Nyugati Magyarság, 2001 (19. évfolyam, 1-12. szám)

2001-10-01 / 10. szám

10. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2001. október A magyar jövő kulcsa Októberi gondolatok... A már életében szentként tisztelt, stigmatizált Pio atya az égiek kegyelméből tanúja lehetett egy je­lenésnek, amiről a következőket mondta: „Irigy­lem a magyarokat - sok szenvedés vár még rá­juk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük!” Nem véletlenül ötlött fel előttem ez az égi üze­net, amikor megismerkedtem gróf Spanyol Zol­tánnal, találmányával és küldetésével. Szeptember elején, otthon jártamkor, gróf Spanyol Zoltán áldozatvállalásának köszönhetően volt szerencsém találkozni a nagy tudóssal Du­­naszerdahelyen, aki a találmánya révén az em­beriség, mindenekelőtt a magyarság számára új korszakolt ígér. Gróf Spanyol Zoltán forradalmasító találmá­nyának híre mindössze néhány hónapja jutott el az amerikai kontinensre, nevezetesen Kanadába. Számomra sem volt ismeretlen a találmány té­nye és jelentősége, ám a végtelenül szerény, hig­gadt és lenyűgözően világos beszédű tudós és a szó nemes értelmében vett hazafi személyes va­rázsa, találmányának döbbenetes távlatai és cél­ratörő, azaz tökéletes megoldása szinte magával ragadott és lenyűgözött. Azóta sem tudok szaba­dulni ettől a varázstól és bevallom: nem is- aka­rok. Azt hiszem nem vagyok egyedül, amikor azt állítom, hogy az évezred találmányáról van szó. Olyan találmányról, amely meghaladja az embe­riség minden eddigi vívmányát, ráadásul nem rombolja és pusztítja a környezetet (nem okoz tö­meghalált és visszafordíthatatlan kártevést ember­ben és környezetben egyaránt, mint a maghas­adás). Sőt, tisztítja a környezetet és a légkört, fel­tölti az ózonlyukakat, olcsóvá teszi a közlekedést, örökre megoldja az emberiség energiaszükségle­tét, kiküszöböli az évszázadok óta folytatott rab­lógazdálkodást stb... De ne csigázzuk tovább az olvasók fantáziáját. Az égi csodatételként ható ta­lálmány valóban az: gróf Spanyol Zoltán „az Is­tentől kapta” azt. Ennek az a lényege, hogy a ha­gyományos és drága üzemanyagok helyett víz használható! Ezt végiggondolva, bonyolult számítások nél­kül is átlátható, hogy minden képzeletet fölül­múló jelentősége van a találmánynak, miután nem csupán a gépjárművek motorjai üzemeltet­hetők ezáltal vízzel, hanem kazánok, áramfejlesz­tők, sugárhajtóművek, erőművek stb., tehát gróf Spanyol Zoltán találmánya által lecserélhetők az atomerőművek reaktorai is, amelyek a hazug pro­paganda ellenére, örök időkre, s egyre nagyobb mértékben fertőzik a Földet. Ennek következmé­nye a rákos megbetegedések számának draszti­kus megnövekedése, a torzszülöttek és agykáro­sult újszülöttek mind nagyobb száma. Nem vé­letlen, hogy gróf Spanyol Zoltán előadásainak első felében éppen erre a kérdéskörre koncent­rál, érzékeltetve azt az óriási veszélyt, amit az atomrobbantások és atomreaktorok okoznak, mi­vel a beindított láncreakció soha többé nem fé­kezhető, s nem állítható meg. A tisztának mon­dott atomreaktorok legendája tehát merő hazug­ság, amivel az emberiség éberségét akarják elal­tatni az atomüzletben érdekeltek, gyalázatos, megbocsáthatatlan felelőtlenséggel, emberiségel­lenes magatartásukkal. Ha ezt tudatosítjuk, ma­gunk is rádöbbenünk a találmány emberiség­megváltó hasznára és jelentőségére. Itt következik aztán az a többnyire szkeptikus kérdés, hogy tulajdonképpen miként lehet üzem­anyagként felhasználni, vagyis elégetni a vizet? Nos, rátekintve a víz vegyi képletére (H20) lát­ható, hogy hidrogénből és oxigénből tevődik össze. Itt is a hidrogén az elégethető elem, akár­csak a benzin esetében. Azzal a