véleményük szerint nincs garantálva az adatok titkossága. Itt kell megemlítenem, hogy az ország történetében az idei volt az első olyan népszámlálás, amelyik sem neveket, sem lakcímeket nem rögzített, teljesen anonim volt, azaz nyilvánvalóan hamis szándék vezette a személyiségi jogok megsértésére hivatkozó kisegyházi vezetők felhívását. Mellesleg a népszámlálások adatai alapján segíti a költségvetés - például az idősek, gyermekkorúak, munkanélküliek, tanyán élők száma alapján - a különböző településeket, ezekre az adatokra alapozzák a nemzetiségek oktatásának, művelődésének a támogatását, és értelemszerűen a népszámlálás adataira támaszkodva kell megállapodni a különböző felekezetek támogatását illetően. Vajon ha a legkisebb nemzetiség vezetői felszólítják nemzettársaikat, hogy ne vallják be identitásukat, akkor emiatt az összes többi nemzetiségtől megvonható lenne a költségvetési támogatás? Azok, akik együttvéve a lakosság legfeljebb két-három tized százalékát alkotják, és még név nélkül sem hajlandók nyilatkozni vallási hovatartozásukról, azok kívánják semmissé tenni a népszámlálásról szóló törvényt tisztelő szinte teljes lakosság adatszolgáltatását? Nyilván nem tehetnék ezt meg, ha a két baloldali párt a „felekezeti másság” védelmének ürügyén nem állna mögéjük.

Október vége óta a baloldali média ellenséges hangvételű riportokat, megrendezett közvélemény-kutatásokat készít egy transzvesztita érdekében, aki gyanús körülmények között - feltehetően 3-4 millió forint ellenében - örökbe fogadott egy csecsemőt. Az eset kivizsgálását elrendelő kereszténydemokrata minisztert azzal vádolják, hogy saját egyházának a nézetét akarja rákényszeríteni az országra. Még mindig bűnnek, véteknek számít Magyarországon a baloldal

szerint a keresztény értékrend követése! A vizsgálat egyébként teljesen jogos, hiszen fétj-feleségből álló teljes családok sora évek óta nem jut örökbe fogadható gyermekekhez a szigorú gyámhatósági kritériumok miatt, egyedül álló nőnek erre szinte semmilyen esélye sincs - mondván, hogy a gyermeknek mindkét szülőre szüksége van - akkkor miért éppen egy egyedül élő transzvesztita lehet a kedvezményezett? A baloldali pártok miért a transzvesztita családmodellt tartják követendőnek a hagyományos keresztény családmodellel szemben?

Október végén 57 közéleti személy hangzatos levélben figyelmeztette a római katolikus, református és evangélikus egyház vezetőit arra, hogy vegyék fel a küzdelmet a nyájukban elharapódzó rasszista, antiszemita és idegengyűlölő megnyilvánulásokkal szemben. A hamis vádaktól hemzsegő iromány többek között a történelmi egyházak hittan-tankönyveinek átírását is követelte egyes bibiliai magyarázatok állítólagos kirekesztő jellegű hangvétele miatt. A polgári lapok elemzői szerint több aláíró korábban is rendszeresen és a legalpáribb módon rágalmazta és gyalázta meg a keresztény felekezeteket, ma is ugyanaz a többségi lakosság hitével szemben táplált gyűlölet fűti őket, amit az önkényuralom évtizedeiben szabadon kiélhettek. Jellemző módon nem írtak ilyen felszólító levelet a kisegyházak vezetőinek, pedig több szekta a sátán megtestesítőjeként jellemzi a pápát, és a gonoszság követőinek tekinti a katolikus hívőket. Van olyan szektavezér is, aki egy közös ima előtti beszédében - videoszalag tanúsága szerint - minden arabot kiirtandó terroristának minősített. Nos, a baloldali politikusok szerint az efféle megnyilvánulások nem gyűlöletkeltők, csupán szűk körben elhangzott ártalmatlan magánvéleménynek tekinthetők. Mivel a történelmi egyházak papjai és lelkészei ugyancsak távol állnak a szekták ilyen hangnemétől, a kirekesztéssel vádoló levél még az aláírók mércéje szerint is megalapozatlan.

