Nyugati Magyarság, 2001 (19. évfolyam, 1-12. szám)
2001-10-01 / 10. szám
10. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2001. október A magyar jövő kulcsa Októberi gondolatok... A már életében szentként tisztelt, stigmatizált Pio atya az égiek kegyelméből tanúja lehetett egy jelenésnek, amiről a következőket mondta: „Irigylem a magyarokat - sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük!” Nem véletlenül ötlött fel előttem ez az égi üzenet, amikor megismerkedtem gróf Spanyol Zoltánnal, találmányával és küldetésével. Szeptember elején, otthon jártamkor, gróf Spanyol Zoltán áldozatvállalásának köszönhetően volt szerencsém találkozni a nagy tudóssal Dunaszerdahelyen, aki a találmánya révén az emberiség, mindenekelőtt a magyarság számára új korszakolt ígér. Gróf Spanyol Zoltán forradalmasító találmányának híre mindössze néhány hónapja jutott el az amerikai kontinensre, nevezetesen Kanadába. Számomra sem volt ismeretlen a találmány ténye és jelentősége, ám a végtelenül szerény, higgadt és lenyűgözően világos beszédű tudós és a szó nemes értelmében vett hazafi személyes varázsa, találmányának döbbenetes távlatai és célratörő, azaz tökéletes megoldása szinte magával ragadott és lenyűgözött. Azóta sem tudok szabadulni ettől a varázstól és bevallom: nem is- akarok. Azt hiszem nem vagyok egyedül, amikor azt állítom, hogy az évezred találmányáról van szó. Olyan találmányról, amely meghaladja az emberiség minden eddigi vívmányát, ráadásul nem rombolja és pusztítja a környezetet (nem okoz tömeghalált és visszafordíthatatlan kártevést emberben és környezetben egyaránt, mint a maghasadás). Sőt, tisztítja a környezetet és a légkört, feltölti az ózonlyukakat, olcsóvá teszi a közlekedést, örökre megoldja az emberiség energiaszükségletét, kiküszöböli az évszázadok óta folytatott rablógazdálkodást stb... De ne csigázzuk tovább az olvasók fantáziáját. Az égi csodatételként ható találmány valóban az: gróf Spanyol Zoltán „az Istentől kapta” azt. Ennek az a lényege, hogy a hagyományos és drága üzemanyagok helyett víz használható! Ezt végiggondolva, bonyolult számítások nélkül is átlátható, hogy minden képzeletet fölülmúló jelentősége van a találmánynak, miután nem csupán a gépjárművek motorjai üzemeltethetők ezáltal vízzel, hanem kazánok, áramfejlesztők, sugárhajtóművek, erőművek stb., tehát gróf Spanyol Zoltán találmánya által lecserélhetők az atomerőművek reaktorai is, amelyek a hazug propaganda ellenére, örök időkre, s egyre nagyobb mértékben fertőzik a Földet. Ennek következménye a rákos megbetegedések számának drasztikus megnövekedése, a torzszülöttek és agykárosult újszülöttek mind nagyobb száma. Nem véletlen, hogy gróf Spanyol Zoltán előadásainak első felében éppen erre a kérdéskörre koncentrál, érzékeltetve azt az óriási veszélyt, amit az atomrobbantások és atomreaktorok okoznak, mivel a beindított láncreakció soha többé nem fékezhető, s nem állítható meg. A tisztának mondott atomreaktorok legendája tehát merő hazugság, amivel az emberiség éberségét akarják elaltatni az atomüzletben érdekeltek, gyalázatos, megbocsáthatatlan felelőtlenséggel, emberiségellenes magatartásukkal. Ha ezt tudatosítjuk, magunk is rádöbbenünk a találmány emberiségmegváltó hasznára és jelentőségére. Itt következik aztán az a többnyire szkeptikus kérdés, hogy tulajdonképpen miként lehet üzemanyagként felhasználni, vagyis elégetni a vizet? Nos, rátekintve a víz vegyi képletére (H20) látható, hogy hidrogénből és oxigénből tevődik össze. Itt is a hidrogén az elégethető elem, akárcsak a benzin esetében. Azzal a különbséggel, hogy az