különbséggel, hogy az utóbbinál, lévén az szénhidrogén, szén­nel együtt kerül elégetésre a hidrogén, a víz ese­tében pedig oxigénnel. Ennek ecsetelésekor a tu­dós feltaláló rávilágított arra a kézenfekvő, még­is meghökkentő valóságra, hogy a benzin rosszabb hatásfokkal ég a robbanómotorok hen­gereiben, mint a plazmásított víz, miután a rob­banás gyors égésfolyamatában a benzin széntar­talmának legföljebb 40%-a ég el, a többi mérgező kipufogógázok formájában távozik a levegőbe. A víz, vagyis a hidrogén esetében viszont az égés tökéletes! A kipufogón keresztül mindössze víz­gőz távozik, s az üzemanyagként felhasznált víz nem vész el, előbb-utóbb újra vízzé változik. Ezenközben a környezet nem szennyeződik, ha­nem tisztul. Sőt: a repülőgépek vízüzemelésű haj­tómű vei/sugárhaj tóművei által kibocsátott ózon­molekulák feltöltik az elvékonyodott (kilyukadt) ózonréteget, amelynek hiányai felelősek a bőr­rák s egyéb megbetegedések egyre gyakoribb elő­fordulásáért. A víznek, mint hajtóanyagnak a jellemzésé­nél azonban még azt is el kell mondani, hogy sok­kal jobb hatásfokkal hasznosítható, mint a ben­zin. A vízhajtású motor tehát jóval gyorsabb és erősebb, mint a hagyományos benzin vagy dízel­motor... Most bizonyára sokan arra gondolnak, hogy ha ez ilyen „egyszerű”, akkor eddig miért nem jött rá más is erre a forradalmasító megol­dásra? Az az igazság, hogy mások is kacérkod­tak ezzel a lehetőséggel, csakhogy a víz termé­szetes hidrogén-oxigén összeállításában nem ég. Ezért aztán (mint például az Ausztráliában élő Horváth István) a vízből elektrolízis utján pró­bálták kinyerni a hidrogént, mint üzemanyagot. Ezek a kísérletek azonban zsákutcába torkolltak, mivel a hidrogén kinyeréséhez szükséges ener­gia meghaladta a hidrogén által nyert energiát. Gróf Spanyol Zoltán felfedezése viszont olyan eredeti és frappáns, amin saját bevallása szerint maga is meghökkent: „Amikor számításaim iga­zolták feltevésemet, azt hittem megőrülök. Még számomra is hihetetlen volt, hogy ez létezhet, s hogy éppen én találtam meg a megoldást: Félre­löktem számításaimat, aztán újra kezdtem az egé­szet. Más módszerekkel is ugyanarra az ered­ményre jutottam. Elkészítettem hát a beadványo­mat, s azt 1985. augusztus 1-én átadtam a Né­met Szabadalmi Hivatalnak.” A hivatal aztán a szabadalom leírását további 27 országba küldte szét véleményezésre. Németországon belül pedig 13 intézmény foglalkozott szabadalmam érdem­beli elbírálásával (megtámadásával). A kiszabott határidő elteltével egyetlen lényegbeli ellenvetés sem merült fel, így a szabadalmat jogerőre emelte a Szabadalmi Hivatal. Érdemes megemlíteni, hogy a Német Szabadalmi Hivatal 3000 dolgo­zója közül 650 a tudós. Ezek a tudósok ügyel­nek arra, hogy Németország lehetőleg a világszín­vonalat meghaladó színvonalra kerüljön techno­lógiai és technikai termékeivel. Ezek a tudósok gróf Spanyol Zoltán találmányának vizsgálatakor a Frannhofer Intézet plazmakutató tudósaival együttműködve állapították meg azt, hogy a ta­lálmány: 1. Minden eddigi, e szakterületen talál­ható technológiai találmányt fölülmúl; 2. Műkö­dik; 3. Előállítása olcsó; 4. Nemzegazdasági ér­téke nagy; 5. Kereslet van rá a piacon - világpia­con. Az ily módon megszerzett szabadalmi okirat egyben gyártásra jogosító okmány! Most pedig vegyünk néhány mély lélegzetet, mielőtt továbblépnénk, mert a találmány értéké­nek latolgatásával csillagászati számokkal szembesülünk: A Volkswagen például felajánlotta gróf Spanyol Zoltánnak, hogy az ő költségükön, tetszőleges helyen felépíthet egy gyárat Német­országban a vízüzemelésű gépkocsik gyártására, afölött pedig 6000 német márkát kapna minden eladott