A balliberális értelmiség kettős mércéjével szembesülhettek az elmúlt hetekben a hajlékaikból kibombázott, szerencsétlen sorsú afgán menekültek is. Egy szabad demokrata és egy szocialista vezetésű város vezetése nem járul ahhoz hozzá, hogy területükön a hatóságok menekülteket szállásoljanak el. Természetesen ők biztonsági megfontolásokra hivatkoznak, de ha más, esetleg kormánypárti vezetés alatt álló település döntene hasonlóan, akkor az elkerülhetetlenül megkapná az idegengyűlölő, rasszista bélyeget. „Az idegen szép” - harsogták korábban óriásplakátokon a baloldali pártok, csak azt nem tették hozzá, hogy a mások házában, a mások városában szép az idegen, őnáluk bizony nem kívánatos rútság.

Október 31-én az 1918. évi rossz emlékű, a Tanácsköztársaságnak és Trianonnak utat nyitó Károlyi-kormány megalakulásának a napján együtt ünnepeltek a baloldali pártok. A jelenlévők szerint inkább ezt a napot illetné meg az állami ünnepnap rangja, semmint a rákövetkező napét, a Mindenszentek ünnepét, amit csak a jelenlegi polgári kormány tett ünnepnappá. Megjegyzendő, hogy a mai kormány csak visszaállította ennek a napnak a hagyományos ünnepi rangját, amitől még a Rákosi-korszak fosztotta meg. A politikai nagyotmondásra, és a tények meghamisítására jellemző adalék, hogy a megemlékezésen a szabad demokrata szónok a Rákosi klikkhez hasonlította a jelenlegi polgári kormányt, miközben épp annak a korszaknak az agg veteránjai, utódpártjának képviselői tapsoltak mellette.

November 4-én a Kádár-korszakban hagyományosan megünnepelték az „ellenforradalmat” leverő szovjet bevonulás napját. Az idén felháborodott bekiabálások, füttyök zavarták meg azoknak a szocialista szónokoknak a beszédeit, akik másfél évtizede még a forradalom leverését ünnepelték ezen a napon. Sok képmutatást, köpönyegváltást elbír a politikai közízlés, de ekkorát már nem. A rádió bő teret adott az intoleranciára, gyűlölködésre panaszkodó szocialista vezetőknek, akik szerint a politika közügy, és múltbeli, már amúgy is megbánt tettei alapján ebből senkit sem szabadna kirekeszteni. Azt, hogy a kirekesztés tilalmát mennyire gondolják komolyan a baloldali politikusok, azt jól példázta ugyanazon a napon egy rádióműsor. Ebben a megszólaltatott baloldal hívei hangot adtak annak a meggyőződésüknek, hogy a történelmi egyházaknak nem szabadna politizálniuk. Csak abban az esetben lehetne - szerintük - tolerálni ezeknek az egyházaknak az állásfoglalásait, ha azok a mai ellenzék szociális indíttatású és szegényeket pártoló politikáját támogatnák. Vitapartnerek hiányában szó sem eshetett arról, hogy a bankárok vezette szocialista párttól épp a kisjövedelműek támogatása áll legtávolabb - tapasztalhattuk ezt Bokros pénzügyminisztersége idején is - hogy több szekta olyan nyíltan politizál mind a szószékről, mind a sajtóban, mind választások idején, amitől nagyon távol állnak a történelmi egyházak. A mai baloldal leplezetlenül vissza kívánja állítani a szocialista diktatúrát kiszolgáló, teljesen véleménymentes békepapok világát, és minden más egyházi megnyilvánulást feudálisnak, reakciósnak ítélne meg, mint tette ezt akkoriban is, és ebben a műsorban is.

Október végén a szocialisták irányította Pécs egyik megüresedett helyi választókerületében választásokat tartottak. A kormánypártok közös jelöltje dupla annyi szavazatot szerzett, mint a szocialista ellenjelölt, egy Kádár kori pártvezető. A szocialista polgármester nem a provokatív jelöltállításnak tulajdonította a vereséget, annak sem, hogy néhány éve a szocialista többség egy forradalmárokat begyűjtő munkásőrt választott díszpolgárrá, hanem annak tulajdonította, hogy a jelzett körzetben hét templom található, és ezek hívei úgymond bizalmatlanok, és előítéleteket táplálnak a szocialistákkal szemben. Ha csak az utóbbi hónap egyházellenes történéseit vesszük ügyiembe, bizony nem alaptalan ez a bizalmatlanság. A baloldali pártok az elmúlt fél évszázadban a történelmi egyházakkal kapcsolatban semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek. Változatlanul a maguk képére kívánják átformálni a többségi lakosság hitét, erkölcsi meggyőződését és életszemléletét. Változatlanul ma sem akarják képviselni és szolgáim - mint jó demokraták - a többség érdekeit, hanem inkább a nyílt konfrontációt választják. Szerencsénkre.

Ifj. Fekete Gyula