utóbbinál, lévén az szénhidrogén, szénnel együtt kerül elégetésre a hidrogén, a víz esetében pedig oxigénnel. Ennek ecsetelésekor a tudós feltaláló rávilágított arra a kézenfekvő, mégis meghökkentő valóságra, hogy a benzin rosszabb hatásfokkal ég a robbanómotorok hengereiben, mint a plazmásított víz, miután a robbanás gyors égésfolyamatában a benzin széntartalmának legföljebb 40%-a ég el, a többi mérgező kipufogógázok formájában távozik a levegőbe. A víz, vagyis a hidrogén esetében viszont az égés tökéletes! A kipufogón keresztül mindössze vízgőz távozik, s az üzemanyagként felhasznált víz nem vész el, előbb-utóbb újra vízzé változik. Ezenközben a környezet nem szennyeződik, hanem tisztul. Sőt: a repülőgépek vízüzemelésű hajtómű vei/sugárhaj tóművei által kibocsátott ózonmolekulák feltöltik az elvékonyodott (kilyukadt) ózonréteget, amelynek hiányai felelősek a bőrrák s egyéb megbetegedések egyre gyakoribb előfordulásáért. A víznek, mint hajtóanyagnak a jellemzésénél azonban még azt is el kell mondani, hogy sokkal jobb hatásfokkal hasznosítható, mint a benzin. A vízhajtású motor tehát jóval gyorsabb és erősebb, mint a hagyományos benzin vagy dízelmotor... Most bizonyára sokan arra gondolnak, hogy ha ez ilyen „egyszerű”, akkor eddig miért nem jött rá más is erre a forradalmasító megoldásra? Az az igazság, hogy mások is kacérkodtak ezzel a lehetőséggel, csakhogy a víz természetes hidrogén-oxigén összeállításában nem ég. Ezért aztán (mint például az Ausztráliában élő Horváth István) a vízből elektrolízis utján próbálták kinyerni a hidrogént, mint üzemanyagot. Ezek a kísérletek azonban zsákutcába torkolltak, mivel a hidrogén kinyeréséhez szükséges energia meghaladta a hidrogén által nyert energiát. Gróf Spanyol Zoltán felfedezése viszont olyan eredeti és frappáns, amin saját bevallása szerint maga is meghökkent: „Amikor számításaim igazolták feltevésemet, azt hittem megőrülök. Még számomra is hihetetlen volt, hogy ez létezhet, s hogy éppen én találtam meg a megoldást: Félrelöktem számításaimat, aztán újra kezdtem az egészet. Más módszerekkel is ugyanarra az eredményre jutottam. Elkészítettem hát a beadványomat, s azt 1985. augusztus 1-én átadtam a Német Szabadalmi Hivatalnak.” A hivatal aztán a szabadalom leírását további 27 országba küldte szét véleményezésre. Németországon belül pedig 13 intézmény foglalkozott szabadalmam érdembeli elbírálásával (megtámadásával). A kiszabott határidő elteltével egyetlen lényegbeli ellenvetés sem merült fel, így a szabadalmat jogerőre emelte a Szabadalmi Hivatal. Érdemes megemlíteni, hogy a Német Szabadalmi Hivatal 3000 dolgozója közül 650 a tudós. Ezek a tudósok ügyelnek arra, hogy Németország lehetőleg a világszínvonalat meghaladó színvonalra kerüljön technológiai és technikai termékeivel. Ezek a tudósok gróf Spanyol Zoltán találmányának vizsgálatakor a Frannhofer Intézet plazmakutató tudósaival együttműködve állapították meg azt, hogy a találmány: 1. Minden eddigi, e szakterületen található technológiai találmányt fölülmúl; 2. Működik; 3. Előállítása olcsó; 4. Nemzegazdasági értéke nagy; 5. Kereslet van rá a piacon - világpiacon. Az ily módon megszerzett szabadalmi okirat egyben gyártásra jogosító okmány! Most pedig vegyünk néhány mély lélegzetet, mielőtt továbblépnénk, mert a találmány értékének latolgatásával csillagászati számokkal szembesülünk: A Volkswagen például felajánlotta gróf Spanyol Zoltánnak, hogy az ő költségükön, tetszőleges helyen felépíthet egy gyárat Németországban a vízüzemelésű gépkocsik gyártására, afölött pedig 6000 német márkát kapna minden eladott gépkocsi után. Ehhez hasonló ajánlattal kereste meg a tudós feltatálót a MAN-AG is, míg egy angol ügynöki társaság 100 milliárd (százezer miihó) dollárt kínált fel a találmányért... Nem véletlenül, mert a legszerényebb számítások is azt igazolják, hogy a találmány a gyakorlati hasznosítást követő néhány éven belül 6 milliárd dollárt jövedelmezne... Kinek is?... Erre a kérdésre ad választ a feltaláló azzal, hogy a találmány nem eladó, mert azt ő a magyar nemzetnek szánta, hogy általa kiváltsa a nemzetet az eladósított, kifosztott cselédsorsból! A magyar nemzet felemelésének, dicsősége feltámasztásának lehetősége rejlik az ismertetett találmányban, amiként azt a Pio atya általi égi üzenet is sugallja. „A feladatot Istentől kaptam, s azt elvégeztem. Találmányom a magyar nemzet tulajdona, én csak rendelkezem vele, őrzöm, amíg bírom. Majd Isten eldönti, hogy mi legyen vele, ha a nemzet nem tart rá igényt. Én az életemet tettem fel erre az ügyre, rajtam semmi nem múlik. Minden pénzemet a hazára költöttem. A gyártáshoz azonban újabb befektetés szükséges.” A magyar kormány az illetékes minisztériumokkal egyetemben hallgat vagy mellébeszél, azaz kitér a találmány fejlesztésének anyagi támogatása elől. Ezért szükséges, hogy minden magyar szívű, és a magyarságért aggódó honfitársunk támogassa gróf Spanyol Zoltán találmányának gyakorlati hasznosítását. Ennek érdekében jött létre a Vízenergia Alapítvány. Aki tehát magyarnak érzi magát, és felelősséget érez gyermekei, unokái, a nemzet jövője iránt, ezen alapítvány címére küldje anyagi támogatását, és győzze meg barátait és ismerőseit is ennek a feladatnak a sorsfordító jelentőségéről. Közös erőfeszítéssel és némi önzetlenséggel ugyanis megvalósítható a találmány magyarországi hasznosítása, hogy tőlünk vásárolják meg a termékeket, ami által rövid időn belül sokkal nagyobb bevételhez juthat a nemzet, mint amit a patent eladásának egyszeri ára ígér. Ez pedig a nemzeti vagyon folyamatos gyarapodásával kecsegtet, tízjegyű számok formájában! A magyar nép gazdagodása és ígéretes jövője érdekében kell támogatni ezt a tervet. Ennek elmulasztásával ellenben a kurdok sorsára jutunk! Cúth János (A Vízenergia Alapítvány címe: 1088 Budapest, Rákóczi út 53. Adószám: 18169421-421. Számlaszámok: Budapest Bank Rt. 1072 Budapest, Rákóczi út 40. 10100716-41123700-00000006. Postabank München Konto-Nr.: 440686-803. Biz (bankszám) 70010080. Telefon: 06-20-463-1410) Ősz volt akkor is, a nyugodt méltóság ideje, mégis lázasan borzongó tavaszt hoztak a szelek - szabadságunk tavaszának ígéretét. Egy meggyalázott pici nép azt mondta: Elég! És ettől csoda történt, ezer küzdelmes évben gyökerező csoda, - az egységes akarat varázslata ámulatba ejtette a világot. Titáni túlerő tört ránk, mégis harcoltunk! A semmitől vissza nem rettenő ifjúság lendülete sodort, törékeny gyerekeket a lánctalpak alá, amelyek velük együtt a szabadság még alig kibomlott bíbor virágát is a temetők földjébe tiporták. A bosszú iszonyú volt. A hatalomért mindenre képes rendszer nem ismert könyörületet! Gyermekeket, ifjakat hurcoltak a bitó alá a pribékek. A halál fekete leple borult a telkekre, az ország siralomvölggyé változott. - Évtizedeken át csak az őrtüzek világítottak. Csak pislákolt a remény, s bár nem melegített, de irányt mutatott a szurok fekete éjszakában. - Sebezett lelkű harcosok őrizték a parányi lángot és csak a száműzöttek tudták, hogy tankok alá gyűrtek egy kicsi országot Európa közepén. Otthon megszaporodtak a temetők látogatói és a gyászolók némán vonuló sereggé sokasodtak. Az áldozatok síiján a kiontott vérre emlékeztetett a vörös szekfű és ártatlanságukra a fehér. - Idegen zsoldba szegődött martalócok eszelős dühétől sem riadtak vissza az örökre gyászt öltött anyák, akik néma daccal álltak őrt, fiaik horpadt sírjánál. A forradalom évfordulóján hajnalig égtek az ablakokban a gyertyák, jelezve, hogy - nem felejtünk. A hóhérokból kufárok tettek, eladták a népet, a hazát, észrevétlenül kilopták belőlünk a gerincet, koldustallérokért megvették a büszkeségünket. Már nem küzdöttünk, hanem önként hajoltunk meg. Csak most kezdjük lassan felfogni, hogy ez a lélekrombolás volt a legnagyobb pusztítás, amelyet népünknek el keltett szenvednie. A tatárdúlás, török rabság, Világos után, Trianon tragédiáját követően még talpra állt a megmaradt maroknyi magyar. Házat és Hazát építettünk. Megtartott bennünket a hit, hogy küldetésünk van a világban. Balsorsunk nem elégedett meg ennyivel. A férfiak eleje örökre pihenni tért az orosz mezőkön, a ki tudja hányszor felperzselt országban, sírni nem tudó, befelé jajgató nők és riadt gyerekek takarították a romokat. Újra megálltuk a kegyetlen próbát! A kommunista téboly súlya alatt, vergődve is lázasan dolgoztunk, mert azt hittük, hogy magunknak építünk. - Nem így történt! Elrabolták utolsó szelet kenyerünket, elvették puszta kézzel felépített otthonainkat, a föld, amelyben őseink nyugszanak, janicsárok martaléka tett. Némán tűrtük a megaláztatást, a jövőnk fekete volt, mint a gyász. Kihunyni látszott az utolsó reménysugár is, amikor a térdre kényszerített nemzet talpra állt, 56-ban és fenséges erővel tépte te és vágta kínzói arcába bilincseit. Erre az erőre tenne szükség most is, hogy lemorzsoljuk magunkról a közöny páncélját és minden erőnkkel az összefogásra és egységre törekedjünk. Szemünkre vetik, hogy konok nép vagyunk. Ha így van, akkor ez a konokság tartott meg ezer éven át bennünket az egyre zsugorodó hazában, ahol minden fának egy harcos ad életet. Konokul kitartva kell megtennünk mindent, hogy ne mi tegyünk az utolsó nemzedék, amely töretlen fénnyel őrzi Szent István páratlan szellemi hagyatékát. Kétarcú ünnepeket ülünk októberben. Arad bástyáinak árnyéka az évszázadokon át is elér bennünket. Amikor büszkén gondolunk a hősökre, akik szembeszálltak a zsarnoksággal, emlékeinket a mártírokra való emlékezés keseríti meg. Nem tudunk felhőtlenül örülni 23-án sem, mert mellettünk állnak a halott bajtársak, az értelmetlenül és ártatlanul kivégzett gyermekek, akik példát mutattak a világnak hazaszeretetből, tisztaságból és hősiességből! Meg keltene próbálni méltónak tenni hozzájuk, hogy felemelt fejjel a Napba nézve állhassunk az őszi verőfénybe, egy lassan ismét magára találó nép nyugodt öntudatával. Vegyük kézbe egyetlen közös kincsünket, a magyarságunkat, mutassuk fel büszkén a világnak! Legyen erőnk túllépni a mindennapok sérelmein, fogjanak szerszámot, könyvet, tollat az ökölbe szorult kezek! Csak együtt, közös erővel teremthetjük meg a tehetőségét annak, hogy a Kárpát-medencében ezer év múlva is azt mondhassák a nyomunkba lépők: Édeshazám! Lángi A. Mária Sokat mondó fényképek (ha a kövek beszélni tudnának) Az aradi vértanúk emlékszobra, amely 1920-ig Arad főterén állott, majd 1920- ban a Hunyadi-emlékmű sorsára jutott és úgy is maradt 70 éven keresztül, egészen 1990-ig. 70 év után, 1990-ben, az aradi Minorita Rend befogadta a szoborcsoportot székházának kertjébe, de még így, a belső kertben is vasrácsot kellett emelniük annak védelmére. Bizony meg kell változzon ez a „ szobor-Auswitzokat” eredményező soviniszta és fajgyűlölő légkör, ha Románia az Európai Unió tagjává kíván válni.