gépkocsi után. Ehhez hasonló ajánlattal kereste meg a tudós feltatálót a MAN-AG is, míg egy angol ügynöki társaság 100 milliárd (száze­zer miihó) dollárt kínált fel a találmányért... Nem véletlenül, mert a legszerényebb számítások is azt igazolják, hogy a találmány a gyakorlati haszno­sítást követő néhány éven belül 6 milliárd dollárt jövedelmezne... Kinek is?... Erre a kérdésre ad választ a feltaláló azzal, hogy a találmány nem eladó, mert azt ő a magyar nemzetnek szánta, hogy általa kiváltsa a nemzetet az eladósított, ki­fosztott cselédsorsból! A magyar nemzet feleme­lésének, dicsősége feltámasztásának lehetősége rejlik az ismertetett találmányban, amiként azt a Pio atya általi égi üzenet is sugallja. „A feladatot Istentől kaptam, s azt elvégeztem. Találmányom a magyar nemzet tulajdona, én csak rendelkezem vele, őrzöm, amíg bírom. Majd Isten eldönti, hogy mi legyen vele, ha a nemzet nem tart rá igényt. Én az életemet tettem fel erre az ügyre, rajtam semmi nem múlik. Minden pénzemet a ha­zára költöttem. A gyártáshoz azonban újabb be­fektetés szükséges.” A magyar kormány az ille­tékes minisztériumokkal egyetemben hallgat vagy mellébeszél, azaz kitér a találmány fejlesztésének anyagi támogatása elől. Ezért szükséges, hogy minden magyar szívű, és a magyarságért aggódó honfitársunk támogassa gróf Spanyol Zoltán ta­lálmányának gyakorlati hasznosítását. Ennek ér­dekében jött létre a Vízenergia Alapítvány. Aki tehát magyarnak érzi magát, és felelős­séget érez gyermekei, unokái, a nemzet jövője iránt, ezen alapítvány címére küldje anyagi támo­gatását, és győzze meg barátait és ismerőseit is ennek a feladatnak a sorsfordító jelentőségéről. Közös erőfeszítéssel és némi önzetlenséggel ugyanis megvalósítható a találmány magyaror­szági hasznosítása, hogy tőlünk vásárolják meg a termékeket, ami által rövid időn belül sokkal nagyobb bevételhez juthat a nemzet, mint amit a patent eladásának egyszeri ára ígér. Ez pedig a nemzeti vagyon folyamatos gyarapodásával ke­csegtet, tízjegyű számok formájában! A magyar nép gazdagodása és ígéretes jövője érdekében kell támogatni ezt a tervet. Ennek elmulasztásával el­lenben a kurdok sorsára jutunk! Cúth János (A Vízenergia Alapítvány címe: 1088 Budapest, Rákóczi út 53. Adószám: 18169421-421. Szám­laszámok: Budapest Bank Rt. 1072 Budapest, Rá­kóczi út 40. 10100716-41123700-00000006. Postabank München Konto-Nr.: 440686-803. Biz (bankszám) 70010080. Telefon: 06-20-463-1410) Ősz volt akkor is, a nyugodt méltóság ideje, még­is lázasan borzongó tavaszt hoztak a szelek - sza­badságunk tavaszának ígéretét. Egy meggyalázott pici nép azt mondta: Elég! És ettől csoda történt, ezer küzdelmes évben gyökerező csoda, - az egy­séges akarat varázslata ámulatba ejtette a világot. Titáni túlerő tört ránk, mégis harcoltunk! A sem­mitől vissza nem rettenő ifjúság lendülete sodort, törékeny gyerekeket a lánctalpak alá, amelyek ve­lük együtt a szabadság még alig kibomlott bíbor virágát is a temetők földjébe tiporták. A bosszú iszonyú volt. A hatalomért mindenre képes rendszer nem ismert könyörületet! Gyer­mekeket, ifjakat hurcoltak a bitó alá a pribékek. A halál fekete leple borult a telkekre, az ország siralomvölggyé változott. - Évtizedeken át csak az őrtüzek világítottak. Csak pislákolt a remény, s bár nem melegített, de irányt mutatott a szurok fekete éjszakában. - Sebezett lelkű harcosok őriz­ték a parányi lángot és csak a száműzöttek tud­ták, hogy tankok alá gyűrtek egy kicsi országot Európa közepén. Otthon megszaporodtak a temetők látogatói és a gyászolók némán vonuló sereggé sokasod­tak. Az áldozatok síiján a kiontott vérre emlékez­tetett a vörös szekfű és ártatlanságukra a fehér. - Idegen zsoldba szegődött martalócok eszelős dü­hétől sem riadtak vissza az örökre gyászt öltött anyák, akik néma daccal álltak őrt, fiaik horpadt sírjánál. A forradalom évfordulóján hajnalig ég­tek az ablakokban a gyertyák, jelezve, hogy - nem felejtünk. A hóhérokból kufárok tettek, eladták a né­pet, a hazát, észrevétlenül kilopták belőlünk a gerincet, koldustallérokért megvették a büszke­ségünket. Már nem küzdöttünk, hanem önként hajoltunk meg. Csak most kezdjük lassan fel­fogni, hogy ez a lélekrombolás volt a legna­gyobb pusztítás, amelyet népünknek el keltett szenvednie. A tatárdúlás, török rabság, Világos után, Trianon tragédiáját követően még talpra állt a megmaradt maroknyi magyar. Házat és Hazát építettünk. Megtartott bennünket a hit, hogy küldetésünk van a világban. Balsorsunk nem elégedett meg ennyivel. A férfiak eleje örökre pihenni tért az orosz mezőkön, a ki tudja hányszor felperzselt országban, sírni nem tudó, befelé jajgató nők és riadt gyerekek takarítot­ták a romokat. Újra megálltuk a kegyetlen pró­bát! A kommunista téboly súlya alatt, vergődve is lázasan dolgoztunk, mert azt hittük, hogy magunknak építünk. - Nem így történt! Elrabolták utolsó szelet kenyerünket, elvették puszta kézzel felépített otthonainkat, a föld, amelyben őseink nyugszanak, janicsárok marta­léka tett. Némán tűrtük a megaláztatást, a jövőnk fekete volt, mint a gyász. Kihunyni látszott az utolsó reménysugár is, amikor a térdre kénysze­­rített nemzet talpra állt, 56-ban és fenséges erő­vel tépte te és vágta kínzói arcába bilincseit. Erre az erőre tenne szükség most is, hogy le­morzsoljuk magunkról a közöny páncélját és minden erőnkkel az összefogásra és egységre tö­rekedjünk. Szemünkre vetik, hogy konok nép va­gyunk. Ha így van, akkor ez a konokság tartott meg ezer éven át bennünket az egyre zsugorodó hazában, ahol minden fának egy harcos ad éle­tet. Konokul kitartva kell megtennünk mindent, hogy ne mi tegyünk az utolsó nemzedék, amely töretlen fénnyel őrzi Szent István páratlan szel­lemi hagyatékát. Kétarcú ünnepeket ülünk októberben. Arad bástyáinak árnyéka az évszázadokon át is elér bennünket. Amikor büszkén gondolunk a hő­sökre, akik szembeszálltak a zsarnoksággal, em­lékeinket a mártírokra való emlékezés keseríti meg. Nem tudunk felhőtlenül örülni 23-án sem, mert mellettünk állnak a halott bajtársak, az ér­telmetlenül és ártatlanul kivégzett gyermekek, akik példát mutattak a világnak hazaszeretetből, tisztaságból és hősiességből! Meg keltene próbálni méltónak tenni hozzá­juk, hogy felemelt fejjel a Napba nézve állhas­sunk az őszi verőfénybe, egy lassan ismét ma­gára találó nép nyugodt öntudatával. Vegyük kézbe egyetlen közös kincsünket, a magyarságun­kat, mutassuk fel büszkén a világnak! Legyen erőnk túllépni a mindennapok sérelmein, fogja­nak szerszámot, könyvet, tollat az ökölbe szorult kezek! Csak együtt, közös erővel teremthetjük meg a tehetőségét annak, hogy a Kárpát-meden­cében ezer év múlva is azt mondhassák a nyo­munkba lépők: Édeshazám! Lángi A. Mária Sokat mondó fényképek (ha a kövek beszélni tudnának) Az aradi vértanúk emlékszobra, amely 1920-ig Arad főterén állott, majd 1920- ban a Hunyadi-emlékmű sorsára jutott és úgy is maradt 70 éven keresztül, egé­szen 1990-ig. 70 év után, 1990-ben, az aradi Mi­norita Rend befogadta a szoborcsopor­tot székházának kertjébe, de még így, a belső kertben is vasrácsot kellett emel­niük annak védelmére. Bizony meg kell változzon ez a „ szobor-Auswitzokat” eredményező soviniszta és fajgyűlölő légkör, ha Románia az Európai Unió tagjává kíván válni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents